Első...

Megvolt Bence első pelenka nélküli éjszakája. Az eredmény igen kecsegtető: nem is pisilt be. Lefekvés előtt persze azért kellett a pelus, hogy a kakit elintézze, de aztán amikor megkérdezte Apa, hogy megpróbálja-e pelenka nélkül éjszaka, akkor Bence belement. Ahogy észrevettük elég keveset ivott tegnap, reggel nem is pisilt, csak délelőtt akkor is keveset, szóval ez neki kedvezett, de ma már remélhetőleg többet iszik és megláthatjuk, hogy tényleg felébred-e éjszaka, hogy pisilnie kell. Szerintem elég érett hozzá, ha reggel sokáig rajta volt a pelus, akkor mindössze kényelmi szempontokból pisilt csak bele, egyszerűbb volt neki, mint szólni, hogy vegyük le :) Nap közben már jó rég óta nem pisilt be, ha esetleg kellett neki, akkor előkapta a bilit (igen ez egy kis visszaesés a wc-hez képest, de ez még belefér) és szó nélkül elintézte a dolgát.

Szuri...

Hát ezt már nem lehet elkerülni :( Felírta a doki a véralvadásgátló injekciót... Azért remélem ez a terhesség nem hoz már más meglepetést, mert ez eddig bőven elég, sőt...

Ennek a leányzónak nagyon ide kell születnie, ha ennyire próbára tesz :D
De hát állunk elébe ;)

A történtek...

Tehát az események:
Szüleim elutaztak nyaralni, üresen állt a házuk, úgy döntöttünk, hogy idén nem költözünk oda, mert ez számomra igen megterhelő lenne jelenleg, egyszerűbb ha itthon alszunk és inkább naponta kijárunk. Nem kell csomagolni, szinte átköltözni a házba, csak az aznapra  szükséges csomagot összetenni egy táskába.
Múlt héten több levélváltásban is voltam a sógornővel, hogy megpróbáljunk megoldást találni a családi problémákra. Apa már az elején mondta, hogy nem kéne, mert nem lesz jó vége, ráadásul úgy sem lesz eredménye. Nem hittem neki, úgy voltam vele, hogy a higgadt, lényegre térő kommunikációval meg lehet oldani a dolgot. Ahogy annak lennie kell, Apának lett igaza. Sógornőm egy levélváltás után elkezdett engem véleményezni. Kikiáltott rossz anyának, aki nem szereti eléggé a gyerekét, mert különben a gyerek nem viselkedne így ahogy. Aki csak bünteti a gyerekét, ha az nem az elképzelései (kénye kedve) szerint viselkedik. Továbbá megkaptam azt is, hogy csak megjátszom mekkora nehézséget okoz most nekem ez a terhesség, különben hogy fordulhatna elő az, hogy a konyháig nehezen jutok ki, de a fiammal ki tudok menni a szüleimhez. Véleménye szerint (hiszen 2 gyereke van, ő tudja) ki van zárva, hogy én nem játszom meg ezt, hiszen ő is volt kétszer állapotos és neki nem jelentett egyik sem problémát... Kaptam még a fejemre hideget-meleget, amire én alaposan bepöccentem és megmondtam Apának, hogy akkor ma kihasználjuk az alkalmat és kicuccolunk a szüleim éppen megüresedett házába kelljen bármennyit is pakolni emiatt. Apa persze próbált lebeszélni erről, inkább menjünk szombaton akkor tud segíteni pakolni, nem kell egyedül csomagolnom. Ismét nem hallgattam rá, konkrétan nem láttam a könnyeimtől, vérig sértettnek éreztem magam, úgy gondoltam hogy ha nekem még egy éjszakát itt kell töltenem, akkor teljes depibe fogok zuhanni, felvágom az ereim, stb...
Péntek lévén Apa hamarabb jött haza, gyorsan levitte a csomagokat az autóba, aztán én Bencével elindultam, Apa még maradt kicsit, hogy Papának bevásároljon még mielőtt eljön. Már az úton éreztem az első görcsöket, nagyjából 5 percesek voltak, de mivel nem volt erős, úgy gondoltam csak jósló lehet, tehát várunk biztosan el fog múlni. 4 fájást követően már kint is voltunk a háznál, akkor már sejtettem hogy valami baj van, ezek jó eséllyel nem jóslók. Megvártam Apát, mondtam neki, hogy rosszat sejtek adjon egy nagy adag magnéziumot, ha egy óra múlva is még így állunk, akkor hívom a szülésznőt, hogy mit csináljunk. Láttam rajta az aggódást, gyakran jött kérdezgetni, hogy mizu, hány percesek, majd 3/4 8 körül megelégeltem az akkor már 3 perceseket és telefont ragadtam. A szülésznő persze azt mondta, hogy azonnal menjek be a kórházba, ő beszól hogy megyünk, már várni fognak. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem jóslókkal van dolgunk, bár nem voltak a fájások erősek, de meglepően rendszeresek voltak. Mire beértünk a kórházba, valóban vártak már minket, gyors vizsgálat, a CTG másfél perces fájásokat mutatott (!), így két orvos is ott tanakodott felettem, hogy mi legyen: megpróbálják leállítani vagy tovább küldenek a János kórházba, ahol van PIC, így jobbak az esélyeink koraszülés esetén is. Aki ismeri a János kórház protokollját tudja, hogy a lehető legjobban jártam azzal, hogy a Margitban tartottak. Végül úgy döntöttek, maradhatok a bő egy ujjnyi méhszáj (2111, vagyis nyitva volt 1 ujjnyira, még magzatvizet is akartak nézni, de aztán letettek róla szerencsére, nehogy véletlenül a burok megrepedjen közben ezzel rásegítve a koraszülésre) ellenére megpróbálják ott leállítani a szülést, Apáék mehetnek haza, nem kell továbbmennünk a János kórházba. Megírták a papírokat, még ott a vizsgálóban megkaptam a tüdőérlelő injekciót, majd átvittek az őrzőbe és bekötötték a magnéziummal alaposan felturbózott infúziót. Szerencsére a szülésznő a teljes adagot betöltötte az infúzióba a doki utasítása ellenére, aki szerint 1000mg jött volna tisztán vénásan és a maradék 3000 pedig infúzióba töltve ugyanis annyira rosszul lettem még így is a szupergyorsan csepegő infúziótól, hogy a víz kivert, a szívem kalapált ezerrel, az ájulás szélére kerültem a hirtelen nagy mennyiségű magnézium miatt. Csak az első infúzió negyedéig kellett kitartanom ilyen állapotban, a többit már lassabbra állították, mert a ctg-n egyértelműen látszani kezdtek a ritkuló és gyengülő fájások. Ekkor kezdtem én is megnyugodni és elhinni hogy talán sikerült leállítani a szülést... A szülésznőm folyamatosan érdeklődött, hogy mi van velünk. Ez nagyon jól esett, mint később kiderült legalább ő tudott némi infót, mert velem senki nem osztott meg semmit :(
Reggel még 2 CTG-t csináltak, mivel mind2 teljesen jó volt, nem mutatott fájásokat végre felkerülhettem osztályra. A hétvége eseménytelenül telt, lévén a Margit kórházban nincs ilyenkor még vérvétel sem... Hétfőn végre vettek vért, a főorvos pedig korán lejött és meginvitált egy 8 órai ultrahangra. A déli nagyviziten pedig kiderült, hogy mennyire nincs tisztában senki azzal, hogy én ki vagyok és mivel kerültem be. Az egyik orvos beszélt 35 hetes terhességről meg vérzésről, én meg elkezdtem tiltakozni, hiszen egészen más volt a helyzet, ne rontsák már az esélyeimet. Akkor a főorvos elmondta, hogy az ultrahangon minden rendben volt, a vizsgálat alapján a méhszáj belső része zárt. Na ezen aztán tényleg meglepődtem, mert pénteken még egészen mást mondtak és tudtommal nem szokott a méhszáj csak úgy bezáródni. Igaz, hogy furcsállottam a nyitott méhszájat, hiszen a nyákdugó távozása azért feltűnt volna, bár az is igaz, hogy ez nem minden esetben látványos... Szóval ott álltam hétfőn, hogy nem elég hogy én nem tudom, hogy akkor mi is van, mik az esélyeink, de az orvosok is egészen össze voltak zavarodva a kórtörténetemet illetően. Aznap már nem akartam nagyon sokat fárasztani magam a doki kereséssel és a helyzet tisztázása miatt, gondoltam megvárom a keddet és akkor majd megbeszélem a dokival a továbbiakat. Kedden le is jött az osztályos orvos (aki egyébként a terhesgondozásom is végezte) és adott némi esélyt. Mondta, hogy ha ennyire nincs semmi panasz és a leleteim is jók lesznek, akkor megpedzegeti a főorvosnak, hogy mi lenne ha hazaküldenének. Ekkor kezdtem reménykedni, hogy talán még aznap haza mehetek, de persze azért igyekeztem nem beleélni magam. Még az is felötlött bennem, hogy ha egy orvos már úgy látja, hogy otthon is tudnék tovább lábadozni, akkor esetleg kisírok magamnak egy saját felelősségre távozást. Nagy viziten mondta a főfő-főorvos, hogy még a biztonság kedvéért maradjunk 1-2 napot, ami számomra egész elfogadható időintervallum volt (legalább volt némi infóm arról, hogy mire számíthatok, addig ugyanis ahány nővérrel vagy szülésznővel beszéltem annyi infót mondtak. Volt aki azt mondta, hogy már a szülésig bent fognak, volt aki szerint csak pár nap, megint más szerint a kritikus 36. hét betöltéséig), így nem álltam neki alkudozni. Bevallom a förtelmes kaja igencsak gondolkodóba ejtett, de végül meggyőztem magam, hogy a család úgysem hagyja, hogy éhen haljak, tehát veszteni valóm nincs. Még aznap este bejött a főorvos és mondta, hogy reggel ultrahangot csinál és vizsgálat után hazamehetek, ha mindent rendben talál.
Alig aludtam, teljesen be voltam sózva és persze a kényelmetlen ágy is kifejtette "jótékony" hatását egy remek fenékfájás formájában, ami szörnyűbb volt, mint az ágyról felkeléskor tapasztalt pocak lehúzós fájdalom :) A reggeli UH alatt végre megnyugodhattam: kiderült, hogy hétfőn valamit nagyon elmért a doki, mert a 3 héttel azelőtt mért 2100grammos súly helyett a gép 2050-60grammot számolt, érdekes módon aznap meg 2600grammra sikerült saccolni :) Csak két napot paráztam amiatt, hogy a gyerek visszafejlődött a 3 hét alatt... A lényeg, hogy végül minden rendben lett, a méhszájra ismét 2110-e mondtak, vagyis tök jók vagyunk, haza lettünk bocsátva, persze szigorú pihi mellett. Azért a doki még adott egy beutalót, hogy menjek el a hematológiára sürgősen egy szakvéleményért miszerint nincs szükség injekcióra a szülésig... Köszi...
Apa érthető módon nem beszél a nővérével, aki amikor megtudta, hogy mi történt mindössze annyit tudott benyögni neki, hogy miért nem szólt, vigyázott volna Bencére... Momentán azon izgulunk, nehogy beszélni kelljen azzal a nővel, mert abból semmi jó nem fog kisülni, ha Apát találja meg, akkor félő hogy nem áll jót magáért, ha engem, akkor meg elhajtom, hogy csináljon amit akar, részemről a Papával történő kapcsolat javítás kísérlete befejezve. Közben persze Papa előttünk szídja a lányát, a lánya előtt meg gondolom minket. Ismét rendszeresen megkéri a fiát, hogy vegyen neki cigit, de azért persze a nyugtatót is kapja, hiszen Bence az ajtaja előtt sír és emiatt ő ideges... De persze csak nekünk furcsa, hogy Papa nem lehet emiatt ideges, mert volt olyan nap hogy egész nap nem voltunk itthon, amikor hazajöttünk akkor meg Bence hullafáradtan bement a szobájába esti mesét nézni egy mukk nélkül, mégis a fiától kunyizott cigit... A lényeg, hogy én játszom meg a terhesség óriási terhét... Felfordul a gyomrom, amikor jön az Öreg jó pofizni, megy Bence szobájához, hogy a gyerek mit is csinál az Apjával vagy éppen amikor rászólunk Bencére, hogy viselkedjen és akkor ő is megpróbál hatni a gyerekre azzal, hogy ős is rászól. Igen, tudom, hogy ez már a tipikusan az a hozzáállás, amikor már az is zavar, ha levegőt vesz. Ez van, idáig fajult, de azért ne tegyünk már úgy, mintha nem történt volna semmi! Az biztos, hogy ha esetleg ismét rám jönne, hogy megpróbáljam javítani a helyzetet, akkor szépen leülök egy sarokba és megvárom, míg elmúlik az érzés :)
Apa igazán jól helytállt, pedig szegénynek nagy pechje volt, mert nem csak a fiát kellett ellátnia, hanem rámaradt egy csomó-csomó dolog is, amiknek az összehangolása nem kis meló volt. Ezért is akartam hazajönni, hogy legalább az én látogatásom lekerüljön a teendői listájáról. Bence a tervektől eltérően jövő héten megy bölcsibe (akkor fog nyitni a bölcsi), Apa hétfőn-kedden marad itthon pihenni, szerdától pedig dolgozik, de csak 3-ig, hogy el tudja hozni Bencét a bölcsiből, hiszen nekem most nem nagyon szabad felkelnem még legalább 2 hétig... Közben persze véletlenül kiderült az is, hogy Bence első ovis szülőijéről lemaradtunk, tehát oda is mennie kell majd Apának infót szerezni. Azért szerintem Apa kezdi sejteni, hogy egy-egy átlagos napom mennyi szervezéssel telik ;) Ráadásul Bence ismét igazi rosszcsontként viselkedik, nem fogad szót, szinte minden nap elszalad Apa mellől, tegnap konkrétan a játszótérről lógott ki, Apa a fodrászatban talált rá. :( Teljesen tehetetlenek vagyunk, már beszélgettünk is vele erről, már próbáltuk büntetéssel rávenni, hogy ne tegyen ilyet, szerepjátékkal is igyekeztünk megértetni vele, hogy miért nem jó ötletet elszaladni, de legfőképpen az úttesten átrohanni... Igazából a gyerek póráz sem megoldás, mert a játszótérről simán kilóg, ki tudja nyitni a kaput :(
A játék közben is elég heves, nem fekhetek le mellé, mert egyből rám ugrik, hiába minden kérés. Szóval van mit megoldani egyébként is, nem kell ide nekem még a családi problémák megoldásának terhe ;)

Végre itthon...

Először is nagyon köszönöm Boombie-nak a közvetítést. Az ember ilyenkor jön rá, hogy mennyire is netfüggő :) Állandóan a facebookot és a gmail-t lestem a telefonomon, az sms-ek után ez volt a másik kapcsolatom a külvilággal.
Szóval ismét itthon, egyben, se fájás, se görcs, se keményedés. Mázlink volt, így nem kisértjük a sorsot ismét, szigorúan fekszem, erőt veszek magamon és még a frissen elkészült mosás teregetését is igyekszem meghagyni Apának. Nem egyszerű, de muszáj.
A történteket majd leírom, egyenlőre igyekszem visszaszokni az itthoni környezetbe, de ígérem nem fog elmaradni a beszámoló :)
Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok ránk, hogy velünk voltatok és szorítottatok nekünk, tényleg sokat jelent ez nekem!

Fejlemények... Boombie-tól

Bettica köszöni a jókívánságokat és drukkokat! :)

Habár felcsillant némi remény, a nem régen tartott vizit során az orvosok úgy döntöttek, hogy biztosra szeretnének menni, ezért még egy-két nap kórházi pihit rendeltek el.

Fel a fejjel Bettica, kitartás, fő az, hogy minden renben legyen veletek, bárhol is vagytok! :)

Helyzetjelentés... Boombie-tól

Kedves Blogolvasók,

úgy alakult, hogy most velem kell beérnetek, remélhetőleg nem sokaig.

Bettica babája pénteken úgy döntött, hogy kísérletet tesz a megszületésre, de szerencsére az orvosok közbenjárásának köszönhetően meggondolta magát. Jelenleg kórházban vannak, de egyben és a helyzethez képest jól. Bettica mindenkit üdvözöl, alig várja, hogy hazamehessen kisfiához és párjához, valamint hogy nethez és evilági koszthoz jusson. :)