:( 2.

Bence talán jobban... Tegnap alig evett, délelőtt még minden átszaladt rajta, délután már jó részt csak pisis pelusokat produkált (éljen! Itattam szegényt ezerrel, totál ki voltam purcanva estére, Apa elismerően nyilatkozott, mikor meghallotta hogy több, mint 1 liter teát töltöttem a gyerekbe...). Délelőtt Papa bejelentette, hogy fél 2-re ígérte magát az oxigénes bácsi. Heuréka, gyerek akkor pont alszik :( Ráadásul ez az időpont pont olyan, hogy sem korábban nem tudom letenni a gyereket sem később, így hát maradt az önfeláldozás: nem dőlhettem le, hogy Bence alvásidejében bepótoljam az éjszaka kimaradt alvásomat. Pechemre Bence 3/4 2 körül ébredt is, ugyanis belázasodott :( Az oxigénes bácsi pedig bekaphatja, mert 4-re ért ide :( Mire Apa hazaért ismét elkezdett Bence lázasodni, gyors fürdetés, gyógyszer, majd lemondás a korai lefekvésről :( Fél kómásan jártam át az alvó gyereket csekkolni, negyed 10-kor feladtuk a várakozást és kapott másik lázcsillapÍtót Bence. 15 percen belül hatott, így fél 10kor végre kidőlhettünk. Éjjel nem volt gond, hajnali 6kor ébredtem iszonyatos görcsre, WC látogatás után gyereket megnéztem, szerencsére nem lázasodott vissza, pelenkája is csak pisivel volt tele, így nem piszkáltam.

Iszonyatosan nehezemre esik bármit is csinálni, pedig mosni és teregetni kell, mert nem tudok Bencére már tiszta nadrágot adni, az összes mosásban van. Ráadásul Papa is összecsinálta az ágyneműjét, ruháját az éjjel, így azt is mosni kell... Alig állok a lábamon, Bence viszont egyre élénkebb. Jajj nekem :(

:(

Bence este egy nagy adag hasmenéssel "örvendeztetett" meg minket... Akkor még reménykedtünk a fogzás miatti hasmenésben. Aztán hajnali fél 4 körül átcaplatott hozzánk a nagyfiú és kidobta a taccsot :( Megijedt, de nem lett tőle sírós. Mosdás, átöltözés, hasmenős pelus csere... Ekkor már minden reményünk szertefoszlott :( Kapott kúpot a hányásra, majd kakaót kért. Jó jel, mondtam Apának, de persze csak keveset adtam neki, nehogy visszajöjjön. Megitta, visszaaludt, majd 6 körül ismét átjött, taccs ezúttal szerencsére elmaradt, de az ébresztő a nagyon nehéz elalvás után nem jött jól. Visszasétált a szobájába és egy negyed órára visszaaludt, majd ismét átjött és immár be is mászott közénk, úgyhogy ébresztő volt, mert őkelme kakaót kért. Kapott ismét egy kis adagot, amit hamar be is szürcsölt, majd ismét peluscsere (nagyon tele volt, ő kérte hogy cseréljem le... Nem szokta a peluscserét kérni, mert ki nem állhatja, ezért gyanús volt, hogy nem csak pisi van benne.). Itthon maradtunk, megyünk dokihoz, aki kiírja a szokásos gyógyszereket. már csak abban tudok reménykedni, hogy
ad1 nem kapja el tőle más,
ad2 hamar kilábal belőle...

Buszoztunk...

Az úgy volt, hogy az autót kölcsön adtam Húginak, mert az övé szervizben volt, nekem meg hétköznap úgy sem kell. A visszacserét pedig úgy terveztük megejteni, hogy Húgi felvesz minket valahol, aztán kivisz az autóért Hidegkútra.
Mivel egy masszázs is közbejött nekem, mondtam Apának, hogy akkor először buszozzunk ki Csilláékhoz és majd odajön értünk Húgi, hiszen a masszőrünk nem lakik messze tőle. Bevallom őszintén, hogy féltem a buszozástól, mitöbb rettegtem tőle, de úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb túl kell lenni a teszten és hát hamár..., akkor  Apával szenvedjünk próbáljuk meg terelni ketten a Nagyfiút :D
Bence ránk cáfolt, ugyanis olyan derekasan viselte a békávézást, hogy alig hittünk a szemünknek. Többször kísértük Alexáékat a buszhoz, kívülről mindig tetszett neki, sőt volt hogy teljesen üresen állt a csuklós busz a végállomáson, ilyenkor engedtük kicsit "garázdálkodni" az ülések között, de még egyszer sem ült rajta (csak babakocsival voltunk már 2-3 alkalommal, de az bő egy éve volt már, nem hiszem, hogy emlékezne rá). Szombat reggel időre mentünk tehát, így azért kicsit ráhagyva az időre  indultunk el, hogy ha Bence valahol hiszti rohamot kap, azért legyen esélyünk még odaérni a célállomásra. A buszig simán elsétáltunk 2 lábon, egyszer volt kis szájgörbülés, hogy ő boltba akar menni (vagy inkább éhes), de vettünk neki gyorsan egy sajtos kiflit, amivel simán le lehetett szerelni a vásárlási vágyát :) A buszra már nem nagyon akart felszállni, gondolom a sok idegen néni és bácsi volt az oka. Végül felvettem az ölembe és úgy szálltunk fel, persze azért tiltakozott kicsit, de csak addig, amíg le nem ültünk. Onnantól Bence tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel nézelődött, még az ételt is csak szorongatta, annyira elfelejtkezett róla, néha szóltunk, hogy egyen ha éhes, akkor beleharapott, majd folytatta a bambulást :D Ahogy lennie kell, leszállni már nem akart :) Mondjuk azért ez is egészen jól ment, hiszti nem volt, csak eleinte tiltakozott, hogy ne szálljunk le ;)
Aztán jött a következő megmérettetés, mert sétálnunk kellett nem is keveset. Először a bankba, ezzel sem volt gond, majd egy aluljáró és egy füves terület volt az utunkban. Egyszer sem kérte fel magát, nem csapott le hisztit, hogy ő másfelé akar menni! Irtóra büszke voltam rá, mert mostanában a bölcsiből hazafelé azt az 5 perces utat sem úsztam meg hiszti nélkül.
Mondtam Apának, hogy a következő jármű, amit kipróbálunk Daisy lesz (HÉV), mert azért is odavan Bence, persze azt is még csak kívülről, többnyire autóból látta :)