Karácsony...

Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak

nagyon boldog karácsonyt!

Készülődés...

Ma reggel eljutottunk oda, hogy megvettünk (remélhetőleg) mindent, ami a karácsonyhoz kell. Megvannak az ajándékok, sőt amit ma vettünk, már be is csomagoltam, otthon van még néhány Bencének szánt ajándék, amivel még meg kell birkóznom csomagolásügyileg. Ilyenkor szoktam szitkozódni, hogy miért nem olyan játékokat vettem, amiket könnyű még számomra is becsomagolni. Valljuk be, hogy egy nagy teherautó nem tartozik ezen csoportba :) Még jó, hogy labdát nem vettem :D
Megvettük a sütikhez is a kellékeket, reméljük nem maradt ki semmi és akkor ma este és holnap délelőtt serénykedhetek a konyhában. Lesz zserbó és mézessüti, lehet összedobok még sajtospogácsát is, a kedvemtől függ majd. Most még nagy a szám :D
Megvan a holnapi menü is 'jó' háziasszony módjára rendelve, merthogy halászlevet és rántott halat semmi pénzért nem vagyok hajlandó készíteni (és enni sem). No meg lesz elég dolgom holnap, úgy láttuk Apával célszerűnek, hogy az ebéddel már ne kelljen délelőtt pepecselnem. Ha minden igaz, akkor szombat-vasárnap sem kell ilyesmivel foglalkoznom, hiszen vendégségbe fogunk menni. Oda meg csak sütiket viszünk, na de azt dögivel, hiszen elkészült a kókuszgolyó is, érik már az erkélyen :)

Találgatás...

Voltam tegnap dokinál, aki persze széttette a karját és gégészetre akart átpasszolni. Amikor mondtam neki, hogy milyen nehéz időpontot kapni nem egy héttel későbbre, hanem 1-2 napon belülre, akkor nagy nehezen elkezdte törni a fejét és szinte hasra ütésszerűen kaptam ab-t és szteroidos orrsprayt (orrmelléküreg-gyulladás gyanúja miatt). Nekem már mindegy, csak történjen vmi... Viszont végre meghallgatta a tüdőmet és szerinte tiszta, így nem kell tartanom a TBC kommandótól :D Ezzel a kezeléssel legalább a karácsonyt kihúzom, lehet kérek is időpontot a gégészetre, max lemondom...

(Azt már csak mellékesen említem meg, hogy az 5db ab. tabletta és 1db spray több, mint 5500Ft-ot kóstált... Nem is maradt nálunk pénz, hogy kiváltsam a köptetőt vagy vegyek egy 300Ft-os fájdalomcsillapítót.)

Nem panasz...

Nem panaszként, csak már nem értem: Bence visszaesett :( Ismét köhög elég csúnyán, hiába bármilyen szer, nem segít. Mondjuk az a furcsa, hogy nem folyik az orra, tehát az nem csuroghat neki hátra... Öröm az ürömben, hogy éjjel legalább jót aludt, nem kelt fel csak 2x. Egyik a cumi miatt, másik pedig sztem csak egy rossz álom miatt volt.
Én pedig rászántam magam és elmentem a május óta aktuális tüdőszűrésre Apával együtt, persze csak azért, mert én immár 1 hónapja nem csinálok mást csak köhögök, orrot fújok, fülbe cseppentek. Várom, hogy mikor szólnak, menjek vissza, mert TBC-s vagyok :) Apa is szemmel láthatóan aggódik miattam, így ma ha törik, ha szakad elmegyek a házidokihoz (remélem nem feleslegesen), ha kell Bencét is viszem magammal, mert jobbat nem tudok. Bencét pedig holnap nézetem meg a dokival, ha ő veszi a fáradtságot és idén még utoljára elmegy a bölcsibe. Már csak csütörtökig kell kihúznunk, aztán januárig nincs se bölcsi, se meló (jó esetben).
Aminek viszont nagyon örülök, az az hogy Bence elkezdett ragozni. Szépen mondja a szavakat, helyesen ragozva, pl. Anya, kinyitod a hűtőt?, Anya bedugod a lámpát?, Másikat is, stb... Most már nincs olyan, hogy "adide", hanem "kéjem", sőt egyre gyakrabban halljuk, hogy köszönöm. Sajnos a rendrakás elég nehézkes, gyakran kezdi el a hisztit, ha pakolni kell vagy pl ha alvás van, akkor kitalál dolgokat, hogy húzza az időt, pl. kér inni. A fürdés is kezd rémálommá válni, mert azt sem akarja. Lehet csak eljött az idő az önérvényesítésre :D Apán is látom néha, hogy legszívesebben hagyná az egészet Bencére, ilyenkor átveszem én a határozott szülő szerepét, hogy ő is tudjon kicsit fújni, ha fordítva van, akkor pedig ő jön és segít ki engem. Ez két emberes meló, nem is tudom, hogy miként boldogulnak az egyedülállók ilyen helyzetben... Minden elismerésem az övék ;)
Karácsonyról csak annyit, hogy körvonalazódnak a dolgok, persze Papa miatt vannak még kérdések, de én lassan ott tartok, hogy nem érdekel. Inkább azzal foglalkozom, hogy Bencének (és nekünk) szép legyen a karácsony. Tegnap megvettük Apával a fát, vasárnap Apa megcsinálta a kókuszgolyót, ezekhez pipa, de még nincs szaloncukor, nincs ajcsi a kicsiknek, sőt Bence saját (mű)fenyőjére is kell pár dísz, ami nem törik, aminek nem baj, ha leszedi. Mindenképpen szeretnék a szobájába egy fát, amit piszkálhat, ha akar...
(Annyira szeretném mindennek a pozitív oldalát látni! Komoly erőfeszítésembe kerül néha nem a rossz dolgokra gondolni. Mindig megfogadom, hogy nem idegeskedem, ha valami nem jól sül el, azon változtatni már nem lehet, kár aggódni rajta... Mia, mindig Te jutsz eszembe! Hogy hozzád hasonlóan ne a rossz lebegjen a szemem előtt, hanem élvezzem ki a jót, lássam meg a dolgok hátterében bújó pozitív tuladonságokat... Minden esetre igyekszem, csak kéne valaki, aki időnként emlékeztet erre :) )

Küzdés a cumiért, buli a padláson...

Igen zsúfoltra sikeredett ez a hétvége, mondhatom, hogy ezek után már a szilveszteri buli annyira nem hiányzik :D
Bence alakulóban, a hétvégén már alig köhögött, éjjel szinte semmit és az éjszakákat is átaludta egészen tegnapig :( Az elmúlt éjszaka ismét rengetegszer átsétált, fél 5-től iszonyatosan köhögött, viszont az orrából nem jött semmi, bár az orrszívás (szenvedés) után lényegesen kevesebbet köhögött és sikerült is visszaaludnia. Ma elvittem bölcsibe, mert igazolásunk van, hogy mehet és imádkozom, hogy ezt a 4 napot már kibírja betegség nélkül a bölcsiben. A nyelvét elharapta vmikor pénteken, az étvágya emiatt eléggé lecsökkent, mára remélem rendeződik, mert egyébként a betegség szerencsére nem nyomta rá bélyegét az étvágyára.
Pénteken Öcsém szalagavatója volt, persze a világ másik végén. Apa hamarabb el kellett jöjjön a munkahelyéről, mert 5-re kellett menni a 18. kerületbe. Egészen az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ők is jönnek-e vagy csak én megyek, de aztán végül Apa úgy döntött, hogy ha már Bence nem aludt délben egy szemhunyásnyit sem, akkor így legalább az autóban tuti fog hunyni, ráadásul bő egy órás útra számítottunk, szóval így meg volt az esély arra, hogy nem kell egy nyűgös gyerekkel szenvednünk este :)
Már majdnem megérkeztünk, mikor mondtam Apának, hogy én biza éhes vagyok, szokásunktól eltérően most menjünk Mekibe (mekdrájv persze, mert a gyerek aludt), hiszen időnk is van még megenni. Ahogy beálltunk a rendelés ablakhoz, Nagyfiú felébredt, így becuccoltunk a mekibe, hogy kényelmesebben megvacsizhassunk. Nem mondhatnám, hogy Bence el lett volna ragadtatva a mekis szendvicstől, eszegette a krumplit, de nem volt hajlandó egyik szendvicsbe sem beleharapni :D Nem járunk ilyen helyre, ebből is látszik :D
A szalagavató jó volt, bár sajnáltunk egy szegény diákot, akit befogtak némi zenélésre, viszont valószínűleg annyit nem tudott gyakorolni, hogy az előadása legalább jónak mondható legyen (pedig nagyon igyekezett szegény!). Apával mindig felröhögtünk, mikor bekonferálták szegény fiút, reméltük hogy lesz némi kísérete is, mert akkor már elfogadható volt a játéka. Mindenesetre a bátorsága elismerésre méltó! Bence egész jól viselte az egy helyben ülést, igaz hogy kicsit szerencsétlen módon választottunk helyet, mert az első sorba ültünk (de egyébként tök jó helyre, mert pont az a rész volt kijelölve Öcsém osztálya hozzátartozóinak), a korlát és a beton között volt egy jó 10 centis rész, így mindig figyelhettük azt, hogy Bence vagy Domi nehogy véletlenül lelépjen oda vagy ledobjanak vmit. Jobban belegondolva egy sorral feljebb sem lett volna jó, mert onnan is simán ledobálhattak volna vmit és még nem is láttak volna olyan jól a gyerekek, sőt ott a kedves előttünk ülőket zaklathattuk volna, hogy jaj bocsi, hogy belerúgott a gyerek a szék támlájába vagy jaj ne haragudjon adja már vissza a gyerek lufiját, cumiját, itatóját, stb.  Ja a helyfoglalás is elég érdekesre sikeredett, mert nagyon segítőkész diákok próbáltak minket a megfelelő helyre irányítani, ahonnan a minket érdeklő osztályt jól látjuk, de mindig lepattintottuk őket, mert fogalmunk sem volt, hogy Öcsém melyik osztályba is jár (nem ám a-b-c-d-stb van!) a meghívóra meg persze nem volt ráírva. Ciki-nem ciki, én bizony nem tudtam, hogy milyen osztályba jár ;) Mázlinkra a szalagavató után nem sokkal, másodikként Öcsém osztálya adta elő a táncot, így nem kellett amiatt aggódnunk, hogy a gyerek hogy fogja kibírni a másik 4 táncot, mire Öcsémék sorra kerülnek (2 éve ugyanis ők voltak az utolsók vagy utolsó előttiek, nem is tudtuk a fél éves Bencével megvárni a táncukat). A végére sikerült egy kis izgalmat is belopnia Bencének a hangulatunkba, ugyanis először a lufiját küldte le a korlát melletti résen, majd azt felkunyiztuk egy ott álló fotóstól, aztán a rákövetkező 2. percben Bence a cumiját landoltatta le a bordásfal tövéhez :) Ekkor jött a nagy útra kelés, hogy valamiképp visszaszerezzük, mert a fotós srác már rég nem volt ott, így Hugi és Bence elindultak a cumi megszerzésére. Naná, hogy nem lehetett bemenni a küzdőtérre, senki sem hozhatta ki nekünk, így Öcsémet becserkészve Apa is belelendült a projekt sikeres lezárásának kísérletébe.  Végül Apa sikerrel járt egy a küzdőtér bejáratánál álló fiatal lánynál, aki végre hajlandó volt bemenni  a létfontosságú cumiért. Mint kiderült a fiatal lány Öcsém fizikatanára :) Apa áldta az eget, hogy nem tegezte le (mert ő azt hitte, hogy egy diák :D )... Öcsém most készül, hátha viszonzásképp felelnie kell :D
Szombat estére egy céges vacsorára volt meghívónk. Gondoltuk nem kell messzire menni, így megpróbálkozunk vele. Szentendrére kellett kicsípve elautóznunk egy olyan étterembe, ahol nagy szerencsénkre volt gyerekeknek berendezett padlás, rengeteg játékkal. Mondanom sem kell, hogy felköltöztünk oda, így igazából nem tudtunk a vacsorán részt venni. Én nem annyira bántam, mert a főnökömet kivéve nem ismertem onnan senkit személyesen (én csak e-mailben illetve max. telefonon beszéltem eddig velük), de Apa viszont gondolom szívesen beállt volna kicsit csevegni. Bence időnként lement a tömegbe, leginkább a feldíszített karácsonyfa gömbjeinek megszerzése volt a cél ;) Kértem neki ki gyümölcslevet, amit úgy ahogy volt, a két decit lehúzta... Kicsit sem voltam ledöbbenve :D A padlásra feljött még 3 idősebb gyerek, kaptak csokit is, amit konkrétan Bence igyekezett csak elpusztítani :D Mondjuk a vacsija ennyiből is állt és a megivott gyümölcslékből...
Aztán fél 10 körül éreztük, hogy a nagyfiú produkált a pelusba és mivel persze azt nem vittünk magunkkal, elhatároztuk, hogy akkor irány haza. Éppen lent próbáltuk átverekedni magunkat az asztalok és az emberek között, amikor egy kedves idősebb hölgy szerette volna Bencének megmutatni az ablakban lévő gyönyörű világító kis betlehemi házikókat. Ekkor szakadt a cérna Bencénél, elkezdett nagyon sírni, egyszerre kellett neki Apa és Anya, hídba vágta magát a kezünkben és kész gyötrelem árán tudtuk csak kivergődni magunkat a tömegen át a kabátokhoz és az ajtóhoz. A hely elég szűk volt ennyi embernek, sokan álltak az ajtóban, aztán amikor meglátták, hogy Bence mennyire kikelt magából, próbálták megsimizni a hátát vagy a fejét, amivel persze csak még jobban kétségbe esett a gyerek. Még életemben nem láttam ennyire magánkívül ezt a csöpp embert! Hihetetlen küzdelem árán feladtuk rá a kabátot, aztán nagy nehezen kiléptünk az ajtón, ahol a néhány kint dohányzó hölgy ismét igyekezett segíteni nekünk a megnyugtatásban, de akkor már magamhoz húztam Bencét és igyekeztem a kabátján a cippzárt felhúzni, ami nem is sikerült, lévén Bence belém bújt szinte szó szerint. Még az én kabátom sem sikerült összegombolni, így a meglehetősen lenge öltözékemben majd megfagytam. Bence annyira ragaszkodott hozzám, hogy kénytelen voltam én vinni az autóig, csúszó talpú, magas sarkú csizmában, attól rettegve, nehogy ismét elnyaljak az ölemben lévő gyerekkel. Végül az autóban sikerült megnyugodnia, de szerintem addigra már annyira fáradt volt, hogy amikor hazaértünk és betettük a zuhany alá, akkor már mindent csak piszkálásnak vett, legszívesebben sztem csak bebújt volna Apa mellé és ki sem jött volna mellőle reggelig.
A két mozgalmasra sikeredett délután/este arra jó volt, hogy letesztelhettük Bence mennyire viseli el a tömeget (semennyire), az idegeneket (semennyire) viszont a megfelelő körülmények sokat javítanak a kedvén, csak ne piszkálják őkelmét :) Ismét magamat okolom hiszen, ha kicsit többet hagytam volna Bencét másokra, akkor most nem szenvedett volna ennyit. Egyre inkább úgy érzem, hogy a szilvesztert otthon töltjük, max a barátokhoz fogunk átugrani, de igazi buliba mi nem fogunk menni. Ja és arra is jó volt, hogy szombaton Apa alhatott tovább - engem kidobott az ágy 7kor :( - amíg Bence aludt és én meg bevásároltam, vasárnap pedig nekem volt szerencsém fél 9ig lustizni, mert Bence mind2 nap 8 után kelt fel. Ej de rég vágytunk már egy ilyen hétvégére :D
Tegnap délután a fiúkat otthon hagytam, mert én mentem barátnőzni és sminkes tanfolyamon próbababaként funkcionálni. Megtudtam, hogy az arcformám "körte", a típusa pedig ősz és ahogy eddig is tettem, a barna színeket kell előnyben részesítenem sminkeléskor, és továbbra is jobb ha az alapozókról lemondok :D No és persze arra is fény derült, hogy barátnőm tud pontos is lenni, ha akar (bocsi csajszi, de ez az igazság ;) ) és van érzéke a sminkeléshez...