Az elmúlt napok...

Hol is kezdjem? :) A pénteki készülődés jól sikerült. Szerencsére mindent időre el tudtunk készÍteni, mÍg Bence a délutáni szunyáját nyomta, befejeztük a sütiket is. Aztán Bence megkapta a kis (mű)fenyőjét, amit kb. 2 perc alatt leamortizált :) Estére már a lábai is el voltak törve, de még mindig lehet kis ügyességgel állÍtani, Így nem került a kukába :D Aztán Apa behozta nagy fenyőt, amitől Bence teljesen oda volt meg vissza :) Mondogatta, hogy "naaagy faa". Együtt feldÍszitettük, amit mindössze csak egy dÍsz és vagy 6 szaloncukor bánta, de hát ennyi kell ;) Iszonyatosan élvezte a fa dÍszÍtését, aztán akárhányszor elment mellette, mindig mondta, hogy "vijjog", "labda", "hammii" (szaloncukor) :D Fürcsi után sunyin betettem a fa alá az ajándékait (csak ő kapott, mert a mi ajándékunk egy led tv volt, azt már előző nap Apa felszerelte a szobánkba), amiről persze nem szóltam neki, vártuk a hatást :) mit sem sejtve jött ment a lakásban, aztán egyszer csak észrevette az ebédlőasztalon lévő ajcsikat és már hozta is őket oda hozzánk, nagy csillogó szemekkel, hogy "kibontod?" :) Nagy nehezen sikerült elmagyarázni neki, hogy ő bontsa ki, nyugodtan tépje csak szét a csomagolást, úgy az igazi :) Felvettem videóra, de ahogy az lenni szokott, semmi sem látszik belőle :( Nagyon élvezte a bontogatást, mindegyik ajándék telitalálat volt! Az építőjátékaival 3-an este fél 10ig játszottunk, úgy kellett már ágyba tessékelni Bencét, hogy másnap játszhat majd még vele. Ez igazán jól sikerült szenteste volt!
Szombatra a szüleimhez voltunk hivatalosak, Bence aludt picit az autóban, így elég sokáig bírta szusszal, majd délután a Dédinél a nagy zsivajban is tudott aludni (legalábbis a megszokott körülményekhez képest, mert egyébként mindenki tekintettel volt Bencére, aki a kanapén aludt). Szóval a Dédinél kaptunk finom ebédet, a gyerekek eljátszogattak, a felnőttek elbeszélgettek. Este végül még visszaszaladtunk a szüleimhez, ahol megkapták a gyerekek az ajcsikat. Bencének természetesen Domi ajándékai jöttek be :D Elindultunk haza, nagy izgalmak közepette, mert addigra tekintélyes mennyiségű jég fagyott az útra :(
 Sajnos ez az este nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, akadtak bonyodalmak, ahogy tavaly is (sikerült is alaposan felülmúlni :( ), de mivel ez most egy pozitív poszt, így csak a jó dolgokat írom le ;)
Otthon ismét némi könyörgés kellett, hogy Bence aludjon végre...
Pocsék éjszakát követően másnap Perbálra mentünk rokonokhoz. Ez a nap is izgalmakkal telien indult, hiszen elég havas-jeges volt az út még mindig, hóátfúvások fedték az utat, volt ahol csak egy nyomtávon lehetett haladni az egy - másfél méteres hótorlaszok miatt. Végül sikeresen megérkeztünk, Bence kis felengedés után belevetette magát végre a játékba a másik két poronttyal :) Egy finom ebédet követően a gyerekek ismét játszottak kicsit, odaadtuk a két gyerkőc ajcsiját (Bence már ebéd előtt megkapta az övét, mert Dodó nem bÍrta kivárni :) Aranyos volt, ahogy mondta az apjának, hogy vegye le Bence ajándékát :D ), aminek ők nagyon örültek, Anikó az egyiknek kevésbé, de sikeresen rábeszélte a nagylányt, hogy a régi gyurmát vegyék majd elő :D Így legalább lesz tartalék :) Még alvás előtt volt gyurmázás 3gyerek és 3 felnőtt részéről ;) Némi alvás után, a három huncut kiskorú egyszerre rohanta le Apát, aki boldog volt, hogy hárman is ülhetnek a hátán egyszerre :D A kicsik persze élvezték nagyon, szerintem totál kifáradtak Apával együtt :) Ahogy lenni szokott induláskor úgy kellett Bencét becserkészni, hogy menjünk már, mert jó lenne időben hazaérni, főleg az éppen akkor aktuális útviszonyokat is figyelembe véve.
Hétfőn aztán Bence köhögése miatt elmentünk (helyettes) dokihoz, kapott ab-s orrcseppet. Mondjuk az a doki is megér egy misét a stílusával... Éppen elkezdtem mondani, hogy miért mentünk, amikor is egy levegővételnyi szünet alatt igyekeztem összeszedni a gondolatomat, hogy mik az előzmények. Na ekkor rohant le a doki, hogy mondjam már mi is történt az elmúlt hetekben, mert ő Így nem tud mit mondani. Na ekkor kifakadtam (persze udvariasan), hogy ha nem vágna a szavamba és megvárná, a mondandóm végét, akkor ezt is megtudhatná... Érdekes módon utána már normálisan beszélt velem ;) Amennyire egy nap után meg lehet Ítélni, talán segít Bencének ez az orrcsepp, bízom benne, hogy hamarosan túl lesz ezen a betegségen is.

Karácsony...

Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak

nagyon boldog karácsonyt!

Készülődés...

Ma reggel eljutottunk oda, hogy megvettünk (remélhetőleg) mindent, ami a karácsonyhoz kell. Megvannak az ajándékok, sőt amit ma vettünk, már be is csomagoltam, otthon van még néhány Bencének szánt ajándék, amivel még meg kell birkóznom csomagolásügyileg. Ilyenkor szoktam szitkozódni, hogy miért nem olyan játékokat vettem, amiket könnyű még számomra is becsomagolni. Valljuk be, hogy egy nagy teherautó nem tartozik ezen csoportba :) Még jó, hogy labdát nem vettem :D
Megvettük a sütikhez is a kellékeket, reméljük nem maradt ki semmi és akkor ma este és holnap délelőtt serénykedhetek a konyhában. Lesz zserbó és mézessüti, lehet összedobok még sajtospogácsát is, a kedvemtől függ majd. Most még nagy a szám :D
Megvan a holnapi menü is 'jó' háziasszony módjára rendelve, merthogy halászlevet és rántott halat semmi pénzért nem vagyok hajlandó készíteni (és enni sem). No meg lesz elég dolgom holnap, úgy láttuk Apával célszerűnek, hogy az ebéddel már ne kelljen délelőtt pepecselnem. Ha minden igaz, akkor szombat-vasárnap sem kell ilyesmivel foglalkoznom, hiszen vendégségbe fogunk menni. Oda meg csak sütiket viszünk, na de azt dögivel, hiszen elkészült a kókuszgolyó is, érik már az erkélyen :)

Találgatás...

Voltam tegnap dokinál, aki persze széttette a karját és gégészetre akart átpasszolni. Amikor mondtam neki, hogy milyen nehéz időpontot kapni nem egy héttel későbbre, hanem 1-2 napon belülre, akkor nagy nehezen elkezdte törni a fejét és szinte hasra ütésszerűen kaptam ab-t és szteroidos orrsprayt (orrmelléküreg-gyulladás gyanúja miatt). Nekem már mindegy, csak történjen vmi... Viszont végre meghallgatta a tüdőmet és szerinte tiszta, így nem kell tartanom a TBC kommandótól :D Ezzel a kezeléssel legalább a karácsonyt kihúzom, lehet kérek is időpontot a gégészetre, max lemondom...

(Azt már csak mellékesen említem meg, hogy az 5db ab. tabletta és 1db spray több, mint 5500Ft-ot kóstált... Nem is maradt nálunk pénz, hogy kiváltsam a köptetőt vagy vegyek egy 300Ft-os fájdalomcsillapítót.)

Nem panasz...

Nem panaszként, csak már nem értem: Bence visszaesett :( Ismét köhög elég csúnyán, hiába bármilyen szer, nem segít. Mondjuk az a furcsa, hogy nem folyik az orra, tehát az nem csuroghat neki hátra... Öröm az ürömben, hogy éjjel legalább jót aludt, nem kelt fel csak 2x. Egyik a cumi miatt, másik pedig sztem csak egy rossz álom miatt volt.
Én pedig rászántam magam és elmentem a május óta aktuális tüdőszűrésre Apával együtt, persze csak azért, mert én immár 1 hónapja nem csinálok mást csak köhögök, orrot fújok, fülbe cseppentek. Várom, hogy mikor szólnak, menjek vissza, mert TBC-s vagyok :) Apa is szemmel láthatóan aggódik miattam, így ma ha törik, ha szakad elmegyek a házidokihoz (remélem nem feleslegesen), ha kell Bencét is viszem magammal, mert jobbat nem tudok. Bencét pedig holnap nézetem meg a dokival, ha ő veszi a fáradtságot és idén még utoljára elmegy a bölcsibe. Már csak csütörtökig kell kihúznunk, aztán januárig nincs se bölcsi, se meló (jó esetben).
Aminek viszont nagyon örülök, az az hogy Bence elkezdett ragozni. Szépen mondja a szavakat, helyesen ragozva, pl. Anya, kinyitod a hűtőt?, Anya bedugod a lámpát?, Másikat is, stb... Most már nincs olyan, hogy "adide", hanem "kéjem", sőt egyre gyakrabban halljuk, hogy köszönöm. Sajnos a rendrakás elég nehézkes, gyakran kezdi el a hisztit, ha pakolni kell vagy pl ha alvás van, akkor kitalál dolgokat, hogy húzza az időt, pl. kér inni. A fürdés is kezd rémálommá válni, mert azt sem akarja. Lehet csak eljött az idő az önérvényesítésre :D Apán is látom néha, hogy legszívesebben hagyná az egészet Bencére, ilyenkor átveszem én a határozott szülő szerepét, hogy ő is tudjon kicsit fújni, ha fordítva van, akkor pedig ő jön és segít ki engem. Ez két emberes meló, nem is tudom, hogy miként boldogulnak az egyedülállók ilyen helyzetben... Minden elismerésem az övék ;)
Karácsonyról csak annyit, hogy körvonalazódnak a dolgok, persze Papa miatt vannak még kérdések, de én lassan ott tartok, hogy nem érdekel. Inkább azzal foglalkozom, hogy Bencének (és nekünk) szép legyen a karácsony. Tegnap megvettük Apával a fát, vasárnap Apa megcsinálta a kókuszgolyót, ezekhez pipa, de még nincs szaloncukor, nincs ajcsi a kicsiknek, sőt Bence saját (mű)fenyőjére is kell pár dísz, ami nem törik, aminek nem baj, ha leszedi. Mindenképpen szeretnék a szobájába egy fát, amit piszkálhat, ha akar...
(Annyira szeretném mindennek a pozitív oldalát látni! Komoly erőfeszítésembe kerül néha nem a rossz dolgokra gondolni. Mindig megfogadom, hogy nem idegeskedem, ha valami nem jól sül el, azon változtatni már nem lehet, kár aggódni rajta... Mia, mindig Te jutsz eszembe! Hogy hozzád hasonlóan ne a rossz lebegjen a szemem előtt, hanem élvezzem ki a jót, lássam meg a dolgok hátterében bújó pozitív tuladonságokat... Minden esetre igyekszem, csak kéne valaki, aki időnként emlékeztet erre :) )

Küzdés a cumiért, buli a padláson...

Igen zsúfoltra sikeredett ez a hétvége, mondhatom, hogy ezek után már a szilveszteri buli annyira nem hiányzik :D
Bence alakulóban, a hétvégén már alig köhögött, éjjel szinte semmit és az éjszakákat is átaludta egészen tegnapig :( Az elmúlt éjszaka ismét rengetegszer átsétált, fél 5-től iszonyatosan köhögött, viszont az orrából nem jött semmi, bár az orrszívás (szenvedés) után lényegesen kevesebbet köhögött és sikerült is visszaaludnia. Ma elvittem bölcsibe, mert igazolásunk van, hogy mehet és imádkozom, hogy ezt a 4 napot már kibírja betegség nélkül a bölcsiben. A nyelvét elharapta vmikor pénteken, az étvágya emiatt eléggé lecsökkent, mára remélem rendeződik, mert egyébként a betegség szerencsére nem nyomta rá bélyegét az étvágyára.
Pénteken Öcsém szalagavatója volt, persze a világ másik végén. Apa hamarabb el kellett jöjjön a munkahelyéről, mert 5-re kellett menni a 18. kerületbe. Egészen az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ők is jönnek-e vagy csak én megyek, de aztán végül Apa úgy döntött, hogy ha már Bence nem aludt délben egy szemhunyásnyit sem, akkor így legalább az autóban tuti fog hunyni, ráadásul bő egy órás útra számítottunk, szóval így meg volt az esély arra, hogy nem kell egy nyűgös gyerekkel szenvednünk este :)
Már majdnem megérkeztünk, mikor mondtam Apának, hogy én biza éhes vagyok, szokásunktól eltérően most menjünk Mekibe (mekdrájv persze, mert a gyerek aludt), hiszen időnk is van még megenni. Ahogy beálltunk a rendelés ablakhoz, Nagyfiú felébredt, így becuccoltunk a mekibe, hogy kényelmesebben megvacsizhassunk. Nem mondhatnám, hogy Bence el lett volna ragadtatva a mekis szendvicstől, eszegette a krumplit, de nem volt hajlandó egyik szendvicsbe sem beleharapni :D Nem járunk ilyen helyre, ebből is látszik :D
A szalagavató jó volt, bár sajnáltunk egy szegény diákot, akit befogtak némi zenélésre, viszont valószínűleg annyit nem tudott gyakorolni, hogy az előadása legalább jónak mondható legyen (pedig nagyon igyekezett szegény!). Apával mindig felröhögtünk, mikor bekonferálták szegény fiút, reméltük hogy lesz némi kísérete is, mert akkor már elfogadható volt a játéka. Mindenesetre a bátorsága elismerésre méltó! Bence egész jól viselte az egy helyben ülést, igaz hogy kicsit szerencsétlen módon választottunk helyet, mert az első sorba ültünk (de egyébként tök jó helyre, mert pont az a rész volt kijelölve Öcsém osztálya hozzátartozóinak), a korlát és a beton között volt egy jó 10 centis rész, így mindig figyelhettük azt, hogy Bence vagy Domi nehogy véletlenül lelépjen oda vagy ledobjanak vmit. Jobban belegondolva egy sorral feljebb sem lett volna jó, mert onnan is simán ledobálhattak volna vmit és még nem is láttak volna olyan jól a gyerekek, sőt ott a kedves előttünk ülőket zaklathattuk volna, hogy jaj bocsi, hogy belerúgott a gyerek a szék támlájába vagy jaj ne haragudjon adja már vissza a gyerek lufiját, cumiját, itatóját, stb.  Ja a helyfoglalás is elég érdekesre sikeredett, mert nagyon segítőkész diákok próbáltak minket a megfelelő helyre irányítani, ahonnan a minket érdeklő osztályt jól látjuk, de mindig lepattintottuk őket, mert fogalmunk sem volt, hogy Öcsém melyik osztályba is jár (nem ám a-b-c-d-stb van!) a meghívóra meg persze nem volt ráírva. Ciki-nem ciki, én bizony nem tudtam, hogy milyen osztályba jár ;) Mázlinkra a szalagavató után nem sokkal, másodikként Öcsém osztálya adta elő a táncot, így nem kellett amiatt aggódnunk, hogy a gyerek hogy fogja kibírni a másik 4 táncot, mire Öcsémék sorra kerülnek (2 éve ugyanis ők voltak az utolsók vagy utolsó előttiek, nem is tudtuk a fél éves Bencével megvárni a táncukat). A végére sikerült egy kis izgalmat is belopnia Bencének a hangulatunkba, ugyanis először a lufiját küldte le a korlát melletti résen, majd azt felkunyiztuk egy ott álló fotóstól, aztán a rákövetkező 2. percben Bence a cumiját landoltatta le a bordásfal tövéhez :) Ekkor jött a nagy útra kelés, hogy valamiképp visszaszerezzük, mert a fotós srác már rég nem volt ott, így Hugi és Bence elindultak a cumi megszerzésére. Naná, hogy nem lehetett bemenni a küzdőtérre, senki sem hozhatta ki nekünk, így Öcsémet becserkészve Apa is belelendült a projekt sikeres lezárásának kísérletébe.  Végül Apa sikerrel járt egy a küzdőtér bejáratánál álló fiatal lánynál, aki végre hajlandó volt bemenni  a létfontosságú cumiért. Mint kiderült a fiatal lány Öcsém fizikatanára :) Apa áldta az eget, hogy nem tegezte le (mert ő azt hitte, hogy egy diák :D )... Öcsém most készül, hátha viszonzásképp felelnie kell :D
Szombat estére egy céges vacsorára volt meghívónk. Gondoltuk nem kell messzire menni, így megpróbálkozunk vele. Szentendrére kellett kicsípve elautóznunk egy olyan étterembe, ahol nagy szerencsénkre volt gyerekeknek berendezett padlás, rengeteg játékkal. Mondanom sem kell, hogy felköltöztünk oda, így igazából nem tudtunk a vacsorán részt venni. Én nem annyira bántam, mert a főnökömet kivéve nem ismertem onnan senkit személyesen (én csak e-mailben illetve max. telefonon beszéltem eddig velük), de Apa viszont gondolom szívesen beállt volna kicsit csevegni. Bence időnként lement a tömegbe, leginkább a feldíszített karácsonyfa gömbjeinek megszerzése volt a cél ;) Kértem neki ki gyümölcslevet, amit úgy ahogy volt, a két decit lehúzta... Kicsit sem voltam ledöbbenve :D A padlásra feljött még 3 idősebb gyerek, kaptak csokit is, amit konkrétan Bence igyekezett csak elpusztítani :D Mondjuk a vacsija ennyiből is állt és a megivott gyümölcslékből...
Aztán fél 10 körül éreztük, hogy a nagyfiú produkált a pelusba és mivel persze azt nem vittünk magunkkal, elhatároztuk, hogy akkor irány haza. Éppen lent próbáltuk átverekedni magunkat az asztalok és az emberek között, amikor egy kedves idősebb hölgy szerette volna Bencének megmutatni az ablakban lévő gyönyörű világító kis betlehemi házikókat. Ekkor szakadt a cérna Bencénél, elkezdett nagyon sírni, egyszerre kellett neki Apa és Anya, hídba vágta magát a kezünkben és kész gyötrelem árán tudtuk csak kivergődni magunkat a tömegen át a kabátokhoz és az ajtóhoz. A hely elég szűk volt ennyi embernek, sokan álltak az ajtóban, aztán amikor meglátták, hogy Bence mennyire kikelt magából, próbálták megsimizni a hátát vagy a fejét, amivel persze csak még jobban kétségbe esett a gyerek. Még életemben nem láttam ennyire magánkívül ezt a csöpp embert! Hihetetlen küzdelem árán feladtuk rá a kabátot, aztán nagy nehezen kiléptünk az ajtón, ahol a néhány kint dohányzó hölgy ismét igyekezett segíteni nekünk a megnyugtatásban, de akkor már magamhoz húztam Bencét és igyekeztem a kabátján a cippzárt felhúzni, ami nem is sikerült, lévén Bence belém bújt szinte szó szerint. Még az én kabátom sem sikerült összegombolni, így a meglehetősen lenge öltözékemben majd megfagytam. Bence annyira ragaszkodott hozzám, hogy kénytelen voltam én vinni az autóig, csúszó talpú, magas sarkú csizmában, attól rettegve, nehogy ismét elnyaljak az ölemben lévő gyerekkel. Végül az autóban sikerült megnyugodnia, de szerintem addigra már annyira fáradt volt, hogy amikor hazaértünk és betettük a zuhany alá, akkor már mindent csak piszkálásnak vett, legszívesebben sztem csak bebújt volna Apa mellé és ki sem jött volna mellőle reggelig.
A két mozgalmasra sikeredett délután/este arra jó volt, hogy letesztelhettük Bence mennyire viseli el a tömeget (semennyire), az idegeneket (semennyire) viszont a megfelelő körülmények sokat javítanak a kedvén, csak ne piszkálják őkelmét :) Ismét magamat okolom hiszen, ha kicsit többet hagytam volna Bencét másokra, akkor most nem szenvedett volna ennyit. Egyre inkább úgy érzem, hogy a szilvesztert otthon töltjük, max a barátokhoz fogunk átugrani, de igazi buliba mi nem fogunk menni. Ja és arra is jó volt, hogy szombaton Apa alhatott tovább - engem kidobott az ágy 7kor :( - amíg Bence aludt és én meg bevásároltam, vasárnap pedig nekem volt szerencsém fél 9ig lustizni, mert Bence mind2 nap 8 után kelt fel. Ej de rég vágytunk már egy ilyen hétvégére :D
Tegnap délután a fiúkat otthon hagytam, mert én mentem barátnőzni és sminkes tanfolyamon próbababaként funkcionálni. Megtudtam, hogy az arcformám "körte", a típusa pedig ősz és ahogy eddig is tettem, a barna színeket kell előnyben részesítenem sminkeléskor, és továbbra is jobb ha az alapozókról lemondok :D No és persze arra is fény derült, hogy barátnőm tud pontos is lenni, ha akar (bocsi csajszi, de ez az igazság ;) ) és van érzéke a sminkeléshez...

Becce...

Megyünk ma Bencével dokihoz. Tegnap kértem időpontot, hogy ránézzen a doki, persze csak a rend kedvéért, holnap már szerettem volna vinni bölcsibe (Apa szerint merész elképzelés, meglátjuk doki szerint is az-e). Tegnap nap közben nem aludt egy hunyásnyit sem, pedig vagy 3 órát eltöltött a szobájában. Elsőre szépen bealudt, alig köhögött, aztán 5 perc sem telt bele elkezdett köhögni. Vártam hátha visszaalszik, de mivel nem nagyon akart, ezért leszÍvtam az orrát, amitől jobb lett 15 percre. Már éppen bealudt, amikor kicaplatott Papa ápolónője. Onnantól kezdve már csak jött-ment Bence, volt inni kérés, volt "kaki bilibe", ami persze pelusba ment, de utána csak azértis bilizni akart, hogy addig se kelljen aludni. Aztán nagy nehezen visszafektettem, ismét jött a kijárkálás, visszahurcolás, majd orrszÍvás, végül nagy nehezen bealudt, amikor is Papa kicsörtetett a szobájából :( Bence ahogy kell felébredt és nem is volt hajlandó aludni többet. Este kidőlt, mint egy krumplis zsák ;) Orrát alig kell törölni (tegnap konkrétan 2x használtuk a zsepit), nap közben egyébként alig köhög, lefekvéskor jön neki az inger, orrszÍváskor is alig tudok vmit kiszÍvni neki. Nem tudom, mi ez, mert étvágya az hatalmas, torkára ránéztem, amennyit láttam nem volt piros neki vagy csak nagyon picit... Éjjel is csak akkor köhögött, mikor felébredt, de akkor sokáig... Lehet tényleg itthon kéne maradnunk ezen a héten. Ha ez a köhögés nem lenne, nem is gondolná az ember, hogy beteg.
(Én hol jobban, hol rosszabbul, kezd tele lenni a púpom az egésszel :( )

Upgr.: 13:14
Bence a héten marad itthon. Doki még meg kérdezte, hogy jövő héten vinném-e bölcsibe... Mintha lenne választásom :( (Ráadásul ő a bölcsink orvosa is, biztosan tudja, hogy jövő héten még van bölcsi).
Talán hétfőre én is összeszedem magam végre. Ja és a fülészetre jövő hétre akartak nekem időpontot adni... Szerintük menjek időpont nélkül és sirjam be magam. Háááát, magyar eü...

Szívinfarktus (közeli állapot)

Csöng a telefonom. Éva néni a bölcsiből... Én lesápadok, szívem kalapál ezerrel, hogy baj van, mehetek Bencéért, hiszen miért telefonálna egyébként. Remegő ujjakkal felveszem, majd megkérdezi, hogy hol van Bence overállja, mert nem találja. Miután leadtam Bencét ma reggel, hazafelé menet felhívtam őt, hogy ne keresse az overállt, ha kimennek esetleg, mert tegnap ki kellet mosnom, lévén délután Bence annyira összesározta, no és persze nem száradt meg reggelre. Ő mondta, hogy nem baj, úgysem mennek ki, mert fúj a szél. A csizmája is kicsit még nyirkos volt, de ahelyett vittem be egy cipőt, biztos ami tuti alapon. Szóval ezt megbeszéltük. Még jó, hogy mondtam neki, hogy dupla gatyóban és kabátban vittem be Bencét és egy cipőt is bevittem neki, ami száraz... Kicsit feledékeny ;)
Még mindig remegek...

Szilveszterezzünk...

Kaptunk egy meghívást szilveszter éjszakára. Én most szívesen mennék, Apa még nem tudja, viszont ugye a Bence vigyázást is meg kéne oldanunk... Nem mondhatnám, hogy sok lehetőségünk van :( Mondjuk én 2-3 órás kiruccanásra gondoltam, egyrészt azért, hogy ha reggel Bence felkel, akkor ne kelljen nekünk hullafáradtan játszani vele - bár ez minden napos, szóval ez egyébként is így lenne -, másrészt pedig nem nagyon volt hosszabb időre rajtunk kívül és a bölcsin kívül mással... Hugi az egyetlen megoldás, de ugye neki is ott van Domi, no és a pocaklakó is és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy egyáltalán hazaérnek-e úgy, mert hát ők is mennek családozni vagy bevállalná-e (optimális esetben Bence nem ébred fel, mi odamennénk buli után és ott alhatnánk, így Bence velünk aludna el és velünk ébredne)... Jó kis dilemma :( Tavaly még meg voltam róla győződve, hogy idén már elmerek menni Bence mellől majd pár órára kicsit kirúgni a hámból, amíg alszik, de most valahogy vegyesek az érzéseim. Ha másképp csinálhatnám, akkor tuti azt tenném, amit Hugi. Többet lenne Bence a Papával, Mamával és a tesóimmal, jobban ellenne másokkal a családból. Majd kistesónál valószínűleg megpróbálom ;) Jó nézni, ahogy Domi mindenkivel elvan, ha nincs nyűgje...

Jaj nekünk...

Bence ismét náthás :( Pénteken Apa úgy hozta el a bölcsiből, hogy a gondozónéni mondta neki, Bence orra nagyon folyik. Mondjuk tudtuk, hogy ez annyira nem lehet vészes, mert pont az a gondozónéni volt bent, aki szereti túl dramatizálni a dolgot. Hétvégén nem volt nagyon durva az orrfolyása, tegnap asszem 2x kellett mindössze leszívni neki és akkor is csak egy kevéske jött viszont köhög is kicsit, főleg lefekvéskor. Éjjel nem köhögött, mitöbb végig aludta az éjszakát, reggel úgy kellett ébreszteni (miért nem hétvégén alszik tovább? :( ) Kapja a szokásos gyógyszereit, remélem megússzuk orvos nélkül. Már most szólok a főnökömnek, hogy lehet ismét otthon kell maradnom Bencével :( Tavaly is pont karácsony előtt kapott el vmit, nem is tudott bemenni az ünnepségre :( Remélem ez idén nem így lesz!
Sajnos én sem vagyok jobban :( Illetve de, a fülem már nem fáj (hála a lámpázásnak), köhögni is kevesebbet kell, node az arcom veszettül feszül, orrcseppet persze otthon felejtettem és a használata is elmaradt reggel. Lassan 4 hete vagyok beteg, szinte folyamatosan szedek vmilyen gyógyszert. Ma leállok mindről és Neo citran kúra kezdődik...
(Hát igen, Papa sem könnyíti meg a helyzetünket, ami az alvást illeti :( Rájött, hogy ha az oxigénpalackot kocogtatja - vajon mennyi kell hozzá, hogy berobbanjon? - éjjel, akkor arra felébredünk. Be is gyakorolta szombaton a módszert: 2x is kellett hozzá kelnie Apának. Persze Bence is kelt aznap éjjel, igaz szerencsére ő csak 1x. Csoda hát, ha egy kis alvásra vágyunk?)

Ajcsiii...

Tegnap végre sikerült megkapnom a szülinapi ajcsimat Boombie barátnőmtől :) Végre jutott ideje ránk :D Persze nem bírta ki, hogy a megbeszélt "nem ajándékozunk"-hoz tartsa magát. Én ajándékként azt kértem tőle szülinapomra, hogy csak jöjjön el. Sajnos erre ritkán van alkalma, így ez nekem tényleg felér egy ajándékkal. Ennek ellenére hozott magával pár dolgot, aminek nagyon de nagyon örülök! Kaptam csokit is, egy dobozzal, amit rendesen elleptek a kis fáraóhangyák az asztalon reggelre :( Gyorsan kibontottam - ugyanis a lefóliázott dobozba másztak bele - elhessegettem őket és bedobtam a csokit a fagyiba :D Ezt éljék túl a kis mohó dögök! Aztán hozott még egy doboz nagyon finom teát és ami számomra mindennél fontosabb, hogy Bence kapott könyveket, amikre egyből rá is vetette magát a Nagyfiú, illetve kaptunk családilag belépőt a kalandparkba :) Apának mutattam reggel, ő is odavolt meg vissza, igen jó élményre számítunk majd nyáron ;) Szerintem Bence szülinapját ott fogjuk tölteni :D

Kereső kifejezések...

Gondoltam ránézek a statisztikára, hogy milyen keresőszavakkal találnak a blogomra... Volt, hogy vinnyogtam a röhögéstől :D Lássunk pár példát:

- szőrösödő kabát (elképzelni sem merem...)
- bodobács elfogyasztásának tünete (eltűnt, feltűnt?)
- szúnyog kaki (hmm)
- mikor van hó (hát ez egy előrejelzés-kérés lenne?)
- zsibbadás hason (miért ne lehetne?)
- hajtépés orrszívás (no komment)
- túrórudi diagram (a mienk nyíl egyenes lenne :) Napi egy.)
- pisi rekordok (hááát)
- beöntéses videok (na ezen azért egy icipicit meglepődtem)
- beöntés videón (ez is sokkolt egy kicsit)
- mit kell tenni ha hangya mászik a gyerek fülébe (aki tudja mondja meg)
- bencének valo játékok (ez engem is nagyon érdekelne)
- filmek motorcsónakokról (hát ezt nem tudom hova tegyem...)

Bencéről...

Gondoltam, legyen már bejegyzés a nagyfiúról is, ez legalább vidámabb téma :)
Ma megnézte doktornéni a bölcsiben, szerinte semmi baja, gondozónők is alátámasztották (amit később én is érzékeltem), hiszen sáskamód eszik, nem folyik az orra, hatalmasat aludt (nem csoda, aki hajnali 6kor kel ugye...). Hazafelé már a kiflit követelte, meg is beszéltük, hogy itthon kap zsemlét, mert kiflit sajna nem vettem. Amikor készÍtettem a teát, meglátta a mosogatóban az egyik leveses ételhordót, egyből mondta is, hogy ő levest akar enni. Leszereltem egy zsemlével :D Miután megette a komplett (!) zsemlét tök egyedül, már követelte is a mesét.
Tegnap végre először hajlandó volt megkóstolni a mogyorót. Ő ugyanis eddig minden ilyen magvat visszautasÍtott... Még a tortáról is levette a szeletelt mandulát, sőt inkább nem evett belőle, ha már találkozott ilyesmivel. Mondjuk érdekes, mert ősszel evett kevés diót, bár lehet azt is csak azért, mert a két másik poronty is időnkét evett belőle. Szóval tegnap végre megkóstolta a mogyorót és Ízlett neki :) Bence a konyhapulton ülve várta, hogy pucoljam és persze egyem is a mogyorót, közben meg tanulta a nevét :)  Akkor még szolidan ette, egyet vett a szájába és addig nem is kért többet, mÍg azt le nem nyelte. Ma már begyorsÍtott, mert benyomott a szájába vagy ötöt és a kezében sem egy darab volt tartaléknak, hanem az egész markát megtöltötte vele :)
Mivel Apa mostanában egész nap egyik ügyfélnél robotol, rendes meleg ebédre nincs lehetősége, gondoltam, hogy hozok neki a helyi kifőzdéből vmit (mert ő ugye tiltakozott, hogy bármit is rendeljek nap közben TT-tól, amit hazahozok és itthon megenné. Ahogy egyébként szoktuk csinálni, ha valamelyikünk nem megy be a céghez). Gondoltam elég lesz kettejüknek a hatalmas mennyiségű főzelék és leves. Bence rám cáfolt, ugyanis a levesből kb. 3 kanállal kapott Apa, a főzeléknek meg majd a felét ő ette meg :D És ezzel még nem volt vége az aznapi evésnek! Este Apával elkezdtük megenni a már-már aszott mandarint, nehogy kárba vesszen, mert Bence nem volt hajlandó az elmúlt napokban enni belőlük. Ahogy ettük, Bence már fúrta is be magát közénk és evett mandarint, narancsot, sőt levezetésnek még egy fél körtét is! És most jól elkiabáltam magam, holnaptól szájzárat fog kapni és nem lehet majd egy falat ételt sem belekönyörögni, mert ugye ha az ember leÍrja/elkiabálja, hogy minden ok, akkor tuti aznap este elromlik hirtelen minden :( Tehát most éppen magam alatt vágom a fát...
Nézzük mi is van még... Ja igen. Egyre többször vesszük észre, hogy csak lusta beszélni. Az elmúlt pár hónapban csak a szókincsét gyarapÍtotta valamicskét, de nem volt hajlandó pl összetenni a szavakat. Tegnap már ledöbbenve hallottam, amikor próbáltam őkelmét becserkészni egy szagos pelus cseréjére, ugyanis fogta magát és meglógott (a kisszaros, szó szerint), berohant Apához a konyhába és bebújt Apa mögé, amilyen mélyen csak tudott. Apa persze kérdezte tőle, hogy mi történt, miért menekül, mire is rávágta neki, hogy "ebúttam" :D
Minden fürdéskor megbeszélik Apával, hogy a mosógép hogyan működik (koszos ruha be - tiszta vÍz, mosószer be - koszosvÍz ki, stb...), Bence is mutogat ezerrel, sőt néha még hallom is, hogy mondja "kifolyikakoszovi".
Egyre többet bújik. Ha olyanja van, akkor odajön valamelyikünkhöz és a kobakját odadugja, majd jól megforgatja közben :) Van hogy széttárja a kezeit, mondja, hogy "jössz" és akkor oda kell bújni hozzá ;) Gyakran ölelget minket, viszont puszit nem hajlandó magától adni, csak ha mi kérjük és persze ha akkor éppen olyanja van :D
Már egyre több mindenre meg lehet kérni, konkrét utasÍtásokkal el tud végezni egy feladatot (ha akar :) ). Pl. ha mondjuk neki, hogy vigye a szennyestartóba a piszkos ruháját, de nyugodtan tegye bele miután felemelte a tetejét. Vagy tegye a mosogatóba poharát. Nálunk ez nagy szám, mert eddig nem nagyon volt hajlandó ilyesmire, nagyon meg nem akartam erőltetni, a játék elpakolások miatt Így is van elég ráerőltetett feladat.
Az esti fürdés is úgy működik mostanában, hogy Apa kénytelen beleülni a kádba Bence mellé, néha azért telhetetlen a Nagyfiú (mármint Bence :D), mert mondja hogy "Ajais". Azért egy ekkora kádban elég mókásan néznénk ki :)
Az esti elalvások is egészen megváltoztak, pontosan azóta, hogy ennyire beköszöntött a betegségekkel teli ősz. Azelőtt Bence egyedül, Nagyfiúsan ment az ágyába, én csak mentem mögötte, hogy ha befekszik az ágyba, akkor betakarhassam, adhassak neki jóéjtpuszit, stb. Mára ez úgy alakult, hogy egyikünk fél 10kor megelégeli, hogy a gyerek még mindig aktÍv és bekÍséri a szobájába vagy a szobájában fekvő, mesét néző gyerek lejátszóját kikapcsolja. Ezután Apa odaül mellé, kölcsönösen (!) simogatják egymást: Apa Bence hátát, Bence Apa karját.
Most kicsit el, ha lesz időm, folyt. köv.
Na szóval... A mesékből is kezdjük bővÍteni a repertoárt, ami nem egyszerű, mert a megszokott meséken kÍvül nem nagyon hajlandó mást nézni (a megszokottaktól meg már nekünk áll a szőr a hátunkon). Kicseleztük, mégpedig úgy, hogy amÍg ő játszott vagy mással volt elfoglalva addig elindÍtottuk azt a bizonyos új mesét, meg a lejátszási listát is úgy rendezgettem, hogy 1 régi-1 új mese legyen. Mára eljutottunk addig, hogy nem követel pl. "másik" Verdát, ha bekapcsolom neki a Vukot, a Csingilinget (sőt ez kedvenc lett), mi több a Kisvakondot már ő kéri :)
Szeret tornyokat épÍteni, de főleg gonosz kacajjal lerombolni :D Komolyan mondom, ezt már tökélyre fejlesztette :D A labdázás is kezd heves lenni, mert olyan erővel képes becsapódni Bence az ember ölébe a labdát kergetve, hogy időnként feljajdulunk miatta. Ilyenkor persze még jobban röhög, meg sem hallva hogy nekünk annyira nem esett jól ;)
A fogainak száma még mindig 16. Néha elindul neki egy-egy, de nem tört még át egyik sem a hátsó négyesek közül. Jó lenne, ha már letudhatnánk őket, mert a doki ugye hajlamos ráfogni bizonyos tüneteket a fogzásra. Bence súlya 15 kiló felett van, a magassága is 96-97centi lehet, ezekkel a méretekkel a legnagyobbnak számÍt csoporttársai között. Érdekes, mert ez a súly abszolút nem látszik rajta.
A körömvágás sem jelent neki már tortúrát, szépen engedi, hogy sorban levágjam őket, akár a lábujján, akár a kezén.

Ugye nem?

Egy pocsék éjszaka, egy korai kelés vérvétel miatt, egy átutazott reggel van a hátam mögött. Ma (remélem) megy a doki a bölcsibe, megkértem a gondozónénit, hogy vizsgáltassa meg Bencét, mert nekem gyanús, hogy a torka megint piros :( Éjjel többször átsétált Bence, az eddigi tapasztalatok szerint ilyenkor vmi van vele... Én meg ugye beteg vagyok ismét, félek hogy átragasztottam rá, bármennyire is próbáltam ezt elkerülni. Bízom benne, hogy rossz a megérzésem.
Akartam mára időpontot kérni a fülészhez, akinél voltam 3 hete, mert ismét lüktet a jobb fülem, fáj is bitangul, persze leráztak, hogy mára már nincs szabad időpont és különben is a dokival kell lebeszélnem, ott nem úgy megy, hogy kiválasztok egy orvost és hozzá járok... Na ezt nem igazán értettem. Nála voltam kezelésen nem is olyan rég, mi a bánatért menjek egy másik orvoshoz? Mindegy, nem hergelem magam, délután megpróbálok vele beszélni, hátha bejutok hozzá még ma. Ha nem tudok menni hozzá, akkor pedig várok 1-2 napot, ha nem lesz jobb a helyzet, pénteken elmegyek egy vadidegen orvoshoz... Addig is Cataflam és köptető rulez.

Betegség...

Ezúttal én ismétlem önmagam :(

(Bence még nem esett vissza. Ujjaim csuriban)

Mikulás...

Tegnap ugye este Mikulás bácsi ellátogatott hozzánk is. Hozott Bencének 1 Thomas-os könyvet, 1 apró télapó csoki figurákkal teli dobozt, 1 csomag gumicukorkát. Minket sem hagyott ám ki a nagyszakállú, kaptunk mi is csokit. Bencének a szobáját is kicsit feldobtam némi girlanddal, díszfüzérrel és egy szép nagy csíptethető lepkével. Apa felrakta az izzósorokat is, aminél Bence ismét óriási hisztit csapott, hogy nem adta neki oda a gonosz Apa, hogy játsszon vele :)
A tegnapi vacsora a Bence által befalt kb. 50gramm csokinak köszönhetően elmaradt ;) Először kapott ennyi csokit egyszerre és sztem egy jó ideig ez lesz az utolsó is. (Érdekes, mert a másik felét a csokinak mi ettük meg Apával és nekünk jóval kevesebb is rosszullétet okozott. Magamon nem csodálkoztam, mert a gyógyszer miatt akár számíthattam is rá, de Apa értetlenül állt a dolog előtt, hiszen nem vmi gagyi csokit vettem. Megállapodtunk abban, hogy ő öregszik és meg ráfogom a bogyómra :D ) Este aztán Apa nővére hozott még Bencének egy mikuláscsomagot, így kénytelen voltam azt eldugni, nehogy rácsapjon a Nagyfiú. Most, amikor beértem a céghez, várt az asztalomon 2 csoki mikulás... Asszem Apának lesz mit nasiznia majd, mert Bence ennyi csokit tuti nem fog megenni (mondanom sem kell, hogy nem önszántából mond majd le róla ;) ).
Még szombaton a szüleimnél is járt a mikulás, hozott Bencének egy rajztáblát, Dominak pedig egy formabedobót, aminek a formái csörögnek :D Na, ki játszott a formabedobóval többet??? :D Mindig rá kellett szóljak Bencére, hogy legalább 1-2 formát adjon oda Dominak, had zörgesse ő is, ha már egyszer ő kapta ;)
(Most pedig itt gubbasztok a munkahelyemen, talán már van 18 fok, ugyanis a fűtés leállt hétvégére, kemény 14 fok fogadott. Ujjaim elgémberedtek, mikulás sapkában ülök az asztalnál :((( Szép látvány lehetek, főleg hogy kezdek nagyon szemezni a kabátommal is ;) )

Narancsos-csokis muffin...

Sütöttem ma egy kis muffint. Már volt rá példa, hogy megsütöttem ezt a receptet (amit barátnőmtől kaptam egy muffinsütőhöz :) ), de nekünk valahogy nem volt olyan narancsos meg csokis, Így egy kicsit átdolgoztam az eredeti változatot. Íme:

Hozzávalók:
2 csésze liszt (én egy 2,5decis bögrét vettem elő hozzá és nem púpoztam meg, csak a tetejétől egy ujjnyira ért a liszt)
10 dkg (egy tábla) étcsokoládé
2-3 evőkanál kakaópor (na ez nem volt benne az eredetiben)
3 tojás (nekem most jobb híján kisebb fajta teszkós volt, ezért 4-et tettem bele)
1 csésze porcukor (az én változatom: 3 evőkanál narancslekvár, illetve 2-3 púpozott evőkanál porcukor)
1 teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna (én kihagytam)
1 narancs reszelt héja
1 dl narancslé (kifacsartam annak az egyik felét, aminek lereszeltem a héját, picit kevesebb lett belőle, de ennyitől is jó lett az állaga a tésztának, Így nem is kellett hozzá több)
1 csipet só
3/4 csésze tej

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.
A csokit finomra reszeljük (na ez nem volt egyszerű :D, azért nem kell profin, lehet benne pár kicsit nagyobb darab is. Ha vki nem szereti reszelni a csokit, akkor tehet bele tortadarát is, sőt sztem a pasztillák is nagyon jól mutatnak benne.).
A lisztet összekeverjük a csokival, a sütőporral (, a szódabikarbónával), kakaóporral és a narancshéjjal.
A tojásfehérjéket kemény habbá verjük a sóval.
A cukrot habosra keverjük a tojások sárgájával és a narancslével, majd hozzákanalazzuk a lisztes keveréket felváltva a tejjel (én nem pepecseltem ezzel, a lisztes keverékhez hozzáöntöttem a tojásos narancslevet és a tejet is, aztán elkevertem, nem lett csomós). Ha már nagyjából egyenletes a massza, akkor jöhet bele a narancslekvár, ezt is elkeverjük. Jöhet egy kóstolás, hátha kell bele még egy kis porcukor. Nekem elég volt ennyi, mi nem szeretjük a nagyon édes dolgokat.
Végül óvatosan hozzákeverjük a tojásfehérjét a masszához, és a tésztát a papírral kibélelt muffin formába kanalazzuk (csak 3/4-ig töltjük meg!)
Kb. 25 percig sütjük 180 fokon (elektromos sütőnél érdemes kikapcsolni a légkeverést!). Nekem 15db lett belőle...

Díszíthető a teteje tortadarával, bár nem tudom hogy marad rajta... Nem fotózom, mert nem túl jó a fényképezőnk erre a célra :( Ami még eszembe jutott, hogy elbÍrt volna még egy csomag vaniliáscukrot, de csak a kakaópor miatt, aki csak csokival csinálja, sztem elhagyhatja...

Hú de nehéz az idősekkel néha...

Tegnap este elf.sott az agyam... Kaptam megint beszólást Papa részéről :( Szerinte keményen fogom Bencét, hogy nem engedem neki azt, hogy tőle kunyizzon ételt! Persze én hülye, próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem ellene szól ez a tiltás (bár azért bevallom, hogy picit igen, de csak azért, mert az ő higiéniája ugye...), hanem általában ezt mindenkinél elvárom... Történt ugyanis, hogy megcsináltam a vacsit. Bence kapott májkrémes kenyeret, amit egyébként szeret, azért is kapott ő ezt, mi meg felvágottat. Persze Bence a sajtot benyomta, majd a kenyeret otthagyta és már ment is a hűtőhöz túrórudiért. Én szigorú (?) voltam és nem adtam neki, mondtam is a Nagyfiúnak, hogy majd akkor kap rudit, ha eszik kenyeret is. Ő persze ellenállt. Aztán mikor melegítettem Papa ebédjének másik felét vacsorára, Bence egyből rácsapott volna, ment Papához kunyizni. Megkértem (szépen!) Papát, hogy ne adjon neki. Ott a vacsorája, ha éhes egye meg a kenyeret. Na erre kaptam meg, hogy legyünk kicsit családiasabbak, hagyjam hogy a gyerek egyen az ő ételéből (ami mellesleg egy fél adag tészta volt, tehát ha Bence eszik belőle, akkor Papa vacsora nélkül marad), ne legyek olyan szigorú vele... Hiába magyaráztam, hogy nem szeretném rászoktatni Bencét arra, hogy 3-4 féle ételből is válogathat, mert pl. a bölcsiben sem kap mást, csak azt amit elé tesznek, no meg nem szeretném, ha pl. Apuméknál mások mellett állva nézné, hogy ki mit eszik és kunyizna.
Tényleg nagyon szigorú vagyok? Hagynom kéne, hogy Bence kénye kedve szerint egyen azt, amit akar? Mondjuk pont az jutott eszembe, hogy anno milyen mérges voltam Papára, amikor kekszet adott Bencének közvetlenül vacsora előtt. Akkor is volt ebből vita, hogy én milyen szigorú vagyok...
(Érdekes, hogy az én szüleim meg tudják érteni, hogy ezekhez a dolgokhoz miért ragaszkodom annyira... Talán azért, mert ők tényleg megtapasztalták, milyen az, amikor egy gyerek nem hajlandó vacsorázni. Papa meg ugye tudjuk, hogy mekkora részt vállalt a gyerekek nevelésében...)

Én megint beteg vagyok, iszonyatosan fáj a torkom :( Úgy látszik visszaestem, de remélem azért most sikerül megúsznom ab és középfülgyuszi nélkül...

Írni vagy nem írni?

Sajnos nem túl sok jó dolog történt mostanában, ezért is nem igazán írok. Nem szeretném, ha csak a panaszkodásomról szólna ez a blog...
Drukkokat kérek, mert Bence megint gyanús, de most immár nem náthával... Erről is majd később, ha kiderül hogy tényleg vagy mégsem...

Az idei tél első szánkózása...

Pénteken voltunk gyerekdokinál, Bence gyógyultnak nyilváníttatott, amit tapasztaltunk is saját bőrünkön. Hál' Istennek tegnap akkora adag vacsorát nyomott be, hogy csak tátott szájjal tudtuk nézni :D Aztán irdatlan mennyiségű tea is lecsúszott (5 percenként jött, hogy "aja inni" ), majd este a kakaóból is egy jó adagot legurított... Aztán persze más dolgok is utalta arra, hogy hétfőn már lesz bölcsi...
Még pénteken egy fél túrórudival elszaladt az ebédlőből (következetesen már csak asztalnál ülve ehet, legyen szó akár egy kis szem kekszről is), mivel mi még vacsiztunk Apával, meg nem is igazán figyeltünk, így a gyereknek jó esélye volt elfogyasztani az édességet a szobájában. Aztán gyanús lett, hogy 2 perc múlva megjelent a következőért, ti. Bence mese nézés közben nem tud olyan gyorsan burkolni. Nem is annyira figyelve erre, kezébe nyomtam hát egy újabb túrórudit (kapott mégegyet, mivel az elsőnek kilapította a felét egy esés alkalmával, amely felét persze nem volt hajlandó elfogyasztani már, tehát nem mondtam nemet a következőre), amivel újfent elszaladt. Anya persze rutinos, csak kicsit későn kapcsol, így kb 1 perc múlva utána eredtem... A látvány, ami fogadott... Nem részletezném a lelkiállapotomat, a lényeg, hogy a még ép rúdit lenyúltam tőle, közöltem, hogy ha ezt most meg akarja enni, akkor üljön az asztalhoz, de előtte vegye le az összekent nadrágot, mielőtt még a lakás többi része is takarításra szorulna. Apa épp nem volt a lakásban, így egyedül magamban szitkozódva nekiálltam feltakarítani a szőnyegből a belekent túrórudit, a játéktelefont pedig egy elegáns mozdulattal bedobtam a csapba, majd mikor Apa megjelent, közöltem vele, hogy az az ő reszortja, én maradok a szőnyeg porszívózásnál és a sikamikánál...
Aztán szombat reggel szembesültem vele, hogy miért folyik állandóan a kakaó Bence ágyára. Bence nagyon hozzászokott az Aventes cumisüveghez, amire a variábilis cumit szoktuk neki tenni. Volt már kísérlet a részünkről, hogy igya meg az esti kakaót pohárból vagy legalább itatóból, de persze a gyerek a szokások rabja és ebből aztán nem hajlandó engedni. Mivel szombaton nap közben nem tudtunk venni másik cumit az üvegre (meg nem is igazán akartam), Húgi sem tudott adni tartalékba egy ilyen cumit, mert mikor szóltam neki már nem volt otthon, így mondtam Apának, hogy akkor itatózunk. Persze a cumit nem dobtam ki, pedig több volt rajta a lyuk, mint gyári korában (összesen asszem +5 volt rajta, mind 3-4mm hosszú, mindezt 1 hónap alatt produkálta), mert úgy voltam vele, hogy ha megmutatom Bencének, talán megérti, hogy miért nem ihatja azzal a kakaót. Szóval itató rulez, Anya kitart mellette, Bence is kitartóan követelte sírva a cumisüveget, majd Apa 15 perc múlva feladta :( Nem hibáztatom érte, tényleg rossz volt hallani, ahogy Bence sírva kéri a kakaót, néha vitte az itatót a hűtőhöz, hogy tegyük be és adjuk neki oda a szokásos kakaót. Így vasárnap felkerekedtem és elmentem venni cumit az üveghez... Remélem azért nem fogja már használni sokáig.

A hétvégéről is írok kicsit: Szombatra ugye jó kis hó esett, így a terveinkkel ellentétben még aznap kimentünk Papáékhoz szánkózni. Nem vittük el a nem rég vett  szánkót, hanem a tavalyi "bébi" szánkót vettük elő, amit már odavittünk, hogy Domi használhassa majd. Érkezésünkkor már nem volt otthon a család, így Bencét beöltöztettük és lerohantuk a közel 10 centis hóval fedett kertet. Először építettünk egy hóembert (Bence első hóembere :D), aztán Bence beült a szánkóba és huzatta magát felváltva Apával és Anyával. Ha megálltunk, akkor már mondta is hogy "mennyünkmá" :D Iszonyatosan élvezte, mi pedig iszonyatosan elfáradtunk :D

Hóembert építünk :)

Apa, menjünk már! Jól látszik, hogy Apa egy nagy adag hóval készített Bencének a szánkóra egy "trónt". Bence arra ült mindig vissza, mikor egy nagy sebességgel bevett kanyarban leesett :)

Még az eséseket is élvezte :D

"Aja is!" Amikor már Apa teljesen kifáradt, Anya sem maradhatott ki a jóból :D

"Kispiroska" :D

További képek a picasán... Sajnos mostanában nem készül olyan sok fotó, mert a masina még mindig rossz :( Anyagi helyzetünk pedig még mindig nem engedi meg, hogy megcsináltassuk vagy vegyünk egy másikat :( Na de talán karácsony tájékán...

Szombaton nekem is volt részem egy nagyon kellemes meglepetésben! Húgi pénteken nagyon kérdezgette, hogy mikor megyünk ki, hogy ugye szombaton megyünk, stb. Sejtettem hát, hogy ennek oka van, mégpedig valószínűleg a szülinapomhoz köze lehet ;) Aztán ugye péntek este jött a havazás, így hát úgy döntöttem, hogy akkor vasárnap helyett menjünk szombaton, had élvezze Bence a havat. Mikor hazaért a család, nagy lázasan Húgi elkezdett a konyhában tenni venni, Öcsém beült a konyhaajtóba, mintha Domi bejutását szeretné megakadályozni :D Egy idő után megsajnáltam, hogy ott ül a földön és mondtam neki, hogy nyugodtan felkelhet a földről, nem megyek be elrontani a meglepit ;) Délután aztán megkaptam a nagy készülődés eredményét: egy nagyon szép és rendkívül finom tortát! Komolyan mondom, hogy nagyon jól esett, mert én még emlékeim szerint sosem kaptam házi készítésű tortát! Iszonyatosan jól esett, hogy gondoltak rám, hogy áldoztak rám oly sok konyhában töltött időt. Ez a torta többet ért számomra, mint bármilyen más ajándék! Ez úton is nagyon köszönöm Húgomnak és Öcsémnek (mert hogy Öcsém is beszállt a torta  készítésébe!) azt a fantasztikus tortát!

Műtét vagy nem műtét...

Mostanában ez jár a fejemben. Lafi unszolására elkezdtem kicsit utánajárni, hogy mik a mandulaműtét indikációi, mikor érdemes elgondolkodni ezen a lehetőségen, mi az ami még szolgáltat okot egy ilyen beavatkozásra. Nos, találtam egy blogot, ahol meglepő dolgokat olvastam. Magánrendelése van az Írójának, de ahogy elolvastam az oldalt töviről - hegyére az az érzésem támadt, hogy mennyi minden lehet, amiben az embert csak úgy félrevezetik, többnyire azért, mert ez vagy az a megszokott eljárás. Nem haladunk a korral :( Számomra nagyon tanulságos volt az oldal, márcsak azért is mert sok dologban felnyitotta a szemem. Nem mondom, hogy minden szavát elhiszem, mert ez nem igaz, nem értek egyet mindenben ezzel az orvossal, viszont az oldalt olvasva laikusként sikerült ráébrednem, hogy miért volt most ez a visszaesés Bencénél, Így 1 hét bölcsi után: nem volt elég a 6 napos ab kúra! És erre nem csak azért jöttem rá, mert olvastam a blogot (ez csak megerősÍtette a gyanúm), hanem ezért is, mert nekem is 10 napos kúrát Írt ki a fülész. Sőt! Nyáron is két kúra kellett Bencének, hogy letudjuk végre azt a csúnya középfülgyuszit. Az új felismerés (tudás?) birtokában holnap kérni fogom a dokit, hogy a 6 napos kúra helyett próbáljuk meg most a 10 naposat. Ártani tuti nem fog... Még az is lehet, hogy elmegyünk ehhez a dokihoz, mert nagyon szimpatikus az ahogy hozzááll ehhez a mandulaműtéthez, amivel minket egyszer már megriogattak... Elvégre az ember szeret mindent tudni a lehetőségekről és nem feltétlenül a kés alá küldeni a gyerekét, mert egy doki azt mondta.

Szomszéd...

Bence ugye beteg. Igyekszünk őt lefoglalni, ami azért nem egyszerű, hiszen ki nem mehetünk, a szellőztetés alkalmával találkozik Bence csak friss levegővel. Apa rendesen kitett magáért tegnap, mert amíg én főztem, ő foglalkozott Bencével: olvastak, építettek, mesét néztek, stb. Néha persze magára hagyta a Nagyfiút, amikor ő jól elvolt... Néha sajnos rá kellett szólni, hogy ne dobálja a játékait, szépen motorozzon, hogy rendesen játsszon, de azért meglehetősen kulturáltan játszott. Apa kiment a lápcsőházba, gyorsan meg is találta az alsó szomszéd és közölte vele, hogy csináljon valamit Bencével, mert hangos, ő nem tud aludni (délelőtt fél 10!). Apa megértően bólogatott, majd bejött és játszott tovább Bencével.
Most tényleg azt várja el az a hp, hogy Bencét odakötözzük egy székhez, ragasszuk le a száját, hogy őt ne zavarja a délelőtti alvásában??? Van egy kamaszgyereke, de úgy látszik, elfelejtette, hogy egy 2,5 éves gyereket hiába próbál rávenni arra, hogy üljön meg a fenekén és nézzen tévét egész álló nap, hogy ne zavarjon másokat. Arról nem is beszélve, hogy azért ez igen messze állna a gyermek nevelés fogalmától...
Éjjel a hűtőfürdő közben meg azon agyaltam, hogy na, vajon mikor fognak felcsöngetni, hogy zavarja őket Bence üvöltése.

Hétvége, most...

Bence vasárnap elkezdett köhögni, elég csúnyán, de aztán délután nem volt vészes, éjszaka pedig egyszer sem köhögött, így hétfőn elvittük bölcsibe. Mi élveztük a szabadnapot, amit végre sikerült kivennünk. Délelőtt elintéztük a dokit, a vásárlást, majd filmet néztünk, amíg Bencéért elindultunk. Már a bölcsiben mondták, hogy nagyon sokat köhög Bence, aztán amikor még csak 1 órája voltunk itthon, elkezdett felkúszni a hője. Végül belázasodott, így már biztos volt, hogy a mai szieszta is elmarad (hétfőt-keddet kértük szabadnapnak, hogy picit együtt lehessünk kettesben Apával, hiszen Após nincs most itthon, ideális lett minden körülmény). Helyette ápoljuk a Nagyfiút, délután elmegyünk orvoshoz. Azt hiszem itt az ideje, hogy kérjek egy beutalót a pulmonológiára vagy góckeresésre :( Múlt héten sikerült szerezni méhpempő tinktúrát, abból adtam Bencének is, hiszen kiváló immunerősítő. Úgy tűnik, nem jött be :( Elkeserítő, hogy ilyen beteges, remélem semmi sincs a háttérben, csak az immunrendszere gyengus. A füle eddig nem fájt (kopp, kopp, kopp), viszont folyik ezerrel az orra :( Szívjuk neki, nem erősen, mégis vérzik neki, sőt az Ínye is (utóbbi remélem csak egy elharapott nyelv miatt), ezeket a vérzéseket is megemlÍtem a dokinak, mert aggasztó kicsit, hiszen eddig nem volt ilyen...
Kérlek Istenem, csak karácsonyig húzzuk ki már egészségben, ha ezt a betegséget is letudtuk!!! Az már csak 3-4 hét bölcsi/munka lenne! Hosszabb időben nem is merek reménykedni :(
Én visszamentem a fülészetre, kivették a gézcsíkot a fülemből. Még nem 100%, de már jobb... Ab-t még szednem kell a héten, amíg el nem fogy.
Jó hír is van azért: megvannak a jegyek a Thomas előadásra :D Január 8.-án 17 órakor ott leszünk mindhárman! Ha valaki jön ebben az időpontban, az szóljon, összefuthatunk ott ;)
Ja és tegnap megvettük Bencének a hatalmas csomag építőkockát. Nem tudom még, hogy mikor kapja meg, mert könyveket is vettünk neki a múltkor, így most már van bőven ajándék neki Mikulásra és Karácsonyra is... Persze azért még veszünk neki Mikulásra egy kisebb csokifigurát is és Karácsonyra is kap majd még valamit ;)

Légy résen!

Na igen, nem vagyunk orvosok, de mégis néha felül kell bírálnunk egy-egy orvos tudását (vagy legalábbis kétkedve fogadni). Sajnos ez ismét beigazolódott... Elmentem a fülészetre, ahol egy nagyon kedves dokival hozott össze a sors. Nem az a fajta orvos, aki behívja a beteget, megkérdezi mi a baj, majd némán vizsgálódik, receptet ír és elköszön. Ez az orvos fiatal volt és kedves, nem jó pofizott, de elmondott, elmagyarázott mindent, pedig látta hogy sajnos nem vagyok "kezdő" ebben a témában...
A lényeg, hogy nekem volt igazam: középfülgyuszi, sajnos ab kell. Doki szerint a torkom határeset, de a fülem miatt egyértelműen szükség van rá. Tehát beszedem és bosszankodom, hogy miért járjak a háziorvoshoz, ha már benne sem bízhatok? Eddig nem nagyon volt ugye baj, csak a szokásos receptekért jártam hozzá vagy beutalót kértem tőle. De most tényleg csak ennyit lehet rábízni?

Csak beteg ne legyen az ember...

Tegnap immár fülfájással gazdagítva tüneteim, elmentem a háziorvoshoz. Biztos voltam benne, hogy hűha lesz a reakció, de aztán koppantam egy nagyot. Elmondtam neki a búmat, bánatomat, mire belenézett a számba, majd közölte, hogy nem vészes... Ahha, gondoltam, neked nem, de én napok óta nem alszom a torokfájás miatt... Aztán megtapogatta az arcom, az állam alatt, mért egy vérnyomást és kiírt táppénzre! Snitt! Köpni, nyelni nem tudtam, egyrészt mert a tüdőmet meg sem hallgatta (hiszen köhögök), a fülemet meg sem nézte (hiszen kvára fáj és folyik is belőle valami. Életemben sajnos több középfülgyulladást megéltem, ezért tudom hogy most is az van!), de cserébe mért vérnyomást... Hát köszi a diagnózist... Felkerekedtem hát, hogy a nem messze lévő szakrendelőbe elszaladok a fülészetre. Még volt majdnem egy órám a rendelés vége előtt, Így imát mormoltam magamban, hogy csak fogadjanak még... Nem jött be: ugyan már senki nem volt, és a kiírt rendelési időből is volt még majd' 45perc, de az adott napi betegszámot már elérték rég, Így én szenvedjek csak tovább, jöjjek vissza máskor... Lüktető füllel, köhögő rohamok között hazaballagtam...
Nagy elhatározással, hogy márpedig én megmutatom a fülem egy fülésznek, ma Apával elvitettem magam a nagyobbik szakrendelőbe, ahol nem csak hébe-hóba van rendelés, hanem reggeltől estig. Gondoltam, veszek újságot, biztosan sok az időpontos, majd elolvasgatok addig, amíg végre engem is be tudnak majd hívni (mint időpont nélküli akut beteget) de én biza kivárom, míg sorra kerülök. Hát ez sem jött be! A recepción kaptam időpontot, mert anélkül nem lehet menni. Szerencsém volt, mert még ma délután visszamehetek, hiszen akut problémám van... Már ott tartok, hogy nem bosszankodom semmin, örülök, hogy egyáltalán be fogok jutni (?) egy orvoshoz, aki remélhetőleg hozzáértő lesz és nem csak felületes, mint a háziorvosom... Addig is tömöm magamba a doki által javasolt Aszpirint és orrcseppet.

Ajjaj...

Már a fülem is fáj :(

(este doki)

Bölcsis fotók...

Éljen!

Bence bölcsiben, én dolgozom. :) Előbbi nagy öröm, mert meggyógyult, utóbbi kevésbé, mert én nem :( Reggel összeszedtem magam és felhívtam a dokit időpontért, holnapra kaptam is, úgy hogy mehetek hozzá... Jaj, csak nehogy visszafertőzzem Bencét!
És egy közérdekű közlemény Thomas rajongóknak: akciós a Thomas könyv az Auchanban. 2400 helyett 800Ft. Azért nem mindegy... Be is vásároltunk ma belőle újabb 4-et. Múlt héten már kapott Bence Apától egyet, mert akkor is akciós volt, csak akkor még 1200 volt. Most az a könyv a favorit, nem is kér más könyvet, csak azt. Lassan teljes lesz a készlet :) (1-8-ig már megvannak és egy 14-es kötet is a polcon van, juhéjj! :D )

Ja és a legfontosabb! Elkészültek a bölcsis képek! Még nincsenek a kezemben, ezért nem tudom beszkennelni őket (még ki kell fizetni), de annyit elárulhatok, hogy várakozáson felülire sikerültek! Mindegyiken mosolyog, nevet, állítólag alaposan produkálta magát, nem volt ijedtség sem a fotózás alatt, mint tavaly... :D Ééééésss tényleg igazi kis pasi rajtuk :) Olvadós smiley :D

Kedvenc...

A legújabb kedvenc mese:

A három kismalac
Nos, olyannyira, hogy ha lemegyünk sétálni és fúj a szél, akkor mondja Bence, hogy a farkas elfújta a házikót :) Ha a fürdőben a párás tükörre Apa házikót rajzol neki, akkor fújja a tükröt és megint csak mondja :)
És a Rosszcsont Kata is mindig előkerül, ha levesszük a polcról azt a bizonyos könyvet ;)

Fotók...

Bence a kalaptartón... Végig rettegtem, nehogy leszakadjon alatta
(Ezt a fotót kerestem oly sokáig ;) )

Ki a virágot szereti... Márpedig Bence imádja!

Egy séta alkalmával leltünk rá erre a kidobott óriás plüss oroszlánra... Na, ki akarta hazavinni??? :D

Asszem lassan nekikezdhetek a karácsonyra szánt fotók összeszedegetésének... Mondjuk a bölcsis képeket is jó lenne beletenni... Remélem, hamarosan elkészülnek azok is :)

Remény...

Bence alakulóban, kezd étvágya lenni, bár az ételek tipusával még nem vagyok megelégedve. Éjjel is egész jól alszik (most szóltam el magam), igy nekünk is volt lehetőségünk pihizni. Mondjuk rám is fér, mert Apával ellentétben nekem nem múlt el a betegség 1-2 nap alatt :( Tegnap este konkrétan meg akartam fagyni nadrágban, zokniban a paplan alatt... Sajnos a türelmem sem lett több, és ezt baromira szégyenlem. Néha alig kapok levegőt és úgy éreztem, hogy Bence tisztára arra játszik, hogy nehogy Anyának egy picit is jobb legyen. Szerencsére csak a szám jár, nem a kezem...
De inkább mesélek Bencéről ;) Mégiscsak kellemesebb téma a sirámaim helyett :)
Már egészen megbarátkozott a gondolattal, hogy nem mehetünk sehova. Be vagyunk zárva a lakásba és egymást kell szórakoztatnunk :) Egész nap megy a tévében a Thomas,  a Chuggington vagy éppen a Verdák. Időnként leül a tévé elé, nézi 5-10 percet, aztán játszunk tovább. Az orrszivás elől igen jól le tud lépni (persze azért nem hagyom magam) a konyhába, ahol kihajtja a szekrény ajtaját, kihúzza a fiókot és bebújik oda, csak a zoknija látszik ki. Néha megjelenik valamivel a szekrényből, volt már egy csomag száraz tészta, utalt is arra hogy ő éhes ("hami-hami-hami"), el kellett magyaráznom hát, hogy ez igy ebben a formában nem ehető, volt hogy a folpack-os hengerrel került elő, azzal kardozva (ejj de megsinylette az a henger... alig lehet letekerni róla a fóliát), néha pedig egy fedővel lep meg, amivel persze nem a szőnyegen játszik, mert az túl halk, hanem a járólapon :(
Ma reggel ivóversenyt tartottunk. Elővette a 2 poharát, mindkettőbe kért vizet. Egyesével megitta, majd kért még. Kb. az 5. kör után, már volt "anyais", így lett ivó verseny a végére.
Az alvása is átalakult a betegségnek köszönhetően. Nap közben 2x aludt. Délelőtt kidőlt, hiszen éjjel keveset aludt, délután ismét bealudt, emiatt este későn feküdt legtöbbször. Ma reggel már majdnem fél 8ig aludt, éjjel csak 1x jött át, amit én észre sem vettem, csak akkor, amikor a horkolására ébredtem :) Felmászott Apa fejéhez, odakucorodott és Apa füle mellett horkolt, amire aztán Apa is felébredt, igy át kellett Bencét vinnem a helyére, de ott maradt és csak reggel 7:20-kor kelt fel. Remélem ez már azt jelenti, hogy gyógyul... Most pedig már kibirta fél 1-ig is, azóta csak most sétált ki, befeküdt az ágyunkba és jelenleg a helyemen alszik tovább :D
Azért kellemetlen meglepetésben is volt részem épp ma délben (érzékeny gyomrúak ugorják át ezt a bekezdést). Történt ugyanis, hogy az én fiam megjelent szinem előtt, hogy mossunk kezet. Csodálkoztam is, mert általában igazi férfi módjára beletörli a nadrágjába a kezét, mintsemhogy kézmosást kérjen. Aztán rájöttem, miért is nagy tisztálkodási vágy. A keze össze volt kenve, méghozzá kakival... Nos, a pelusban valóban volt kaki, viszont nem jöttem rá, hogy miként sikerült úgy kiszednie, hogy sehol semmit sem kent össze! Se a pólója, se a nadrágja, se a pocakja vagy háta nem volt összekenve. Mentem körbeszagolni a lakást, amerre csak járhatott, de nem kent össze vele semmit, egyetlen egy bútort sem! Ez számomra rejtély marad már...
A végére azért egy jó hir is van: holnap meglesz Bence szobájába az új bútor! Miután tegnap ismét majdnem magára boritotta a szekrényt, azonnal el kezdtem intézni az új szekrényt, mert nem akarok kockáztatni...

Már csak ez kellett...

...mi is elkaptuk :(
Ramaty éjszakánk volt, Bence konkrétan 15 percenként járt át hozzánk, ha hagytuk hogy ott aludjon köztünk, akkor vagy köhögő rohama volt szegénynek, vagy forgolódott... (Én meg ha nem Bencére ébredtem, akkor kéz zsibbadásra vagy orr dugulásra és torokfájásra keltem... Ahogy elnéztem Apa is így volt ezzel, a zsibbadást leszámítva.) Este Cataflam csepp, éjjel Nurofen, mi lett volna ha ezeket nem adom be neki? Remélem holnap már jobban lesz, hatni fog neki a gyógyszer... Megyek előkészítem Bence desszertnek beillő mennyiségű gyógyszerét...

Doki...

Voltunk nála és beigazolódott a sejtésem: a torka gyulladt (mandulái szerencsére nem), méghozzá elég csúnyán, ide bizony antibiotikum kell :( A fehér foltok a szájában pedig előbb utóbb lejönnek, az ajkán lejött, alatta olyan mintha megégette volna... Iszonyatosan fájhat, nem csodálom hogy nem eszik, alig iszik :( Pénteken kontroll, drukkokat kérek, hogy segitsen neki ez az antibiotikum.

Itthon...

Tegnap sikerült hazajutnom még mielőtt letették Bencét aludni, így haza hoztam Őt és letettem aludni. Reggel kaptam időpontot mára a dokihoz, de azért én délben odatelefonáltam, hogy ha már így alakult, akkor levinném még aznap, ha beleférünk az időbe. Fél kettőre kellett volna mennünk, de Bence 3/4 1 kor aludt el, én reménykedtem benne, hogy felébred (ahogy szokott) hamar, de nem így lett. Visszahívtam a dokit, hogy akkor mégsem megyünk, nem keltem fel a végre alvó Bencét. A bölcsiben még egészen jól ebédelt, itthon viszont már könyörögni kellett neki, szóval örültem, hogy elhoztam és nem hagytam ott délutánig. Szegénykém elég sokat köhög, folyik az orra rendesen. Az éjjelünk olyan volt amilyen, sokat keltünk megint, keveset aludtunk :( No és persze már 1/4 7kor fent volt Őkelme... Ma megyünk le majd a dokihoz 1/4 3 körülre. Kiváncsi vagyok, mit fog mondani, mert szerintem most a manduláival is gond lesz. Iszonyatosan lepedékes a nyelve, az ajka... Ilyen még sosem volt, pedig voltunk már kórházban kiszáradás miatt, de most ez sztem nem attól van (egész jól itatható, van is pisis pelus bőven). A fülét tegnap ismét fájlalta, igy fülcsepp-rulez megint :( Orrát ezerrel szivom, hátha sikerül elkerülni a nagyobb bajt. Enni nem hajlandó pár szem kekszet vagy sós rágcsát kivéve, igy most ismét tápszerezünk, az legalább telit is... Egyébként nem lázas, néha nagyon aktiv, máskor meg inkább fekve nézi a tévét. Azért látszik rajta, hogy beteg, tegnap pl, amikor végre 4 körül felkelt, nem is tudtam tőle semmit csinálni, bújt, oda kellett feküdnöm mellé, hogy együtt nézzük a mesét vagy olvassunk. Szegény Apa mikor végre hazaért, csinálhatott mindent, amit én nem tettem meg (hajtogatott, ami tőle nagy szám, mert minden házimunkát megcsinál szó nélkül de ezt utálja), mert Bence nem engedte.
Kb. 1 hete vettem észre, hogy a Bence szobájában lévő 2 nagy fiókos IKEA szekrénynek, ha mind2 fiókja nyitva van, akkor annyira előre tolódik a súlypontja, hogy egy picike rásegitéssel simán rádőlhet az emberre. Most meg ráadásul át lett rakva máshova, nem tudja megakadályozni már a borulást a szorosan mellette lévő kiságy... Nos, ez a szekrény ma ráborult Bencére. Rohantam át hozzá, mert tudtam, hogy a szekrény borult, csak azt nem hogy a gyerek alatta van-e vagy sem. Senkinek sem kivánom azt a látványt! Szerencsére Bencének kutyabaja, a kezét és a csipőjét mutogatta, de nem láttam rajta semmit. Azóta sem kékült be, mégcsak nem is piros... Hivtam is Apát egyből és mondtam neki, hogy nem érdekel mennyi pénzünk van, de szekrényt kell venni, mert ezt nem vagyok hajlandó tovább hagyni a gyerek szobájában. Történhetett volna sokkal nagyobb baj is. Ráadásul a szekrényen van a párásitó, abban ugye viz és ahogy leesett, pont a konnektorhoz esett és amellett folyt végig (rá a porszivóra is, éljen! :( ).



Jajj már...

Bence megint beteg :( Hétvégén még lájtosan köhögött, a szabad levegőn hébe-hóba folyt az orra, tegnap már erősödött neki, szerintem hat végre a köptető... Ma reggel a bölcsibe menet már elég csúnyán köhögött... Éjjel orrszívás volt és nem alvás. Szegény a lábunknál aludt már hajnalban... Ma reggel még muszáj voltam bölcsibe vinni, hogy a munkám ma befejezzem, de holnaptól otthon maradunk doki néni bármit is mond. Sőt, ha sikerül hamarabb végeznem, akkor előbb el is megyek érte... Meglátjuk.
Egyébként meg Bence Nagyfiú lett, jobban mint eddig bármikor. Kivettük a szobájából a kiságyat, most már csak a nagyon alszik (illetve nem alszik :( ). Tegnap délben nem is aludt egy szemhunyásnyit sem. Lehet már a betegség előszele volt, de az is lehet hogy csak az új helyzet miatt. Végre rengeteg hely lett a szobájában, élvezet most már oda beülni játszani :) Akkor lesz az igazi, ha végre sikerül kirakni onnan azt a brutál nagy szekrényt, amire egyébként sincs szükségünk, mert akasztós... Majd kap Bence egy szép áthidalós szekrénysort és akkor még több helye lesz. Na persze előbb pénz kell rá :( Pedig olyan szépet láttunk a Praktikerben, hogy ha lett volna rá keret, tuti megvettük volna.
Ismét töltök fel pár képet...

Zsírkrétával rajzol...

Bence és Apa olvas...

Alvás vs. nem alvás...

Említettem, hogy Bence alvása katasztrófa lett. Olyannyira, hogy volt olyan éjszakám, amikor 5 órát bírtam aludni. Furcsa volt a sok ébredés, mert ő azért aludni szokott, nem kel éjjel csak úgy (kivéve ha beteg, de az egy másik kategória). Már utána olvastam, hogy mi okozhat egy ekkora gyereknél éjszakai ébredéseket. A legenyhébb októl, a legaggasztóbbig mindent számba vettem, de még mindig nem volt meg a megoldás (az olyat, mint vízér meg hasonlók azért hagytam, nem hiszek ilyesmiben. De volt ott a húgyúti fertőzéstől kezdve a szülők párkapcsolati problémáján át minden...). Kínomban már a védőnőt hívtam, hogy mit csináljak, mert ez azért így tuti nem normális ismerve az előzményeket. Ő persze lerázott azzal, hogy ez normális, hordjuk türelmesen vissza az ágyába Bencét, előbb utóbb rájön, hogy komolyan gondoljuk. Na ez volt az, amit nem akartam elfogadni, mert tudtam, hogy 3-4 hete valami megváltozott, rá kell jönni, hogy mi a baj. Már a bölcsődei gondozónőnek is "elsírtam" bánatom, több szem többet lát alapon. Ő persze leesett állal hallgatott, majd mondta, hogy ja, akkor azért dől ki Bence minden délben :) Beszélgettünk lámpákról, a szoba fényéről, hogy mennyire van sötét és akkor beugrott valami. Mi lenne, ha a párásítót betenném a szobába, annak a működését jelző fénye is elég lehet, ha esetleg túl sötét van Bencének. És ekkor mondott valamit a gondozónő, amitől megvilágosodtam. Szerinte dupla haszon ez a párásító, így fűtésszezonban. Mondom hohó, tényleg! Hát pont azóta vannak nem alvós éjszakáink, mióta elindították a fűtést... Alig vártam, hogy haza menjünk és előszedhessem a készüléket. Egész éjjel ment, reggelre annyira párás volt a levegő az egész lakásban, hogy homályosan láttam, pedig a szemüvegem meg is töröltem, hátha valaki összefogdosta :D Nem akarom elkiabálni, de az éjszaka egyszer sem kelt fel Bence! Hajnali 6kor ugyan már fent volt, de nekem már az is áldás, ha legalább éjjel hagy minket aludni ;)

Igazi pasi...

Tegnap fotózás volt a bölcsiben... Kicsit megkavarták az egészet, mert kedden még azt mondták, hogy lehet elmarad, ezért szerdán nem vittünk magunkkal ünneplős rucit. Persze aztán reggel, mikor beadtam Bencét, mondta a gondozónéni, hogy nem marad el, mert majdnem az összes gyerek bent lesz, aki meg nem lenne, azt behívták arra az egy órára... Tehát szülők kétségbeesetten haza, én imádkoztam, hogy azt a ruhacsomagot, amibe elástam az ünneplős ruciját Bencének - mondván már úgy sem kell - még nálunk legyen és ne pedig Huginál... Totál leizzadtam, mire átkutattam az összes zacskót (hogy lehet ennyi ruhája egy gyereknek? Ráadásul felesleges cucca nem is volt az előző méretben sem...) és végre kezemben tarthattam az áhitott ruhát. Gyors felismerés, hogy ezt még vasalni is kell, folyamatos ég áldás, hogy kimosva tettem el - van akinél ez nem egyértelmű, kaptam én már neten rendelt használt ruhát kajával és homokkal díszítve - így elég csak átvasalni gyorsan. 5 perc alatt végeztem is mindennel, majd rohantunk a bölcsibe, hogy reggeli után rá tudják adni a gyerekre.
Nos, állítólag olyan elegáns pasi volt abban a szerkóban, hogy majd megzabálták :D Alig várom a készült fotókat, mert biztos vagyok benne, hogy igazi pasiként fog visszanézni a fotóról az én Nagyfiam ;)

Jézuska, figyi...

Kedves Jézuska!

Ma a villamoson ülve egy plakát ragadta meg a figyelmem. Gyorsan feljegyeztem az internet címet, beállítottam a telefonomban egy emlékeztetőt, hogy ne felejtsem el megnézni. Sajnos a honlapot meglátogatva döbbenten vettem észre, hogy az árak igencsak borsosak :( Tudom, hogy elfoglalt vagy és meglehetősen régen kértem Tőled bármit is, de azért hátha mégis jut szerény családunkra egy kevéske a figyelmedből. Ha esetleg közbenjárnál, hogy kapjunk pár jegyet, nagyon hálás lennék érte (szerintem Bence kiugrana a bőréből :D ) Magamnak már jó ideje nem kértem semmit (és nem csak karácsonykor Tőled, hanem úgy egyébként sem, Télapótól vagy a Nyuszitól) és gondoltam esetleg össze lehetne adni ezeket az elmaradt kéréseket ;)

Köszönettel: Bence Anyukája

Úgy tűnik, mintha figyelt volna, mert talán lesz jegy :) Kérek sok-sok drukkot!

Eseménydús napok...

Hú, nem is tudom hol kezdjem. Rég írtam és ennek oka főként az, hogy volt elfoglaltság bőven, illetve a munkahelyemen végre volt munka! Remélem, hogy lesz is, mert anyagilag a béka segge alatt vagyunk, megrendelés nélkül pedig ott is maradunk.
Na szóval, csütörtökön Boombie látogatott meg minket. Hát én ennek annyira de annyira örültem, mint majom a farkának. Végre tudtam vele beszélgetni... A mostani peches időszakban ez igazi kincs. Sokat segített, hogy volt valaki, aki kívülálló szemmel meg tudott erősíteni abban, hogy jól csinálunk mindent, hogy volt valaki, aki lelket öntött belém, hogy lesz ez még jobb is! Köszönöm ezúton is Neki! (csinálhatnánk ilyet sűrűbben :) )
Aztán a hétvége is elég sűrűre sikeredett, de azért a hétfőt sikerült otthon tölteni, ha nem is pihenéssel, de legalább egymással. Szombaton ismét Hidegkúton voltunk, ahogy az lenni szokott. Bence elkezdett köhögni, picit folyatja az orrát és péntek este óta napi 1x igazi hasmenése volt. Be is paráztunk, hogy mi ez, mert tényleg csak 1x volt naponta, de az híg volt. Ráfogtuk a fogára, kapott rengeteg Normaflore-t, már magától kiszolgálja magát Bence az asztalon lévő ampullákból :D Orrszívás, orcseppezés, köptető rulez ismét, remélem időben sikerült elkapni még ezt a megfázást.
Vasárnap mentünk Perbálra. Dodónak is volt pici orrfolyása, de megbeszéltük Anikóval, hogy ez még belefér, Bencének is van, jó eséllyel nem lesz gond. Nem is lett, gyerekek remekül elvoltak, Bence, Domi (!) és a két vendéglátó kiskorú is degeszre ette magát a finom zöldséglevessel (azért egy egyszerű leves is lehet nagyon finom, ez konkrétan ez a kategória volt :) ), aztán palacsintával, uzsira pedig mindegyik porony tele tömhette magát fincsi mézes sütivel. Húgi is eljött, hogy megnézze a kölcsönbe kínált tesókocsit, Domi is nagyon élvezte szerintem a "tömeget", néha azért persze vissza kellett vonulnia Anya megnyugtató karjaiba, de aztán újult erővel ment a "nagyok" közé és tátott szájjal figyelte, ahogy ők szaladgálnak fel-alá, sikongatnak, játszanak. Bence elkezdte fogni az egyik fülét, én meg a fejem, hogy ja ne már megint :( Kapja a fülcseppet, remélem nem fog rámenni a nátha megint a fülecskéjére...
Hétfőn nem mentünk tömegbe sírt látogatni, de ez nálunk egyébként is így szokott lenni. Talán tavaly már írtam, hogy nekem nem kell egy napot kinevezni az évben, amikor odamegyek. Ha arra járunk bemegyünk, szedünk a telken virágot, ha van és azt a sírra tesszük. Nagyon nem szeretjük a tömeget...
Bence alvása katasztrófa lett, emiatt tegnap este 6kor már konkrétan nem mertem lefeküdni az ágyra, mert féltem hogy bealszom (tegnap reggel 6 órakor már fent volt :( ). Már egy ideje, talán 2 hete kb az van, hogy Bence éjjelente megszámlálhatatlanul sokszor átjön és vissza kell kísérni az ágyába. Néha elveszti a cumiját, akkor azért is átjön, hogy keressük meg (le kéne már szoktatni róla, de nincs energiám most ezzel is foglalkozni), de egyébként nem sír, csak felkeredik csendben, hozza magával a kispárnáját és befészkelődik közénk. Persze rendszerint nekem adatik meg, hogy a visszakísérős-feladatot végrehajtsam, így a vasárnap éjjeli össz 5 óra alvás már kikészített. Hétfőn egész nap kómásan közlekedtem, estére pedig már eljutottam arra a pontra, hogy a napok óta tartó kialvatlanság tetőzött... Az idő pedig lassan telt, Bence is nyűgös volt, mert délben keveset aludt (ennek köszönhetően én is :( ), de korán sem akartuk letenni, mert akkor ismét 6-kor fent fog kukorékolni. De aztán végül erőt vettem magamon és jól sikerült lefoglalnom őkelmét, igaz hogy 2 ujját véletlenül becsípte az ajtó és az ajtófélfa közé (na persze, ha Anya szól, hogy vigyázz, akkor azt el kell engedni a fülünk mellett), emiatt sírdogált egy keveset, meg is vígasztaltam elég hamar, de aztán amikor Apát meglátta, neki is el kellett sírnia magát :D Még a fürdőkádban is mutogatta neki a becsípett ujjacskáit és közben mondogatta, hogy "becsitte" ;) Azért ezt a színjátékot nem volt egyszerű röhögés nélkül venni. Igen, tudom, hogy fájhatott neki borzasztóan, amikor megtörtént, de látszott rajta, hogy negyed órával később már csak színjáték volt az egész, hogy legyen mivel foglalkozni ;) Apa felajánlotta neki a gyógypuszit, amit el is fogadott, sőt mutatta a másik kezét is, hogy "odais" majd amikor ismét mutatta az ujjacskáját és Apa ismét megkérdezte tőle, hogy kér-e gyógypuszit, akkor már egyszerűen csak annyit mondott, hogy "nem" :D

Nevelés vagy terror?

Én komolyan nem értem. Miért kell beleszólni abba, hogy más hogyan neveli a gyerekét? Nem verem a fiam, annyit foglalkozunk vele, amennyit csak tudunk.
Ha jól viselkedik, akkor megdícsérjük, ha pedig valami rosszat csinál, akkor elbeszélgetünk vele, néha ennek nincs foganatja, akkor büntetés van (székbe ültetem 2 percre vagy amíg a hisztit abbahagyja). Hogy lehet az, hogy egy olyan ember akarja nekem megmondani, hogy hogyan neveljem (szó szerint: ne büntessem!) a gyereket, aki a sajátjaival életében nem foglalkozott. Dolgozott (sokat, ezt nem vitatom), hazament, felrakta az asztalra a lábát (ez elképzelt momentum a részemről), megivott pár sört tévézés közben (tény), hazahordta a pénzt (tény) és ennyi (tény). Részéről a család volt az, ahova a pénzt adta. Most pedig ő akarja nekem megmondani, hogy én milyen rosszul nevelem a fiam? Egy "kicsit" bosszant, nem csak azért, mert mindig úgy tűnik, hogy neki semmi sem jó, hanem azért is mert szerintem neki van a legkevesebb joga ebbe beleszólni!
A gyerek meg mit lát? Anya büntet, de Papa ellenzi mindig, Papa jó, Papánál mindent szabad. Ha még nem egy lakásban lennénk, akkor azt mondanám, hogy azt csinál nála akkor a gyerek, amit csak akar... De itt így ezt nem tehetem meg :( Közben meg én törjem a fejem, hogy a gyereknek miként magyarázzam el, hogy pl. az útról nem szabad leszaladni, mert veszélyes? Elmondom neki 20x és 21edjére is megteszi... Mosolyogjak a dolgon, hogy hát gyerek? Ez lenne az a nagy nevelés?

Orrbavágós hétvége...

Ismét hihetetlen zsúfolt hétvégénk volt. Ez nem is baj, mert Bencének kell a sok élmény, mi meg pár év múlva kipihenhetjük úgyis magunkat :)
Szombaton ismét Hidegkút-projekt volt. Voltunk Papáéknál, metszettünk rózsát, rendezgettünk frissen ültetett facsemetét, szedtünk virágot görinek, Bence még motorozott is, illetve vonatozott 3db gyümölcstároló műanyagkosárból rögtönzött vonattal. Papa javított bejárati ajtót, kitört egy ablakot közben, amivel sikeresen elvágta a kezét (mázli, hogy már nem szed olyan sok véralvadásgátlót!, és persze kár volt járatnom a számat, hogy vigyázzon, nehogy elvágja magát ;) ), így én szedtem ki a maradék üvegszilánkot, majd összetakarítottam, miközben Bence aludt... Hazafelé természetesen bealudt a Nagyfiú az autóban, ráadásul sokat alhatott, mert kimentünk a telekre is (néhány szerszámért, amit a 'Mókusok' még meghagytak) aminek nem nagyon örültünk, mert aztán meg 10-kor úgy kellett ráparancsolni, hogy este van, aludni kéne neki is (bezzeg nekünk nem kellett kétszer elmondani :D).
Vasárnap Perbálra mentünk ismét, ahol voltunk múlt hétvégén is. Gyerekek megint nagyon jól elvoltak, sőt Bence nem akart elindulni haza este. Mivel odafelé az úton bealudt, a délutáni szunya későbbre tolódott, ámde annyira fel volt spanolva, hogy 3 körül már szájat összeszorítva próbáltam rávenni az alvásra Őkelmét. Otthon egyedül alszik el, de ott nem akartam, hogy a szobában elkezdjen pakolni, ezért odafeküdtem mellé. Na ezt a cselekedetemet bántam meg az első 5 perc után, amikor annyira bohóckodott nekem, hogy egy váratlan pillanatban úgy orrba rúgott, hogy azt hittem ott fogok kivérezni... Bedühödtem és közöltem Vele, hogy akkor egyedül elalvás van. Érdekes, 15 perc és aludt is... Az én orrom meg kapott még egyet a hazafelé történő induláskor (Bence tiltakozott az öltözés ellen, akkor csuklóval nyomott orrba :( ), ami már nem volt olyan erős, de az addigra egyébként is iszonyatosan érzékennyé vált orrom nem vette jó néven, szóval jobban megéreztem, mint általában. Haza felé ismét én vezettem, akár csak múlt héten, illetve szombaton. Na ennek nem örültem, mert utálok sötétedés után vezetni, a szembejövők lámpája elvakít, Murphy-törvényének megfelelően ezek az autók mindig kanyarban jöttek... Tegnap már Apa Mitfahrerként funkcionált, amit legközelebb is bevetünk, mert így könnyebb volt nekem :) Cilinderes a szemüvegem, emiatt az oldalról érkező fény elvakít (pl az az autó, ami már majdnem mellém ért, vagy a kanyarból érkező autó fényszórója). Ezen lehet segíteni, meg kellene emelni valamelyik paramétert, de mivel a számítógép előtt többet ülök, így ezt nem javasolta a doki, ezért nem a vezetéshez lett beállítva a szemüveglencsém...
Élménydús hétvége után ismét itt vannak az unalmas hétköznapok... Na de nem sokára itt a következő hétvége, ami ráadásul 3 napos lesz :D Már csak ötöt kell aludni :)
+ 1 bónus fotó Bencéről, mert úgyis régen tettem már ide róla képet ;)

Minden rosszban van valami jó is...

Mostanában ritkultak az ejdenagy hisztik és büntiben is meglehetősen régen volt (tuti most szóltam el magam :D). Viszont a legújabb, hogy a ha megszídjuk valamiért, akkor elkezd sírni és odadugja a fejecskéjét az enyémhez és átöleli a nyakam, a vállamnál szuszog, sír. Hát ez azért szívfacsaró, de nagyon jó érzés! Az a baj, hogy így haragudni rá lehetetlen (illetve úgy csinálni, mintha!, mert tényleg haragudni nem lehet rá :) ). Az én szívem sincs kőből, így ilyenkor magamhoz ölelem és megpróbálom neki higgadtan elmagyarázni, hogy Anya és Apa éppen miért szólt rá, mit nem szabad... Látom rajta, hogy nagyából érti, miről beszélek és már rohan is tovább nevetve. Azért kezdem gyanítani, hogy rájött, ha odabújik, könnyebb a szülőket megenyhíteni... Én meg persze hagyom, de azért a "mondókámat" mindig elmondom neki, nehogy azt higgye így bármit megtehet. Egyébként is imádok összebújni Vele, mostanában meg sajnos inkább a saját ágyában szürcsöli a kakaót reggel és nem bújuk be mellém, várva hogy Apa mikor hozza oda neki a kakaót :( Szeretem érezni a reggeli Bence-illatot, a hajának cirógatását, a kis kezének érintését, még ha csak a szememet is nyomogatja (illetve imitálja csak :D ) vagy amikor oldalra fordulva, kiskifliként bekucorodik mellém, megfogva a kezem hogy átkaroljam.
Hajnalonta mostanában gyakran jött át hozzánk, bemászott közénk, bebújt valamelyikőnk takarója alá és próbált közöttünk elaludni. Bevallom jó érzés, de azért ilyenkor mi nem tudunk aludni, mert az ágy elég kicsike ahhoz, hogy én pl tudjak hason aludni vagy ne kelljen attól tartanunk, hogy valamelyikőnk egy fordulás alkalmával alvás közben ráfekszik. Igazából szerintem nem is tud nálunk aludni, csak azért jön át, mert a közelségünkre vágyik. Általában várok egy 10-15 percet, hogy bealszik-e, ha igen nem bántom, de ha nem, akkor visszakísérem a szobájába, betakargatom, kap egy puszit és én is fekszem a helyemre.
Jó anyának lenni!

Haladunk...

Mármint a bilizéssel. Pár napja Bence fürcsi után előkapja a bilit, ráül, kér egy könyvet és képes 10 percig is elücsörögni rajta, miközben könyvet lapozgatunk. Még nem termelt bele semmit, de mi ezt is nagy előre lépésnek tartjuk. Van, hogy éppen kakilt a pelusba, meglátott és már futott is a bilihez (engem húzva), hogy "kaki bilibe" :D Persze nadrágostul, pelusostul, de ráült. Aztán olyan is van, hogy nézi a Thomast, előkapja a bilit és széknek használja. Ha látja, hogy megkukucskálom, akkor szól, hogy menjek oda én is és közben erősen nyögve nyomja a pocakját közben mondja, hogy "anyais" és nyomja az én pocakomat, miközben természetesen nekem is kell nyögnöm :)

Meglepiii :)

Említettem már, hogy Húgi ismét babát vár? Nem? Ja egyszer már utaltam titokzatosan rá :)
Szóval babát vár, aki márciusban fog megszületni és mint ma kiderült kislány lesz! :D
Ez úton gratulálok hozzá és Húgi: Ne aggódj, nem nő ki időközben az a kuki :) Drukkolok, hogy végig nunis maradjon és párod végre majd elmondhassa magáról, hogy van egy lánya is :)
Még-még ilyen jó híreket!!!! Mostanában sajnos nem sok ilyet kapok :(
Én most happy :D

Tanulj...

Meg kell tanulnom befogni a számat...
A fene egye meg, hogy mindig megpróbálok tisztázni mindent, de úgy tűnik, hogy csak magam alatt tudom vágni a fát... Az elmúlt 30 év alatt nem sikerült megtanulnom, hogy bizonyos dolgokat, bizonyos emberekkel nem lehet megbeszélni, akármennyire is akarom vagy akarja más...

Háát...

Tegnap jól rám hozta a nagyfiú a frászt. Végig rettegtem a napot, hogy mikor hívnak a bölcsiből, hogy hozzam el a gyereket...
Történt ugyanis, hogy Apa némi fontos infót megtartott magának. Mikor reggel vittük Bencét bölcsibe, félúton mintegy mellékesen megjegyezte, hogy Bencének előző este is és aznap reggel is hasmenése volt. Útban a bölcsiben persze már nem volt mit tenni, beadtuk a gyereket. Még egy ampulla Lactiv-ot sem tudtam neki beadni reggel :( Mérges voltam nagyon Apára... Végig rettegtem a napot, majd a szokott időben mentem Bencéért a bölcsibe (aggódva, hogy mivel várnak). Pont az a gondozó néni volt bent, aki minden egyes köhintést megemlít, szóval sejthető volt, hogy ő majd szól. De nem így lett szerencsére. Nem kérdeztem rá, ő meg meg sem említette, így megnyugodtam. Gyerek remekül evett, nagyot aludt, ugyanaz a ruha volt rajta, mint amit Apa reggel ráadott. Nagy kő esett le a szívemről, márcsak azért is, mert egy másik anyukának mondta a gondozó néni, hogy csináljon vmit a lányával, mert egész délelőtt csúnya hasmenése volt :( (Anyuka szerint a tej okozta, én is erre gyanakodtam Bencénél). Bevallom azért kicsit furcsa számomra, hogy egy csoportban 2 gyereknek is egyszerre ártson meg a tej... Még a fogában merek kicsit bízni, de ez már csak amolyan kapaszkodjunk még valamibe dolog. Lekopogom, azóta sem volt hasmenése Bencének. Tegnap gyorsan kapott egy ampullányi Lactiv-ot, ma reggel szintén. Volt ma már kaki, Apa ismét mondta, hogy túl híg, de szerencsére ránéztem és ez még bőven belefér a "laza" kategóriába... Remélem, hogy tegnap is csak eltúlozta kicsit Apa a produktum állagát.

Jaj ne...

... rezeg a léc :(

Végre...

Bence bölcsiben, én dolgozom (minek is?)... Sok-sok drukkot kérek, hogy ez maradjon is így egy jó darabig.
Bencének tegnap már hattalmas étvágya volt, rengeteget evett és én ennek annyira-de annyira örültem, hogy elmondani sem tudom. Igazi nagy kópé ismét :D
Tegnap pl bújócskáztunk, jól elbújtam, nem talált (vagy csak nem akart keresni tovább), úgy döntött hát, hogy előcsalogat :) Az asztalon heverő piskótatalléros zacskóból kivett pár szemet, majd közölte: "Ajjaaaa kivettem pikkótáááát" :D Mivel általában a zacskó tartalmát szétszórja, tudta, hogy erre előbújook :) Kis rafkós! Aztán az asztalon lévő játékait lesöpörte a földre, majd így szólt: "Becce! micsinász" :D
Egy kis idő múlva, miután kijátszotta magát a szobájában, látom hogy előjön és keres valamit. Annyit mondott, hogy "apájé"... és keresett valamit bőszen. Elgondolkodtam, mit kereshet? Rájöttem, hogy mi van ha a mérőszalagot keresi, ugyanis nem sokkal előtte elvettem tőle Apa mérőszalagját, mert az nem olyan, mint az enyém: jóval nagyobb, vastagabb benne a szalag, ha kihúzza az nagy erővel csapódik vissza, féltem hogy megüti magát vele (az enyém kicsike, amolyan mindenhol elférős típus, szép rikító narancs színű, azzal szokott játszani). Szóval elővettem a mérőszalagot és oda akartam adni neki. Persze nem ezt kereste... Elkezdte nyitogatni az étkezőben lévő szekrény ajtókat, szépen bekukucskált mindenhova, én meg álltam és vártam, hogy ebből mi fog kisülni. Aztán az utolsó szekrénynél elkezdett röhögni és vidáman kiszedte a jó régen oda berakott kisszékét, ráült és keresett tovább :) Ekkor már sejtettem, hogy mit is keres, ugyanis ugyanoda volt berakva a habtapi, amit már ezer éve nem használtunk. Szépen kiszedegette őket és közölte velem, hogy csináljak neki házikót belőle :D Nem sikerült rájönnöm, hogy mit is keresett valójában, mert ugye az Apáé felkiáltás erre annyira nem volt igaz ;)
Tanulva a délelőtti sok rohangálásából, amikor is alig tudtam utolérni, annyira sok energia volt benne (a foci pályán kb. 5 percig motorozott szélsebesen a két kapu között), délután bejöttünk a céghez. Itt van nagy udvar, lehet futkározni kutyakaki mentes környezetben... Itt is úgy működött a Nagyfiú, mint egy Duracell-nyuszi. Vagy 5 percig csak körülöttünk futkosott. Nézett Apával Kisvakondot (és érdekelte!), néha nagyokat kacagott rajta, néha mondta Apának, hogy "másikat", kipakolta a polcról a billentyűzeteket, majd alaposan bekajált krumplipürével és rántottkarfiollal, levezetésképp pedig lenyomott egy fél óriás croassant-ot... Már elkönyveltem, hogy hazafelé be fog aludni az autóban ettől a sok élménytől és ételtől, de ismét rám cáfolt. Végig vigyorgott, néha csak azért görbült le a szája, mert nem látta Apa autóját. Két autóval mentünk haza: Apa a cégessel, mert reggel ügyfélnél kezd, de az csak 2 személyes, így mi a sajátunkkal mentünk mögötte. Egyszer aztán úgy alakult, hogy én kerültem előre és Apa jött mögöttünk. A Megyeri-hídnál feladtam a magyarázkodást Bencének, miszerint Apa mögöttünk van, így intettem Apának, mikor mellénk ért a híd végén, hogy menjen előre. Ekkor Bence megnyugodott végre ;) Persze Apa most nem a "saját" céges autójával jött, hanem egy másikkal, mert az övé szervizben van télre felkészítés gyanánt, így párszor el kellett mondanom Bencének, hogy az ott Apa autója most. Ő meg ilyenkor mondta boldogan, hogy "másik autó appa" :)
Este még rábeszéltem Apát egy hajnyírásra, mert Bencének is muszáj volt már kezdeni vmit a hajával, amolyan igazi Pumuklis haja lett (mint amilyen Apának szokott lenni, amikor megnő :D). Szóval mondtuk Bencének, hogy jöjjön, "leberregjük" a haját. Hátul kezdtem neki a géppel, a lehető legnagyobb fokozaton, mert azért teljesen kopaszra nem akartam őt nyírni. Hát sikerült nagy nehezen hátul, meg egy kicsit oldalt, de nem lett az igazi, mert idő előtt elege lett az egészből. Aztán jött Apa nyírása, ez már érdekelte, így újra bepróbálkoztunk a hajának normális formára vágásával, amivel csak annyit sikerült elérni, hogy legalább a nyakába lógó rész rövidebb lett, de a többihez nem tudtam hozzányúlni. Nem lett rossz, sztem nem igazán látszik, hogy bele lett nyírva, de persze azért nem lett olyan, mintha fodrásznál jártunk volna... (Apa haja viszont tökéletes lett sztem, mármint ahhoz képest, hogy nem vagyok fodrász. Felváltva mondtuk egymásnak, hogy a fodrász így szokta vagy úgy szokta és ennek megfelelően igyekeztem nyírni, ügyelve hogy legalább belevágott részek ne legyenek benne. Nem lett olyan rövid, mint ahogy a profi csinálta volna, de jobb is így, mert legalább nem látszik annyira, hogy az én kezem által készült :) )

Vörösiszap...

Nem tudok elmenni mellette... Mindenhol ez folyik a médiából és én meg ilyenkor nagyon szomorú leszek. Nem tudom elhinni, hogy ilyen megtörténhet... Döbbenten ülünk a tévé előtt és minden egyes híradásnál csak annyit tudunk mondani, hogy "Jézus"... Attól tartok, hogy az igazi bűnösök most sem lesznek meg, találnak egy kétkezi munkából, minimálbérért dolgozó, családját eltartani próbáló munkást, akit meg lehet hurcolni. De mi is változna attól, ha meglenne a bűnös? A sok elöntött ház, az a sok mégoly drága emberélet, a romba döntött lelkek... Ezt nem lehet visszahozni semmilyen büntetéssel. A derékig megégett anyukának, aki a gyermekét mentette, hiába fogják azt mondani, hogy megvan a bűnös. Ettől még az élete összedőlt, munkáját elvesztette, nem maradt semmije. Hogy történhetett ez meg? Hogy fordulhatott elő, hogy a felelős cég azt nyilatkozza, hogy nem ártalmas, ne aggódjon senki?
Sír a lelkem, ha ilyen híreket hallok-látok, inkább nem nézek híradót. Túlságosan a lelkemre veszem ezeket a dolgokat.
Egy biztos: Van egy szekrényünk, amit terveztünk leselejtezni, mert túl nagy Bence szobájába. Szerintem ennek most itt az ideje. Keresek valakit, akivel el tudom vitetni ezekhez az emberekhez. A mérete miatt nem nagyon tudom elvinni, viszont sajnálnám kidobni... Aki tud szervezetet, helyet ahol tudnak kezelni ekkora tárgyakat, kérem jelezze nekem: r.bettica(kukac)gmail.com

Még mindig beteg...

Sajnos Bence nem tudott túljutni a betegségen, így ma ismét megyünk dokihoz. Pénteken a doki azt mondta, hogy határeset, kaptunk igazolást hétfőre. Szerda óta vagyunk itthon, akkor mentünk el dokihoz, hogy Bence nem eszik, néha fájdalmas arccal áldolgált. A füle megint, de ezúttal se orrfolyás, se mandula megnagyobbodás, se hőemelkedés vagy láz, szóval a nem evésen kívül nem volt más tünet. Péntekig ez így is maradt, de aznap délelőtt már volt egy hőemelkedése, ami magától elmúlt, doki szerint nem feltétlenül a füle miatt, inkább a fogára fogtuk. Aztán estére belázasodott, majd másnap délig semmi, lefekvéskor viszont mindig felmegy neki a hője. Ez volt egész hétvégén. Lázcsillapítót csak lázra kapott, hőemelkedésnél csak figyeltük szorgosan és amint feljebb ment neki, kapta is a gyógyszert. Sajnos minden alvás előtt szükség volt rá. Érdekes, mert egyébként jó kedvű, most már egészen jó étvággyal eszik. A füle szerintem még mindig fáj neki, pedig pénteken már nem panaszkodott rá. Cseppentéskor lehet fájdalma, amikor megpróbálom mélyebbre juttatni neki a fülcseppet... Ma délelőtt megyünk fülészetre, aztán délután a saját orvosunkhoz... Reménykedem benne, hogy "csak" tovább tart a gyógyulás, mint gondoltuk és nem pedig az ab-s fülcsepp hatástalan... Hihetetlen, hogy mennyi gyógyszert kap Bence, tényleg minden immunerősitőt bevetünk. Aki csak meghallja, milyen gyógyszereket kap, elhűl a hallatán, nehéz felfogni, hogy egy két éves hogy hogy nem gyógyul, sőt állandóan beteg, pedig az összes lehetséges gyógyszerrel próbálkozunk... Szerintem több gyógyszert szed, mint Papa :(
Papa is beteg, lázas, nehezen megy le neki :( Pénteken kapott ab-t, de sajna egyenlőre nem lett nála sem jobb a helyzet...
Mi még tartjuk magunkat, egyenlőre (kopp-kopp) nem kaptuk el, maradjon is ez így... Amúgyis nehezen gyógyult ki Apa a legutóbbi betegségéből.

Upgr.:
11:10, doki szerint füle szép, nics jele már gyulladásnak (heuréka!), torka még kicsit piros, de az is múlóban... Újabb gyógyszerre nincs szükség, eddigieket elhagyhatjuk, csak immunerősítőket kell kapnia és sok-sok mézesteát :)

Bence beszél...

Tegnap Bence megéhezett ("Írtam" is fel gyorsan a naptárba :) ), mutogatom neki, hogy mi van itthon, miből választhat: alma, sajtos kifli, banán, joghurt, stb. Mondja, hogy banánt kér és már veszi is el a pultról és viszi a csaphoz: "memosAjjabanánt". Bevallom csak amolyan tessék lássék módon tettem, de a Fiam résen volt! "Ottis" és mutat a banánnak arra a felére, amit tényleg nem mostam meg :D
Aztán mikor este végre Apa hazaért a munkából, szokásához hÍven egy hangos köszönéssel jött be az ajtón: Sziasztok! Bence szokás szerint mindent eldob(ott volna, ha lett volna a kezében az ágyán kÍvül bármi :) ), jön ki a szobájából és nagy hévvel odafutott Apához, miközben mondja: "apppa mejjött". Na ezt öröm volt látni :) Tegnap pl. én elmentem este itthonról (mikor volt ilyen utoljára??), hazaérve kérdeztem Apát, hogy miként viselte a Nagyfiú Anya távollétét. Mondja is, hogy nem keresett, ő viszont még vacsizni sem tudott, mert a nyakán/hátán/karján/lábán lógott a gyerek folyamatosan. Szóval nagy a "szerelem" :D Gyakran tesztelem, a hallását, mikor a nagy "melóban" nem hallja az érkező apját. Ilyenkor odahajolok hozzá kicsit közelebb és súgva mondom neki, hogy Apa hazajött... Amint meghallja, felfogja, hogy mit mondok neki, mindent félre rakva szalad Apa elé. Mutatja, mondja neki, hogy vegye le a cipőjét ("cippő levesz"), táskáját, a nadrágját, ez esetben Apa kap egy itthoni nadrágot is, sőt ha Apa kint hagyta a váltó pólóját, akkor azt is mondja neki: "pólót levesz", "tessék", majd pedig mielőtt a karját nyújtaná neki, hogy "jössz" vagy "felvesz", elkiséri Apát kezet mosni :) Néha WC-re sem engedi, sírva fakad, ha Apa be mer menni a WC-be :) Bár mostanában inkább utánamegy és magukra csukja az ajtót. Igen érdekes látvány, amint egy 90kilós férfi és egy gyerek próbál elférni egy mini helységben, úgy hogy rosszabb esetben még le is kell hajolni, hogy öltözzön vagy vetkőzzön az ember lánya/fia :D No és imádja lehúzni a WC-t. Ha látja, hogy bementem a WC-re, már jön is utánam (Én meg persze naÍvan mondom neki, hogy Bence most ne gyere, Anya kakilna, amit meg sem hall természetesen), kapok egy adag WC papírt, majd megnézi mit is csinálok és persze kommentálja "ajja pisil", "ajja kakil", "hóhó pukki" :D Amikor pedig végeztem, alig várja, hogy felálljak és végre odaférjen a lehúzóhoz, figyeli ahogy a víz viszi le, amit kell...
Thomas vagy nagy ritkán más mese nézése közben is szokta kommentálni az eseményeket: "JajjjajjGojdonkisiklott!", "szejéndzsész" (szegény James), stb.
A hűtőhöz szaladva határozott elképzelései vannak arról, hogy mit szeretne: "aja kakaó betesz hűtőbe", "judi" (rudi), "oghurt", "kakaó csinál aja".
Reggelente ha mi itthon maradunk, Apa pedig elment dolgozni, akkor néha eszébe jut, hogy ő hol van. Ekkor mondom neki, hogy elment Apa dolgozni, majd este jön. Erre Bence rávágja, hogy "attóva", "appa attóva ement".
Könyveket nézegetve is mindig mondja: "mosolyog", "nevet", "sÍ", "szejé Dotti" vagy "mási" könyv kell neki, esetleg ha ráakarja venni, hogy másikunk olvasson neki: "most ajjaovas, másitomász, nemazt, azse". Válogatni azt nagyon tud :D