Amikor dühös vagyok...

Nem, nem, most éppen nem, de Bence egy jó szövege megnevettetett :)

Mondja nekem Bence: Anya, nem dühös.
Mondom is neki: Nem, Bence most jó fiú voltál, nem vagyok dühös.
Majd konstatálja: Anya nem vagy dühös, majd jövő héten meggyógyulsz. :D

Na igen, lehetne inkább a düh egy betegség... És akkor lehetne rá gyógyszer is :D

Katicánk egy éves lett...

Szóval az úgy volt, hogy pénteken töltötte, ajcsikat már korábban megkapta, szombaton mentünk családozni, akkor lett végülis felköszöntve tortával. Semmi extra, rendeltem egy szép katicás tortát, amibe belemélyeszthette az ujjacskáját, leszedegethette róla a katica bogárkákat.

És akkor pár szó álljon még itt a leányzóról :)
Hivatalos mérés nincs, mert lebetegedett, így nem tudtunk elmenni. Kb. 9,5 kiló és 76centi. 80-as ruhákat hord, kicsi topánkája 19-es. 6 fogacskája lett, pont a szülinapja előtti napon bújt ki az utolsó.
Mindent eszik, de csak keveset egyszerre. Imádja a gyümölcsöket és zöldségeket, inkább nyersen eszi őket. Főzelékekből talán a brokkoli és a spenót az, ami nem csúszik. Nem szereti a májat és a halat sem (olyan, mint én :D). Vacsorára nem eszik kenyeret, gondolom vigyáz az alakjára, holott ez volt az egyik első kedvenc. Inkább a sajt és a paradicsom, uborka csúszik. Szeret cicizni, tejem már nem sok van, most térünk át a cumisüvegre. Abból lassan megtanult inni, már az ivócsőrt jól használja, de továbbra sem jelent gondot a pohárból történő ivás.
Stabilan áll már kapaszkodás nélkül, elkezdett lépegetni is, bár még elég bátortalan. Most már megfogja a kezünket, ha sétálni akar, eddig ezt elutasította, lehuppant a fenekére és mászott inkább. Ha előkerül Bence, akkor szinte biztos, hogy ráveti magát, általában ő kezdi a hancúrozást :D Nagy csóka ő is, akárcsak Bence :D Hangosan nevet, amikor jajgatunk és persze folytatja tovább a hadműveletet :) Kitartó, nem szokott elszakadni a cérna, ha valami elsőre nem sikerül. Ez kicsit szokatlan, mert Bence mindig elsőre kivágta a balhét, hogy nem megy neki. Igazi csajszi, szereti pakolgatni a ruhákat, mindenhez van egy szava. Imádja az első igazi cipőjét, gyakran hozza, hogy adjam a lábára :) Ez is olyan furcsa Bence után, ő minden új dolgot elutasított. Már felmászik egyedül Bence ágyára, de ha a mi ágyunk előtt ott egy szivacs, akkor oda is simán felmegy már, tényleg csak centiken múlik, hogy segítség nélkül még nem megy. Lemászni már rég óta egyedül is tud.
Mutogatással kifejezi, hogy mit szeretne. Babakocsira mutat, ha sétálna, konyhapultra, ha szomjas, asztalhoz megy, ha éhes és a pólómra is ráveti magát, ha egy kis cicizés kell neki :)
Most már kevésbé fél a nagyobb játékoktól, amit ugye Bence váltott ki nála. Bence közeledésétől sem sírja már el magát, lassan kezdi megtanulni, hogy ő ilyen, ez van :)
Este sajnos nem alszik el nélkülem. Nem is a tej kell neki, csak a közelségem, Apa hasztalan próbálja egyedül elaltatni, ha én nem vagyok itthon (jó, ilyen csak egyszer volt még, de akkor is). Éjszaka 2 kel még enni, nem éri be csak cumival, szóval a nappali evéseket kellene felturbóznunk, eddig hiába próbálkozom, de nem adom fel :)
Kedvenc játéka a kukucsolás, bármi mögött képes elbújni és onnan incselkedni :) Beszéde kimerül az Ana vagy Annya szavakban, de ezeket célzottam használja :D Reggel gyakran hallom kiabálni, mintegy szemrehányóan, hogy Anaaa :D

Megszületett :D ...

Ma hajnalban, kevesebb mint 3 óra vajúdás után megszületett 

Kornélia 4145grammal és 56centivel!

Gratulálunk a nem is oly kicsi lánykához és kívánjuk, hogy a nagycsalád sokáig együtt legyen boldogságban, egészségben! A leányzónak pedig sok-sok tejecskét :D

(Tudom, hogy Kata szülinapi beszámolójával még tartozom, igyekszem, csak közbejött egy három napos láz is, amit még próbálunk kiheverni.)