Tudtad-e...

- mi alapján számolják ki, mikor is lesz húsvét?

A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, húsvét hétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a 6. században alkotta meg Dionysius Exiguus azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.

Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A katolikus egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt az számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az ortodox egyházak dátumszámítási módszere maradt a gregorián naptárreform előtti Julián-eljárás.

A szíriai Aleppóban ülésezett 1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés 2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Húsvét)

- idén az óraátállítás március 28-án lesz. 2 óráról 3 órára kell átállítani a mutatókat.

Az átállítást 1976-ban, három évvel az első olajárrobbanás után vezették be Franciaországban. A hatóságok a lépést azzal indokolták, hogy az akcióval 300 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiamegtakarítást érhetnek el.

Európában a nyári időszámítás március utolsó vasárnapján kezdődik, és október utolsó vasárnapjáig tart. Ennek megfelelően minden évben más dátumra esik, de az átállítás napja mindig vasárnap. Az óraátállítás az UTC szerint hajnali 1 órakor történik, vagyis Magyarországon márciusban helyi idő szerint 2 órakor előre, októberben 3 órakor vissza kell állítani az órákat. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyári_időszámítás)

Szerepjáték ismét...

Bence áll a tükör előtt... Már várom, hogy a szokásos hisztibe kezdjen, amit csak a tükör kedvéért mutat be, meg kell néznie, hogy tökéletes-e a produkció. De hiába várok, most nem az a rész jön. Áll, mérgesen hablatyol, eldobja a kezében lévő kis játékot, "hhhüüü" (levegő beszívással, ahogy Anya szokta, ha rosszat csinál a fia), játékot felveszi, mérgesen mondja, hogy nem! (ahogy Anya szokta), hadonászik az egyik kezével (ahogy Anya szokta, ha Bence rossz), elkezdi csapkodni a tükröt a játékkal, majd ismét "hhüüü" majd nem! mérgesen (ahogy Anya is csinálja gyakran), mondja a magáét, hadonászik... :D
A hadonászást nem értem, a többiben magamra ismertem :D
...
Hazajöttünk a bölcsiből, levettünk mindent, amit kell, majd Bence szalad Apa nadrágjáért, amit mindig odavisz neki, mikor hazajön este. Mondom neki, hogy Apa még nincs itthon, majd később jön. Ebből csak az juthatott el sztem hozzá, hogy jön, ugyanis egyből szaladt az ajtóhoz és nagy Appppa kiáltásokkal kinyitotta, kitárta, kikiabált, hogy Appppa, majd mikor látta, hogy nincs válasz, ajtót becsukta és nekem mondta... Ismét bepróbálkoztam azzal a mondattal, hogy Apa nincs itthon, majd este jön, mire ismét szaladt az ajtóhoz és megismételte az előbbit. Aztán feladtam, bezártam az ajtót és próbáltam elterelgetni onnan a bömbölő gyereket.
...
Van egy nasis szekrényünk. Van benne csoki, keksz, kölesgolyó, aszalt gyümölcs, meg minden, ami kell. Bence már tudja, hogy oda kell menni kunyizni, ha kekszet akar, de ma nem várta meg a válaszom, hogy nem, majd vacsi után. Kinyitotta ("hűűű"), kivette a kölesgolyókkal teli kis dobozt. Megsajnáltam. Adtam neki pár szemet belőle (mit pár szemet? megette az egészet! volt vagy 15 golyó :) , kicsike doboz, na ;) ), elkönyveltem, hogy vacsi nuku, majd kakaó lesz a következő, amit leküld a pocakba. De megint rámcáfolt az utód és bevágott egy szelet májkrémes kenyeret, némi sajtot utánaküldött, kapott pár szem köményes rolót, amit még jóízűen elrágcsált. Térül-fordul, játszik, majd arra lettünk figyelmesek, hogy zörög valamivel. Odament a szekrényhez a puffasztott kölesvagymilyen-tallérért (olyasmi állagú, mint a kölesgolyó, csak ez lapos, tallér formájú), kivette a zacskót, kiszórt belőle magának egy halommal, leült tévézni és bevágott abból is vagy 15 darabot... Asszem zárnunk kell a szekrényt most már :D

TV...

Tegnap Bence beült a tv elé és végignézte a 2 részt a Thomas-ból, amit a JimJam-on adtak le. Nem ficánkált, nem rohangált közben, csak ült egy helyben tátott szájjal.

Az én fiam ilyet is tud?

Mostanában...

Szombaton Hugimmal elmentünk sétálni. Domi a babkocsiban horpasztott, Bence pedig sétált. Persze csak addig amíg úgy ítélte meg, hogy az jó neki. Mondanom sem kell, hogy el van szokva a sétától, ilyen ramaty időben igyekeztünk mindig gyorsan megtenni a-ból b-be az utat. Ehhez persze hozzászokott, hiszen ez csak úgy működött, ha Bence vagy Apa nyakában volt vagy az én ölemben. Szóval rövid idő után kaptam a hisztit, de én nem tágítottam. Volt jó pár méter üvöltés, Anya kemény volt és határozott, nem és nem vette fel. Aztán mikor láttam hogy az általa lábon megtett távolság már megfelelő, felvettem és vittem kicsit. Amikor letettem, végre odarohanhatott a kiszemelt táblákhoz és nem lehetett őt onnan elvonszolni. Mivel eléggé nagy volt a szél, inkább ismét felvettem és hazamentünk, ölemben Bencével.

Vasárnap is mentünk sétálni, vittük Bence kismotorját is, hátha így a séta végre séta lesz é nem pedig abból fog állni, hogy gyerek üvölt, hogy vegyék fel, majd Apa megkönyörül rajta és felveszi. Nagyon élvezte a motort egészen addig, amíg meg nem látta, hogy 3 nagyobb gyerek focizik a focipályán. Egyből odaspurizott a motorral és lecövekelt a kerítés mellett. Nagyokat kacagott, mikor gól volt, vagy mikor a labda odagurult közelebb hozzá. Tapsolt, ugrált és kacagott. 5-10 perc nézelődés után rájött, hogy az egyik kerítéselem foghíjas és ő ott pont befér. Beszabadult a pályára a gyerekek legnagyobb örömére :) No, ott aztán már nem volt játék. Bence rohant a labda után, amikor engedték neki, hogy játszon vele, akkor úgy focizott, mint a nagyok. Rúgta a labdát, futott utána nevetve, mint aki életében most lát először lasztit és éppen rájött, hogy ez élete játéka. A gyerekek közben leültek kicsit kifújni magukat, hogy Bence is hagy focizzon kicsit. Néha, amikor a labda a kapu felé gurult, akkor a kapuban ülő gyerekek besegítették a labdát a kapuba és nagy nagy ujjongások közepette ünnepelték Bencét, aki először értetlenül ált ott, majd rájött, hogy neki örülnek ennyire és ő is elkezdett ugrálni és nevetni :) Nagy csalódás volt neki, amikor Apa huszadjára végre becserkészte őt és elvonszolta a pályáról, hogy a gyerekek is játszhassanak. Na olyan hisztit ritkán hallunk tőle, mint amit akkor vert le. Bíztattuk, hogy jöjjön motorozzon, menjünk kavicsot szedni, de ő nem, neki a labda kell. Tényleg ritkán látom ennyire magánkívül ezt a gyereket. Negyed óra volt, mire sikerült lecsillapítani és tényleg nem jutott eszébe a labda. Mentük a bölcsihez kavicsot szedni, úgy kellett onnan is elkönyörögni, mert azt hitte, hogy odamegyünk. Beállt az ajtóba és rángatta a kilincset, hiába mondtuk neki, hogy nincs nyitva. Aztán szaladt a akerítéshez és mutogatott be, hogy ő ott szokott játszani és menjünk be. Ismét csalódott, de ezen már valahogy könnyebben túl tette magát. Haza felé azért még egy óvatlan pillanatban megrágott egy eldobott csikket, szaladtunk vele haza kimosni a szájából...

Bence tegnap megmutatta, hogy tud ő már szerepjátékot is játszani. Elővette Tibi oroszlánt és megmutatta neki az egyik labdát, majd mondta is mindtegy oktatásként, hogy "dabda". Majd a maciknál bevált lefejeléssel illette az oroszlánt, akivel utána a labdát fejeltette le :) Majd jött a nagy puha kocka, azzal ugyanezt eljátszotta, bemutatta az oroszlánnak, majd lefejelés :) Az oroszlánunk is okosodik :D

Egyébként Bence igen erősen fogzik. Dől a nyál a szájából, állandóan a cumit kéri és olyat tipikus fogzós hígabb széklete van. Étvágya csekély, bár tegnap vmi csoda folytán sikerült egy szelet mézes kenyeret megetetni vele vacsira. Napok óta nem ebédel, keveseket alszik egyszerre és random mód rákezd a sírásra. Reméljük hamar kibújik az a fogacska...

Buszon...

Pénteken buszoztam. Ez önmagában nem meglepő, merthogy szoktam hetente, mert olcsóbb a kisgyermekes bérlet, mint a benzin lenne egy hónapra. Szóval buszra ültem pénteken önszántamból, mert egyébként Apával mentem volna haza kocsival. Barátnőmmel mentünk Árpád-hídhoz, mindkettőnknek ott volt dolga, így együtt mentünk, hogy közben csacsoghassunk kicsit. Az első döbbenet akkor jött, amikor észre vettem, hogy a sofőr nem arra megy, amerre kellene. Kicsit eltévedt a környéken. Barátnőm mondta, hogy vele mindig ilyenek történnek, ha buszra száll, így ő tulajdonképpen ezen nem lepődik meg. Hívom is Apát, hogy hogy jártunk, had röhögjön ő is kicsit, majd jött a következő sokk, amikor beszélek Apával egyszer csak egy nagy kerregés, majd füst a busz közepéből, végül egy fedél is elszabadult a padlón. Közeli utasok ugrottak egy nagyot. Én már csak röhögtem a telefonban Apával, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Barátnőm kiabál a sofőr mellett álló kisebbségi nőnek, hogy szóljon már a bácsinak, jó lenne megállni, mert itt biza baj van... Magától eszébe sem jutott volna, biztos megszokott náluk, hogy megyünk amíg működik, mindegy mi is történik közben. Nagy nehezen megáll a sofőr, majd ismét szólni kellett neki, hogy mielőtt tétovázva megnézi mi is van, legyen szíves már kinyitni az ajtót, hogy leszállhassanak az utasok a füsttel éppen megtöltődni látszó buszról... Evakuálódtunk (jó magyarsággal :) ), majd látjuk, hogy a sofőr visszaül és megy is tovább a jótékonyan kerregő és füstölő járművel... Ja, lehet hogy vissza akart menni legalább olyan utcába, ahol lennie kellett volna, mielőtt segítséget hív :D