Újabb szokások...

Az elmúlt napokban igen csak megszaporodtak Bence jó illetve kevésbé jó újabb szokásai, tudományai.
Lássuk őket szépen sorban:

1. Végre elkezdett vissza is pakolni. Eddig csak kiborította a játékos kosarat, formabedobót, most már vissza is rakosgatja a játékokat. No persze nem mind, de azért ez is már haladás :) Ez azzal is jár, hogy a fürdőkádban is találok egy-egy elveszettnek hitt játékot. Tegnap a zenélő forgó végezte a kádban, csak sajna a kád éppen Bence fürdetéséhez már tartalmazott meglehetősen sok vizet (legalábbis a játéknak több volt, mint amit egyébként elviselne :) Utána jó kis fojtott hangon adta elő dallamát a kütyü :D ). A kád szélére helyezett csúszásgátló-szőnyegét pedig állandóan behajtja a kádba... Már kezdem nézni a kuka tartalmát is rendszeresen, hogy mikor fogok ott is találni 1-1 játékot :)

2. Pakolás magasabb helyekre pl. asztal, ágy. Ez addig rendben is van, amíg olyan tárgyat tesz fel, ami nem túl méretes, de pl. a nagy labda asztalra helyezése meglehetősen nagy feladat, többször hallom emiatt elégedetlenkedni... :)

3. Továbbá jelentem, megy már a játékok egymásba pakolása is, elvileg ezt már jó ideje tudnia kellett volna, akár csak azt, hogy egyszerre 2 játékot fog meg a kezével és pl. összeütögeti őket... Ezek nem voltak meg, de most már ki lehet őket is pipálni...

4. A már említett formabedobóba nem csak hogy visszadobálja a formákat a nagy lyukon keresztül, hanem a lehajtott "formára illeszkedő" részen keresztül is egyre többször talál bele. Persze itt is vannak hisztik, ha nem megy :) Eddig ha én beleillesztettem a formát a megfelelő helyre, akkor ő egy ujjal szépen beletolta (közben én ugye elengedtem, hogy beleessen).

5. Tegnap megkaparintotta az ágya széléről a takarót, amivel nagy lelkesen, szabályos mozdulatokkal elkezdte "felmosni" a lakást.

6. Mai újabb mérgelődése abból fakadt, hogy az egyik játékába helyezett másik játék mindig kiesett, mikor megfordította :D Na ezen elbúslakodott egy pár percig, próbálgatva, hogy hátha mégis sikerül a gravitációt kicseleznie :)

7. Az elmúlt napokban több új ízt is hajlandó volt megkóstolni, pl. a már említett virsli és mézes puszedli ki lett egészítve sárgadinnyével és uborkával. Ugyan mind2ből csak keveset evett, de úgy vettem észre, hogy annyira nem esett nehezére (az utóbbi pár hétben nem volt hajlandó akármit a szájába tenni). A májkrém is meglehetősen csúszott neki a kenyéren, pedig a felvágottak, sajtok nem nyerték el eddig a tetszését. Amint megérzi ezeket a kenyerén, zsemléjén, köpi ki és nem is hajlandó többet enni.

8. Egy ideje gyakoroljuk a kérem szépen-köszönöm-tessék szavakat is. Tegnap eljutottunk már odáig, hogy sikerült megkapnom az egyik plüssjátékát, majd nagyot mosolygott, mikor mondtam neki, hogy köszönöm :D Este Apának is sikerült vmit a kezébe adni így, úgy hogy ő is nagyon boldog volt. :)

9. Harap. Méghozzá a lehető legváratlanabb helyeken. Könyök, lábfej, boka, váll. Mind csupa csontos rész, nem értem miért pont oda harap. Mindig mondom neki, hogy nem szabad, erre nem lenne jó rászoknia.

10. Teregetéskor jön és kukucsot akar játszani a nedves ruhákkal... Lehet az lepedő, nadrág, póló, vagy akármi, a lényeg, hogy kicsit nagyobb legyen vagy eléggé lelógjon a szárítóról mikor teszem (tenném) fel... A végén ha nem húzom fel elég gyorsan a fregolit, akkor jaj nekem :)

11. Végre mutatja a babát. Eddig még csak a bébiételes üvegen, de mutatja. Az állatokkal még hadilábon állunk, de tanulunk szorgalmasan ;)

12. A játékokat nem csak a fürdőbe hordja, hanem az erkélyre is. Az pedig mint tudjuk jó magasan van, vannak rajta rácsok is, ahol remekül ki lehet dugni a játékokat és adott esetben el is engedni. Egyenlőre csak gyűlnek lent a "játékok" (ásványvizes-kupak, Nurofenes adagoló és ki tudja még mi), majd pár nap múlva megyek és egyszerre felhozom őket a kertből :D Vagy szólok a kertet gondozó néninek, hogy néha szedegesse össze a leszórt dolgokat :D

13. A habtapiban lévő figurák különböző testrészeit letépi (majd jól megrágja) annak ellenére, hogy azok be vannak ragasztva a "keretbe" maszkolóval... Persze ahol éppen nem fedi a ragasztó a figurát és jól meg lehet fogni, onnan az tuti hamarosan le lesz tépve. Nincs kedvem újra ragasztót fogni és totál betekerni a hátulját a habtapinak, így sztem pár hét múlva mennek majd a kukába.

Nos, jó néhány olyan tudománya van most már, amit jó ideje tudnia kellett volna, ezeket végre kihúzhatjuk a még tanulandók listájáról... Pedig már kezdtem aggódni, hogy jól le leszünk hordva a védőnő által, hogy ezeket még miért nem tudjuk...
Védőnőről jut eszembe: Az egy éves státusz felmérést még nem csinálta meg... A doki is csodálkozott, amikor mentünk hozzá 1 évesen méricskére.

Végre...

... visszakaptam a kis Wind notebookomat. Már kezdett rossz érzésem lenni, hogy szegény Apát már 2 hónapja kitúrtam a gépe elől. Történt ugyanis, hogy a gépemben kontaktos volt a kártyaolvasó és állandóan dobálta el a hálózatot a wifi kártya. Gondoltam, hogy amíg garis, csináltassuk meg, elvégre azért mégsem volt olcsó... Szóval Apa elvitte szervizbe és vártuk az értesítést, hogy elhozhatjuk végre. Kb 1 hónapig volt ott, mikor jött a mél, hogy elhozhatjuk. Apa szegény gyorsan elcaplatott érte, hogy végre visszakaphassa tőlem a gépét. A hölgy, aki adta át neki a masinát, mondta is az alaplap-cserét látva a papíron, hogy valószínűleg találkoznak még, mert sok alaplap cserével javított notebookot vittek vissza, hogy nem jó. Persze a remény hal meg utoljára, így Apa beérve a munkahelyére el is kezdte telepíteni rá az op.rendszert. Sajna nem jutott vele messzire, rádöbbent, hogy ez biza nem lett jobb, mi több sokkal rosszabb. Másnap vissza a szervizbe... Újabb egy hónapba telt, mire szóltak, hogy készen van végre. Szóval visszakaptam az én kicsikémet. Kártyaolvasót leteszteltem, hozom is a képeket, amit ígérek már egy ideje ;)
 A Bence-pancsis videót nem töltöm fel végül, Hékás blogját olvasva jutottam erre a döntésre...

Strandoltunk...


Mézespuszedlit eszik Bence...


Bence virslit eszik...

Hiába...

...szeretnék segíteni, könnyíteni a fájdalmán egy számomra nagyon kedves barátnőmnek, nem tudok. Nincs rá szó, amit az ember ilyenkor mondhatna, mindegyik olyan közhelynek hangzik. Álljon inkább itt egy kép emlékül:

Megtört a jég...

Szombaton az én szüleimhez mentünk, volt nagy meleg és pancsi is :) Igen, az én fiam az első sírásos meglepődést követően, annyira belelendült a medencézésbe, hogy csak lestünk. Nem értem, miért kellett az elégedetlenkedés, hiszen utána már alig lehetett kiszedni az urat a vízből... Bizonyíték is van, majd feltöltöm és belinkelem (tudom, még a múltkori képekkel is adós vagyok...).
Tegnap Apa családja volt a soros, mentünk vidékre, volt nagy dinom-dánom, hiszen mégis csak születésnapot ünnepeltünk. Bence meglehetősen bújt a "szoknyám" mögé annyi ismeretlen ember láttán. Ettünk fincsi bográcsgulyást, piskótát isteni finom csokiszósszal, persze azért hagyott a Nagyfiú helyet a pocakban a saját bébiételének is. Nagy nehezen sikerült letenni aludni a kis utazóágyába, viszont úgy tűnik, nem aludt eleget, mert ébredés után iszonyatos hisztiket adott elő, ismét minden látható ok nélkül. Ekkor döntöttünk úgy, hogy inkább elindulunk haza, hátha alszik még egy kicsit az autóban hazafelé. Hát aludt vagy 10 percet, mert Szentendre határában sikerült csak elszenderegnie, de utána már nyoma sem volt nyűglődésnek.
Hazaérve megkínáltuk a maradék uzsijával, ami persze nem nagyon kellett neki, cserébe viszont az én virsimből benyomott egy felet kevés kenyérrel, ezt leöblítette kb fél deci tejjel (első tejezése volt, úgy láttam bejön neki, hasmenése sem volt még tőle, sztem nem lesz ezzel gond), majd megspékelte egy fél mézespuszedlivel :D Tudja hogy kell élni :) Miért enné meg a (maradék) bébiételt, ha utána úgyis kap sokkal jobb kaját :) Tök igaza van ;)