Lesz mindjárt, mert a tegnapi bejegyzésből kimaradt ez-az időhiányában...
Most éppen azon dühöngök, hogy oké nem én vagyok a világ közepe, nem is tartom magam őskövületnek, de véleményem szerint az már sok, hogy valaki(k) ideállít a sz.ros autójával, bömböltetni a zenét. Én is voltam(?) fiatal, hallgattam az autómban hangosan a zenét, de eszembe nem jutott még nappal sem az, hogy megállok a nagy panelházak között, kitárom az összes ajtót és full hangerőn nyomatom a kedvenceimet. Az egy dolog, hogy Katát nem tudom így altatni (tudom, csukjam be az ablakot, ha zavar), de engem is baromira irritál. Visszhangzik az egész parkoló :(
Tehát a folytatás:
Szerdán hirtelen felindulásból frizkót vágattam Katának. Hosszú volt, izzadt szegényke alatta. Csak a frufrut akartam kicsit feljebb vágatni neki, ha jól viseli a macerát, akkor esetleg hátul is, de a fodrásznénink közölte, hogy őt nem zavarja a sírás :D Kössz, engem igen. Mindegy, volt sírás is, de seperc alatt szép rövid hajacska lett. És ismét rádöbbentem, hogy ilyen mégiscsak létezik: alul szőke a vége barnás... Akárcsak anno Bencénél. Komolyan, ha nem látnám, nem hinném el :D Szerencsére sikerült összekapirgálnom egy kevéske mintát, megy emlékbe a könyvbe...
Vasárnap is volt bőven élmény, elmentünk ugyanis az állatkertbe. Egytől egyik mindegyik gyerek élvezte :) Jó kis program volt, totál lefáradtunk mi felnőttek is délutánra :) Szegény Húgom sajnáltam, neki nem lehetett egyszerű ekkora pocakkal ilyen sokat sétálni, tavaly ilyenkor én tuti nem mertem volna elmenni :) Bár jobban belegondolva Anyám sem irigyeltem, aki tropa térddel tartotta velünk a tempót...
Fotók majd lesznek, ha Apa átküldi nekem őket (csak mobilos fotó van, mert a masinát itthon hagytuk :( )
Volt még vmi, amit meg akartam örökíteni itt a blogban, persze most nem jut eszembe... Így jártam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése