Sajnos a várakozásokkal ellentétben Marci nem gyógyul :( Még mindig
lázas, pár napja kapja az antibiotikumot, a tenyésztés eredményét még
mindig nem kapták meg. Szegény MarciAnyu meg nem érti, hogy miért van
mindez, sőt az orvos sem adja meg neki a kellő információt. Tapasztaltam
én is hasonlót, mikor bent voltunk, de engem azért utáltak, mert
határozott véleményem volt bizonyos dolgokról, ami nekik nem tetszett...
Tehát a drukkokat kéretik továbbra is küldeni, hátha történik vmi
csoda, holnap nem lesz már lázas Uncsitesó és akkor a húsvétot otthon
töltheti a családjával.
Apóst sem engedik haza, pedig úgy volt, hogy ma vagy holnap
hazahozhatjuk. Most ott tartanak az orvosok, hogy szét tették a
karjukat, ők nem tudják, mi a baj, átküldik őt másik kórházba. Ez sem jó
természetesen, de azért örülnék, ha ő is a Jánosba kerülne, mert akkor
Marciékkal egy időben őt is meg lehetne látogatni és nem kellene a
családnak két kórházba szaladgálni. Persze ebben nem bízom, nekem nem
szokott ilyen szerencsém lenni :(
2010. április 1., csütörtök
Politika...
Nem akartam erről írni, de úgy érzem, hogy pár mondat erejéig mégis
foglalkozom itt a blogban is a dologgal.
Nálunk nincs nagy jelentősége egy-egy szavazásnak. A családom nem is jár szavazni, én viszont úgy érzem, hogy ennyit meg kell tennem, így elmegyek (Ez is mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Nekem ne mondja senki, hogy nincs értelme, mert úgy sem számít. Majd én azt eldöntöm, hogy számomra számít-e vagy sem). A Párom családjában pedig nagyobb jelentősége van, olyannyira hogy megy a fújjolás a másikra, aki esetleg nem ért egyet Apóssal (jelenleg már csak Após maradt fújjolni :) Szerencsére a páromat sem érdekli annyira a dolog). Úgy gondolom, hogy az én magánügyem az, hogy melyik pártra voksoltam. Senkinek semmi köze hozzá. Felnőtt emberek vagyunk, ideje lenne a másik ember véleményét tiszteletben tartani, nem? Az hogy valakinek rosszul kell éreznie magát amiatt, mert x vagy y pártra szavazott, meglehetősen elszomorít. Talán azért, mert az én családomban a politika sosem bírt akkora jelentőséggel, hogy ezen vitázni kelljen.
Nálunk nincs nagy jelentősége egy-egy szavazásnak. A családom nem is jár szavazni, én viszont úgy érzem, hogy ennyit meg kell tennem, így elmegyek (Ez is mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Nekem ne mondja senki, hogy nincs értelme, mert úgy sem számít. Majd én azt eldöntöm, hogy számomra számít-e vagy sem). A Párom családjában pedig nagyobb jelentősége van, olyannyira hogy megy a fújjolás a másikra, aki esetleg nem ért egyet Apóssal (jelenleg már csak Após maradt fújjolni :) Szerencsére a páromat sem érdekli annyira a dolog). Úgy gondolom, hogy az én magánügyem az, hogy melyik pártra voksoltam. Senkinek semmi köze hozzá. Felnőtt emberek vagyunk, ideje lenne a másik ember véleményét tiszteletben tartani, nem? Az hogy valakinek rosszul kell éreznie magát amiatt, mert x vagy y pártra szavazott, meglehetősen elszomorít. Talán azért, mert az én családomban a politika sosem bírt akkora jelentőséggel, hogy ezen vitázni kelljen.
2010. március 30., kedd
Drukk...
Sajnos ez a hét ilyen. Sok helyre kell küldeni, de rajtam nem múlik :)
Kisebbik uncsitesó kórházban anyujával. Talán javulgat végre, aminek nagyon örülök, mert nincs is rosszabb, mint kórházban tölteni az időt és várni. Szorít az egész család, hogy legalább a húsvétot már otthon tölthessék. No és persze, hogy rohamléptekben gyógyuljon Marci (és a nővére ne kapja el tőle).
Aztán ott van CsodaMáté. Határozottan jobban van, súlya 2 kiló felett, oxigén sem kell már neki, a dokik nagyon bizakodók, hogy 1-2 hét és hazamehet. Úgy legyen, mert ő már minden tőle telhetőt megtett az ügy érdekében ;) Tehát oda is mennek a drukkok, a jó kívánságok!
Apósom is még kórházban van. Találtak nála E-colit, had ne mondjam, hogy nem csodálkozom rajta (mert ugye a tüdejében van, bár lehet a székletében is tenyészik, sőt szerintem jó eséllyel ott is van, a tenyésztés hamarosan kimutatja). Őszintén remélem, hogy csak teljesen kigyógyulva ebből a fertőzésből engedik haza, hiszen tudjuk hogy Bencének legkevésbé sincs szüksége még1 hasmenős fertőzésre. Amint legyőzik Apósnál ezt a fertőzést, beállítják a gyógyszereit és jöhet haza, reményei szerint erre még a héten sor kerül. Legyen.
Kisebbik uncsitesó kórházban anyujával. Talán javulgat végre, aminek nagyon örülök, mert nincs is rosszabb, mint kórházban tölteni az időt és várni. Szorít az egész család, hogy legalább a húsvétot már otthon tölthessék. No és persze, hogy rohamléptekben gyógyuljon Marci (és a nővére ne kapja el tőle).
Aztán ott van CsodaMáté. Határozottan jobban van, súlya 2 kiló felett, oxigén sem kell már neki, a dokik nagyon bizakodók, hogy 1-2 hét és hazamehet. Úgy legyen, mert ő már minden tőle telhetőt megtett az ügy érdekében ;) Tehát oda is mennek a drukkok, a jó kívánságok!
Apósom is még kórházban van. Találtak nála E-colit, had ne mondjam, hogy nem csodálkozom rajta (mert ugye a tüdejében van, bár lehet a székletében is tenyészik, sőt szerintem jó eséllyel ott is van, a tenyésztés hamarosan kimutatja). Őszintén remélem, hogy csak teljesen kigyógyulva ebből a fertőzésből engedik haza, hiszen tudjuk hogy Bencének legkevésbé sincs szüksége még1 hasmenős fertőzésre. Amint legyőzik Apósnál ezt a fertőzést, beállítják a gyógyszereit és jöhet haza, reményei szerint erre még a héten sor kerül. Legyen.
2010. március 28., vasárnap
Tavasz...
Tavasz van végre, Bencét kiereszthettük a papánál a szabadba. Volt
egy kis kerti meló is, kellett szép kis kerítést csinálni a rózsákhoz,
így a felnőttek odacsoportosultak, Bence meg csak futkosott, mint pók a
falon :D Picikét hideg volt, bár amikor sütött a nap, akkor egészen
kellemes volt az idő, így pulcsin kívül nem volt szükség másra, persze
Bencén azért volt még egy kabátka. Nagyon élveztük mindannyian, hogy a
szabadban lehetünk végre...
Papának is megérkezett végre a szülinapi ajcsija. Kapott két szép tulipánfát. Ha majd virágzik, fotózok is ;)
Papának is megérkezett végre a szülinapi ajcsija. Kapott két szép tulipánfát. Ha majd virágzik, fotózok is ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)