Folytatás...

Lesz mindjárt, mert a tegnapi bejegyzésből kimaradt ez-az időhiányában...

Most éppen azon dühöngök, hogy oké nem én vagyok a világ közepe, nem is tartom magam őskövületnek, de véleményem szerint az már sok, hogy valaki(k) ideállít a sz.ros autójával, bömböltetni a zenét. Én is voltam(?) fiatal, hallgattam az autómban hangosan a zenét, de eszembe nem jutott még nappal sem az, hogy megállok a nagy panelházak között, kitárom az összes ajtót és full hangerőn nyomatom a kedvenceimet. Az egy dolog, hogy Katát nem tudom így altatni (tudom, csukjam be az ablakot, ha zavar), de engem is baromira irritál. Visszhangzik az egész parkoló :(

Tehát a folytatás:
Szerdán hirtelen felindulásból frizkót vágattam Katának. Hosszú volt, izzadt szegényke alatta. Csak a frufrut akartam kicsit feljebb vágatni neki, ha jól viseli a macerát, akkor esetleg hátul is, de a fodrásznénink közölte, hogy őt nem zavarja a sírás :D Kössz, engem igen. Mindegy, volt sírás is, de seperc alatt szép rövid hajacska lett. És ismét rádöbbentem, hogy ilyen mégiscsak létezik: alul szőke a vége barnás... Akárcsak anno Bencénél. Komolyan, ha nem látnám, nem hinném el :D Szerencsére sikerült összekapirgálnom egy kevéske mintát, megy emlékbe a könyvbe...

Vasárnap is volt bőven élmény, elmentünk ugyanis az állatkertbe. Egytől egyik mindegyik gyerek élvezte :) Jó kis program volt, totál lefáradtunk mi felnőttek is délutánra :) Szegény Húgom sajnáltam, neki nem lehetett egyszerű ekkora pocakkal ilyen sokat sétálni, tavaly ilyenkor én tuti nem mertem volna elmenni :) Bár jobban belegondolva Anyám sem irigyeltem, aki tropa térddel tartotta velünk a tempót...
Fotók majd lesznek, ha Apa átküldi nekem őket (csak mobilos fotó van, mert a masinát itthon hagytuk :( )

Volt még vmi, amit meg akartam örökíteni itt a blogban, persze most nem jut eszembe... Így jártam...

Kimaradt dolgok...

Pénteken voltunk a klinikán megbeszélni a fülésszel, hogy tényleg kell-e az orrmandula kivétel. Sajnos igen, most is olyan képet mutat a dobhártyája Bencének, ami arra utal, hogy nem tud szellőzni a belsőfül :( Időpontunk is van, szeptember 3.-án vérvétel reggel, kedden pedig műtét... Nagyon félek, nem is a műtét aggaszt, mert biztos vagyok benne, hogy vigyáznak majd rá és minden megtesznek azért, hogy ne legyen baj közben, hanem az okoz némi aggodalmat, hogy miként fogja viselni az egész hercehurcát. Azt hogy elaltatják, azt hogy fájni fog neki, azt hogy feküdnie kell, vagy azt hogy esetleg nem leszek ott, mert éppen váltásban leszünk Apával...

Múlt héten voltunk még hétfőn hajókázni is a BKV járattal. Bence teljesen oda volt meg vissza :) Elmentünk a Batyira, ott a buszvégállomáson ismét extázisba került a nagyobbik. Alig tudtam elhozni onnan, mert nem csak a hőn szeretett buszokból volt sok, hanem a galambokból is. Mondanom sem kell, hogy egyiktől szaladt a másikig :D Apa persze itthon már kétségbe esve várt minket, mert fél 8 körül sikerült hazaérnünk, így jött a váltás hajó... Bence még másnap is erről beszélt, sokat mesélt Apának az útról, szóval szerintem telitalálat volt ez a délután :D

Kedden elmentünk a buszvégállomásra itt békáson, sztem már bérelt helyünk van ott, szinte minden buszvezető ismeri Bencét, integetnek neki, de van olyan is aki rászuszog :) Kata nem nagyon van ilyenkor elájulva az elfoglaltságtól, de hát most ez van, muszáj Bencét is lefoglalni, ha nem akarjuk, hogy szét szedje a lakást.

Pénteken délután, miután Apa hazajött, szintén felkerekedtünk, elmentünk a budakalászi Coránál a kertészetben lévő játszóparkba (ingyenes és baromi jó kis hely!). Mindkét gyerek nagyon jól elvolt. Kata pörgette egy felfordított talicska kerekeit, néha fel-felkiáltott, kacagott, jött-ment, Bence pedig szaladgált, nem győzött betelni a sok új dologgal. Jártunk már ott nem egyszer, de most hoztak új padokat, hintaágyat! Szeretünk odajárni, mert csendes, rengeteg játék van, csúszdák, mászókák, homokozó, motor, a már említett talicska, kis házikók, nyuszisimogató (!) és sorolhatnám. Ami most nagyon bejött Bencének az a 4 kismacsek, akik ott játszadoznak, édesek és közvetlenek, dorombolnak, hízelegnek rengeteget, még Katának is odadörgölőzött az egyik, rendesen meg is lepődött a kiscsajszi :)
Szombaton is elmentünk, igaz tartottunk az esőtől, de rábeszéltem Apát, elvégre max vizesek leszünk :D Volt egy kis riadalom, amikor 4 körül megpróbáltunk gyorsan elindulni haza az eső miatt, de bezártak minket. Valahova elment az eladó bácsi és minket meg bezárt... Nem értettük, de jót derültünk rajta... Mikor elállt az eső pár perc múlva, akkor ismét visszamentünk játszani :) Akkor indultunk el, mikor Bence kezdte kicsit jobban behergelni magát a macskákkal történő játékba, ugyanis ilyenkor sajnos kicsit durvább lesz, úgy hogy féltettük a kis bundás barátainkat tőle.

Kora reggeli szösszenet...

Mostanában nagy kedvenc egy bizonyos Minuscule sorozat. Keress rá a youtube-on, rengeteg rész fent van. A lényeg, hogy Bence mindig ezt kéri mostanában, ha mesét szeretne nézni. Van egy rész, ahol a méhecske repül hegyen-völgyön át, megtalálja, amit akar, majd visszarepül a kashoz és összehívva a többieket visszamennek arra a helyre... Íme az a bizonyos rész, és annak is a legjava:

Nagyon aranyos, meg nekem is tetszik, mert minden résznek meglepő befejezése van, akárcsak ennek, de ma elgondolkodtam, hogy lehet nem kéne ezt néznie Bencének (sztem már késő :D ).

Történt ugyanis, hogy Apa ment kelteni a Nagyfiút, amikor lehúzta a takarót a gyerek fejéről, meglepődve tapasztalta, hogy egy üveg mézet szorongat az elsőszülött gyermek :) Persze Bence menteni akarta a menthetőt és hangosan felkiáltott: "Apa! Hogy került ez ide?"... Na persze Apa nézett meglepődötten, majd csúnyán, mikor rájöhetett Bence, hogy itt biza még menteni kell a dolgot, mert nem nagyon hiszik hogy ő ártatlan. És ekkor jött az aduász szöveg: " Apa! Biztos a méhecskék voltak!" :D Hát kész :) Szerintem le sem tagadhatja, hogy az ő fia!!! :D

Mikor Apa ezt elmesélte, hát én felvisítottam Katát, annyira röhögtem :D

Másik beszólása Bencének, amin már röhögök egy pár napja:

Megkívántam a rántott zöldségeket (a halacska :D mellé), így elkezdtem a frissen vásárolt padlizsánt, cukkinit és gombát panírozni. Bence kedvet kapott a maszatoláshoz, jött segíteni. Épp az utolsó gombákat forgatom, mikor megszólal: "Anya! Elbújtak a gombák!" :D Elkezdek röhögni, mire tetézi a gyerek: "Anya, ezek a gombák fáznak, be kell takarni őket" :D 

Anyám, milyen dumája lesz ennek a gyereknek :D (Mint az Apjáé, de csss, ne mondjátok el senkinek! ;) )