Ismét kiléptünk itthonról...

... mégpedig egy csöpp kicsi lányt, nagytesóját és anyukáját látogattuk meg.  Miáéknál voltunk, összeeresztettük fiainkat és nagyokat beszélgettünk közben :) Elárulhatom, hogy Szofi baba élőben még szebb, mint a fotókon :)
Milán hihetetlen jófej gyerek, minden szónak az első szótagját mondja, már már profin. Ha az anyja megszólalt, akkor mindig kiragadott egy szót a mondatból és ő is mondta :D Szólt, ha Szofi éppen sírt (síí), mondta hogy Bence (Be) és be nem állt a szája, mutogatta és mondta a könyvben látott állatokat. Komolyan mondom, hogy döbbentem, mennyire értelmes, okos fiúcska. Nagyon nagyfiú lett és hihetetlen jó pasi már most ;)
Bencénél persze néha eltört a mécses, volt egy nagyobb balhéja is, ami már engem is gondolkodóba ejtett, hogy ez már nem hiszti. A lábujjától a feje búbjáig átnéztem Bencét, hátha megcsípte vmi vagy beütötte magát vmiben, mert annyira sokáig sírt. Jobb híján aztán visszatettem aludni és láss csodát, amint rápótolt a délelőtti rövidke szunyájára, egyből jobb kedve lett. Nem gondoltam volna, hogy nekem is tud meglepetést okozni még. Amit szintén tátott szájjal és leesett állal figyeltem, az az volt, hogy rám sem hederítve ment Mia és Milán után a házba, keresett jó kis játékokat (egyenesen a gyerek szobába ment :D) és egészen addig totál jól elvolt, amíg odabent tartózkodott. Néha utána lopóztam, nehogy vmi csínytevésben törje a fejét, de semmi ilyen nem volt, csak a játékok kellettek neki (meg gondolom, az is csábította a házba, hogy ott jó hűvös volt, nem úgy mint kint). Megint úgy jöttünk haza, hogy le tudjam még tenni egy kicsit aludni, hazaértünkkor betettem a Nagyfiút a kádba és lezuhanyoztattam, amit szó nélkül tűrt, sőt már-már megkockáztatom, élvezte is. Nem csodálnám, hiszen az autóban nincs légkondi, iszonyat meleg volt, hiába értünk viszonylag hamar haza, csutakosra izzadta az induláskor ráadott pólót (szó mi szó én is nagyon vágytam addigra már egy hűsítő zuhanyra). Az autóban kis híján bealudt, így zuhany után egy szál pelusban betettem az ágyába, de még így is kb fél óravolt, mire sikerült bealtatnom.
Ébredése után már nem mentünk le játszóterezni, mert őszintén szólva én annyira ki voltam purcanva, persze aztán az eső is eleredt, így biztosan jól megáztunk volna. Na meg a tegnapi labdás dolog is még bosszant, sztem egy ideig másik játszótérre fogunk menni.
Történ ugyanis, hogy levittünk magunkkal egy lasztit meg néhány homokozós játékot tegnap a játszótérre. Mivel ugye Bence labda-mániás, ezért mindig a mások, jóval nagyobb labdája kellett neki, amiből nem volt gond, mert volt belőlük jó pár. Egyszer csak 2 (roma, kissebbségi, cigány, válassza ki mindenki a neki szimpatikusabb szót) lány elkezdett játszani a fiam labdájával, nem is figyeltem nagyon őket, mert megszokott, hogy egy játszótéren kölcsönveszik a gyerekek mások játékait. Aztán ezek a lányok leléptek, méghozzá  valószínűleg a labdánkkal együtt... Kérdezgettem a többi szülőt, hogy nem látták-e a labdánkat, hátha csak tényleg kidobta vmelyik lány és nem akart már utána menni, persze ők is mondták, hogy valószínűleg a 2 lány lelépett vele. Nyilván nem az a 300Ft idegesít, hanem maga az elv. Most ne adjam oda Bence játékait más gyerekeknek, hogy játszhassanak vele, ha éppen az enyém nem akar? Most nem azért, de egy-egy ilyen történetet hallva az ember ne gondoljon úgy rájuk, ahogy az a köztudatban él? Én tényleg megpróbáltam nem előítélettel gondolni rájuk, hiszen igenis van közöttük olyan, aki rendes, becsületes, családját eltartó, gyerekeit példásan nevelő, de hiába, ha lépten nyomon az ember a saját bőrén tapasztal velük kapcsolatban ilyesmiket. Most lehet az is mondani, hogy ez csak egy labda volt, vagy hogy hol a 100%-os bizonyíték, hogy tényleg ők voltak... Valamelyest igazukvan azoknak, akik ezt így gondolják, de sztem az én gondolkodásomban, elméletelmben is lehet egy kevéske igazság...
Uff, dügöngést abbahagyom, mert csak jobban felhúzom magam :D Ez utóbbi téma csak egy pár mondatos akart lenni, amivel vázolom a tényeket, de elragadott a hév. Most már nem törlöm ki, jöhetnek a bíráló vagy "bólogató" megjegyzések is ;)

Jövünk-megyünk...

Nos, az ígért képekre még várni kell, de türelem, meglesz az is ;)
Elromlott :( Mármint a fiam... Mostanában minden reggel 7kor már fent van. Eddig olyan jó volt, mert 8 körül felkelt és utána még elvolt picit az ágyikójában, amíg én megittam az Apa által főzött kávét és kicsit magamhoz tértem.  Régi szép idők... Az éjszakáink is elég ramatyok. Tegnap lefektetés után kb óránként kelt fel. Az első 2 ébredés alatt még fent voltunk (Apa altatta vissza Bencét), de a 3. már nem esett olyan jól... és a 4. sem. Én személy szerint nagyon tudok szenvedni ilyenkor :) Amikor Apa altatta vissza Nagyfiút, akkor betakargatta, mert állítólag ez kellett neki. Csodálkoztam, mert rólam spec folyt a víz, olyan meleg volt, de hát ha ez kellett a gyereknek, akkor ez kellett. Na, amikor én kerültem sorra visszaaltatás téren, akkor üvöltött a gyerek, amikor rátettem a takarót (simán egy takaróhuzat). Nem volt semmi sem jó neki. Adtam cumit, vizet, kinyitottam az albakot (levegő 0, húzat nem lévén), becuppantotta a tápiját -éjfélkor!- majd jött az isteni szikra: nedves szivaccsal bekenem a kezét, lábát fejét. És lőn csend... Melege volt... Már épp kezdtem kétségbe esni, hogy baj van vagy fogzik megint. Utána már nem ébredt fel, csak most reggel 7kor. :D
Tegnap ismét csavarogtunk. Ezen a héten szinte minden napra jutott vmi program. Ennek én örülök, nem szeretek itthon ülni (Apóssal :( ), és ma sem leszünk itthon, ha minden igaz....
Elmentünk Andival és Kittivel a Margit-szigetre sétálni. Jó volt egy kicsit jönni-menni, dumálni, nézelődni, WC-t keresni, gyereket sétáltatni, majd megebédelni, állatkertet keresni-megtalálni, majd a buszt várni. 3ra akartam hazaérni, hogy Nagyfiú itthon tudjon alukálni. A tömegközlekedés meglehetősen furcsa volt. Miért van légkondícionáló a buszon, ha a legnagyobb melegben nem használják? Mi késztet egyeseket arra, hogy beálljanak az ajtóba, miközben látja, hogy két anyuka próbál meg leszállni a buszról 1-1 babakocsival (és szemmel láthatóan útban van)? Azon, hogy nem segítenek (nem is kell), már nagyából túlléptem... Csak egy icipici empátia kellene az emberek részéről, ingyé van, mégis irigykedünk vele :(
Más... Napok óta zúg vmi itt a lakótelepen. Apa szerint egy adótorony hűtő ventije kezdett kicsit hangos lenni. Nos, igazán idegesítő éjjel-nappal ezt hallgatni. Ha tv-t akarunk hézni, hangosítsuk fel vagy csukjuk be az ablakot... Ha vki tudja, kinek kell szólni, ne tartsa magában, várom az ötleteket.
Tegnap megérkezett a bölcsiből a papír, hogy mikor kell mennünk szülőire :D Várom is, mert látom, hogy Bencének társaság kell -unja már a fejem-, ugyanakkor tartok is tőle, hiszen eddig én ott voltam neki, bármi is történt... Tudom, hogy ez az élet rendje, de sztem nem lesz egyszerű egyikünknek sem. Mondtam Apának, hogy majd a vállán kisírom magam, a lényeg, hogy Bence ne lássa, Anyát mennyire megviseli a dolog, mert akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz...

Strand...

Bence meglehetősen korán kelt ma, így persze én is, megspékelve egy jó kis fejfájással, ami már tegnap este óta kínzott. Gyors elhatározás volt, hogy akkor mégis csak megyünk csacsogni, hiszen barátosném mindössze 3 hétre jött haza, aztán mennek vissza Írországba, szóval ki kell használni minden alkalmat. Bevetettem magam a fürdőbe, hogy akkor szalonképessé varázsoljam magam, majd 10 körül el is indultunk. Bencét letettem aludni a babakocsiba, hogy addig is alszik, míg én intézem a bankot, ebédet, stb. Még egy 10 percet kellett vele sétálnom a bejárat előtt, mire felébredt végül, de így is aludt vagy 3/4 órát... (Törtem is fejem, hogy miként legyen majd az alvás, mert 3 óránál ritkán bír többet ébren). Délben kapott Bence sült halacskát (brrr....), krumplival, majd mentünk (volna) pancsizni. A fiam továbbra sem akarja még a lábujját sem a vízbe dugni... Azért finoman néha beletettem a lábát,hiszen mégis iszonyat meleg van, persze amint közelítettem a medencéhez már el is kezdett méltatlankodni. Barátnőm és apukája, 2 kisfia és egy uncsitesójuk volt még ott. Bence minden egyes mozdulatukat leste, ha vki eléhajolt, akkor kitörő örömmel fogadta a képbe kerülő arcocskát :D Viszont továbbra sem szereti az ölelést vagy kéz simit, max egy kis buksi simogatás jöhet szóba nála. Na jó, azért a "buci" az szinte mindig jó :D Tegnap pl. majdnem lefejelt egy kb 2 éves kislányt az utcán, olyan hévvel akart "bucizni" vele :D Szerencsére eltévesztette a célt ;)
1 körül megkapta a saját ebédjét, majd elmentünk sétálni egy kicsit és mire észbe kaptam már fél 3 is volt. Persze közben dumáltunk sokat, nekem sikerült még derékig is vízbe merülnöm... :D Gyorsan összepakoltam a gyereket meg a cuccainkat és elindultunk haza. Hazafelé Bence a babakocsiban ülve majdnem elaludt, olyan fáradt volt. Alig tudtam szóval tartani, nehogy nekem 10 perc alatt kialudja magát, aztán meg itthon kukorékolás legyen az ágyikójában. Most épp alszik, remélem nem ébred fel fél óra múlva, hogy akkor kipihente magát (ne adj isten rosszat álmodott, melege van, stb...) :D
A nap jól telt, nem bántam meg, hogy végül mégis mentünk. A fiam ismét társaságban volt, amit szemmel láthatóan élvezett, no meg nekem is jutott egy kis pletyizés ;)

Képeket majd hozok ;)

Reformok...

Valami volt ma a levegőben, mert igazán hisztis napunk volt. Egyszer csak minden előjel nélkül eltört a mécses... Több percig csak sírt Bence, ha felvettem nem volt jó, ha letettem az sem. Meséltem, énekeltem, épp csak nem álltam neki tótágast... Nyűgös volt, csak akkor nyugodott meg, ha kiléptünk a lakásból. Biztosan ez a hülye időjárás volt az oka, másra nem tudom fogni.

Egyébként meg Anya ma szigorú, de igazságos volt. Küzdünk egy ideje az evési morál javításán, de mindig voltak "kihágások" Anya és Apa részéről. Hát  ma nem volt, következetesnek sikerült lennem és Apát is erre kértem. Az nem járja, hogy Nagyfiú dobálja a földre az ételt, hogy futkosva néha kikunyizunk kis ennikét, de ha etetőszékben igazi evésre kerül(ne) sor akkor pár falat után bömbi van.  Szülők rájöttek, hogy ha lekötik a figyelmét, akkor tátog, mint a kisanygal. Így történt, hogy játékot kapott a kezébe, volt hogy egy egész kis kosárnyi játék is megfordult 1-1 etetés alkalmával a kezében. Na ezt meguntam... Vannak tartalékai (nem kevés), ha nem eszik rendesen, akkor nincs kaja. Pár nap és szerintem rájön, hogy mit miért... Na meg ha megy bölcsibe, akkor sem fognak utána szaladgálni a dadusok kajával, hogy egyen. Én toltam el, nekem kell most megszenvednem a helyre hozatallal.
Sajnos rossz szokások vannak bőven, ott van még pl az itató pohár dobálása. Na ez az, ami nehéz menet lesz, mert jön-megy, meglátja, iszik belőle, majd menet közben eldobja. Ma az egyik hisztije után megszomjazott, ivott és a szokásos módon egy elegáns mozdulattal eldobta. Rászóltam, mire folytatta a bömbit... 
Erre szokták mondani, hogy lesz ez még ígyse...

Érdekes...

Tegnap Bence uzsi után  megszerezte magának a joghurtos poharat... Íme az eredmény: 

 

Este fárasztásképp kitaláltunk közösen egy jó kis mozdulatsort. A lényege, hogy míg a gyerek hasra vetődik az ágyon, Apa megfogja a 2 lábát és húzza hátrafelé miközben emeli. Mire teljesen függőlegesbe kerül a gyerek, Anya megfogja Bence fejét és előre hajtja, hogy "bukfencezni" tudjon... Na ez akkora sikert aratott a Nagyfiúnál, hogy kb 5 percig csak ezt csináltuk :D Jól lefáradt a végére. Az esti tápiját becuppantva be is ájult rendesen :D 

Érdekes, hogy mostanában nem annyira élvezi a pancsolást... Gyorsan meg kell fürdetni (a vízbe sem igen hajlandó leülni), aztán már szökne is, emeli ki a kádból a lábát. Ha meglátja a törölközőt, hangosan nevet és szinte nyújtja a kezeit az Apjának, "hóóóóóórukk"olás közben vegye ki. 
Tudni kell, hogy mi 4 hónapos korától vittük úszni kb 4 hónapot. Nagyon élvezte, általában én vizesebben jöttem ki a medencéből, mint a Fiatalúr (a szemüvegem sosem úszta meg a fürdést szárazon)... Ehhez képest most meg menekül a vízből.
Másfél hete voltunk strandon, akkor is ez volt... Bementünk a medencébe, majd 1 perc múlva óriási balhét csapott, hogy ő nem akar pancsizni. Jó, tény hogy nagyon meleg volt, a víz sem volt hideg (26fokos), lehet hogy hidegnek tűnt neki és ezért nem szerette. Bár az itthoni fürdés procedúrából kiindulva, lehet nem ez volt a baj, hanem csak annyi, hogy túl nedves a víz :)
Sosem volt erőltetve pl a vízbe ülés, sosem csúszott meg úgy igazán a kádban, így nem tudjuk mire vélni a dolgot. Bízom benne, hogy ez csak egy átmeneti dolog nála...

Új tudomány...

No, nagyjából megvagyok a formázással, de még van 1-2 ötlet, hogy hova mit... Ezekre később kerül sor... Ha lesz időm...

No, Bencém ma is új mutatvánnyal örvendeztetett meg, mégpedig azzal, hogy vissza tudja pakolni a csipeszeit a dobozába. Ha akarja... :) Egyébként pedig azzal szórakozik, hogy amikor a szülők valamelyike bele merészeli tenni a csipeszeket, akkor szalad és gyorsan kidobálja/kiborítja belőle... Már versenyt futunk, ki a gyorsabb, a gyerek vagy mi :)

Tegnap itt járt a kolléganőm. A hosszú-hosszú ideje ígért látogatás végre megtörtént. Végülis csak 1 éve ígérte :D Bence kapott tőle kismotort, meg egy csini farmernadrágot is :) Ma az volt a feladat, hogy a picit nagy motorra felapplikáljam a gyereket úgy, hogy a lábai azért ne a hátsó kerekek előtt legyenek(ergo ne toljam rá a gyerek lábára), ugyanakkor Bence ne essen le róla és még persze tolni is kellett :D Szép mutatvány volt, de legalább a lurkó élvezte :D Volt is nagy sírás, mikor le kellett róla szállni, mert anya galád módon elfáradt :)

No, kicsit még ismerkedem a blog működésével, mert a holnapi ebéd egy része már készen van, gyermek pedig éppen ágyikójában durmol (a házimunka meg várhat, nem? :D ).