B.Ú.É.K.!

Kívánom, hogy minden kedves olvasómnak olyan legyen az új év, amilyennek szeretné!

Az elmúlt napok...

Hol is kezdjem? :) A pénteki készülődés jól sikerült. Szerencsére mindent időre el tudtunk készÍteni, mÍg Bence a délutáni szunyáját nyomta, befejeztük a sütiket is. Aztán Bence megkapta a kis (mű)fenyőjét, amit kb. 2 perc alatt leamortizált :) Estére már a lábai is el voltak törve, de még mindig lehet kis ügyességgel állÍtani, Így nem került a kukába :D Aztán Apa behozta nagy fenyőt, amitől Bence teljesen oda volt meg vissza :) Mondogatta, hogy "naaagy faa". Együtt feldÍszitettük, amit mindössze csak egy dÍsz és vagy 6 szaloncukor bánta, de hát ennyi kell ;) Iszonyatosan élvezte a fa dÍszÍtését, aztán akárhányszor elment mellette, mindig mondta, hogy "vijjog", "labda", "hammii" (szaloncukor) :D Fürcsi után sunyin betettem a fa alá az ajándékait (csak ő kapott, mert a mi ajándékunk egy led tv volt, azt már előző nap Apa felszerelte a szobánkba), amiről persze nem szóltam neki, vártuk a hatást :) mit sem sejtve jött ment a lakásban, aztán egyszer csak észrevette az ebédlőasztalon lévő ajcsikat és már hozta is őket oda hozzánk, nagy csillogó szemekkel, hogy "kibontod?" :) Nagy nehezen sikerült elmagyarázni neki, hogy ő bontsa ki, nyugodtan tépje csak szét a csomagolást, úgy az igazi :) Felvettem videóra, de ahogy az lenni szokott, semmi sem látszik belőle :( Nagyon élvezte a bontogatást, mindegyik ajándék telitalálat volt! Az építőjátékaival 3-an este fél 10ig játszottunk, úgy kellett már ágyba tessékelni Bencét, hogy másnap játszhat majd még vele. Ez igazán jól sikerült szenteste volt!
Szombatra a szüleimhez voltunk hivatalosak, Bence aludt picit az autóban, így elég sokáig bírta szusszal, majd délután a Dédinél a nagy zsivajban is tudott aludni (legalábbis a megszokott körülményekhez képest, mert egyébként mindenki tekintettel volt Bencére, aki a kanapén aludt). Szóval a Dédinél kaptunk finom ebédet, a gyerekek eljátszogattak, a felnőttek elbeszélgettek. Este végül még visszaszaladtunk a szüleimhez, ahol megkapták a gyerekek az ajcsikat. Bencének természetesen Domi ajándékai jöttek be :D Elindultunk haza, nagy izgalmak közepette, mert addigra tekintélyes mennyiségű jég fagyott az útra :(
 Sajnos ez az este nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, akadtak bonyodalmak, ahogy tavaly is (sikerült is alaposan felülmúlni :( ), de mivel ez most egy pozitív poszt, így csak a jó dolgokat írom le ;)
Otthon ismét némi könyörgés kellett, hogy Bence aludjon végre...
Pocsék éjszakát követően másnap Perbálra mentünk rokonokhoz. Ez a nap is izgalmakkal telien indult, hiszen elég havas-jeges volt az út még mindig, hóátfúvások fedték az utat, volt ahol csak egy nyomtávon lehetett haladni az egy - másfél méteres hótorlaszok miatt. Végül sikeresen megérkeztünk, Bence kis felengedés után belevetette magát végre a játékba a másik két poronttyal :) Egy finom ebédet követően a gyerekek ismét játszottak kicsit, odaadtuk a két gyerkőc ajcsiját (Bence már ebéd előtt megkapta az övét, mert Dodó nem bÍrta kivárni :) Aranyos volt, ahogy mondta az apjának, hogy vegye le Bence ajándékát :D ), aminek ők nagyon örültek, Anikó az egyiknek kevésbé, de sikeresen rábeszélte a nagylányt, hogy a régi gyurmát vegyék majd elő :D Így legalább lesz tartalék :) Még alvás előtt volt gyurmázás 3gyerek és 3 felnőtt részéről ;) Némi alvás után, a három huncut kiskorú egyszerre rohanta le Apát, aki boldog volt, hogy hárman is ülhetnek a hátán egyszerre :D A kicsik persze élvezték nagyon, szerintem totál kifáradtak Apával együtt :) Ahogy lenni szokott induláskor úgy kellett Bencét becserkészni, hogy menjünk már, mert jó lenne időben hazaérni, főleg az éppen akkor aktuális útviszonyokat is figyelembe véve.
Hétfőn aztán Bence köhögése miatt elmentünk (helyettes) dokihoz, kapott ab-s orrcseppet. Mondjuk az a doki is megér egy misét a stílusával... Éppen elkezdtem mondani, hogy miért mentünk, amikor is egy levegővételnyi szünet alatt igyekeztem összeszedni a gondolatomat, hogy mik az előzmények. Na ekkor rohant le a doki, hogy mondjam már mi is történt az elmúlt hetekben, mert ő Így nem tud mit mondani. Na ekkor kifakadtam (persze udvariasan), hogy ha nem vágna a szavamba és megvárná, a mondandóm végét, akkor ezt is megtudhatná... Érdekes módon utána már normálisan beszélt velem ;) Amennyire egy nap után meg lehet Ítélni, talán segít Bencének ez az orrcsepp, bízom benne, hogy hamarosan túl lesz ezen a betegségen is.