Még mindig beteg...

No, akkor Bencéről pár szó:
Továbbra is lázas, hasmenéses. Ráadásul inni sem nagyon hajlandó :( itatom pohárból, cumisüvegből, itatóból, kanállal, kínálom vízzel, teával, dinnyelével, körtelével... Már lepedékes a nyelve, félek ki fog száradni, ha ez így megy még napokon keresztül, márpedig még minimum 2 napunk van ebből, ha a dokinőnek igaza van... Napi minimum 10 pelenka, rengeteg fürdés (hűtő illetve fenékmosós) és nyűgős gyerek. Persze érthető, hogy nyűgi, én sem lennék jó kedvű a helyében. Próbálom lefoglalni, közben persze mindent intézni itthon, amit csak kell. De a lakás szalad, mert egyrészt Bencével foglalkozom, amikor csak tudok, hiszen most aztán extra anyás a lelkem, másrészt meg elfáradok, mire odajutok, hogy leteszem aludni és végre van egy órám, arra hogy ebédet csináljak vagy Bencének enni - innivalót, fertőtlenítek ezerrel, mosok, hiszen most aztán tényleg van mit. Nem tudom, hogy másoknak hogy megy ez, de engem rendesen lefáraszt. Pláne, ha még éjjel is dorbézol a fiatalúr és így nem hagyja a szüleit pihenni...
Ez egy ilyen nap, nekem semmi sem jó... Visszavonulót is fújok gyorsan, mielőtt totál depibe esnék :)

Emberek...

Úgy érzem, rosszul csinálok valamit vagy lehet, hogy túl sokat várok emberektől, de szerintem vannak bizonyos dolgok, amiket lefutunk, még ha tiszteletkör is... Pláne, ha nem csak távoli, "hallottam már rólad" típusú kapcsolatról van szó, hanem régi, mondhatni évtizedes barátságról...
Megfigyeltem már, hogy vannak olyan barátok, akikkel az ember bármikor szívesen beszélget, segít nekik, ha éppen arról van szó, vagy meglátogatja, amikor csak ideje engedi, mert elvárható módon azt kapja vissza törődésként, amit adott vagy amit a barátok megtesznek. Vannak olyan "barátok", akik önző módon igyekeznek a saját dolgaikat letudni, majd le is lépnek, anélkül, hogy legalább a tiszteletköröket lefutotta volna...
Engem speciel baromira irritál, amikor valaki felhív (ne adj isten vissza is hívom), ír, elmondja, mi bánja őket, majd amikor a lelkük helyre került, akkor elköszönnek anélkül, hogy megkérdeznék hogy vagyunk (a poén az, amikor még én hívom vissza, hogy tudjunk beszélni!). Mondom, barátságról lenne szó. Én marha, úgy vagyok összerakva, hogy ha segítség kell akár lelki, akár másmilyen, szívesen segítek, de nagy elvárás, hogy legalább annyit megkérdezzen az állítólagos "barát", hogy mi van velünk? Nem szoktam a kérdésre válaszolva ömlengeni, siránkozni, általában annyit mondok rá, hogy köszi jól vagyunk, nincs semmi extra vagy röviden leírom, hogy most ez vagy az történt, aztán ha rákérdez dolgokra, természetesen elmondom részletesebben, így az sem lehet, hogy nem szívesen kérdez rá, mert aztán a nyakába zúdítom minden bajom... Volt már arra is példa, hogy ugyan megkérdezte, de a válasz már nem volt fontos...
Csalódtam. Sokszor. Most ismét. És persze még fogok is, amíg vagyok olyan bolond, hogy az elmúlt éveket szem előtt tartom.
Van olyan barátnőm is, aki hosszú időre elutazott, csak néha volt ideje írni nekem, de egyetlen egyszer sem volt olyan, hogy hosszú vagy akár rövid szünet után írt beszámolós levelében ne kérdezte volna meg, hogy minden rendben van-e nálunk. Nem várom el, hogy csak azért keressen valaki meg, hogy hogy vagyunk.
Most pedig befejezem az elmélkedést...

Okos...

Tegnap este Bence Sinlacot evett, örültem, hogy végre ez nem szaladt át rajta. Sokáig fent volt, volt vagy fél 10, mire Apa le tudta tenni aludni. Hajnali negyed 6kor már én ébresztettem, hogy a lázcsillapítót be kellene venni (meg enni is kéne), mert láza volt. Egyébként tuti nem keltem fel. Akkor még csak pisi volt a pelusban, így nem tettem tisztába, nem akartam feleslegesen felkelteni. Benyomta a tápit meg a panadolt, aztán aludt is tovább. Negyed 10 körül kelt fel. Akkor viszont már az ágy is úszott :( Gyorsan gyereket be a kádba, pancsizott egy keveset, úgy is hőemelkedése volt, gondoltam ártani nem fog. Majd a változatosság kedvéért Sinlacot adtam neki reggelire (10 óraira). aztán gyorsan áthúztam az ágyát, elindítottam egy mosást...
(Örülnék, ha végre ilyenek lennének az éjszakáink, de tartok tőle, hogy ha megjavul a fiam, akkor visszatérünk az éjjeli evésekhez is... Pedig már 13 hónapos... Ismerek valakit, akinek az 1 hónapos kicsi lánya képes fél 9től reggel fél 5ig aludni... Ah, mit nem adnék én is néha 1-1 ilyen éjszakáért :D Nem mondom, hogy sok ez az egy ébredés, de azért ennyi idősen illene már neki végig aludnia az éjszakát... ) 
Okosak ezek a gyerekek nagyon... Felhívtam a védőnőt, hogy irasson nekünk receptre 2doboz Sinlacot a dokinkkal, mert ez legalább nem szalad át Bencén úgy, mint a tápszer vagy bármi más étel. Gondoltam leszaladok a receptért, amikor Papa tud vigyázni Bencére. El is kezdtem öltözni, mikor a fiam éppen a nagyszobában Apósomnál játszott, gondoltam gyorsan elszökök, észre sem veszi és már vissza is értem. Ahha, meg ahogy azt elképzeltem. Hiába minden trükk, halkan készülődtem, hogy ne lássa, még a nyikorgó cipős szekrényt is nagyon óvatosan nyitottam ki, nehogy meghallja és szaladjon felvenni a cipőjét. Nem hallhatott semmit, de viszont érezhette, mert amint felvettem valamit, már jött is ki hozzám. Ha meglátja, hogy rajtam cipő van, van másik ruha, mint pár perce, akkor tudja, hogy indulni készülök valahová, ergo ő is jön. Kb 5x próbáltam meg elindulni :D Papa hívogatta Bencét, pattogtatta a labdáját, mert erre mindig odamegy, persze most anya kellett, mindig úgy helyezkedett, hogy ha csak a szeme sarkából is de lásson ;)
Hihetetlen okosak már ennyi idősen, ezen mindig ledöbbenek :) Szoktam lemenni a szemétledobóhoz, levinni a szemetet, tehát nem újdonság neki, hogy kilépek pár percre a lakásból, de gondolom az, hogy átöltözöm azt jelenti neki, hogy akkor sétálni vagy máshova,
de megyünk...

Ma este, ha Apa hazajön, csak lemegyünk sétálni, mert nagyon menne már. Akkor már talán nincs olyan sok gyerek lent, ha találkozunk is egyel, nem engedjük közel hozzá Bencét. Sétálunk egy picit, legalább a gyógyszertárba is el tudunk menni. Meg persze nekem is kell egy kis kimozdulás, mert kezdek megzakkanni én is :D

:(

Bence beteg... Pedig eddig nagy mázlink volt, semmi extra betegséget nem kapott el, néha volt neki egy kis vírusos nyavaja, de nem okozott nagyobb fennakadást. Pár napig kellett szívni az orrát és ennyi volt. Most már tegnap óta hóemelkedése van, éjjelre belázasodott, kellett adjak neki lázcsillapítót. Hasmenése is van és alig eszik megint. Remélem, hogy fogacska és nem pedig összeszedett vmit... Először azt hittem, a hétvégi pancsi miatt megfázott, de akkor nem lenne hasmenés, így vmi más lehet a gond. Gondoltam rá, hogy vmelyik étel (pl. tej, tojás) tett be neki, de akkor meg nem lenne lázas. Azt hiszem kihívom a dokit, nem fogom délután a gyereket a nagy melegben lerángatni a dokihoz.
A fiam még alszik, ez sem megszokott... Az éjszakánk egészen jó volt, ahhoz képest, hogy sütött a homloka. Én felébredtem fél 2 körül, de Bence aludt, így visszafeküdtem, hogy majd később etetem. Akkor is meleg volt a feje, de nem mertem neki Panadolt adni, mert 8 körül kapta meg az esti adagját. Szóval fél 5 körül kelt inni és enni, akkor beadtam neki a újabb adag Panadolt és kicseréltem a pelust, mert megint hasmenése volt :( Nagyon nehezen aludt vissza, negyed óránként fel-felsírt szegénykém, hol én, hol apa nézegette a homlokát, konstatáltuk, hogy sajna csak keveset segített neki a gyógyszer, de mivel nem volt magas láza, így nem akartuk a kádba tenni Bencét. Most várom, hogy ébredjen, pancsizunk egy jót reggeli előtt, meglátom mennyire magas a láza. Apát reggel "elzavartam" a gyógyszertárba Nurofenért (én nem tudtam volna elmenni érte), legalább 2 féle gyógyszerrel próbálkozhatunk... és persze Normaflore-projekt ezerrel...
Az embernek csak beteg ne legyen a gyereke! Nagyon rossz neki is és nekünk is :(

2009.07.20. 11:36:50
Upgr.:  Doktornő itt volt, vírusos hasmenés a diagnózis. 4-5 nap a lefolyása, így most aztán tényleg be vagyunk zárva a lakásba napokra :(