FülesMackó...

Azért van annak egy bizonyos filingje, amikor hallom Bencét jó kedvűen tombolni, ugrálni, kiabálni a szobájában (Apa szerint "csak" transzban van a gyerek :D )... Erre a mesére:

Bence mondta ismét :)

Sétálunk egy áruházban, már mindent megvettünk, csak kerestem még egy kerek alakú székpárnát. Mondom is Bencének, hogy jöjjön megyünk a pénztárhoz fizetni, de út közben nézze ő is, lát-e ilyen párnát. Ahogy sétálunk, kezében egy csomag teniszlabdával (naná, hogy labda, azért neki is kellett valami a boltból, a nagyobb értékű ház alakú madáretetőről, mert kert ilyen-olyan játékokról sikerült lebeszélnem, szerencsére beérte ezzel a csomaggal), hallom hogy fennhangon mondja:
- Párnaaaa, gyeje ide! Gyeje, mutatok neked labdát! :D

A másik sztori: éppen fizetek egy másik áruházban, Bence besértődött, mert nem vettem neki csokit, előre is szaladt és már a másik, üres pénztárnál próbált keresni magának vmi rosszalkodnivalót elfoglaltságot. Látom is, hogy odamegy a pénztárban lévő kukához. Persze szóltam neki, hogy oda nem szabad bemenni, de ahogy az lenni szokott, figyelmen kívül hagyta kérésem... Éppen fizetek a pénztáros hölgynek és látom a szemem sarkából, hogy Bence a - látszólag - üres kukába belenyúlt. Éppen nyitottam a szám, hogy mondjam neki, ne nyúljon oda be, mikor látom, hogy a kezében egy koktélparadicsom van, amit emel a szájához... Teljesen ledöbbentem, szóhoz sem jutottam, ami egyébként sem probléma, mert ha szólok is, akkor sem találok fülekre vele. Mire magamhoz tértem és kérdeztem, hogy mit talált, már jó ízűen ette. Csak annyit kérdeztem tőle, hogy miért turkál a kukában és hogy nem szabad onnan kivenni semmit, megenni pláne nem. Persze, mindezt igyekeztem csak Bence által hallhatóan mondani, aki valószínűleg nem is hallotta meg, olyan jól el volt foglalva a paradicsom ízének kiélvezésével. Azért szerencse, hogy az alapján amennyit láttam abból a picike paradicsomból, nem volt rohadt vagy kukacos, jó eséllyel "csak" leesett a földre, azért került abba az egyébként üres kukába...

Egy Anyuka mondta...

Egy kisfiúval szenvedett az anyukája, valamit szeretett volna (azt hiszem elindulni), de a kisfiú nem akarta, még egy picit maradt volna. Anyuka egyszer csak türelmét vesztve:
- Kisfiam, hát nem szeretsz, hogy nem fogadsz szót nekem?

Na ez az a mondat, ami SOHA nem fogja elhagyni a számat, lehet bármilyen hatásos is!!!
(Egyébként nem volt az, mert a kisfiú szipogva mondta az anyukájának, hogy de igen, szereti őt, csak még had maradjon kicsit...)

Bence mondta...

Sétáltunk ismét a Duna-partra, majd vissza egy kört leírva. Visszafelé a szokásos kerítés mellett egyensúlyozás közben leesett Bence:
- Apa! Kisiklott a Bence!