Szeparációs szorongás?

Már ezen gondolkodom, mert más magyarázatot nem találunk a Nagyfiú viselkedésére. Mindig minden konfliktust úgy próbál meg megoldani, hogy odajön és "szejetszejet"... Nem hajlandó elaludni egyedül, valakinek ott kell lennie mellette. Ha éjjel 20x ébred, akkor annyiszor kell vkinek átcuccolnia hozzá. Ha rászólunk, mert rossz volt, akkor egyből sírva fakad. Mindenre azt mondja, hogy "nemkell", persze ez korántsem igaz. A bölcsibe nem akar bemenni a csoportjába, hanem kétségbe esetten kapaszkodik a nyakamba, mintha azt mondaná, Te most tényleg itt akarsz hagyni??? Épp tegnap Apa tette tisztába, Bence meg kakis fenékkel rá akart fordulni a szőnyegre, emiatt persze Apa rászólt, hogy várjon egy kicsit, még nem végzett a törölgetéssel. Erre Bence sírva fakadt és utánam kiabált, hogy "anyaanya szejetszejet". Nem volt egyszerű Apának bejeznie a műveletet úgy, hogy Bence közben az én nyakamban csüngött (amit ugye a lábaival is át akart karolni...).
Teljesen tanácstalanok vagyunk. Tegnap beszélgettünk vele, hogy mennyit értett meg belőle, azt nem tudom.

Görcs, mentő, UH, pihiii...

A tegnap esti alvás közbeni erős görcs pihenőre kényszerített. Nem egyszerű, teljesen megértem a hasonló cipőben járókat :(

Vetkőzz, Bence...

Nem igazán írtam, mert mostanában csak panaszkodhatnékom lenne :( Ismét nagyobb kiadásra lesz szükségünk, hiszen új mosógépet kell vennünk. Ez már önmagában eléggé stresszel :( Aztán ott van még az is, hogy a fülem továbbra is fáj, a torkomról meg ne is beszéljünk. Rengeteg magnéziumot és B6 vitamint tömök magamba, ennek ellenére sokat görcsölök. Tegnap éjjel konkrétan alig aludtam...
Talán találok vmi pozitív dolgot is, mert azért észre kell venni ám azt is! Bence igen rafkós kezd lenni. Este még a cumiról is hajlandó (ideiglenesen) lemondani, csak Apával alhasson el! Már említettem, hogy én ezt nem nézem jó szemmel, de Apára hagyom, ha majd akarja (megunja :D) akkor leszoktatja róla.
Bence kezd mondatokban beszélni úgy mint pl.: "Apa gyeje aludni" vagy "Annyával bújunk házikóba". Elkezdte a ragozást, aminek én nagyon örülök. Imádom hallgatni, ahogy néha észrevétlenül motyog magában, kommentálja az eseményeket :D Iszonyatosan kreatív, néha csak lesünk, hogy mi fog kisülni abból, amit csinálni akar. Kiderült, hogy a  hiszti nagyon jól bevált a szüleinél, ha nem akar vmit megcsinálni. Jó jó, erre nem most jöttem rá, de most tudatosult bennem igazán, hogy picit rámenősebbnek kellene lennem és követelményeket kellene támasztanom Bence elé. Ott van pl a vetkőzés. Eddig amikor hazamentünk, Bencének csak le kellett ülnie a székbe és Anya-Apa leszedte róla a ruhákat. De hát Anyának elárulták a bölcsiben, hogy ott időnként nagyon ügyesen és szépen meg tudja oldani a kabát, pulcsi, nadrág, stb. levételét, így hát gondoltam ideje, hogy otthon is bemutassa mit tud. Volt is nagy hiszti, hátha majd Anya megkönyörül és a krokodil könnyekkel küzdő gyereken segít. De Anya kitartó és határozott volt (ahogy egyébként is szokott) és nem segített. És lám Bence hisztizve, hüppögve de levette a csizmáját, a sapkáját és a pulcsiját is, majd egy jó 5 perces hisztirohamot követően el is pakolta maga után, ahogy azt kell. Én meg ott álltam büszkén, hogy lám az én fiam ilyet is tud, bár legnagyobb bosszúságomra nem az én  érdemem, hanem a gondozónőké, akik tudják, hogy mit lehet elvárni egy ekkora kisembertől... Ilyenkor nem bánom, hogy a fiam bölcsibe jár, amit mondjuk egyébként is csak azért sajnálom, mert nem velem van, hanem "vad idegen" emberekkel, mert egyébként a közösség igenis nagyon jó hatással van ám rá...
Egyre többször hallom tőle, hogy "segítek, Anya". Persze legtöbbször vmi törékeny dolognál szokott ez előfordulni :) Az viszont érdekes, hogy csak azokban a dolgokban akar segíteni, amit ő talál ki. Ha megkérem, hogy pl segítsen kiteregetni a ruhákat vagy leszedni a megszáradtakat, akkor arra ezért nem hajlandó :( De pl a torta sütésnél a tojást gond nélkül adogatta, szívesen kevergetné a tálak tartalmát...