Látogatóban voltunk...

No igen, mostanában nem voltam túl aktív, ami a blogot illeti. Ennek több oka is van, de leginkább az, hogy Bence nem nagyon engedi, hogy a gép előtt üljek, mert amint meglátja, hogy leültem, már jön is és hoz egy játékot, hogy játszunk. Ki tud egy ilyen felkérésnek ellenállni? :D
A másik ok pedig az, hogy van dolog most sok, majd mikor végre végeztem, akkor inkább lepihentem filmet nézni vagy csak úgy, illetve volt olyan napunk is, amikor nem voltunk itthon :)
Utóbbi pl. a tegnapi blogtalanságra ok, mert Miáékhoz mentünk Andiékkal és a gyerekek annyira jól elvoltak - meg persze mi is - hogy fél 6-ra értünk haza... A 2 házigazda csemete irtó aranyos volt. Láthattuk Szofi első fordulásainak egyikét és ha Mia szavaiból jól vettem ki, akkor az első nagyobb kacagást is, ami igazán szívet melengető érzés volt. Andival mindketten elnosztalgiáztunk, hogy a mi gyermekeink milyen rég tették meg ezeket a dolgokat először. Egyetértettünk abban, hogy bár nem is volt olyan rég, éveknek tűnik ez a röpke egy év. Kitti hatalmasakat féltékenykedett, amikor Anyája meg merte fogni Szofi babát :D Bezzeg Bence rám sem hederített, mikor én vettem kezembe a "csöpp" lánykát :) Konstatálta, hogy megvagyok, nem mentem sehova és már lépett is tovább játszani :)
Milán sem kevésbé édes, mint hugicája, aranyosan bújt először Mia "szoknyája" mögé, de aztán 5 perc múlva már keresni kellett, hogy hol van :) Rengeteget beszél és ha az ember odafigyel a körülményekre és arra, hogy mit mond, akkor nem olyan nehéz megérteni a beszédét. Bence ettől még mérföldekre van. Nem mintha baj lenne, gondolom ő most tökéletesíti, aztán majd mikor el kezd beszélni, akkor már nem csak szótagokban fogja ezt tenni :) Visszatérve Milánra, nagyon jó pasi - azt hiszem ezt már írtam - és hihetetlenül okos is.
Kitti is nagy arc csajszi :D Etette a fiúkat pattogatott kukoricával, puszilgatta Szofit, tologatta a bébitaxit és sorolhatnám, mert ő sem állt meg egy pillanatra sem, akár csak a 2 fiú :) Néha kicsit féltékenykedett, meg volt balhézás is, ha valaki éppen azzal játszott, amivel ő akart :) Bence ezt meglehetősen jól tűrte, általában Kitti vette el tőle a játékot, de Bence hagyta, nézte egy darabig, ahogy Kitti elvan a megszerzett dologgal, majd tovább állt és keresett  magának más elfoglaltságot.
Ismét szembesültem vele, hogy Bence milyen jól elvan nélkülem.  Belopóztam a házba bütykölni kicsit a számítógépet és a fiam észre sem vette. Amikor bejöttek, én még mindig a gép előtt ültem, Bence elszaladt mellettem, de rám sem hederített. Megegyeztünk Miával, hogy azért annyira nem lesz talán nehéz a beszoktatás.
Tegnap Anditól kapott Bence Kinder Pinguit. Bence még ilyesmit nem kapott, úgy voltam vele, hogy ráér később is megismerkedni ezekkel az édességekkel. Igazából nem is akartam odaadni neki, de most uzsinál beadtam a derekam, hiszen mégis csak ő kapta, így gondoltam odaadom. Persze a fiatalúr úgy nyelte, mint kacsa a nokedlit :D Közben szépen elmagyaráztam neki, hogy ebből nem csinálunk rendszert ;)

Pogácsa csenés és bölcsizés...

Nos, a ma reggelt úgy kezdte Apa, hogy belépve Bence szobájába kishíján ki is fordult onnan :D Pedig Bence csak egy kis nyúlbogyónyit produkált, mégis belengte az egész szobát a produktum szaga :D
Aztán Apa és Bence leült enni, majd mikor Apa végzett és úgy látta, hogy Bencének sem kell több, felálltak és Apa elkezdett elpakolni maguk után. Ahogy szép sorban hordta a konyhába a poharakat, tányérokat, Bence úgy döntött, hogy ő még enne. Íme:

Esküszöm, nem éheztetjük :D
Aztán jött a következő csínytevés: Szomjas volt. Látta, hogy az asztalon van a poharam, fincsi tejeskávéval. Nem raktuk eléggé az asztal közepére, mert elérte. Azt már nem tudom, hogy inni sikerült-e belőle, de azt igen, hogy a padlón landolt a pohár tartalmának nagy része. Amikor Apa elment dolgozni, én elmentem zuhanyozni, majd mikor végeztem a hajszárítással, látom a pohár ismét a földön van. Még jó, hogy mára porszívózást és felmosást is beütemeztem :D 
Sikerült viszonylag hamar végeznem a romeltakarítással, így elmentünk szokásunkhoz híven vásárolni. Gondoltam, szokja a gyerek a bölcsibe vezető utat, meg le is mérjük a szintidőt, elindultunk arra felé. Gyerekek kint az udvaron, Bence pedig a kerítésnél tombolt. kiszúrtak minket a gondozónők és mondták, hogy menjünk be, nézzük mit szól Bence az új helyzethez, hiszen holnap amúgyis mennénk. Így történt, hogy ma voltunk bölcsiben is :) 

 

Itt a Bence, hol a Bence? ;)
Szóval játszhatott (volna) nagyot a leendő csoporttársaival, de azért a nagyobbak jobban bejöttek neki. Inkább ment a nagyokhoz homokozni, szaladt a motorozó gyerekek után. Anyára csak egyszer volt szükség, amikor fellökte őt egy nagyobb fiú. Akkor sem kellett nagyon vígasztalni, hiszen csábította őt a többi gyerek, a sok játék. Én mindig tisztes távolságból figyeltem, hogy ne zavarjam meg a játékban, az ismerkedésben. Csak akkor mentem oda hozzá, ha elkezdett sírni és ő sem jött különösebben hozzám.

PCO Szindróma...

A rendezők áldásos munkájának köszönhetően ismét lesz PCOS közönségtalálkozó. Gyere el, ha érdekel a PCOS, az Inzulinrezisztencia vagy a Metabolikus szindróma.