Boldog Karácsonyt!

Ezúton kívánunk minden kedves olvasónknak nagyon boldog és meghitt karácsonyt!

Karácsony közeleg...

... és már tegnap fel is állítottuk a fát. Kicsit beárnyékolja az ünnepet, hogy Bence beteg :( Már pénteken szóltak az oviból, hogy Bence nagyon bújik, lefekszik a szőnyegre, menjek érte, mert bújkál benne valami. Hazajöttünk, adtam neki Nurofent, mert fájt a feje. Hamar jobban lett, így reménykedtünk benne, hogy csak fáradt. Délben kapott még egy adag köptetőt is, mert köhécselt, délutánra ez hurutossá vált, de szépen szakadt fel neki. Éjjel sokat keltünk hozzá, figyeltük nem lázasodik-e, és sajnos igazunk lett :( Hajnalra lázasan botorkált át hozzánk :( Nap közben is sokszor lázas lett, így elvittem az ügyeletre, inkább a sok köhögés aggasztott, féltem nehogy tüdőgyulladás legyen, de szerencsére "csak" egy vírusos torokgyuszi. Tüneti kezelés, továbbra is lázasodik, délután vissza is hányta a sok váladékot, amit lenyelt :( Egész nap csak Katát próbáltuk kizárni Bence szobájából, persze a két gyerek nem érti, hogy miért nem játszhatnak most együtt, így felváltva megy a sírás emiatt. Éjjel ismét lázas volt Bence, reggel Kata dobta vissza a reggelije egy részét, őszintén remélem, hogy csak Bence nyomorgatta meg, amikor Kata belógott hozzá... Azért akkor rendesen mosolyogtam, amikor mondta Bence rekedtes hangon, hogy Anya, meggyógyultam, mikor megyünk a Dodóékhoz? Édesem, nem érti, hogy nem mehetünk sehova, amíg beteg :( A tegnapi faállítás is jól sikerült, Bence nem rakosgatta fel a díszeket, de bőszen adogatta Apának. Kata is aktívan kivette a részét a díszítésből, bár eleinte a fáról adogatta Apának a díszeket :D Mindkét gyerek oda van a fáért, Kata a maga módján finoman fogdossa a számára is elérhető díszeket, csodálja a villogó izzósort, Bence pedig mindig be akarja vinni a szobájába, mert "csodaszép" lett a fa :D
Annyira remélem, hogy ma már sikerül neki lázmentesen tölteni a délutánt, bár sajna nem sok remény van rá. Azért a 3 lázas napot ilyenkor mindig kihasználja :( Márpedig akkor a karácsonyi rokonlátogatást el kell halasztanunk...
A sütés főzés is jól áll, készen van a mézeskalács, tegnap Apa megcsinálta a kókuszgolyót, ma már csak kis golyókat kell csinálni belőle, hamarosan elkészül a mézes zserbó is (köszi Mia, a receptet!), a töltött káposzta is lassan a finisben lesz. Már csak a pogácsák elkészítése van hátra, de azt majd csak akkor, ha Bence teljesen láztalan lesz, mert félek ránk fog száradni a sok sütemény :( Holnapra már csak a halászléért kell elmenni és tényleg minden a helyén lesz (óh, még a csomagolás hátravan, de egyszerűen nem jutok vele előre, mert Kata most 2x alszik, így felváltva vannak ébren Bencével, ami igencsak megnehezíti a meglepetés-csomagolást).
Persze a hó is most esik, remek szánkózási lehetőség adódott, amit nem tudunk kihasználni, mert beteg a Nagyfiú :( Na jó, túléljük, de azért legyen fehér karácsonyunk, ha már úgy is be vagyunk zárva a négy fal közé :)

Készülődés...

...a karácsonyra. Tegnap elmentem megvenni a karácsonyi sütik alkatrészeit, csütörtök-péntek tájban pedig a friss dolgokat is beszerzem. Megvannak az ajándékok is, már csak csomagolni kellene őket. Izzósorok felrakva, receptek gyűjtése folyamatban. Ma még lesz egy szentendrei kiruccanásom a csoki boltba, mert fejembe vettem, hogy idén onnan lesz a fa alatt nassolni való :)
Most valahogy úgy érzem, hogy végre le van tudva a stresszes része a karácsonynak, hogy most nyugodtan várhatom, gyűjthetek ötleteket hogy mivel foglaljam majd le a gyerekeket itthon a két ünnep között. Nem kell sietnem sehova, nem kell már vadásznom semmit a tömegben. Ez jó érzés, nagyon régen nem volt már ilyen.
Hétvégén is kaptam Apától kimenőt, hát hogy az is milyen jól esett! Minden Anyának kellene hetente vagy havonta egy délután, amikor azt teheti amit csak akar. Nekem az áruházi nézelődés, esetleg vásárlás is kikapcsolódás, vagy a barátnőzés is remek tud lenni, nem kell sietnem, mert a gyerek nem bírja már sokáig a bevásárló kocsiban ücsörgést, nem kell arra figyelnem, hogy hamar rohanjak végig a sorok között, mert Apa vár. Vasárnap Bumbival hozott össze a sors, bevallom úgy elrepült az idő, hogy mire észbe kaptam már 6 óra volt. Jó volt 3-4 órára úgy elmenni, hogy tényleg "felnőtt" dolgokról tudtam beszélgetni, nem kellett azt lesnem, hogy a gyerek mit szed le/szét, hova szaladt :D Imádom mindkettőmet, de ez a 3,5 óra nélkülük egészen feltöltött... Mia írta, hogy neki a tánc a drog... Hát nekem a barátnőzés :)

Hivatalos dolgok...

Túl vagyunk ezen is... Nem mondanám, hogy egyszerű volt, de szerencsére Apa is ott tudott lenni, így azért könnyebb volt. Két gyerek, két személyi... előttünk szintén, na de ők nem voltak egyszerűek. Ezt akkor sejtettük, amikor az ügyintéző láttunkra összecsapta a két kezét, hogy jaj de jó gyerekeink vannak :D Tény, hogy végül Kata is és Bence is nagyon ügyes volt, kicsit várakozni is kellett ez volt a nehezebb, bevallom azért arra számítottam, hogy majd Bencét a csillárról kell leszedni unalmában :) Nála ez lett volna a minimum. Fél óra alatt végeztünk mindennel, gyerekek csodás fotót produkáltak, még rajzoltak is.
Utána jelenésünk volt az idei utolsó tornára a NevTanban. Azért ez arcul ütött... És most ismét jön 3 hét szünet. A tendencia eddig: 3 hét foglalkozás, 3 hét szünet, 2 hét foglalkozás, 3 hét szünet :( Nem tudom így nyárra hogyan fogunk eredményt elérni. Nekem jövőre nem lesz lehetőségem munka mellett szerda délben elvinni a gyereket a tanácsadóba a foglalkozásra... Azért ez egy kicsit aggaszt.

Kata bari elleni oltását is megkapta tegnap. Mértük is ruhástul, pelenkástul volt 9 810gramm és 80centi. Ha leszámítjuk a ruhát, jó ha 100gramm hízást sikerült produkálnia az elmúlt 1 hónapban :( 12 foga van kint, no és persze megint jön egy foga, jó eséllyel emiatt nem eszik ismét... Áh, már nem is agyalok ezen :D
Nézzük a 15 hós napirendjét...
Reggel kb. 8 - fél 9 körül kel, beszipkáz 150 tápit, délelőtt vásárolunk vagy ha pocsék idő van, mint mostanában, akkor itthon próbáljuk egymást szórakoztatni. Délelőtt eszeget egy kis kekszet, kifli csücsköt, almát, de nem igazán nevezném reggelinek. Ebédelünk délben (mostanában madárnyi mennyiséget), többnyire azt eszi amit én. Fél 1 körül tente van a kisasszonynak, kb. másfél - 2 órára, aztán uzsizunk joghurtot, gyümölcsöt, kekszet, mikor mit. Elmegyünk Bencéért, út közben is eszik pár falatot, ha kevés volt az uzsi. 6 körül jön egy kis hiszti, hogy fáradt, de 7 körülre túlpörög. Vacsizunk, kenyérkét, felvágottal, sajttal, rendszerint paprikával, aztán joghurt, Adventi csoki, majd pancsi, Bencézés, este 9kor ismét tápi kb. 150-200 mikor mennyi. Ekkor tesszük le aludni, 2-4 között kel enni, akkor már azért 200-220 tápi is lecsúszik félkómában.
Ha korán kel (8 előtt), akkor még délelőtt alszik egy fél órát - órát, délután pedig picit később fekszik le aludni, akkor is 1 órácskát kb. Hétvégén, szombaton Papáéknál ez mind borul, 3x alszik fél órát (vagy 2x), estére szintén túl pörög, úgy kell 9kor lelőni.
Stabilan megy, táncizik, szinte már szaladva incselkedik, hogy kergessük :) Ha énekelünk, már nagyjából tudja utánozni a hanglejtést, mindenki Annya, legyen szó Apáról vagy Gabiról, Papáról :) Szeret itthon divatozni, mindent magára akar venni, szoknyácskát emelgeti, mutogatja, cipőket hozza, hogy adjuk rá :D A szőlőzsíromat előszeretettel ujjazza ki a tokjából, úgy látom ízlik neki :D Mindig mindent meg kell néznie, amit csinálok legyen az főzés vagy a "kis helységben" ücsörgés. Iszonyatosan jó kézügyessége van már most! Minden felcsipeget a földről, képes a legkisebb lyukba is bedugni a talált szöszöket. Még mindig csak elvétve vesz a szájába nem odaillő dolgokat. Etetőszéket már kiszanáltuk, nem hajlandó beleülni, egy karfás székben szeret enni, ahogy Bence. Ha fáradt, megy a szobájába és hangos Annyaaa kiabálással jelzi, hogy aludni szeretne.

Bencéről is pár szó:
Már sok mindent meg lehet vele beszélni, de még mindig nem érdekli ha rászólunk :( Szemmel láthatóan nem akar szót fogadni, van hogy csak az esti pancsi miatt van vita, de legtöbbször Kata piszkálása miatt van megdorgálva. Most rossz passzban lehet, mert az oviban is panaszkodnak a viselkedésére, ellöki a csoporttársait, szétrombolja az épített hóembert. Aztán persze elmondja, hogy nem szabad... Itthon is ez van, egyszerűen nem tudok mást tenni, mint túlélésre játszani. Ha mindenért büntibe menne, sztem egész nap ott ülhetne. Már annyira hiányzik, hogy meséljen az oviról, hogy kivel játszott, mit evett, ízlett-e neki. Hogy elmondja kik a barátai, voltak-e udvaron, bántották-e vagy ő bántott valakit, stb.
Egyébként már a fodrásszal is nagyjából megbékélt, mondogatja, hogy megnőtt a haja, el kell menni levágatni Zsuzsi nénihez. Hát meglátjuk, ha nem felejteném el, kérnék időpontot neki és Apának...
A kirakósokat pillanatok alatt összerakja, a szerelhető autókat percek alatt szedi szét és szereli össze. Ami érdekli, ahhoz van esze, de türelme még néha ahhoz sincs. Ha valami nem megy elsőre hisztizik, nem segítséget kér vagy újra megpróbálja. Van hogy nem is próbálja meg megcsinálni, egyből hozza hozzánk :( Nem tudom hogyan lehetne ezen javítani, próbálunk vele játszani, sikerélményt adni neki, hogy valamit kis segítséggel meg tud csinálni. Ha fejébe vette, hogy nem megy neki, akkor balhé van, ha nem csináljuk meg helyette (pedig azért nem csinálunk ám meg mindent helyette...). Ilyen pl. a kabát vagy csizma felvétel. Oviban simán megy, itthon meg persze nem tud egyedül elkezdeni öltözni. Ha pedig határozott vagyok és megvárom hogy egyedül öltözzék fel, akkor kb. negyed óra tömény üvöltés és tessék-lássék bénázás a részéről a jutalmam. Nekem ehhez gyakran nincs türelmem, Apától meg nem várhatom el reggel, hogy hagyja a gyereket tombolni, egyedül öltözni. Úgy érzem, amikor mégis próbálkozom egyedül öltözésre rávenni és megmutatni neki, hogy látod egyedül is megy, a sok hisztizése miatt úgy érzem mintha büntetném őt... Pedig nyilván nem, csak...
Elkezdte az esti lefekvésnél keresni a kifogásokat. Van ez a ScoobyDoo vagy mi, amit néha megnéz, mert elfelejtjük átkapcsolni a tévét, azóta mindenhol szellemet lát :D Persze nem fél tőle, csak megjegyzi, mondogatja, hogy szellem... Ha hétvégén nem kapcsolunk időben pl. egy Bud Spencer filmről máshova, akkor már utánozza, csapkod, verekszik... Ebből is látszik, hogy mennyire ráragadnak ezek a dolgok, ezért is figyelünk arra, hogy mit néz és mennyit. 
Szóval vannak még csiszolandó dolgok, mindig jönnek új dolgok, amikkel meg kell küzdenünk. De már legalább nincs gond azzal, hogy esetleg lelép a járdáról az úttestre. Emlékszem tavaly még ez volt nagy problémánk...

Zik-zik...

Szeretem a friss havat, főleg amikor együtt állunk a hóesésben és tátott szájjal várjuk a nyelvünkre hulló hópihéket...
Vagy amikor a friss hóban lábnyomokat követünk...
De az is szuper, amikor a legkisebb hangosan nevetve tartja ki a kezét a hóba és ezerrel hadonászik, hogy minél többet megkaparinthasson a hulló hópelyhekből :D

12.

Kibújt a 12. foga Katának, ennek megfelelően olyan csúnya a feneke, hogy én ilyet még nem láttam, pedig Bencének volt ám sokáig tartó minden étkezés utáni hasmenése... Különböző kencék kerültek felhasználásra, a gyógyszertáritólkezdve, a Neogranormonon át, a gyógyszertári boraxosig... Most egy receptre kaphatót próbálunk, meglátjuk...

Egyébként semmi extra. Szopi már nincs, nagyon megzavarta a cumisüvegezést, kénytelen voltam megvonni tőle teljesen. Több, mint egy hete nem kapott, de még mindig fáj, csomós... Azt hittem pár nap és letudom, de ma kénytelen voltam kicsit lefejni belőle, mert nem tudtam szisszenés nélkül felvenni Katát. Ez van, nálam még ez sem megy simán :(
Nagy csóka, rászokott - gondolom a szopi helyett - arra, hogy felhúzza a pólóm, majd ráteszi a buksiját a csupasz hasamra :) Nem mondom, hogy bánom :D Nagyon jó érzés, mintha azt mondaná ilyenkor, hogy szeretlek ;)
Éjjel még mindig kel enni, volt pár kivételes alkalom, amikor nem, de többnyire kel még. Most egy kicsit sűrűbben is, mert fogzik, fáj a popsija. Reméljük ez is hamarosan visszaáll.
Bence meglehetősen jól viseli az éjszakai riasztásokat. Nem szokott rá felkelni, legalábbis nem jön ki emiatt, bízom benne, hogy azért, mert tényleg nem ébred fel rá. Néha már egészen jól eljátszanak együtt, bár gyakran hisztis Kata, ha már közelít Bence, akkor elkezd sírni, de van hogy ő kezdi a "bunyót". Bencének még mindig sokszor kell szólni, hogy finomabban bánjon Katicával, nem tudom kellene-e már neki értenie, hogy miről van szó... Mondogatják, hogy még nem, de én már rengeteg 4 évest láttam Bencénél sokkal megértőbben játszani kicsivel... Az hogy kiveszi Katica kezéből a játékot még belefér, emiatt nem aggódom annyira, de amikor ráfekszik, megüti a fejét poénból vagy megrúgja, mert neki olyanja van, hogy lábbal akarja lökdösni Katát, hát akkor azért elgondolkodom, hogy ez nem annyira normális dolog. Persze ezt azért igyekszem elhessegetni a fejemből. Szerdától ismét NevTan, igaz hogy csak 3 hétre, de már kezdem megszokni, hogy ez a fejlesztés is olyan lesz, mint a mesében: hol volt, hol nem volt...

Az első...

...felismerhető firkarajzot kaptam meg tegnap.

4 és fél évesen éppen aktuális volt már, nem? Repesek az örömtől :D

És nézzük a többi alkotását mostanában:

Ez is egy tegnapi rajz, kezd felismerhető lenni az emberi alak :)

Márton napi liba :) Itt az a meglepő, hogy sikerült nagyjából csak a liba lábát és a csőrét színeznie...

Ősz... Ezen a képen azért lepődtem meg, mert végre nem csak sötét színeket használt, mindent bevonva vele. Látszik a kép közepén, hogy valami "készült"...

Másoknak talán ezek nem nagy dolgok, de nálunk igenis nagy előre lépést jelentenek. Ha a többi gyereket nézem az oviban, akkor már a kiscsoportosok is tudtak ilyeneket rajzolni, Bence középsős, szóval van mit behoznia :D Szeretem, amikor ilyen kézzel fogható, látványos fejlődési periódusai vannak. Ebből merítek erőt, ahhoz hogy elhiggyem tényleg jót tesznek a terápiák és nem csak az időnket pazaroljuk rájuk velük.

Márton-nap az oviban...

Volt ám az is, csak a sok betegség miatt nem volt időm megírni.
Csináltam fotókat is, de persze a fotómasina akksija lemerült, így telefonnal voltam kénytelen dolgozni. Az meg, hát hogy is mondjam, nem lett túl látványos :(
Az első és egyetlen nagyon fontos tény, hogy a tavalyi Márton-napi lámpás felvonulás után nem számítottam nagy együttműködésre Bencétől, de hatalmasat tévedtem :D Annyira jó volt látni, hogy énekel, részt vesz a mondókázásban, hogy teljesen el voltam tőle ájulva. Ez nagy szám, mert ő sosem vett részt az ilyesmiben, vagy csenden ment a többiek után vagy kivonta magát a csoportból és csak hozzám volt hajlandó bújni. (Várom is nagyon az Anyák napját, mert végre én is meghatódhatok majd, és nem pedig szinte kívülállóként fogom nézni az egész ünnepséget Bencével az ölemben.)

A sor elejére került :)

Íme a sok szép lámpás...

 

Bence a kezében a lámpással énekel...

Kiveszi a részét a mondókázásból :)

Kata persze szökött, ment mászókázni, mert számára a kis éneklés, mondókázás nem volt érdekes. Nehéz volt úgy fotózni, hogy közben őt is terelgettem. Volt hogy berohant a köz közepére, úgy kellett kicsalogatni :D Sajnos Apa aznap sokáig dolgozott, így ő nem tudott eljönni :(

Jobban...

Nos, Kata már a régi. Kezd étvágya is lenni, ismét ivott 200 tápokat, ami azért nagy megkönnyebbülés.
Most én vagyok dögrováson, miért is ne kaptam volna el :) Két hét alatt ez a második betegségem. Tisztára, mintha ovis lennék :D Sebaj, már lassan kezdek jobban lenni, a csúcs szombat éjjel volt. Mondtam is Apának, hogy ha Katának is így fájt a torka, mint nekem, akkor nem csodálom, hogy nem akart enni-inni. Nekem még a fülemre is ráment és hogy ne legyen azért minden olyan egyszerű, még a nyakam is elaludtam péntekre... Hát ez az én formám.
Azért szombaton voltunk ünnepelni, 2 nagyon finom tortát is kaptam. Először fordult elő, hogy Bence nem tudta megenni a kis táblácskát a tortáról, mivel kívül-belül marcipános volt a második, elég hamar telítődött. Mondjuk már az első túró torta fullra töltötte a kis pocakját, szóval az is lehet, hogy ezért nem tudott mit kezdeni a második szelettel :)

 35 :D

Ez az enyém, ugye Anya?

A Kisasszony nem volt elájulva a tortáktól... 

 Még neki is jutott kis maradék :)

Vírus...

Igen, vírusos torokgyuszi, "jó kis" hólyagokkal a szájában... Remek. Csak Bence ne kapja el.

Ismét beteg...

...de most Kata.
Hétfőn Bence volt furcsa reggel. Láttuk rajta, hogy olyan kis kedvtelen. Azt hittem, hogy csak a rövid hétvége miatt szomorú. Szóltam is az oviban, hogy figyeljék, hátha beteg lesz. Aztán jött is a telefon, hogy 38fokot mértek neki, így elindultam érte, hazajöttünk, akkor már ment lejjebb neki. Mire a dokihoz értünk már nem volt hőemelkedése sem. Igazából a doki is tanácstalan volt, mert picit volt piros a torka, határeset a füle... Persze jött a "biztos a foga" szöveg. Kicsit hittem is meg nem is, mert Bence láza rendszerint alig levihető szokott lenni, hőemelkedése még sosem szűnt meg magától, így reméltem, hogy jól tippelt a doki. Kaptunk 3 napot itthon, csütörtökön már mehetett.
Tegnap este Kata lett lázas. Hívtam dokit a rendelőben, megkaptunk az instrukciókat, este kúp, nappal Nurofen (este kúp után 1 órával is mehet, ha a kúp és a hűtőfürdő önmagában hatástalan, hétfőn pedig randi vele, ha még lázas lesz Kata). Bárcsak elég lenne... Ismét remény, hogy hátha csak az ami Bencénél volt, akkor nem lesz magas levihetetlen. Láttam, amikor ásított, hogy a torka piros. Este hőmérőztünk, kapott kúpot, láttuk hogy nincs minden rendben, mert mindkettőt egy hang nélkül tűrte. Ez nem jellemző rá. Ahogy a kúp szépen hatni kezdett, Kata is élénkebb lett. Evett egy keveset, majd letettük aludni. Fél 1kor arra ébredtem, hogy sír, lázas ismét. Nincs szerencsénk a hőemelkedéses elmélettel :( Kapott szirupot, evett, benedvesítettem kezét, lábát, haját és letettem. Fél óránként csekkoltam, kezdett lemenni a hője, de fél 4 sem volt, mikor ismét sírt, Apa csekkolta, megint lázas :( Akkor már pucérra vetkőztettük, csak pelus volt rajta, kapott kúpot ismét, most már alaposabban benedvesítettük és magunk közé vettük aludni. Ment le szépen a láza, hajnalban evés után visszatettem az ágyába. Most is alszik, pedig 10 előtt picivel keltettem, mértem (lázas, mi más), kúpot adtam, ismét alszik... Jó hétvégénk lesz én már látom :( Most abban reménykedem, hogy ez az, ami Bencének volt, mert akkor nem fogja visszakapni és nem kell őt ismét itthon dekkoltatni napokra. Olyan nehezen szokik vissza az oviba. Most csak 3 napot volt itthon, mégis megváltozott, nehezebben viseli a közösséget az óvónéni szerint...

Mik vannak...

Most 3 hét Nevtan szünet... Mert ők nem tudom mit csinálnak most. Hát most erre nem tudok mit mondani. Aztán 2-3 hét és jön a téli szünet... Így tényleg nem lesz elég Bencének az egy év terápia :(

Egyébként próbáltam elvinni foci edzésre, kapott egy alkalmat, hogy megnézzük érdemes-e. Kiderült, hogy annyira szét bohóckodja az edzést, hogy a többiek sem tudnak dolgozni. Így hát nem mehet :( Pedig jó lett volna neki egy mozgás, a koordinációs készség fejlesztésről nem is beszélve...

Lassan vége...

... a szoptatásnak. Már nagyon kevés tejem van, furcsa volt látni, hogy nem kell Katának. Ismét lezárul egy időszak, ami több mint egy évig minden napos volt. 
Már régóta próbáltam kiváltani, nem volt már az a kellemes, meghitt dolog az életünkben. Ahogy egyre több foga van, közben persze bújnak is ki sorra a többiek is, már nem volt élvezet, de még az elviselhető kategóriát is csak ritkán ütötte meg a mércén. Ráharapott, minden szívott korty fáj, főleg amikor fogzik is. Ahogy elnézem már csak ímmel-ámmal tud enni, pótlás szinte mindig kell. Jó ideje bennem volt a gondolat, hogy elválasztom, de amíg nem evett mérhető mennyiséget a tápszerből, nem volt merszem. Most hogy már 200 is lecsúszik neki, így kicsit könnyebb. Na meg azért, mert nem én döntöttem, hanem ő. Neki nem kell és nem én vonom meg tőle.Nem sokára 14 hónapos, örülök, hogy sikerült az egy évet elérnünk, főleg mert Bencénél 4 hónapig tartott csak ez a szoptatós időszak. Úgyhogy ezt én most sikernek élem meg :)

Ma megyünk oltásra, megkapja a meningococcus elleni oltást Kata. Aztán jövő hónapban pedig a bari ellenit. Lesz mérés is, amit nagyon várok, mert a Kisasszony mostanában nagyon válogatós és keveset is eszik mennyiségre. Sztem most is fogzik, mert a feneke rendesen ki van csípve :(

Fogak és egyebek...

Sikeresen letudtuk a betegségsorozatot. Már ez is haladás, azt hittem sosem lesz vége. Aztán még éppenhogy vége lett az éjszakázásoknak, jött egy fogacska... Majd mégegy... És tegnap ismét kibújt egy. Bevallom töredelmesen, szeretnék már egy olyan éjszakát, amikor csak 1x kel Kata enni.
Doki nénink is aranyos volt, mikor elvittem Bencét hozzá, mert a szemhéja bepirosodott (szerencsére semmi extra, nem fertőz, csak kenőcs kellett rá), minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy Kata alvása milyen, alakul-e már, folyamatosan gyűjti az infókat és most majd amikor megyünk oltásra 11.06.-án, akkor majd ajánl nekünk egy helyet, ahol állítólag tudnak valami vizsgálatot csinálni. Gondolom nem alváslabor, mert azt már kiveséztük, hogy nem viszem el Katát, mert egy fogzó gyereket nem fognak megvizsgálni, de ha mégis akkor is feleslegesen. Szóval örülök, hogy ennyire képben van és tényleg egy olyan doki, aki nem csak a munkáját végzi automatikusan, hanem emlékszik is az emberre, a gyerekre. A régi dokinkról ez nem mondható el.
Ott tartottam, hogy Kata 10 fogú lett, kibújtak az alsó rágók is, persze mindkettő jó kis orrfolyás kíséretében. Már meg sem említem ezt a dokinak, nem viszem el hozzá emiatt.
Apa is itthon volt szabin a múlt héten, szegény jól kifogta, mert egy náthával sikerült ágynak dőlnie. Mondjuk még mindig jobb, mintha a kollégája szabin van és úgy betegedik le, esélye sem lett volna kifeküdni.

Aztán ott van Bence is. Ismét járunk végre a terápiára. Szerdánként ebéd előtt elhozom az oviból, megyünk tornázni egy kicsit, aztán itthon ebéd és kidől. Az oviban is megy ezerrel a fejlesztés, a pszichológus is foglalkozik vele néha.

Kata már szinte rohan, hihetetlen tempóban gyakorolja a járást, már a lifthez is egyedül sétál ki, a lépcsőn is le tud menni, de nem akar, neki a felfelé menet a bulisabb :) Állandóan megy Bence után, aztán ha Bence elé gurít egy nagyobb labdát vagy ráteríti a takaróját, akkor megy a visítás. Persze nem jön ki, ott ül és bömbizik :)  Kihozom, megvigasztalom és már szalad is vissza :D Rengeteg mindent mond már: adda - labda, ámma - lámpa, anna - anya, amma - hamma, sőt már a cicáknak sziszeg, a kutyáknak berreg :D Meglát a tévében egy kutyát vagy macskát vagy bármilyen állatot, már hallom azt a magas frekvenciájú iiiiii-t :) Behalok tőle :) Iszonyatosan hisztis, igazi nőci :D Dumagép, igazi csaj :) Huncut, kacérkodós, puszit kiharcoló, tényleg igazi nő :D Apa épp a minap mondta, amikor a leányzó végig szaladt a szobán egy labda után, hogy ez a korszak az egyik legszebb a gyerek életében.

Most állunk át a napi egy alvásra, nem mondom hogy egyszerű. Persze hagyhatnám, hogy magának oldja meg az alvást, de akkor két alvása lenne, egy 11 körül, egy pedig 5 körül. Aztán meg 11kor is még itt ugrálna a fejünkön. Úgyhogy este most van egy kis mélypontja 6-7 között, akkor extra nyíg, de ha átesik azon a bizonyos ponton, akkor már kipattannak a szemei és este 9kor is alig tudom letenni. Ezt persze Bence legnagyobb örömére, mert neki mindig este fél 9kor jut eszébe Katával szétpakolni a szobát, tudván hogy amíg Kata ébren és nem sír, addig nyert ügye van neki is, nem kell aludnia :)

Betegségek...

Múlt héten Kata 3 napos láza tett minket próbára. Féltem, hogy elkapja Bence is, mert hát igaz, hogy 3 éven felül ritkán fertőz, de nem biztos hogy az a vírus olvasta a könyvben ezt a részt. Aztán végül ezt megúszta, de hogy ne legyen minden szép és jó, hazahozta az oviból azt a jó kis hányós-fosós vírust :( Bence szerda éjjel hányt, aztán be is lázasodott, csütörtökön még pihizett, látszódott rajta, hogy nincs jól, nem kelt fel, egy falatot sem evett és az innivalót is úgy kellett beleimádkozni. Csütörtök éjjel semmi nem történt, pénteken láztalan volt és nagyon virgonc, délután még egy sétát is megengedtünk neki. Sőt kikunyizott magának egy csokis croassant-ot. Én este elmentem osztálytalálkozóra (ej, de jó volt!), aggódtam hogy mi lesz, ha Kata felébred, de mint kiderült, nem csak ő adott Apának sok teendőt, hanem Bence is. Mire hazajöttem kb. 11 óra volt, Katával addigra Apa már zöldágra vergődött, de Bencének éppen akkor húzta az ágyneműjét... Teljesen magam alatt voltam, pedig már olyan jól volt Bence. Lehet csak az a csokis péksüti volt a ludas.
Aztán éjjel Kata is hányt. Áthúztam az ágyneműjét, megetettem, letettem aludni. 1 órával később ismét hányt, kúp, ágyhúzás, gyerek öltöztetés... Remek :( Éjjel úgy feküdtem már le, hogy mondtam Apának, sztem elkaptam, nem vagyok túl jól. Reggelre felkelni sem tudtam, annyira fájt a hasam, hányingerem volt. Csak a wc-re szaladgáltam, jártányi erőm is alig volt már délutánra. Tegnap egész nap csak vergődtem az ágyban, hamar beájultam este és éjjel is aludtam volna, mint a bunda, ha Kata szemei nem pattannak ki éjfélkor, hogy ő kialudta magát, ébresztő. Kata ugyan abbahagyta nap közben a hányást, de a hasmenés őt is elérte délutánra. Szerencsére ivott eleget, egész nap ciciztünk, csak attól rettegtem, nehogy kiszáradjon, de ős ebben is más, mint Bence szerencsére ;) Mára mindenki jobban van, most várjuk hogy Apa mikor robban le, a két gyerek nem kímélte, Kata állandóan a szájába akart benyúlni, Bence meg jó párszor rátüsszentett. Remélem nála nem jön ki ez a sz.r, mert akkor ma-holnap ő is ágyban

Egyébként a kishölgy szépen elkezdett menni, már simán megtesz 4-5 métert, lassan megfontoltam és nem az az első, hogy ha valahova oda akar menni, akkor négykézlábra ereszkedik, hanem bőszen használja új tudományát :)

Amikor dühös vagyok...

Nem, nem, most éppen nem, de Bence egy jó szövege megnevettetett :)

Mondja nekem Bence: Anya, nem dühös.
Mondom is neki: Nem, Bence most jó fiú voltál, nem vagyok dühös.
Majd konstatálja: Anya nem vagy dühös, majd jövő héten meggyógyulsz. :D

Na igen, lehetne inkább a düh egy betegség... És akkor lehetne rá gyógyszer is :D

Katicánk egy éves lett...

Szóval az úgy volt, hogy pénteken töltötte, ajcsikat már korábban megkapta, szombaton mentünk családozni, akkor lett végülis felköszöntve tortával. Semmi extra, rendeltem egy szép katicás tortát, amibe belemélyeszthette az ujjacskáját, leszedegethette róla a katica bogárkákat.

És akkor pár szó álljon még itt a leányzóról :)
Hivatalos mérés nincs, mert lebetegedett, így nem tudtunk elmenni. Kb. 9,5 kiló és 76centi. 80-as ruhákat hord, kicsi topánkája 19-es. 6 fogacskája lett, pont a szülinapja előtti napon bújt ki az utolsó.
Mindent eszik, de csak keveset egyszerre. Imádja a gyümölcsöket és zöldségeket, inkább nyersen eszi őket. Főzelékekből talán a brokkoli és a spenót az, ami nem csúszik. Nem szereti a májat és a halat sem (olyan, mint én :D). Vacsorára nem eszik kenyeret, gondolom vigyáz az alakjára, holott ez volt az egyik első kedvenc. Inkább a sajt és a paradicsom, uborka csúszik. Szeret cicizni, tejem már nem sok van, most térünk át a cumisüvegre. Abból lassan megtanult inni, már az ivócsőrt jól használja, de továbbra sem jelent gondot a pohárból történő ivás.
Stabilan áll már kapaszkodás nélkül, elkezdett lépegetni is, bár még elég bátortalan. Most már megfogja a kezünket, ha sétálni akar, eddig ezt elutasította, lehuppant a fenekére és mászott inkább. Ha előkerül Bence, akkor szinte biztos, hogy ráveti magát, általában ő kezdi a hancúrozást :D Nagy csóka ő is, akárcsak Bence :D Hangosan nevet, amikor jajgatunk és persze folytatja tovább a hadműveletet :) Kitartó, nem szokott elszakadni a cérna, ha valami elsőre nem sikerül. Ez kicsit szokatlan, mert Bence mindig elsőre kivágta a balhét, hogy nem megy neki. Igazi csajszi, szereti pakolgatni a ruhákat, mindenhez van egy szava. Imádja az első igazi cipőjét, gyakran hozza, hogy adjam a lábára :) Ez is olyan furcsa Bence után, ő minden új dolgot elutasított. Már felmászik egyedül Bence ágyára, de ha a mi ágyunk előtt ott egy szivacs, akkor oda is simán felmegy már, tényleg csak centiken múlik, hogy segítség nélkül még nem megy. Lemászni már rég óta egyedül is tud.
Mutogatással kifejezi, hogy mit szeretne. Babakocsira mutat, ha sétálna, konyhapultra, ha szomjas, asztalhoz megy, ha éhes és a pólómra is ráveti magát, ha egy kis cicizés kell neki :)
Most már kevésbé fél a nagyobb játékoktól, amit ugye Bence váltott ki nála. Bence közeledésétől sem sírja már el magát, lassan kezdi megtanulni, hogy ő ilyen, ez van :)
Este sajnos nem alszik el nélkülem. Nem is a tej kell neki, csak a közelségem, Apa hasztalan próbálja egyedül elaltatni, ha én nem vagyok itthon (jó, ilyen csak egyszer volt még, de akkor is). Éjszaka 2 kel még enni, nem éri be csak cumival, szóval a nappali evéseket kellene felturbóznunk, eddig hiába próbálkozom, de nem adom fel :)
Kedvenc játéka a kukucsolás, bármi mögött képes elbújni és onnan incselkedni :) Beszéde kimerül az Ana vagy Annya szavakban, de ezeket célzottam használja :D Reggel gyakran hallom kiabálni, mintegy szemrehányóan, hogy Anaaa :D

Megszületett :D ...

Ma hajnalban, kevesebb mint 3 óra vajúdás után megszületett 

Kornélia 4145grammal és 56centivel!

Gratulálunk a nem is oly kicsi lánykához és kívánjuk, hogy a nagycsalád sokáig együtt legyen boldogságban, egészségben! A leányzónak pedig sok-sok tejecskét :D

(Tudom, hogy Kata szülinapi beszámolójával még tartozom, igyekszem, csak közbejött egy három napos láz is, amit még próbálunk kiheverni.)

A szülinapos...

Sok boldogságot Katicánk!

Névnapozás...

Még augusztusban volt Bence névnapja. Nagy volt az agyalás, hogy mit vegyünk neki, mert több elképzelés is volt, de túl sok mindent nem akartunk neki venni. Már csak amiatt sem, mert hogy a műtétre is bevásároltam neki könyvet, autót, hogy az újdonság varázsával el tudjam foglalni.
Tehát a névnapozás képekben :)

Most pedig Kata pénteki szülinapjára készülünk. A tortát már megrendeltem, megkapta már a fülbevalót és egy FP krokit is. Utóbbival persze megy a harc, mert Bence mindig magáénak akarja :D

Az orrmandula műtét...

Ezen is túl vagyunk végre. Olvastam róla rengeteget, sztem amennyire lehet felkészülten vártam a műtétet. Hétfőn megvolt a vérvétel (már akkor mondta Bence, hogy kivették a manduláját ;) Ó, bárcsak...), aztán doktornéni megvizsgálta és megbeszéltük a másnapi műtétet. Mivel a torokváladék tenyésztés ismét mutatott bacit, antbiotikum mellett végezték el neki a műtétet.
Kedden reggel fél 7kor kapott Bence egy pohár vizet, hozzá az ab.-t, majd elindultunk a kórházba családilag. Nem akartam az autót egész napra ott hagyni, azért annyira nem biztató az a környék. Apáék kitettek minket, ők jöttek haza, mi mentünk fel az osztályra. Egy nagyon kedves nővér fogadott minket, még szobát, ágyat is választhatott Bence. Végül egy olyan szobába pakoltunk le, ahol ott volt az előző nap megismert 2,5 éves kislány és egy nagyobbacska 8 éves nagylány. Gondoltam így jobban le tudom majd foglalni, illetve könnyebb lesz rávenni Bencét, hogy megtegye, amit a műtét után kell. Szegénykém nem értette, hogy nem csak úgy odamentünk, hanem van ágya, szobánk, ahonnan nem megyünk még sehova. Folyamatosan le akart lépni :) Kaptunk hőmérőt, mérleget, mértek a nagyfiúnak nagy nehezen vérnyomást (nem igazán működött együtt, de sikerült). Aztán vártuk az anesztes dokit.

 Megérkezett a mi doktornénink is, ő is beköszönt, aztán megjött az altatóorvos is, kikérdezett, be szeretett volna nézni Bence szájába, de persze a nagyfiú nem hagyta. Végülis nem piszkálta a doki, mert még nincs laza foga Bencének.
Aztán jött a nővérke ismét, most egy adag Cataflammal, majd egy adag folyadékkal, amit Bence popsijába kellet beadni. Bence amint meglátta tiltakozott, mondtam a nővérkének, hogy ez most lefogós menet lesz, ha mindenképpen így kell beadni neki, mert a kúpokat nagyon utálja, nem engedi beadni. Épp ott volt az altató orvos is - a nagylánnyal és anyukájával beszélt éppen - és felajánlotta, hogy akkor törjenek össze egy gyógyszert és sziruppal vegye be Bence. Persze addigra Bence teljesen felhúzta magát, nem lehetett vele beszélni, így maradtunk a lefogásnál, hamarabb túl leszünk rajta, minthogy még azzal is küzdjünk hogy beleimádkozzuk Bencébe azt a löttyöt. Ahogy kell: éktelen sírás, csapkodás. Nagy nehezen lecsitítottam és elkezdtünk mesét nézni a notin, várva a sorunkat. Nem kellett sok idő és érződött az "anyag" hatása :D Vigyorgott, mint a tejbetök:

Közben észre sem vettem, hogy a mellettünk lévő kisebb lánykát már bevitték a műtőbe. Még éppen csak elkezdtük nézni a Csingilinget, amikor hozták is ki a lánykát. 10 óra volt és már szóltak is, hogy fogjam meg a fiam, a plüsslasztit és induljunk, mi jövünk. Nem volt időm észbe kapni, csak felpattantam és felemeltem Bencét, aki persze végig vigyorgott, nevetgélt. Magamhoz öleltem és a fülébe súgtam, hogy ügyes legyen, hamarosan találkozunk ismét. Átadtam a műtősfiúnak és becsukódott mögötte az ajtó. Küldtem Apának egy gyors sms-t, hogy most vitték be Bencét, mert persze addigra már ő is tűkön ült, hogy mi van már...
Várakozás közben láttam, ahogy vergődik a kislány is a szüleivel. Hol sírt, hogy csak nyöszörgött, néha egy kis véres nyálat kellett letörölni róla, máskor meg ölbevették, hátha úgy könnyebben átvészeli ezt a fél órát. Fél óra. Ennyi idő volt, míg kitisztul teljesen a kicsi. Ennyi időbe tellett, míg Bence műtétjét megcsinálják. Várakozás közben figyeltem, hogy mi vár rám hamarosan, amikor kihozzák Bencét. Tudtam, hogy ez lesz, hiszen olvastam az egészről. Egy picit persze amiatt is aggódtam, mert a nővérkét kérdezve, hogy mennyi idő az egész, ő azt mondta hogy 20 perc. Bence már fél órája volt bent... Előkészítettem az sms-t Apának, hogy ha nyílik az ajtó, csak rá kelljen nyomnom a küldés gombra, tudtam hogy fél óráig esélyem sem lesz foglalkozni a telefonnal.
Fél 11 körül egyszer csak nyílt a műtő ajtaja, a műtősfiú ölében a fiammal megjelent. Letette az ágyra és megkezdődött a küzdelem. Sírt, csapkodott, vergődött Bence. Felvettem az ölembe, letettem az ágyra, simogattam a buksiját, a hátát, de ő csak vergődött. Próbáltam beszélni hozzá, hogy nézd mindjárt jobb lesz, a kislány is már alszik. Láttam rajta, hogy próbál fókuszálni a kislányra, aki anyukája ölében aludt (addig ők kint sétáltak a kórtermek előtt ölében a lánnyal, hogy ne ébressze fel Bence a kiabálásával), de nem ment neki, üveges volt a tekintete, hát nem mondom hogy szép látvány volt.  Én még sosem láttam őt ilyennek. Csillogott a szeme, de közben láttam benne azt is, hogy nincs magánál teljesen. A nővérke nagyon kedves volt, gyakran benézett, hogy minden rendben-e, segített benedvesíteni a pelenkát, hogy tudjam Bencét törölgetni... Addig nem mertem ellépni a fiam mellől, hogy a másfél méterre lévő csapnál bevizesítsem még a rongyot! Csapkodta magát, ütötte a fejét, ütött engem, próbált átfordulni az ágyon... Nagyon lassan telt az a fél óra :( Aztán egyszercsak miközben ott feküdtem mellette, simogatva őt, hallottam, hogy horkol. Felsóhajtottam. Végre. Vége. Alszik már. Az járt a fejemben, hogy nyugodtan aludjon és mikor felébred minden rendben legyen. Míg aludt váltottunk pár sms-t Apával Bencéről és Katáról...

11 órától aludt negyed 1-ig. Sírva kelt, nagyon fáj, mondta és mutogatott a kezére a branülre. Sajnáltam, mert tudtam, hogy még a branül marad, amíg nem iszik és benne is marad a folyadék a gyomrában. Kínáltam vízzel, de nem akart, csak sírt. Ismét mellé feküdtem és nyugtatgattam, megint elaludt. Közben a doktornő fél óránként jött és ránk nézett. A másik kislány már az ebédre kapott joghurtot ette... Fél délben hozták vissza a nagylányt, akit utánunk vittek el műtétre, már ő is ivott addigra. Kezdtem aggódni, hogy ha ennyire nem akar inni, akkor maradunk éjszakára.
Fél kettőkor ébresztettem, mert már jártak a nyakunkra, hogy innia kéne Bencének. Ő persze csak sírt, tiltakozott, hogy nem iszik. Már felhívtam Apát is, de ez csak olaj volt a tűzre. Még jobban elkezdett sírni, még kevésbé akart inni. 10 perces huzavona után nagy nehezen rávettem egy kortyra. 1 korty. Ennyi volt, amit bele tudtam imádkozni... Pár perc múlva ismét ivott nagy nehezen, végül szép lassan sikerült 1 deci teát megitatni vele. Akkor vártunk kicsit, hogy visszajön-e. Szerencsére nem, így adtam még neki teát, majd hoztam a pudingot, amit szépen megevett. Doktornéni még mindig járkált be hozzánk, érdeklődött, próbált Bencével beszélni, de ő amint meglátta a dokit vagy a nővérkét, egyből elkezdett sírni.

Kettő körül evés után felkerekedtünk egy kicsit sétálni. Ezzel sem volt gond, így amikor visszaértünk a szobába, ismét kért Bence egy pudingot, majd megevett egy joghurtot is. Szépen ivott, persze mindig mondogatnom kellett neki, hogy csak akkor mehetünk haza, ha szépen eszik-iszik. Aztán egyszercsak mondta a nővérke, hogy akkor pisi. Ha csak pár csepp, de kell. Remek, újabb küzdelem. Bence a műtét előtt pisilt, tudtam hogy egy jó ideig most nem fog... Kimentünk wc-re, Bence közben mondogatta, hogy neki nem kell. Bevallom amikor visszamentünk és a nővérke kérdezte, hogy sikerült-e és füllentettem, hogy igen, de szó szerint csak pár cseppet. (Végül itthon pisilt 5 órakor!)
Pisi is pipa, így jött a doktornéni, hogy akkor megnézné Bencét és ha minden rendben vele, akkor megkapjuk a zárót, kiveszik a branült és mehetünk haza.
Riadóztattam Apát, aki nem sokkal később már ott is volt és felvett minket (szerencsére a közelben volt, így 15 perc alatt odaért). Bence szinte kimenekült a kórházból, amit teljesen meg is értek. Hazafelé elaludt az autóban, csak úgy csurgott ki a nyál a szájából, gondolom annyira fájt neki a torka az altatás miatt (maga a mandula helye nem fáj állítólag). Itthon adtam neki Cataflamot és mintha elvágták volna. Rengeteget evett, nem akartam elhinni ;) Éjjel nem kelt, Katával ellentétben, aki úgy döntött, ha már jeles, emlékezetes napról van szó, akkor ő elkezdi növeszteni megint az egyik fogát.
Aztán napokig küzdelem volt az evés, mert neki fájt a szája. Csak a joghurt, a fagyi, a puding, a croassant volt jó, minden más csípett és fájdalmat okozott neki. Talán tegnap volt az első nap, hogy végre úgy evett, hogy nem panaszkodott. Na és persze mivel kezdte? Paradicsommal :D Elcsente a konyha pultról a két hatalmas paradicsomot és azt majszolta...
Éjjel 2-3 éjszaka volt, amikor sírt és átjött, hogy fáj neki, akkor kapott rá gyógyszert, majd aludt reggelig. Elmondhatom, hogy nem voltak vészesek az éjszakák, legalábbis Bencét tekintve nem. Kata azóta is minden éjjel műsorozik, jó lenne lassan kint látni  már azt a fogacskát. 
Bence szája sarkán még ott van a seb (ott volt a lélegeztető cső), talán már az is szebb, szépen lassan be fog gyógyulni. Kontroll ma délben, ha minden rendben, akkor hétfőn mehet oviba Bence. Így legyen!

Életjel...

Megvagyunk, élünk, csak nem akartam panasszal jönni. Rendesen ránk jár a rúd, iszonyatosan el vagyok kenődve. Azt sem tudom, mit tegyek, meddig lesz ez így. Mert ha legalább tudnám, hogy eddig vagy addig húzzuk ki... De nem. A gyomrom már fáj a sok idegeskedéstől, az állandó agyalás miatt aludni is alig tudok. Nem jó ez :( Iszonyatosan nehéz így pozitívan látni dolgokat.

Jövő héten még Bence műtétje is vár ránk, nem mondom hogy ez nem tesz még rá egy lapáttal az egész nyomott hangulatomra.

Szeretnék mondjuk 2 hétet átaludni és akkor legalább néhány gonddal lenne kevesebb.

(Ha esetleg tud vki egy megbízható informatikus állást, ne habozzon szólni!)

A két "rosszcsont"...

Múlt héten Apa szabin volt, így volt lehetőségünk családilag jönni-menni. minden napra volt program, elmondhatom, hogy nem unatkoztak a gyerekek sem. Többet mentünk ki a Papáékhoz is, ami jelentősen javította Kata hozzáállását a család nagyjához :) Olyannyira felbátorodott, hogy néha csak úgy, hátra nézés nélkül lelépett. Nem számított neki, hogy nem követjük, az udvarról simán bement a lakásba, bent pedig remekül elvolt. Simán elkalandozott a kapuig is anélkül, hogy bárkit hiányolt volna. komolyan jó volt nézni. Szerintem élvezte, hogy együtt a család, hogy csak max a játszótérre vagy boltba jutunk le, hanem van egy hatalmas kert, amit kénye kedvére bejárhat. Volt homokozni is, 1-2 hónapja az első ismerkedése a homokkal sírásba fulladt, nem tetszett neki. Mára már élvezettel túrja a homokot :D
A 11 hós méricskén 9200grammot nyomott és 75centi volt. Van már 5 foga, várjuk a 6.kibújását. Az éjszakák mintha most egy picit nyugisabbak lennének. Talán enni is elkezdett jobban, nem csak a cicizés kell neki. Eszik már szinte mindent, csak a nagyon problémás dolgokat nem kóstolta még (pl. tej, méz, magvak). Leginkább a mi ételünk kell még mindig neki, nem bánom. Mondjuk azért meredek tud lenni, amikor a kenyeremről elcsent egész szelet uborkát betolja torokig, majd balhézik, ha elveszem tőle...El kezdett cumisüvegből inni, illetve csak kortyolgatni, ha nagyobb mennyiségű folyadék kell neki, akkor viszont még mindig a pohár van előnyben részesítve.
Szívesen eljátszik egyedül, de vannak napjai, amikor foglalkozni kell vele. Tologatja az autókat és brümmög is hozzá, be nem áll a szája, hatalmasakat mosolyog. Ha nyitva van a bejárati ajtó, akkor már teper is ezerrel, beáll az ajtóba és élvezi, ahogy visszhangzik a hangja a lépcsőházban (sejtem a lakók hogy örülhetnek ilyenkor :D) Ha énekelek neki, akkor ő is próbál utánozni. Jókat derülünk, amikor Kata egy-egy meghallott hangot megpróbál leutánozni. Gyakran csak egy-egy szó hanglejtését, máskor meg pl. a cumisüvegbe visszaáramló levegő sziszegését. Akkor van igazán elemében, ha itthon van az egész család. A hétfőink emiatt kicsit nehezek, mintha egyedül érezné magát, nincsenek itthon a fiúk és ezt nehezen tűri.

Közben persze Bence is hatalmas változásokon ment keresztül. Éppen kedden volt egy látványos javulás nála. De amolyan ugrás szerű. Eddig idegenek vagy ritkán látott emberek társaságában  visszahúzódó volt, bebújt mögém és sírt, ha esetleg megpróbáltuk előcsalogatni. Ehhez képest amikor meglátogattuk kolléganőmet a munkahelyen, hangosan köszönt MINDENKINEK! Beszélgetett a kollégákkal, még a nagy és szőrös főnökkel is! Szót fogadott, nem kellett mindent 20x elismételni, nem gyepálta Katát, és még Apát is békén hagyta mikor kértem tőle, mert ő éppen nagy melóban volt. Egyszerűen döbbentem, de nem csak én, kolléganőm és a főnököm is észrevette, hogy "kinyílt a csipája" :D Veleményem szerint ez annak köszönhető, hogy csak azért is elvittem őt oviba, még úgy is, hogy nem a saját megszokott óvónéni van velük, nem a megszokott gyerekekkel van egy csoportban. Az óvónénije is egyik ámulatból esik a másikba, hogy mennyire jól vette Bence az akadályokat, hogy nincs vele gond, hogy tényleg elkezdett érthetően beszélni mondatokban és már nem a megszokott halandzsa van, ha azt akarja hogy figyeljenek rá.

Kimenő...

Tegnap délutánra-estére kaptam egy kis kimenőt. Ki is használtam az alkalmat, kikapcsoltam rendesen :) Persze félve mentem el, hiszen Kata még cici-függő, így az esti altatása adott némi aggodalomra okot.
Délután leléptem, Kata még aludt, Bencének (állítólag) mondtam, hogy sötétedésre itthon leszek. Az osztálytalálkozó remekül sikeredett, 3/4 10 körül léptem le az étteremből, mert már nagyon fáradt voltam. Nem sokkal 10 után  haza is értem és Apa már nagyon várt, mert Kata sírt konkrétan 9 óta bömbizett, Ő nem sokra ment vele :( Dobtam el mindent, azonnal szaladtam be Katához, kapott tejcsit, meg is nyugodott szépen, nagyokat kortyolt, sőt még simogatott is :D Néha szokott simizni csak, de most megállás nélkül kaptam a simogatást. Szegényke nagyon nem érthette, hogy mit akar tőle Apa a cumisüveggel, hogy hol van Anya, stb. Annyira sajnáltam. Bence is már sötétedéskor keresett, leste az erkélyről az autót, hogy itt van-e már. Mivel nem emlékeztem, hogy azt mondtam volna neki, hogy sötétedésre itthon vagyok, így szegénykém csak járt az erkélyre, aztán csalódottan ment vissza a szobájába. Mire hazaértem, már az igazak álmát aludta (Kata sírása ellenére).
Egy szó mint száz: nagyon jól éreztem magam este, jó volt kimozdulni, itthon hagyni kicsit a családot, emberek között lenni, beszélgetni, kicsit kicsípni magam. A legközelebbi osztálytalira már úgy fogok menni szeptemberben, hogy 9-re mindenképpen hazaérjek, le tudjam tenni Katát és Bencét is...

(Csak halkan jegyzem meg, hogy 10 után nem sokkal evett Kata, legközelebb 2kor kelt enni, majd reggelig semmi... Nem vagyok telhetetlen, nagyon jól esett, de lehetne még ilyen jó éjszakánk? Pedig a 6. fogacska még mindig csak duzzadt ínye alatt van, fehérlik, de még nem törte át...)

Meggyógyult...

Vasárnap óta nincs hasmars, így a gyereket gyógyultnak nyilvánítom. Pontosan 14 napig volt beteg, ezidő alatt minimum 1 kilót fogyott! Beesett az arca, kilátszanak a bordái. Ráadásul rászokott az állandó foglalkoztatásra és balhézik, ha nem játszunk vele éppen. Na ezt lesz a legnehezebb megoldani. Az étvégya kezd visszatérni. Tegnap ebédre végre benyomott egy nagy adag paradicsomlevest, majd uzsira 2 doboz joghurtot és este szó szerint az apja kezéből vette ki a falatokat. Megevett egy hatalmas adag zsömlét felvágottal és sajttal (! eddig ezek nem kellettek neki, most meg? :D ), majd amikor csináltam neki az utóvacsira szánt tápit, már szinte toporzékolt, hogy miért nem adom neki azonnal... Vacsi után fél órával 200 tápit simán legurított. nagyon örülök neki, van mit visszahíznia :)
Ismét vannak új szavak, amiket mondogat: "abi" (Gabi), "babuszi" (babuci). Utóbbit fogalmam sincs, kitőlhallotta, mert hogy itthon nem szoktuk így hívni :D Jó egyszerű szó, igaz?
Továbbra sem mutogat, de egyre több mindennek tudja a nevét. Ha kérdezem, hogy hol van ez vagy az, akkor már megy és nézi is :)
Ma pedig drukkolunk Húgicámnak, hogy a 18.heti UH-n minden rendben legyen és a kistrónörökös megmutassa végre a nemét ;) Azért az nem ér, hogy a szüleit stresszben tartja egészen a szülésig :) Boldog vagyok, hogy ő(k) is átélheti(k) egy kicsi érkezésének szépségeit.

Folytatás...

Lesz mindjárt, mert a tegnapi bejegyzésből kimaradt ez-az időhiányában...

Most éppen azon dühöngök, hogy oké nem én vagyok a világ közepe, nem is tartom magam őskövületnek, de véleményem szerint az már sok, hogy valaki(k) ideállít a sz.ros autójával, bömböltetni a zenét. Én is voltam(?) fiatal, hallgattam az autómban hangosan a zenét, de eszembe nem jutott még nappal sem az, hogy megállok a nagy panelházak között, kitárom az összes ajtót és full hangerőn nyomatom a kedvenceimet. Az egy dolog, hogy Katát nem tudom így altatni (tudom, csukjam be az ablakot, ha zavar), de engem is baromira irritál. Visszhangzik az egész parkoló :(

Tehát a folytatás:
Szerdán hirtelen felindulásból frizkót vágattam Katának. Hosszú volt, izzadt szegényke alatta. Csak a frufrut akartam kicsit feljebb vágatni neki, ha jól viseli a macerát, akkor esetleg hátul is, de a fodrásznénink közölte, hogy őt nem zavarja a sírás :D Kössz, engem igen. Mindegy, volt sírás is, de seperc alatt szép rövid hajacska lett. És ismét rádöbbentem, hogy ilyen mégiscsak létezik: alul szőke a vége barnás... Akárcsak anno Bencénél. Komolyan, ha nem látnám, nem hinném el :D Szerencsére sikerült összekapirgálnom egy kevéske mintát, megy emlékbe a könyvbe...

Vasárnap is volt bőven élmény, elmentünk ugyanis az állatkertbe. Egytől egyik mindegyik gyerek élvezte :) Jó kis program volt, totál lefáradtunk mi felnőttek is délutánra :) Szegény Húgom sajnáltam, neki nem lehetett egyszerű ekkora pocakkal ilyen sokat sétálni, tavaly ilyenkor én tuti nem mertem volna elmenni :) Bár jobban belegondolva Anyám sem irigyeltem, aki tropa térddel tartotta velünk a tempót...
Fotók majd lesznek, ha Apa átküldi nekem őket (csak mobilos fotó van, mert a masinát itthon hagytuk :( )

Volt még vmi, amit meg akartam örökíteni itt a blogban, persze most nem jut eszembe... Így jártam...

Kimaradt dolgok...

Pénteken voltunk a klinikán megbeszélni a fülésszel, hogy tényleg kell-e az orrmandula kivétel. Sajnos igen, most is olyan képet mutat a dobhártyája Bencének, ami arra utal, hogy nem tud szellőzni a belsőfül :( Időpontunk is van, szeptember 3.-án vérvétel reggel, kedden pedig műtét... Nagyon félek, nem is a műtét aggaszt, mert biztos vagyok benne, hogy vigyáznak majd rá és minden megtesznek azért, hogy ne legyen baj közben, hanem az okoz némi aggodalmat, hogy miként fogja viselni az egész hercehurcát. Azt hogy elaltatják, azt hogy fájni fog neki, azt hogy feküdnie kell, vagy azt hogy esetleg nem leszek ott, mert éppen váltásban leszünk Apával...

Múlt héten voltunk még hétfőn hajókázni is a BKV járattal. Bence teljesen oda volt meg vissza :) Elmentünk a Batyira, ott a buszvégállomáson ismét extázisba került a nagyobbik. Alig tudtam elhozni onnan, mert nem csak a hőn szeretett buszokból volt sok, hanem a galambokból is. Mondanom sem kell, hogy egyiktől szaladt a másikig :D Apa persze itthon már kétségbe esve várt minket, mert fél 8 körül sikerült hazaérnünk, így jött a váltás hajó... Bence még másnap is erről beszélt, sokat mesélt Apának az útról, szóval szerintem telitalálat volt ez a délután :D

Kedden elmentünk a buszvégállomásra itt békáson, sztem már bérelt helyünk van ott, szinte minden buszvezető ismeri Bencét, integetnek neki, de van olyan is aki rászuszog :) Kata nem nagyon van ilyenkor elájulva az elfoglaltságtól, de hát most ez van, muszáj Bencét is lefoglalni, ha nem akarjuk, hogy szét szedje a lakást.

Pénteken délután, miután Apa hazajött, szintén felkerekedtünk, elmentünk a budakalászi Coránál a kertészetben lévő játszóparkba (ingyenes és baromi jó kis hely!). Mindkét gyerek nagyon jól elvolt. Kata pörgette egy felfordított talicska kerekeit, néha fel-felkiáltott, kacagott, jött-ment, Bence pedig szaladgált, nem győzött betelni a sok új dologgal. Jártunk már ott nem egyszer, de most hoztak új padokat, hintaágyat! Szeretünk odajárni, mert csendes, rengeteg játék van, csúszdák, mászókák, homokozó, motor, a már említett talicska, kis házikók, nyuszisimogató (!) és sorolhatnám. Ami most nagyon bejött Bencének az a 4 kismacsek, akik ott játszadoznak, édesek és közvetlenek, dorombolnak, hízelegnek rengeteget, még Katának is odadörgölőzött az egyik, rendesen meg is lepődött a kiscsajszi :)
Szombaton is elmentünk, igaz tartottunk az esőtől, de rábeszéltem Apát, elvégre max vizesek leszünk :D Volt egy kis riadalom, amikor 4 körül megpróbáltunk gyorsan elindulni haza az eső miatt, de bezártak minket. Valahova elment az eladó bácsi és minket meg bezárt... Nem értettük, de jót derültünk rajta... Mikor elállt az eső pár perc múlva, akkor ismét visszamentünk játszani :) Akkor indultunk el, mikor Bence kezdte kicsit jobban behergelni magát a macskákkal történő játékba, ugyanis ilyenkor sajnos kicsit durvább lesz, úgy hogy féltettük a kis bundás barátainkat tőle.

Kora reggeli szösszenet...

Mostanában nagy kedvenc egy bizonyos Minuscule sorozat. Keress rá a youtube-on, rengeteg rész fent van. A lényeg, hogy Bence mindig ezt kéri mostanában, ha mesét szeretne nézni. Van egy rész, ahol a méhecske repül hegyen-völgyön át, megtalálja, amit akar, majd visszarepül a kashoz és összehívva a többieket visszamennek arra a helyre... Íme az a bizonyos rész, és annak is a legjava:

Nagyon aranyos, meg nekem is tetszik, mert minden résznek meglepő befejezése van, akárcsak ennek, de ma elgondolkodtam, hogy lehet nem kéne ezt néznie Bencének (sztem már késő :D ).

Történt ugyanis, hogy Apa ment kelteni a Nagyfiút, amikor lehúzta a takarót a gyerek fejéről, meglepődve tapasztalta, hogy egy üveg mézet szorongat az elsőszülött gyermek :) Persze Bence menteni akarta a menthetőt és hangosan felkiáltott: "Apa! Hogy került ez ide?"... Na persze Apa nézett meglepődötten, majd csúnyán, mikor rájöhetett Bence, hogy itt biza még menteni kell a dolgot, mert nem nagyon hiszik hogy ő ártatlan. És ekkor jött az aduász szöveg: " Apa! Biztos a méhecskék voltak!" :D Hát kész :) Szerintem le sem tagadhatja, hogy az ő fia!!! :D

Mikor Apa ezt elmesélte, hát én felvisítottam Katát, annyira röhögtem :D

Másik beszólása Bencének, amin már röhögök egy pár napja:

Megkívántam a rántott zöldségeket (a halacska :D mellé), így elkezdtem a frissen vásárolt padlizsánt, cukkinit és gombát panírozni. Bence kedvet kapott a maszatoláshoz, jött segíteni. Épp az utolsó gombákat forgatom, mikor megszólal: "Anya! Elbújtak a gombák!" :D Elkezdek röhögni, mire tetézi a gyerek: "Anya, ezek a gombák fáznak, be kell takarni őket" :D 

Anyám, milyen dumája lesz ennek a gyereknek :D (Mint az Apjáé, de csss, ne mondjátok el senkinek! ;) )

Terror...

Azt kell, hogy mondjam tök jó, hogy Bence oviban van. Imádok vele lenni, örömmel tenném ezt minden nap, de kutya nehéz vele mostanság és valahogy az oviban mintha kitombolná magát.
Egyszerűen nem tudjuk, hogyan kezeljük, hogyan foglaljuk le, hogyan értsünk szót vele. Mostanában szinte minden napos dolog, hogy Katát nyúzza. De nem ám akárhogy!  Kata már konkrétan akkor sírni kezd és húzza be "fülét farkát", amikor csak elindul felé Bence. Ha pedig Bence egy nagyobb labdával, vagy egy játékos vödörrel, esetleg egy zörgős zacskóval jelenik meg, akkor aztán már a látványa elég Katának ahhoz, hogy keserves sírásba kezdjen. Szerintem annyiszor dobta már meg Katát Bence, annyiszor döntötte fel a nagy labda, hogy el sem tudja képzelni a csajszi, hogy azzal játszani is lehet...

A sok nem alvásunk éjjel, mostanában igencsak próbára tesz. Lényegében május vége óta nem aludtunk jól. A jól pedig most azt jelenti, hogy mondjuk 2 szopival éjjel. Óránként, de van hogy 20 percenként ébred sírva. Eleinte ráfogtuk a fogzásra és a velejáró orrfolyásra, aztán a melegre, a szeparációs szorongásra, majd ismét a melegre, de most hogy nincs se fogzás, se betegség, se meleg, és a több hetes rossz alvást már a szeparációs szorongásra sem fogható, kezdek aggódni... Ugye nem lesz most már ilyen rossz alvó? Vagy lehet, hogy csak a fent leírt rossz élmények vannak rá ilyen hatással? De pár hete még nem volt ilyen, mégis rosszul aludt. Hiába bármilyen praktika (homeopátiás szerek, nurofen, zsibbasztó gél, együtt alvás, fokozott figyelem, stb.) egyszerűen nem jutunk előrébb. Már a párásító is üzembe lett helyezve, hiába :( Holnap doki, ha szerinte semmi baja (miért lenne?), akkor nem tudom miben reménykedhetnék még...

Kétes érzés...

Épp ma reggel gondolkodtam (ismét), hogy mégis mit adjak reggelire/10 óraira Katának. Jójó egyértelmű a cici, de azért mégis lassan 10 hónapos, jó lenne valami reggeli félével próbálkozni (még mindig igény szerint eszik, talán a déli evése fix és az este 7 órás Sinemil). Gyakran gondolkodtam azon, hogy az ember mennyire szeretné a legjobbat adni a gyermekének, igyekszik kerülni a sok E betűt tartalmazó ételt, italt, mindeközben gondolkodás nélkül adjuk nekik az ilyen olyan tejpépet, babakekszet, stb. Nem az E betűs összetevők miatt érzek kettősséget, hanem amiatt, hogy mindenhol azt halljuk, olvassuk, hogy csak természetes dolgot kapjanak a kicsik, ezzel is kímélve a fejlődésben lévő kis szervezetüket, aztán kapják már-már a legnagyobb természetességel ezeket az ételeket szinte mindennap.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy ma délelőtt találtam egy csomag tejpép mintát és odaadtam Katának. Nem ízlett neki :D Aztán eszembe jutott, hogy milyen szerencsés vagyok most, hogy még mindig tudok neki anyatejet adni, nem kell vagyonokat költenem tápszerre, amit a fene tudja hogyan állítanak elő, mit használnak fel hozzá, stb.(Nyilván, amikor Bencének volt szüksége rá, nem agyaltam ilyenen. No meg az embernek nincs más választása, ha nincs anyatej, akkor tápszer marad, hiszen a tehéntejnél talán még ez is jobb. Bááár itt is vannak kétségeim, pl a tápszergyártók 2-3 éves korig készített tápszerét látva a tévében, de ezt most hagyjuk.)
És akkor ott a befőzés is. Aktívan dolgoztam rajta tegnap és ma is, na meg pénteken délután is. Alig találtam a neten olyan receptet, amibe nem kellett valamilyen tartósítószer. Lett végül minden féle szalicil és nem tudom én milyen tartósítószer nélküli savanyúság, csináltam szörpöt is csak gyümölcs és cukor hozzáadásával és lett némi lekvár is, szintén csak a fentieket felhasználva... Nem vagyok egy "mindent csak természetesen" típus, megveszem a liberót és a popsitörlőt is, van bébiétel is a szekrényben (sőt veszünk lekvárt és savanyút is), de úgy érzem hogy ennek ellenére az a minimum, hogy ha már elteszek gyümölcsöt, zöldséget (a gyerekeknek is), dolgozom vele, akkor többletmunka nélkül a lehető legkevesebb (netán E betűs) hozzávalóval tegyem meg ezt. Bevallom, hogy van itthon tasakos befőző, meg savanyú készítéshez is van, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felhasználjam, pedig már két éve ott áll a szekrényben :) Most hogy megtaláltam a neten azokat a számomra nagyon tetsző (és remélhetőleg bevált) recepteket, amikkel tartósítószer nélkül tudok eltenni ezt-azt, sztem azok a zacskók ott is fognak megromlani, hacsak nem jelentkezik értük valaki ;)

Kicsit szétesve...

Még pénteken használat után úgy eltettem a manikűr készletem Kata elől, hogy nem tudom hol van :D

Tegnap óta meg azt a kevéske maradék alkoholt keresem, amit még a gyógyszertárban vettem anno... (ezt Apa elől tettem el nem rég, mert a múltkor majdnem abból adott Bencének halolajat...)
Kéne a befőzéshez fertőtleníteni a kupakokat...

Kérem a galád kis manócskákat, hogy legyenek szívesek visszahozni mind2t, mert már igencsak szükségem lenne rájuk! Köszönöm!

Koktél a paradicsom?

Nesze neked KOKTÉL paradicsom! Vettem magot, elültettem, majd a kis növénykéket az erkélyen kis konténerekbe tettem át végleges helyként, mondván ez elég nagy lesz, ha kicsike koktélparadicsomokat teszek bele (a paradicsomnak kell a hely a gyökereinek). Na már most akkora paradicsomok nőttek a növénykémre, hogy kidől a helyéből és még nem is kezdett el érni... Agyalhatok, hogyan támasszam meg őket...

És két fotó az egyik kis kertészemről:

Hogy micsodaaaa? Nem szabad????

???

Délután kimostam Bence plüssállatait, majd kitettem az ágyára száradni őket. Hazaérvén az oviból, benéz a szobájába, majd megkérdi:
"Anya! Hát mi ez a kupi itt?"
 :D

A labor mizéria...

Nem azért, de néha jó lenne, ha az emberek gondolkodnának egy kicsit és nem csak unottan végeznék a munkájukat. 4 napos felesleges huzavona, csak mert vki nem végzi a munkáját...
Történt ugyanis, hogy Bence elhúzódó betegsége miatt beutaltak minket egy torokváladék tenyésztésre, amit a fülésznek kellett levennie. Ő úgy gondolta kell még egy vérvétel is és egy vizelet is, ha már vizsgálódunk csináljuk rendesen alapon.
Szóval hétfőn elmentünk a beutalóval a fülészetre, hogy levetessük a torokváladékot. Mivel a rendelés 8kor kezdődött, a labor viszont fél 9-ig fogadja a betegeket, ezért párhuzamosan kértem sorszámot fél 8kor. Gondoltam, ha már 4 gyerek van előttünk a fülészeten, könnyen lekéshetjük a labort, így hát ez tűnt logikusnak. Nem ám a laboros hölgyeménynek. Két gyerekkel szaladgáltam a két emelet között, nehogy lekéssük bármelyik sorszámot, a labor hívott először minket. Papírt beadtam, hölgyemény beviszi a gépbe, majd kéri tőlem a mintát. Ekkor mondtam neki, hogy az még nincs, de mindjárt mi jövünk a fülészeten (ekkor negyed 9 volt már) és hozom is. Neki ez nem tetszett, mert szerinte ezt így nem lehet, előbb kellett volna mennem a fülészetre és utána húzni sorszámot a laborba. Én meg álltam ott kérdőn. Mégis miért? Majd nagy nehezen megbarátkozott a hölgy a gondolattal, de ismét kivertem a biztosítékot nála, mikor is nem akarta visszaadni a beutalót. Hát hogy a bánatba vetessem le a fülésszel a kenetet, ha nincs a kezemben a beutaló? Gondolta, hogy majd bemondásra a két szép szememért leveszi? Ismét vitatkoztunk pár percet, ő sem volt hajlandó engedni, én sem így mindenki minket nézett. Aztán végül nagy nehezen csak visszaadta a papírt, lelkemre kötve, hogy mindenképpen vigyem a kenetet. Mit gondolt, mit fogok csinálni? Hazamegyek a mintával, miután 1 órát várakoztam és végigjártam a bürokráciát? Hagyom, hogy a gyerek betegen szenvedjen még???
Aztán lementünk a rendelőbe, éppen minket hívtak kb. 2 perccel később. A doki nem látott semmit Bence torkán, a füle is szép volt szte, nem is igazán akarta levenni a kenetet, de láthatta rajtam, hogy most nem engedek, anélkül nem megyek sehova. Levette, majd mondta, hogy akkor legyen már vér és vizelet vizsgálat is. Szuper, másnap mehetünk vissza, mert már fél 9 volt, új sorszámot már nem adtak ki a laborban... (Egy hét, mire eredményt kapunk. A laborban mondták, hogy ezt a leletet nem kapom meg e-mailben, mert ÁNTSZ és ők max a dokinak küldik meg, ha az fizetett érte! De ő 3 nap múlva már látja. Ok, gondoltam nekem az is jó.)
Kedden végig szenvedtünk egy vérvételt, majd kellett volna némi pisi is, de persze Bence pont ébredésünk előtt ment el wc-re, így akkor neki nem kellett. Itattam vele vagy 4 deci vizet, de 10 órakor is még ott ácsorogtunk, pisire várva. Amikor fél 10kor közölte Bence, hogy bogyó (=kaki), na akkor elszállt minden reményem, úgy éreztem, hogy sosem fog produkálni nekem mintát. 2 cseppet sikerült nagy nehezen begyűjteni, ami persze közel sem elég, így eltettem a poharat reménykedve, hátha szerencsém lesz délig, mert addig lehet vizeletet leadni.
Gondoltam nem dekkolunk a labornál, elmegyünk addig bankba, hamar végzünk, lesz időnk visszaérni és produkálni vmi értékelhetőt :) Hát majdnem ;) Már éppen az ügyintéző hölggyel beszéltem, mikor Bence egyszercsak megszólalt, hogy neki pisilnie kell. Áááá! mondtam a hölgynek, hogy sorry, de én most el villámgyorsan a laborba, mert erre vártam egész délelőtt, nem hagyom veszni :D Szerencsére megértő volt, mondta, hogy menjünk, addig kinyomtatja a papírokat, amiket alá kell írnom.
Rohanás ezerrel, nehogy bepisiljen szerencsétlen gyerek, én tuti infarktust kaptam volna! Csak akkor nyugodtam meg, mikor délben hazaértünk végre. Kata éhes volt már szegény, hiszen reggel 8kor evett utoljára.
Sajnos itt nem értek véget szenvedéseink, mert szerdán vissza kellett menni a leletekkel a fülészetre. A doki meglátta az eredményeket, megnézte a gyerek fülét és azt mondta, hogy kenetvétel ide vagy oda, nem tudunk várni az eredményére, el kell kezdeni az ab. kúrát :( Plussz orrmandula kivételre is esélyünk van. Remek. Egy világ dőlt össze bennem :( Közben Bencének már semmi tünete, nem fájt a torka, nem volt lázas, jó kedvű, jó étvágyú. Ez a betegség alattomosan csapott le rá. A doki nem akarta elhinni, hogy nem fáj semmije (mindig ez a baj, ezért nem vesszük időben észre, hogy megy a fülére a betegség, mert elsunnyogja).
Csütörtökön gyerekdoki, kenetvétel eredménye még nincs meg, pedig egy másik gyereké megérkezett, amit szintén hétfőn adtak le. Labor értékeket nézve ledöbbent... Megbeszéltük, hogy pénteken este hívom, hátha addigra megvan, jó lenne tudni, hogy az ab. amit kapott Bence jó lesz-e. Pénteken telefon, még mindig nincs meg az eredmény :( Hétfőtől fülész és gyerekorvos is szabin... :( Mi jöhet még? Gyerek továbbra is tünetmentes, de nem merünk hinni neki.
Hétfőn két gyereket felkaroltam, 35 fokban rendelőbe átcaplattam velük, ablaknál leletért jelentkeztem. Ott a hölgy ismét kijelentette, hogy eredmény még mindig nem jött meg. Na mondom neki, most álljunk meg! Én bizony anélkül nem megyek sehova! Derítse ki hol van, nem érdekel miért nincs meg, de tudni akarom, hogy jó-e a gyógyszer, amit a gyerek kapott. Szerencsémre megértette a helyzetem, így telefont ragadott, a túl végen hallom, hogy mondják, még nincs kész, nem tudják hol van, stb. A nőci nem hagyta magát, így elkezdték keresni, majd kiderült, hogy nem ellenőrizte még le senki! Ígértek neki egy visszahívást, amit kb. 10 perc várakozás után be is tartottak. (Közben persze bennem minden felmerült, hogy miért kell leellenőrizni? A többit sikerült, ezt miért nem? Csak nincs valami baj a mintával???? Netán olyasmit találtak, ami nem hétköznapi?) Kiderült, hogy minden rendben, jó a gyógyszer, másnapra a labor megkapja az eredményt. Mondtam, hogy én még1x át nem ruccanok a nagy melegben oda, majd megyek érte, ha egyébként is arra járok...
Érdekes módon én még aznap megkaptam az eredményt, amit a labornak küldenek és amit én nem kaphatok meg mélben, csak a doki.
Tegnapra volt igazolásunk, hogy Bence mehet oviba, persze az ebédjét erre a hétre lemondtam, de mivel igazolásunk van, hogy mehet,mondtam Apának, hogy kérdezzen rá, lehet-e mégis visszamondani. Kiderült, hogy nem mondták le az ebédjét, mert amikor odatelefonáltam, rosszul írták fel a nevet és nem vették a fáradtságot, hogy kiderítsék a Katica csoportba milyen Bence is jár... Úgyhogy ma reggel nagyfiú oviba beadva és menni fog jövő héten is, sőt az egész hónapban, ha nem fog közbe jönni semmilyen betegség. Nem így volt tervezve, de már több, mint 4 hete nem volt oviban. Kell neki a közösség, mert úgy láttam, hogy itthon csak unatkozik. A nagy melegbe még levinni sem tudtam őket sehova. Persze nem lesz a szokásos óvónéni, de ennek is megvan az előnye: muszáj szoknia, hogy másban is megbízhat, hogy nem baj az, ha nem a megszokott környezetben van. Egyszerűen annyira csak hozzánk van szokva, hogy teljesen kétségbe esik, ha új emberek közé kerül. 4 éves, el kell kezdenie megszokni, hogy nem csak bennünk bízhat... Remélem, jól fogja venni az akadályt, bár iszonyatosan be vagyok tojva, hogy mi lesz... Tavaly is ez volt az ügyeletes bölcsi miatt és akkor teljesen alaptalan volt a félelmem, mert amint eljöttünk Apával és nem látott minket, nagyon jól érezte magát az oviban, nem sírt, nem hiányolt minket... Szóval ez legyen most is így!

Nyaraltunk...

Eljött a június és bár némi betegség kicsit kétségessé tette az utazást, azért sikerült mindenkit "feljavítani" időben, hogy egészségesen vághassunk neki a nyaralásnak.
Hétfőn korán reggel felkeltünk, bepakoltunk az autóba és elindultunk Zalakarosra. Érkezéskor még sikerült összefutnunk vendéglátóinkkal, sajnos csak pár mondat erejéig.

 A gyerekek nagyon élvezték, mert volt medence a földszinten, ahol a fiúk naponta többször is csobbantak. Azt hiszem Bence egész nap csak ott akart lenni :) Kata elsőre nem akart menni a vízbe, aztán rájöttünk, hogy nem mer nélkülem menni, így hát legközelebb ketten mentünk, szép lassan szokva a víz hőmérsékletét. Igazából nem volt olyan nagy locspocs a részéről, de hát sztem ez teljesen normális, hiszen életében először volt ekkora mennyiségű vízben a csaj. Én is kaptam Apától minden nap egy kis fél órát, amikor egyedül mehettem úszni kikapcsolódásképp. Őt is lezavartam, kell egy kis magány a gyerekek zsibongása nélkül :) Jó volt, mert pont akkor ürült ki a medence, amikor aludtak a gyerkőcök, így mindketten tudtunk tök egyedül egy teljesen üres medencében úszkálni :)

Voltunk többször is cukrászdába, nem messze tőle van egy szupi kis játszótér, minden nap elmentünk sétálni, ha nem esett az eső. Szerda-csütörtök felé lett olyan az idő, hogy már nem kellett esernyőt is vinnünk, nyugodtan elmerészkedhettünk messzebbre is.

Kata nagyon zokon vette, hogy mindannyian egy szobában vagyunk, egyszerűen nem tudott elaludni, emiatt fáradt volt nap közben, amitől persze matrica lett. Azóta is meglehetősen nehéz vele, rengetegszer kel éjjel. Remélem hamarosan visszazökken az alvása a régi jó mederbe ;) Egyébként nagyon bírta a sétákat, hangosan kacarászott az emberekre, kutyusokra.

A zuhanykabin volt a másik mumusunk. Hát én még gyereket nem hallottam így visítani, mint Katát az esti fürdetésnél! Érdekes módon hétfőn és kedden nem volt baja vele, szerdától viszont csak egy gyors pacsa volt esténként, mert szörnyű volt hallani azt a fájdalmas sírást, amit ő ott levágott.
Bence mint említettem a medencéért volt oda meg vissza, állandóan pancsizni akart menni. De ha elmentünk sétálni, akkor minden alkalommal kereste a kis vonatot (Dotto), amire végül fel is ültünk egyszer családilag, egyszer pedig kettesben mentünk egy kört Bencével. Felmentünk a kilátóhoz, amit nem igazán értettünk, hogy miért így hívják, ha egyszer 3 oldalról  fák, házak vannak, a negyedikből meg egy kevéske dombot lehetett látni. Na mindegy, a fiúk felmásztak a lépcsőkön, Bence lehozatta magát onnan (kétszer is :D), mi csajok pedig lentről mustráltuk a nagy építményt.

A helyi kifőzdékben csak kétszer ettünk, mert számunkra nem jött be annyira az ott főzött étel, pedig két különböző helyen próbálkoztunk. Mondjuk nagy élet sem volt még, hiszen túl jó idő sem volt múlt héten én talán még a szezon sem kezdődött el.