2012. augusztus 11., szombat

Kimenő...

Tegnap délutánra-estére kaptam egy kis kimenőt. Ki is használtam az alkalmat, kikapcsoltam rendesen :) Persze félve mentem el, hiszen Kata még cici-függő, így az esti altatása adott némi aggodalomra okot.
Délután leléptem, Kata még aludt, Bencének (állítólag) mondtam, hogy sötétedésre itthon leszek. Az osztálytalálkozó remekül sikeredett, 3/4 10 körül léptem le az étteremből, mert már nagyon fáradt voltam. Nem sokkal 10 után  haza is értem és Apa már nagyon várt, mert Kata sírt konkrétan 9 óta bömbizett, Ő nem sokra ment vele :( Dobtam el mindent, azonnal szaladtam be Katához, kapott tejcsit, meg is nyugodott szépen, nagyokat kortyolt, sőt még simogatott is :D Néha szokott simizni csak, de most megállás nélkül kaptam a simogatást. Szegényke nagyon nem érthette, hogy mit akar tőle Apa a cumisüveggel, hogy hol van Anya, stb. Annyira sajnáltam. Bence is már sötétedéskor keresett, leste az erkélyről az autót, hogy itt van-e már. Mivel nem emlékeztem, hogy azt mondtam volna neki, hogy sötétedésre itthon vagyok, így szegénykém csak járt az erkélyre, aztán csalódottan ment vissza a szobájába. Mire hazaértem, már az igazak álmát aludta (Kata sírása ellenére).
Egy szó mint száz: nagyon jól éreztem magam este, jó volt kimozdulni, itthon hagyni kicsit a családot, emberek között lenni, beszélgetni, kicsit kicsípni magam. A legközelebbi osztálytalira már úgy fogok menni szeptemberben, hogy 9-re mindenképpen hazaérjek, le tudjam tenni Katát és Bencét is...

(Csak halkan jegyzem meg, hogy 10 után nem sokkal evett Kata, legközelebb 2kor kelt enni, majd reggelig semmi... Nem vagyok telhetetlen, nagyon jól esett, de lehetne még ilyen jó éjszakánk? Pedig a 6. fogacska még mindig csak duzzadt ínye alatt van, fehérlik, de még nem törte át...)

2012. augusztus 6., hétfő

Meggyógyult...

Vasárnap óta nincs hasmars, így a gyereket gyógyultnak nyilvánítom. Pontosan 14 napig volt beteg, ezidő alatt minimum 1 kilót fogyott! Beesett az arca, kilátszanak a bordái. Ráadásul rászokott az állandó foglalkoztatásra és balhézik, ha nem játszunk vele éppen. Na ezt lesz a legnehezebb megoldani. Az étvégya kezd visszatérni. Tegnap ebédre végre benyomott egy nagy adag paradicsomlevest, majd uzsira 2 doboz joghurtot és este szó szerint az apja kezéből vette ki a falatokat. Megevett egy hatalmas adag zsömlét felvágottal és sajttal (! eddig ezek nem kellettek neki, most meg? :D ), majd amikor csináltam neki az utóvacsira szánt tápit, már szinte toporzékolt, hogy miért nem adom neki azonnal... Vacsi után fél órával 200 tápit simán legurított. nagyon örülök neki, van mit visszahíznia :)
Ismét vannak új szavak, amiket mondogat: "abi" (Gabi), "babuszi" (babuci). Utóbbit fogalmam sincs, kitőlhallotta, mert hogy itthon nem szoktuk így hívni :D Jó egyszerű szó, igaz?
Továbbra sem mutogat, de egyre több mindennek tudja a nevét. Ha kérdezem, hogy hol van ez vagy az, akkor már megy és nézi is :)
Ma pedig drukkolunk Húgicámnak, hogy a 18.heti UH-n minden rendben legyen és a kistrónörökös megmutassa végre a nemét ;) Azért az nem ér, hogy a szüleit stresszben tartja egészen a szülésig :) Boldog vagyok, hogy ő(k) is átélheti(k) egy kicsi érkezésének szépségeit.