Öröm...

Akkor hulljon le a lepel a múltkori sejtelmes bejegyzésem okáról :)
A bejegyzéseket írogattam, csak piszkozatba, igy most kronológiai sorrendben olvashatjátok ;)
Még anno ha kérdezték, hogy Bencének mikor szeretnénk kistesót, akkor mondtam, hogy majd 3 éves kora körül. Nos, úgy adódott, hogy az utóbbi időben nem is igazán védekeztünk, úgy voltunk vele, ha jön tesó, hát jön, majd megoldjuk, az utóbbi időben úgyis volt min agyalni, max lesz még1 dolog, ami szervezést fog igényelni. A ciklusaim meglehetősen érdekesen alakultak, mértem a hőmet, tudtam hogy kb mikor kell megjönnie, ennek ellenére voltak 1-2 napos csúszások. Most a legutóbbinál is így alakult, ezért még konkrétan nem gondolunk semmi jövőnkre meghatározóra, inkább csak a szervezetem újabb "csínytevésére" készültünk.  Tünet semmi, ezért megkérdeztem egy kedves ismerősömet, hogy szerinte is lehet-e, hogy itt megint csak késni fog. No, ő már rávágta, hogy ez bizony AZ, teszteljek sürgősen egyet. Én még ekkor sem reménykedtem, gondoltam majd másnap reggel leesik a hőm jelezvén, hogy megjön, de ha mégsem, akkor max ellövök egy tesztet a becsület kedvéért. Apának még este mondtam, hogy számítson rá, ő persze már tutira vette, csak én voltam még mindig naiv, hogy velünk nem történhet meg az, hogy a tesó pont akkor jön, amikor már "jöhet".
Szombat reggel felkeltem elég korán, sajnos az utóbbi időben ez így volt minden nap. Rendszeresen hasfájásra keltem, nagywc után már nem igen tudtam visszaaludni. Volt, hogy ezt hajnali 3kor :( Szóval szombat reggel is korán keltem, meg is csináltam a tesztet. Ahogy lennie kell azonnal látszódott a teszt csík is, sőt csak egy picit volt halványabb a kontrollnál :D  Nem bírtam sokáig magamban tartani, amikor Bence már felkelt, hogy kakaót kér, akkor a félálomban lévő Apának odasúgtam, hogy ismét Apuka lesz :) Nem is kellett sokat várnom, hogy felébredjen :) Egész nap ezen járt az agyunk, az eleinte tiszta örömöt néha felváltotta egy kis kétségbe esés (mikor fogjuk legközelebb kialudni magunkat? :D) vagy hogy a család hogy fog reagálni, biztosan lesz olyan "kedves" családtagunk, aki majd azt fogja gondolni, hogy most hogy Papa otthonban van, gyorsan kihasználtuk az alkalmat, hogy még több okunk legyen őt bent hagyni... Az én Apukám nem igazán számított ilyesmire szerintem, mert karácsonykor valami olyasmit mondott, hogy mi biztosan nem akarunk tesót, mert már így is van bőven unoka a családban. Persze ezt mókásan... Akkor gondoltam is magamban, hogy na erre ne vegyen mérget :D Fogalmam sem volt, hogy tartjuk magunkban, mert legszívesebben szétkürtöltük volna azonnal, de végül a szombati hidegkúti látogatáson nem nagyon adódott megfelelő alkalom, hogy bejelentsük. Azért nem sikerült 100%-ig magamban tartanom, mert a barátnőmet felhívtam és elújságoltam neki a jó hírt délután. Az egyik, zárt topikban a lányok még aznap kiszúrták a vonalzómon a + tesztem :D Így jár az, aki titkolni szeretne valamit, de szem előtt van az a bizonyos... Én törölni akartam a kompromittáló vonalzót, de Apa azt mondta, hogy hagyjam, úgyis zárt, max majd együtt örülnek velünk :) Végül a nyílt topikban is bent hagytam, mert ott kicsit nehezebb dolguk van a lányoknak, rendesen fel kell szkrollozni, hogy feltűnjön a változás ;) Vasárnap már az igazi gondolkodás jegyében telt, hogy legyenek majd a gyerekek, mit kell venni, amire még Hugiéknak szükségük lesz, stb.
Visszagondolva kb. ekkor kezdtem el feledékeny lenni. A hétvége mérlege: 3x nem zártam be az autót.
Hétfő: komolyan erőt kellett magamon vennem, hogy ne mondjam el senkinek :D Meg is jelent az első (illetve a második) tünet - ahogy anno Bencénél is - enyhe, de egész nap tartó émelygés lett úrrá rajtam. Próbáltam kólázni, ami kb fél órát hatott, próbáltam erőt venni magamon, hogy akkor is lenyelek pár falatot, max kijön, de legalább magamhoz vettem valamit. Persze ez is csak ideig óráig segít... Még mindig nem tudta lényegében senki. Bevallom, most a dohányzásról leszokás nem ment olyan simán, mint anno Bencénél. Nála egyik nap még dohányoztam, másik nap már csak 3 szálat szívtam, 3. nap pedig már semmit. Most azért napi fél-1 szál még megvolt, pedig alapból is igen keveset dohányoztam, 1 doboz 2-3 napig is elég volt.
Ekkor már a házisárkány mivoltom is felszínre került. Szegény Bencét nagyon sajnálom, mert többnyire ő "élvezte" ezt... Nagyon nehezen tudok türelmes lenni vele és mindent 23-adjára is higgadtan elmondani neki...
Kedden már biztos voltam benne, hogy menni fog a titok tartás. Bár egyre több dolog adhatott okot a titok kiderülésére: az állandó émelygés miatt enyhén zöld volt a fejem egész nap :) Nem jártam ki dohányozni senkivel... 2 napra is kértem pár órás távozást orvoslátogatás miatt a következő hetekre. Egész nap csak aludnék legszívesebben (mondjuk ez nem csak most jellemző rám :D)...
Könyvelő is bejött, szívesen mentem volna oda hozzá, hogy megbeszéljük az anyagi követelményeket a viszonylag jó gyed-hez, de aztán sok munkája volt, így inkább nem zavartam...

Hulljon le a lepel... :)

A nagy titkolózás oka:

Egy piciny élet, aki kistesóként remélhetőleg szeptember végén fog beköltözni szerény családunkba.

A mai ultrahang alapján Kistesó majd 7 hetes, 7mm és gyönyörű dobogó szívecskéje van :D

(Mona, köszönöm a biztatást a tesztre!!! :) )

No és persze mindenkinek nagyon köszönöm, aki drukkolt nekünk, pedig nem tudta, mihez kértem és örülök, hogy ennyire sokan vagytok, akik velünk örültök!

Pakol is?

Ma teljesen önszántából, anélkül hogy szóltam volna neki, összepakolta a játékait a szobájában. Hatalmas cuppanóst kapott érte :)

Mászik, kifogásokat talál, visszabeszél...

Eddig is mászott pl. a szobájában a könyvespolcra. Mi meg infarktust kaptunk közben... Mára eljutott oda, hogy ha nem vagyunk hajlandók valamiért feltenni őkelmét a konyhapultra (pl. mert tele van), akkor felmászik egyedül. Előre f.sok, mi lesz ha kicsúszik a lába alól a szemetes és beveri magát a szekrénybe... Eltenni sem tudom a szemetest arrébb, mert visszatolja (tudja, hogy ott a helye), vagy odaviszi az egyik széket...
Egyébként meg iszonyatosan rafkós. Tegnap letettem aludni délben, aludt is vagy 45 percet. Felébredt, visszakísértem, megpróbáltam visszaaltatni, amikor már azt hittem sikerült, kiosontam a szobából. 1 perc múlva már hallottam is, hogy "ajjjaaaa"... Innentől kezdve már csak kifogások voltak, csak aludni ne kelljen. Leleményességére néhány példa:
1. "ajjjaaa jössz? szejetszejet",
2. "ajjjaaa inni efogyott" -  na igen, aki jó ha napi egy itatónyit megiszik,
3. aztán 'ajjjaaa bocsáánat" - mintha tett volna bármi rosszat azon kívül, hogy nem alszik :D ,
4. majd "ajjjaaa kakiiii" - én be, pelust kibontom, szembesülök vele, hogy gyerek átvert,
5. végül jött az aduász: "ajjjaaa bilibe" - tudja ugyanis, hogy mivel mostanában nagyon nem akar bilizni, ha csak szól, hogy rá akar ülni, anya már boldogan veszi is le róla a pelust.
(6. közben persze volt szipogás, így orrot is kellett szívni, ami persze jól felpörgette Bencét)
Csoda-e hogy tegnap mindössze 45 percet aludt?
Aztán este illetve délután kellett még nagyot nevetnem, ugyanis ültünk az autóban, én igyekeztem kiállni a parkolóból, tolatnom kellett és szokás szerint rátettem a kezem az anyósülésre, ahol Bence rendszerint jól megtapossa. Ezt megelőzvén mondtam is neki, hogy ne taposson, mert rácsapok a lábára. Bence frappánsan válaszolt: "van másik lábam" :D