Farsang rettegésben...

Már egy ideje tudtuk, hogy farsang lesz, így készültünk rá, nem csak mi, hanem a gyerekeknek is meséltünk róla, velük együtt igyekeztem kitalálni, hogy melyikük mi legyen, mert persze egyik sem tudta. Aztán eljött a nagy nap... Kata beteg, de megengedték a g.nők, hogy levigyük délelőttre 9-12ig, ha már megvan a jelmeze is. Így hát kettesben indultunk el reggel Bencével, nagy ujjongások közepette - az oviba, vittük a nasit, innivalót, jelmezt, arcfestéket is, hogy ha szeretné lehessen neki ijesztő arcot festeni. Út közben beszélgettünk, szóba került a farsang is, még mindig örült, hogy szellem lehet, bár már kifejtette, hogy festéket nem akar az arcára. Megbeszéltük, hogy nem muszáj kifesteni az arcát, ha nem akarja, akkor nem lesz "összefirkálva"... Ezután beértünk az oviba és meglátta, hogy bizony mindenki be van öltözve és láttam rajta, hogy ez neki nem tetszik, nagyon nem :( Igyekeztem szép szóval rávenni, hogy csak vetkőzzünk le, nem kell beöltözni, ha nem akar... Aztán jöttek ki a lányok és kérdezgették, hogy mi lesz és Bence elbújt, a szekrény mögül kiabált ki, hogy semmi. Aztán elmondta nagy nehezen, mikor már ott keringtünk egy ideje (titkon remélve, hogy csak megtetszik neki és bemegy), hogy most már levehetik a többiek a jelmezeiket. Akkor döbbentem rá, hogy őt ez nagyon megijeszti. Ücsörögtünk egy kicsit kint, vártam hátha feloldódik, megszokja a helyzetet, de ahogy egyre több gyerek érkezett és öltözött át, láttam rajta, hogy ez nagyon nehéz menet lesz. Akárhányszor közelebb került hozzá egy beöltözött társa, ő elmenekült. Volt egy kislány, aki jót akart és jött mindig, próbált vicceskedni, beszélgetni Bencével, de láttam a fiamon, hogy erre most nem vevő, így mindig megkértem a kislányt, hogy most hagyja békén, mert ez nem segít.
Már jó fél órája próbáltam becsalogatni Bencét a csoport szobába, amikor hívtam Apát, hogy ez nem lesz egyszerű, én már késében vagyok, jöjjön és váltson, hogy el tudjak indulni. Aztán egyszer csak sikerült Bencét valahogy 1 lépéssel beljebb terelni az ajtóból és beálltam elé, hogy óké most már bent vagy, akkor próbáljunk is meg bent maradni. Beszéltem az óvónénivel, hogy mi legyen és ő is egyet értett abban, hogy most nem szabadna neki engedni, be kell valahogy vinni, mert nehogy ez legyen majd hétfőn is vagy bármikor máskor, hogy ő sír, hogy nem akar bemenni, abban a reményben, hogy ráhagyjuk és akkor hazamegyünk vele. Így hát elmagyaráztam Bencének, hogy senki sem fogja bántani, ha akar behúzódhat a kuckójába, ahol békén fogják hagyni. Hatalmas sírás, reszketés, verekedés árán ölbe vettem és bevittem, leültem vele egy székre. Zokogott, hogy ő ezt nem akarja. Én meg ültem ott, hogy na akkor mi legyen, már én is majdnem elbőgtem magam, amikor kicsit alábbhagyott a tiltakozás és elkezdett nézelődni.
Ekkor döntöttem úgy, hogy lépni kell, bevittem őt a kisebb szobába, ahol éppen nem volt senki és letettem őt a kanapéra, hogy pihenjen ott, bújjon be a nagy párnák közé, de ő persze ezt sem akarta, csak mondogatta, hogy menjünk haza. Ismét elkezdett sírni, közben bebújt az asztal alá... Hát had ne mondjam, hogy mit éltem én át, de valószínűleg ez semmi volt ahhoz képest, amit ő érezhetett akkor. Megöleltem, megpusziltam, ekkor befutott Apa. Nem akartam, hogy őt is lássa, mert akkor vége a világnak és tuti haza kell vinni... Az óvónő mondta, hogy figyel rá, megkéri a többieket, hogy most ne menjenek oda be, had oldódjon Bence... Kifelé jövet még mindig legszívesebben visszamentem volna érte... Aztán szembejött a pszichológusnő, mondtam neki, hogy baj van, azt mondta hogy Bencéhez indult épp, úgyhogy megpróbálja megoldani a helyzetet... Igazából ekkor kezdtem megnyugodni, mert addig úgy éreztem, hogy senki sem tud segíteni neki. Nem volt ped.asszisztens sem, aki külön Bencével tudott volna lenni, az óvónőnek meg ott volt másik tizen x gyerek még, nyilván nem ülhetett le Bencével foglalkozni.
Most felhívtam a pszichológust, hogy mi lett végül, kell-e menni szte Bencéért, de megnyugtatott, hogy nincs baj, kicsit később ő maga kérte, hogy felvehesse a jelmezt és beállhasson a többiekkel játszani...
Közben Apa is hívott reggel, mondta hogy elvitte Katát a bölcsibe, aki szintén nem akart beöltözni :( Ő is csak sírt és inkább nem öltözött be, úgyhogy le lett adva az ő jelmeze is és majd feladják Katicára, ha készen lesz rá...
Szóval egyenlőre se fotó, se semmi, csak idegeskedés, hogy szegénykék mennyire nem akarják és hogy mennyire félnek ettől az egésztől. Igyekeztem nem nagy feneket keríteni ennek, néha beszélgettünk róla, megmutattam nekik, hogy ott van a jelmeze, amit majd felvehet, lesz hozzá ez vagy az, stb.
Remélem azért jól fog sikerülni nekik ez a napjuk, legalább annyira, mint amilyen nehezen indult :)

Betegség, orvostól-orvosig, várólista, "jutalmazásos" hiszti...

Ahogy annak lennie kell, felváltva beteg valaki. Kezdte Kata, otthon voltak Apával egy hétig, aztán váltottuk őket Bencével, most egy hétig mindenki ment a dolgára (munka, ovi, bölcsi), de pénteken a Kisasszonyt kellett elhozni bölcsiből, így a héten most Apával ismét otthon gyógyul... Bérelt helyünk van a dokinál, a patikában is. Sebaj, egyszer már csak vége lesz ennek a télnek is :)

Múlt héten megejtettük az ovis megbeszélést Bence foglalkozásaival kapcsolatban. Kaptunk egy fejlesztő gyógypedagógust, aki péntekenként foglalkozik Bencével. Elmondta, hogy szte kevés kártyánk van, bővíteni kell a repertoárt, illetve van, amiből többre lesz szükség (pl. kéz mosás). Szóba került a jutalmazás, amit ugye már egy ideje igyekeztem "lenyomni" az óvónő torkán, kevés sikerrel, de szerencsére Zsófi néninek sikerült rábeszélnie őket, hogy ez szükséges és nem vesz el tőlük jelentős időt. Akkor is volt szájhúzás, amikor kiderült, hogy a motivációhoz szükség lesz eleinte ott bent is gumimacira vagy valamire, amivel eredményesebben lehet a Nagyfiút rávenni dolgokra, amihez nincs kedve. Azért láttam az óvónénin, hogy fél ettől az egésztől, hogy nem tudja hova tenni, hogy nem érti. Mondtuk neki, hogy nem baj, segítünk, ha gond van szóljon, ha nem ért valamit, szóljon. Megbékélt ezzel a módszerrel, de eléggé nyögvenyelősen megy. 2 nap után kijelentette, hogy nem működik ez az egész ;) Ma reggel beállítottam egy dobozos szívószálas almalével, hátha ezt látva Bence könnyebben irányítható lesz :) Kivételesen örült neki az óvónéni, főleg hogy Bencével is megbeszéltük, hogy azért kell dolgoznia egész nap... Az alvással akarnak nála eredményt elérni, ami sztem nem fog menni, mert ha nem álmos, akkor nem alszik, és ez így normális. El kell fogadni, hogy ő már nem igényli, de meg kell követelni, hogy csendben legyen alvás időben. Ebben viszont segíthet a jutalmazás. Bevallom őszintén, nekem még most is kimegy este a fejemből néha, hogy elővegyük a jutalmazós füzetet és telerakjuk matricával, amit beválthat Bence gumimacira. Lelkesen ragasztgat, aztán számol (kis rafkós mindig igyekszik beleszámolni az előző napit, sőt az egész hetit :D) és csekkolja, hogy a gumimaciból tényleg annyit adtam neki, amennyi matricája volt :)

Egyébként néha meglepően jól kezelhető, máskor meg égedelem, nem hallgat a szép szóra, de a hangosra sem. Számunkra ok nélkül kezd el hisztizni vagy sírni, így tenni sem tudunk ellene, megmondani meg nem mindig tudja, hogy mi a baj. Katával folyamatosan megy a harc, most már Kata is rendesen belelendült a verekedésbe és sajnos ezt nem csak otthon teszi :( Úgy vettem észre Bencén, hogy szívesen segít, ha olyan feladatot tudok neki adni, amihez kedve is van. Tegnap pl a kalácsot vajazta meg, nyilván még gyakorolni kell, de ez is egy jó kis csukló feladat volt :) Tegnap előtt pedig a virsli csomagolását próbálta meg ollóval kinyitni. Az elsőnél még volt nagy hiszti, hogy nem megy, csapkodott is, de biztattam hogy próbálja meg még egyszer, aztán egy kisebb ollóval hiba nélkül tudta teljesíteni a feladatot olyannyira, hogy a csomagolás mind a négy oldalát levágta végül :)Nagyon hamar feladja, pedig van hogy csak tényleg oda kellene figyelnie és még egyszer megpróbálnia. Most már nagyon sok mindent meg tudna csinálni, csak annyira szeleburdi, hogy gyakran több kárt okoz a nemtörődömséggel, mint amennyit tanul a dologból. Pl. porszívózás. Kértük, hogy a szobájában takarítson ki vele, ha már annyira szeretné. Eleinte nagyon izgalmas volt, kb. fél percig húzogatta rendesen a porszívót, aztán elkezdte a tévét, a szekrényt, a függönyt is porszívózni, aminek annyira nem örültünk. Szépen megkértük, hogy csak a szőnyeget csinálja, mert csak azt kell, meg az ágy alatt, asztal alatt. Hatalmas hiszti közepette elkezdte csapkodni a porszívó csövét a szekrényhez, asztalhoz, amit csak eltalált vele... És hiába a rábeszélés, a kérlelés, meg sem hallja ilyenkor, ki kell szinte csavarni a kezéből a porszívót, amitől persze még jobban bedühödik :(
Ismét azt "játsszuk", hogy séta közben elrohan, ki tudja merre :( Épp hétvégén volt egy nagy beszélgetésünk, hogy ilyet nem szabad csinálni. Történt ugyanis, hogy Apával elmentek boltba, aztán egyszer csak kopog az ajtón Bence. Kinyitom neki az ajtót, majd nyitva hagytam, gondoltam Apa gyalog jön (Bence egyedül szokott felliftezni). De nem, Apa csak jó pár perccel később futott be, majd szét vetette a düh. Elmondta, hogy Bence egyszer csak otthagyta, se szó, se beszéd és elrohant. Csak reménykedni tudott benne, hogy hazajött. Poénkodtunk is hétvégén Apával, hogy Bencét elvinni sétálni olyan, mintha egy kutyát sétáltatna az ember. Elmegy mellőlünk és megnéz minden fát és bokrot, hol jobbra, hol balra, vagy épp előttünk vagy mögöttünk szaladgál, de mellettünk sosem :) Nem egyszerű így beszélgetni sem vele. ez a másik, amit egyébként hiányolok. Azt hogy kérdezek tőle valamit és válaszol. Többnyire elintézi egy igennek vagy nemmel, ha szerencsém van akkor valós infót kaptam :( De nem lehet vele beszélgetni, feldobni egy témát, pl. építsünk valamit, mit szeretnél építeni, milyet szeretnél, mekkora legyen, stb...Nem mesél, gyakran csak összevissza magyaráz, aminek se füle se farka :( Egy mondatból megtudhatom, hogy valaki szomorú volt, de azt nem hogy miért és azt is megtudom ebben a mondatban, hogy pl aznap ügyesen megmosta a kezét...

Katával is voltunk dokinál. Gasztrós doki kiírt neki egy rakat vizsgálatot, lesz ultrahang is és vérvétel is, addig is laktóz érzékenység gyanúja áll fenn, így most kicsit szigorúbban kell vennünk a diétát. Mondjuk amióta nem kap ténylegesen tejet, azóta nagyságrendekkel jobb a helyzet, a hasmenés már csak hébe-hóba fordul elő, mondjuk hetente 1x. Azelőtt ez simán megvolt minden másnap. Hatalmas javulás ez.
Találtunk a vállán, kulcscsontjánál egy csomót, most azon megy az izgulás, de reméljük hozzuk a statisztikát és beleesünk abba a 90%-ba, akiknél semmi komoly nem áll a háttérben. Többnyire én vagyok az aggódósabb, de most apa kerítette ennek nagyobb jelentőséget, rendesen be is paráztatott ezzel. Mindig ő a nyugodtabb és ő ítéli meg úgy, hogy egy egy aggódásom felesleges...

Tesóméknál is bárányhimlő tombol, így sztem most egy jó darabig nem járunk feléjük. Azért nem irigylem tesóm, egy hónapig felváltva lesznek nyűgösek a gyerekek... Mi nem merünk menni, mert Apa nem emlékszik, hogy volt-e és heget meg nem találtunk rajta, ami bizonyítaná...