A két "rosszcsont"...

Múlt héten Apa szabin volt, így volt lehetőségünk családilag jönni-menni. minden napra volt program, elmondhatom, hogy nem unatkoztak a gyerekek sem. Többet mentünk ki a Papáékhoz is, ami jelentősen javította Kata hozzáállását a család nagyjához :) Olyannyira felbátorodott, hogy néha csak úgy, hátra nézés nélkül lelépett. Nem számított neki, hogy nem követjük, az udvarról simán bement a lakásba, bent pedig remekül elvolt. Simán elkalandozott a kapuig is anélkül, hogy bárkit hiányolt volna. komolyan jó volt nézni. Szerintem élvezte, hogy együtt a család, hogy csak max a játszótérre vagy boltba jutunk le, hanem van egy hatalmas kert, amit kénye kedvére bejárhat. Volt homokozni is, 1-2 hónapja az első ismerkedése a homokkal sírásba fulladt, nem tetszett neki. Mára már élvezettel túrja a homokot :D
A 11 hós méricskén 9200grammot nyomott és 75centi volt. Van már 5 foga, várjuk a 6.kibújását. Az éjszakák mintha most egy picit nyugisabbak lennének. Talán enni is elkezdett jobban, nem csak a cicizés kell neki. Eszik már szinte mindent, csak a nagyon problémás dolgokat nem kóstolta még (pl. tej, méz, magvak). Leginkább a mi ételünk kell még mindig neki, nem bánom. Mondjuk azért meredek tud lenni, amikor a kenyeremről elcsent egész szelet uborkát betolja torokig, majd balhézik, ha elveszem tőle...El kezdett cumisüvegből inni, illetve csak kortyolgatni, ha nagyobb mennyiségű folyadék kell neki, akkor viszont még mindig a pohár van előnyben részesítve.
Szívesen eljátszik egyedül, de vannak napjai, amikor foglalkozni kell vele. Tologatja az autókat és brümmög is hozzá, be nem áll a szája, hatalmasakat mosolyog. Ha nyitva van a bejárati ajtó, akkor már teper is ezerrel, beáll az ajtóba és élvezi, ahogy visszhangzik a hangja a lépcsőházban (sejtem a lakók hogy örülhetnek ilyenkor :D) Ha énekelek neki, akkor ő is próbál utánozni. Jókat derülünk, amikor Kata egy-egy meghallott hangot megpróbál leutánozni. Gyakran csak egy-egy szó hanglejtését, máskor meg pl. a cumisüvegbe visszaáramló levegő sziszegését. Akkor van igazán elemében, ha itthon van az egész család. A hétfőink emiatt kicsit nehezek, mintha egyedül érezné magát, nincsenek itthon a fiúk és ezt nehezen tűri.

Közben persze Bence is hatalmas változásokon ment keresztül. Éppen kedden volt egy látványos javulás nála. De amolyan ugrás szerű. Eddig idegenek vagy ritkán látott emberek társaságában  visszahúzódó volt, bebújt mögém és sírt, ha esetleg megpróbáltuk előcsalogatni. Ehhez képest amikor meglátogattuk kolléganőmet a munkahelyen, hangosan köszönt MINDENKINEK! Beszélgetett a kollégákkal, még a nagy és szőrös főnökkel is! Szót fogadott, nem kellett mindent 20x elismételni, nem gyepálta Katát, és még Apát is békén hagyta mikor kértem tőle, mert ő éppen nagy melóban volt. Egyszerűen döbbentem, de nem csak én, kolléganőm és a főnököm is észrevette, hogy "kinyílt a csipája" :D Veleményem szerint ez annak köszönhető, hogy csak azért is elvittem őt oviba, még úgy is, hogy nem a saját megszokott óvónéni van velük, nem a megszokott gyerekekkel van egy csoportban. Az óvónénije is egyik ámulatból esik a másikba, hogy mennyire jól vette Bence az akadályokat, hogy nincs vele gond, hogy tényleg elkezdett érthetően beszélni mondatokban és már nem a megszokott halandzsa van, ha azt akarja hogy figyeljenek rá.