2013. december 25., szerda

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!








Sajnos Kata 23.-án este belázasodott, illetve akkor még csak hőemelkedéssel kezdte, másnapra azonban már láza is lett. Mivel már 4 hete köhög hurutosan, ezért úgy döntöttem, hogy elviszem az ügyeletre, nehogy tüdőgyuszival legyen dolgunk, hiszen nem rég a doki azt mondta hogy légcsőhurutja van Katának. Dokihoz elvittem végül, bár igencsak rezgett a léc, hogy menjünk vagy sem, mert mindössze hőemelkedése volt, de annyira bágyadt volt, hogy inkább rábeszéltem magam egy orvos látogatásra... Délelőtt még ide a közelbe kellett menni, így gondoltam inkább ebéd előtt megyünk, délután már a Jánosba kellett volna elmennünk, azt pedig nem akartam.
Szóval elmentünk, az autóban érkezés előtt kb. 2 perccel taccsolt is a csaj. Szörnyű volt látni a tükörből, ahogy öklendezik, küzd, de félre állni nem tudtam, mert a Szentendrei olyan szakaszán voltam, ahol a Hév sínpályája volt az út mellett... Nagy nehezen megérkeztünk, sikerült is kihámozni Katát a trutyiból, a rendelőben kevesen voltak szerencsére, így hamar bejutottunk. Doktornő dobott egy hátast, mikor meglátta Kata pocakját, illetve a méretét. Egyből fel is írta a papírra, hogy akkor egy gasztros kivizsgálást mielőbb meg kéne ejteni... Aztán meghallgatta, megnézte, megtapogatta Katicát és mondta, hogy szerinte ab kúra kell, bár nincs tüdőgyulladás, de nagyon a kapuban áll... Köptetővel le kell állnunk, mert annyira sok már a váladék, amit fel kell köhögnie, hogy már bántja a pocakját. (Hogy Apa mennyire boldog volt, hogy ismét ki kellett takarítani az autót... :( )
Nem örülök az ab kúrának, de remélem végre meggyógyul, mert ez a hurutos köhögés már nagyon rég óta tart. Pénteken pedig megyünk a háziorvoshoz is...
Szegény Bence pedig be volt sózva, hogy megyünk rokonokhoz, aztán pedig csalódnia kellett, hogy mégsem... Sajnálom szegényt, tényleg nagyon akart menni, de most az a lényeg, hogy Kata is meggyógyuljon, hogy aztán tényleg felhőtlenül tudjanak majd játszani az uncsitesókkal :)

2013. december 20., péntek

A változás szele...

...meglegyintett minket is :)  Eddig voltak dolgok amiket szeretett volna Bence, ezeket vagy megkapta vagy nem, ha nem, akkor is elfelejtette egy idő múlva és nem is hallottunk róla többnyire vagy más lett az áhított dolog.
Most viszont van két dolog is, ami miatt már jó ideje rágja a fülünket, hetente jön és kérlel minket miatta. Az egyik az, hogy szeretne egy cicát vagy egy kutyust. Próbáljuk hárítani, hogy a Papánál van mindkettő, nem kell nekünk otthonra, de nagyon úgy tűnik, hogy komolyan gondolja (akárcsak Apa, hogy nem lesz állat a lakásban, mert ő allergiás a kutya-macskaszőrre) .
A másik nagyon áhított dolog, meglepő, de nem játék (bár vannak fellángolások ezügyben is :D), hanem az hogy menjünk el élményfürdőbe. Azt hittük, hogy már el is felejtette, amikor 2 éve Sárváron voltunk egy ilyen helyen, de nem, ő bizony emlékezik rá és szeretné(!) ha elmennénk ismét. Ez kivitelezhetőbb, mint a kutya-macska ötlete, úgyhogy dolgozunk az ügyön ezerrel :)  Már csak Apát kell rávezetni, hogy ő is szeretne élményfürdőbe menni :D



2013. december 17., kedd

Jó és rossz...

...periódus. Végre nagyjából letudtuk a rosszat. Kevesebb panasz van Bencére, egyre többször halljuk, hogy semmi említésre méltó nem történt. Már pedig ez nagy öröm nekünk :)
Rengeteg dologban látunk most javulást nála. Szebben beszél, már időnként mesét is mond. Igaz csak kb. két mondatosat, de megvan az eleje: "volt egyszer egy kislány" és van vége: "boldogan éltek, míg meg nem haltak"... :D
De számomra a legnagyobb boldogságot az okozta, amikor pénteken meglepett Bence. Karácsonyi összeröffenés volt a cégnél, így bent maradtam az irodában és beszélgettünk a kollégákkal. Úgy terveztem, hogy 9-re hazamegyek, de azt mondta Apa, hogy Bence úgysem lesz olyan sokáig fent, így gondoltam felesleges kapkodnom, ráadásul el is dumáltam az időt, mire észbe kaptam, már fél 9 volt. Egyszer csak 3/4 9-kor megszólalt a telefonom. Levert a víz, gondoltam valami baj van, gyorsan fel is vettem hát. Bele is szólt egy hang... Annyi eljutott a tudatomig, hogy nem Apa az, de aztán kellett néhány másodperc, hogy leessen, a fiam szólt bele és szépen kérlel, hogy menjek haza, mert HIÁNYZOM! És mindezt az én fiam, aki egyébként nem hajlandó telefonálni! Sőt, még azt is mondta teljesen érthetően, hogy meg fog várni, csak menjek haza, mert hiányzom neki... Hát én teljesen elérzékenyültem, mondtam is a kollégáknak, hogy ez egy övön aluli ütés volt, de bevált, mert azonnal öltöztem és siettem haza.
Amikor hazaértem, úgy borult a nyakamba, mint aki ezer éve nem látott és soha többet nem akar elengedni. Meghatódtam... Közben benéztem a beteg Férjemre, aki az ágyunkban feküdt hóna alatt az oda kucorodó lányunkkal. Mondta, hogy Katicának is hiányoztam, mert aludt egy fél órát az ágyában, aztán sírva ébredt és csak a helyemre feküdve tudott megnyugodni.



2013. december 12., csütörtök

...és igggen... :)

... megvan végre az időpont a Szakértői Bizottsághoz: január 7.

Mindössze 2,5 hónap kellett hozzá :(
(Azon már nem is agyalok, hogy miért kell felmérni egy olyan gyereket, akit már egyszer 1 egész hétig vizsgáltak??? Gondolják, hogy majd az alatt a másfél óra alatt sikerülni fog nekik mindent megnézni, amire egy másik intézményben 4 szakembernek 1 hét kellett?)

2013. december 6., péntek

Katica...



Hosszú ideje próbáltuk rávezetne két szó rendszeres és specifikus használatára. Az eredmény pedig az, hogy ha tudja, hogy vmit nem adnék neki oda, akkor "kéjem szépen" szöveggel igyekszik megszerezni magának...

Azért ezt övön alulinak érezzük egy cseppet :D

2013. november 28., csütörtök

Csakhogy írjak azért jóról is :)

Nagyon rég nem írtam már mindennapjainkról, főleg hogy most időm sem nagyon van leülni a gép elé. Otthon már rendszerint nem kapcsolom be a gépet, mert ha lehet Bencéékkel töltöm az időt aztán fürdés és alvás.
Szóval Kata nagyon ügyesen vette a bölcsis akadályt és azt is, hogy az elmúlt bő két évhez képest már nem vagyunk együtt egész nap. Volt egy sírós bölcsibe menős reggeles időszakunk, de ezen túljutott már. Betegségeket összeszedi, de eddig egy kis hasmenést leszámítva nem kellett otthon lennie Apának vele huzamosabban (akkor is csak 3 napot hagytak ki). A bölcsibe járás meghozta a fejlődésbeni ugrást is. Igényli, hogy egyedül öltözhessen, otthon még többnyire levetkőzni akar csak, de a bölcsiben a szandált egyedül akarja felvenni és Apa szerint levenni is, a kabát és pulcsi levételét is inkább egyedül szereti megoldani. Persze vannak mérgelődések, sírások, ha elsőre nem megy, de hamar túl lendül rajta és megpróbálja újra, amikor meg sikerül neki. Imádja az új ruhákat, cipőket :) Igazi NŐ! Ha kap vmi új dolgot, akkor már megy is tükörhöz megnézni, hogy tényleg "csini"-e. Kell neki Anya fülbevalója, Anya nyaklánca, Anya órája, de még Anya bugyija, cipője is. :) Amit viszont nem szeret, az a fésülködés. Pedig most már elég hosszú a haja, lehetne bele tenni gumit is, akkor talán nem lenne annyira kócos és a fésülködés sem okozna akkora problémát. A bölcsiben maga kéri a "cofikát", amit É. és E. néni örömmel teljesít is neki :)
Dumál, dumál, dumál. Konkrétan mindig és mindent. Egyre többször hallunk tőle mondatokat is, de rengeteg olyan dolgot is mond, hogy csak lesünk. Folyamatosan jön, hogy és mondja, hogy "megütött", "ellökött" Bence, vagy ma reggel pl azzal indítottuk a napot, hogy közölte, "Anya kaccsoljcsingijinget".
Hihetetlen szeretettel áll Bencéhez, persze azért a rossz dolgok is ragadnak rá, de már most látjuk, hogy vele talán nem lesz olyan probléma, mint most a bátyjával. Ha kap valamit, mindig kér mégegyet, hogy Bence is kaphasson. Ha ő már befejezte a vacsit, akkor kér rudit és kettőt kell a kezébe nyomni, mert akár kaphat már Bence, akár nem, neki is jár és bizony Kata ki is követeli a bratyónak, ami jár :)
Persze a nagy utánzásban mindent megtanul, legyen az a keksz szétmorzsálása a szőnyegen vagy a kádból való kiköpködés, meg kell tanulni és jó tanítvány módjára, szívja magába az új ismereteket.
Evése katasztrófa, bár talán amikor én is tudok vele együtt ennyi, akkor azért kicsit többet eszik. Este ennek megfelelően Apa megkínálja őket, de ténylegesen vacsizni csak akkor szoktak, amikor én hazaérek... Továbbra is a gyümölcs, a zöldség, a sajt, a tojás és max a felvágott a favorit, nem kell neki a kenyér, péksütemény. Főtt ételből nem eszi meg a főzeléket, a leves levét, de a húst sem igazán. Krumplipüré mint olyan, nem kerülhet elé, öklendezik tőle, de a rizs és tészta minden mennyiségben, főleg ha van benne borsó vagy kukorica :)

Bencéről már írtam az előbb, lázad, nem lehet irányítani. Ez egy ilyen időszak, meg kell szoknia. Hiába szajkózom, hogy ő ilyen, nehezen dolgozza fel a változásokat, 1- másfél hónapba telik, hogy rájöjjön ez így marad. Ilyen volt szeptemberben is, amikor ismét elkezdett oviba járni. Egyszerűen kezelhetetlen volt, október közepére lépett túl ezen, most pedig nem sokkal később kikerültem a megszokott napirendjéből. Teljesen természetes reakció, hogy ilyen lett. Elbizonytalanodott, rá kell jönnie, hogy ugyan később érek haza, de hazamegyek, nem hagyom magára...
Egyébként ő is rengeteget fejlődött beszéd terén is. Már többnyire lehet annak hinni, amit elmesél. Pl. tegnap teljesen elázott a ruhája, miután az ovis udvari medencében megmártózott... Kérdeztük, hogy hát mégis miért, hiszen tudja, hogy nem szabad, hogy vizes lesz, hogy át kell majd öltözni, stb. Erre elmondta, hogy N. ellökte és azért esett be a medencébe... (aztán persze még 2x visszamászott, mert olyan jó a vízben pacsálni :D) Az óvónő megerősítette, hogy tényleg így történt.
Nagyon szeret biciklizni. De elég nehezen érti meg, hogy mit szeretnénk tőle: pl. biciklizik, már jól előre tekert és megáll a járda végén. Hiába mondjuk neki, hogy ilyenkor forduljon meg vagy elindulhat pl a téren a szokott útvonalon tovább. Lényegében egy kört írna le ilyenkor, tőlünk indul és hozzánk érkezik be, csak közben nem látjuk egymást... Ha kisebb kört engedünk neki, akkor azt gond nélkül letekeri, mert ott nem olyan magas a dombos rész, láthat minket ha nagyon akar és a szemünk elől is csak néhány másodpercre tűnik el. Büszke vagyok rá, mert végre 5 évesen sikerült megértetni vele, hogy a járda szélén álljon meg, illetve próbáltuk elmondani neki, hogy átmehet, ha a közelben vagyunk és ha előtte körbenézett...
Folyt.köv..

Szóval Bence nehezebben érti meg a dolgokat, de fejlődik, egyre összetettebben tud beszélni, bár még messze vagyunk a korának megfelelőtől. Ha nem fáradt, akkor már egészen jól összerakja a mondatokat, nagyjából érthető is. Elég sok még a mondaton belüli hirtelen témaváltás. Gyorsabban szeretné elmondani azt amit szeretne, mint ahogy meg tudja fogalmazni. Egyik pillanatban még arról beszél beszél, hogy milyen sokat vacsorázott, aztán a mondat végén már azt tudom meg, hogy N.-t ellökte és hogy ilyet nem szabad csinálni...
A napirendről annyit, hogy lelkesen használja, látom hogy reggel időnként odamegy és konstatálja, hogy pl. ma autókázunk majd ovi előtt, mert megyünk J. nénihez tornázni. Egy dolog van még hátra, amit nem lustaságból nem tettünk még meg, hanem mert egyszerűen tanácstalanok vagyunk, és az pedig a motiváció. A Bencéhez hasonló gyerekeknek nagyon sokat segíthet, ha van vmi, amiért dolgozhat. Náluk nem elég, hogy azt mondjuk neki, milyen büszkék leszünk ha megcsinálja ezt vagy azt, vagy hogy mennyire szomorúak vagyunk, hogy pl. még nem öltözött fel, pedig vagy 5 alkalommal már meg lett rá kérve. Szóval egyszerűen nem jövünk rá, hogy mivel lehet őt rábírni dolgokra. Persze végszükség esetén bejöhet nála pl. a gumimaci, ami egy autista gyereknél még elfogadható motiváció lehet, de ha lehet előtte kipróbálnánk mást is. Bár egyre inkább úgy fest, hogy gumimaci lesz belőle, mert nem nagyon jutunk egyről a kettőre, pedig az oviban már tanácsot várnak ezügyben...

És most jöjjenek fotók:
Márton-nap az oviban:

 Katicának is készült mécses... Míg a többiek énekeltek, játszottak, addig ő elkezdte elfújni a gyertyákat :)

Ez a legjobb fotó, amit tudtam a fiúkról csinálni :(


Bence hetirendi táblája kombinálva a napirendivel. Így láthatja, ha hétvégén pl megyünk valahova, vagy valakinek szülinapja lesz, stb...


Hétvégén felavattuk a szülinapos kártyát :) Ajándékaim a következők lettek: egy autó, amit azóta sem tudtam megnézni, mert Bence egyből kivette a kezemből és egy baba, amit meg Katica "nyúlt" le Hercegnő felkiáltással... Ennél jobb ajándékokat nem is kaphattam volna :D

NevTan még mindig...

Az történt, hogy ugye a Szakértői Bizottság visszapasszolt minket, miszerint a NevTan illetékes abban, hogy kijelölje a Bence számára szükséges fejlesztéseket. Így hát nagy duzzogva elmentünk az egyébként is aktuális NevTanos fejlesztésre, le is adtuk nekik is a zárójelentést és a SZB által kiküldött papírt, arról, hogy hozzájuk kell fordulnunk. Beszélni nem igen tudtunk J. nénivel, mert késésben voltak a tornával. Mondta, hogy majd lemásolja a papírokat. Megnyugodtam, hogy akkor majd megnézik a papírokat, aztán majd kapunk egy újabb szakvéleményt, ami felülbírálja a májusban általuk megirtat...
Ehhez képest múlt csütörtökön közölték Apával, hogy a SZB visszadobta a papírt, mert nincs mellette ilyen olyan kérdőív... Amik eszembe jutottak akkor, az nem tűr nyomdafestéket, így nem is írom le. Oké, akkor majd bemegyek és beszélek velük, hogy mégis ez most milyen időhúzás, mert igazán szólhattak volna, hogy a SZB-hoz adják be a papírokat, mert akkor odaadtam volna a többi (SZB-nek már egyébként is elküldött papírt) szükséges és kitöltött papírt is, ezzel is elkerülve a felesleges köröket.
Hétfőn felhívott az ovis utazó gyógypedagógus, hogy most mi is van, mert áll a fejlesztés. Na akkor majdnem rácsaptam a telefont. Aztán közölte, hogy jaj hát miért intéztem én, ő eredetileg is mondta, hogy elsőre NevTan, de hogy ő majd intézi. Hát csak 2 hónapig nem történt eddig semmi, azon kívül amit én próbáltam intézni... Ekkor éreztem másodjára késztetést, hogy rácsapjam a telefont. Aztán mondta, hogy akkor gyorsan kitöltik a papírokat, hamarjában majd írjuk alá és akkor ő személyesen elviszi, átadja, kijárja, akármi... Majd felvetette a kérdést, hogy mikor tudnánk összeülni beszélni... Elmondtam  neki, hogy bármennyire is szeretném ezt a bensőséges csevejt vele megejteni, nekem sajnos dolgoznom kell, de ha reggel fél 8kor tud rám időt szakítani az oviban, akkor állok elébe. Ez természetesen nem felelt meg neki, így akkor telefonon keresztül feltette a nagy kérdéseit: mit eszik (édesség, édesítőszerek, színezékek mennyire vannak jelen Bence étkezési szokásaiban - semennyire, legalábbis felesleges módon biztosan nem), történt-e változás a családban, stb. Persze hogy történt, bár nekem akkor ez nem jutott eszembe, ugyanis igencsak felborult minden, amikor új munkahelyre kerültem, naponta több órát utazom emiatt és a gyerekeket csak este látom jórészt 1-2 órára... Ennek megfelelően, Bence most ki van borulva, nem bírnak vele az óvónők, nem győzzük pénzzel az eltört játékok pótlását, mosással a minden egyes nap összesározott, vizezett ruháit, idegekkel a folyamatosan  panaszkodó N. anyukát (megjegyzem jogosan, mert tényleg mindig látható nyomai vannak a két gyerek összetűzésének). Jelenleg ott tartunk, hogy imádkozom, nehogy kitegyék Bencét a csoportból (neadjisten az oviból, annak ellenére, hogy integráló ovi, külön SNI-s csoporttal)...

Szóval zajlik az életünk, Kata elnyomásban, Bence kiborulva, mi szülők pedig tanácstalanul... 3 hete tart ez az állapot, még max ennyi van hátra belőle és talán Bence feladja a "lázadást"...

2013. november 14., csütörtök

Fejlesztések...

És még mindig semmi hír felőlük. Illetve az talán nem írtam, hogy a Szakértői Bizottság lepattintott, hogy a NevTan majd kiadja a szükséges fejlesztések listáját. El is vittük a papírokat a NevTanba, ahol közölték, hogy majd... Most egy darabig nem lesz semmi konkrétum :( Hát az agyam eldobom :( Persze bosszankodom, mert nem haladunk semerre. Napirendi kártyákat megrendeltem, biztosan kell majd még csinálni is, mert elég keveset tudtam venni, nem volt olyan, amilyet szerettem volna. Így is úgy is kell majd még a ritkábban használt kártyákból is csinálni, de azt nem fogom lefóliázni... Majd kinyomtatjuk még 1x és ráragasszuk a kartonra, ha elrongyolódna :) Kíváncsi vagyok ezzel mennyire lesz könnyebben kezelhető Bence.

Lelkifurim is van rendesen, mert nem tudok a törpökkel lenni annyit, amennyit szeretnék. Most is dolgozom még, hogy a hétfői rövidítette napom bepótoljam (Márton-nap volt az oviban). Amennyire én látom, őket is megviseli az, hogy keveset tudunk együtt lenni. Kata le sem rázható, ha hazaérek (nem mintha annyira akarnám, de azért jó lenne elmenni pl. WC-re egyedül :D), Bence tulajdonképpen  nem foglalkozik velem, csak ha bemegyek a szobájába, de akkor csak magának akar. Apával is ritkán tudunk beszélni, ő is fáradt, hiszen teljesen egyedül viszi haza a gyerekeket, vacsoráztatja őket és fürdeti. 9kor a komplett család nyugovóra tér, hogy reggel fél 7 előtt picivel indulhasson a nap.

2013. november 1., péntek

Nehéz nap...

Egyre csak Ő jár az eszembe... Még mindig gyakran eszembe jut, látom magam előtt a utolsó találkozásunkat. A halottas házban pillantottam meg véletlenül. Apu ragaszkodott hozzá, hogy megnézze akkor és ott. Merthogy elhatároztam én nem fogom megnézni. De Apu teljesen összetört, nekidőlt a falnak, de a lábai nem tudták sokáig megtartani és szép lassan lecsúszott a fal mellett, leguggolt nekidőlve, én magam is sírva fakadtam aznap már ki tudja hanyadszor. Tesóm sem tudta visszatartani, pedig addig hősiesen ellenállt a feltörő érzelmeknek... Akkor láttam utoljára, azt az arcát látom azóta is... Igyekszem elterelni a gondolataim erről a képről, hogy ne így lássam magam előtt, hogy ne az esküvőm napján történt látogatásom jusson eszembe, hanem  az a Mama, aki otthon sütött-főzött karácsonykor, húsvétkor, meggyötört teste csak lassan engedte ezt megtenni, de ő nem adta fel. Korán felkelt és tette a dolgát, aztán jött a segítség is, amit csak nagy nehezen fogadott el. És végül jönnek az unokák, hozzák a dédunokákat. Apum számtalanszor felhívott, hogy mikor megyünk, mikorra legyen kész az ebéd... Meg persze mert a Mama már nagyon vár minket.

Görcsbe szorul a gyomrom... Előveszek egy gyertyát... Szokásomtól eltérően meggyújtom... Érte...


Munka...

Kata szépen beszokott a bölcsibe, már nem sír, amikor bevisszük. Marokra fogja a két hajgumit és amikor megérkezünk a bölcsibe már nyomja is Edit vagy Éva kezébe, közben mondja neki hogy "hajába" :D

Bence még mindig köhög, bár talán most már kevesebbet. Doki mindig másra fogta, de már múlóban, így nem fogom elrángatni másik orvoshoz (persze Ventolin is fel lett ajánlva, de aztán szerencsére nem kellett). Egy darabig nem akart  bemenni az oviba. Új óvónénit kapott, új dadust is, ez sok volt neki. Most reggel szokta közölni, hogy nem akar oviba menni, eddig ilyen nem volt. Elmagyarázom neki, hogy sajnos nem tudok itthon maradni vele, bármennyire is szeretném. Ilyenkor elkeseredik, kiabál... Sajnálom szegényt, fenekestől felfordult a kis élete. Neki sem könnyű :( A csoport szobába csak úgy megy be, ha sikerül valamit kitalálni, hogy mit csináljon, ami neki is bejön. A halacskák etetésével meg szokták várni, de már ez sem motiválja, új dolgot kell kitalálni. Most éppen az van, hogy a többi gyerek által készített kirakott dolgokat szemléljük és ha az övé nincs kirakva, akkor mondja hogy olyat szeretne csinálni. Tegnap pl egy kukoricával értük el, hogy bemenjen...

Apa is le van terhelve, ő intézi a gyerekeket, mert én reggel elmegyek egyből a bölcsi és ovi után, hogy beérjek a munkahelyemre, ami persze a város másik végében van. Este 7, mire hazaérek (jó esetben), addigra a gyerekek vacsiztak, fürödtek... Nagyon nehéz ez most mindenkinek. Bence minden nap keres, mikor jön Apával haza az oviból, aztán persze elmondja hogy Anya dolgozik. Mindkettő gyerek matrica lenne, hiszen nincsenek ehhez hozzászokva. Nehezen viseljük, amikor egyszerre visít a két gyerek, hogy magának kaphasson. Nagyjából kezd beállni az esténk: mikor hazajövök lepakolok, vacsorázom, már ekkor Kata ott gubbaszt az ölemben. Bence is előkerül a szobájából, próbálja elmesélni, hogy mit csinált az oviban, de ha ő nem, akkor mesél Apa :) Aztán beülök Bencéhez a két gyerekkel és olvasunk, mesét nézünk együtt... Egyszerre két gyerek próbál az ölembe férkőzni, kitúrni a másikat :) Tegnap már végre sikerült őket egyszerre magamra fektetni, fészkelődtek, helyet cseréltek, de végülis nem volt nagy konfliktus. Amíg Apa nézi a híradót addig szoktunk így hármasban fészkelődni Bence ágyában.

Apa okmányirodában járt, mert a jogsiját meg kellett hosszabbítani, így odaadtam Bence parkolási kártyás igénylő kupacát, hogy próbálja meg azt is kikérni. Volt egy kis kecmec az ügyintéző miatt, de végülis kiadták, így ez is végre el van intézve.
Jövő héten szülő tréning... Már elkérezkedtem az új főnöktől, Apa még nem válaszolt, hogy tud-e jönni, pedig most a napirend lesz terítéken, ezt mindenképpen jó lenne meghallgatni... Kártyákat is segítenek csinálni. Persze gyerekre nem vigyáznak, így őket le kell valahova passzolnom. Mivel f3kor kezdődik, így az oviból, bölcsiből kell elhozni őket... Egyenlőre Öcsémet kértem meg, remélem el tudja intézni, hogy ráérjen. Ha neki nem megy, akkor nem tudom mi lesz, valószínűleg csak én megyek vagy csak Apa... Meglátjuk. És akkor még 11.-én lesz Márton napi felvonulás az oviban, kéne csinálni Katicának is lámpást, és persze az új főnökömnek azt is be kéne adagolni, hogy előbb szeretnék eljönni...

Egyébként édesek a gyerekek, Kata is mond már verset, éneket, Bence már nem csak egyszerű tornyot épít legóból, hanem komplexebb építményeket is... Az oviban is ügyesen csinálja a ragasztós képeket :) Néha még mindig összefüggéstelenül beszél, érthetőek a szavak, de a mondat már nem...

2013. október 18., péntek

Betegségek...

Vasárnap elment a hangom, szerdán kaptam csak vissza. Szerdán jött a némaság helyett a köhögés, csütörtöktől pedig a torokfájás... Bence még mindig köhög, hangja kicsit reszelős még, de alakul... Félek, jövő héten Kata következik :(
És még csak most kezdődött az ősz...

2013. október 14., hétfő

Lélek és test...

Mostanában egyre betegesebbek vagyunk. Igen, így családilag. A nátha már szeptembertől kezdve folyamatos, napi rutinná vált a reggelt úgy kezdeni, hogy orrszívás, vitaminok beadása... Homeóst is próbáltam 3 hétig, eredmény nem volt, így kidobott pénznek nyilvánítottam... Volt itt a náthán kívül hányás, hasmenés is, most épp a köhögés, kifakadt fül (2x is és egyikről sem panaszkodott, hogy lehetséges ez? mindkétszer csak a véres váladékot láttam a fülében) és rekedtség van napirenden. Ismét dokihoz megyünk, mostanában minden hétre jut egy ilyen látogatás...

Eddig megmosolyogtam magamban azokat a kijelentéseket, hogy azért vagy beteg, mert valamilyen lelki bajod van. Persze, persze, nem vagyok egy hej de életvidám ember, az elmúlt hetek történései legkevésbé segítettek ilyenné válni, de azért nagyon pesszimistának sem mondanám magam. Nem esek depibe, inkább csak visszahúzódom, mérgelődöm magamban, aztán túl lépek rajta és intézem, amit kell. Nem mondom, hogy hiszek ebben a nézetben, inkább csak elgondolkodtam rajta, hogy talán mégis lehetséges. Most hogy szinte folyamatosan beteg vagyok, kicsit úgy érzem lemerültem. Vagy inkább lelkileg kimerültem? Úgy érzem mindent nekem kell intéznem, hogy bármit is szeretnék elintézni, a sors közbe szól. Persze közben ott van, hogy Bence dolgai sem könnyítik meg az életünket. Szeretnénk neki a lehető legtöbbet megadni a fejlesztésekből most, amíg még van időnk. Szeretnénk megkönnyíteni az életét, elkezdeni használni a kártyákat, de mindezt hogyan? Nem kaptunk még segítséget sem hozzá. Majd egyszer lesz tréning... Oké... Szóval, hogy egy kicsit képbe kerüljek elkezdtem olvasgatni blogokat, információs weboldalakat, alapítványi oldalakat az autizmusról. Néha elfog a kétségbe esés, hogy te jó ég, hogy lesz ebből a gyerekből akadályokat jól vevő iskolás? Hogy fogjuk mindezt véghez vinni, ha húzzák az időt? Ha nem történik semmi? Ha nem kapunk addig sem semmilyen információt arról, hogy mit is tehetnénk mi itthon? Senki sem mutatta meg, hogy mit és hogyan kell le reagálni nála, ahhoz hogy könnyebben szót értsünk vele. Kérdezgetem, de senki sem tud konkrét tanácsot adni. Menjek el szülőtréningre. Mennék... De mikor és hogyan?

Olvasgatom a hasonló cipőben járó szülők blogját, hogy ők milyen nehézségeken mentek át, hogy náluk milyen megoldások váltak be, hogy ők hova tudtak fordulni, ha problémájuk volt. Emlékszem 2 éve úgy mentem a NevTanba, hogy mondják már meg, mit csinálok rosszul, hogy nem értek szót a saját fiammal? 2 éve! 2 év alatt senki sem tudta megmondani, hogy mit is kellene tennem, ha nem figyel rám, ha meg sem hallja, amit mondok. Fel kell emelnem a hangom, hogy meghalljon. Hétvégén rádöbbentem, hogy enélkül mennyire nem tudok vele mit kezdeni. Nincs hangom, még a suttogás is fáj. Próbáltam mutogatni, mókás volt, ahogy eleinte nem értette, aztán 1-2 alkalommal volt sikerélményünk is. De idegesítette, hogy nem mondok semmit, így inkább nem is figyelt rám. És ez engem is frusztrált... Márpedig ördögi kör, mert ha nem kímélem a hangom úgy hogy nem suttogok, nem beszélek, akkor csak rosszabb lesz, így viszont a gyerekek nem értik mit szeretnék és csak mérgesek lesznek, hisztizni fognak, jobb esetben csak faképnél hagynak...
Szóval szembesültem vele megint, hogy most milyen jól jött volna a kommunikációs kártya...

Amikor lélekben már elfogadtam, hogy ez van, Bencének speckó terápia kell, oda is el kell vinni,emiatt sem lesz egyszerű az életünk, stb. akkor bejött még az is hogy új munka, nem lehet elsőre táppénzzel kezdeni, sőt egy jó darabig lapítanom kéne ilyen szempontból, a munkaidőről pedig ne is beszéljünk inkább. Jóval kevesebbet fogom látni a gyerekeimet, ami igencsak nyomaszt.

Minden nap igyekszem észre venni a jót. Úgy mindenben. Talán ez kicsit segít átlendülni a nehézségeken. Bence most egész jól viselkedik, kicsit könnyebb vele szót érteni, Katával is egyre hosszabb időre játszanak el sírás nélkül. Látom, hogy a kicsi mennyivel másképp fejlődik, mint a nagy, hogy vannak dolgok, amiket a nagy még mindig nem tud, de a kicsi már igen. Ez persze nem baj, nem tesszük szóvá előttük, csak úgy magunk között megjegyezzük, és már már mintha teljesen normális dolog lenne, csak úgy észrevesszük. Sosem hánytuk Bence szemére, hogy Kata ezt már tudja ő miért nem, még a diagnózis előtt sem... Érdekes pl. hogy míg Kata mindenből kettőt vesz, hogy tudjon adni Bencének is, Bence csak akkor teszi ezt, ha valamiről tudja hogy nem szabad. Pl. ebéd előtt kekszet csak akkor ad Katának is, ha ő is szeretett volna enni belőle :) Egyre gyakrabban látom, hogy csak úgy odamegy Katához és megöleli, mondja neki hogy "szeretszeret", Kata meg persze ellöki magától, mert nem érti az egészet, néha sírva is fakad, mert azt hiszi, hogy Bence bántani akarja. Sajnos eltanulta tőle a verekedést is, és persze a  határozott "nem" is megy, ha kérek tőle valamit. Sőt már Kata is mondja sértődötten, hogy "nemkelljudi/kesz/joggujt", ha esetleg nemet mondtunk neki és nem ért egyet velünk  :)
Tegnap úgy nevettem, mert idejött hozzám a kiscsaj, rászóltam (suttogtam konkrétan), hogy ne borogassa a kukát, persze jött a nem, a 6.-nál már persze bepöccentem, és erélyesebben rászóltam (volna, de hangom nem lévén Apa kisegített :D ), mire besértődött és azt az arcot, amikor potyogtak a könnyei és én meg hívtam magamhoz, hogy jaj gyere már megölellek és láttuk az arcán, hogy szeretett volna jönni, de hát milyen dolog ez már, hogy megsértették és még ő tegyen szívességet azzal, hogy odajön és hagyja magát megvigasztalni  :D Szóval ezt a gondolatsort le lehetett olvasni az arcáról, majd úgy döntött, hogy akkor ő most megbüntet engem és akkor nem jön oda hozzám, inkább elmegy és megvereti magát Bencével :D :D (ergo bemegy Bence szobájába, hogy 20 másodperc múlva sírva jöjjön ki onnan) És ilyenkor ne nevessen az ember a gyerek arcába :D

2013. október 10., csütörtök

Visszaszámlálás...

Bence jövő héten végre kezdi a fejlesztést a NevTanban. Én telefonáltam rájuk, hogy mi van már, erre közölték, hogy ja már rég megy a foglalkozás, miért nem mentünk? Próbáltak elérni (ahha, talán 1 vagy 2 nem fogadott hívásom volt, azok is szám nélkül)... Na mindegy, a lényeg, hogy mehetünk. Apa gondolom milyen boldog lesz, hogy ez is rá marad. Ez van, ezt kell szeretni.
Szakvéleményt is megkértük A BIZOTTSÁGtól, remélem nem kell bemennünk, hanem a papírok alapján megmondják, hogy milyen autizmus specifikus fejlesztést javasolnak az oviban és végre elkezdődhet az is... Rosszabb esetben oda is el kell zarándokolnunk majd valamikor év elején, mert feltételezem, hogy náluk is majd csak akkorra lesz szabad időpont. Komolyan mondom lassan már falra mászom a sok javaslat és szakvélemény, orvoshoz járkálás miatt...
Egyébként Bence jól van, most estünk át egy hányós víruson. Szombaton Kata taccsolt éjjel, vasárnap este Bence, hétfő éjjel pedig Apa. Vártam,hogy mikor kerül rám sor, de egyenlőre még úgy tűnik, hogy megúszom...
Bence rájött időközben, hogy ő bizony szeret matricázni. Az oviban szoktam rendelni azt a képkirakós mozaik lapot, már leadta nekem a rendelést a következőkre. Csak találnom kéne helyet, ahonnan be tudok szerezni olcsóért. Aztán a Spar-os matricákat is gyűjti, eleinte nehezen értette meg, hogy nem lehet mindet beragasztani, mert van olyan, amiből már kaptunk és már rég beragasztotta. Mára már ő keresi ki és mondja, hogy az már megvan. Néha lazán odabiggyeszti a lapra a matricát, de akkor rá kell szólni, hogy hé rendesen csináld és már szedi is vissza, hogy szépen ráragassza :)
Nyáron próbáltuk a labirintust is rajzolni, de akkor még nem ment, most a Spar-os gyűjtőfüzetben van egy, amit minden alkalommal megrajzol az ujjával :) Ígértem neki még pár ilyen feladatot is, meg a fejlesztő füzetébe is kéne megint feladatokat csinálnom, csak lenne már rá időm...

Kata beszokott a bölcsibe, így hát minden reggel visítva megyünk oda... Csórikám már akkor sírásba kezd, amikor öltözünk. Nem tudom mi lesz, ha már én nem mehetek velük reggel :(
Egyébként orrfolyás van már 4hete, azt hiszem volt 3 vagy 4 napunk takonykór nélkül... Ezért nem vártam az őszt :(

2013. október 1., kedd

Váááá...

...és akkor ismét a bürokrácia útvesztőjében találtam magam :( Annyira de annyira elegem van :(
Történt ugyanis, hogy még ugye tavasszal kértem időpontot az Alapítványhoz, hogy derítsék ki autizmus áll-e a háttérben vagy sem. Kértek egy egy hetes megfigyelést. Letudtuk végre, van is diagnózisunk, hogy igen, sajnos autizmus spektrumzavar áll a háttérben. Nagy boldogan leadtam a zárójelentést, hogy akkor az ovi is tudjon róla, talán így konkrétabban tudnak végre hozzáállni Bencéhez és nem csak azt hallom, hogy ezt nem csinálja meg, arra nem lehet rávenni, ilyen vagy olyan dolgai vannak... Szóval leadtam a papírt és vártam. Örömmel konstatáltam, hogy van egy kolléga aki hetente 2x csak vele foglalkozik, hogy a fejlesztő pedagógus továbbra is rendszeresen elviszi és Bence egyre ügyesebb, stb. Majd szerdán a szülőin szinte orrba vágott a hír, hogy nem tud foglalkozni Bencével az utazó gyógypedagógus, mert hiányzik a zárójelentésről a BNO kód. Csodálkoztam rajta, de hát ők tudják, gondoltam majd megkérem a dokitól. Írtam is neki izibe, majd jött is a válasz, hogy hétfőn beszélünk róla. Hétfőn  délelőtt gondoltam csak megnézem azt a zárójelentést, mert nem igaz hogy írnak rá egy diagnózist és nincs mellette BNO kód... Kiderült, hogy van, úgy hogy gyorsan be is szaladtam az oviba, elmondtam. Délután hív a párom, hogy beszélt a dokival, mert engem nem ért el, őt hívta. Elmondtam neki, hogy igen, tudom, rajta van, storno minden... Akkor mondja nekem a párom, hogy nem-nem valóban nincs rajta az a BNO kód, ami kell, mert az egy szakértői bizottság fogja kiadni egy vizsgálat után... Na ekkor jött el a pont, hogy én már a falra mászom... Egyszerűen nem hiszem el, hogy a gyereket 23 helyre kell elvinnem ahhoz, hogy segítsenek neki és ne csak vizsgálgassák. Türelmes vagyok és ha a gyerekemről van szó, nem sajnálom az időt az ügyintézésre, de most már úgy érzem, hogy ez felesleges ide-oda rángatás. Ha egyszer egy egész szakértő gárda egy teljes hétig megfigyeli a gyereket, akkor mi a jó fenéért kell még egy bizottság elé odaállni, újra elmondani mindent, újra benyújtani a papírokat, újra ismeretlen emberek elé citálni a gyereket??? Miért nem lehet azt mondani, hogy jah itt egy részletes NevTanos szakvélemény egy részletes, minden kis rigolyára kiterjedő zárójelentés, egy komplett pedagógiai véleménnyel megspékelve, hát akkor csináljuk meg ez alapján a javaslatot, ne adj Isten kiadhassa a diagnózist kiállító orvos a szakvéleményét, hogy ilyen és ilyen fejlesztésre van szüksége ennek a gyereknek.
Lassan két éve küzdünk, hogy a fejlesztésnek legyen eredménye, fél éve vívom a szélmalom harcot a bürokráciával és ki tudja még meddig nem lesz fejlesztés... 7 évesen Bencének iskolába kell majd mennie, hogy fogunk eredményt elérni addig, ha folyamatosan csak a papírokért harcolok?
Elfáradtam, elegem van :( Ennek ellenére írom a kérelmet a bizottságnak, látom a papírt, hogy el kell mennem ezzel is az oviba, erre is le kell írnom mindent, amit eddig már legalább 5x megtettem. Új munkahelyen fogok kezdeni, korán reggel megyek, késő délután jövök, hogyan fogjuk megoldani hogy a gyerek eljusson erre a tök felesleges nemtudomhanyadik vizsgálatra?

2013. szeptember 29., vasárnap

Vizsgálatok és a többi...

Bencéről megállapították, hogy autista... Elsőre kétségbe estem, hogy jaj most mi lesz, mostanra kezdem azt érezni, hogy jobb így, legalább másképp tudunk hozzáállni. Nagyobb türelemmel, megértéssel... Eddig sem voltam egy idegbeteg, de most valahogy kicsit jobban bele tudom érezni magam a helyzetébe, és ez azért sokat segít azon, hogy ne kapjam fel a vizet dolgokon. Nagyon sok mindenre rácsodálkozunk, hogy jé akkor ez is emiatt van, meg az is, mintha megvilágosodtunk volna...
Iszonyú nehéz lesz az elkövetkező 2 év sok szempontból is, de talán csak rá kell állnunk...
Ha kicsit belelendülünk, kialakul a mikor, mire, kivel és hova, akkor majd nyugodtabb leszek, most még rengeteg félsz van bennem, hogy mi módon fogunk mindent megoldani, hiszen új munkahelyen fogok dolgozni, eleinte nem igazán tudnék késni, korábban eljönni, hogy megoldjunk mindent... Szóval szeretnék most úgy 1 hónappal idősebb lenni...

2013. szeptember 12., csütörtök

Végre eljött a szeptember...

... és nem történik semmi. Mármint a fejlesztésekkel...
Hétfőn megyünk a kórházba Bencével, de most olyan negatív hangulatban vagyok pár napja. Nem hiszem, hogy lesz eredménye ennek az egész egy hetes felmérésnek. Ismét rászánunk egy rakat időt, hogy tanácsot kapjunk, erre nem lesz semmi konkrét eredmény...
Lassan már mindenhol voltunk, egyszerűen nem tudom, akarom már sehova rángatni... Belefáradtam és sztem ő is érzi, hogy elég. A logopédusban reménykedem, hátha nála látványosabb javulást tud produkálni.
Felhívtam a Nevtant is, majd októberben elkezdik a tornát... Októberben! Agyam eldobom... Már májusban le lettünk állítva, ott volt az egész nyár, amikor nem történt semmi, kezdődik az ovi-suli, erre ezek még 1 hónapig órarendet gyártanak. Gondolom nem volt elég idejük nyáron rá. Nagyon mérges vagyok... És persze hiába mondom, hogy legyen heti 2 alkalom, elviszem, megoldom valahogy, csak vállalják be, de nem, mert nem lehet, túl sok a gyerek...

Kata 2 éves lesz szombaton... Óh, hogy mennyire szalad az idő :( Már a bölcsis beszoktatást kezdjük... Brühaha :'(

2013. szeptember 3., kedd

:)

...éééés Bence végre ki tudja nyitni a számkódos kaput :D


Örülök, mint majom a  farkának :)

2013. augusztus 28., szerda

Bence...

Most nyár elején volt 5 éves, nyár közepén meg tudtuk végre csinálni a védőnővel a státusz vizsgálatot. 122centi, 23kiló, fejkörfogat és mellkörfogat is mérve lett, szeme, hallása szuper, nem téveszt színt és a feltett kérdésekre is remekül válaszolt (hány éves vagy, hogy hívják aput, anyut, tesót, stb.). Le voltam döbbenve, hogy mennyire jól sikerült megcsinálni mindent, ahhoz képest, hogy tavaly nem volt hajlandó együtt működni a méréseken kívül. Egyébként 30-31-es lába van, nem tudom mekkora lesz, de sztem ez hatalmas egy ekkora gyereknek :) 122-es ruhákat hord és ahogy elnézem már ezek is kicsik, lehet venni a nagyobbakat...
Védőnő is amondó, hogy Bence jövőre nem lesz iskolás. A kötelező felmérést meg kell csinálni a dokival is, még jó hogy az orvost megkérdeztem, hogy kell-e hozzá menni Bencével, amikor 5 éves lesz... Na mindegy, holnap ezt is elintézem.
Az előző posztban írt problémák sajnos többször is elég súlyosak voltak, így a nyár alatt. Pl. Domit lenyomta a víz alá, szerencse hogy éppen ott volt Papa... Kata alól kirántotta a kádban a csúszásgátlót, majd jót röhögött rajta. De a bringázás sem egy nagy élmény, ha főúton kell menni, mert rendszerint szólok neki, hogy ne lepje meg, hátulról egy autó/busz közeledik, vagy csak szólok neki, hogy menjen ki az út szélére, nehogy elüsse egy autó az út közepén tekerve, ekkor ő fogja magát és vagy satufékezik (én mögötte meg vagy ráhajtok vagy kikerülöm - aztán borulok) vagy kikormányoz az út közepére. Többször volt már olyan, hogy teker-teker, majd egyszer csak gondol egyet és befékez, én meg ha szerencsém van időben észreveszem és nem ütközünk... Itt is igaz sajna, hogy ha szólunk neki valamiért, akkor bedurcizik, megáll, hisztizik...
Kata meg megy utána, amit a bátyó csinál, azt neki is kell... Bence viszont féltékeny, nem ad neki oda semmit, simán ellöki, ha pl. odabújt Apához és a Kata is szeretne csatlakozni hozzájuk. Mondjuk ez odaviszsa megy, Kata is ellöki, ha éppen valakihez odabújt és Bence is szeretne csatlakozni. Mondom én, mindent leutánoz...
Hogy mit szeret csinálni? Biciklizni, legozni, autózni, homokban ülve markolóval homokozni, pancsizni, kirakózni, mondja már a verseket, énekel is ha úgy van kedve. Biciklit kinőtte, vennünk kell neki egy 20"-ost, de iszonyatosan drága :( Ha kapok végkielégítést, akkor majd abból veszünk egyet neki :)
Tervezzük a gyerekszobák átfestését, már mondogatjuk neki, hogy válasszon egy színt, mostanában ez a narancssárga (sztem csak szereti ezt a szót :D).
Majdnem mindent megeszik, mostanában jött el nála az a korszak, amikor is minden ételnél bepróbálkozik azzal a szöveggel, hogy ezt nem szeretem. Ennek ellenére 2-3 étel van, aminél látom rajta, hogy tényleg nem ízlik neki, ilyen pl a lecso. Rá nem jellemző módon, inkább nem eszik ebédet, nem lehet rávenni semmivel, hogy megegye. Képes volt helyette vajas kenyeret enni, csak lecsót ne kelljen. Öklendezett is tőle, pedig csak a nokedli volt a kanalán egy kis szafttal. Nem is értem, mert a paradicsomot szereti, a paprikát is megeszi, nokedlivel és virslivel sincs problémája... Na mindegy ez az egyik valóban nem szeretem étele, a másik pedig a hal. Ez mondjuk nem olyan vészes sztem, mert itt nincs öklendezés, egyszerűen csak leteszi pl. a rántott halat a tányérja szélére és közli, hogy ez neki nem ízlik, nem eszi meg. Viszont a konzerv halat képes elkunyizni az apjától... A harmadik és egyben majdhogynem utolsó nem szeretem étel a rántotta. Imádja a főtt tojást, de a rántottába beleszagolni sem hajlandó. Nem veszi a kanalat sem a szájába, hogy megkóstolja. Mivel annyira nem válogatós, nem is balhézok ezek miatt, most ilyen az ízlése, lehet pár év múlva más lesz. Azért ahhoz mindig ragaszkodom, hogy megkóstolja az ételt, anélkül nem mondhatja, hogy nem kell neki, nem ízlik neki. Főleg ha gombás az étel és látja, hogy van benne gomba, akkor nem akarja megenni, de ha apróra vágom a gombát és úgy főzöm meg pl. a gombalevest, akkor szó nélkül megeszi. A múltkor isteni finomra sikeredett az egyik tejszínes gombalevesem, persze nem akarta megenni, de aztán ragaszkodtam hozzá, hogy legalább megnyalja egy picit és kiderült, hogy ízlett neki, meg is ette az egészet, amit elé tettem :)
Szinte bármilyen tésztás étel jöhet elé a tányérba, most éppen húst eszik hússal, de vannak periodusok, amikor húst nem vesz a szájába (kivéve a felvágottat). A zöldségeket két pofára eszi, ha hagynám, csak azt enne. Igazi sajt mániás, akárcsak az apja :)

Íme Bence nyara képekben :) Ugye milyen "rossz" volt neki?

















Egy kis szusszanás egy tömény nyár után...

Ismét elkezdődött az ovi. Ez most nekem egy hatalmas fellélegzés. Persze ismét szarul éreztem magam amiatt, hogy még nincs szeptember, de én beadom a gyereket. Pedig kellett ám neki, iszonyatosan unatkozott itthon, hiába a sok program, a lehetőség szerinti majd mindennapos bringázás. Össze sem tudom számolni hány helyen voltunk, mennyi minden történt, Bence pedig szépen átváltozott kisördöggé, nem kicsit tépázva meg szülei idegeit. Már csak emiatt is nagyon vártuk az ovit, mert ott vannak barátai, tud kivel játszani, lefoglalja magát és nem azon igyekszik, hogy a húgát piszkálja lehetőség szerint úgy, hogy Katica sírjon is.
Nem írom le, hogy mik történtek, mert úgy sem tudom mind, hozok majd fotókat, de most lássuk, mi az amiben változásokat kell eszközölnünk.
Kata hamarosan kezdi a beszoktatást a bölcsibe (még 2 hét :( hogy elszaladt ez a két év :( :( ), emiatt muszáj kicsit a napirendünket átállítani úgy, vagy ahhoz hasonlóra, mint a bölcsiben van.  Főként a reggeli keléseket kell a hétköznapi rutinhoz átállítani, emiatt az esti fekvéseket is meg kell rendszabályozni (voltunk orvosnál, majd írok róla, de most annyit elöljáróban, hogy evés-alvásgondjaink vannak), ehhez persze az is kell, hogy rendesen egyen. Ehhez nem fűzök sok reményt, mert ha az elmúlt 1 évben ez nem sikerült, akkor az elkövetkezendő 2 hétben sem fog. De ezen is rajta vagyunk, küldözgetnek minket kivizsgálásra, remélem bölcsi kezdésre kiderül mi a baj, avagy hogy nincs semmi...
Voltunk ma bölcsiben E. néninél, Kata nem zavartatta magát, eljátszott ott mindennel. Ha egy gyerek sírt, akkor már szaladt is megvigasztalni :D Egyem meg olyan édes volt, még E. néni is csodálkozott ;) Csak maradjon ilyen az én lányom... Tegnap Bence bántotta, amiért Bencét alaposan leteremtette Apa, így hát Bence is sírni kezdett. Kata még pityergett, de ment oda Bencéhez és ölelte, simogatta, mondogatta neki, hogy "semmibaj nesijj" :) Hát na igen...
Bence büntetéseit is át kellett kicsit dolgozni, mert mindenre az volt a válasza, hogy nem, állandóan az övének kellett legyen az utolsó szó, mindenre amikor nem-et mondtunk már nyomta is fejhangon a hisztit, totálisan kikészített minket. Megkaptuk a családtól is, hogy neveletlen, nem lehet rászólni, kineveti a nagyszüleit, ha azok mondanak neki vmit (gyere el a kaputól, mert...). És igen, tudom, hogy ez nem helyén való, tudom hogy kell tenni ellene, de én nem tudok tekintélyt parancsolni, ehhez az adott embernek kell sztem tennie azzal pl. hogy ha beígér vmi büntetést, akkor azt be is tartja. Őszintén szólva tudom, hogy nehezen lehet szót érteni vele, de ez sztem nem (csak) nevelési probléma. Már ezernyi dolgot kipróbáltunk vele kapcsolatban, mindhiába. Egyszerűen nem érti meg, hogy mindennek következménye van, nem érez empátiát, nincs benne tisztelet. Mindig úgy megköveteltük, hogy köszönjön, hogy ne feleseljen, illemtudó legyen, ne verekedjen, stb. Szerintem nem tud mit kezdeni a hozzá intézett mondatokkal, egyszerűen nem érti meg őket. Csak annyi esik le neki belőle, hogy rászóltunk, mert ezt vagy azt nem szabad. El is mondja, hogy mit csinált rosszul, de két perc múlva újra elköveti. Szóval már nem büntetőszék van, hanem hidegvizes locsolás. Ha rászólunk és nem reagál másodszorra sem, akkor jön a víz... Ha hisztizik (nem sír valami miatt, hanem tömény hisztit vág le, mert türelmetlen), akkor locsolok. Furcsa lehet ez, ha egyszer nem érti, hogy miről van szó, akkor locsolással sem fogja megérteni, de így el lehet vonni a figyelmét az éppen végzett hadműveletről. Tényleg teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit csináljunk vele, így nagyon reménykedünk abban, hogy szeptemberben az egy hetes megfigyelés alatt tudnak majd ajánlani valamit a szakemberek. Nagyon ránk férne már egy jó tanács vagy ötlet, amivel könnyebben kezelhető lenne Bence...
Rengeteg feladatlapot gyártottam neki, van egy füzetünk, abba rajzolgattam feladatokat, nyomtattam is rengeteget, már annyit sikerült elérni, hogy bár a ceruzát nem fogja jól, de tudja irányítani annyira, hogy pl. a sűrűn megrajzolt képeken nem húzza keresztül. Be tud karikázni és ki tud ikszelni képeket. Csináltunk logikai feladatokat is, melyik nem illik a sorba, mi hiányzik a képről. Előbbinél meg tudja mondani, hogy melyik a kakukktojás, de nem tudja megmondani, hogy miért (vagy csak nem tudja elmondani, kifejezni magát). Színezni, rajzolni nincs kedve, így azt nem erőltettem, de párszor előkerült az aszfaltkréta is, azzal is gyakoroltunk, firkálgattunk. Érdeklik a betűk, már felismer néhányat, ami lehet más hasonló korú gyereknél nem nagy kunszt, de nála igenis nagy szám. Az itatójukat már egy B és egy K betűvel jelölöm és szépen ki is tudja választani a sajátját.



2013. július 31., szerda

Egy szép, nyugodt...

...estének indult a mai is. De ahogy lenni szokott, a mai este sem telt el esemény nélkül :)
Kata pelusai igencsak fogyóban vannak, így a tartalék bugyi pelust vettük elő, ami még a kivételesen alaposan megtöltött pocakján is kicsit laza... Gondolom ezt használta ki, na meg persze azt hogy ruha nélkül szerettük volna altatni (hogy miért, arról egy picit később ;) ). Egyszer csak hallom Kata nyöszörgését, gondoltam megnézem mit művelt vele Bence. Kata Bence asztalán táncolt a pelenkáját is ledobva, persze azért még oda is pisilt. Bence pedig segített neki szétkenni mindenhol, ügyelve, hogy az ajtó melletti falra is jusson belőle... Még egy szatyrot is szétcincáltak, amit aztán rendesen meglocsoltak a pisivel..
Kata persze nem tudott lejönni az asztalról, ott ácsorgott miközben nedves ujjával rajzolgatott a falra...

Azt hiszem holnapra megnyertem magamnak egy nagy takarítást...

Kata alvási szokásai kezdenek kiborítani. Az hogy nem alszik és kiabál, talán már a múlté, de jött helyette egy nem kevésbé bosszantó szokás. Most azt csinálja, hogy állandóan kisétál alvási időben a szobájából. Kezdi ezt akkor, amikor letesszük aludni, de gyakran van, hogy hajnali 3kor folytatja a kijárkálást és hajnali 6kor még mindig csak kísérgetjük vissza. Erre pedig azért van szükség, mert mindig a padlóra fekszik le. Gondoltuk, hogy esetleg melege van és ezért, mert mindig a hideg kövön aludt. Nagyon félek, hogy fel fog fázni, ezért gondoltuk, hogy nem adunk rá éjjelre body-t sem, csak egy bugyit kap a pelusára... Ezt persze buktuk a fentiek miatt...
 (Persze van hogy besétál Bencéhez, ott pakolgatja a játékokat, vagy éppen hozzánk talál bejönni és itt ücsörög a fotelben... Ez mindig a jobbik eset.)

2013. július 27., szombat

Nyári szünet...

Vége az ovinak, Bence itthon van velünk, így közösen próbáljuk tartalmasan eltölteni a napokat.

Túl van a család egy betegeskedő héten, felváltva voltunk betegek. Aztán amikor Apa szabin volt, mentünk Papához, igyekeztünk pancsizni a gyerekekkel. Végre írtottak szúnyogokat is, így már nem olyan nehézkes lemenni a játszótérre, vagy csak simán sétálni velük. Bence továbbra is imád bringázni, mindenhova azzal menne, csak én nem tudom elvinni, ha egyedül vagyok velük, mert annyira még nem megbízható, hogy ne szaladjon nagyon előre. Nem jön vissza, hanem gondol egyet megáll valahol, hogy beérjük. Ha szerencsém van, akkor egy olyan helyen, ahol látom.
Kata Csingiling mániás lett, ha nem tudunk kilépni a lakásból (pl. amikor beteg volt), akkor egész nap csak ezt nézné...
Alvásai még mindig katasztrófák, nem is tudom mi lesz, ha szeptemberben is így fog aludni :( Minden éjjel 2-3 órát dumál, kiabál. Mostanában már elalváskor is nyomja legalább egy órát. Rászokott arra, hogy kisétál az ágyból (eddig jó volt, mert nem jött ki, csak hangosan beszélt vagy teli torokból kiabált) és az ajtón előtt lefekszik a földre és ott alszik el. Tegnap este Apa úgy tette vissza a csajt az ágyába, mert már az ajtó előtt horpasztott. Betettünk a szobájába egy párásítót, levettük az ágyáról a rácsot, de nem alszik. Semmivel nem lehet rávenni. Biztosan még sok szülőnek van ilyen gyereke, eddig nem is értettem hogy lehet ezzel együtt élni. Tudom, hogy paramami vagyok, de akkor is el fogok menni a házidokihoz és kérek beutalót az alvásambulanciára, mert sztem ez nem normális dolog. Tényleg tanácstalanok vagyunk :( És fáradtak :( :(
Egyenlőre nem tudom, mikor kezd majd a bölcsiben, sok mindentől függ... Utálom ezt a bizonytalanságot :(
A bölcsi kezdéshez egyébként már szinte megvan. Megvettem a lábbeliket, nadrágokat, pulcsikat, fel is címkéztem őket (hiszen már megvan a katica jele a Katicának :) ). Augusztus végén nyit a bölcsi, sztem akkor majd 1-1 órára bemegyünk és ismerkedünk a hellyel, a gondozónénikkel. Hátha akkor könnyebb lesz a beszokás.
Evésben sincs sok változás, talán csak annyi, hogy ugyan keveset eszik, de délben már elfogadja a tápszert, így talán kicsit többet fog hízni.
Sokat beszél a csajszi, szereti a könyveket, most kezdi őket finoman lapozgatni, szeret rajzolni is. A homokozóban nem szeret mezítláb lenni, bár inkább sehol, csak itthon van el cipő és zokni nélkül. Most lesérült a lába, Bence rányitotta az ajtót (megint bohóckodtak a WC ajtóval :( ). Édes kicsi bogár pedig amint meglátja, hogy bibis a lábujja, egyből elkezd sántítani. Megzabálom :D Tegnap hirtelen elfelejthette, hogy melyik lába fáj, mert a másikra kezdett sántítani, amikor utánam akart szaladni :D

Bence továbbra is elég nehezen tartható kordában, úgy vettem észre hogy talán most kezd kérdezgetni, elmesélni dolgokat, érzelmeket kifejezni szavaival. Nem kaptunk semmilyen feladatot a Nevelési Tanácsadóban, de igyekszem azért némi fejlesztő, "ügyesítő" feladatot végeztetni vele. Rosszul fogja a ceruzát, most vettem neki vastagabb háromszögletű színes ceruzákat, kapott fejlesztő füzetet, nyomtatgatok feladatlapokat, amiket lelkesen meg is csinálunk. Kb. 15-20 percet tudok vele foglalkozni úgy, hogy megül a fenekén. Kata miatt kicsit nehézkes a dolog, mert ő is mindig azzal a ceruzával akar rajzolni, amivel Bence és a papír is mindig az kell neki, ami a bátyjánál van...
Megvolt az első ottalvós "bulija" a Papáéknál, különösebb probléma nem volt, így máskor is igyekszem ott hagyni, ha tesóm otthon lesz. Apuéknak nem szívesen hagynám ott, mert Apum nem igazán tudja fegyelmezni, nem fogad neki szót Bence. Tesóm gondolkodás nélkül büntibe küldi, megvon tőle dolgokat ha nem úgy viselkedik a Nagyfiú, ahogy az elvárható lenne.  Csak hát már ő is kevesebbet alszik otthon, éli a saját életét...

Voltunk szerdán strandon is, sajnos Kata hasmenése miatt nem lehetett ott, csak Bencét tudtam elvinni, Apa meg Kata itthon maradt. Papáékkal voltunk, remekül elvoltak a gyerekek, Bence igazi vizicsiborként viselkedett, ha az álla kilógott a vízből, akkor már bent is volt és ugrált a medencében :) Nem lehetett lelőni, nem félt semmitől, jött-ment, mint akit felhúztak. Uncsitesók is élvezték a pancsolást, bár talán ők visszafogottabban :) Bence azóta is minden nap strandra akar menni :D
Jövök majd fotókkal, videókkal, csak még nincsenek feltöltve a gépről ;)

Most pedig irány a Papáék, csobbenjunk :)

2013. július 1., hétfő

Bence...

Csütörtökön voltunk a Vadaskert Alapítványnál egy felmérésen. Sajnos nem tudta a doktornő megállapítani a probléma forrását, de azt igen, hogy valami nem stimmel és ennek utána kell járni. Ki szeretnék deríteni az okot, hogy a lehető legjobb fejlesztést kapja meg Bence. Szeptemberben egy hetet fogunk ott tölteni, minden nap megyünk majd, mintha oviba mennénk. Ráadásul ott kell maradni vele, úgyhogy nem lesz egyszerű... Kata is pont akkor fog beszokni a bölcsibe, így hát sztem Apa kénytelen lesz eljönni táppénzre Bencével.

Tegnap pedig levettük a bicikli két hátsó pót kerekét. Iszonyatos hisztit lecsapott Bence, hogy nem akarja, de aztán belement és legnagyobb meglepetésünkre úgy kerekezett 2 keréken, mintha mindig is így bicajozott volna :) Már nagyon várom, hogy megérkezzen a bringám, remélem a héten meghozza a futár. Akkor már csak gyerekülés kell és mehetünk nagyokat tekerni négyesben... Be vagyok sózva :D

2013. június 22., szombat

Eseményeink :)

Évzáró is volt a hónap elején, amire készült a csoport kis előadással. Bence nagyon nem akart részt venni benne, bár szépen tudta a verseket, énekeket, ezért megkért az óvónéni, hogy beszéljek Bencével. Persze nem hatott a szokásos, Anya nagyon örülne neki, ha látna téged szerepelni szöveg így jött a B terv: torta. Megbeszéltük kedden, hogy ha szerepel a csütörtöki előadáson, akkor kap egy szelet tortát utána. Na neki több sem kellett, lelkesen beszállt a játékba és persze hangoztatta mindenkinek, hogy ő szerepel, mert akkor kap Anyától tortát :D Ahogy kell be is állt csütörtökön szépen a sorba, az első negyed órát lelkesen végig csinálta, de amint meglátta, hogy Kata berohant a gyerekek közé a körbe, nem is foglalkozott már mással csak Katával. Én ennek is nagyon örültem, mert bár látszik a videón, hogy kilóg a sorból, mert nem tud megállni egy helyben, folyamatosan járnia kell a kezének, de láthattam őt szerepelni és megmutatta, hogy igenis tud fegyelmezetten részt venni egy műsorban :)

Voltunk temetésen is sajnos :( Katát muszáj volt vinnünk, mert nem volt kire bízni, de Bence oviban volt szerencsére, aznap voltak Skanzenben, így nem tudtuk elhozni hamarabb, hogy vigyük őt is (3kor volt a temetés), úgyhogy beszéltem vele is és óvónénivel is, hogy később megyünk érte... A temetés után voltunk vendéglőben, Kata nagyon élvezte, szaladgált a székek között, amit csak lehetett megnézett, aztán amikor Apa befutott Bencével, akkor már ketten futottak 4 felé :D Élmény volt, de azért Apa tudott beszélni keveset a rokonokkal, amíg nyugis volt a két gyerek (nem mondom hogy hosszú idő volt)...

Aztán múlt héten Bence 5 éves lett... Már két nappal előtte elkezdte mondogatni, hogy ő 5 éves és hogy kap tortát meg ajándékot :) A nagy napon teljesen be volt zsongva, elmentünk a tortáért, aztán kimentünk a Papáékhoz. Szép idő volt úgyhogy idén először pancsizhattak a gyerekek a nagy medencében. Megkapta Bence a rollerét, a hozzá való kiegészítőkkel, így ment a harc, hogy éppen ki hajtsa :)

Egyébként mostanában igen nehéz dolgom van, amikor le szeretném foglalni a két gyereket. Mert az egy dolog, hogy meleg van, sőt kánikula, de annyi a szúnyog, hogy döntenem kell: maradunk itthon a hűvös lakásban, a gyerekek így nem lesznek lefáradva, vagy lemegyünk a játszótérre/sétálni, ahol a napon hőgutát kapunk vagy elvonulunk az árnyékba ahol meg a szúnyogok esznek meg minket :( Tegnap és tegnap előtt kenegetni kellett Bence szúnyogcsípéseit, mert rengeteg volt rajta. Egy-egy kenegetés minimum negyed óra, mert annyira sok van rajta. A bokája teljesen eltűnt, tegnap már sántikált is :( Rossz nézni, ahogy egyre több ilyen csípéssel jön haza, nincs szívem még a játszótéren is kitenni ennek. Vettem spray-t is, tegnap befújták a gyerekeket és lőn nem ért semmit :( Hát ennyit erről :( Szóval most reménykedem, hogy tényleg fognak írtani, mert nagyon régen volt már ennyi szúnyog itt Békáson.

A héten voltam Katával a dokinál is, mert ugye mostanában nem hízik túl sokat. Ismét mérték, ismét szembesültem vele, hogy alig hízik :( Pedig mostanában azért valamivel jobban eszik, mint pl. egy hónapja. Egy hónap alatt hízott 2dekát, fél év alatt 20 dekát, a labor teljesen negatív, a dokinak nem tetszik ez így, ezért jobb híján felírt egy féreghajtót neki, ami nem árt viszont megoldás lehet. Most ezt próbáljuk ki, aztán ha ez sem válik be, akkor elkönyveljük, hogy ő ilyen. Legközelebb augusztusban kell mennünk majd a bölcsis igazolásért...
Az alvása ismét katasztrófa, teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit tegyünk. Nem válik be semmi, hiába próbálunk bármit :( Éjjel felkel, elkezd dumálni, néha sírni, ha bemegyek hozzá, az sem segít, ha hagyom, akkor sem hallgat el, 3 órán keresztül tudja mondani :( Adtam már neki fájdalomcsillapítót, kap tápszert meg vizet is, zenélőkét is bekapcsolom, kislámpát is próbáltuk felkapcsolni, plüssállatot is rakunk be neki, mert egyébként anélkül alszik, babát is kapott már alváshoz, de semmi eredmény :( Kitakarjuk, betakarjuk, magunk közé vesszük, hátát paskoljuk, semmi de semmi nem válik be :( Ha kiveszem és a mellkasomra teszem, úgy fekszünk le, akkor legalább csend van, de nem alszik, lemászik egy idő után rólam, először bemászik közénk, aztán rámászik Apára, majd elkezd kóborolni az ágyon, amikor is megunom, hogy kis híján leesik és megy vissza az ágyába, és kezdődik minden előröl :(

Ja bölcsi, hétfőn szülői lesz. A jele Katicának már megvan, ami azt lett, amit szerettem volna, mert nagy mázlinkra éppen szabad az a jel. Egy olyan csoportba megyünk, ahonnan elmegy 3 gyerek a nyáron, szóval nem volt rá sok esély, hogy sikerül, de az egyik gondozó néni biztosított róla, hogy már lefoglalták nekünk a katica jelet, ha szeretnénk :D Hát naná, hogy szeretnénk :)

Óh és mielőtt elfelejtem, sikerült utána járnom, hogy milyen kedvezmények járnak, ha egy családban tartósan beteg gyerek van. Először is ugye az emelt családi pótlék, aztán az ebéd az oviban (50% állami + 45% önkormányzati kedvezmény :) ), közgyógy, utazási kedvezmény, stb.

Bence nagyon szépen kezd Katicához hozzáállni. Már gyakran ölelgeti finoman (!), sokszor ad neki puszit, amit Katica bőszen viszonoz. Sőt éppen tegnap reggel örvendeztette meg Bence Apát azzal, hogy reggel meghallva, hogy Kata felébredt, kedvességből beszaladt hozzá, "szép jó reggelt Katica, jól aludtál?" felkiáltással és kivette az ágyából :) Apa persze hirtelen köpni-nyelni nem tudott, úgy meglepődött :D
Ha Bence sír, akkor Kata odaszalad hozzá, hogy "emmia" - semmi baj, "nesí beci" - ne sírj Bence és simogatja, puszit ad neki :D Megzabálom őket :)

2013. június 10., hétfő

Neuro...

Pénteken voltunk a neurológián a doktorbácsinál. Már az odajutás sem ment simán tekintve, hogy az árvíz miatt a békásról Szentendrei utat kerülő Nánási út le van zárva és az Aquincumnál lévő vasúti felüljáró bontása miatt lezártak egy sávot a forgalom elől... Mondanom sem kell, hogy mire eljutottunk addig autóval, addigra már 3/4 9 volt és még az út nagy része hátra volt. Időpontunk 9-10 közöttre szólt, így igyekeztünk odaérni. A nagykörútra is jellemző volt a reggeli dugó, így ott is araszoltunk, amikor a GPS közölte, hogy még 1 km van hátra, kerestem egy parkoló helyet és kipattantunk az autóból, hogy gyalog tegyük meg a hátralévő utat. Persze a GPS valamiért félrevezetett, így a max negyed órás út, közel 3/4 órás volt, mire odaértünk a recepcióhoz már igencsak 10 felé közeledett az idő. Nagy nehezen bejelentkeztünk, gyerekem (teljesen jogosan) közölte, hogy szomjas és ki is nézett magának a büfében valamit. Persze a büfés csaj nem nagyon kapkodott, így ott is várakoztunk egy sort. Mire feljutottunk a rendelőhöz már bőven 10 óra volt, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy nem fognak minket elküldeni, mondván sokat késtünk.
Végre behívtak minket 30 perc várakozás után, így megtörténhetett a vizsgálat. Az orvos kedves volt megint Bencével, a Nagyfiú konkrétan végig nevette a vizsgálatokat. Sajnos elég sok eltérést talált, így a jelenlegi fejlesztések folytatását kérte, továbbá kapunk igazolást arról, hogy tartósan beteg... Ez annyiban jó, hogy emelt családi pótlékot kaphatunk, hogy 10 éves koráig majd kérhetem a gyes folyósítását, illetve a közgyógy igazolványt is kikérhetem neki...
Már csak azt sajnálom, hogy a fejlesztéssel le kell állni, mert nyár van :( Nézegettem táborokat, amik amolyan fejlesztés helyett is jók lennének, pl. úszótábor, de van kifejezetten fejlesztő tábor is... Persze ezekhez kellene pénz is, keret lenne rá, de nincs a kezemben, így befizetni nem tudom (még), így a kedvezményeket is bukjuk, ha esetleg később mégis sikerülne befizetni :(

Púp...

Az én minden kis apró sérülés miatt üvöltő gyerekem tegnap a homlokán egy akkora púppal jelent meg, hogy csak lestünk. Előtte kis hancúr a nagy ágyon a két gyerekkel, valószínűleg akkor ütötte be valahova, de hogy egy kis nyöszörgést sem hallottunk, ez hihetetlen.  Méretéből ítélve azért nem semmi módon fájhatott neki, amikor keletkezett...

Így fordulhatott elő, hogy van egy igen látványos sérülése a Nagyfiúnak és fogalmunk sincs róla, hogy mikor szerezte :)

2013. június 6., csütörtök

Szerencsétlen választás...

Az utóbbi másfél hónapban több ismerősünk is elment :( Tudom, hogy nincs sok köze az esküvőnkhöz, de kezdem úgy érezni, hogy a sors nagyon-nagyon kompenzálná azt a két esküvőt idén... Ráadásul a mamám az esküvőnk másnapján ment el...
Most nincs túl jó kedvem :(

2013. május 29., szerda

Mászik...

... mindenre fel és be. Megőrülök tőle. Van hogy Bence asztaláról kell leszednem, a babakocsiba is beül, van hogy kiborul belőle, de volt rá példa, hogy a szekrénybe a polcra mászott be úgy, hogy félig kint ragadt a két kezével kapaszkodva. Se ki, se be, se le, se fel... Akartam fotózni, de eléggé remegett már a keze, féltem hogy kiesik :)
Már várom, hogy mikor fog leesni valahonnan, mert egyenlőre nem próbálkozik lejönni, inkább sír, hogy jöjjek. De egyszer össze fogja szedni a bátorságát és akkor lesz nagy borulás...

2013. május 23., csütörtök

Egy mozgalmas hétvége...

Két hete egy jó kis dátha lepte meg kis családunkat. Először engem tepert le, aztán Katát, majd a hét vége felé Apát is elérte. Egyenlőre Bencét kihagyta, remélem nem is fog rá sor kerülni.
Kata mérése csütörtökön ismét olyan eredményt hozott, hogy bár nem volt doki nénink, az asszisztense kikérte a helyettesítő dokitól a labor beutalót. Tegnap reggel el is mentünk levetetni a vért a vizsgálathoz. Mikor odaléptem az ablakhoz, hogy soronkívül bemehessünk, akkor egy számomra teljesen meglepő mondat hagyta el az asszisztensnő száját: itt van a gyerek? :D Korán reggel volt, nem tudtam csípőből reagálni ;)
Délután megkaptam az eredményt, miszerint nincs vashiánya a gyereknek, volt egy vírusfertőzése (múlt heti nátha), amin dolgozik az immunrendszere, de semmi szokatlant nem mutat a labor eredmény... Szóval csak ennyire nem akar hízni mostanában... Nem sokára megyünk megint mérni, akkor kiderül hogy a doki mindehhez mit szól.

Tegnap esett az eső itt délután, így amikor elmentem Bencéért haza jöttünk, nem akartam bevinni őket a vizes játszóra. Hazafelé meg is jegyezte Bence, hogy "Anya fáradt, hazamegyünk". Nagyon meglepődtem, mert bár ilyesmire nem szoktam hivatkozni (múlt héten beteg voltam, 2-3 napig alig éltem, akkor valóban nem mentünk játszóra, de ezt el is magyaráztam Bencének, szóval nem értem honnan jött ez), ezek szerint valahogy összekötötte a kettőt... Ma mindenképpen lemegyünk a nagy játszótérre, mert ott tényleg régen voltunk. Többnyire a "nyuszis" játszóra mentünk (nyuszi simogatós játszótér: Budakalász, Borbély Kertlabor), vagy elmentünk vásárolni egy nagy sétával és fagyizással egybekötve...
A múlt hét második fele is igen sűrűre sikeredett: pénteken esküvőn voltunk délelőtt, délután korán mentünk Bencéért mert játszóházba mentünk az uncsitesókkal. Este 7ig maradtunk, elmondhatom, hogy a gyerekek alaposan kifáradtak :)
Szombaton délelőtt Bencével kettesben elmentünk felvonulni azt egészségért. Kaptunk kék lufit (kettőt is, hogy Katának is legyen) és egy héliumos fehéret is. Volt rendőri kíséret is, ami Bencének nagyon bejött :D A fehér lufit végül addig matatta, míg egyszercsak véletlenül elengedte, az pedig kapott az alkalmon és elrepült... Kicsit csalódott volt miatta, de aztán megbeszéltük, hogy a többi fehér lufi nem sokára utána megy és megkeresik, így nem lesz egyedül. Egészen sokáig mondogatta hazafelé még ezt :) A Lánchídtól Papához mentünk Apáékkal...
Vasárnap bringás napot tartottunk, közösen mentünk sétálni a Duna-partra, fiúk bringával, mi csajok babakocsival ;) Bence imádja az autók márkáit kérdezgetni, most már nagyon sokat tud egyedül is, egy-két ritkább típus van, amiben segíteni kell :) Rengeteget sétáltunk, alaposan meg is csipkedtek minket a szúnyogok :(
Hétfőn Apa telekre ment dolgozni, mi pedig ismét a Papához mentünk, hogy a gyerekek tudjanak tombolni egy kicsit az udvaron...

A bölcsis felvétel is sztem lassan kiderül, jövő héten majd megyek és nézem bőszen, hogy ki van-e már írva, hogy felvették-e Katát és hogy a szülői mikor lesz... Annyira furcsa ismét ezen "izgulni", megint elrepült 2 év, két olyan év, amiben már többet nem lesz részem :( Nem lesz több forogni, mászni, felállni, járni, beszélni tanuló gyermek a családban. Nem lesz több szoptatás, lassan a pelenkázásról is lemondhatunk (jó, az még egy év, de akkor is furcsa belegondolni), más fog Katicámra is vigyázni nap közben, más fog neki dolgokat tanítani nap közben... Én meg ismét visszakerülök a munka világába, ismét rohanós napjaim lesznek, amikor sietek az egyikért a bölcsibe, a másikért az oviba, aztán hetente 1-2 alkalommal még tornára is el kell juttatnom Bencét... Mindenre időt kell majd találni, meg kell oldani, és ezt csak nekem kell majd kilogikáznom :) Érdekes évnek nézünk elébe, úgy sejtem. Egyébként ez nem panasz akart lenni, csak megjegyzés, hogy hamarosan másképp fognak telni napjaink. Minden korszaknak megvan a maga előnye és hátránya. A mostaninak annyi, hogy anyagilag lenullázódtunk, nem igen van már honnan elővenni tartalékot, ha hirtelen újabb kiadás kerül elő, viszont amikor már dolgozom, több pénz fog a házhoz állni, kicsit kifújhatjuk magunkat. Viszont szeptembertől kevesebbet lehetek a gyerekekkel, többet kell utaznom is, sokkal jobban be kell osztanom az időmet...
Hopp, egy picit elkalandoztam :) Megyek kiszedem a csajt az ágyából, hallom már kiabál, hogy ébren van :)

2013. május 21., kedd

Hasonlítgatós, de csak fotós :)

Mostanában nagyon sok helyről hallom, hogy ej, de hasonlítanak ezek a gyerekek, így hát adott volt, hogy csináljak egy hasonlítgatós bejegyzést fotókkal... :)













2013. május 15., szerda

Fotók...

 Koncentrál :)

Nils-t néz :)

Focipályán Bence gyakorol, Kata pózol...

Nagy élvezettel tekeri most már :D

Az oviból kapott almákat eszik. Kata részéről ez nagy szám, mert ő a héját sosem eszi meg (ezt az almát is "meghámozta") :)

 Még egy picit nagy neki, de megoldja ;)

Közben ráveti magát Bencére is :)

Közelharc ;) Kata mindjárt lecsap megint...

 Készül a bodza és az akác szörp...

Mehetnek is hűtőbe :)

Mit csinálsz, Anya?

 Itt a Kata, hol a Kata? :D

Egy kis Duna-parti ejtőzés, miután befaltuk a csomagolt gyümölcsöket ;)