Beszoktatás 3...

Nos, ma kifaggattam a gondozónőket, hogy a fiam hogy viselte a tegnapi és a mai napot. Tegnap annyira le voltam döbbenve a kanalazásos dolgon, hogy el is felejtettem megkérdezni. Szóval tegnap nem volt nagy sírás, csak 5 percig, aztán szaladt játszani. 11 körül már fáradt lehetett, mert akkor kezdett újból sírni. Ez volt az, amit én is hallottam, amikor átöltöztették. Így ma kicsit nyugodtabban hagytam ott a többiekkel. Mikor ma bementem 11 körülre, akkor belestem a szekrényébe, a cumi ott volt, tehát nem nagyon kellett neki. Ez jó jel, mert ezek szerint nem sírt sokat. Amikor behozták őket átöltöztetni, én ismét füleltem, de egy mukkot sem hallottam. Már kezdtem azt hinni, hogy őt később hozzák be átöltöztetni, de kiderült, hogy nem. Szóval ma már ezt is könnyebben viselte. Ebédnél viszont ma sem evett túl sokat, sőt a tényér a földön landolt, akárcsak a terítő. Pár falatot evett csak, de a másodikként felszolgált túrórudit simán benyomta :D Itt kell megjegyeznem, hogy túrórudit tegnap este evett először vacsi után. Szóval ma volt a második túrórudi evése :) Nem kapkodjuk el. Azért remélem, csokit nem fognak nekik adni még egy jó darabig.  Erről jut eszembe: tegnap Apa kicsit furcsán nézett rám, mikor kicsomagoltattam vele a túrórudit Bence háta mögött, hogy még véletlenül se tudja meg, milyen a csomagolása, nehogy aztán a boltban elkezdjen balhézni miatta :D
Apának is feltűnt, hogy Bence iszonyatosan anyás lett. Tegnap séta közben egyszerűen nem engedte Bence, hogy Apa felvegye, csak én. Hozzám jött és nekem mutatta, hogy vegyem fel.  Amit Apa felvette, óriási balhét csapott és egészen addig nem nyugodott meg, míg én át nem vettem őt. Szegény Apát nagyon sajnáltam, rossz érzés lehetett neki. Sajnos ez el fog tartani egy darabig, így szegénynek hozzá kell szoknia, hogy most Bencénél csak Anya létezik. Mikor jöttünk ma haza a bölcsiből, Bence el sem engedte a kezem. Inkább nem ment galambot hajtani, kavicsot felvenni, csak Anya kezét ne kelljen elengedni... Most jön 2 nap szünet a beszoktatásban, remélem ez idő alatt sikerüla két pasimnak újra közel kerülni egymáshoz.
Hétfőn reggel fél 8-ra megyünk a bölcsibe, megpróbálkoznak egy reggelivel nála, hátha az sikeresebb lesz és rájön, hogy ott is jókat lehet enni. Kimenőt kapok fél 12-ig arra napra, még gondolkodom, hogy mire fogom felhasználni ;) Lehet bemegyek reggel a céghez Apával, legalább letesztelem, hogy mennyi idő alatt jutok haza BKV-val :)
(Bencét fél 1 előtt picivel letettem aludni, most ébredt... ez sem volt most sok alvás :( Ráadásul a bölcsiben déltől fél 3-ig kötelező pihi van, nem kelhetnek fel az ágyból. Ennek sem annyira örülök, de hát ez van...)

Beszoktatás 2....

Továbbra sem könnyebbültem meg, sírni tudnék, ha belegondolok, hogy ma is mennyit sírt szegénykém. Ma már úgy maradt bent, hogy az ebédet is a gondozónők adták (volna) neki. De nem evett... Kézzel akart beletapicskolni a tányérba, persze nem engedték neki, így hiszti volt és 0 evés. Behívtak, hogy próbáljam meg én, de tőlem sem volt hajlandó elfogadni. Itthon sem divat a tányérba tapicskolás, így gondolom, az új helyzetet tette csak próbára. Haza jöttünk és itthon sem volt hajlandó enni. Evett pár kanállal, de utána csak balhé volt. Nem engedi, hogy besegítsük a kezében lévő kanalat a szájába, sőt egyáltalán nem engedi, hogy a kezét megfogjuk, legyen szó simizésről vagy formabedobós játékról. Séta lehet, de más nem :( Megkaptuk a leckét, hogy tanuljon meg enni kanállal. Már csak ötlet kéne, hogy ezt hogy csináljam. Persze kaptam tanácsokat, de mi már ezeken túl vagyunk és amint megpróbáljuk vége az evésnek. Tudom, hogy vannak tartalékai, de már megint ez a következetesség kell. Utálom :(
A viselkedése is kezd aggasztani. Gondolom, hogy az új dolgok, a változás miatt ilyen. Tegnap pl délután elmentem zuhanyozni, mert dokihoz készültünk. Csak 10 percet lehettem a fürdőben, de Apa hiába próbálta elterelni a figyelmét Bencének, ő csak sírt és engem akart. Éjjel többször felkelt, 1-től fél 3-ig nem aludt a család. Nem volt hajlandó enni vagy inni, csak az volt jó neki, ha a kezemben volt vagy a hátát simogattam. mivel nem akarom erre rászoktatni ismét, ezért nem hagytam neki hogy ő irányítson és csak pár percet kapott az ölemben vagy az ágyban altatásból. Egyre többet bújik hozzám és ezzel minden alkalommal emlékeztet arra, hogy mi is történik most vele, én meg csak szorítom magamhoz és próbálom megnyugtatni, mondogatni neki, hogy itt vagyok és nem hagyom el, nem marad magára. Hazafelé még gyalog sem volt hajlandó jönni, csak a kezemben tudtam hozni, mert annyira szorította a nyakam, mintha azt mondaná, hogy Anya ne hagyj el. 
Azt hiszem egy kiadós beszélgetés kéne valakivel, aki legalább sejti, hogy most mit érzek vagy mit lehet tenni ilyenkor...

Beszoktatás...

Hétfő óta megyünk már bölcsibe 9-re. Tegnap kiküldtek mellőle 2 órára. Sírt, de inkább csak azért, mert le kellett ülni a 10 órai ivóléhez... Majd megszokja. Én meg persze hallottam a sírását az öltöztetőben és majdhogynem vele sírtam. Egy "kedves" anyuka meg mikor kijött a csoportból, még közölte is velem, hogy nagyon sír a fiam. Hát nem mondhatnám, hogy hálás voltam az infóért...
Ma is ott kellett hagynom, de már eljöhettem... Sz.r érzés. Nagyon. Furcsa volt úgy sétálni a piacon, hogy nem kellett babakocsit tolnom, hogy nem kellett azt néznem, hogy mit fog meg Bence... Mondjátok, hogy ez el fog múlni, mert most háborog a szívem érte. Próbáltam Apának elmondani este, hogy mit érzek, de sztem ezt nem lehet elmagyarázni. Marad a magamban őrlődés, igyekszem lefoglalni magam, amíg nincs itt velem az én Nagyfiam. Úgy érzem, nem mondtam neki eleget, hogy mennyire szeretem...  Ezt sosem lehet elégszer mondani ;)

Hétvége...

A hétvége ismét szuperül sikerült. Szombaton a szokásos látogatás volt Hidegkúton. Bence iszonyat nyűgösen ébredt a napközbeni alvásból, így egy órán keresztül csak sírdogált, amit csak 1-1 percre hagyott abba. Aztán vitte Apa gallyakat szedni, ami Bencének nagyon tetszett. Segített ő is a talicskába rakni a kisebb ágakat. Aztán amikor én gyűjtöttem össze a faleveleket, akkor a közepébe mászott és két kézzel seperte szét, amit én gondosan összehordtam :D Innentől minden nyűgje elszállt és boldogan rohangált a fűben. Most úgy látszik Apa kellett ahhoz, hogy megnyugodjon és lefoglalja magát.
Tegnap délután jöttek hozzánk rokonok, Bence 2 gyerekkel is játszhatott, miután felébredt a szunyából. Tetszett neki, hogy voltak játszópajtások. Aztán mentünk Duna partra sétálni a gyerekekkel. Mind három gyerek le sem vette a szemét a nagy vízről, a száguldó motorcsónakokról :D Haza felé Bence többször is dührohamot kapott, mikor a nagylány elvette tőle a labdát. Ezt is megértem, remélem nem fog sokáig tartani ;) Estére már nagyon fáradt volt, 6 körül már sejtettük, hogy nehéz lesz kihúzni 8-ig, de azért csak sikerült.
Ma ismét korán kelt, ezt az egyet nehéz lesz megszokni, bár nem sokára amúgyis jól fog jönni, hogy nem kell ébreszteni reggel őkelmét, hogy mennénk bölcsibe, meg dolgozni. 9-re mentünk a bölcsibe, ahol kicsit késésben volt a gondozónő a gyerekek reggeliztetésével, így várnunk kellett pár percet, mire bemehettünk. Ismét egész jól bírta a képzést a többi gyerekkel, bár szerintem már érezheti hogy változások lesznek, mert többször odajött hozzám és csak bújt, nem akart otthagyni, hogy játsszon. Nekem egy pár percre ki kellett szaladnom a mosdóba, de a gondozónő szerint egy fél perces kis sírdogálás után sikerült őt lefoglalni, így nem okozott nagy gondot, hogy leléptem. Sajna hétvégén megtapasztalt hisztit a labdáért most is előadta és persze nem volt neki a helyett a labda helyett akármilyen jó, így a gondozónő 3. próbálkozása másik labda adására járt csak sikerrel. No és persze megkaptam, hogy bodyt adjak a gyerekre, ne pólót :) Mentségemre szolgáljon, reggel Apa öltöztette, mert én akkor még ki sem láttam a fejemből, és persze fel sem tűnt, hogy póló van rajta. Meg az sem, hogy ennyire hideg van kint. Mind1, holnap már rutinosabbak leszünk :D
Az evéssel ismét hadilábon áll, bár a mai - egyébként nem megszokott mennyiségű - kevés 10 órai hatására úgy beebédelt, hogy jó volt látni. A kimért kevéske leves elfogyott némi kenyérrel és utána még benyomott egy kisebb doboz joghurtot is ;) Mondjuk a reggelire elfogyasztott péksüti sem volt túl sok, így totál megértem, hogy ki volt már éhezve szegény :) Azért az a fél deci ivólé, amit kaptak, szerintem baromi kevés... Holnap vihetek ételhordót és hozom haza neki az ebédet, ennyivel is kevesebb a fejtörés, hogy mit egyen délben a gyerek, miután hazajöttünk a bölcsiből fél 12-re...
Az én étvágyam megint elmenni látszik, a mérlegre ismételten nem merek ráállni :( Ebből is remekül kitűnik, hogy nem csak Bencére van hatással ez az egész beszoktatás, elválás, hanem Anyát is megviseli...  Pár hét múlva munka, remélem a sok ülés és kevés séta segít majd felszedni pár kilócskát...

Upgr.:
Hoztam fotókat is ;)

Apának segítsége van :D

Bölcsiben :)