Húha...

nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy kijöttem a Bencézés "gyakorlatából". Egyszerűen kiborÍt. igyekszem vele foglalkozni, hogy ne unatkozzon, mert gyakran amiatt rosszalkodik. De ez most más. Történt ugyanis, hogy ugye a héten itthon vagyunk, mert beteg a Nagyfiú. Ebből jött az ötlet, hogy akkor nem rendelek a hétre ebédet, hanem főzök. Gondoltam, hogy Bence már elvan akár 10-15 percre is, sőt ha a Thomas lefoglalja épp, akkor akár tovább is, tehát nem kell az alvó gyerek mellett intéznem eme háztartási műveletet, ügyelve nehogy felébredjen. Szóval én naÍv, nekiláttam tegnap is a főzésnek, ahogy a héten ezt minden nap eddig megtettem. Nem is igazán tűnt fel a csend, mert ha Thomast néz, akkor ez rendszeres. néha rá is néztem azért Bencére, hogy ne kapja nagyon szét a szobáját, meg aztán úgy voltam vele, hogy végül is az ott az ő terepe, túl nagy galibát nem tud okozni. Mekkorát is tévedtem? Óriásit! Az egyik alkalommal, amikor odaosontam, hogy megkukkoljam, mit is csinál, alaposan ledöbbentem. A gyerek éppen a popsikenőcsöt igyekezett rákenni az ágyra és szétkenni a szőnyegen. Hozzáteszem, sikerült neki, mégpedig olyannyira hogy a 200grammos dobozból rendesen kikaparta a krémet. Ezt meglátva hirtelen azt sem tudtam, hogy éppen mit mentsek ki először. Úgy döntöttem, hogy a probléma forrását igyekszem lemosni, tehát rohantam az igencsak csúszós gyerekkel a kádhoz, ahova gyorsan bepateroltam. Elgondolkodtam, hogy ott kéne hagyni, amÍg szerzek vmi sikamikálószert, de aztán erről letettem, mert felrémlett hogy mit is tudna a fürdőben, a kádban állva csinálni. Csapot nagy nehezen kinyitottam valahogy könyökkel, igyekezve, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés a víz, gyereket kiszedtem a kádból és a kezét elkezdtem folyékony szappannal mosni. Persze ez nem volt egyszerű, sőt lehetetlennek látszott, mert csak szétkentem a kezén, nem tudtam lemosni. Közben gyerek persze a másik kezével éppen a mosdókagylót próbálta még megkrémezni, inkább több mint kevesebb sikerrel. Ekkor már az én kezem is csupa ragacs volt, s amikor rájöttem, hogy lehetetlen lemosni ezt a kencét, lekaptam a törölközőt a fogasról, nem törődve annak új mivoltával és elkezdtem azzal törölni a gyerek kezeit, a sajátomat, majd a ruhájára tapadt nagyobb krémdarabokat távolítottam el vele. Közben persze összeszorított szájjal, higgadtan próbáltam a gyereket rávezetni, hogy milyen rossz dolgot csinált, aki meglehetős humorral vette eme próbálkozásomat. Aztán egyszer csak szakadt a cérna és rákiabáltam, hogy ez nem vicc, tényleg nagyon mérges Anya. Bence sírásban tört ki, én meg ingerülten rángattam le róla a krémes nadrágot és pulcsit, adtam rá másikat és megkértem, hogy menjen a másik szobába, amíg én összeszedem és kidobom a szőnyeget, a lepedőt és ahonnan lehet, letakarítom a krémet. Magamban szentségelve, négykézláb, cigiért imádkozva sikáltam popsitörlővel a kanapét (csak az vitte le!), a gyerek ágyát, mert azért ezeket már csak nem dobhatom ki. Mikor végeztem, átmentem a saját szobánkba, ahova Bencét küldtem és észre vettem, hogy ott miért van csendben. Szépen lassan, apró fecnikre tépkedte az egyik Micimackós könyvét... Na ekkor már megelégedtem volna egy kis dohány elrágásával is. Csak annyit tudtam kinyögni a gyereknek, hogy dobja ki a kukába a halmot, amit csinált. Ránéztem az órára és az a 15 perc, ami még Apa hazaérkeztéig volt, olyan soknak tűnt, mintha legalábbis napokról lenne szó! Járkálás helyett elkezdtem mosogatni figyelem elterelés gyanánt, de még a tűzhely sem volt elég koszos ahhoz, hogy ez a hadművelet kitartson addig, amíg a drága párom hazaér. Persze ő döbbenten látta az ajtó mellett az összetekert szőnyeget benne a törölközővel és a lepedővel, de humánus volt, mert csak annyit kérdezett, hogy ez kuka? :) Sziszegtem egy igent, majd alig vártam, hogy felérjen és elszabaduljak vagy 5 percre a lakásból...
Tegnap előtt is igencsak mérges voltam, mire Apa hazaért, ugyanis Bence valahogy megkaparintotta a ceruzámat és neki állt összefirkálni a falat, ezen a héten immár másodszor. Épp térdelve próbáltam a falról leradírozni az alkotást, mikor hazaért. Szerencsére nem kérdezett és nem mondott semmit, asszem az arcom elárult neki mindent :)
Ahogy lennie kell, természetesen ma is megvolt már a kiborítás. Bence ma már másodszor produkált szilárdat a pelusba, Így szóltam neki, hogy peluscsere. Tudni kell, hogy mostanában ez kész harc, ki az erősebb játékot játszunk. Ha szerencsém van, akkor éppen le lehet foglalni egy lufival, Thomassal vagy valamilyen játékkal, de sajnos naponta minimum 1x bekattan a gyerek és nem engedi a pelenkacserét. Pechemre ez most egy kakis pelusnál történt meg. Már a pelenka bontásánál sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a menet, de gondoltam, hogy talán sikerül. persze ismét tévedtem, ugyan Bence fenekén van most pelenka, de korántsem úgy került rá, ahogy szerettem volna. Az első művelet az volt, hogy alig várta mikor nyitom ki a pelenkát. Gyanús volt bevallom, de nem gondoltam semmi rosszra. Bence pedig kapott az alkalmon és a szóbeli fenyegetésem, miszerint kiporolom a hátsóját,  ha nem engedi a peluscserét, elkezdte saját magának beváltani. Természetesen a gyerek akkor éppen tokától bokáig volt szinte beterítve a produktummal. Én igyekeztem a károkat enyhíteni vhogy, mire is a gyerek a kezével összekente az arcát, a párnát és a pulóverét. Csak úgy forrt bennem a düh a tehetetlenség miatt, mert akármit is mondtam a gyereknek egyszerűen elment a füle mellett. Ismét elszakadt a cérna és rákiabáltam, hogy legalább egy kicsit hagyja abba a rombolást. Hát ezzel csak azt értem el, hogy az amúgyis begyulladt szemét kezdte el dörzsölni a barnára kent kezével. Hirtelen felsikoltottam, hogy NE!, de már késő volt :( Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak a gyerekkel.  Teljesen tanácstalan voltam, úgy éreztem hogy csődöt mondtam mint anya... Nagy nehezen feltakarítottam a romokat és csak ültem csendben magamba roskadva...
Tetéztük a helyzetet, hogy a bal kezem alig tudtam használni, mivel Bence gyakori orrszívásai miatt egyszerűen fizikailag fáj már a karom, mert le kell őt fogni. Rengeteg módszert kipróbáltam, de egyik sem jött be. Márpedig orrot szívni kell, mert rámegy az arcüregére a nátha és akkor aztán itt a még nagyobb baj :( Bőven elég, hogy tegnap már az bal szeme begyulladt, csipás és piros... Most még oda is lehet cseppenteni (van még hely, ahova cseppenteni lehetne? Füle, orra, szeme kilőve), no és persze amikor csak tudom kamillával tisztítani. Mondanom sem kell, hogy ez sem egy olyan hadművelet, amikor megkérem a gyereket, hogy feküdjön már le és engedje, hogy cseppentsek a szemébe is...
Tudom, hogy pozitívan kellene hozzáállnom, de egyszerűen nem megy. Igyekszem mély levegőt venni, amikor úgy érzem, hogy robbanok, de egy bizonyos pont után hiába minden erőfeszítésem... Pocsékul érzem magam emiatt...
Biztos vagyok benne, hogy a bezártság miatt ilyen Bence. Egyszerűen nem tudja magát kitombolni, egész nap csak a könyveket lapozgatjuk és Thomast nézünk (orrot szívunk, cseppentünk, stb. ami igaz, hogy edzésnek sem rossz, de korántsem elég a feszültség levezetésére).  Lehet, hogy ma valami úton - módon leviszem, bár ahogy elnézem az időjárás nagyon nem kedvez nekünk :(

Új cipellő 2...

Köszönöm a tapasztalatokat, javaslatokat! Nézegettem a Zetpol cipőket én is, de nekem az a típus egyáltalán nem szimpi :( Salus szandit már megrendeltem, legalább a bölcsibe lesz egy profibb szandija. Jaj csak jó legyen rá, mert lemérni a lábát persze nem engedte. Teszveszen vettem, teljesen új, talán a héten megkapom...
A talpbetéteket is megrendeltem már, most már csak azon morfondírozom, hogy miből fogjuk kifizetni... Ezek a nyavajás anyagiak, engem nagyon frusztrál, hogy nem tudom egyáltalán beidőzíteni a vásárlásokat. Nagyon kifogytunk mindenből, de nem merünk költekezni, mert nem tudjuk mikor lesz legközelebb pénzünk :( A várvavárt fizu csúszik sajna nagyon :( Persze nem kell itt hatalmas luxus dolgok vásárlására gondolni, elég ha Bence cipőit, talpbetétjeit és fogyóban lévő pelenkáit tudnánk pótolni anélkül, hogy aztán meg azon gondolkodnánk, hogy másnap miből veszünk kenyeret vagy ebédnek valót... Milyen szerencse, hogy az ebédbefizetésre már félretettem a pénzt, különben most jó nagy sz.rban lennénk... (és akkor még nem is említettem Bence sóterápiánák árát, ami hetente 3x kell, talán elég neki 6 alkalom, de nem lenne jó félbeszakítani...)
(Csoda, hogy ismét nem merek ráállni a mérlegre?)

Betegség...

Igen, ismét :( Pechünkre végigment a családon, Bence meg csak nem akar gyógyulni. Múlt pénteken voltunk dokinál, mert lassan egy hete folyt az orra, bár más baja nem volt. Dokinéni megnézte (a fülét is kértem, hogy nézze meg és mily szerencse) picit piros a torka és az egyik füle kezdett begyulladni. Az addig folytatott kezelés mehet tovább, kiegészitve ab-s fülcseppel és köptetővel. Hétfőn pedig jelentkeznünk kellett a fülészeten. Hétfőn el is mentünk és a doki megnézte Bence fülét is, amin már nem látott semmit, így leállított minket minden gyógyszerről, csak az orrszívás és orrcsepp maradhatott. Kétkedtem, de hát ő a doki, szót fogadtunk. Hétfőn még hirtelen felindulásból elmentünk sóterápiára, reménykedve a jó eredményben. Bence élvezte, alig akart először bejönni a "homokozóba", de aztán rájött, hogy mekkora buli és a letelt időnk után alig tudtam kihozni a szobából :) Nagyon érdekes volt a hatás, mert amikor kijöttünk az utcára, akkor kellett aznap utoljára orrot törölni neki és orrszíváskor sem jött olyan sok váladék, mint addig. Kezdtem megörülni, hogy talán nekünk is beválhat ez a kezelés és elkerülhetjük a mandulaműtétet. Aztán tegnap délelőtt kezdett gyanús lenni Bence, az egésznapos fix 2 óránkénti orrszÍvás közben mindig rengeteg váladékot szÍvtam le, ezért reggeltől ismét elkezdtem neki adni a háziorvos által javasolt gyógyszereket. Estére már a fülét is elkezdte fájlalni. Akkor döbbentem rá, hogy vmi nincs rendben, amikor Bence mutogatta a fülét és mondta, hogy "fülee", holott ő ilyet azelőtt sosem csinált, nem igazán tudja még elmondani, hogy mije fáj. Ráadásul a bal fülét mutogatta többször. Először reménykedtem, hátha csak a fürdés közben ment bele a vÍz és emiatt kellemetlen neki, de aztán még a fülcsepp használatát is engedte. Na ekkor már biztosak voltunk benne mindketten, hogy Bencének bizony fáj a füle :( (Ha cseppentettünk eddig, akkor mindig ketten kellett lefognunk! Én egyedül csak 3-4. alkalommal tudtam úgy beletalálni a fülcseppel a fülébe, hogy az tényleg jó helyre menjen. Meg is látszik a flakonon, mert sajna nagyon kevés van már benne.) Éjjel alig aludtunk, Bence szobájába feküdtem a kanapéra és ott töltöttem az egész éjszakát, többször orrot szÍvtam, magam mellé vettem, egyszer beadtuk neki a Cataflam cseppet is, de sajnos csak ideiglenesen segÍtett... :( Mára van időpontunk a háziorvoshoz, gondolom visszaküld majd a fülészetre :( Megyünk ma megint sóterápiára meg pénteken is. Egyenlőre még abban reménykedem, hogy csak a sóterápia első pár alkalmával teljesen normálisan jelentkező erősödő tünetek ezek... (Tulajdonképpen számÍtottam erre, csak arra gondoltam, hogy az orrfolyása fog fokozódni...)