Szerencse?

Nézzük először is Bence állapotát.  A tegnapi katasztrofális helyzet után ma reggel úgy ébredt Bence, hogy nem volt az orrán elkenődve semmi, nem szörcsögött, mikor a kakaóját itta. Örülök, bár nem mertem elhinni, így azért egy orrszívást még megejtettem nála. Nem örült neki, de hát Anya nem dől be megint. Sós orrcsepp kellett kevés és jó részt csak azt szívta ki az orrszívó. A stressz hatására, amit az orrszívás okozott, elkezdett kicsit köhögni. Egyenlőre nem kellett orrot törölni, remélem ez mától így lesz megint... Persze azért lekopogom, hogy most alakulóban van az egészsége :) Este megyünk dokihoz, meglátjuk, mit mond majd.
Ismét meglepődtem, hogy néhány apuka mennyire nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, illetve a háztartásból. Ebben úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, Apa hozzáállása úgy általában mindenhez teljesen rendben van számomra. Reggel kávét főz (ő kel hamarabb, én viszont sokáig kómázok), amit meg is kapok az ágyban fekve. Bencét is kivette az ágyból és áthozta, hogy a már odakészített kakaót megihassa (most már Bence önállóan jön át). Ha kell pelenkázza Bencét, mindegy hogy kakis vagy éppen csak pisis az a pelus. Néha még az etetésre is be lehet fűzni, ha nekem olyan elfoglaltságom van, ami miatt nem tudom megtenni. De úgy általában, ha megkérem, hogy adjon Bencének egy joghurtot, akkor megteszi. Mikor megyünk bölcsibe, én még kávét szürcsölve próbálok ébredezni, ő meg már fel is öltöztette Bencét, nekem már csak magam kell összeszednem, mire indulásra készek (általában még rám várnak). A fürdetés már jó ideje kettejük programja, addig én teszek veszek a lakásban, összepakolok, kakaót készítek, szobát elő készítem az öltözéshez. Ha kell Apa előveszi a porszívót, általában együtt takarítunk, ő porszívózik én pakolok fel a földről, majd kezdem a felmosást. Ha szükséges elindítja a mosógépet, kitereget, ha kellett akkor vasalt is. Haza felé jövet, elmegy boltba, ha nekünk nem sikerült vásárolni és felhív, hogy mi kell... Ha kell vacsit készít, segít a főzésben, ha valamit meg kell csinálni, mert elromlott, akkor megcsinálja. Sorolhatnám napestig, hogy mi mindenben segít és úgy érzem, hogy ezt sosem tudom neki eléggé meghálálni. Olyan világban élünk, ahol a férfi dolgozik, az asszony mos-főz-takarít-gyereket nevel. Ezek az elvárások, mégis az én párom fittyet hány erre és ott segít, ahol tud. Persze néha én is morci vagyok rá, hogy miért nem csinálja ezt vagy azt meg ő. Vagy miért nem nézhetek én is fél órát tv-t úgy, hogy ne kelljen mással foglalkoznom, hiszen neki ott a Forma1, a Híradó (na jó van, hogy 3 csatornán nézi meg a híreket, mert közben Bence odarohangál és figyelmet kér tőle), nekem viszont nincs ilyenem. Aztán ráeszmélek, hogy másoknak még ennyit sem segít a párjuk! Az enyém a napi munka után, amikor hazajön leül Bencével játszani és csak a közös vacsi után megy híreket nézni. Ismerek olyan apukát, akinek nem a család az első, hanem a kocsma, a haverok. A felesége nem számíthat arra, hogy fürdetésre hazaér, vagy a hétvégét együtt töltik érdemben (mert hogy az nem együtt töltött hétvége, hogy anyuka ugyanúgy el van otthon, mint hétköznap, Apuka meg veri a számítógépet, elvárja az ebédet, majd este elmegy inni a haverokkal, esetleg visszaül a gépe elé). Apukát idegesíti a gyerek. Apukát ne keltse fel éjjel a síró kölök, mert mérges lesz. És különben is az a gyerek legyen mindig kussban, meg se pisszenjen, legyen láthatatlan. Nálunk ilyen nincs, ezért érzem magam megtisztelve, hogy van valakim, aki ennyire figyel ránk.
Remélem, hogy ő is tudja, mennyit jelent nekem ez, hiszen nincs a családban senki, aki bármi módon segített volna vagy segítene, ha kell. Mikor Bence megszületett, nem jött a családból senki ebédet hozva, nem kérdezte senki, hogy tud-e segíteni. Apa viszont intézte a papírokat, ebédet főzött, mosott, vasalt, vásárolt, egyszer sem panaszkodott, hogy nem tudott ledőlni délután vagy  leülni a számítógéphez 5 percre sem. Amikor csak alkalmunk van, együtt megyünk sétálni, együtt töltjük a hétvégét, nincs kocsmázás, nagy buli (és nem azért, mert nem tudunk elmenni, hanem mert már nem is kívánjuk). Van néha haverozás, de semmi sincs túlzásba víve...
Ezért érzem magam nagyon szerencsésnek...

Visszaesés, elkenődés...

Tegnap már annyira jól volt Bence, hogy elmentünk a szüleimhez kicsit kikapcsolódni. Picit folyt az orra még, de nem vészesen. Köhögött keveset, de ez is már elviselhető szinten volt. Ennek örömére úgy döntöttem nem szívom az orrát már, az a kevés váladék, ami van még, magától kiürül. Szemlátomást örült Bence is ennek, még az udvarra is kimentünk kicsit havat túrni. Majd délután lenyomott egy laza 3 órás szunyát :)
Reggel még jó kedvem volt, mert nem látszott Bencén semmi különös, de aztán a délelőtti kis extra szunyája után gyanús lett, hogy valami nincs rendben. Ismét elkezdett csúnyán köhögni, az orrából pedig ismét le kellett szívnom a váladékot (közben persze magamat okoltam, hogy miért nem szívtam neki még tegnap is az orrát). Rosszat sejtvén a sárgás cucc látványától, megörültem, hogy úgyis megyünk dokihoz, majd jól megnézi, hogy baj van-e. Délben el is kezdtünk öltözni, hogy akkor megyünk, de volt egy kis balsejtelmem, ugyanis a telefonom nem jelzett, pedig beállítottam... Bence már talpig beöltöztetve verte az ajtót, hogy menjünk már, de én még öltöztem, mikor is a kíváncsiságom győzött és megnéztem a telefonom naptárát. Látom, hogy 10.10-re volt az időpontunk, nem pedig 12.20-ra, ahogy én emlékeztem. Elöntött a pulykaméreg, csak ültem magamba roskadva és szídva magam, hogy hogy lehettem ekkora marha, hogy reggel nem hangosítottam fel a telefont, hanem némán hagytam (ezért nem hallottam az emlékeztetőt). Gyors telefon a dokinak, aki adott egy másik számot, hogy hívjam az asszisztenst időpontért. Egy a baj: ezt a számot még soha, senki nem vette fel... Így volt ez most is. Szét vet az ideg! Ráadásul Bencét levetkőztetve ő követelte a magáét. Először nem értettem, hogy mit mond, de aztán ráeszméltem. Mondta, hogy "sita" vagy "sata", de mivel a kezében volt a sapka, így azt hittem, hogy azt mondja sapka. Fél perc kellett mire rájöttem, hogy sétát mond, nem pedig sapkát.  Szép kis anya, mi? Akkor ismét öltözés, hogy lemenjünk a szakadó hóesésben sétálni, aminek nem voltam annyira ellene, mert muszáj volt egyet rágyújtanom (igen, dohányzom :( ), annyira ideges lettem a saját hülyeségem miatt. 20 perc után úgy menekültünk fel...
Apát megkértem, hogy ma vegyen foglalatot az infralámpához, ugyanis nincs kibúvó, muszáj bevetni... Még fogalmam sincs, hogy miként fogjuk használni, de sztem megoldjuk valahogy. Addig is orrszívás óránként, ha kell és rengeteg folyadék a nagyfiúnak...

Mesék...

Elérkezett az idő, amikor is Bence már nagy érdeklődéssel figyel bizonyos meséket, reklámokat a tévében. Eddig is volt pár reklám, ami tetszett neki, így ha meghallotta, hogy az megy a tévében, akkor már dobott is el mindent és szaladt nézni. Reggelente a kakaója elfogyasztása közben rajzfilm csatornára szoktunk kapcsolni, és az egyiken van egy aranyos cicákról szóló gyurma film. Nos, nem tudom, hogy honnan tudta, hogy az ott egy cica, de tudta, mondta és onnantól kezdve 5 percig csak a tévét bámulta. Kaptam az alkalmon és utána néztem, hogy mi is ez a rajzfilm és töltöttem is le belőle a youtube-ről párat. Akit érdekel, itt tud megnézni (letölteni ;) ) párat.

Aztán vannak a rég óta nagy becsben tárolt linkek, melyek egy-egy reklámot őriznek, amiért Bence már egészen kis korában is oda volt. Ilyen a Whiskas reklám (téli) és a Bonduelle reklám, ahol táncolnak és keverednek a kukoricák, borsók, stb. Ráleltem egy programra, amivel youtube-ról le lehet tölteni ezeket és rá is vetettem magam. Letöltöttem, gépemen van, sőt a WD TV Live Multimedia Player-re is átmásoltam, így a tévén is nézheti már Bence a kedvenceket. Nekem már a fülem ketté áll ezektől a reklámoktól, de Bencén nem látszik, hogy unná, így az egyszerűség kedvéért "örökhajtósra" tettem a lejátszót :D

Remélem, hogy a MioMao-val együtt már sikerül néha 15 percet lopnom magamra :)

Újítások...

Az elmúlt napokban történtek dolgok, az említett lábujj sérülésen kívül: Bence ágya át lett szerkesztve. Pontosabban az történt, hogy Apával megbeszéltük, Bencének egyenlőre nem veszünk új nagyfiús ágyat, hanem a mostanit az én ezermester párom picit átalakítja. No, itt nem kell semmi extrára, nagy fúrásra faragásra gondolni, csak az egyik oldala lett az ágynak leszedve és a helyére egy vastagabb fadarab került (Praktikerben vettünk egy 120x25x2cm-es polcnak való lapot). Így már szabad a ki-be járkálás az ágyba Bence által.
Az első délutáni alvása gond nélkül zajlott, picit altatni kellett, de ez egyébként is néha előfordul. Én persze végig paráztam, hogy mi  lesz ha kiesik az ágyból, mert pl bele akar ébredés után automatikusan kapaszkodni az ágy oldalába, ami már nincs ott. De persze ilyen nem történt. Felébredt és sírdogált az ágyban (valószínűleg beütötte a sérült lábujját és emiatt ébredt fel).
Az éjszaka is simán telt, leszámítva a köhögéseket, amikre szerintem nem is ébredt fel. Én persze alig aludtam, mert amint hallottam a hangját Bencének, egyből felébredtem, ha esetleg baj van, át tudjak szaladni. Azért be is biztosítottuk Bencét, ha netán leesne: tettünk a földre egy vastagabb takarót. Megjegyzem, leesni nem tud pl amikor fordul álmában, mert azért egy peremet hagyott Apa az ágy szélén. Semmi baj nem történt az első éjszakán sem.
Aztán egészen a mai napig nem volt ki-be járkálás az ágyba, ha aludni kellett volna, ugyanis még annyira nem mászott ki belőle nap közben sem, inkább csak bemászott, kivenni nekem kellett. Na de aztán ma rájött, hogy milyen buli már, hogy ki lehet onnan jönni, ha úgy hozza kedve. Amikor letettem délután aludni, akkor 10 perc múlva már jött is ki a takaróval és párnával :) Oké, ennek nem örültem, de mókás volt nagyon :) Szépen visszaterelgettem, majd hallottam, hogy énekli a csicsipcsókát :D Majd ismét 10 perc múlva kijött a szobájából :) Ekkor  megint visszatessékeltem őkelmét, és határozottan megkértem, hogy aludjon, mert szunyaidő van. Ekkor mondogatta magának, hogy "csicsi". Még vagy 15 percig hallottam, hogy dumál, ficánkál, párszor be is kellett mennem, de aztán szépen elaludt.
Most már azért tartok az éjszakáktól. Eddig nem jött át hozzánk, szerintem mától erre is lehet számítani. Remélem hamar megszokja az átalakított ágyat ;)
Doki néninél voltunk tegnap: a héten maradunk itthon, oltás halasztva, újabb gyógyszerekkel bővült a repertoár, de ez inkább csak a lába és foga miatt. Doki szerint már kint van a 13. fogacska is, szerintem még nincs, csak már tényleg áttörés közeli állapotban van, fehérlik az ínye alatt a hegye. Kapott Bence Cataflam cseppet, nem is fog neki ártani, ha ennyire megszenvedi ezeket a fogacskákat (no meg a lábujjacskát).
A lábacskája illetve lábujja alakul, bár mindig felsérti és el kezd neki vérezni. jó eséllyel a körme le fog esni, nagyon csúnyán néz ki most :( Kaptunk rá antibiotikumos kenőcsőt, olyan fertőtlenítőt, ami nem csíp (ezt a piros löttyöt, ami mindent összefog ha nem vigyázunk vele és lemosni nem lehet). Kész tortúra lekezelni a lábát :( Kapott egy szandit itthonra is, eddig nem volt, zokniban szaladgált, de már akartam venni neki egyet egy jó ideje, hát most itt volt az alkalom és kapott egyet, nehogy véletlenül beüsse a lábujját is a nagy játékban.
Keveset ugyan, de elkezdett enni Bence. Tegnap uzsira benyomott a másfél doboz joghurtot, vacsorára evett kevéske zsemlét vajasan, majd egy kis sajtot. Már jó pár napja nem volt ilyen, hogy szilárd kajcsit evett volna, így nagy volt az öröm. Ma délelőtt ettünk kakaós müzlit, délben sajna nem evett sokat, de lehet csak nem volt éhes. Majd ébredés után újra megkínálom vele. Szerintem a Cataflam segített rajta, ezért kezdett el végre mást is enni, mint kakaót.
A minap nagyon kellett nevetnem. Néztük az egyik könyvét Bencének (Dotti a polip meséje), vannak benne halacskák, kagylók, rák, polip és még sorolhatnám. A csigára mutogatva gyakran elkezdtem neki énekelni a csigabigagyereki dalt. Ezúttal is rázendítettem, mire is közölte a fiam, hogy "nemm, csippcsipp" :D Én meg nagyot nevetve, engedtem a parancsnak és csipicsipcsókát énekeltem :) Határozott elképzelései vannak a gyereknek :D
Az elmúlt pár napban rengeteget beszélt. De úgy, hogy tisztán lehet érteni bizonyos szavakat. Döbbenten lapozzuk könyveinek egyikét, miközben ő mondogatja hogy ez vagy az micsoda. Van már "csi", mint csiga vagy csillag, tátog, ha halat mutat :D, ha valamit nem tud, akkor jön és mutogat és teszi oda a kezünket is nyomatékosítva kérdését, egészen addig, amíg el nem áruljuk neki a tárgy nevét. Most már ha kérdezem, hogy Ezt hogy hívják?, akkor ha tudja, ki is mondja a tárgy nevét vagy éppen ismétli a kérdést "ehhoi". Na jó ezt csak én értem, meg esetleg Apa, de jó látni, hogy már tényleg mindent elszajkóz utánunk, ha akar. Nem nagyon szoktunk káromkodni, de azért van egy két szó, amit önkéntelenül is használunk és részemről nem örülnék neki, ha az egyik ilyen szó lenne a következő Bence szókincsében :) Pl aki látta a Kútfejek című magyar filmet (előzetes), az ismeri a már szállóigévé vált mondatot, miszerint "Ez a szar már megint beszart!". No, ez elég gyakran elhangzik nálunk, már már önkéntelenül. Poén a szöveg, de az nem lesz az, amikor Bencétől is ezt fogjuk viszont hallani a jövő héten :) Nem mondom, hogy minden napra jut belőle, de azért gyakran lehet nálunk hallani ilyesmiket, viszont a keményebb káromkodást az soha.
Nem is emlékszem, hogy írtam-e de pár hete már folytatja, ha elkezdünk számolni. Épp a minap volt erről szó az egyik topikban, hogy a gyerekek már mondják a számokat. Nyilván nem számolni tudnak, csak a sorrendet ismerik :) Bence is mondja, hogy "tetto" ha mondom neki, hogy egy pl amikor öltöztetem és bújunk bele a harisnyába, nadrágba. Meg tudnám zabálni, tényleg olyan az agyuk ilyen korban, mint a szivacs. nekem meg még az is gondot okoz, hogy megjegyezzem, mit is kell vásárolni...
Más: Pár napja gondolkodom, hogy bilit kéne venni Bencének. No nem azért hogy használja, hanem azért, hogy szokja. Nyáron lehet hogy megpróbálkozunk a bilizéssel, bár sztem még kicsit odább van a használata. Egy biztos: erőltetni nem fogjuk, ha akar ráül, ha nem nem. Nem igazán ül még meg egy percre sem, nem szól hogy pisi vagy kaki van a pelusban, de ha kakil leguggol és úgy nyomja. Vagy lehet ez más gyereknél is így van? Én azon a véleményen vagyok, hogy egy gyerek 2-3 éves kor között kezd érett lenni a pelenka elhagyására, ezért nem látom értelmét hamarabb bilire kezdeni szoktatni. Még érik bennem az elhatározás, talán hamarosan hacsak mutatóba is de beszerzünk egyet ;)

Mostanában minden összejött...

Bence még mindig beteg :( Tegnap már alig folyt az orra, de ma reggel iszonyat mennyiségű váladékot sikerült leszívni belőle :( Hurutosan köhög, alig eszik (csak a kakaót, de abból sem sokat), néha hőemelkedése van. Remélem, hogy csak a fogacskák... Holnap megyünk vissza dokinénihez, szerintem itthon maradunk oltásig, ha addig meggyógyul, bár van egy sejtésem, hogy ismét halasztjuk az oltást. Azt mondta a doktornéni, hogy pénteken az esti rendelés előtt is szoktak oltani, ha halasztani kell megint, akkor majd besúvasztjuk az oltást valamelyik péntekre... Úgy legyen. Már annyira nem izgat az oltás kérdése, csak gyógyuljon már meg Bence.
Ma még tettünk egy lapáttal a fájdalmakra, ugyanis sikeresen ráejtette a lábára a nem is olyan könnyű mérleget :( Nagyon sírt vagy egy fél óráig, adtam neki Panadolt, bár tudom, hogy ezen sokat nem fog enyhíteni (úgyis hőemelkedése van, gondoltam 2 legyet ütök egy csapásra. Tudom, hogy hőemelkedésre nem kell adni még semmit, de ha már úgyis fájt a lába...) viszont legalább el tudott aludni. Minket még az ág is húz :( Ha felébred és sírás lesz megint vígasztalhatatlanul, akkor lehet elmegyünk az ügyeletre, egy röntgen sem fog ártani és hátha írnak fel neki valamit, ami segít is a fájdalmon.

...

Ébredés van... Meg sírás :(

Upgr.: Az ebédre készített srépafőzeléket összeturmixolva ette, nem sokat de evett belőle. Már ez is nagy szám. Kezd arra is rájönni, hogy ha nem akarja, hogy fájjon a lábujjacskája, akkor jobb, ha nem áll rá, vagy sántít, illetve megemeli kicsit a lábfejét, ha mászik. Szegénykém, úgy sajnálom. Azért ez nagy "büntetés" egy ekkora gyereknek, hogy nem tud szaladgálni...