Bence és a virágcsokor...

Általában a virág csak annyit jelent Bencének, hogy szép színes és két féle van belőle: "hapci virág" és "csiki virág". Tegnap egy csokor virággal tértem haza és mivel hazafelé vettem fel Bencét a bölcsiből, így az is ott volt a két személyes autó anyós ülésén. Amikor Bencét beültettem az autóba, már láttam is hogy felcsillant a szeme a virág láttán, kitörő örömmel fogadta, hogy rábízom, vigyázzon rá addig, amíg hazaérünk. Ült az ülésen, mint a cövek, meg sem mert mozdulni, csak szorongatta és figyelte a virágot, alaposan megszemlélte és az egy kis szál letört szegfűt is úgy védelmezte, mintha vmiféle kincs lenne. Sőt! Amikor megérkeztünk a ház elé, megkértem, hogy várjon egy picit, amíg én kiszállok az autóból és akkor segítek neki is kiszállni a virággal. Tőle szokatlan módon tényleg megvárta, míg megkerülöm az autót és kinyitom neki az ajtót, elveszem tőle a virágot és segítek neki kiszállni, majd azt is türelmesen megvárta, hogy őt letegyem és a kezébe adjam a csokrot. Ezután pedig büszkén mondta, hogy "segítek". Amikor felértünk, a vetkőzés idejére lerakattam vele az asztalra, amit kicsit zokon vett, mert ő inkább fogni akarta :) Alig várta, hogy leszedjük róla a felesleges göncöket és ismét segíthessen fogni a virágot. Végül kerítettem egy vázát, amibe töltöttem vizet és megbeszéltük Bencével, hogy az a víz kell a virágnak, hogy sokáig ilyen szép tudjon maradni. A letört darab is kapott egy pohárban vizet, amiből Bence rendszeresen kiszedte és elvitte megmutatni neki a lakást :D Sokáig járt vissza a csokorhoz, az egyetlen dolog, ami kibillentette a virág-mániából, az Apa-mánia volt, mikor a ház ura hazaért :)
Ma reggel pedig már korán vitte Apát a virághoz és mondogatta neki, hogy szőlő is van benne, sőt a szobából a locsoló kannát is ki kellett vinnünk, mert meg kellett locsolnia a virágot a vázában :D Ott ült a csokor mellett és mutogatott, hogy ez most sárga (vagyis éppen piros) és hogy ott a letört virág, meg onnan tört le és hogy jaj de szép hapcivirág :)
Régen láttam ennyire lelkesnek :D

Kérdés...

Hogy lehet az, hogy Bence annyira élénk és aktív, mint még soha, holott az éjszaka alig aludtunk 4 órát? Hajnali fél kettőkor kelt és nagyon rég óta először két és fél órán keresztül járkált a szobájából át hozzánk. Volt néma visszakísérés, volt higgadt elbeszélgetés, kérdezgettük, hogy fáj-e valamije, néztük a pelusát, sőt bepróbálkoztunk a szigorral is, a figyelmen kívül hagyással, végül kínomban a tehetetlenségtől adtam neki Panadolt, hátha mégis fáj valamije, de nem és nem, egyik verzió sem jött be. Végül, 2 és fél óra szenvedés után Apa beadta a derekát és odafeküdt mellé. Bence bebújt az apja bőrébe és már aludt is, de ekkor már hajnali 4 óra volt.
Nagyon mérges voltam Apára, mert ő volt az aki mostanában rászoktatta Bencét arra, hogy odafekszik mellé és együtt alszanak el este. Emiatt persze Bence az éjjeli ébredései alkalmával is ezt várja el, ami engem nem zavarna, ha nem nekem kellene felkelnem hozzá, hogy reménytelenül 23x kísérjem vissza az ágyába a Nagyfiút, aki viszont elkeseredetten próbál rávenni, hogy Apa odafekhessen mellé (merthogy Anya a szigorú, nem engedi hogy rászokjon a gyerek arra, hogy csak egy valakivel alszik el). Rendszerint megunom és felkeltem Apát, hogy ha már erre rászoktatta és 24.-jére is kijön a gyerek, akkor az övé a terep, mert én aludni szeretnék. Természetesen már este mondtam Bencének, hogy Apa csak beviszi őt az ágyába és kijön, de Apa csak mosolygott ezen, nem igazán értette, hogy miért nem szeretném, ha csak vele lenne hajlandó elaludni Bence, aki egyébként remekül megtanult egyedül elaludni, ami egy betegségéig remekül működött is... Szóval éjjel bosszút álltam Apán és már az első elvetélt visszakísérési kísérletem után felkeltettem őt. Most meg persze volt csodálkozás, hogy miért keltem őt fel éjjel, hogy ha nem akarom, hogy ő altassa vissza Bencét. Jah, hogy én nem éjjel szeretném leszoktatni a gyereket erről, hanem inkább aludnék?
Így esett meg az, hogy jelen pillanatban (szombat délben) a gyerek éppen tombol még, pedig reggel 7kor kelt, a szülei viszont 2 kávé után sem bírják a strapát...
(Apa naivan gondolta éjjel még a szívatás kellős közepén, hogy majd ő jól ki fog tolni a gyerekkel, mert reggel nem fogja hagyni sokáig aludni, sőt délben is meg kell majd várnia az idejét az alváshoz, ami legalább egy kevés elégtételt fog jelenteni neki az éjszakázás miatt. Ez olyannyira nem jött be neki, hogy a Bence reggel 7kor már fent kukorékolt és még most sem lehet lelőni, pedig voltunk már szaladgálni is a játszótéren is :D )

Jessz...

...és iggen, végre valahára itthon is bilibe pisilt a Fiatalúr. Ez már csak azért is nagy szám, mert a bölcsiből már napok óta abban a pelusban hozzuk haza, amiben reggel beadtuk: vannak "bilijáratok", amikor Bence is beáll a sorba és megy pisilni a többiekkel, emiatt a pelus száraz marad. Itthon persze azért meglehetősen elutasító volt, erőltetni nem akartam. Most azért egy icipici rásegítésre szükség volt, mert nem akart ráülni, zsigerből vágta kérdésemre, hogy nem. Ezért aztán úgy döntöttem egy picit rámenősebb leszek, lehúztam a nadrágot, a bugyit (pelust már jó ideje levettem róla, volt is miatta kis szipogás, de csak épp egy kicsi) és sorban ráültettük a macikat is, majd pedig Bence is hajlandó volt rácsüccsenni. Ekkor szinte azonnal hallottam a zenélést (igen, zenélő bili, de nem direkt lett az :) ), láttam hogy küzd szegény a kukac bilibe tuszkolásával, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit pisilt csak bele, szerintem a többit visszatartotta Apának a pancsihoz. Minden esetre hatalmas puszi és örömujjongás volt Anya és Apa részéről is :D

Elkeserdve...

Ismét fáj a fülem :( Így hát felhívtam a dokit, akinél voltam múlt héten és mennék jövő pénteken, hogy baj van, mit tehetek, mert szedni ugye nem lehet semmit... Azt mondja kérjek időpontot holnapra vagy holnap utánra. Én meg nagy lendülettel hívom az időpontosokat, hogy ezt mondta a doki, kérnék egy időpontot holnapra. A válasz: nincs. Majd jövő szerdára tudnak adni. Felvilágosítottam a csajt, hogy köszi de azzal nem élnék, mert nekem péntekre van már és különben is én holnap szeretnék menni, lehet talán nem véletlenül... Most mehetek holnap délután oda és ülhetek a babérjaimon reménykedve, hátha nem fog sokáig tartani...
Annyira elegem van már ebből a sorozatos fülproblémákból... Tényleg nem lehet tenni ellene semmit? Sapkában járok, pedig utálom, nyilván fújom az orrom, most még sóoldatos orrspray-t is használok (orvosi utasításra ugye). Haza megyek meglámpázom, hátha kifakad ismét :(

Vírus...

Lekopogom, Bence talán már kifelé lábal belőle, legalábbis a ma reggeli orrszívásnál már kevés váladék jött, pedig még át is mostam neki sóoldattal... Remélem, nem most szóltam el magam. Én meg egyre mélyebbre csúszok a betegségbe :( Éjjel alig aludtam, hangom már szinte semmi, az arcom szét akar néha robbanni, ha köhögni kell a torkomat legszívesebben kitenném az asztalra, hogy tudjam kímélni. Apa is szerintem hasonló helyzetben, bár neki a hangja még nem árulkodik arról, hogy küzd a szervezete... Tegnap be mertem venni egy Mexalent este, mert már nem segített semmi a torokfájásomon, ki is kaptam Apától, pedig tudhatná, hogy ha nem lett volna már muszáj, akkor még húzom nélküle... (és tényleg csak 1 szemet vettem be, pedig kettesével szoktam szedni).
Ráadásul a hasam is fáj, tegnap már konkrétan be voltam tojva, nehogy baj legyen (én, aki egyébként ilyesmitől nem szokott beparázni), már csak azért is mert Bencével semmi ilyesmi nem volt. El is küldtem Apát a gyógyszertárba MagneB6-ért meg Normaflore-ért, biztos ami tuti alapon... Kár, hogy eddig nem segített :(

Fázom...

Még pedig nem akármennyire! Mindig is fázós voltam, de mostanában (saccra kb 1 hónapja) még a cégnél lévő 23 fokban is kabátban ücsörgök és szentségelek, hogy én mennyire fázom. Otthon melegebb van, mégis pulcsit kell(ene) felvennem, amit aztán persze Bence levetet, mert azt hiszi, el akarok menni, így marad a takaróval bebugyolálás és közös mese olvasás, ha nem akarok megfagyni. Tegnap konkrétan csak addig vettem le a munkahelyemen a kabátom, míg megebédeltem :( Nagyon bosszantó... Nem hallottam még ilyen terhességi tünetről, szerintem nem azzal van összefüggésben. Vagy mégis?

Vége vagy kezdődik előröl?

A hétvégére már végre jól volt Bence (és mi is megúsztuk betegség nélkül). Szépen evett, eleven volt, az orra is alig folyt. Most éjjel viszont sokat kelt, ahogy mi is, nálunk a tünetek: torok fájás, orrdugulás... Gondolom Bence is hasonlókkal küzdött éjjel, ezért volt fent olyan sokat...  Úgy látom ennek sosem lesz már vége :(
A legutóbbi dokilátogatás alkalmával rákérdeztem nála, hogy nem kellene-e vmilyen vizsgálat, hiszen Bence elég beteges és a hátsó 4 foga sem bújt még ki, holott tolom Bencébe a D vitamint rendesen... Persze szerinte nem kell, csak legyen igaza! Nem akarom én felesleges vizsgálatoknak kitenni Bencét, távol áll tőlem, de hát igaz hogy későn bújt ki az első foga is (11 hónapos volt), viszont ha rászámoljuk azt, amennyivel később indult el neki, már akkor is kicsúszott az időből... Nem mintha a nyűgös éjszakákat várnám, csak jó lenne kistesó érkezése előtt túl lenni rajta...
Egyébként mindenki jól van, "várjuk" mikor jön haza Papa, addig próbáljuk kiélvezni a hármas magányt. Én jól bírom a kismamaságot, a kis csöpp nem keseríti meg nagyon az életem, ha front van, akkor vagyok kicsit rosszul, szédülők, hányingerem van. Egyébként max az emlékeztet arra, hogy valaki úton van hozzánk, hogy mellben és pocakban  kezdenek szűkek lenni a ruháim. Még csak a 8. héten vagyunk máris kismama nadrágokat kell néznem... Fura ez ;) Bencével nem így volt asszem... Vagy igen? Ezért lett volna jó már akkor is blogot írni, most csak visszakeresném :)
Ja és megvan a következő UH időpontja: március 17. Ekkor vv is lesz, mert a Margitban megcsinálják a kombinált tesztet is TB alapon :D Azért ennek nagyon örülök, mert nem kell az AFP egyébként is alig megbízható eredményére támaszkodnunk, főleg azért mert Apa tágabb rokonai között van Down-kóros is...
Voltam pénteken védőnőnél is, megkaptam a kiskönyvem, megbeszéltük, hogy semmi extra teendőm nincs, amit Bencénél ne kellett volna megcsinálni. A Leiden miatti hematológus látogatást viszont meg akarom úszni, mert valahogy nincs kedvem ott tölteni megint a délelőttjeimet, hogy egyáltalán levegyék a vért, aztán másfél hónap múlva meg ott üljek az eredményért... És ezt a terhesség alatt 3x (vagyis összesen 6x!)! Na nem, inkább megpróbálom rábeszélni a házidokit a szükséges vér vizsgálatok elvégzésére, ha már úgyis szúrnak...