Ugye csak egy picike lesz?

Bencének folyik az orra, köhög. Délután megyünk dokihoz, aki már tudom mit fog mondani, nem is ezért megyünk, hanem azért hogy megnézze a tüdejét. Biztos, ami tuti.  Láttam, hogy kicsit piros a torka, sejtettem hogy ez lesz, bár adtam neki az immunerősítőket... Szóval most reménykedünk, hogy ez csak egy pici betegség lesz és hamar átesik rajta :) Fő az optimizmus.
Én is beteg voltam tegnap előtt és tegnap, lehet tőlem kapta el, bár nekem a fülemre is ráment, ismét egy középfülgyuszit okozva :( Bencénél reméljük nem lesz ilyen.
Én ma Öcsikém ballagására megyek, Apa hozza el a nagyfiút a bölcsiből (ahol határozottan meghagytam, hogy hívjanak, ha nagyon sokat köhög, mert azonnal megyek érte! Szerencsére nem hívtak...), ami nagyon sajnálok, mert Anyák napja lesz, így a gondozónők készítettek Bencének is valamit, amit ő átadhat nekem. Mondtam, hogy sorry, hétfőn ígérem megyek reggel és átadhatja Bence. Ez az Anyák napja annyira sok szeretet rejt magában, örülök hogy részese lehetek...
Ja és tegnap volt ovis-szülői, konkrétan tájékoztató volt. Furcsa volt ott ülni és jegyzetelni, kérdezni az oviról. Kell még egy kis idő mire megszokom, hogy az én fiam ovis lesz szeptembertől. Ahogy elnézem van rá esélyünk, mert a bilizéssel most egészen jól haladunk. Már volt hogy egyedül ráült, amire én nagyon büszke is voltam. Igaz finomítani kell még a dolgot, mert sajnos a bilibe már csak akkor került pisi, mikor szétnyitotta a végén a combjait :D, de ez igenis egy hatalmas lépés volt tőle. Már a bölcsiben is próbálják tanítani az állva pisilésre, mert gyakran sikerül mellé csurgatnia, ha egyedül próbálkozik.

Jelentkezem...

Megvagyunk, élünk, csak annyi program volt, hogy nem volt lelki erőm beülni a gép elé beszámolót írni...

A hétvége igen eseménydúsra sikeredett: még pénteken jött barátnőm, szombaton mentünk Perbálra, ahol én speciel a napon alaposan leégtem, de jó volt a társaság és a legfőbb, hogy Bence is nagyon élvezte.
Vasárnap már nem volt ekkora szerencsénk, már ami az időt illeti. Elmentünk kb délben a budakeszi vadasparkba, ahol az eső alaposan megkeserítette az élményszerzést, de legalább Bence alaposan elfáradt és még nem is került olyan sokba, mint pl az állatkert lett volna. Igaz, hogy a különbözetet elvertük édességre, Bence meg is kapta élete első nyalókáját, amit nagy lelkesen szopogatott, mintha már gyakorolta volna :D Vártam, mikor fog elesni vele és megpanírozni a földön, ami be is következett, csak jóval később, mint gondoltam ;) Már legalább a felét elnyalta addigra. Naná, hogy én is elfáradtam: hidegfront -> görcsölés, no és persze nagy örömömre hazafelé a család kitalálta, hogy sétáljunk még egy kicsit a Nagyréten... Hát én addigra már totál kivoltam. Tömtem magamba a magnéziumot, nem igazán akaródzott nekem kiszállni a kocsiból még egy kis sétára :) Mire visszaértünk Hidegkútra Bence is alig tudta nyitva tartani a szemét, amikor pedig rákérdeztem, hogy megy-e aludni egy hatalmas és LELKES igen volt a válasz :D Fel is jegyeztem a naptárba :) Apával kidőltek 3-kor, 5-kor pedig úgy kellett ébresztgetni a Nagyfiút, mert annyira beájult :) Én is kidőltem, egy óráig még a lábam sem tudtam nyögés nélkül megmozdítani, utána is fizikai fájdalommal járt minden nemű mozdulat.
Hétfőn volt locsolkodás a fiúk részéről (nem, engem nem ;) ) a szomszédban, majd egy nagy déli szunya és egy hatalmas adag tökfőzelék elfogyasztása után irányt vettünk Dédi felé. Ott ismét kaptunk finom ebédet, amiből még Bence is evett, annak ellenére, hogy nem rég ebédelt és le mertem volna fogadni, hogy ott már nem akar majd enni. Mondjuk elég nagy kópé volt, mert vagy Domit lökte fel vagy vette el tőle a játékot vagy Lénát akarta minden áron megszeretgetni, megsimogatni, aminek hatására szegény kislány csak álmosan és nyűgösen pislogott. Amin viszont meglepődtem: Bence nem volt féltékeny, hogy Lénát felvettem és megpróbáltam megnyugtatni vagy elaltatni... Ott meg lettem locsolva Öcsém által, így elhervadni tuti nem fogok idén sem és mázlimra sikerült kicseréltetnem vele az ősrégi, iszonyatosan büdös kölnit a saját már bekészített parfümömre. Mondjuk Gabi ennek sem örült, mert azért ez a parfüm is elég erőteljes szagú volt és a lemosása nem igazán járt sikerrel, de azért még mindig jobb mint az a pacsuli. Esküszöm a kölni gyártók azon versengenek, hogy ki tud büdösebb locsoló kölnit készíteni. Szerezzék meg Apa minimum 10 éves üvegcséjét, azt nehéz lenne felülmúlniuk, ezt garantálom :) Szóval hölgyeim, akiket megtisztelt a párom egy locsolással, az tegye össze a két kezét, hogy Apa kezébe nyomtam az én mini parfümömet :D
Óh majdnem el is felejtettem, hogy Bencéék keresgélhettek az udvaron csokitojást és kosárkát. Hát hogy Bence számára ez mekkora élmény volt!!! Ezt nem lehet elmondani. Apa készített fotókat, sajnos nem lettek túl jók, mert Bence egy pillanatra sem maradt nyugton :)

(Otthoni gépem újra lett telepítve, most éppen nem érem el - még nincs rajta a távoli eléréshez szükséges progi - ezért majd teszek pár fotót, ha eszembe jut :) Addig is itt van pár más alkalommal készült fotó:

Az eper evés bajnoka :D

Itt pedig Boombie által készült képek láthatóak, amiket még a Vadasparkban készített. Köszönet érte, igazán szépek lettek!

Paprikás pufi evés, mint kiderült annyira nem jött be neki...
(Nem mondhatnám, hogy sajnálom :D )

Simogattunk lovat is...

Ebből az üvegből jobban tud inni, mint a hagyományos kisebb szájú verzióból...

Sok kaaaavics :D

Azon a bizonyos romon. Vajh miért nem másztam utána? :D

Így kell hisztizni :)