Adatok...

Ígéretemnek megfelelően elkészítettem Bence adatairól a diagramot. Jelenleg  (február 11.-i állapot szerint) 89centi és kicsit több, mint 12kiló. Hát igen, vékonyka, ezt betudhatjuk a nyári sok hasmenésnek, ami miatt közel 2kilót fogyott összesen, ezt még nem sikerült mind visszahíznia :( De azért rajta vagyunk az ügyön :)

Nézzük a többi számadatot:

Jelenleg 14 foggal büszkélkedhet: Kint vannak az első metszők (1-2-es), ez ugye 8, aztán megvannak a kisörlők közül a külsők (4-es) alul felül, ez még 4, és nem rég kidugták a hegyüket a bal oldali alsó felső szemfogak (3-asok).

Ruhamérete leginkább 92-es, ami nem meglepő ugye, hiszen épp 90centi körül van a magassága. A bodyk 92-esek, éppen hogy jók, jelenleg 98-asok beszerzésén fáradozom. A pulcsik között van olyan, ami még 86-os, valószínűleg kicsit rövidebbek a karjai és ezért jók még rá. Nadrágok közül is van, ami még 86-os, többnyire hosszúak a 92-es gatyók, bár derékban pont jók, annak ellenére, hogy milyen nyurga (lehet etióp gyerekekre méretezték a ruháit). Overállt már pajszerrel kell feladni rá, de nem és nem veszünk neki nagyobbat, akkor inkább adok rá vastag gatyót-pulcsit meg kabátot, és a kinőtt csizmát sem cseréljük már le egy egyel nagyobbra. Ha tudnám előre, mekkora lesz a lába jövő télen, vennék neki most akciós csizmát... Tegnap vettünk neki cipőt, mert gyanítjuk, hogy az októberben vásárolt, alig 5x hordott cipő kicsi lesz rá. Szóval a tegnap vásárolt cipő mérete 25-ös és nem mondanám, hogy a magas talpboltozata miatt nagyobbat kellett volna venni. Épp jó helyen vannak benne a lábujjai, nem szűk a cipő orra, reménykedem benne, hogy ezzel a cipővel kihúzzuk a tavaszt (álom, édes álom). A szandi vásárlást most talán 1-2 hónapra letudtuk, mert a most 2-3 hete vásárolt pont jó rá ( az is 25-ös). Azért jövő hónapban erre is biztosítunk keretet, hátha mégis kell majd. Hétvégére be van tervezve egy tavaszi ruhatár ellenőrzés, ugyanis lehet, hogy az ősszel vásárolt vékonyabb kabátok most már nem lesznek rá jók. Azt már most látom, hogy zokniból kell neki egy rakattal vásárolni, hiszen jön a tavasz, dobhatjuk ki a harisnyákat, jöhetnek a zoknik (pelenkázásnál ugye lényegesen könnyebb dolga van ilyenkor az embernek).

A napirendje: Mostanában reggel fél 7 körül kel, függetlenül attól, hogy mikor tesszük le aludni és mennyire fáradt. Egyszer alszik naponta kb 2-3 órát, saccra déltől fél 3-ig. Ha jó idő van, akkor délelőtt igyekszünk a szabadba kimenni és kint tölteni minimum 1 órát. Mostanában este kb 9 körül jut el odáig, hogy egyedül elindul a szobájába, hogy most már álmos, akkor legyen szunya. A legtöbb elalvás egyedül megy, néha kell besegíteni kis hátsimivel vagy fenék paskolással (ez inkább akkor fordul elő, ha beteg vagy fogzik). Az ágya már "nagyfiús", önállóan közlekedhet ki-be, néha még elalvás előtt "megfuttat" minket párszor. Éjjel 3 órakor felébred (mintha kakukkos óra lenne, minden éjjel eljátssza, lehet körbe kéne néznem a szobájában, hátha el van dugva valahol egy ébresztő óra, ami 3-kor felkelti :D), de csak annyira hogy átjöjjön, felébresszen, hogy kísérjem vissza, ha ez megtörtént akkor alszik is tovább, mindenféle ellenvetés nélkül.

A reggeli először kakaó (kb. 200ml) ébredéskor, majd otthon 9 körül csokis müzli vagy kakaós gabonagolyó ("golo") tejjel, bölcsiben 8-kor rendszerint kenyér a reggeli. Délelőtt még iszik egy adag teát (bölcsiben) vagy eszik valamilyen gyümölcsöt (otthon), majd délben kap valami finom ebédet. Imádja a főtt cukkinit Sinlac-kal sajttal, vagy a paradicsomos húsgombócot krumplival, de a krémlevesek is igen nagy sikert aratnak nála. Nem nagyon csipázza a tésztát vagy rizst, bár ha éhes, akkor eszik belőle valamennyit, de figyel arra, hogy ne vigye túlzásba, épp csak annyit eszik ezekből, amitől már nem lesz éhes. A krumplipüré mindig favorit, teszek bele neki sajtot is, hogy tartalmasabb legyen. Imádja a halat is, de sajnos én rosszul vagyok a szagától, így csak akkor kap, ha a bölcsiben adnak neki vagy ha a Mamáéknál épp az a vacsi. Esetleg a konzerv szardíniából adok neki, mert én csak és kizárólag azt tudom megenni (citromos halkonzerv, szerencsére a hal szaga nem érződik benne, talán ezért tudom megenni ezen az egy féle módon a halat). Uzsi otthon ébredés után többnyire 2db joghurt vagy krémtúró, bölcsiben kenyér. 5 körül kap még gyümölcsöt (alma, mandarin a menő) esetleg kekszet, hogy vacsiig kihúzza. Általában a bölcsis uzsi után otthon még kell neki némi gyümölcs, hogy estig kibírja. Ilyenkor szokott nagyobb mennyiségű folyadékot is inni, pl tea, víz, gyümölcslé, mézes limonádé. A vacsi otthon rendszerint kenyér sajttal, felvágottal, nagy ritkán pizza, kicsit sűrűbben melegszendvics (ketchup!). Ha jó az étvágya, akkor még Apa fél 7-es hazaérkezése előtt megvacsizik kutyafuttában (értsd közben szaladgál, játszik. Csak ilyenkor van megengedve ez neki, a többi étkezés szigorúan ülve történik) vajas kenyeret, majd mikor mi is leülünk enni, akkor utána küldi a felvágottat, sajtot és némi zöldséget is. Vacsi után kap egy kis desszertet. Ez lehet túrórudi, joghurt, puding vagy krémtúró (utóbbi három hétköznap, amikor nem kapott uzsira ilyet). A túrórudi minden mennyiségben jöhet, emlékszem a hétvégi rokonlátogatáson kapott milkarudit, abba ugye kettő van. Benyomta mindkettőt, majd kért még egyet és még csórt Dóritól egy felet, amikor ő nem figyelt :D Én meg végülis nem kaptam, mert elfelejtődött :( (Legközelebb nem lesz elfelejtve :D ) Nasit nem nagyon kap, uzsi után néha megehet egy kis kekszet teával, vagy karácsonykor kapott szaloncukrot, pl kinderpingui vagy csoki (ét! a tej nem kell neki, anyja fia :) ) 2-3 havonta talán egyszer jöhet szóba, akkor is csak ha rendesen vacsizott vagy uzsizott (ne adj isten hasmenése van). Néha adok neki aszalt gyümölcsöt, ritkábban ropit és utálom, ha étkezések között nasiztatják vagy a megkérdezésem nélkül etetik édességgel. Talán ennek köszönhető, hogy a boltban nem balhézik édességért, tegnap csak a labda miatt balhézott az egyik üzletben, ugyanis olyan helyre mentünk, ahol tudta, hogy lehet kapni lasztit. Szerencsére csak egy volt és az sem volt drága, így megvette neki Apa (érdekes, mert messziről meglátva az üzletet, tudta, hogy ott lehet labdát kapni és még nem is lehetett biztos abban, hogy odamegyünk, már mondta, hogy "dabda".) Miután megkapta, a balhét is abbahagyta és vigyorgott egész délután. Könnyű a kedvében járni :D Visszatérve az étkezési szokásaihoz... Vacsi után, 8 körül fürdés Apával, majd ismét kb 2deci kakaót megiszik és alvás. Nap közben az innivalót már szinte csak pohárból kapja, sajna én még mindig fogom neki, mert félek, hogy magára borítja (le kéne erről szokni), itatóból csak autóban kap folyadékot. Enni is próbál egyedül, ha van türelmem, akkor hagyom is neki (le kéne szokni az etetésről is, készül a lista a leszokásra váró dolgokról :) 2 tétel már van rajta :D ).

Ahogy látszik a fent leírtakból is, Bence súlyosan labdamániás. Teljesen mindegy hány laszti van otthon, autóban, Mamáéknál, nem lehet neki túl sokat beszerezni. Oda van a lufikért, a könyvekért, főként azokért, amik keményebb fedelesek és egyedül is tudja lapozni. Imád motorozni, dombon fel-le futkosni, macskát "simogatni", énekeket-verseket-mondókákat mondani és mutatni, ha lehet. Vannak átrakható ablak "matricák", nincs olyan nap, hogy ne tenné át őket máshova, lehet az hűtő, kád vagy tükör, a lényeg hogy rátapadjon a felületre. Lassan elkezdődik nála is az a korszak, amikor utánoz másokat vagy segít, ha megkérem. Kidobja a kukába a használt zsebkendőit (néha mást is), porszívózni nélküle nem lehet, beteszi a mosogatóba a tányért (műanyagot!), kanalat, ha megkérjük rá. A szennyes ruháit is beviszi a fürdőbe, ha megkérem rá és megyek vele én is 1-2 ruhadarabbal. Igaz, hogy még nem a szennyestartóba teszi (én hibám!), de azzal bíztatom magam, hogy talán jobb is, mert a műanyagfedélnél néha nagy a kísértés, hogy levegye és dobálja a lakásban a szomszédok legnagyobb örömére.

Hát így áll most az én nagy Bencém. A fotókat is hozom majd a születésétől kezdve, csak még válogatni kell és hát valljuk be, egy legkevésbé sem elfogult anyukának nem olyan egyszerű annyi fotót kiválogatni a sok ezerből, amennyitől nem unják halálra magukat a blogját olvasók :) A hosszú válogatási időről, ami a nosztalgia miatt olyan hosszú, szóval erről nem is beszélve :D

Itt a tavasz...

És nem ám csak onnan tudom, hogy kinézek az ablakon vagy kimegyek. Van egy "kedves" szomszédunk, aki kitárja az ablakot és úgy üvölt a nagyvilágba. Ha meglát valakit az ablakból, akkor kitalál valami történetet és csak mondja a magáét. Nos ez a vénasszony pár hónapja nem visított már, gondoltuk, hogy ismét bevitték az elmeosztályra, mert hogy szokott ilyen lenni. Aztán a lánya vagy fia visszahozza a lakásba és kezdődik minden előröl. Hosszú hallgatás után ismét hallatja a hangját a környék legnagyobb örömére. Apa szerint eddig túl hideg volt ahhoz, hogy ki merje nyitni az ablakot :D
Szóval tavasz van, csiripelnek a madarak, üvölt a bolond asszony :)

Ismét borult...

Este, lefektetés, kimászás, visszatessékelés, nagy ágyba mászás, átrakás saját ágyába, betakarás. Fél óra múlva csekkolás, gyerek jó helyen, lepihi. Ismét csekkolás, betakarás, megnyugodás, alvás. Negyed 5, koppanás, gyereküvöltés, Apa átrohan, vígasztalás, bemászás saját ágyba, betakarás, elalvás. 7-ig alvás (!), Anya kétségbeesés, hogy gyerek agyrázkódást szenvedett, csekkolás, gyerek alszik, kakaó készítés, gyerek ébred, kakaót iszik, jó kedvű...
Éjjel átmászott ismét a nagyobbik ágyra... Most feladta a leckét a szüleinek.

Műtermi képek...

Minőség olyan amilyen. Be kellett szkennelni őket, mert csak a papír képeket kaptam meg. Ráadásul amikor Apának odaadtam a meglepi csomagot, akkor Bence egyből rárepült és a kajás kezével megtapogatott néhányat. Törölgetni nem mertem :( (Akartam fotóalbumot venni hozzá, de sajna nem kaptam, pedig nem egy helyen néztem :( )

És a kedvencem:

Au...

Tegnap éjjel minden rendben volt egészen addig, míg nem hallottam egyszercsak egy puffanást. Pattantam ki az ágyból, hogy te jó ég mi történt, el is kezdett Bence nagyon sírni. Mikor beértem hozzá láttam a fél homályban, hogy a nagy ágy mellett fekszik a földön. Gyorsan felkaptam és megvígasztaltam. Az ütő megállt bennem, mikor meghallottam az esését, pillanatok alatt kijózanodtam a mély álomból és gondolkodás nélkül szaladtam át hozzá. Szerencsére baja nem lett, hamar vissza is aludt. 2 dolog történhetett: vagy este a nagy elalvásban úgy döntött, hogy ő átmászik a nagy ágyra és ott alszik, amikor pedig éjjel fordult egyet, lesett vagy pedig álmában kimászott az ágyából, mert fel akart mászni a nagy ágyra huncutkodni, mászás közben pedig leesett róla. Az biztos, hogy mostantól akkor is bemegyek majd hozzá, ha elaludt és megnézem, hogy jó helyen fekszik-e. Még1 ilyet nem szeretnék átélni.
Ismét vannak új szavak, némelyiknek örülünk, némelyiknek nem annyira. Utóbbi kategóriába tartozik az "adoda" vagyis add oda. Van még "kée" kérem, de ezt szerencsére csak akkor használja, mikor azt akarja, hogy Apa kérje el tőle a labdát (mutogat is hozzá felfelé fordított tenyérrel és az ujjaival :D), hogy Apa kidobhassa a fürdőből ezzel jelezvén, hogy a pancsinak vége. Szóval a Nagyfiú már tudja, mikor elég és mikor akar kijönni a kádból :) Mondja már, hogy "naan" narancs, néha mandarint is lenarancsozza, de már sejti, hogy ha kisebb narancssárga gyümölcs van a kezemben, akkor az valószínűleg nem narancs, így mondja, hogy "madai" :) Reggel bölcsibe menet és délután hazajövet mindig szól, hogy "ábla" tábla, márpedig annál a háznál, amely előtt elmegyünk van bőven. Nevetve mondja, mutatja és nekünk helyeselni kell, sőt néha mondanunk is, hogy igen Bence, az tábla. És hogy ott is van ("otti"), itt nincs ("ni"). Ha állunk a lámpánál akkor is mondja már hogy "pios" :)

Befordultam...

Antiszociális vagyok ma ismét. Kezdem azt gondolni, hogy a hétfőket ki kéne húznom a naptárból, mert mostanában ilyen hatással vannak rám. Komoly erőfeszítésembe kerül figyelni mások mondandójára, pedig alhattam végre éjjel. Nem tudom mi van már megint velem, süssön a nap, akkor nagyobb esélyem van normális emberként hozzá állnom másokhoz. Legszívesebben hazamennék és bebújnék a takaróm alá a finom puha ágyikóba, esetleg a fejem búbjára húznám a takarót és nem foglalkoznék senkivel-semmivel. Azért remélem nem tart sokáig ez az állapot...
A hétvégénk egyébként nagyon jól sikerült. Túl sokat nem voltunk otthon, igazán mozgalmas volt mind2 nap. Apum 59 éves, felköszöntöttük jól, kapott krémest, ha már az ajcsija később fog megjönni (majd márciusban). Persze a tejszínhab igazi volt, így én az első után nem próbálkoztam többet magamba nyomni. Tuti ez a pénteki habzsolásom büntetése volt. Egy ismerős hozott ismét a céghez krémest, ki volt számolva most is, hogy hányan vagyunk és mindenki kapott egyet. Egyik kolléga fél 4-kor még sehol sem volt, így amikor nekiálltunk a kolléganőmmel a saját részünknek, akkor én közöltem, hogy ez nagyon finom, kedves dolgozó kolléga így járt, magamévá teszem az övét is. Már épp hozzákezdtem, mikor beért. Szerencsére nem zavarta a dolog (egyek csak, híznom kell, mert gebe vagyok :D ), viszont amikor az utolsó falatot tettem a villámra, megjelent Apa és már hajolt is, hogy megeszi előlem. Persze nekem sem kellett több, hiába voltam már fullon és emiatt hiába küzdöttem minden egyes falattam, gyorsan a számba toltam azt a bizonyos utolsót :D Apa "duzzogott", hogy milyen vagyok, egész nap ezt hallgattam :D Szóval a szombati krémes ezt megbosszulta, amikor a rajta lévő igazi tejszín alaposan megfuttatott ;) Nem baj, sztem megérte :)
Vasárnap ismét Perbálon jártunk. Reggel elmentünk Öcsémért Hidegkútra és mivel a két pasi nagyon keresett valamit, így kivettem Bencét az autóból arra az időre, mert szegény már nagyon balhézott, hogy unatkozik.  Kb. 3 percet tudott a folyosón szaladgálni, mikor mondtam neki, hogy akkor mehetünk, jöjjön. Olyan hisztit levágott, hogy maradni akar, hogy csak lestem :) Hiába mondogattam neki, hogy megyünk Dodóhoz meg Marcihoz, ő maradni akart a mamáékkal. Végül csak sikerült kivonszolnom az autóba és amikor elindultunk megnyugodott... Megérkezve kis oldódás után lerohanta a két gyereket. Ismét nagyon jól elvoltak. Bence mindenhová követte Dodót, Marcinak minden mindegy volt, ha nem éhes, nem szomjas, hangja nincs. Iszonyat türelmes és nyugodt gyerek. Pont ellenkezője a két nagyobbnak (Dodónak és Bencének). Amíg Apáék dolgoztak, mi az ebéd elkészülte után felkerekedtünk a 3 gyerekkel és elmentünk sétálni a napsütésben. Gyerkőcök a babakocsiban "horkoltak", mi meg dumcsiztunk egy jó nagyot. Kibeszéltük a pasikat, a családot, a barátokat, vagyis mindent :D Á, nagyon jól esett a séta is és a csacsogás is :) 7 körül értünk haza, akkor rájött Bence, hogy valami van a lábával. Ismét sántikálás és sírás volt, nagyon sajnáltam szegényt, de nem tudtunk mit tenni. Most kezdett el a lábujjáról a köröm lejönni, de mivel még egy nagyobb egészséges rész tartja, így húzódik neki. Levágni nem lehet, így ragtapasszal rögzítettük neki, hogy legalább ne akadjon bele a zokniba/harisnyába. Apa szerint ez feljött köröm még kunkorodni is fog, ahogy szárad ki. Hát ez nem túl jó hír, akkor le kell majd valahogy vágni. Bence viszont még egy sima körömvágásnál is üvölt, ha meg ahhoz a lábujjához nyúlunk, akkor úgy visít, mint akit ölnek.... No, mind1, majd lesz valahogy...
Betegség: Még köhög, sőt most megint elég csúnyán, bár éjjel nem hallottam (lehet csak azért, mert már bekómáztam a sok felhalmozódott alváshiány miatt). Orra még folyik kicsit, de mivel nem lázas, elvittük bölcsibe. Ismét kérem az időjárást, hogy legyen már vége a télnek. Tavaszt akarok!!!!