Bence és a hamm...

Gondoltam a Bencével történő jó dolgokat inkább külön posztban teszem közzé :)
Nos, az van, hogy tegnap reggelire és 10 óraira a Nagyfiam bedobott egy darab egész túrós táskát. Be is dobtam a lányoknak egy kérdést az egyik topikba, hogy ez elég-e neki, mert azért mégis csak egy kisebb méretű, "teszkós" péksüti volt. (Egyszer mondta nekem valaki, hogy amennyit eszik a gyerekem felnőtt korára tuti cukros lesz, meg a gyomra annyira ki fog tágulni, hogy rengeteget kell majd ennie, ahhoz hogy jól lakjon, ergó dagadt lesz :D Nos, hát ha valaki tudja, akkor szerintem beképzeltség nélkül mondhatom, hogy én igen. Eü. szakközepet végeztem, PCOS-m van, tehát a cukorbetegség formáiról és kialakulásáról van némi elképzelésem. Nem vagyok orvos, de azt tudom, hogy kiegyensúlyozott táplálkozással, rendszeres testmozgással és kis odafigyeléssel mindez megelőzhető. És azért, mert vki 1-2 alkalommal sokat eszik, nem lesz elhízott és cukros sem.) Szóval a kérdést amiatt tettem fel, hogy felmérjem, kinek, mit és mennyit eszik a hasonló korú gyermeke. Nem csalódtam, kis tejcsivel ez a mennyiség tökéletes. 
Tegnap este párizsit ettünk kenyérkével és sajttal. Bence nem sokkal vacsi előtt uzsizott (jó nagyot szunyált délután, így csúsztunk az uzsival), így nem számítottam nagy kajálásra részéről. Nos a felvágott annyira bejött neki, hogy egy vastag szeletet megevett kevéske sajttal, kenyér nem kellett most, de mondom, nem sokkal az előtt evett. Ez is jóval több volt, mint amire számítottam. Csak úgy tömte a szájába a párizsit :D Jó volt látni :)
Ma reggel pedig kapott vajas-lekváros kenyeret. Fél kilós kenyér közepéből vágtam neki egy szeletet, héját levágtam és kis falatnyi csíkokban tettem elé. 1-2 falat kivételével az egészet benyomta, kakaóval leöblítette, majd rohant játszani :D Ebédre a szokásos: levesemből a zöldséget, tésztát, husit kiette, majd jól lakottam ment Papa szobájába garázdálkodni :D
Nagy előrelépés történt a gyümölcsökkel is. Eddig nem volt nagy gyümölcsevő a fiam. Néha sikerült megetetnem vele a gyümölcsös bébiételt. Szeletben nem volt hajlandó megenni, a pürésített verziót is jórészt csak akkor, ha tejpépjébe kevertem. Válogatós na. Igen, próbáltam a házi készítésűt is, mielőtt valaki rákérdezne ;) Az még annyira sem kellett neki, mint az üveges. Szóval elkönyveltem, hogy az én fiam meghazudtol minket és velünk ellentétben nem lesz egy nagy gyümölcsevő... Hát, pár napja ettem sárgadinnyét és jött kunyizni a szokásos módon. Gondoltam úgy sem kell majd neki, de egy kis falatnyit azért levágtam belőle, hátha mégis rájön, hogy ez annyira nem is rossz. Jól meglepett, egyrészt mert uzsi után voltunk, másrész mert jött még kérni, mitöbb el sem volt hajlandó mozdulni a dinnye mellől :D Jól bedinnyéztünk mindketten. A sikeren felbuzdulva másnap barackot kezdtem el előtte enni. Neki sem kellett több, jött és már cuppogott, mondta hogy mamm, jelezvén, hogy biza ebből ő is akar enni :) Kis csíkokat vágtam neki a barackból és egy egészet megevett szintén uzsonna után :D Harmadnap gondoltam kicsit nehezítek a dolgon és kiwivel kínáltam meg méghozzá vacsi után ;) A siker itt is kézzel fogható volt. Ugyan ebből már nem evett olyan sokat, de sztem azt a jó pár falatot, amit lenyomott, igenis sikerként lehet elkönyvelni. Nálunk ez hatalmas lépés volt... A banánt egy pár hete ismét eszi falatokban (tehát nem kell összetörni neki), de volt egy jó másfél hónapos szünet ezügyben. A levesek tartalmát, főzelékeket mind úgy eszi már a 4 fogával (na jó lassan 6, csak a 2 újdonsült fogacska még nem látványos), hogy döbbenek. Ha összetöröm villával, akkor nem kell neki :D Sőt, van hogy csak és kizárólag a nagy, felnőtt kanállal hajlandó enni. Mindig egybe csomagolom a kettőnk ebédjét, tehát a Bence ebédje is az én ételhordómba kerül. Nos, a leveseknél akármekkora adagot is csinálok, akármilyen sűrűre, nekem csak a leve marad :D Imádja a húslevest, a gulyásleveseket, a paradicsomlevest, a karfiol és mittomén még milyen levest szoktam csinálni. A lényeg, hogy legyenek benne zöldségek, esetleg egy kis tészta, virsli vagy valamilyen husi. Ha ez megvan, akkor Bence szinte tuti benyomja :D A főzelékekkel kezd gondban lenni, mert nem jön már be annyira neki, mint anno. Imádta a spenótot, a tököt, de ezeket most éppen semmi pénzért nem enné meg. A cukkini viszont még annyira bejön neki, hogy ha esetleg nem ízlik az aznapi ebéd, akkor ezt mindig bevethetem. Jöhet krumplival, rizzsel, kis husival vagy sajttal, de akár milánói mártással is :) Érdekes módom mára a bébiételek nagy részét (azon ritka alkalmakkor, amikor mostanában ilyet kap) csak valamilyen darabosabb étellel hajlandó megenni. Ha teszek bele neki rizst, vagy pici zöldséget, husit, akkor már jobban csúszik. Favorit még mindig a 4-6 hós ételek közül a sütőtök-husi, zöldborsó-husi, gesztenye-alma-husi, paradicsom-krumpli, illetve van egy nem tudom hány hós kortól adható halas paradicsom. Szerencsére nem kell sűrűn ezekhez nyúlni, nem igazán bébiétel függő a gyerekem :D Kaptunk annó 1 éves kortól adható bébiételeket és azok nagyon nem jöttek be neki. Mondjuk akkoriban nem is igazán akart darabosabb ételekkel szenvedni, minden esetre nem akarom kipróbálni, hogy most csúszna-e neki. Egye szépen a házi kosztot, abban legalább tudom, hogy mi van :) No, meg úgy látom, hogy azért az jobban ízlik neki ;)
A legújabb "tudományunk" pedig az, hogy ha szomjas és a sportkupakos üvegből akar inni, akkor hozza és odaadja a kezünkbe, hogy nyissuk ki neki :) Ismét kezdi megérteni, hogy nem dobáljuk el a tárgyakat, hanem szépen letesszük. Tegnap sikeresen feltette az asztalra az itatóját, miután végzett az ivással. Aztán a játékokat is kezdi megint a kezünkbe adni. Pár hete csak dobálta felénk, ha kértük tőle, hiába mondtuk neki, hogy nem így kell csinálni. Mutattuk is, de csak nem akarta. Bepöccentem és valamelyik nap a kezébe tettem egy játékot és nem engedtem neki, hogy elengedje, majd szépen a kezemhez húztam a kezét és egy köszönöm társaságában szinte elvettem tőle a játékot. Ezt megismételtük még1x és azóta egyre többször a kezünkbe adja a dolgokat. Az ember sok megoldást kipróbál bizonyos dolgok elérése érdekében és néha pont azok jönnek be, amikről az nem is gondolnánk. No meg persze minden gyereknél más és más megoldás jön be ;) Édes amikor jön a plüss kutyussal vagy a könyvecskéjével, hogy játszunk. Rájött, hogy ha azt szeretné, hogy játszunk vele, akkor csak oda kell jönnie a játékkal és mi készségesen leülünk vele játszani (Ha nincs más fontos dolgunk éppen. Nyilván a mosogatás kellős közepén nem fogok leülni vele játszani, de amint befejezem, már az övé is vagyok :) ).
Beszámolót olvashattatok olyan magasröptű gondolatokkal, mint pl. Bence étkezési szokásai :D

OEP, MÁK és a többi...

Mindenkinek köszönjük, aki gondolt ránk! Bence jobban van, már alig folyik az orra, mi meg úgy ahogy, de megvagyunk...
Tegnap elindultunk GYES-t intézni. Gondoltam naivan, hogy elég lesz a délelőtt egy lemondó nyilatkozat leadására az OEP-nél, és egy rakat papír leadására a MÁK-nál. Mákom nem volt, mert szinte semmit sem tudtam intézni. Meglepő, mi? 
Az úgy kezdődött, hogy vasárnap összekészítettem az iratokat. A teljesség igénye nélkül: Bence anyakönyvi kivonata, taj kártyája, lakcímkártyája, az én adókártyámtól kezdve a banki igazoláson át mindent, majdhogynem csak a lábméretem nem szerepelt az összeszedett a papírokon. Szóval összekészítettem mindent, még azt is ami nem volt írva, hogy kell, de volt már rá példa hogy kérték. Hétfőn reggel, levegőt alig kapva a betegségtől, nekilódultunk babakocsival, BKV-zva. Sikerült a megfelelő OEP-es ügyfélszolgálatot megtalálni, mikor is látom, hogy akkora tömeg van bent, hogy alig lehet bejutni az ajtón sorszámot kérni. Ekkor már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom, pláne nem egy ekkora "sajtkukac" gyerekkel. Nos a sorszámom szerint 89-en voltak előttem és megnéztem direkt, mindössze 3 ablaknál lehetett intézni a pénzbeli ellátásokat... Fakkk... Fordultam ki és hívtam Apát, hogy tuti jó helyen vagyok-e, mert ez döbbenet. Aztán hívtam a cégünk nagyon kedves könyvelőjét, hogy segítsen, miként kell postán intézni az ilyet. Merthogy ugye azért akartam személyesen intézni, hogy legyen egy aláírt, pecsételt változatom a nyilatkozatból, amivel igazolni tudom, hogy lemondtam a GYED-ről (meg azért, mert így tudom, ha kell esetleg még valami és nem megy az idő azzal, hogy ülnek rajta mert várnak még valamilyen papírt). Amíg ez a papír nincs az ember kezében, szóba sem állnak velünk, halandókkal a MÁK-nál. Akkor aztán irány egy posta, szerencsémre a Nyugdíjfolyósító mittoménminél van egy. Remek... Rakás lépcső, babakocsival felcammog, majd sorba áll borítékért és ajánlott-tértivevényes papírokért. Persze gyereknek kezd szakadni a cérna, hiszen már több, mint egy órája babakocsiban ült. Szerencsére előre engedtek, látva, hogy a gyerek már-már feszeng a kocsiban. Gyorsan címzés, borítékolás és már mehettünk is egy másolóhoz, mert a tértivevényt le kell másolni, ha a nyilatkozatot postázza az ember. 2. lépcsőzés... A másolással hamar megvoltam, szaladtunk is vissza a postára, immár feladni az értékes csomagot. 3. lépcsőzés... A derekam kezdett fájni, pedig a babakocsink hiperszuper könnyű darab, önmagában kb. 6 kilós a jószág. Postán megint szerencsénk volt, előre engedtek, így ismét gyorsan végeztünk. 4. lépcsőzés... (derekam ekkor már reccsent egyet, tiltakozva az ismételt megterhelés miatt). Fellélegeztem, hogy akkor uzsgyi a MÁK-hoz, ami ugye szinte egy helyen van az előbbi intézményekkel, csak az épület más. Bemegyünk, sorszámot kérünk és kapunk (hiszen a nyomtatvány már kitöltve) és leülünk. Konstatálom, hogy 179-es sorszámunk van, 149-est hívtak éppen, akkor 30 ember van előttünk, ügyenként max 5 perc. Talán még ebédre haza is érünk. És 1 óra után jött a felismerés: a 30 emberből ötöt (!) hívtak be előlünk. Hívtak ott mindenféle sorszámot addig, 500-as, 700-as, 800-ast, nem is ritkán, szinte 2 percenként csengetett a kijelző. De a 100-asból mindössze csak ezt az ötöt. Gyerek addigra elülte a fenekét, balhé volt ezerrel.  Itt lett elegem, felálltunk és eljöttünk. Ennyit a bürokráciáról... Tombolhatnékom volt, hiszen szegény gyereket feleslegesen szenvedtettem 2 órát, én már iszonyatosan rosszul voltam és még intézni sem tudtunk semmit.
Úgy döntöttem, hogy postázok minden papírt és nem fogok fél napokat azzal tölteni, hogy egy széken gubbasszak gyerekkel vagy anélkül mindössze azért, mert nem tudnak elegendő ügyintézőt leültetni az állami hivatalokba. Forr a vérem, hogy miért kell ilyen olyan járulékokat fizetnem a nehezen megkeresett pénzemből, ha az összeg úgy is elfolyik más irányba, mint kellene.
Tegnap, ha ez mind nem lett volna elég, még Bence eltörte a szemüvegem is. Pfff, 35e huss az ablakon. Öröm és bódottá... Ennek folyományaként ma nekivágtunk, hogy új szemüveget csináltassak magamnak. Ofotértet kinéztem, hiszen ott van valami nagy akcijó: 7 ezerért új keret+lencse+vizsgálat. Gondoltam egy próbát megér, aztán majd csináltatok másikat, ha már annyira felvet majd minket a pénz, hogy jut egy normálisabbra. Apának lett igaza, aki azt állította, hogy úgy sem lesz az az akció nekem jó, majd jól lebeszélnek róla. A vizsgálat megvolt, mint kiderült nem kell a mostanin korrigálni. Ámde a kedves eladó minden áron egy vékonyított lencsés, drágább keretes verziót akart eladni nekem. Ja, persze, neki abból több pénze lesz... Oké, én értettem az érveléseit, hogy csúnya lesz, meg nem olyan minőségű a keret, de ha 10x hangsúlyozom, hogy az nekem most nem kell, mert nincs ennyi pénzem, akkor miért erőlteti? Miért nem lehet megérteni, hogy nem kell és kész? Hát velem jól befürdött, mert úgy ott hagytam őket, mint a pinty. Nem is igazán tetszettek a keretek, vagy ami mégis, az iszonyat drága lett volna. Csábított a vékonyított lencse meg a szép keret, de most valahogy nem tudnánk 35e forintot kigazdálkodni erre. Rákérdeztem a javításra is (a  szára tört el a keretnek), a válaszon dobtam egy hátast: másfél-2 hét! Mondom tessék???? De hát ez egy 5 perces meló, hogy kicsavarjanak egy csavart, majd kicseréljék a szárat egy másikra. Hát márpedig ők elviszik alvállalkozónak, aki megcsinálja, ezért olyan sok idő. Na ekkor jött el a pillanat, amikor is már nem csak úgy gondoltam, hogy én itt semmit nem veszek, hanem tudtam is. Kifizettem a 3e forintot a vizsgálatért és csináltam egy hátra arcot. Húgom vigyázott ez idő alatt Bencére egy közeli játszótéren, így hívtam, hogy indulok, fél óra és odaérek. A Flóriánban volt még egy DM/Rossmann-szerű üzlet, bementem, hogy keretet nézzek, legalább azon spórolunk egy 10-est. Mivel nem tetszettek, így elindultam a játszótér felé. Közben gondolkodtam, anyáztam magamban és eszembe jutott, hogy van egy másik optika az úton, pont amerre nekem kell mennem.  Betértem és mit veszíthetek alapon rákérdeztem a javítás összegére és idejére. Nos 4500 forintért kicserélik mindkét szárat és még papucsot is cserélnek rajta, mindezt holnap reggelre. Azért olyan sokára, mert egyedül volt a csaj és nem tudta megcsinálni azonnal. Azt hiszem ez mindent elárul az Ofotértről... Én személy szerint eddig sem voltam oda ezért az üzletláncért, hallottam róla sok rosszat, tapasztalatom nem volt annyira rossz (bár így utólag belegondolva, 4 éve is arra mentek, hogy minél több pénzt hagyjak náluk), de a mai tapasztalatommal már eljutottam odáig, hogy senkinek sem ajánlom, akit csak egy kicsit is kedvelek...

Betegség, bölcsi...

Péntek óta beteg Bence megint :( Délelőtt hőemelkedése volt, majd délután már elkezdett folyni az orra is. Éjjel többször kelt, orrot is kellett szívni, kapott Nurofent is. Szegény, mostanában sok kijutott neki. Szombatra kicsit javult a helyzet, Anyuéknál virgonc volt, mindig megtalálta azt, amit nem szabad :) Sztem minimum 10 percenként mondta valaki, hogy "Bence, nem szabad" :D Néha szívtuk az orrát, de szerencsére folyik magától, így nem kellett nagyon kínozni szegényt. Aztán estére már én is kezdtem érezni a torkom... Éjjel nem kelt különösebben, csak enni 1x, aztán 6 körül kipattantak a szemei. Repestem az örömtől :) Én alig aludtam ismét, de most csak azért, mert a torkom már nagyon fájt, szopogathattam akármilyen torokfertőtlenítőt... Szóval 6 óta fent vagyunk ;) Bence már jól van, néha folyik még az orra, de az orrcsepp kordában tartja nagyából. Kedden mennénk Miáékhoz, addigra muszáj meggyógyulnia. :) Na meg persze nekem is...

Jelentem, mai reggelije lekváros kifli volt. Nem tudom, mennyit kellene belőle ennie, hogy azt mondhassam reggelizett rendesen, hiszen a kifli eddig a vásárlás közbeni nasi volt.
A napközben alvás reformja eddig kevésbé alakul úgy, ahogy kéne. Igyekszem lefoglalni délig, majd ebéd után leteszem aludni. Általában nyikkanás nélkül bealszik, ami remek, de a hosszán még csiszolnunk kell, ugyanis 1-1 1/2 órát alszik csak. Ez édes kevés, így délután kénytelen vagyok még 4 körül letenni egy kicsit aludni vagy csak sziesztázni. Remélem, ha meggyógyul, akkor már tényleg sikerül beállnunk legalább 2 órás alvásra. Annak már örülnék.

És akkor az ígért bölcsődei szülői részletei:
Azt már írtam, hogy az első percekben nyeltem vissza a könnyeimet. Nem azon kezdtem el pityeregni, hogy milyen nagy már a fiam, hanem azon, hogy már bölcsibe fog menni. Annak idején úgy terveztem, hogy minimum a GYED végéig itthon maradok vele. Sajnos ez nem megoldható, muszáj több pénzt hozni a kasszába, mert amit GYED néven kapok, az baromira kevés, pedig majdnem a maximumot kapom. Haragszom a kormányra, hogy ilyen helyzetbe hozzák az embert. Nem részletezem, mert csak felhúzom magam. Visszatérve a szülőire... Elmondták, hogy mit kell vinni, hogy mikor lehet beadni a gyereket, hogy miként zajlik a beszoktatás és még rengeteg infót kaptunk, mindenki bőszen jegyzetelt. Amikor vége volt az össznépi tájékoztatásnak, akkor a leendő csoportok elvonultak a szobáikba és a továbbiakban a gondozónők mondták el a tudnivalókat, osztották ki az aláirandó és kitöltendő papírokat. Kb a felénél tartottunk, amikor Apa beért Bencével, mert megbeszéltük, hogy ők is lejönnek, amikor a Nagyfiú felébredt. Bencét szabadon eresztettük, had tomboljon, ismerje meg a környezetet... Nem is tétovázott sokáig, szaladt és felfedzte a játékokat, a néhány ott lévő csoporttársát. Az egyik rég kilépett kollégám kislánya is abba a csoportba fog járni, ahogy Bence. Hát a kislány 3 hónappal fiatalabb, mint Bence és az én fiam nem kímélte szegényt :D Jöttek-mentek, kekszet és poharat csórtak az asztalról, majd egyszercsak az én fiam eltűnt a látótérből... Apa a másik csoport üres szobájában találta meg a fiúnkat :) Onnan hordta át a játékokat ;)
A beszoktatás időpontjaiért meg kellett "verekedni". Én nem értem, hogy miért élvez elsőbbséget egy olyan 3as ikreket nevelő anyuka, aki nem azért adja bölcsibe a porontyait, hogy visszamehessen dolgozni, hanem azért, mert szociálisan jár neki... Én megértem, hogy nehéz neki 3 gyerekkel, akik ráadásul egyidősek, de hogy miért kell jár neki az elsők közötti beszoktatás az olyan anyukával szemben, aki pl óvódában dolgozik és már mennie kellene, hiszen kinyitottak az ovik is. No mind1, biztos meg van ennek is az oka, csak én nem jöttem rá. Mondjuk nekem szerencsém van, bármikor visszamehetek dolgozni, nem kell adott időben elkezdenem a munkát.
Szeptember 28-án kezdjük a beszoktatást, ami 2 hét lesz kb, aztán október közepén jó eséllyel mehetek vissza dolgozni, hacsak nem betegszik le a Nagyfiú közben. GYEDet lemondom, GYESt indítom sztem kb október 1-től. Az olyan szép kerek szám :) Az első 2 héten szabin leszek, aztán meglássuk, mi lesz...
Ja és az ebéd befizetés: Saccra 7-8 ezer forint lesz egy hónapra.
Ha megjön a GYES határozata, akkor pedig veszek kismamabérletet, mert akkor már lehet. Nem értem, miért, de honatyáink így döntöttek GYED alatt nem jár, gondolom túl soknak tartották azt a pénzt (ami ugye maximalizálva van kb 80 ezerre), viszont GYES alatt lehet venni, ami mellett viszont az ember dolgozhat. Akár több százezret is vihet haza az éppen munkába visszatérő anyuka. Nos, aki ezt kigondolta, annak csak gratulálni tudok. Én meg hülye lennék nem élni a lehetőséggel, hiszen jóval olcsóbb, mint a normál bérlet vagy az autóval ingázás.