2010. április 23., péntek

Bencéről folytatás...

Nem volt időm mindent leírni, meg eszembe is jutott közben egysmás ;)
A bölcsiben ugye rengeteg dolgot lehet más gyerekektől eltanulni. Így van ez pl az empátiával is, illetve a vígasztalás mozdulatsorával is. Szerintem még igazán nem tudja mi az az empátia-érzés, inkább csak annyit tud, hogy ha valaki sír, akkor oda kell menni és meg kell ölelni, oda kell bújni és hamar abba hagyja az illető a sírást. Tegnap bőszen teszteltük Apával :D
Puszikat is osztogat kérés nélkül, csak egy baj van vele: nem mi kapjuk, hanem a plüss majom és oroszlán :( Sőt, kezembe nyomja őket, hogy bújtassam beléjük a kezem (merthogy ezek bábok) és akkor ő már nyújtja is ki a kezeit és mondja nekik, hogy "jössz?", tisztára úgy, mint amikor ő kérezkedik fel valamelyikőnkhöz. Aztán gondol egyet és a majomnak akkora cuppanóst ad, hogy mi meg sárgulunk az irigységtől :D
Thomast is rengeteget néz (sajnos) és amikor vége és mondjuk is neki, hogy Thomas elment aludni/enni/fürdeni, akkor bemászik az ágy vége és a fal közé, ahol a tv van és ki is kapcsolja azt. Ugyanezt játssza el, amikor hazamegyünk. Levetkőztetem gyorsan és nekilátok magamról is levenni a kabátot, cipőt és közben már hallom is, hogy "tomász", megy is a tévéhez és nyomja meg az oldalán lévő gombot, meg sem várva, hogy esetleg végezzek a vetkőzéssel és az elpakolással...
Szerdán volt a bölcsi szülői, de el kellett hoznom Bencét amikor szoktam, mert összevonták a két csoportot, úgy tartották egyben a szülőit és az eleje minket nem érintett, lévén az óvodai beiratásról volt szó. Szóval addig a bölcsi a mellett lézengtünk, néztünk tobozt, kavicsokat, táblákat és bogarakat. Iszonyatosan tetszett neki, hogy egy bodobács mászott a földön és próbált előle a lehető leggyorsabban meglógni. Közben persze néha-néha felsikontott nekem, hogy "bogá" :D Ott gubbasztott a földre hajolva, hogy merre megy a bogár és próbálta megfogni a legnagyobb tiltakozásom ellenére (mert ugye mindig az a nagy móka, amit Anya nem enged). Most már tudom, hogy Bence nem tanulta még meg, hogy a bogárkákat nem bántjuk :) A hangyákat is remekül kergeti, de ha sokan vannak, akkor csak föléjük hajol és nézi őket, néha nyitott ujjakkal beseper közéjük, de jórészt nekem kell kimentenem őt a növekvő hangyaseregből.
A virágok - főleg, ha színesek - nagy kedvencek. Szerencsére van belőlük bőven a környéken. Odamegy, mondja hogy "hacci vijág" és oda is hajol és mondja is utána hogy "hacci" nagy kacagva :) Sőt hozza oda nekem és mondja közben, hogy "hacci" jelezvén, hogy szagoljak én is bele és tüsszentsek :) Egyébként ha tüsszent egyet, akkor utána mindig nagy nevetés van, mert nagyon tetszik neki :D
A labdákkal már profin bánik! Ha kell rúgja, ha kell dobja, ha kell pattogtatja, gurítja. Nagyon jól begyakorolta, ami mondjuk nem csoda, hiszen nincs olyan másik tárgy, ami ennyire lekötné. Remélem, megmarad neki ez a nagy labdamánia és a későbbiekben feszültséglevezetőnek is tudjuk majd használni.
Hoztam néhány képet is ;)

Húgommal játszik Bence a húsvétra kapott csúszdán

Apa autójában tekergetett gombokat, nyomogatta a dudát a szomszédok legnagyobb örömére :)

Nem hajlandó úgy megtűrni a fején a sapit, hogy a napellenző elől van. Végülis így sokkal vagányabb :D

Egy lufi sosem elég! :)

Tegnap pedig megismerhettem a háremét, ugyanis a reggeli doki látogatás miatt (erről is mesélek mindjárt) később ment bölcsibe. Amikor bevittem, akkor már minden gyerek javában játszott. 2 kislány meglátta Bencét és szaladtak is hozzá üdvözölni. Mindketten átölelték a nyakát a fiamnak és nem is eresztették, alig tudott kiszabadulni a két lány karjaiból :D Na de éppen hogy kijutott végre onnan, lerohanta egy másik kislány és ő is szaladt megölelni :D Úgy ölelgették ott a lányok, hogy majd feldöntötték :) (Na de kitől örökölte? Apa tagad mindent, mint mindig :D )
Azért késtünk tegnap, mert tanácsadáson voltunk. Megmérték a súlyát, magasságát, megnézte a dokinő töviről hegyire, de sajnos mehetünk vissza majd 1 hónap múlva, mert azért egy picike bajság még van... A méretei pedig: 14,17kg és 92cm! És mindezt egy hónap alatt! Látszik, hogy eszik, mint egy kis sáska :D

2010. április 21., szerda

Bencéről...

Gondoltam, irok Bencéről is kicsit ;)
Nagyon nagy csóka, de ezt már talán mondtam. Az hogy a beszéde belendült, az egy dolog, de nem csak ebben merül ki a fejlődése.
Nagyon szépen tud már páros lábbal ugrani. Tegnap délután itt bolondozott nekem, ugrált fel s alá :) A lépcsőn is nagyon ügyes, egyre többször próbálja meg a lépcsőzést váltott lábbal, kapaszkodás nélkül, és egyre többször sikerül is neki. A minap majdnem sikerült kapaszkodás nélkül feljutnia a 10 lépcsőfokon...
Segit levenni a cipőt, szandált, kabátot, sapkát. Szépen el is teszi őket a helyére, ha megkérjük. Szól, ha melege van és le akarja venni a pulcsit, vagy fázik akkor kéri a kabátot és a sapkát (szabadban). Apa nadrágja továbbra is nagy favorit, amikor hazaér Apa, mindig szalad vele hozzá :) Egyszer hiba került a rendszerbe, mert 2 nadrág is volt a helyén, igy Bence elment az egyikkel Apához, majd visszament és vitte oda neki a másikat is. Aztán meg balhézott, hogy Apa miért nem veszi fel mindkettőt. Ha Apa kéretlen-kelletlen levette az egyiket, hogy felvegye a másikat, akkor ismét balhé volt, hogy miért vette le az egyiket :) Asszem akkor nyugodott meg, amikor Apa a szennyesbe tette az egyik nadrágot és már nem volt mit felvennie még ;)
A formabedobóval már egyedül boldogul, mondja közben magának, hogy "ide jó? nem, ide". Apával játszottak igy, hogy néha ha rossz helyre próbálta bedobni a kockát, akkor mondta neki Apa is igy szépen sorban, hogy nem, az most nem lesz jó, nézzünk másikat.
Nagyon szépen tudja már fújni az orrát. Persze nem tökéletes, meg kell hozzá, hogy akarja ugye, de nagyban megkönnyiti igy az orrtörlést :)
Az hogy Thomas rajongó, abból is látszik, hogy már egyre többször halljuk tőle, amikor nézi a mesét, hogy ő is mondja a szöveget, neveket, pl. "pöszi" "kacsa" "heji" :D A minap este azon kaptuk Bencét, hogy nem nézi a mesét. Mondtuk neki, hogy ha nem nézi, akkor kikapcsoljuk a Thomas-t és hiradót nézünk. Erre Bence közölte, hogy "nem! becce tomász néz" :)
Hétvégén elorozta az én újonnan szerzett kábelnélküli egeremet, majd a füléhez tette a sajátjával (neki is van egy leharcolt darab) és úgy csinált, mint aki telefonál. Mutogatott, beszélt, szünetet tartott, elköszönt. Döbbenten röhögtünk :D
Bencéről

Bejelentettem upgr...

...és ma már jó volt :)
Csillagos ötös jár nekik, hiszen 24 óra alatt meg tudták csinálni :)

2010. április 20., kedd

Történések...

Sajnos vannak jók és kevésbé jó dolgok és ahogy most érzem, inkább az utóbbiak vannak túlsúlyban.

Kezdem a jóval: Bence még mindig bölcsiben :) Nagyon sokat fejlődött, be nem áll a szája, és ahogy ennek lennie kell, iszonyatosan akaratos, hisztis. Nehéz elterelni a figyelmét, ha éppen vmiért hisztizik. Olyan nincs, hogy ő most a kért leves helyett zsemlét egyen, vagy éppen a Thomas elindítása késsen 10 másodpercet. Apa sem kelhet fel büntetlenül mellőle, amikor éppen a Thomast kell nézni.

Otthon már csak és kizárólag pohárból iszik, evés is megy neki önállóan nagyából, bár még elég sokat kell utána takarítani, mert hajlamos játszani, tapicskolni ("tapics") az ételben. Esténként követeli a levest, ha azt megkapta akkor utána már bármit elé tehetek. Kinőtte a a 4+ os pelust, immáron 5-ösben nyomja. A bilivel továbbra is csak messziről ismerkedik, ráülni nem hajlandó semmi pénzért (max ruhástól). A fürdős kacsát már beletette, mondván ő pisil (gumikacsa, szokott ugye pisilni :) ), de Bence nem pisil... Bilibe legalábbis.

És a rossz :(
Apósom ismét rosszabbul van, tegnap mentőt kellett hozzá hívni, csúnyán összetörte magát a lakásban. Szerencsére éppen otthon voltam, így azonnal tudtam hozzá mentőt hívni... Nagyon rossz érzés, hogy pont akkor történt, amikor én voltam otthon vele, lelkifurim van, hogy többet is segíthettem volna neki és akkor talán nem történik meg ez. Ilyenkor mindenkiben sok a "mi lett volna, ha..." kezdetű mondat. Bennem is. Emésztem magam, de közben meg Apa is próbál ép észérvekkel meggyőzni, hogy bizonyos oldalról szerencse, hogy ott voltam, hogy akkor is megtörtént volna, ha jobban odafigyelek... Én is győzködöm magam, de persze sokkal erősebb még a rossz érzés, mint gondoltam. Néha nehéz nem erre gondolni, hanem arra, hogy gyorsan reagáltam és a lélekjelenlétemnek köszönhetően már jó kezekben van, és remélhetőleg úgy fogják hazaengedni a kórházból, hogy immár tényleg jól lesz.

Fogalmam sincs, hogy mit fogunk tenni, ha már nem lesz képes magát ennyire sem ellátni. Nincs lehetőségünk arra, hogy egész napos felügyeletet biztosítsunk számára, hogy délben hazamenjünk és megmelegítsük az ételét, kikísérjük a wc-re, egyszóval hogy nap közben gondoskodjunk róla. Nehéz ilyenkor mindenkinek jó megoldást találni, öregek otthonába nem akarjuk tenni (kivéve, ha ő maga kéri), kell neki az otthon biztonsága. Fogadjunk fel egy vadidegent, aki gondoskodik róla helyettünk? Szerencsére nem (csak) nekem kell meghoznom ezt a nehéz döntést Reménykedem benne, hogy ennek a döntésnek még nincs itt az ideje, amikor végre hazaengedik majd, akkor jól lesz és legalább annyira el tudja majd magát látni, amennyire eddig...

Bejelentettem...

Aki ismer, az tudja, hogy igaz hogy van autóm, de nem vetem meg a BKV-val való közlekedést illetve a sétát sem. Pláne, hogy a kisgyermekes bérlet olcsóbb, mint a benzin egy havi költsége lenne... Szóval hetente néhány alkalommal buszra ülök és a 204-esről leszállva Budakalásznál átsétálok Békásmegyerre. Egy járda vezet a békási gyalogos átkelőhöz nem messze a 11-es út mellett. Azelőtt sem volt kis forgalmú ez a főút, de mióta az M0-ásról is rá lehet kanyarodni erre az útra, azóta kész életveszély a lámpás kereszteződésen átmenni. Nos, még a múlthéten egy "kedves" delikvens  macsónak érezhette magát, amit bizonyítandó szét is verte a jelzőgombot, amivel jelezni lehet, ha egy gyalogos át szeretne menni. Ráadásul ez a lámpa úgy van megoldva, hogy magától nem vált, hogy ne tartsa fel az amúgyis megnövekedett forgalmat feleslegesen. Tehát ha az ember szabályosan (biztonságban) szeretne átkelni, akkor vagy megvárja, míg a túloldalon lesz egy "kolléga", aki megnyomja a gombot, hogy ő átkelne, vagy az életét kockáztatva megpróbál egy nagyobb autómentes szünetben átrohanni az úton. Mondanom sem kell, hogy többször is az utóbbit kellett választanom, mert 5 perc ácsorgás után igen reménytelennek tűnt a helyzet. Ezt ma megelégeltem és rákerestem a neten, hogy hol lehet ilyen jellegű hibát bejelenteni. Meg is osztom Veletek, hátha másnak is szüksége lesz erre az infóra egyszer.
http://www.rtlhirek.hu/cikk/228382
Megjegyzem, hogy döbbentem: Hívtam a lap alján szereplő számot délben és 2. csörgésre felvették, mi több egy nagyon kedves, segítőkész úriember volt a vonal másik felén. Mérem az időt, kíváncsi vagyok, mikorra lesz kijavítva a hiba ;) Eddig pirospontot érdemelnek!