2011. december 31., szombat

B.Ú.É.K.!

Mindenkinek nagyon boldog, békés új esztendőt kívánunk!





2011. december 30., péntek

A karácsonyunk...

No írok azért erről is pár sort ;)
Szóval az úgy volt, hogy fát ugye nem állítottunk már szenteste, mert már napok óta állt. Elhatároztuk, hogy a Jézuska kicsit hamarabb jön, hogy Bence kijátszhassa magát a kapott ajcsikkal és ne este 10kor kelljen őt lelőni. Amint meglátta, már ugrott is neki a bontogatásnak, kezdetben úgy tűnt, hogy ez lesz az egész este fénypontja, mert mire észbe kaptunk már majd minden ajándék csomagolás nélkül hevert szanaszét a padlón :D Talán az enyémet kímélte csak meg, mert azt nem látta meg hirtelen. A kapott szerelhető autó nagy favorit, igazán sikerült eltalálni, hogy ez nagy kedvenc lesz :) Öröm volt nézni, ahogy tologatta őket vigyorogva :D Kapott még egy játszós Koalát is, de azt időnként ki kell vonni a forgalomból, mert gyakran felejti bekapcsolva vagy dobálja, talán nyáron nagyobb becsben fogja tartani már, addig meg néha kapja csak meg, nehogy minket kikergessen vele a világból (én választottam, megbántam :D). Kata kapott már régebben egy zenélő körforgót a kiságyára, most még hozzátettünk egy rágókát és egy alvókendőt... A családból kapott még 1 rágókát, meg plüss formabedobót, Bence pedig traktort (hű ez is nagy kedvenc!) és kirakót, meg még pár játékot.
A 2 nap a család 2 felénél telt, mindenhova vittünk sütiket, mind nagy sikert aratott. Jó volt együtt lenni a családdal, beszélgetni, nézni ahogy az uncsitesók eljátszanak egymással :) Jó érzés, hogy ennyi hasonló korú gyerek van (3 hóstól 4,5 évesig vegyesen), bárhova megyünk, mindenhol jól elvannak a kölkök :)

Sajnos ismét kijutott egy kis idegeskedés karácsonykor, ki más tett volna róla, mint ezúttal az agyament bátyám. Soha nem fogom megbocsátani neki, amit művelt, nem sokon múlt, hogy nagyobb tragédia legyen a családban. Bízom benne, hogy a rend őrei tesznek arról, hogy még sokáig ne tudjon a család/nagymamám közelébe menni.

2011. december 29., csütörtök

Adatok a kis HŐSről és tesójáról...

Bence megkapta a bari elleni második oltást. Egy HŐS volt, mert egy nyikkanás nélkül tűrte :D Mértük is, miszerint 3,5 évesen az alábbi adatokkal bír: 18,5 kg, 106cm. Ez egy iskolába menő 6 éves gyerek súlya. Nem tudom hol tartja ezeket a kilókat, mert nem igazán látszik rajta...
Katát is mértük, ő 3,5 hónaposan 6300gr és 62cm. 2 hét alatt 300gr, ami tökéletes, aggódás abbahagyva :D

2011. december 22., csütörtök

Karácsony...

Úgy döntöttem, hogy nem érdekel milyen teendők vannak, én márpedig most ideülök és írok pár sort :)

Szóval hamarosan itt a karácsony, ami nálunk már látszik, tekintve hogy Bence annyira rá volt izgulva a szép díszes karácsonyfákra, az izzósorokkal teli ablakokra, hogy befűztem Apát, hozzon már egy fenyőfát és díszítsünk mihamarabb. Az elmúlt napokban gyakran sétáltunk a piac felé, láttunk sok fenyőt, Bence pedig minden alkalommal ujjongva mondta, hogy "Anya, odanézz! Karácsony!" mikor meglátott egy nagy rakat fenyőfát :) Innen is jött az ötlet, hogy miért várjunk vele szentestéig, miért ne állíthatnánk fel már most azt a fát. Tudvalévő, hogy én nem vagyok híve annak hogy ki van kötve, mit mikor szokás (pl. temető látogatáshoz sem kell nekem nov.1.-e ugye), így hát tegnap felállítottuk a főnökünktől ajándékba kapott fenyőt. Bence az éppen átöltözni készülő Apjának kiabálta a fenti mondatot és konkrétan ugrált, tapsolt örömében. Természetesen mindenben segített Apának, ketten tették fel a díszeket, a szaloncukrokat és ketten is takarították fel az elpotyogott néhány tűlevelet és lefaragott maradványt. A felállított karácsonyfa naná hogy a kisasszonynak is nagyon tetszik, le sem veszi róla a szemét, ha a közelében vagyunk :)

2éve már, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, persze náluk sem visszük túlzásba, csak annyi a lényeg, hogy legyen valami a fa alatt. Múlt kedden meg is rendeltem a játékokat egy közeli cégtől, miután kb. egy hetem ment rá, hogy kitaláljam kinek és mit, hogy használható is legyen és a megajándékozottnak is örömet okozzon. Direkt olyanokat választottam, amikre az volt írva, hogy 2-4 munkanap a szállítási határidő, nagyker lévén eszembe sem jutott, hogy valami bibi lesz a rendeléssel. Hatalmasat tévedtem. Történt ugyanis, hogy most kedden már kezdett gyanús lenni a dolog, rájuk is írtam egy mélt, hiszen semmi infóm nem volt az érkezésről. Hát még aznap kaptam egy levelet, hogy másnap hívnak. Ma már rájuk írtam ismét, hogy azért mondják már el, hogy mi hiányzik, hiszen pótolni kéne, mégpedig szélsebesen, ami pedig megvan azt elhoznám. Hát teljesen magamba zuhantam, mikor közölték, hogy a 6 játékból mindössze 1 van meg! Írtam is válaszként nekik egy "szép" levelet, nagyjából azzal, hogy mit és hova dugjanak. Komolyan mondom felment a pumpa. Karácsony előtt, ami ugye egyébként is nagy forgalmú a játékok terén (is), ezt így megteszik. Szerintem az ilyen cég nem érdemli meg, hogy az ember náluk vásároljon, mert süt róluk, hogy legkevésbé sem érdekli őket, az hogy az ügyfél elégedett legyen. Le is írom a cég honlapját, hogy ti is tudjátok őket nagy ívben kerülni: www.minitoys.hu
(Hozzátenném, hogy legutóbb is volt egy kis csúszás pont egy hiányzó termék miatt. Akkor Apát beküldtem az üzletükbe, hogy kérdezze már meg, hátha megékezett a megrendelt játék, mert a határidőből lényegesen kifutottak. Meglepetésünkre úgy elhajtották Apát, mint a sicc, hogy majd ők szólnak, ha meglesz a cucc. Még ők voltak megsértődve! + egy rokon is tőlük rendelt, az én ajánlásomra és neki is úgy kellett rájuk szólnia, hogy adják már fel a csomagot, mert karácsonyra kellenének az ajándékok. Szóval ha úgy számoljuk, akkor már 3 fekete pontot is kaptak tőlem!).

Upg.: A weboldalukon meg az van írva, hogy 1 terméket kivéve mind átvehető náluk. Persze a telefont még mindig nem veszi fel senki, hogy tisztázzuk érdemes-e odamennem, mert tényleg megvannak a játékok vagy meg se közelítsem őket, mert csak 1 van készleten...

2011. december 20., kedd

Már megint valami...





Ennyit az elveimről :D Megkapta a cumit.
Tegnap délután óta nyűgös, fel-felébred sírva az álmából, ezerrel nyálzik, mindent a szájába töm... Ha fogzás megeszem a kalapom... Bence is ezt csinálta, majd 11 hónaposan növesztette ki az első fogát ;)

(Ja és a Nagyfiú beteg lesz úgy tűnik, elkezdett köhögni hajnalban... Lehet mégis győz az óvónő és inkább itthon tartom Bencét holnaptól. A jövő heti oltásra toppon kell majd lennie.)

2011. december 19., hétfő

Fránya lelkiismeret már megint...

Hogy én mennyire utálom azt, amikor az emberre a lelkiismeretén keresztül akarnak hatni! Becsönget egy ember, úgy néz ki ahogy, látom a kezében egy igazolvány, egy mappa és már mondja is, hogy a nem tudom én kinek gyűjt ilyen olyan műtétre. Megmondom neki, hogy sajnos most nem tudok segíteni, már csuknám be az ajtót és jön az aduász szöveg: de hát önnek is van gyereke, ez akár önnel is megtörténhet. Igen, valóban megtörténhet, ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha tudok adni, akkor adok, de ha nem tudok adni, akkor miért is nem lehet elfogadni???

A másik, szerintem gusztustalan próbálkozás az oviban volt. Igen, itthon vagyok és ha úgy ítélem meg, hogy Bencének sokkal jobb itthon, akkor itthon tartom, nem viszem be. Na most, múlt héten jött az óvónő a szöveggel, hogy jaj anyuka ne hozza be jövő héten a gyereket, mert összevont csoportok lesznek, nem a megszokott helyen a megszokott óvónőkkel lesznek a gyerekek és ezt Bence valószínűleg nem viselné jól. Azért kaptam egy kis monológot arról is, hogy milyen sok gyeses anyuka fogja otthon tartani a gyerekét (ez lett volna az anyuka lelkére hatás első lépése), meg hogy az iskolaszünet miatt is sokan inkább nem hozzák be a kicsit, emiatt 2 gyerek lesz csak ebből a csoportból, na meg hogy ők óvónők sem lesznek bent (második lépés), mert egy csomó szabijuk van, amit ki kell venniük. Aláírom, valóban lenne sírás amikor beadjuk, így megmondtam neki, hogy hétfőn muszáj beadnom, mert dolgom van Katával, ahova Bencét nem szívesen vinném el, és ha nem viseli jól, akkor keddtől már marad itthon, nem akarom én Bencét mindenáron odavinni, ha neki ez tényleg nem jó. Persze jött a prédikáció, hogy jaj ez nagyon nem jó ötlet, stb... Sajnos ez a helyzet, nincs kire bíznom, kénytelen vagyok ezt megtenni (Azért egy egy órás elfoglaltság miatt had ne utazzon át a városon pl Öcsém saccra 2x1,5 órás utazással). Apa ma reggel be is vitte Bencét... a saját csoportjába... ahol a saját óvónénije várta... másik kb. 8 gyerekkel... Szóval akkor ki is akarja lepasszolni a gyereket???
Félre ne értse senki, nagyon szeretném, ha Bence itthon lehetne velem, de momentán TUDOM, hogy ő az oviban sokkal jobban elvan most, mint itthon. Nem tudok Kata mellett úgy foglalkozni vele, ahogy megérdemelné, igényelné. Ha Kata elkezd sírni, akkor Bence is rákezd (hogy vele is foglalkozzak ugye). Ha le akarok menni sétálni velük, akkor az max annyi időre oldható meg, amennyire Kata étkezései megengedik. Márpedig ezt Bence még nem érti meg. Ha Apa itthon van, akkor azért könnyebb, mert ha esetleg Kata megéhezik, akkor lent hagyjuk a fiúkat és feljövünk szopizni. A másik, hogy amikor beteg a Nagyfiú, akkor már 2 nap után reggel sírva fakad, hogy nem mehet oviba. A szívem szakad meg ilyenkor. Na most ezek után inkább tartsam itthon? Jobb neki az ha a tévé előtt ül? Ideig óráig le tudom foglalni rajzolással, gyurmázással, legóval, de ezekhez is kellek, nem az van hogy otthagyom és akkor jól eljátszik magában. Ha magamra kötöm Katát, akkor meg Bence jön, hogy tegyem le és már megy is a hiszti... Sajnos az én idegeim sincsenek kötélből...
Hát így történt meg, hogy megint sz.r anyának érzem magam, mert azért akármennyire is átlátok én a mondandók mögé, mégis ott van az a bizonyos lelkiismeret!

2011. december 15., csütörtök

Kata 3 hós

Kata tegnap 3 hónapos volt, így ma elmentünk doktornénihez és megmérték, megdicsérték, megszúrták... Mindezt úgy, hogy amint meglátta a dokit, egyből éktelen sírásba kezdett, mintha tudta volna, hogy mire megy ki a játék :D
Az adatok: 60,5cm hosszú és 6 020gramm... December 29-én megyünk Bencével oltásra (bari II.), akkor el kell vinnem őt is egy ismételt mérésre.

Na végre nőtt a hossza is, már azt hittem törpe marad ez a leányzó :D

Gyors összegzés róla:
Még mindig színtiszta anyatejet kap. Ezerrel vigyorog, a szeme ilyenkor az enyém :) Tudja hogy kell levenni embereket a lábukról, Bencét is igyekszik lekenyerezni egy csomó mosollyal, de ő még néha elfoglaltabb annál, mintsem hogy észrevegye ;)
Most raktam el a sok-sok 56-os ruhát (és megdöbbenve tapasztaltam, hogy rengeteg 62-es bodyja van, rugija viszont alig :( ), sapkákból már rég jó néhányat kinőtt, szeretném azt hinni, hogy azért ekkora a buksija, mert okos lesz, de félek csak a felszedett súly ment oda (is) :D Persze okos is lesz (hiszen a mienk), de ez nem áll egyenes arányban a fejkörfogattal.
Hason alszik, így jó kis izmot növesztett a nyakára, profin emelgeti a fejét, remekül fordítja is már a buksit a kiszemelt tárgy irányába. Hatalmas szemekkel tud nézni érdeklődően, ilyenkor tisztára olyan az arca, mint Bencéé volt anno :)
Este 9-10 körül alszik el, hajnali 4 körül ébred enni, aztán reggel van a következő tankolás. Cicire bármikor képes rácuppanni, lehetett akár 15 perccel azelőtt is az utolsó evés. Vele aztán lehet tejet szaporítani, mert bármikor hajlandó a szopizásra. Sajnos elkezdett nagyokat bukni büfi után, a doki szerint, amíg gyarapszik rendesen, addig nem baj, úgy hogy nem aggódom. A decemberi extra mérés ennek köszönhető...

2011. december 9., péntek

Mikulás és egyebek...

No, csak idejutottam , hogy gyorsan írjak a videókhoz egy kis kommentet.
Na szóval:
A kiságyban kapálózós videó nagy öröm, mert végre sikerült lencsevégre kapni, ahogy a kisasszony elkezdett ráfókuszálni dolgokra és próbálja illetve már rá is fog tárgyakra. Lehet látni a videón, ahogy megfogja a macit, ami mára nagy kedvenc lett a zenélő forgóval együtt. A lámpást ismét köszönjük kedvenc kolléganőmnek, hatalmas ötlet volt, Kata nagyon szereti nézni a fényét :)
Ahogy elnézem Apa igen erősen féltékeny a két zenélő kütyüre, akik jelentősen több mosolyt kaptak, mint Apa és én együtt véve :D
Kata tegnap igen erőteljesen belelendült a beszédbe. Úgy tűnik, rájött, hogy van hangja és egész nap igyekezett használni is :) Irtó édes volt, amikor felébredt és nem sírni kezdett, hanem ott folytatta a dumcsit, ahol abbahagyta, majd 10 perc múlva visszaaludt :)

Bencét bevittem kedden a Mikulás partyra, gondoltam azért, mert az orrát még szívni kell, ne maradjon már le róla. Szerencsére pont akkor értem oda, amikor a Mikulás ott volt, így készíthettem pár fotót. Bencém igazán visszafogott volt, nem is tudom hol maradt az a nagy szája, határozottsága, amivel minket szokott megtisztelni :D








Kata hallásvizsgálata ismét nem sikerült, pedig a körülmények totál ideálisak voltak: aludt, szuszogását is alig lehetett hallani, néma csend volt, mégis csak az első 1000-es sikerült :( Innen is tovább küldött a doktor néni BERA vizsgálatra :(
Kata viszont egy cserfes kiscsaj volt, mert amint kinyitotta a szemét és meglátta, hogy vigyorognak rá, nem csak viszonozta, hanem még hangot is adott elégedettségének :D A doktornéni 3x jött utánunk, hogy egy kicsit Katázhasson még :D (épp vége volt a rendelésének, így amikor az asszisztense békén hagyta egy kicsit, egyből meglógott :) ) Így kell levenni mindenkit a lábáról :D
No és persze mindenki a fülészeten kíváncsi a BERA eredményére.

2011. december 8., csütörtök

2011. december 7., szerda

Mik vannak...

Séta közben Bencével bogyót szoktunk szedni a környező bokrokról. Van köztük kék, piros és narancs is, és nagyon élvezi őket leszedni, majd a kezembe adogatni. Mindig próbál az előzőnél nagyobbat, szebbet találni. Ez ma délelőtt is így volt, amikor lementünk sétálni. Nem jutottunk messze, csak a piros bogyós bokorig, ott megálltunk és ismét belelendültünk a bogyó szedegetésbe. Egyszer csak jön egy sepregető idősebb bácsika, majd közli velem, hogy ne engedjem a gyereknek a bogyózást, mert ő nem azért sepreget, hogy aztán mi összekoszoljuk ezzel a járdát! Én meg csak néztem bután, hogy wtf??? Jól értem? Egy hajszálnyit eldurrant az agyam és közöltem vele, hogy nem értem mi baj van ezzel, hiszen előbb vagy utóbb ez a bogyó úgyis a földre kerülne, nem szemetel a gyerek. Mindenesetre fogtam a gyereket és arrébb mentünk a kék bogyós bokorhoz... 
Lehet csak nekem furcsa ez, de nem értem, hogy mi volt a baj...

2011. december 1., csütörtök

Hallásvizsgálat nemtudommennyi

Voltunk, de hiába... El sem tudom mondani mit érzek. Egyre kevésbé tudom magam meggyőzni, hogy Kata hallása rendben lesz :(

2011. november 30., szerda

Beteg

Bence beteg még mindig, sőt egyre jobban belemegy... Szerintem nála is minimum 1 hét lesz, mint nálunk. Sőt lehet több is, mert én még mindig nem jöttem ki belőle... Most agyalhatok, hogy holnap hogyan vigyem el a Nagylányt a hallásvizsgálatra. Holnap lesz a bábelőadás is az oviban, úgyhogy oda beviszem Bencét, hogy meg tudja nézni, aztán elhozom... Dokihoz is elviszem, csak hogy ránézzen, nem kell-e más gyógyszer is neki a szokásosokon kívül, Apa meg persze ma nem tud hazajönni fél órára, tehát rángathatom magammal Katát is :(
Jaj, már megint ez a logikázás :(

2011. november 29., kedd

Gyermekeim (összefoglaló)

Úgy döntöttem, hogy a régi bejegyzéseket nem teszem át. Macera is és ha már így alakult, akkor újra kezdem az egész blog írást tiszta lappal.
Nézzük a két poronty főbb jellemzőit ;)

Bence: Ő most ugye a nagy fiú a családban. 3 és fél évesen súlyra kb 19-20kiló lehet, mert nyáron mértünk 18,5-et. Magasságra pedig saccra a 110cm-t közelíti, mert ekkora méretű ruhákkal van tele a szekrény. Most kezdett el szépen ragozni, kerek mondatokban beszélni. Be nem áll a szája, ha tologatja az autókat, buszokat, akkor mindig mond is mellé vmit. Sokat szokott még hablatyolni, de ha kell neki vmi, akkor szépen el tudja mondani. Sajnos hadar, mint az apja :)
Néha nehéz vele szót érteni, többnyire azon múlik, hogy mennyire sikerül vele higgadtan és nyugodtan beszélni. Mondjuk amikor a bili tartalmát szét locsolja a szőnyegén, akkor nem kicsit esik nehezemre. Úgy tűnik ezt pl. sikerült megbeszélni, azóta a WC-be önti a bilit (hogy miért pisil ismét bilibe, nem jöttem rá, viszont örülök, hogy legalább nem pisil be). A WC papírt is előszeretettel aprította a wc-be, talán már ezen is sikerült túl lépni, bár az óvónőt elfelejtettem megkérdezni, hogy ott is így van-e. A másik sarkalatos pont az a szobában evés. Nagyon nem szeretem, mert ha nincs mellette valaki, akkor képes a már nem kellő ételt szétszedni apró cafatokra és szétkenni a szőnyegen, autón, asztalkán, stb.
Eddig nem igazán foglalkozott Katával, ha megkértük akkor megsimogatta, adott neki puszit a fejére, de ennyi. Most kezdte el piszkálgatni a csőrét, hogy itt van Kata. Néha gonoszkodik vele, teszteli, hogy Kata mennyit bír, pl. megfogja erősen a kezét, meghúzza azt, ráterül Kata lábára. Figyelek, de igyekszem nem közbelépni, ha Kata sem bánja a dolgot. Gondolom Bence így közelit hozzá, így méri fel a határokat. Szokott szólni, hogy Kata sír vagy Kata nevet... Ha Apa kezében van Kata és ő szeretne egy kicsit Apával lenni, akkor már mondja is neki, hogy  "Apa add át Anyának Katát és gyere!" :D
Játékai leginkább a kisautók, nagy autók, buszok, vonatok, labdák és zenélő kütyük szoktak lenni. Hamar megunja az egyéb játékokat, de pl a buszt tologatva elvan akár fél órát is. Szeret gyurmázni, kevésbé rajzolni, néha nem egyszerű lefoglalni, mert eléggé hangulat ember. Nagy a mozgás igénye, amit az oviban remekül le tud vezetni, de sajnos itthonról nem nagyon merek elmenni a két gyerekkel, mert még mindig vannak problémák a szófogadással, nem túl megbízható, ha arról van szó, hogy meg kell állni a járda szélénél vagy megvárni minket. Ezen is dolgozunk, talán hamarosan sikerül szót érteni egymással.
Az étvágya változó, szerintem most érkezett el oda, hogy kezd válogatni. A húst gyakran nem eszi meg, de ha olyanja van, akkor akár magában is legyűri. Gyümölcsöt is csak akkor hajlandó enni, ha az oviban van, itthon hiába teszek elé bármit...

Kata: 2 hónaposan mértük utoljára, akkor már 5440gramm volt és végre nőtt egy centit, így most már 57centit mutatott a mérőszalag. A csípője a 6 hetes vizsgálaton szerencsére tök negatív volt. Nagyon szépen emeli és megtartja a fejét, mindent megszopogat, ami a szája közelébe kerül, de pl. akkor nagyon mérges, ha egy pelenkát teszek a szájához, hogy ne a vállamat nyalogassa :) A cumit is próbáltuk, mert szokott csettinteni, de attól csak öklendezik. Cumisüvegből nem hajlandó inni, ha elmegyek itthonról és hagyok anyatejet, azt sem hajlandó abból meginni, inkább panaszkodik, hogy őt éheztetik. Érdekes módon Apánál nem nagyon van el, csak ha olyanja van. Már remekül tud panaszkodni, megismerjük a panaszos sírását és a jaj valami baj van típusút :)
Imádja az esti fürdetést, rendszerint hallani lehet, amikor Apa kiemeli a vízből, mert akkor éktelen sírásba kezd hangot adva elégedetlenségének :) Már lefetyeli a vizet, óvatosan oldalra fordítja a fejét és amikor a vízhez ér már a szája, akkor kidugja a kis nyelvét és elégedetten nyalogatja a vizet, ha pedig Apa csurgatja a vizet a szájához, akkor meg szabályosan lefetyel :D
Imádja a pihenőszékét, mindig rámosolyog a rajta lévő plüssökre, Malacka és Tigris mindig hintázik, mert őket már eléri és szokta böködni, Micimackó középen "csak"mosolyt kap, de azt sokat :D
A kis rafkós is annál nagyobbat alszik, minél hidegebb van, amikor leviszem sétálni. Egyébként itthon a kiságyban alszik, mostanában nap közben csak 20 perceket :( Este viszont ha végre sikerül letenni (kb 10 és fél 11 között), akkor alszik hajnali 5-6-ig is. Akkor felkel enni és alszik tovább. Sajnos az esti elalvások csak nagy harc árán sikerülnek, még nem jöttünk rá, hogy miért.

Bence

Este vacsora közben Bence már majdnem kiürítette az itatóját. Még az alján volt egy kevés, de azt már nem tudta kiinni, ezért a szokásos módon le kellett tekerni a tetejét, hogy ki tudja inni a maradék teát. Mivel nem emelte elég magasra, nem tudta az utolsó cseppig kiinni, ezért mondta neki Apa, hogy emelje meg az üveget és akkor menni fog. Bence szót is fogadott, ahogy kell: felemelte az üveget... ...a feje fölé :D

***
Gyakran kell emlékeztetni Bencét, hogy köszönjön a szomszédoknak vagy ismerősöknek. Akkor már nem is szokott gond lenni, szépen köszön (hacsak nem szégyenlős épp), egyik alkalommal azonban meglepett minket, mert picit félre értette a kérést és azt vágta rá a kérésre, miszerint köszönjön, hogy "Köszönöm!" :D

2011. november 28., hétfő

Orvososdi...

Hát nem volt szerencsénk most sem :( Nem tudták megcsinálni a hallásvizsgálatot, főorvos asszony nem volt bent, így nem tudta megnézni sem, hogy hátha csak hurutos még a füle Katának és azért. Újabb próba csütörtökön, akkor elvileg bent lesz a doki is... (2 orvos nézheti meg a kicsiket a Vörösvári rendelőben az objektív hallásvizsgálatnál, egyik sem volt bent). Szinte remegtem az idegességtől, mikor eszembe jutott, hogy elviszem Katát a Csobánka téri rendelőbe, ott éppen ma délelőtt van gyermek fülészet. Elmeséltem a dokinak a szitut, aranyos volt, látta, hogy nagyon ideges vagyok. Megnézte, Kata füle rendben, náthának semmi nyoma, így kaptunk beutalót a Heim Pál audiológiájára. Csak időpontot nem tudok kérni, mert félre tették a telefont :(
Apától is megkaptam, hogy szerinte csak túl dramatizálom a dolgot és nem kéne orvostól orvosig rángatnom a két gyereket :( Lehet igaza van és csak túl sokat aggódom?
Bence is kezd beteg lenni, és ezt már nem beképzelem... Tegnap elkezdett köhögni, ma már kezd orrhangja lenni. Ha holnap reggel is ilyen lesz, nem engedem Apának hogy oviba vigye. Na persze szerinte mehetne, 2 másik gyereket is látott ilyen állapotban az oviban. De én nem az ovinak akarok jót azzal, hogy nem küldöm be, hanem Bencének, mert hamarabb meggyógyul, ha itthon fekhet (végre nézhet mesét reggeltől estig :D ) és ihatja a finom meleg mézes-citromos teát...
Nincs jó kedvem :(

2011. november 24., csütörtök

2011. november 23., szerda

Hallásvizsgálat

Esküszöm néha annyira fel tudom magam húzni. A szitu:
Elmentünk Katával a hallásvizsgálatra. Sajnos nem sikerült megcsinálni, pedig a végére a tökéletesen elzsibbadt kezemben egy tök mélyen alvó gyerek volt, ami totál ideális volt a vizsgálatra. Majd 1 órát szenvedtünk, cserélgették a gumi szigetelést, hátha csak nem jól zár, az eleinte nyűgös gyerek szopi alatt sikeresen bealudt és mégsem jött össze. Nem is aggódtam, gondoltam van ilyen, picit lehet még náthás, de majd a doki úgyis megnézi, meglátjuk mit mond... Meg is nézte az orvos, majd elkezdtek nyugtatgatni, hogy jaj semmi baj anyuka, biztosan minden rendben, csak lehet hogy még kicsit hurutos a gyerek füle. Ha ezt elmondják 1x, azt mondoom hogy oké, végre kaptam infót. De nem! Saccra 5 percig nyugtatgattak annyira, hogy a végén már tényleg ideges lettem... Az idegesített, hogy eszembe sem jutott, hogy baj lenne, de ők beültették a fülembe a bogarat a sok nyugtatgatással... De most komolyan, nem hiszem, hogy idegesnek tűntem volna (hiszen nem is voltam az), akkor mire volt ez jó.Áááá, nem kicsit parázok :( Hiszen Katát nem könnyű felébreszteni, nem szokott felébredni a zörgésre...

Pszihomókus

Ma voltam megbeszélni vele a lényeget. Továbbküld minket egy neurológushoz, mert szerinte nem csak annyiról van szó, hogy Bence nehezen tudja feldolgozni a változásokat...

2011. november 22., kedd

Blog költözés...

bettica.blogspot.com

Az új cím...
Még nincs ott semmi, igyekszem átrakni mindent, amit csak lehet.

Költözés

Épp igyekszem kitalálni, hogyan juttathatom át ide az összes freeblogos bejegyzésem... Addig is türelem :)

2011. november 14., hétfő

Bejegyzések...

Igen, már tudok a problémáról. Sajnos mivel zárt volt a blog, nem tudom visszatenni a bejegyzéseket, hiszen mentésem sincs :( Eszembe nem jutott volna, hogy egy szerverben ilyen adatvesztés előfordulhat! Ehhez nagyon együtt kellett lennie mindennek!!! A napi mentést meg? Nem is értem, hogy veszhettek el azok is, egy szerverrel foglalkozó ember / cég tudja, hogy a mentést külön kell tárolni. Ha viszont így történt, akkor hogy hogy azok is elvesztek?
Nagyon mérges vagyok, úgy érzem átvertek. Lehet hogy ez nekem ingyen volt, de akkor is ha valamit mondok, akkor azt betartom. Itt pedig nem ez történt.
Le kell higgadnom, így most egy kicsit nem lesz új infó. Jó eséllyel máshol fogom újra indítani a blogot (talán blogger lesz, meglátjuk) és nem azért mert attól félek, hogy megismétlődik, hanem azért mert hitemet vesztettem ebben a helyben (tudom, hogy máshol is előfordulhat ilyen, bár azért kétlem, hogy ennyire lazán fognák fel mindenhol a mentés fogalmát).

2011. augusztus 25., csütörtök

Kárörvendés :D

Most, hogy zárt a blog, kicsit nyíltabban le merem írni, hogy itthon mik is vannak.  Előre leszögezném, hogy most jó kedvem van, nem kell aggódni, amiatt hogy felhúztam volna magam bármi miatt :)
Aki ismer minket személyesen, nagyjából tudja, hogy itthon mi hogy megy a családban. Adott egy sógornő, aki amolyan minden lében kanál típus, mindent meg akar oldani, le van sajnálva a részéről, hogy ki mennyire szeretné... Na már most rendszerint az van, hogy ha valami nem tetszik apósnak, akkor jön a megmentő sógornő és "szétcsap köztünk". Ez többnyire azt jelenti, hogy megkapjuk hogy csak élősködünk az öregen, aki fizeti a havi 70 ezres rezsit, aminek mi még a felét sem fizetjük ki, tehát kussoljunk. Mivel azért én sem most jöttem le a falvédőről, teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a rezsi milyen összegekből adódik havonta és hogy az öreg által említett (és sógornő által teljesen reálisnak tartott) 70 még akkor sem igaz, ha tél közepe van és ezerrel megy a fűtés, állandóan folyatjuk a meleg vizet és minden lámpát égetünk, ilyenkor nyáron meg aztán végképp hazugság.  Bepöccentem és azt mondtam, hogy oké, legyen. Összeírom egy papírra tételesen, összeadom és elosztom, meglátjuk mekkora összeg jön ki. Nos, jelenleg a kárörvendés státuszába estem (annyira jó érzés :D :D ), mert a múlthavi pénzt ugyan kicsit meg kellett pótolni saccra 1000forinttal, de most az öreg annyira keveset fog tőlünk kapni (a szokásos összeg kb fele-két harmada lesz), hogy majd tuti kikerekedik a szeme :D Ez úgy lehet, hogy a víz számla 2 havonta jön, tehát egyszer több lesz miatta a rezsi, egyszer meg kevesebb... Nesze neked vazz, ezt akartad? Legyen. A különbözetet pedig félretesszük és majd ha télen megugrik a távhő számla a fűtés miatt, akkor abból kipótoljuk. A lényeg egyébként az, hogy átlagban pontosan annyit adtunk az öregnek, mint ami a rezsi ránk eső része, csak ilyenkor nyáron többet kapott annál, télen pedig kevesebbet...
A helyzet elég bonyolult, mert ugyan igazságos elosztásról megy a vita (mert mi többen vagyunk, fizessünk többet), ámde valahogy az elfelejtődött, hogy mi költöttünk a sok LED-es izzóra, aminek köszönhetően az áramfogyasztás jó 30%-al kevesebb lett, az öreg viszont beszereltetett egy klímát, amit mi csak akkor élvezünk, ha kinyitja az ajtót. Persze nekünk nem kompenzált senki semmit, ámdeviszont fizessük az öreg klímájának működtetési költsége 2/3-át. És ha azt is hozzávesszük, hogy nála nyitott erkélyajtónál is dübörög a klíma, nem szólhatok bele, hogy tekerje feljebb, mert nekem melegem van vagy esetleg tekerje lejjebb, mert spórolni kéne a villanyszámlával, akkor már legkevésbé sem tűnik nekem ez az elosztás igazságosnak. De benyelem, mert békét és nyugalmat szeretnék. Nem szólok egy szót sem, hogy ha esetleg elkezd hápogni vmi miatt az öreg, amit Apa elfelejtett és ő sem szólt neki, hogy csinálja meg, ellenben amiatt tud pampogni, hogy ugyan menjen már le a fia neki cigiért, mert a tegnap vett 1 doboz bagó maradéka már nem lesz elég mára! Nem szólok, hanem kussolok, mert nekem fontosabb az hogy a lányom időben érkezzen, ne pedig koraszülötten. Legalább én (és Apa) törődjünk ezzel, ha már mást nem érdekel ebben a lakásban ez.
Nem vagyok ideges egy cseppet sem, mindössze eszembe jutott hogy az augusztusi rezsit adjam össze, hiszen nem sokára hó vége és rádöbbentem, hogy most nekünk kapóra jött ez a számoljunkelmindenfillérrel heppje a "kedves" sógornőnek, hiszen a vajmi kevés táppénz majd tgyás miatt most minden fillérre szükségünk lesz ;)

2011. augusztus 24., szerda

Névnapoztunk...

Tegnap volt Bence névnapja. Sajnos anyagilag eléggé le vagyunk gatyásodva, de azért mondtam Apának, hogy egy cukrászda még belefér, a kisautót meg már rég megvettem :)
El is mentünk az ünnepelttel a Czinielbe, nálunk ez a favorit, számunkra überelhetetlen az ott kaphatós sok-sok finomság ;) Elmentünk hát hazafelé (vacsi helyett) és vettünk 3 szelet tortát, meg Bence választhatott magának marcipánfigurát. Még le sem ültünk az asztalhoz már rávetette magát, én meg csak döbbenten ültem ott, mire észbe kaptam, hogy fotózni kellene, ezt sikerült alkotnom:
Az első figura egy katica volt... Bence tipikusan azzal a nézéssel lett megörökítve, mint amikor azt kérdezi: "Anya!!! Micsinász?"

Mondanom sem kell, hogy a torta le volt sajnálva magasról! Azért azt megjegyezném, hogy amikor a pultos hölgy kihozta az asztalunkhoz a tányérokat a torta szeletekkel, akkor döbbenten nézett a gyerekre, aki éppen a katica lábait igyekezett leharapni a talpazatról, majd csak annyit tudott megjegyezni, hogy Te már meg is etted azt a figurát??? :D Amint elfogyott a marcipánfigura (kb. 2 perc), Bence már szaladt is a pulthoz kinézni magának egy másikat :D Hiába, a torta nem olyan érdekes/finom, mint a marcipán. A második figura, amit benyomott, egy kisegér volt. Momentán éppen a Tom és Jerry van itthon terítéken, tehát a kisegérhez ezért ragaszkodott :)
Boldog Névnapot Drága Kisfiam!

2011. augusztus 23., kedd

Poéééén...

Hétvégén Hidegkúton töltöttük az időnket, Apa a medencét felfújta és megtöltötte vízzel, lehetett végre pancsizni én meg feküdni, pihizni ott is tudtam.  Vasárnap Apa rájött, hogy túl sok a szabadideje, elkezdi hát az autóban anno bútorszállításkor keletkezett karcolásokat egy melegítővel eltüntetni. Én meg ott sertepertéltem körülötte, majd egyszer csak poénból megjegyeztem neki, hogy az első lökhárítón okozott törést nem tudja-e orvosolni azzal a melegítő kütyüvel, hiszen hiába ragasztottuk eddig össze már vagy kétszer, mindig elengedett a ragasztás. Nyilván nem segíthetett ez a melegítő, de Apa nagyon ráért, hát leszedte az első lökhárítót és elkezdte "meghegeszteni" vele. Amikor úgy döntött, hogy eléggé sikerült elcsúfítani a lökhárítót, akkor felnyitotta a motorháztetőt, hogy ő visszaszereli. Ekkor jött a döbbenet, ugyanis én ott álltam az autó mellett és figyeltem a csavarozás műveletét, amikor is feltűnt, hogy vmi ott van az autó belsejében egy szellőzőnél, nem is igazán cső, így rákérdeztem Apánál, hogy ez szte mi? Majd leesett az állam, amikor rájöttem, hogy az bizony nem egy autó alkatrész, hanem egy mumifikálódott haltetem! Apa megerősítette a feltevésem, majd röhögve kiszedte onnan. A délután további részét azon töprengve töltöttük, hogy ki és mikor tehette be a lezárt motortérbe ezt a halat és legfőképpen hogy miért. Időnként felváltva röhögtünk fel eszébe juttatva a másiknak is történteket :)

2011. augusztus 22., hétfő

Kata...

Apa tegnap először nevén szólította kistesót, amikor azon agyaltunk, hogy hova is tegyük majd Kata autósülését :)

Hajdanában-danában...

Említettem, hogy Bencét felvették az oviba. Ahogy lennie kell, a faliújságra ki volt írva a csoport névsor, ott volt Bence neve is, így hát megnyugodtunk. Említették anno az egyik ovis tájékoztatón, hogy a szülői időpontját is kiírják majd, így hát hetente 1x benéztem, nincs-e kiírva. Mivel nem volt, nem fárasztottam magam, úgy voltam vele, hogy akkor jó eséllyel itt is augusztusban lesz, ahogy az anno a bölcsiben is volt. Vártam is hogy nyisson az ovi, hogy mehessek, de azért a nyitás pontos időpontja miatt felhívtam egy ismerős anyukát a bölcsiből. Még javában a kórházban voltam, unatkoztam is, így még akkor telefont ragadtam. Ledöbbentem, mikor mondta, hogy a szülői már júniusban megvolt. Aztán megtudtam azt is, hogy a bölcsi aug. 22-én nyit (ezt sem tudtam, mert Bence csak oviba ment volna már), akárcsak az ovi, így előbb nem tudunk nagyon tenni semmit. Pénteken ismét itthon unatkozva megnéztem az ovi honlapját, ahol ledöbbenve olvastam, hogy a szülőin nem megjelenő szülő gyerekének nem biztos, hogy tudják a férőhelyet biztosítani. Más sem kellett nekem, szépen felment a pumpa, hogy ezt mégis hogy képzelik? A bölcsiből legalább kaptunk egy levelet, hogy ekkor és ekkor lesz a szülői, ez a csoportbesorolása a gyereknek, de az oviból még egy telefont sem kaptunk, hogy tényleg nem akarjuk-e vinni Bencét, hiszen még csak nem is szóltunk, hogy nem megyünk a szülőire. Apa és Bence nem volt itthon, felhívtam az ovit, szerencsére voltak már bent, így "leszaladtam". Igen, tudom hogy a fenekemen kellett volna maradnom, de ez az ügy annyira felhúzott, hogy úgy voltam vele, azzal ártok kevesebbet magunknak, ha lesétálok. A vezető nem volt ott, de néhány óvónő igen és elmondták, hogy hétfőn menjek be a gyerekkel, készülve hogy 1-2 órát marad Bence. Ebéd befizetés is lesz még (ezzel fixálja le ugyanis az ember, hogy igényt tart az óvodai elhelyezésre), tudunk beszélni az óvónéninkkel is, stb. Kicsit megnyugodva hazaballagtam...
Ma reggel lementünk Apával (tudom, ismét itthon kellett volna maradnom feküdni), Bencét leadtuk a bölcsibe, mondván ha mennie kell majd az oviba pár órára, akkor azt majd jövő hétfőn és kedden megjátsszuk, most bőven elég lesz neki visszaszokni a bölcsibe. Átballagtunk az oviba, hogy na vajon mit fognak most mondani. A mi csoportunk még nem üzemelt, csak néhány összevont csoport volt, így a vezető szerint majd jövő héten tudunk beszélni a mi óvónéninkkel, addig is be kellett fizetnünk az ebédet, ami már jó jel. Sajnos a jelválasztásról lemaradtunk, de sebaj, a lényeg hogy Bence mehessen majd. Kicsit nagyobb probléma, hogy nem tudom mit kell venni neki (kell-e ovis zsák, tornacipő, stb?) és milyet, mennyit. Majd az utolsó pillanatban szaladgálhatok érte, bár belegondolva, ha ezt a hetet kihúzzuk, akkor már nagy baj nem lehet Katával. Nyilván még ne bújjon ki, legyünk túl az ovis átszokáson és csak utána ;)

2011. augusztus 19., péntek

Első...

Megvolt Bence első pelenka nélküli éjszakája. Az eredmény igen kecsegtető: nem is pisilt be. Lefekvés előtt persze azért kellett a pelus, hogy a kakit elintézze, de aztán amikor megkérdezte Apa, hogy megpróbálja-e pelenka nélkül éjszaka, akkor Bence belement. Ahogy észrevettük elég keveset ivott tegnap, reggel nem is pisilt, csak délelőtt akkor is keveset, szóval ez neki kedvezett, de ma már remélhetőleg többet iszik és megláthatjuk, hogy tényleg felébred-e éjszaka, hogy pisilnie kell. Szerintem elég érett hozzá, ha reggel sokáig rajta volt a pelus, akkor mindössze kényelmi szempontokból pisilt csak bele, egyszerűbb volt neki, mint szólni, hogy vegyük le :) Nap közben már jó rég óta nem pisilt be, ha esetleg kellett neki, akkor előkapta a bilit (igen ez egy kis visszaesés a wc-hez képest, de ez még belefér) és szó nélkül elintézte a dolgát.

2011. augusztus 18., csütörtök

Szuri...

Hát ezt már nem lehet elkerülni :( Felírta a doki a véralvadásgátló injekciót... Azért remélem ez a terhesség nem hoz már más meglepetést, mert ez eddig bőven elég, sőt...

Ennek a leányzónak nagyon ide kell születnie, ha ennyire próbára tesz :D
De hát állunk elébe ;)

2011. augusztus 17., szerda

A történtek...

Tehát az események:
Szüleim elutaztak nyaralni, üresen állt a házuk, úgy döntöttünk, hogy idén nem költözünk oda, mert ez számomra igen megterhelő lenne jelenleg, egyszerűbb ha itthon alszunk és inkább naponta kijárunk. Nem kell csomagolni, szinte átköltözni a házba, csak az aznapra  szükséges csomagot összetenni egy táskába.
Múlt héten több levélváltásban is voltam a sógornővel, hogy megpróbáljunk megoldást találni a családi problémákra. Apa már az elején mondta, hogy nem kéne, mert nem lesz jó vége, ráadásul úgy sem lesz eredménye. Nem hittem neki, úgy voltam vele, hogy a higgadt, lényegre térő kommunikációval meg lehet oldani a dolgot. Ahogy annak lennie kell, Apának lett igaza. Sógornőm egy levélváltás után elkezdett engem véleményezni. Kikiáltott rossz anyának, aki nem szereti eléggé a gyerekét, mert különben a gyerek nem viselkedne így ahogy. Aki csak bünteti a gyerekét, ha az nem az elképzelései (kénye kedve) szerint viselkedik. Továbbá megkaptam azt is, hogy csak megjátszom mekkora nehézséget okoz most nekem ez a terhesség, különben hogy fordulhatna elő az, hogy a konyháig nehezen jutok ki, de a fiammal ki tudok menni a szüleimhez. Véleménye szerint (hiszen 2 gyereke van, ő tudja) ki van zárva, hogy én nem játszom meg ezt, hiszen ő is volt kétszer állapotos és neki nem jelentett egyik sem problémát... Kaptam még a fejemre hideget-meleget, amire én alaposan bepöccentem és megmondtam Apának, hogy akkor ma kihasználjuk az alkalmat és kicuccolunk a szüleim éppen megüresedett házába kelljen bármennyit is pakolni emiatt. Apa persze próbált lebeszélni erről, inkább menjünk szombaton akkor tud segíteni pakolni, nem kell egyedül csomagolnom. Ismét nem hallgattam rá, konkrétan nem láttam a könnyeimtől, vérig sértettnek éreztem magam, úgy gondoltam hogy ha nekem még egy éjszakát itt kell töltenem, akkor teljes depibe fogok zuhanni, felvágom az ereim, stb...
Péntek lévén Apa hamarabb jött haza, gyorsan levitte a csomagokat az autóba, aztán én Bencével elindultam, Apa még maradt kicsit, hogy Papának bevásároljon még mielőtt eljön. Már az úton éreztem az első görcsöket, nagyjából 5 percesek voltak, de mivel nem volt erős, úgy gondoltam csak jósló lehet, tehát várunk biztosan el fog múlni. 4 fájást követően már kint is voltunk a háznál, akkor már sejtettem hogy valami baj van, ezek jó eséllyel nem jóslók. Megvártam Apát, mondtam neki, hogy rosszat sejtek adjon egy nagy adag magnéziumot, ha egy óra múlva is még így állunk, akkor hívom a szülésznőt, hogy mit csináljunk. Láttam rajta az aggódást, gyakran jött kérdezgetni, hogy mizu, hány percesek, majd 3/4 8 körül megelégeltem az akkor már 3 perceseket és telefont ragadtam. A szülésznő persze azt mondta, hogy azonnal menjek be a kórházba, ő beszól hogy megyünk, már várni fognak. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem jóslókkal van dolgunk, bár nem voltak a fájások erősek, de meglepően rendszeresek voltak. Mire beértünk a kórházba, valóban vártak már minket, gyors vizsgálat, a CTG másfél perces fájásokat mutatott (!), így két orvos is ott tanakodott felettem, hogy mi legyen: megpróbálják leállítani vagy tovább küldenek a János kórházba, ahol van PIC, így jobbak az esélyeink koraszülés esetén is. Aki ismeri a János kórház protokollját tudja, hogy a lehető legjobban jártam azzal, hogy a Margitban tartottak. Végül úgy döntöttek, maradhatok a bő egy ujjnyi méhszáj (2111, vagyis nyitva volt 1 ujjnyira, még magzatvizet is akartak nézni, de aztán letettek róla szerencsére, nehogy véletlenül a burok megrepedjen közben ezzel rásegítve a koraszülésre) ellenére megpróbálják ott leállítani a szülést, Apáék mehetnek haza, nem kell továbbmennünk a János kórházba. Megírták a papírokat, még ott a vizsgálóban megkaptam a tüdőérlelő injekciót, majd átvittek az őrzőbe és bekötötték a magnéziummal alaposan felturbózott infúziót. Szerencsére a szülésznő a teljes adagot betöltötte az infúzióba a doki utasítása ellenére, aki szerint 1000mg jött volna tisztán vénásan és a maradék 3000 pedig infúzióba töltve ugyanis annyira rosszul lettem még így is a szupergyorsan csepegő infúziótól, hogy a víz kivert, a szívem kalapált ezerrel, az ájulás szélére kerültem a hirtelen nagy mennyiségű magnézium miatt. Csak az első infúzió negyedéig kellett kitartanom ilyen állapotban, a többit már lassabbra állították, mert a ctg-n egyértelműen látszani kezdtek a ritkuló és gyengülő fájások. Ekkor kezdtem én is megnyugodni és elhinni hogy talán sikerült leállítani a szülést... A szülésznőm folyamatosan érdeklődött, hogy mi van velünk. Ez nagyon jól esett, mint később kiderült legalább ő tudott némi infót, mert velem senki nem osztott meg semmit :(
Reggel még 2 CTG-t csináltak, mivel mind2 teljesen jó volt, nem mutatott fájásokat végre felkerülhettem osztályra. A hétvége eseménytelenül telt, lévén a Margit kórházban nincs ilyenkor még vérvétel sem... Hétfőn végre vettek vért, a főorvos pedig korán lejött és meginvitált egy 8 órai ultrahangra. A déli nagyviziten pedig kiderült, hogy mennyire nincs tisztában senki azzal, hogy én ki vagyok és mivel kerültem be. Az egyik orvos beszélt 35 hetes terhességről meg vérzésről, én meg elkezdtem tiltakozni, hiszen egészen más volt a helyzet, ne rontsák már az esélyeimet. Akkor a főorvos elmondta, hogy az ultrahangon minden rendben volt, a vizsgálat alapján a méhszáj belső része zárt. Na ezen aztán tényleg meglepődtem, mert pénteken még egészen mást mondtak és tudtommal nem szokott a méhszáj csak úgy bezáródni. Igaz, hogy furcsállottam a nyitott méhszájat, hiszen a nyákdugó távozása azért feltűnt volna, bár az is igaz, hogy ez nem minden esetben látványos... Szóval ott álltam hétfőn, hogy nem elég hogy én nem tudom, hogy akkor mi is van, mik az esélyeink, de az orvosok is egészen össze voltak zavarodva a kórtörténetemet illetően. Aznap már nem akartam nagyon sokat fárasztani magam a doki kereséssel és a helyzet tisztázása miatt, gondoltam megvárom a keddet és akkor majd megbeszélem a dokival a továbbiakat. Kedden le is jött az osztályos orvos (aki egyébként a terhesgondozásom is végezte) és adott némi esélyt. Mondta, hogy ha ennyire nincs semmi panasz és a leleteim is jók lesznek, akkor megpedzegeti a főorvosnak, hogy mi lenne ha hazaküldenének. Ekkor kezdtem reménykedni, hogy talán még aznap haza mehetek, de persze azért igyekeztem nem beleélni magam. Még az is felötlött bennem, hogy ha egy orvos már úgy látja, hogy otthon is tudnék tovább lábadozni, akkor esetleg kisírok magamnak egy saját felelősségre távozást. Nagy viziten mondta a főfő-főorvos, hogy még a biztonság kedvéért maradjunk 1-2 napot, ami számomra egész elfogadható időintervallum volt (legalább volt némi infóm arról, hogy mire számíthatok, addig ugyanis ahány nővérrel vagy szülésznővel beszéltem annyi infót mondtak. Volt aki azt mondta, hogy már a szülésig bent fognak, volt aki szerint csak pár nap, megint más szerint a kritikus 36. hét betöltéséig), így nem álltam neki alkudozni. Bevallom a förtelmes kaja igencsak gondolkodóba ejtett, de végül meggyőztem magam, hogy a család úgysem hagyja, hogy éhen haljak, tehát veszteni valóm nincs. Még aznap este bejött a főorvos és mondta, hogy reggel ultrahangot csinál és vizsgálat után hazamehetek, ha mindent rendben talál.
Alig aludtam, teljesen be voltam sózva és persze a kényelmetlen ágy is kifejtette "jótékony" hatását egy remek fenékfájás formájában, ami szörnyűbb volt, mint az ágyról felkeléskor tapasztalt pocak lehúzós fájdalom :) A reggeli UH alatt végre megnyugodhattam: kiderült, hogy hétfőn valamit nagyon elmért a doki, mert a 3 héttel azelőtt mért 2100grammos súly helyett a gép 2050-60grammot számolt, érdekes módon aznap meg 2600grammra sikerült saccolni :) Csak két napot paráztam amiatt, hogy a gyerek visszafejlődött a 3 hét alatt... A lényeg, hogy végül minden rendben lett, a méhszájra ismét 2110-e mondtak, vagyis tök jók vagyunk, haza lettünk bocsátva, persze szigorú pihi mellett. Azért a doki még adott egy beutalót, hogy menjek el a hematológiára sürgősen egy szakvéleményért miszerint nincs szükség injekcióra a szülésig... Köszi...
Apa érthető módon nem beszél a nővérével, aki amikor megtudta, hogy mi történt mindössze annyit tudott benyögni neki, hogy miért nem szólt, vigyázott volna Bencére... Momentán azon izgulunk, nehogy beszélni kelljen azzal a nővel, mert abból semmi jó nem fog kisülni, ha Apát találja meg, akkor félő hogy nem áll jót magáért, ha engem, akkor meg elhajtom, hogy csináljon amit akar, részemről a Papával történő kapcsolat javítás kísérlete befejezve. Közben persze Papa előttünk szídja a lányát, a lánya előtt meg gondolom minket. Ismét rendszeresen megkéri a fiát, hogy vegyen neki cigit, de azért persze a nyugtatót is kapja, hiszen Bence az ajtaja előtt sír és emiatt ő ideges... De persze csak nekünk furcsa, hogy Papa nem lehet emiatt ideges, mert volt olyan nap hogy egész nap nem voltunk itthon, amikor hazajöttünk akkor meg Bence hullafáradtan bement a szobájába esti mesét nézni egy mukk nélkül, mégis a fiától kunyizott cigit... A lényeg, hogy én játszom meg a terhesség óriási terhét... Felfordul a gyomrom, amikor jön az Öreg jó pofizni, megy Bence szobájához, hogy a gyerek mit is csinál az Apjával vagy éppen amikor rászólunk Bencére, hogy viselkedjen és akkor ő is megpróbál hatni a gyerekre azzal, hogy ős is rászól. Igen, tudom, hogy ez már a tipikusan az a hozzáállás, amikor már az is zavar, ha levegőt vesz. Ez van, idáig fajult, de azért ne tegyünk már úgy, mintha nem történt volna semmi! Az biztos, hogy ha esetleg ismét rám jönne, hogy megpróbáljam javítani a helyzetet, akkor szépen leülök egy sarokba és megvárom, míg elmúlik az érzés :)
Apa igazán jól helytállt, pedig szegénynek nagy pechje volt, mert nem csak a fiát kellett ellátnia, hanem rámaradt egy csomó-csomó dolog is, amiknek az összehangolása nem kis meló volt. Ezért is akartam hazajönni, hogy legalább az én látogatásom lekerüljön a teendői listájáról. Bence a tervektől eltérően jövő héten megy bölcsibe (akkor fog nyitni a bölcsi), Apa hétfőn-kedden marad itthon pihenni, szerdától pedig dolgozik, de csak 3-ig, hogy el tudja hozni Bencét a bölcsiből, hiszen nekem most nem nagyon szabad felkelnem még legalább 2 hétig... Közben persze véletlenül kiderült az is, hogy Bence első ovis szülőijéről lemaradtunk, tehát oda is mennie kell majd Apának infót szerezni. Azért szerintem Apa kezdi sejteni, hogy egy-egy átlagos napom mennyi szervezéssel telik ;) Ráadásul Bence ismét igazi rosszcsontként viselkedik, nem fogad szót, szinte minden nap elszalad Apa mellől, tegnap konkrétan a játszótérről lógott ki, Apa a fodrászatban talált rá. :( Teljesen tehetetlenek vagyunk, már beszélgettünk is vele erről, már próbáltuk büntetéssel rávenni, hogy ne tegyen ilyet, szerepjátékkal is igyekeztünk megértetni vele, hogy miért nem jó ötletet elszaladni, de legfőképpen az úttesten átrohanni... Igazából a gyerek póráz sem megoldás, mert a játszótérről simán kilóg, ki tudja nyitni a kaput :(
A játék közben is elég heves, nem fekhetek le mellé, mert egyből rám ugrik, hiába minden kérés. Szóval van mit megoldani egyébként is, nem kell ide nekem még a családi problémák megoldásának terhe ;)

Végre itthon...

Először is nagyon köszönöm Boombie-nak a közvetítést. Az ember ilyenkor jön rá, hogy mennyire is netfüggő :) Állandóan a facebookot és a gmail-t lestem a telefonomon, az sms-ek után ez volt a másik kapcsolatom a külvilággal.
Szóval ismét itthon, egyben, se fájás, se görcs, se keményedés. Mázlink volt, így nem kisértjük a sorsot ismét, szigorúan fekszem, erőt veszek magamon és még a frissen elkészült mosás teregetését is igyekszem meghagyni Apának. Nem egyszerű, de muszáj.
A történteket majd leírom, egyenlőre igyekszem visszaszokni az itthoni környezetbe, de ígérem nem fog elmaradni a beszámoló :)
Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok ránk, hogy velünk voltatok és szorítottatok nekünk, tényleg sokat jelent ez nekem!

2011. augusztus 16., kedd

Fejlemények... Boombie-tól

Bettica köszöni a jókívánságokat és drukkokat! :)

Habár felcsillant némi remény, a nem régen tartott vizit során az orvosok úgy döntöttek, hogy biztosra szeretnének menni, ezért még egy-két nap kórházi pihit rendeltek el.

Fel a fejjel Bettica, kitartás, fő az, hogy minden renben legyen veletek, bárhol is vagytok! :)

2011. augusztus 14., vasárnap

Helyzetjelentés... Boombie-tól

Kedves Blogolvasók,

úgy alakult, hogy most velem kell beérnetek, remélhetőleg nem sokaig.

Bettica babája pénteken úgy döntött, hogy kísérletet tesz a megszületésre, de szerencsére az orvosok közbenjárásának köszönhetően meggondolta magát. Jelenleg kórházban vannak, de egyben és a helyzethez képest jól. Bettica mindenkit üdvözöl, alig várja, hogy hazamehessen kisfiához és párjához, valamint hogy nethez és evilági koszthoz jusson. :)

2011. augusztus 12., péntek

Legyen egy jó napompompom...

Csiripeljenek a madarak, süssön a napocska és simogassa az arcom a lágy langyos szellő.

Ahogy "Giga" Dani mondta: Van egy szép fiam, hamarosan 2 gyönyörű gyerek anyukája leszek. Most csak erre kell(ene) gondolnom...

(Minden idegesítő, okoskodó rokon mondjon le! Most azonnal!)

2011. augusztus 10., szerda

Fotók...

Na, ki szereti jobban a pattogatott kukoricát?

Lehet, hogy fázott reggeli közben? :D

Ma délután ez a látvány fogadott... Azt hiszem érthető, hogy nem örültem neki :(

2011. augusztus 7., vasárnap

Jósolgatunk...

Az éjjel 3 elég erős fájásra ébredtem. Elmúltak, de bevallom berezeltem. 33. héten vagyunk, nagyon kéne még 3 hét. Igaz, hogy a jóslók csak 4 héttel a szülés előtt jelentkeznek és akkor már jók vagyunk, de mi van, ha nálam nem 4 hét lesz most? A sok stressz, hogy nem tudok pihenni amennyit kéne, hogy mindig összejön valami, amin idegeskedhetek, valljuk be nem a legjobb ómen. Így hát ma délelőtt nekiláttam a kórházi csomagba kellő cuccok összepakolásának, a hiányzó dolgok felírásának és kölcsönkérésének. Eddig mindig halogattam, mert elfelejtettem megkérni Apát, hogy vegye le nekem a táskákat, amikbe tudok pakolni, de most elkezdtem a pakolást és ha Apa hazajön biztosan nem fogom elfelejteni megkérni, hiszen minden az ágyra lett készítve csinos kis kupacokba :)
Egy kicsit szomorú vagyok, hogy Apa nem lehet ma itthon, tényleg kéne az a pihi, egyre inkább érzem. Bence a szobájában mesét néz, amíg lefoglalja (tudom, hogy nem a leghasznosabb elfoglaltság neki) igyekszem haladni a teendőkkel. Még fel kell tennem az ebédet, jó lenne legalább annyi cuccot kivasalni, ami a csomagba kell... Ó és mielőtt elfelejteném: van 3 kiló barack, amit Katának vettem tegnap a fagyiba, azt is meg kell pucolni és magozva zacskózni...

2011. augusztus 4., csütörtök

Mozi...

Bencének tetszett :) Legközelebb kicsit jobb helyet nézek magunknak, mert ez az utolsó sor nem volt jó választás, a szemembe világított oldalról a vészkijárat felirata... De Bence végig ülte, egy-egy fejezet végénél mondta, hogy "vége, jön máásik", a legvégén a készítők névsoránál is ott ült és ezt mondogatta :) Aztán látta, hogy mindenki kiment, így végre elhitte, hogy nem jön másik :)

Nekem annyira nem tetszett, szerintem kicsit erőltetett volt a történet, de nem is nekem kellett hogy bejöjjön :) Sajnos annyira lestrapált ez a program, hogy mire hazaértünk folyamatosan keményedett a pocakom, fájt a derekam, így alaposan beparáztam. Nagyon úgy tűnik, hogy kettesben nem lesz több mozizás most :(

2011. augusztus 3., szerda

Micimackó...

Ma moziba megyünk Bencével :)
Remélem tetszeni fog neki, a Micimackót egyébként is nagyon csipázza :)

Még a Verdák  2. részén gondolkodom, hogy megnézzük, de lehet azt majd Apával hármasban, ha itthon lesz szabin... Meglátjuk :)

2011. augusztus 1., hétfő

Nyígás még mindig...

Igen én, bár Bence is és ez a kettő együtt nagyon nem jó poén :(
Kezdődött ott, hogy ugye az alvás éjszaka ismét csekély mértékű volt. Aztán jött ez a hülye hidegfront, amitől kistesó éppen ki akar ugrani, emiatt feszít-fáj-keményedik-görcsöl-kisugárzik derékba...
Aztán folytatódott ott, hogy le kellett mennem dokinénihez táppénzes papírral, korán reggel persze, mert akkor még Apa itthon volt, vigyázott a bölcsi szünetét töltő fiára. Hááát már akkor éreztem, hogy a szabadtéri programok nem csak az én állapotom fog határt szabni. Nagy nehezen hazabandukoltam, Apa el, én reggelire rábírtam Bencét, szóval ettünk, majd bevágódtam a kishelységbe pár percre. Sajnos ismét nem az a kategória volt, amikor ki tudok rontani onnan, hogy mi ez a túl nagy csend Bence részéről, de bíztam benne, hogy nem a notebookomba tölti éppen a maradék tejét vagy nem a padlót igyekszik vele felmosni... Hát szerencsém volt ilyen szempontból, mert nem ezt művelte, hanem sikeresen összefirkálta a véletlenül asztalon hagyott táppénzes papírt egy tollal. Pfff... Majdnem elsírtam magam. Akkor közöltem Bencével, hogy nem érdekel milyen idő van, lemegyünk a játszótérre, összeszedem magam, bármi is történjék. Amikor ott voltunk már vagy 15 perce, akkor elkezdett esni az eső... Ok, gondoltam magamban, akkor megyünk a dokihoz kicseréltetni az összefirkált papírt, mert én nem vagyok hajlandó emiatt még1x lejönni... Hát nem mondhatnám hogy jól bírta a gyerek a várakozást, pedig csak 15 perc volt. Mondogattam is neki bőszen, hogy látod fiam, nem kellett volna összefirkálni Anya papírját (én voltam a hibás, de akkor ez a momentum - hogy mondogathatom neki - valahogy egy picike elégtételt adott). Hazafelé már csak vonszoltam magam, örültem hogy elázott a játszótér (jó anya vagyok, mi?), így mehetünk haza és jó eséllyel letehetem végre fáradt testem az ágyra...
Később szépen megebédeltünk együtt, Bence elvonult még egy kis mesenézésre, hiszen meg kellett várnunk, hogy Papa ápolónője bevonuljon, majd el, mert már megtanulhattam, hogy Bencét nem érdemes letenni előbb, mert akkor felkel az ápolónő jövetelére és ezzel lőttek is az alvásnak (amit ma kivételesen nagyon vártam). tehát Bencét még nem kapcsoltam le a tévéről, gondoltam addig elmosogatok, mert reggel óta nem volt rá lelkierőm. Már majdnem végeztem, amikor hallom, hogy zenél Bence bilije, ergo pisilt a gyerek. "Szaladtam" is már hogy segítek elintézni a végterméket, mire látom, hogy a bili üres, mindössze vizes csak. Kérdezem, hogy mi történt, erre mondja, hogy pisilt. Mondom neki, hogy jó, de hova? Azt mondja a bilibe... Bakker! De akkor hol a pisi??? Benézek a wc-re és látom, hogy miért nem oda pisilt (rajta volt ismét a magasító, nem érte fel), konstatálom, hogy a gyerek kiöntötte a bili tartalmát, csak hát sajnos nem sikerült a wc-be, így neki kellett állnom takarítani :( Duzzogva megcsináltam, majd azért odamentem Bencéhez és megdicsértem, hogy milyen ügyes volt, elvégre ő csak azt tette, amit szoktunk: pisilt, majd a wc-be öntötte.
Ápolónő el, Bence ki a szobájából, hogy akkor MOST megyünk a Papáékhoz, mert ő Domizni és pancsizni akar, nyomatékosítva óhaját, elő is veszi a cipőjét, odaadja az egyébként csak alváshoz használt cumit és vázolja, hogy hozzak neki egy kabátot is, mert esik az eső... Vááá..... :D
A végére azért hagytam egy kis poént, amit pénteken sikerült elkövetnem:
Elmentem boltba, s mivel úgy terveztem, hogy utána megyek ALDIba is vásárolni, ami jóval messzebb van, ezért autóval mentem. Aztán ahogy kell a vásárlás végeztével hazasétáltam... Minderre a háztömb előtt jöttem rá..
(Úgy voltam vele, hogy majd amikor megyek Nagyfiúért a bölcsibe, akkor elsétálok érte... Délben pedig elkezdett zuhogni az eső, nem is akárhogy... Mázlimra, mire indulni kellett, elállt az eső, így nem áztam el.)

Szivatnak Anyám stop...

Erre a felismerésre jutottam. Mi más lehetne az oka annak, hogy péntek és vasárnap éjjel is minimum 10 alkalommal bandukolt ki az öreg nagy csinnadrattával a wc-re, de szombaton, amikor itt aludt nála a lánya, akkor ezt nem tette? Próbálnám a véletlenre fogni, de ez már egyszerűen gyanús. És ha már én felébredtem rá, akkor persze Bence is felébredt és átsétált.
Ja és azt már említettem (ha már Papa miatt panaszkodom), hogy a lánya jelenléte mekkora javulást okoz az állapotában? Se egy nyögés, se egy fújtatás, se egy jajgatás. No de amint kiteszi a lábát, egyből jön az éppen hogy pár perc alatt meg tudja tenni a szobájától a wc-ig tartó utat szenvedés, a szobájában hangosan történő nyögés és jajgatás, ja és persze igyekszik Bencét becsalogatni, amitől a hajam égnek áll, mert az állandó hívogatása csak arra az időre szól, amíg a gyerek csendben nézi a tévét.

2011. július 29., péntek

Hugi...

Kata Melinda :D

Nem tűnt véglegesnek, de tegnap Apa rábólintott ;) Juhéjj :D

Cupp...

Tegnap bekeményítettem és elhatároztam, hogy Bence székelési problémáját megoldandó, nem kap annyi édességet. Jójó eddig sem kapott sokat, de az új bölcsire való tekintettel minden nap vittem neki vmit. Hol egy fagyit, hol gumicukrot, időnként müzliszeletet, de volt példa rá, hogy olvadós rágót kapott, tegnap előtt meg csokibevonatú kekszet vittem. Aztán mikor hazajöttünk természetesen még akart enni vmit, ami még véletlenül sem normális étel volt. A vacsit pedig mindig elutasította, aztán este fél 9kor meg jött, hogy ő éhes. Kaki meg persze jó eséllyel csak 3 naponta, de volt már példa a 4-re is. Besokalltam és azt mondtam neki, hogy nem. Nincs csoki, nincs nasi. Vittem neki mazsolát, azt is remekül elrágcsálja. Itthon még kapott mogyorót is, aztán az eredetileg szokásos "5 után már nincs nassolás" szabályt elővettem. már nem nagyon kellett neki a mazsola, így szembesültem ismét azzal az idegesítő szokásával, miszerint az már nem kellő ételt szét dobálja a szőnyegen. Amikor jött, hogy kell neki a lapát és a kis seprű, már fogtam a fejem, hogy jaj állhatok neki takarítani. Szerencsére nem a megrágott ételt köpte ki, hanem a tálból szórta ki a mazsolát. Kaptam is az alkalmon, hogy akkor seprű és lapát nélkül összeszedetem vele. Na itt jött a Bence-féle taktika, igyekezett a feladatot elkerülni és inkább sírt (mit sírt, hisztizett!), majd nyakamba borult szipogva, aztán mutatta az ujjacskáját, hogy megcsípte egy méhecske :D (na persze :) ) végül - látva, hogy Anya nem tágít - az adu ászt is bevetette: akkora cuppanósakat adott, hogy csak lestem :D :D Azért valljuk be, hogy egy anya ilyenkor legritkább esetben tudja teljes komolysággal elmondani a gyerek szót nem fogadásának következményeit :)
Este ismét jött a "na majd én megpuhítom Anyát, hogy ne kelljen lefeküdnöm aludni" taktika: kezdem azt megszokni, hogy átöleli a nyakam és követeli a puszikat! Igen, puszikat, nem egyet, nem kettőt, hanem minimum 10-et :D Aztán ugye most hogy rájött Anya nagyon szereti, amikor átöleli a fia és puszit ad neki, hát bevetette ezt is. Nem elég, hogy én adom neki a sok puszit este lefekvés előtt, de ő is jó párral meglepett :D Reggel a bölcsibe bevittem és ott sem akarta elengedni a nyakam, szóval ismét bevetette a pusziszkodást :D

2011. július 28., csütörtök

Kipurc...

Ma nem fekhettem egész nap, menni kellett intézni dolgokat.  Bence labor eredményéért el kellett menni (negatív), majd a dokihoz, egy kis vásárlás is volt (zsemle és zokni + a kórházi csomagba a kis pipere cuccok), mire hazaértem már csak ledőlni volt erőm :( Nagyon nem jó ez így :( Egyébként is antiszoc vagyok ma, a fejem is fáj... Asszem ma inkább nem kommunikálok senkivel, ha nem muszáj...

2011. július 27., szerda

Bezárt a bazár...

No, ha minden igaz, akkor már csak Ti láthatjátok a blogot, akik meghívót kaptatok.
Ha tudsz valakiről, aki eddig olvasta a blogot és most nem fér hozzá, nyugodtan szólj, küldök neki is.

2011. július 26., kedd

Mindig van valami...

Voltunk dokinál Bence fertőzése miatt, kaptunk pisi laborra beutalót, ha reggel sikerül levenni tőle, akkor csütörtökre már okosabbak leszünk. Az minden esetre már biztos, hogy a doki szerint is van valami :( Bölcsibe viszont mehet továbbra is...
Ja és voltunk tegnap ultrahangon is és dokinál is... Továbbra is csajszi, aki alaposan belehúzott és minden jel arra mutat, hogy iszonyat hosszú combjai vannak :) Már a feje jó helyen van (ezt mondjuk éreztem is, amikor a bordáimat rugdosta), súlya jelenleg 2100gramm... És még van 6-8 hetünk... Uhhh... Sajnos most szigorú pihire vagyok fogva az utóbbi idő sok keményedése és görcse miatt, valószinűleg emiatt rövidült meg a méhszáj is :( A héten ezt még tudom tartani, de jövő héttől bölcsi szünet, 2 hétig egyedül kell lefoglalnom Bencét, aztán elvileg Apa 2 hétre jön szabira. A hétvége után kicsit tartok a 2 hét kettesben léttől :(

(Még rá kell jönnöm, hogy miként oldható meg a zárttá alakítás (no meg kéne hozzá idő és kedv is), addig türelmeteket kérném...
Természetesen a meghívok majd mennek!)

2011. július 25., hétfő

Hétvége...

A mostani hétvége is mozgalmas volt. Pénteken Bence beütött a bölcsiben a lábát,emiatt sántít szegény. Persze van most "aja-apa vegyél fel, vigyél oda", no meg sírás, ha lábra kell állni. Na persze, pasi a lelkem :D
Sikerült szegénynek összeszednie valamilyen fertőzést, kezelgetjük, de félek, hogy ehhez nem lesz elég a sima antiszeptikus kenőcs :( Bakker, pedig már-már mániám lett a wc állandó fertőtlenítése, be van készítve egy domestosos spray a wc-be, akárhányszor megyek, mindig lefújom, letörlöm. Bence meg már olyan ügyes, hogy állva pisil. Mivel a wc-n rajta van egy majd 10 centis emelő, ezért lábujjhegyezik a gyerek, hogy bele tudjon találni :( Néha elfárad a kis lába és olyankor persze hozzáér a kukac a wc deszkához. Ha egyedül megy pisilni, márpedig mostanában egyre gyakrabban történik ez, akkor nem rakja oda a kisszéket, hogy arra álljon, mert valószínűleg mindig az utolsó pillanatban intézi a dolgát. Tegnap pl. Apa volt a kis helységben, ezt látva Bence (gondolom sürgős volt már) a bilijébe akart pisilni állva. Sikerült megjelölnie mindent, most már tudjuk, hogy az az ő territóriuma :) Tanácstalan vagyok... Pedig muszáj lesz kitalálni valamit.
Én ismét kishíján elsírtam magam a tehetetlenségtől, mert megint rádöbbentem, hogy már ezt sem tudom megcsinálni pihi nélkül, vagy már azt sem. Szörnyű, bosszantó! Szegény Apa ugrálta körbe a lesántult fiát + ő intézte a mosást, a takaritást, én meg a töménytelen magnéziumnak köszönhetően nem lettem csúcs formában, de "futhattam" a hasmenés miatt rendszeresen... Persze hogy nem jutott már ereje az egyéb apró cseprő dolgokra ( kapcsolót kéne a kapucsengőre szerelni, mert januárban vmi idióta megkérte, hogy minden alkalommal, amikor használják a kapukódot, akkor a kapucsengő a megfelelő lakásban jelezzen; a kiságy is szorul még némi javításra, amit már Apa elkezdett, de nem volt ideje befejezni).
No, sírás abbahagyva, megyek ultrahangra meglesem a kis nunisunkat, aztán a dokinak is elsírom tehetetlenségem :)

2011. július 24., vasárnap

Ez van :(

Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, de úgy érzem, hogy muszáj meglépnem: zárttá fogom tenni a blogot. Olyan dolgokat írtam mostanában, amik rengeteg problémát okozhatnak... Szeretném ezt elkerülni (ha még lehet), de nem akarom ezeket a "problémás" bejegyzéseket törölni. Szinte ez az egyetlen hely, ahova kiönthettem búmat-bánatomat, így a blog marad...
Akiről tudom, hogy olvas küldeni fogok meghívót, ha esetleg pár napon belül nem jut el hozzád, akkor kérlek jelezd és küldök Neked is.
Sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is rá kell magam erre szánnom :(

2011. július 22., péntek

Eredmény...

Ahogy megjósoltam, most én vagyok a hibás... :(

Adjon valaki egy lesz@rom tablettát!

2011. július 21., csütörtök

Ismét panasz...

Most nem azért, de egy bizonyos mértékű tisztelet mindenkitől elvárható szerintem. Az egy dolog, hogy én megkaptam, hogy nem szereti, ha hozzányúlok a pénzéhez, de hogy neki büntetlenül, mitöbb teljes természetességgel lehet a fiának a táskájában kotorászni, az már igen erős túlzás!
Tegnap este a döbbenettől szólni sem tudtam. látom, hogy megy ki a bejárati ajtóhoz és már nyitja is ki a fia kistáskáját... Először csak döbbentem. Aztán kérdeztem is, hogy mit keres? Mintha csak a napi bevásárlást sorolná, közli, hogy cigit vesz ki a fia táskájából! Na most erre mit lehet reagálni? Nekem eldurrant az agyam. Hogy jön ehhez??? Ha én bármikor belenyúlok a párom táskájába, szólok neki. Ha éppen nincs ott, akkor utólag, teljesen mindegy hogy kivettem-e belőle valamit vagy sem. Ő az egyetlen, akivel ezt megteszem, senki másnak eszembe sem jutna beletúrni a táskájába!!! Ha megkér és elmondja, hogy hol találom akkor esetleg (viszonytól függően persze)... Mielőtt kikiáltanátok sárdobálónak, megkérdeztem Apát, hogy szólt-e neki az öreg. Természetesen nem. Nem akarom, hogy az legyen uszítom őt az apja ellen, így ennyiben hagytam a dolgot, bár nekem ez nagyon felnyomta az agyam...
No és akkor persze lehet tovább gondolkodni: Eddig is ment a para, hogy mi lesz ha kiderül a fia adja neki a bagót. Neki, akinek a tüdeje jó ha félgőzzel megy, mert annyira rossz állapotban van. Neki, aki állítólag annyira rosszul van, hogy nem tudja megmelegíteni az ebédjét sem. Mondtam Apának, hogy tegyen ki az öregnek egy doboz cigit, mert engem baromira idegesít, hogy az ő táskájában kotorászik. Most majd lehet azon izgulni, hogy ne az legyen a szemünkre vetve, hogy mi ellátjuk őt cigivel. Bár jobban belegondolva, nem érdekel: felnőtt ember, azt csinál amit akar!

Teljes mellszélességgel támogatom az OEP azon törekvését, hogy azoktól a betegektől vonja meg a TELJES támogatást a gyógyszerekre, akik nem hagynak fel a betegségüket súlyosbító káros szenvedéllyel a gyógyulásuk érdekében. Sőt! Kiterjeszteném a vizsgálatok áraira is! Mert egy CT azért nem olyan olcsó mulatság! És ez most nem a bosszú, hanem a tapasztalat. Mert én abba tudtam hagyni a füstölést, hogy a születendő gyermekemnek nagyobb esélyt adjak az egészséges életre...

2011. július 19., kedd

Na most akkor tudja vagy sem?

Ahogy az utóbbi időben elnézem Bencét igencsak szeret velünk játszadozni. Természetesen nem a klasszikus gyermek játékra gondolok, hanem a csalafintaságára. Már-már kezdtem elkeseredni, hogy az én fiam bizony sosem fogja megtanulni a színeket még annyira sem, mint egy átlagos férfi. Igyekeztünk többször több féle módon rávezetni bizonyos dolgok színeire, de Bence mindig mást mondott, mint kellett volna (általában minden sárga volt, most a héten épp a zöld a favorit). Ha sétáltunk, akkor az autók színeit mondogattuk, ha fagyit ettünk, akkor annak a színeit elemeztük ki, ha könyvet olvastunk, akkor abban kerestünk valamit, amiről lehet beszélni. Mondjuk ez is elég gyanús ugye, mert azért a valószínűség számítás alapján legalább néha bele kellene trafálnia, de nem, ő nem tette. Ez is persze csak most esik le, de mindegy is :) Szóval mindig más mondott, én meg már lelkifurdalást éreztem, hogy nem foglalkozom vele eleget és ezért nem tudja. Mivel elég gyakran kérdeztük tőle, hogy "ez milyen színű?", a játékok pakolása közben ő is mindig felteszi ezt a kérdést nekünk egy-egy játékot tartva a kezében. Tegnap aztán lebukott, mert a legókat pakolászva, mintegy elfelejtve, hogy Anya ott van mellette, elkezdte mondogatni, hogy "zöld", "ez is zöld", "pijos"... Én meg ott ültem és nem tudtam, hogy most örüljek, hogy megy neki vagy morcos legyek, amiért szórakozik velünk :D

2011. július 18., hétfő

Tapintat...

Most kérdezzem azt, hogy milyen dolog már egy kisgyerekes családhoz (bár jobban bele gondolva nem csak kisgyerekeshez, hanem egyáltalán) este fél 10-kor becsörtetni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne???

Irgum-burgum, hogy finoman és nyomdafestéket tűrően fejezzem ki magam!

2011. július 15., péntek

Néha a legváratlanabb helyről érkezik...

... a segítség (vagy annak felajánlása). Az ember nem is gondolná (pláne ha elszokott tőle, hogy van más alternatíva is), hogy néha tényleg a lehető legváratlanabb ötletekkel tudják emberek felvidítani. Közismert, hogy sajnos nem sok ember van, akire rá tudjuk bízni Bencét, kapunk időnként 1-1 felajánlást, de mivel Bence alig ismeri a felajánlót, ezért nem igazán éltünk vele (de persze ezek is sokat jelentenek nekünk és nagyon köszönjük őket!). Most viszont egy olyan ember tett számunkra nagy lelkű felajánlást Bence felügyelete terén, akire legkevésbé sem számítottunk. Bevallom, hogy igen nehéz visszautasítani, mert szinte tökéletes megoldás lenne, már-már hihetetlen hogy ilyet kaptunk. Nagyon boldog vagyok, mert még ha nem is tudunk élni a kínálkozó lehetőséggel (még Apával meg kell tárgyalnunk, mert picit messze van), azért van egy olyan ismerős, akiről tudjuk hogy alkalmanként számíthatunk rá... És éppen ez az, ami az ember lelkének jót tesz!

Ne legyen előitélete senkinek!

Eddig ehhez tartottam magam. Igyekeztem nem a bőrszín alapján ítélni, de még a családi felmenőket is figyelmen kívül hagytam, mondván mindenki külön egyéniség, sok múlik a nevelésen.
Azt kell hogy mondjam egyre inkább az az érzésem, hogy egyes kisebbségi emberek igyekszenek mindent megtenni azért, hogy az előítéleteknek igenis legyen alapja.
Tegnap olyan gusztustalan dolgot tettek némely kisebbség példányai (konkrétan 3), hogy felfordult tőle a gyomrom. Nyilván a saját érdekeiket nézik és legkevésbé sem számít, hogy ehhez hazudni is kell. Az a szörnyű, hogy nem képesek vállalni a saját hülyeségüket, hogy nem képesek felvállalni, hogy jaj bocs, ezt most én toltam el. Nézzük miről is van szó:
Tegnap Apa ki akart hajtani az autójával az M3-as bevezető szakaszára. Ahogy kell be is állt az útra, de egy személyautó beállt mellé, amit persze ő nem vett észre (nem is számított rá, hiszen ott elvileg egy autó hajt ki az M3-ra), így elinduláskor ledarálták egymás oldalát. A másik autó sofőrje nem ismerte el a hibáját, szerinte két sáv van ott, így Apa rendőrt hívott. Amíg várták a rendőr kiérkezését, addig a másik autó sofőrje megmondta Apának, hogy neki van két tanúja, hogy ő volt ott előbb és Apa állt be mellé... Na fakk... Lehet találgatni milyen kisebbséghez tartozik a 3 srác! Rendőr kiérkezett, lemérték az utat, 8m, így akár két sávos is lehet! Szerintük Apa a hibás, mert jobbra tarts van :( Apa meg hiába is próbálná védeni magát, hogy ő volt ott előbb és beálltak mellé, ha 3an ennek az ellenkezőjét fogják állítani. Ha nem ismeri el, hogy így volt, akkor mehet a bíróságra, fizethet egy vagyont és őt fogják meghurcolni. Mellé még fizetheti a büntetést, hiszen rendőrt hívott, lesz ennek következménye + fizetheti a Casco önrészt is...
Aláírom, ha valóban apa hibás, akkor vállalja a felelősséget, nem szokásunk kibújni alóla, de gusztustalannak tartom, hogy emberek képesek hazudni, csak hogy ne neki kelljen szembenéznie az igazságszolgáltatással... És akkor most merje mondani nekem vki, hogy ne legyek előítélettel teli!!!

2011. július 14., csütörtök

Fáj vagy nem fáj?

Csak nézek ki a fejemből és nem értem. A szitu a következő:
Bence imádja a Mebucaint. Ha beteg volt, naponta 3xfél tabit elszopogatott/elrágott, de volt hogy csak úgy is jött és kért "szopogatóst". Ilyenkor vagy a Homeogene 9-t nyomtuk a kezébe vagy egy fél narancsos Mebucaint... Ma reggel közölte az Apjával, hogy fáj a torka kér szopogatóst (már nagyon rég óta nem mondta, hogy fáj valamije, így gyanús volt, hogy igaz). Mivel tegnap folyt picit az orra, kezdtem kétségbe esni, hogy na ismét egy megfázás, remélem nem lesz nagyobb baja, irány a bölcsi amíg jól van, de azért megkapta, amit kért...
Ennek fényében ma mikor mentem érte a bölcsibe, akkor alaposan kikérdeztem a gondozónénit, hogy hogy evett Bence, mert ugye nála nem evéssel kezdődik minden betegség. Gondozónéni el is mesélte, hogy ismét hatalmasat ebédelt (repetázott!), uzsonnát sem röstellt kérni még, majd nevetve mesélte tovább hogy mikor elfordult a saját uzsija mellől egy másik gyereket tisztába tenni, akkor Bence szépen leült oda és elkezdte megenni a g.néni uzsiját... :D Döbbent fejjel jöttem haza, majd gyerek kinyittatja velem a hűtőt (le akarta csekkolni Apa tortáját) és közli, hogy ő Kefirt akar enni zsemlével. És így is tett... Fél flakon kefir + fél zsemle lecsúszott még a bőséges uzsi után! Akkor most ismét felteszem a kérdést: fáj neki vagy nem fáj? :D

10...

10 éve együtt Apával... 


[Ennek örömére csinálok neki oroszkrém tortát, mert nagyon szereti. Kéretik drukkolni, hogy legalább ehető legyen, mert még sosem csináltam és egyébként sem vagyok egy konyhatündér ;) Az 5 puttonyos Aszu is már a hűtőben várja, hogy együtt legyen a család ;) ]

2011. július 11., hétfő

Aki tud... (Na, az nem én vagyok :) )

Én olyan, de olyan büszke vagyok a fiamra :) Állítólag nem sírt, sőt egész jól elvolt, jókat evett és ivott, nem volt vele semmi, de semmi probléma. Amikor mentem érte, meglestem a kerítéstől, és teljes lelki nyugalommal mentem be érte, mert láttam rajta, hogy minden rendben. Ha így fogja fogadni az ovit is, akkor nem lesz ezzel gond. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyire simán fog menni, bár lehet a java még hátra van és később jön majd a neheze. Minden esetre Bence kapott egy kis rendőrautót és egy adag fagyit hazafelé :) Igazán megérdemelte!

Új bölcsi...

Bence ügyeletes bölcsiben...

Iszonyatosan érzem magam, sírógörcs határán állok... Hosszú lesz ez a pár óra :( A szerencse, hogy ott van most abban a csoportban egy gondozónéni, akit ismer a régi bölcsiből (bár ő csak egy hétig lesz). Ő tudja istápolni... A régi gondozónénink egyik ismerőse is ott dolgozik, megkérte hogy Bencét picit jobban figyelje, szeretgesse (direkt abba a csoportba tették). Ettől még a reggeli elválás nagyon nehezen ment és tényleg nem kellett sok hozzá, hogy bőgve mondjam ki: Gyere inkább hazamegyünk... Mondogatta Nekem, hogy "Anya, gyeje autókázzunk" :(

Nagyon emlékeztet ez a szitu a majd 2 évvel ezelőttire. El kéne magam foglalnom valamivel, de csak Bencén jár az agyam... Mit érezhet egy vad idegen helyen, majdnem csak vad idegen gyerekek között? Mit érezhet, hogy Anya ott hagyta egy ilyen helyen? Nincs ő ehhez hozzászokva :( Meghagytam, hogy hívjanak nyugodtan, ha délben nem akar elaludni, szaladok érte, úgy intéztem a napom... Ettől még baromi nehéz :( Két hét a minimum, amit ott kell töltenie. A 3. hetet meg tudom oldani, hogy itthon legyen velem, bár a hétfői dokizást nem szívesen csinálnám végig vele, de ha nagyon nem fog bejönni neki ez az új bölcsi, akkor inkább velem dekkoljon a váróban.

(És igen, Apának volt igaza ismét! Ha rajtam múlna, mennék máris a gyerekért és nem is engedném vissza! Még tartom magam... )

2011. július 10., vasárnap

Bence és a beszéd...

Csak egy kicsit értem félre Bence egyébként félreérthetetlen mondatait :) Szégyenlem is magam rendesen, de mentségem is van azért, többnyire ez persze a kóma...
Ma reggel döbbentem rá, hogy jobban kéne figyelnem arra, amit Bence mond és nem csak figyelni, hanem meg is érteni! Na ez utóbbival van problémám. Éjjel átsétált Bence ismét, majd én ahogy szoktam visszakísértem, betakartam, puszi, baj van?, stb. kérdések, melyekre választ nem igazán kaptam. Aztán ma reggel kérdezi Apa, hogy jól hallotta-e, hogy Bence azzal jött át éjjel, hogy neki pisilnie kell. Mi vaaaan? Néztem rá bután, aztán végig gondolva rájöttem, hogy ahha. Homlokomra csaptam és elszégyelltem magam. Valóban mondott valamit Bence, mikor belépett a szobánkba, de én már hiába kérdeztem, hogy mit szeretne nem árulta el. Na remek, akkor ezzel el is intéztem, hogy a gyerek ne szokjon le a pelenkáról :(

Aztán reggel egyszer csak Bence elindult a wc felé. Pelus még rajta, gondoltam na majd most helyre hozom, amit az éjjel eltoltam. Belépünk, előkészülünk, majd veszem le Bencéről a pisis pelust. Közben Bence mondja, hogy kaki-kaki-kaki én meg bólogatok, hogy igen, Apa és Anya is már volt (azt hittem az illatosító miatt mondja)... Aztán amikor bontom ki a pelust, már esik is le, hogy miről van szó. Hát a szentem a pelusba kakilt és attól akart megszabadulni. Erre is van természetesen mentségem: Bence jó pár hónapja este intézi a nagy dolgot (csak akkor van rajta pelus), fel sem merült bennem, hogy a tegnap esti produktum után ma reggel is számíthatok rá, illetve a reggeli kávémon sem voltam még túl.

Egyébként meg a védőnő félelme teljesen alaptalan, miszerint Bence nem beszél érthetően. Nagyon szépen tud már 3-4-5 szavas mondatokat mondani, van hogy csak lesünk, mert lényegében jól mondta a mondandóját, max csak a ragozással vannak még problémái. Tegnap előtt pl teljesen tisztán és érthetően elmondta a játszótéren, hogy "Apa hazamegy kipakol táska hűtőbe"... Elő szoktuk venni a régi könyveket, amikbe csak képek vannak egyszavas feliratokkal (pl. szék, ajtó, csengő), és ma már nem csak elmondja, hogy mit lát a képen, hanem kommentárt is fűz hozzá, pl. amikor meglátja a fűnyírót, elmondja hogy Apa azzal szokta nyírni a füvet a Papánál... A látott zöldségekre és gyümölcsökre is szokta mondani, hogy szereti-e illetve hogy mit szoktam velük csinálni (citromból ugye teát vagy sütibe teszem, karfiolból pl. levest)... Szerintem nagyon szépen halad a beszéddel, már csak azon agyalok hogy pl a hallás vizsgálatot és a látás vizsgálatot hogyan fogjuk megejteni, mert hogy együtt működni nem akar még mindig, az tuti :(

2011. július 8., péntek

Nosztalgia...

Köztudott, hogy mi Apával egy cégnél dolgozunk. Ügyfeleink körében azért nem nagyon szoktuk ezt reklámozni, elvégre a munkahely az munkahely, a magánélet pedig marad otthonra. Azért időnként szoktak mókás dolgok történni, ha egy-egy ügyfél megpróbál kicsit többet megtudni rólunk, mint emberekről. Egy alkalommal tavaly az egyik cégnél dolgozott éppen Apa, mikor is beszélgetésbe elegyedett az egyik ott dolgozó emberkével. Jöttek sorban a kérdések:

Ügyfél: Ó és hát mi van Bettivel? Rég hallottunk róla...
Apa: Megvan köszöni, dolgozgat.
Ü.: Nem rég született egy gyereke, ugye? Fiú / lány?
A.: Igen, fia van.
Ü.: Ó az igen! És mennyi idős?
A.: 2 éves...
Ü.: No és hogy hívják?
A.: Bence lett a neve.
Ü.: Akkor biztosan nagy a boldogság ott is. Nálad mi a helyzet? Van már családod?
A.: Ó, igen van...
Ü.: No mesélj! Gyerek?
A.: Van... - gondolta Apa, megvárja mi lesz a vége, nem rontja el a mókát :)
Ü.: Nocsak! Lányod vagy fiad van?
A.: Fiam... - Apa igen erősen figyeli Ü. arcát, nehogy lemaradjon a megvilágosodást követő arckifejezésről...
Ü.: :) Akkor megvan a trónörökös. És mennyi idős a kicsi?
A.: 2 éves... - Ü. még mindig gyanútlanul kérdezget...
Ü.: Neve?
A.: Bence... - Fél perc szünet, emberke határozottan gondolkodik, hogy most rá merjen-e kérdezni a megoldásra...
Ü.: Öööö, akkor Te és Betti...? - Mert azért csak nyert a bátorság :D
A.: Igen...
Ma ez a kis szösszenet jutott eszembe. Történt ugyanis, hogy egy új kolléga került látótérbe, akit nekem kellett kicsit megdolgoztatnom, hogy kiderüljön alkalmas-e a feladatra vagy sem. Egy ideje már itt volt, tette a dolgát, amikor beszélgetni kezdtünk és látva a pocakom kérdezgetni kezdett:
Kolléga jelölt: Látom G. kollégád most nincs bent, merre jár? Áruért ment vagy ügyfélnél van?
Én: Ügyfélnél van, én addig igyekszem itt tartani a frontot... - mutatok rá az asztalon heverő éppen vírusmentesítést végző gépre...
K.j.: Ó látom hamarosan bővül a család...
Én: Igen, szeptember végére várjuk.
K.j.: Kisfiú vagy kislány lesz?
Én: Úgy tűnik, hogy lányunk lesz, reméljük a doki nem tévedett :)
K.j: No és apuka épp merre jár?
Én: Ügyfélnél...
K.j.: Óóóó, akkor Ti...?
Én: Igen, mi :D

Hm, mindig meg tud lepni...

... most pl azzal, hogy szereti a KEFÍRt!
(Mondjuk nem volt sok választása, mert Apa és Anya is így érez :) )



Egyébként meg tegnap ballagtunk, majd teszek 1-2 képet...

2011. július 7., csütörtök

Bence-száj...

Gyere Anya, induljunk... - mondta nekem már a két fiú, szokásomhoz híven én voltam az utolsó, aki elkészült.
Kilépek az ajtón és feltűnik, hogy valami hiányzik. Rájövök, kérdem Bencét:
- Köszönni? - Papának ugye, mert az illem megköveteli és mi illedelmes Bencét akarunk nevelni! És mivel az én fiam illedelmes (csak néha kell emlékeztetni rá) hangosan el is kiáltja magát:
- Köszönöm szépen!

:D Oké, nyertél fiam :)

2011. július 6., szerda

Rafkó-bajnok...

Igen, Bence :) Ugyanis a következő történt:

Bence egyszer csak megjelent a szobájában a poharával, amiben még jócskán volt inni való. Nem szeretem, ha sétál vele, mert gyakran kiönti esetleg menet közben akar belőle inni és annak csak prüszkölés a vége, mert félrenyel. Szóval, amint megláttam, hogy sétáltatja a poharát, rászóltam, hogy tegye vissza az asztalra, mert ha kiborítja, akkor kiporolom a  hátsóját. Szót fogadott, de amikor visszajött hozzám és Apához a szobájába, akkor mind ketten kaptunk egy puszit... Mivel ez felettébb szokatlan dolog volt tőle, egyből gyanút fogtunk Apával. Kérdezem Bencét, hogy kiöntötte-e az innikéjét. Természetesen a válasz igen volt, bár én azért reménykedtem benne, hogy nem mondott igazat. Gyorsan kiosontam és megnéztem, nem láttam semmilyen narancslé foltot az asztalnál, így megnyugodtam és visszatértem Bence szobájába folytatni a játékot. Már végeztek a pancsival a fiúk, amikor egyszer csak feltűnt, hogy a cipős szekrény előtt némi folyadék folt van. Éppen akkor került elő Apa is a szobából, lecsekkoltattam vele is, valóban az aminek látszik, neki álltunk hát feltakarítani. Majd eszünkbe jutott az a bizonyos puszi, amiből mindkettőnknek jutott :D Igazán rafkós tud lenni ez a gyerek :D No és persze az is, hogy igazat mondott végül ;)

(Szokott olyan lenni, hogy Apa  rászól valami miatt és akkor szalad hozzám, hogy "Apa bántott". Mivel tudom, hogy ez nem igaz, ezért gyakran fenntartásokkal fogadjuk egy-egy válaszát vagy mondatát :) )

2011. július 5., kedd

Szerelem...

Tegnap reggel ébredés után átruccantam Bence mellé, mert picit nyűgösebb volt, együtt megvártuk, míg Apa behozta neki a kakaót. Ekkor már minden rendben volt (hm, Anyja fia, én a kávém kézhezvételéig vagyok hisztis :) ), ott feküdtem mellette, cirógattam, puszilgattam és csak úgy szemléltem. Miután benyomta a kakaót, felém fordult és enyhe mosollyal az arcán elkezdett engem cirógatni. Először csak a kezem, majd a vállam, az arcom, a hajam... Percekig néztük egymást, felváltva simogattuk a másikat.
Ismét rájöttem, hogy "szerelmes" vagyok a fiamba :)

2011. július 4., hétfő

Ismét kezdődik...

Megint dönteni kell... Persze, ha nem egyeseknek megfelelő döntést hozunk, akár csomagolhatunk is (nyilván még nem lett ez így konkrétan kimondva, de már egyszer volt rá példa, megkaptuk ezt, szóval akkor most is számíthatunk erre a reakcióra). Utálom ezt a kiszolgáltatott helyzetet. A döntés most az enyém, rajtam áll vagy bukik minden, persze Apa mellettem áll, bárhogy is döntsek, de akkor is egyértelmű lesz a családban, hogy ki mondta ki a végső szót. Ezzel nincs probléma, vállalom amit mondok, de érdekes módon egyébként nem számít mi a véleményem (Apának igen, másnak nem), most viszont hirtelen rajtam múlik, hogy mi lesz... Nem tetszik ez nekem, kicsit visszásnak tűnik ez az egész, csak egy a kérdés: melyik ujjam is harapjam?
Előre parázok, pedig lehet meg tudjuk beszélni... Nagyon negatív lehetek, mert ez így elég naivnak hangzik :(
Pozitív gondolatok, pozitív gondolatok, pozitív gondolatok...
Legyen most ez a mantrám :D

2011. június 30., csütörtök

Kölcsön mózes kerestetik!

Ahogy a címben is írtam, kölcsön mózest keresnék. Pár hétről lenne max majd szó, Kistesót szeretném majd éjjel abban altatni (talán kényelmesebb lenne neki, mint egy hordozó). Nézegettem az árakat teszvesz, vatera környékén, de nem látom értelmét vásárolni azért, hogy 2-3-4 hétre használjuk. Csak annyi lenne az igényem, hogy merev falú legyen, ígérem vigyázok rá, tényleg csak annyi időre használnánk, amíg mindenki megszokja a kicsit, de nem szeretném ha Bencét zavarná az első napok éjszakai sírásai. Egyeztetni, kérdezni a r pont bettica kukac gmail pont com on tudtok.

Köszönöm előre is a segítséget!

2011. június 29., szerda

:(

Mindig meglepődöm az emberek érdektelenségén vagy éppen bunkóságán. Miért?

Mostanában...

.. kicsit szét vagyok esve. Úgy döntöttem ez a hét csak az enyém, pihenek, magamhoz térek. Bence persze megérezhette ezt, mert gyorsan benáthásodott :D Szerintem már határozottan jobb a helyzet, talán letudjuk, gondozónénik eldöntik majd, hogy tényleg-e, de esetleg ha nem áll olyan jól, akkor holnap és pénteken marad itthon velem a Nagyfiú.
Bencének sikerült végre levágni a haját. Már egy ideje fűztük a fejét, ismertettük a berregős hajnyíróval, tegnap előtt pedig hirtelen felindulásból belevágtam (utólag belegondolva igen merész voltam Apa nélkül belekezdeni). Egy darabig türelmes volt, csak mindig meg akarta nézni a levágott hajat a gépen, tűrte a vágást, de aztán amikor a kényesebb helyeken akartam vágni, akkor szakadt a cérna. Nem akartam úgy hagyni szegény hajacskáját, hogy oldalt, meg imitt-amott hosszabb a haja, ezért le kellett picit fognom (nagy sírások közepette), de azzal már egy perc sem volt a nyírásból. Egy hős volt, mondtam neki, hogy büszke vagyok rá, hogy sokáig bírta hiszti nélkül :) Még hébe-hóba rásegítettem kisollóval a kimaradt, kósza hajszálakat is megvágtam és egészen jó eredménye lett. Most hogy ilyen rövid haja lett, látszik, hogy milyen szép formás a buksija. IMÁDOM :D
Ja és ismét a földön alszik éjjel :) Már nem is foglalkozom vele, nem aggódom miatta ;)
Most hogy volt a 3. szülinapja, egyre többször veszem észre azon magam, hogy lopva figyelem Őt, hogy mennyire megnőtt és aztán eszembe jut, hogy hamarosan még nagyobbat fog nőni és nem csak a szememben, hiszen megérkezik nem sokára a Kishuga. Ráadásul tegap Apa mondta, hogy könnyeket csalt a szemébe Bence, ugyanis a gépét rendezgetve rálelt néhány fotóra, ahol még kis pihe haja volt, teli szájjal vigyorgott, a kis fog nélküli ínye pedig ott virított :) Hát most erre mit mondjak? Totál elérzékenyültem és kivételesen ezt nem a hormonokra fogtam ;)

Tesóról jut eszembe: tegnap akkora bulit rendezett odabent, hogy már-már szinte fájt. Apa meg persze adta alá a lovat, ha netán megpihent volna a Kiscsaj a pocakban, akkor megböködte :) Az volt az érdekes, hogy ha az egyik oldalon kidugta valamijét, akkor a másik oldalon is éreztem. Kb. egy hete eljött az ideje, hogy már nem tudok háton feküdni, tévét nézni, oldalra kell fordulnom, nehogy megszédüljek. Bencével jóval hamarabb bekövetkezett ez, emlékeim szerint a 25. heti 4D-s babamozira már úgy mentem, hogy nem tudtam hogyan feküdjek, hogy a képek is jók legyenek és én se szédüljek le az ágyról...
(Nevét még mindig ne kérdezzétek, elképzelés sincs róla. Eddig volt egy esélyes jelölt, de aludtunk rá és elvetettük. Azért remélem lesz neve a Kishölgynek, mire kibújik. Meg persze úgy szeretném már nevén szólítani...)

2011. június 28., kedd

Lazultunk 2.rész...

Ott hagytam abba, hogy csütörtök este egyikünket sem kellett altatni. másnapi terv az lett volna, hogy ha jó idő van, akkor esetleg elmegyünk még 1 napi pancsira a fürdőbe. Aztán az időjárás megoldotta a kérdést, lévén eléggé felhős volt az idő, nem nagyon kellett minket rábeszélni arra, hogy így ne adjunk ki egy rakat pénzt a belépőkre és egy másik adagnyit az ebédre. Elmentünk sétálni, játszóterezni, aztán visszamentünk a szállásra, megvártuk a 11 órát és becuccoltunk az autóba, hogy akkor elindulunk megnézzük a csónakázó tavat, majd elindulunk haza. Még örültünk is, hogy akkor a korán kelt és iszonyatosan hisztis gyerek végre alhat :) Ebből az lett, hogy a csónakázó tónál nem tudtunk autóval megállni. Egy hajszálnyit meglepődtünk, mert úgy tűnt, hogy gyalog simán megközelíthető, de ha az ember autóval menne arra, akkor az autót nem tudja letenni sehol, hiszen parkoló nem volt, a tó le volt zárva egy sorompóval. Igen, körbejártuk autóval azt a részt, ahol sejtettük, hogy lehet esetleg parkoló, de a hepehupás földút menekülésre késztetett minket. Hátra nézve láttam, hogy Bence bealudt, úgy hogy egy gyors vásárlás után elindultunk haza.
Bence persze ismét csak 1 órát aludt, bár kevésbé volt nyűgös, ezért mindegy is volt. Megálltunk egy mekinél, kapott egy szelet tortát, elvégre szülinapja volt, egy kicsit pihentünk, majd kicsit több, mint 3 körül hazaértünk. Kollektíven kidőltünk :)
Szombaton a családnál bepótoltuk Bence szülinapját.
Kapott puncs tortát...
Ugyan a tortából ismét nem evett, de a marcipán figurák és a tábla nagy sikert arattak nála :D

Aranyos volt, mert amint meglátta a tortát, már reflexből mondta, hogy "boldogszülinapot" :D A bölcsiben is meg szokták ünnepelni a szülinapokat, szóval rögzült Bencében, hogy ilyenkor mit kell mondani :D

2011. június 24., péntek

Fotók...

Ha jól emlékszem lehagytam a fotót kistesóról. Egy kis csavarral ugyan, de pótolnám :)

Tesók :)
Nos, melyik kicsoda?

Amikor férfi a bemondó...

Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt.

Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát kérték fel a mesemondásra.

– Szervusztok, gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. – Fecske anyó vagyok... – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a gépet a röhögéstől

A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
– ...és épp a tojásaimon ülök... – a korabeli kollégák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.

Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:

– ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

2011. június 23., csütörtök

Megdöbbentő dolgok...

Az egyik, hogy hétvégén lomtalanítás lesz, annak ellenére hogy állítólag átrakták őszre mindenhol... Hamar túl léptünk rajta, még örültünk is, hogy legalább most lesz alkalmunk kipakolni a sok felesleges cuccot, és végre lesz helyünk hogy a tesónak beszerzett dolgokat és egyéb ruhákat eltegyük. Aztán döbbenten vette észre Apa, hogy egyik este idecuccoltak a nem napsütötte kisebbség egyes alanyai, mégpedig autóval és ággyal, gyerekekkel együtt!!! Kirakták a leendő kupacok helyéhez a székeiket, foteljaikat és itt élnek most néhány napig! Eleinte nem akartam elhinni, hogy tényleg ide jöttek lakni, de aztán reggel láttam a pokróccal letakart szélvédőket, ajtókat és rá kellett ébrednem, hogy de, ez bizony az :( Hab a tortán, hogy egyes lakók nem bírták megvárni a vasárnapot, amikorra is szól a kiírás (mert hétfőn szállítják el a lomokat), már tegnap láttunk kipakolva ezt-azt. Ezek az emberek pedig csak azért jöttek ide ilyen hamar, mert tudták, hogy ez lesz! Nem vagyok rasszista, de egy icipicit aggaszt a dolog, hogy a bölcsiből hazajövet a járda szélén ücsörögnek és minden előttük elsétálót alaposan megnéznek. Engem ez frusztrál, mitöbb félelemmel tölt el és csak remélni tudom hogy incidens nélkül megússzuk. Szerencsére holnap Apával együtt jövünk haza, autóval megyünk Bencéért, hétvégén meg nincs bölcsi, igyekszünk majd nem itthon lenni, és nem a környéken sétálni, hétfőn meg remélhetőleg elvisznek végre minden kihelyezett lomot és újra régi lesz minden...

A másik megdöbbentő, bár eddig is valamelyest sejtett dolog: reggeli zuhanyozás után elfelejtettem visszaállítani a csapot zuhany módból. Mikor hazajöttem ugyanúgy találtam... Le lehet vonni a következtetést, hogy hányszor lett használva nap közben a fürdőben a mosdó :( (Még akár használhatta is volna a konyhai csapot, de az több lépés lenne neki a fürdőszobaihoz képest, no meg azt nem szokta használni - szerintem nem is tudja, hogy ott is van folyékony szappan és törcsi is...)
Csoda-e hát, hogy nem szeretem, ha ételt ad Apósom Bencének vagy becsalogatja magához?