Katica...

Napról napra döbbent rá minket, hogy mi mindent tud már, és csak ámulunk és bámulunk, mert nem ehhez vagyunk szokva. Ilyenkor veszi észre a kedves szülő, hogy az első szülött mennyire másképp fejlődött, mennyivel nehezebben jöttek neki bizonyos dolgok és hopp, miért nem ismertük fel anno? De  nem agyalunk ezen, csak átfut az emberen a gondolat.
Már egy ideje gyakorolgatjuk az egyedül evést, sajna inkább megvárta, hogy etessem, néha néha beletúrt a tányérba a kanalával, de nem igazán villanyozta fel, hogy a szájához emelje egyedül, inkább nekem kellett segítenem. Tudom, hogy ez egy hosszú folyamat, minél többet gyakorolja, annál könnyebben fogja megtanulni. Nos, eljött az idő, amikor is egyedül eszik, segítséget már nem hagyja, gyönyörűen teszi a szájához a kanalat és már nem leszopogatja róla a falatot, hanem tényleg betolja a szájába. Szépen céloz a kanállal, nem remeg meg a keze, szépen lassan emeli fel a kanalat, nehogy leessen róla az étel (amit nagy nehezen ráküzdött, ezen még picit dolgozni kell :) ). Remekül iszik egyedül pohárból, már már gyanús nekem, hogy csak azért iszik olyan sok vizet pl. az ebédhez, mert élvezi az egyedül ivást :) Sebaj, lassan leszokik majd róla, amikor már nem lesz olyan érdekes. Viszont mindig mindent fel kell vennem a földről, az öléből, az asztalról, ha leesett, mert zavarja. Addig nem hajlandó tovább enni, míg az a kis étel darab ott van. Nem lehet koszos a keze, meg kell törölni, igazi kiscsaj :)
Minden utánoz, ha izzadásgátlót kenek magamra, akkor abból is kér, ha krémet azt is, ha hajamba teszek valamit, akkor azt kér ő is (amit persze pillanatok alatt kiszed), ha iszom, ő inni kér, ha fogat mosok, ő is akar. Rendszeresen elkéri a gyűrűimet, amit felhúz és úgy jár kel a szobában :) Simán felveszi a sapkáját, kapaszkodva felmegy a lépcsőn, köszön a liftnél, ha kell, ha nem :) Minden érdekes szót elmond utánunk és ha olyan kedve van, akkor számomra tök meglepő szavakat mond magától. Simán megérteti magát, ha nem is tudja elmondani, hogy mit szeretne. Rengeteg gyerek mondókát tud, ha énekelünk, akkor ő is próbálkozik, ha hintázni szeretne és felültetem rá, akkor már mondja is hogy "hittapalitta" :D
Viszont iszonyatosan hisztis tud lenni, ha valami nem az elképzelése szerint történik, és ez már az az igazi hiszti ám! Megnézi, hogy hova fog borulni és annak megfelelően vagy finoman veti magát hátra vagy az ágyon pl. határozottan hanyatt vágja magát :D Gyakran megy a tükörhöz, amikor magára tesz valamit, hogy megnézze mennyire áll jól neki :D Gyakran jön, hogy puszit adjon és még mindig imádja a pocakomra tenni a fejecskéjét, ha baj van, ott hamar megnyugszik ;) Mondanom sem kell, hogy ezzel mindenkit levesz a lábáról! :) Játszótéren simán odamegy más anyukákhoz, hogy odaadjon nekik valamit, beszél is nekik a maga nyelvén. Bencét rendszeresen csapkodja, ha nem figyel rá, ha pedig Bence játszana vele, akkor sikoltva, sírva rohan hozzánk, ki érti ezt? :)
Az alvása most kicsit borult, éjjel felkel és beszél, van hogy órákig. Kiabál, röhög, Anyaanya van, vagy ha éhes, akkor kiabálja, hogy tápitápi :) Nappal bekéri magát az ágyba, mondván, hogy "tette", aztán persze megy a duma, meg a panasz, van hogy akár az alvás idő végéig...
Voltunk oltáson, mérte is a doki, sajnos mostanában nem evett túl jól, ez pedig a súlyán is meglátszik :( Nem iszik annyi tápszert, amennyit jó lenne (írattam másikat, hátha), evéskor is inkább csak csipeget (pedig kap béres cseppet, meg vitaminokat is). Nem nagyon eszi a húst, kenyeret, inkább zöldségpárti, a levest részesíti előnyben, amiben sok zöldség és tészta van. Védőnő szerint eléggé sápadt, amit remélem a jó idővel, napsütéssel tudjuk kicsit kompenzálni most már. Vékonynak is ítélték, amit remélem ráfoghatunk arra, hogy ő ilyen. 1 hónap haladékot kaptunk, májusban újra mérés, ha nem hízik, eszik továbbra sem eleget, akkor vérvétel hátha vashiányos csak egy kicsit.
A 18 hós oltást is megkapta, este volt tőle egy kis hőemelkedése, de semmi más nem utalt arra, hogy megviselte volna. Nem volt nagy duzzanat, amit a doki mondott, szóval egész jól megúsztuk ezt az oltást :)

 Mindent magára vesz, ami az enyém :)

 Sapka felvétel egyedül, pici hibával. Jó irányból is fel tudja venni :)

Utánzás, Anya mosogatott, így neki is kell :D

Bence...

Na most hogy kipityeregtem magam ismét, jöjjön egy vidámabb bejegyzés a gyerekekről. Először Bencéről, aztán egy külön posztban majd Katicáról is :)

Említettem, hogy a NevTanban egy felmérést fognak csinálni, mert kérte az ovi. Igyekeztek úgy megcsinálni, hogy Katica egyébként is elhúzott alvásidejét ne nyújtsuk pattanásig feszültre, így a torna idejében lett elkészítve a rajzolásos, gondolkodós része, a testi felmérést pedig már sztem előző héten megcsinálták óra alatt...
Jól el is keserítettek, mert azt mondták, hogy nem fejlődik az elvártnak megfelelően, valószínűleg más téren is fejlesztésre szorul ,,amit ők nem tudnak az órán megadni neki. Rengeteg olyan dologban elmaradása van, amit egy lassan 5 évesnek már tudnia kéne: pl. hasonlítás (hol a különbség a két képen), ember rajzolás (abszolút nem rajzol, max firka van, de oda sem néz), szülők neve (hm, sztem az enyémmel ne ijesztgessük a gyereket). Aztán én is elmondtam, hogy nem tudja magát lökni a hintán, nem akarja tekerni a bicikli pedálját... Más dolgokban viszont nagyon jó, pl. egyensúlyérzék, formák felismerése (rombusz :D), ilyen olyan ugrálás, stb. Tehát végülis vannak dolgok, amikben nagyon jó, másokban viszont nagyon nem. És a probléma ott van, hogy ezek a dolgok nem hullámzóan jönnek össze (pl. nem tud embert rajzolni, de pl egy labdát, hajót kéne), hanem kicsúcsosodnak ezek a képességek, ha egy grafikont kéne ezekről az ismeretekről rajzolni (van amiben megelőzi társait, viszont más dolgokban meg épp egy 3 éves szintjén van).
Megkaptam, hogy akkor menjünk vissza Büky doktorhoz a Heim Pálba, nézzük ő mit mond. Az óvóda pedig ismét Vadaskert Alapítványra szeretne rávenni... Őszintén szólva legyen bármi, de most már essünk végre ezen a mély ponton túl.
Azt vettem észre, hogy vannak napok, amikor Bence nagyon könnyen kezelhető, pl múlt szerdán, csütörtökön és pénteken teljesen ott volt, leesett az állunk, viccelődtünk is hogy valóban a mi fiúnkat sikerült-e elhozni az oviból, mert gyanúsan jól viselkedett a megszokotthoz képest :)

Fejlődésben pedig most szombaton és vasárnap simán rám cáfolt, mert a bringát elkezdte tekerni, sőt mit elkezdte, vasárnap konkrétan Apa szaladt a gyerek után, mert úgy belelendült a pedálozásba :) Pénteken pedig sikerült rajtakapni egy meglesett pillanatban, hogy próbálja lökni magát a hintán! Na szóval akkor "panaszkodnom" kell a NevTanban, hogy aztán rácáfolhasson? Üsse kő, lehet róla szó :D

Kórház...

Szóval esküvő után bementem a kórházba az újdonsült férjemmel, hogy meglátogassuk Mamát. Gondoltam hátha jobb kedve lesz, hogy láthatott férjhez menni. Apu mondta, hogy nincs jól, de aztán ledöbbentem, hogy mennyire. Teljesen szótlan volt, csak feküdt, még a fejét sem fordította felénk. Nem akart inni sem, nemhogy beszélni. Kerestem egy nővért, hogy megtudjam mi történt, de hát hogy is mondjam, nem volt túl segítőkész :( Úgy kellett belőle kiszednem mindent, mert ő nem tudta, hogy mit mondjon. Amikor visszaértünk Apuékhoz, mondtam neki, hogy mi történt, teljesen magába zuhant szegény, hogy ő ezt nem érti, stb... Tipikusan az az érzésem volt, hogy már nem lesz sokáig köztünk Mama :(
Másnap délután kérdezgettem Öcsémet, hogy mi hír a kórházból, hiszen tudtam, hogy Apu vasárnap mindig bemegy hozzá. Titkon reméltem, hogy azt mondja majd, minden rendben, evett, ivott, beszélgettek. Sajnos nem így lett, megtudtam, hogy amikor hazaért, ha lehet még inkább magába volt zuhanva, nem akart beszélni róla és ezt tiszteletben is tartottuk. Gondoltam majd hétfőn felhívom, hogy hátha elmondja (szoktunk telefonon is beszélni a Mamáról).
Aztán este 8 körül, amikor beszélgetem épp Öcsémmel, mondja, hogy megcsörrent a telefon és szte nagy a baj... A kórházból jött a hívás, minden reményünk elszállt :( Azonnal tudtam, hogy mi történt és szinte 1 percen belül hívott is Apu, hogy segítsek intézni, mert neki ehhez nincs ereje...
Egy hihetetlen pocsék éjszaka után, egy hihetetlen pocsék nap következett, minden összejött :( Sok mindent megtudtam a miértekről, meg a sejtett hogyanokról és valahogy azt érzem, hogy ennek így kellett lennie. Persze vannak dolgok, amik ha nem történnek meg, akkor talán most is köztünk lenne, de ezen nem agyalok, mert ez legkevésbé sem segít most. Inkább becsülöm benne a kitartást, hogy a körülmények ellenére eddig kitartott, küzdött, mert valljuk be, hogy 83 évesen 4 csípő műtétet nem sokan vállalnak be, még az oly kecsegtető ígéretek miatt sem... Szóval minden tisztelem az övé, mert megmutatta, hogy bár néha lejtőn érezzük az életünket, van egy pont ahonnan nem szabad lejjebb menni, igenis fel kell kapaszkodni, minden erőnket bevetve.
Most már túl vagyok az ügyintézésen, hamarosan elmehetünk a hamvakért, és remélhetőleg Apu is szép lassan megnyugszik, nem fog minden egyes Rá emlékeztető dolgon sírva fakadni. Hosszú lesz ez a pár hét még :(

Mama és Bence 2008. augusztusában

 

Esküvő...

Szombat reggel korán keltem, igaz hogy csak egy sima irodai, két tanús esküvő volt, azért igyekeztünk megadni egy kicsit a módját, ha már jó eséllyel egyszer van ilyen az életünkben.
Hajnalban keltem, Apának összeírtam mindent, hogy mit kell még eltennie a gyerekeknek, mert ők amíg én készülök a fodrásznál, kimennek Papához, hiszen mi onnan fogunk délben elindulni az anyakönyv-vezetőhöz... Aztán indult is a nap. Felvettem a virágot (ejj, de szép lett, örültem, hogy a virágosra bíztam pár dolgot, mert igazán jól összehozta :) ), aztán uzsgyi a fodrászhoz, aki 8-kor már teljes "fegyverzetben" várt. Ééés, nem hagytam otthon semmit :D Ez volt a legmeglepőbb. Két óra alatt elkészült a hajam, volt benne kb. 20 hullámcsat, sztem egy fél flakon hajlakkal :) Jól sikerült ez is, úgyhogy indulhattam Bumbihoz, hogy elkészítse a sminkemet. Pillaragasztás, szemkihúzás, ami kell :D Mire a fejem végre elkészült, már sietős is volt, hogy szaladjak Apáék után a Papához, mert a ruhák nálam voltak. Pont annyi időnk maradt, hogy kényelmesen elkészüljünk. Hát a gyerekek megláttak minket és csak néztek, annyira meg voltak lepődve. Léna konkrétan szólni sem mert, Katát a ruhán igézte meg, Bence pedig felkiáltott, hogy jaj de széép vagy! :D Aztán persze közölte, hogy nem szabad csinin öltözni :D Fogalmam sincs, hogy ezt miért, de így közölte. Elmentünk Bumbiért (tanú 1. :) ), aztán a következő állomás már a Mechwart tér volt. Ott találkoztunk Atussal (tanú 2. :) ), majd a fotós is megérkezett. Pár kattintásra jutott ideje csak az épület lépcsőjén, aztán már hívtak is be minket. Gyorsan, kb. 2-3 perc alatt összeadtak minket, mivel ki voltunk rendesen rittyentve, kaptunk még egy idézetet és el kellett mondanunk egy eskü szerű szöveget is egymásnak. Amikor kijöttünk a fotós teljesen kikelt magából, hogy megvolt az esemény és nem engedték be... Persze nekem sem tetszett, de nem akadtam ki rajta, mert mondták, hogy kicsi a hely az irodában. Úgy voltam vele, hogy majd úgyis készül még fotó, na pont az első hitvesi csók és az aláírások kimaradnak, na bumm... Szemmel láthatóan a fotós rendesen kiakadt, ment is az asztalra csapni.
Aztán készültek fotók, íme pár:

Az esküvő után még volt egy utunk a kórházba a nagyimhoz (erről majd később), de végülis 3-ra visszaértünk Papáékhoz, ahol a gyerekek épp aludtak kivéve Katát, aki ugye egyébként sem szokott ott sokat aludni egyszerre...

Kiszálltunk az autóból és én már gyanút is fogtam :) Tesómék ahogy néztek ránk, na mondom itt készülnek valamire :D És igazam lett ;) Kaptunk rizst a fejünkre, nekem még este is az potyogott a hajamból, pedig már kint lebontottam a sok csatot a hajamból :) Mire felébredtek a gyerekek, már átöltöztünk, Bence megdicsérte a frizurám, hamarosan pedig megérkezett Greg is Bumbiért, de azért tudtunk picikét csevegni. Sajnos az ebéd későre készült el, mert elfelejtettem szólni, hogy tegyék be a sütőbe, Apu meg azt hitte, hogy majd én akarom megcsinálni... Sebaj, azért melegszendvics jutott nekik ;)
Este nem kellett minket altatni, ez tuti ;)

2-3 hét...

Az elmúlt két hétben nem volt lehetőségem, energiám írni. Kata benáthásodott, készültünk az esküvőre, éjszaka is megébred többször, így egy kicsit le vagyok strapálva. Majd minden napra volt program, főleg az esküvőre készülődés miatt, de sajnos utána sem pihenhettünk, mert jöttek az intézendő dolgok szépen sorban :( De kezdjük valahol az elején, a kimaradt dolgokat...

Nagy lelkesedéssel vártuk a húsvétot is, mert bár nem mentünk sehova (szokásos állatkertet kihagytuk), azért készültünk ;) Rejtettünk a gyerekeknek a kertben csokitojást, mindegyik poronty rávetette magát, igyekeztünk mindenkire figyelni, nehogy valaki kimaradjon a jóból :)

Az első csoki nyuszit persze ő szúrta ki :)

 Domi is ezerrel szedegette a nyuszi által elhagyott apró tojásokat :)

 Icipici segítséggel Léna is talált valamit. :D

 

Kata is legalább annyira élvezte, mint a többiek :) Sztem véletlenül ő ette meg a legtöbb mini csokitojást :D

Húsvét vasárnap voltunk játszóházban is, mert a rossz idő miatt egyszerűen nem tudtunk kimenni, a gyerekek pedig annyira elevenek voltak, hogy nem bírtuk idegekkel, le kellett mindkettőt fárasztani. Bence rutinos volt, ismerte már a helyet, mert ovival szoktak oda menni, így őt nem is kellett hajtanom, de Kata az első 15 percet azzal töltötte, hogy ismerkedett a szivaccsal, nem mert rálépni, ha rátettem, sírt. A kislabdákhoz is beültem hátha akkor bejön velem, felbátorodik, de ott is csak sírt. Aztán leültettem az ölembe és szép lassan, észrevétlenül csúsztattam a lábát a szőnyegre, miközben Bencét figyelte, ahogy ugrál a várban :) Persze ő is akart menni, de nem mert. Aztán egyszer csak lehuppantottam a szivacsra, rendesen meglepődött, de mivel talált egy kislabdát a szivacs végénél, kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hogy bizony rá kell lépnie, ha kell neki. Felbátorodott és utána már alig bírtam követni :D Ment az ugrálóvárba, mászott, ahova csak mentem vagy ment Bence, labdákat is megtúrta egy párszor. Bence meg közben jött-ment, időnként nem láttam percekig, de úgy voltam vele, hogy most már megbízhatóbb, majd ha sírni hallok valakit, akkor ráérek aggódni :D
Mondjuk az azért szíven ütött, hogy nem lehetett kártyával fizetni a játszóházban :( Automatát is alig találtam,  kezemben Katával és egy innivalókkal teli szatyorral vágtam neki az automata keresésnek... Mert persze ahol mondták a Lehet piacnál, ott nem volt, végül a játszóháztól nem messze találtam egyet. Én meg kerültem vagy egy kilométert :( Na mindegy, a lényeg, hogy a gyerekek végül jól szórakoztak :)

A következő hétre maradt elég sok intézendőm, nem volt még meg a cipőnk, a hajba valóm sem, de még egy harisnyát is szereznem kellett, így hát vasárnap délután nyakamba vettem a várost, meg egy rakat pénzt és igyekeztem mindent beszerezni. Na azért az sem volt egyszerű, de remek kikapcsolódás volt. Kellett is, mert Apa pénteken legénybúcsúra ment, így este és szombaton nekem kellett tartanom a frontot gyerek ügyileg. Kimentünk Papához, mert azért ott többen vagyunk, udvar is van, fáraszthatják le egymást, nem csak engem, míg Apa otthon igyekszik a másnaposságán úrrá lenni. Annyira nem volt képben még vasárnap sem, hogy csak hétfőn vette észre az új hajszínem :D Erre a hétre is gyakorlatilag minden napra jutott valami, volt hogy két dolgot is el kellett intéznem. Be kellett mennem az oviba is, a pszichológus kérte, hogy beszéljük meg Bence fejlődését...

Az esküvő hetén sem unatkoztam/tunk: vissza kellett vinni Apa cipőjét cserére, ki is cseréltettem neki, de szegény talán még rosszabbul járt, mintha nem erőltettem volna... Szerdára a szokásos NevTan mellett még virágot is kellett rendelnem, amit Kata imádott! Igazi NŐ, utánoz, minden kell neki, ami a kezemben van, ugyanazt akarja vele csinálni, amit én :) A virágoktól pedig teljesen el volt ájulva, csak futott az egyiktől a másikig, nem győzte őket finoman simizni :)
Szombaton, április 13.-án volt az esküvőnk... Sztem ezt egy új posztba teszem ;)