2010. április 1., csütörtök

Drukk 2...

Sajnos a várakozásokkal ellentétben Marci nem gyógyul :( Még mindig lázas, pár napja kapja az antibiotikumot, a tenyésztés eredményét még mindig nem kapták meg. Szegény MarciAnyu meg nem érti, hogy miért van mindez, sőt az orvos sem adja meg neki a kellő információt. Tapasztaltam én is hasonlót, mikor bent voltunk, de engem azért utáltak, mert határozott véleményem volt bizonyos dolgokról, ami nekik nem tetszett... Tehát a drukkokat kéretik továbbra is küldeni, hátha történik vmi csoda, holnap nem lesz már lázas Uncsitesó és akkor a húsvétot otthon töltheti a családjával.

Apóst sem engedik haza, pedig úgy volt, hogy ma vagy holnap hazahozhatjuk. Most ott tartanak az orvosok, hogy szét tették a karjukat, ők nem tudják, mi a baj, átküldik őt másik kórházba. Ez sem jó természetesen, de azért örülnék, ha ő is a Jánosba kerülne, mert akkor Marciékkal egy időben őt is meg lehetne látogatni és nem kellene a családnak két kórházba szaladgálni. Persze ebben nem bízom, nekem nem szokott ilyen szerencsém lenni :(

Politika...

Nem akartam erről írni, de úgy érzem, hogy pár mondat erejéig mégis foglalkozom itt a blogban is a dologgal.

Nálunk nincs nagy jelentősége egy-egy szavazásnak. A családom nem is jár szavazni, én viszont úgy érzem, hogy ennyit meg kell tennem, így elmegyek (Ez is  mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Nekem ne mondja senki, hogy nincs értelme, mert úgy sem számít. Majd én azt eldöntöm, hogy számomra számít-e vagy sem). A Párom családjában pedig nagyobb jelentősége van, olyannyira hogy megy a fújjolás a másikra, aki esetleg nem ért egyet Apóssal (jelenleg már csak Após maradt fújjolni :) Szerencsére a páromat sem érdekli annyira a dolog). Úgy gondolom, hogy az én magánügyem az, hogy melyik pártra voksoltam. Senkinek semmi köze hozzá. Felnőtt emberek vagyunk, ideje lenne a másik ember véleményét tiszteletben tartani, nem? Az hogy valakinek rosszul kell éreznie magát amiatt, mert x vagy y pártra szavazott, meglehetősen elszomorít. Talán azért, mert az én családomban a politika sosem bírt akkora jelentőséggel, hogy ezen vitázni kelljen.

2010. március 30., kedd

Drukk...

Sajnos ez a hét ilyen. Sok helyre kell küldeni, de rajtam nem múlik :)

Kisebbik uncsitesó kórházban anyujával. Talán javulgat végre, aminek nagyon örülök, mert nincs is rosszabb, mint kórházban tölteni az időt és várni. Szorít az egész család, hogy legalább a húsvétot már otthon tölthessék. No és persze, hogy rohamléptekben gyógyuljon Marci (és a nővére ne kapja el tőle).

Aztán ott van CsodaMáté. Határozottan jobban van, súlya 2 kiló felett, oxigén sem kell már neki, a dokik nagyon bizakodók, hogy 1-2 hét és hazamehet. Úgy legyen, mert ő már minden tőle telhetőt megtett az ügy érdekében ;) Tehát oda is mennek a drukkok, a jó kívánságok!

Apósom is még kórházban van. Találtak nála E-colit, had ne mondjam, hogy nem csodálkozom rajta (mert ugye a tüdejében van, bár lehet a székletében is tenyészik, sőt szerintem jó eséllyel ott is van, a tenyésztés hamarosan kimutatja). Őszintén remélem, hogy csak teljesen kigyógyulva ebből a fertőzésből engedik haza, hiszen tudjuk hogy Bencének legkevésbé sincs szüksége még1 hasmenős fertőzésre. Amint legyőzik Apósnál ezt a fertőzést, beállítják a gyógyszereit és jöhet haza, reményei szerint erre még a héten sor kerül. Legyen.

2010. március 28., vasárnap

Tavasz...

Tavasz van végre, Bencét kiereszthettük a papánál a szabadba.  Volt egy kis kerti meló is, kellett szép kis kerítést csinálni a rózsákhoz, így a felnőttek odacsoportosultak, Bence meg csak futkosott, mint pók a falon :D Picikét hideg volt, bár amikor sütött a nap, akkor egészen kellemes volt az idő, így pulcsin kívül nem volt szükség másra, persze Bencén azért volt még egy kabátka. Nagyon élveztük mindannyian, hogy a szabadban lehetünk végre...
Papának is megérkezett végre a szülinapi ajcsija. Kapott két szép tulipánfát. Ha majd virágzik, fotózok is ;)