Színész is...

Egyik harcunk alkalmával, amikor épp azért küzdöttem a Nagyfiúval, hogy pakolja össze a szobájában szanaszét heverő Legókat, a következő párbeszéd zajlott köztünk:
Anya: Bence! Pakolj össze, mert nem lehet bejutni a szobádba!
Bence: Bütti, bütti, Bence nem pakol...
A.: Igen Bence, bünti lesz, ha nem teszel rendet.
B.: Bütti ül Bence...
Bence elindul a büntetésre használt székhez röhögve, majd felül rá és a szokásos sírásba kezd. Én persze nem most jöttem le a falvédőről, látom rajta hogy ez most játék :) Aztán egyik pillanatban, ki tudja miért, elkezdi mondani a magáét, ahogy én is szoktam:
B.: Bence bütti, pakol szobába. Bence bütti, Bence nem sí...
Én persze várom a fejleményeket, hogy mégis mi fog kisülni ebből. Még jó néhány mondatomat viszonthallom, de nem telt bele egy percbe és Bence leszállt a székről, majd odajön hozzám:
B.: Bence pakol, ajja segít? - No itt már nehezen ment, hogy ne nevessem el magam :)

Fülészet...

Ezúttal ugye nekem volt jelenésem ott. És sajnos nem ez volt az utolsó belátható időn belül. Megcsinálták a hallásvizsgálatot, igazolva lett a halláskárosodásom, kaptam is útmutatást, hogy akkor Nasivint használjak és fújjam a levegőt a fülembe, stb. Aztán kérdeztem a dokitól, hogy és mi van, ha babát várok? Akkor a kezelés Nasivin része stornó, helyette tengervizes orrspray... Vissza kell mennem 3 hét múlva, mert ismét lezajlóban van egy gyuszi a fülemben, ezért nem merte átfújni... No és persze kezelni sem tudja most :( Összeszámoltam az igazolt és az utólag igazolt (vagy sejtett) fülészeti gyulladásaimat december óta: összesen 4 volt... Elkeserítő, őszintén szólva emiatt sem merek bízni abban, hogy Bence nem lesz ennyire "füles", meg egyébként is az már most is :(

Bencéről is pár szó...

Egyre több dolgot mond már ki, ha akar vagy ha rákényszerítjük. Most ugye az orrszívás van napirenden igen gyakran. Ha meg kell rendszabályozni Bencét, akkor bizony néha kibújik belőlem a kisördög és megfenyegetem egy alapos orrszívással, amit nyomatékosítok is azzal, hogy előveszem az orrszívó csövet... Tegnap meg is kaptam Bencétől a reakciót: "ajja tedd el" :D Nagyon kellett nevetnem, mert eddig csak a fejét rázta és mondta, hogy "nem-nem" :))
Valamiért a fürdést sem szereti. Jobban mondva elkezdeni, beterelni a fürdőbe nehéz, de aztán meg kihozni nem lehet  kádból... Nem jöttünk rá az okára. A vetkőzés az valami nagy mumus, akárcsak a puccérfenékkel történő futkosás vagy a bilire ráülés. Utóbbi kettő hanyagolható, de a fürdésre azért mégis csak szükség van :)
Evés: Dettó, mint a fürdés! Könyörögni kell neki, hogy kóstolja meg, aztán persze nekünk lesz igazunk és ízlik az étel... Csak el kéne jutnia magától odáig, hogy nem akarjuk megmérgezni, nem kell előkóstoltatni valakivel az ételét... Most a gyümölcs és a hús nem nagyon megy neki, azért remélem nem lesz vega :D
A kisebbekkel megdöbbentően bánik: kinyomja a hasát és úgy tolja el Domit arrébb. Vagy ha játszanak akkor simán kirántja Domi kezéből a játékot :( Ha pedig Domi megy utána, hogy visszaszerezze magának, ami az övé volt, akkor Bence anyámasszony katonájaként berohan az apja ölébe, mintegy fedezéket találva és úgy szorítja azt a megszerzett játékot, mintha az mindig is az övé lett volna és Domi akarná elorozni tőle... Előre félek a nyártól, milyen árulkodás lesz itt :D
A mesékben a zenét, dalt már kívülről fújja, jöhetne már a tavasz, mert ilyen sáros, szeles időben nem nagyon van kedvem kivinni őt, valószínűleg ezért néz olyan sok mesét... A sok kutyatrutyiról  meg ne is beszéljünk, mondjuk ez sajnos nem évszakfüggő :((( Mennyivel jobb volt, amikor még nem szaladt el Bence, nem kellett azon agyalnom, hogy éppen mikor mászik bele valami dzsuvás helyre...
Jah és nem tudom honnan szedte, de a legújabb játéka az, hogy lerohan a járdáról!!! Minket meg az infarktus kerülget. Elbeszélgettünk szépen is, kiabálva is, Apa is és persze én is, de semmi látszatja... Volt már bünti, volt már szép szóval rábeszélés autóból történő kiszálláskor... De semmi eredmény :( Mi lesz később, ha már most nem tudok megoldani egy ilyen egyszerű gyermeknevelési problémát? Az a furcsa, hogy egyébként időnként eszébe jut, hogy körbe kell nézni, jön-e autó, körbe is néz és mondja, hogy nem. Ilyenkor alaposan megdicsérjük, elmondjuk neki, hogy ezt legközelebb is csinálja így. Máskor meg olyan simán rohan le az útra két autó között, hogy csak döbbenünk. A baj az, hogy ha futok utána, hogy elkapjam, akkor azt hiszi játszunk, kergetőzünk és röhögve fut le az útra. Aztán persze hibába mondom neki, hogy ez nem vicces, nagyon komoly dologról van szó, még neki áll feljebb... Kiabálhatok is utána, hogy álljon meg, nézzen körbe, stb. meg sem hallja.

Hajjaj...

Most hogy hivatalosan is kimondta a doki, hogy babát várunk, felhívtam a védőnőt, hogy miként oldjuk meg a kötelező köröket. Pénteken reggel mehetek hozzá, meg fogom kapni tőle a kiskönyvemet :) Aztán jön a házidokis kötelező beutaló kérés... Na ehhez az influenzás beteggel teli váróterem miatt legkevésbé sincs kedvem. Asszem várok vele még egy kicsit...
Szerdán mennem kellene a hallásvizsgálatra, ami két dolog miatt is igen "mókás" lesz. Az egyik, hogy ismét lüktet és pattog a fülem, vagyis nincs rendben megint vele valami. Az eredmény így sokkal rosszabb is lehet, mint amennyire egyébként lenne (gyógyszert most ugye nem szedhetek...). A másik, hogy Bencével ismét itthon vagyok, ugyan az étvágya már jó, eleven is nagyon, de sztem azért minimum a szerdát még itthon kéne töltenie (jobban hajaznék inkább az egész hétre)... Na már most korán megyek, amennyire csak lehet, de ez még így is elég késő, mert Apa szerdánként ügyfélnél kezd és akkor nem késhet :( Húgit meg nem akarom átrángatni a városon ennyire korán... No és persze lemondani sem szeretném, mert akkor várhatok megint heteket :(
Szeretem ezt, amikor agyalhatok, hogy mit hogyan oldjak meg. Ilyenkor eszembe jutnak azon hasonló korú gyermekkel rendelkező anyukák, akiknek ugrásra készen áll egy (vagy jó esetben kettő) nagymama, hogy csak szóljanak neki, ha felvigyázás kell... Én meg örülhetek, ha Papa minél tovább marad az otthonban, mert képtelen lennék még őt is istápolni... Konkrétan házisárkány lettem mostanában.
Emlékszem, amikor szememre vetette, hogy azért nincs el Bence nélkülem, mert sosem hagytam őt rá. Aztán mikor elmondtam neki, hogy ennek többek közt az az oka, hogy amikor hazajöttünk a kórházból a 3 napos Bencével, akkor közölte, hogy ő nem tud rá vigyázni, mert már öreg, úgy intézzük a dolgainkat... Mindenféle kérdés, kérés nélkül, ezt így odavetette Apának... Lehet innen jött, hogy akkor a másik nagyszülőket sem terheljük unoka felügyelettel?