Tanácsadás...

Voltunk ma tanácsadáson a dokinál. Tegnap már ránézett Bencére a bölcsiben, fogzik szegénykém, szerinte ezért taknyos megint... (Ezt mondjuk sejtettük, mert elég sokszor kel éjjel sÍrva, a keze is állandóan a szájában van szinte csuklóig, a cumi nélkül pedig egy órát sincs el itthon.) Na és persze ma azt a bizonyos fityma letapadást is "megoldotta" a doki (a bölcsiben nem merte, mert ott nincs krém, amivel be tudná utána kenni) :( Eddig kenegetni kellett neki két féle kenőccsel, szépen alakult, viszont úgy tűnik, hogy várni kellett volna még picit, mert az egyik oldalán továbbra is le volt tapadva. Doki felrántotta neki aminek köszönhetően berepedt a fitymája :( Hát ezt senkinek nem kÍvánom! Iszonyatosan sÍrt, alig lehetett megnyugtatni... Aztán persze kenegetni kellett neki pelenkázáskor is, visszahúzva nehogy letapadjon ismét. Sokat sÍrt ma, ketten tudták csak tisztába tenni... Ha pisil, akkor fáj neki, mindig odakap a lába közéhez és sÍrva mondja, hogy "kaki kaki"... Hát a szÍvem szakad meg :( Kenni kell továbbra is és jövő héten megyünk vissza, hogy megnézze a doki neki... Remélem, nem fog neki sokáig fájni és nem lesz szükség több ilyen beavatkozásra.
Szépen fejlődik egyébként minden téren. Sokat beszél, rengeteget utánoz mind beszédben, mint cselekedetben. Gyakran mondja már egy-egy tárgyra, hogy "pijos" vagy "sájga", sokszor el is találja. Remek kézügyességgel tudja már felépÍteni a tornyot, bedobni a megfelelő helyre a formákat. Megismeri a különböző alakokat: "csi-llag", "hájom-szög", stb. Már a lufi "kidujjant" és nem pedig "eltöjt". A labda "pattog" vagy "pöjög", az autó "ement", a vÍz le"fo-lyik" a kádban, a zoknit "fejvesz", a Thomas "iszi"k vagy "eszi"k, a motor a bölcsiben "ejomott" (elromlott), mert kiesett az egyik kereke, a pólója/nadrágja "vize"s, ha leissza magát, a pulcsit "jevesz", ha melege van... Sorolhatnám napestig :D Mond már néha 2 szavas mondatokat is: "tomász eszi", "megy séta", "köny el-sza-kat" (könyv elszakadt), stb...
Ismeri már a ruhatárát, mondja hogy melyik darab "najjág" "okni", "kabát", "sapka", "cipő", "csimma". Ha pelusozásra kerül(ne) sor, akkor messzire elfut (közben kiabál, hogy "nem nem pelus"), most ez a mumus (a fentiek előtt is ez volt, bár akkor még a krémezés nem okozott neki különösebb fájdalmat). Az orrspay-zést is eltűri, ha éppen áll és úgy rohanom le, ezzel rendszerint gyorsan végzünk. Az orrát is fújja már, persze azért annyira nem, hogy az orrszÍvást megúszná.  A fogmosást a maga módján utánozza. Épp a minap tűnt fel, hogy elsumákolják a dolgot, mert nem hallottam a sÍrást fürdéskor, márpedig nincs fogmosás hiszti nélkül. Mikor rákérdeztem Apánál, hogy csak nem ennyire ügyesek már a fogmosással, akkor Apa mondta, hogy ja, nem csak a gyerek magának mossa... Ahha, gondoltam, akkor itt biza rendet kell tenni. Azért valljuk be, hogy egy két éves gyerek bármennyire ügyes is, képtelen rendesen (vagy akár csak nagyából) megmosni a fogait... Erre egy fogorvos ismerősöm is felhÍvta a figyelmem anno... Most már ismét hallom fürdéskor azt a bizonyos sÍrást. (Eddig is kihagytunk néha egy-egy fogmosást este, főleg amikor homeós gyógyszert kellett neki beadni, de mostanában ilyenkor inkább fogkrém nélkül mossák a fiúk a fogukat.)
A legújabb játékunk (igen, össznépi), hogy Bence hozza a nagy labdáját és egy kisebbet is. A kisebbre ő ül rá és ugrál rajta, a nagyra pedig mutogat, mondja hogy "anya leül". És akkor egymással szemben ülve a labdákon, ugrálunk egymásba kapaszkodva. Igen erős farizmaim lesznek, no meg a vádlim is edződik rendesen, mert tartanom kell a Bence alatt lévő labdát is, nehogy elguruljon :)
Sajnos elég agresszÍven játszik mostanában, Így muszáj voltunk bekeményÍteni etéren is. Ha verekszik, főleg amikor nem játékból teszi, hanem dühből, akkor beküldjük a szobájába, játékos dobozt kihúzzuk a szobából és ott kell magában dühöngenie. Van hogy sikÍtva hisztizik, akkor szintén a szobába kerül. A legrosszabb, amikor akar valamit, mondjuk neki hogy mindjárt megkapja vagy nem kapja meg, mert... és akkor odajön és rácsap valamelyikünkre. Sosem verekedtünk Apával, a családban ilyet biztosan nem látott, úgy hogy csak a bölcsiben tanulhatta el. Egyenlőre legalább a harapást megúsztuk, bár attól tartok, hogy a bölcsiben azt is meg fogja tanulni. Az ételt még mindig eldobálja az itatóval együtt, ha dühös. Viszont megköszön majdnem mindent, s már a legtöbbször mondja ha kell, hogy "ia" vagy "ia-sztok" persze nem mindig eltalálva a megfelelőt :)
Épp az imént bekapcsolta a mikrót... Jó lesz ez, még szerencse, hogy nincs nagyon több kütyű, amit be tudna kapcsolni. A kávéfőzőt is néha bekapcsolta, erről már sikerült leszoktatni. A TV az, amit még kapcsolgat, mert az oldalán vannak a gombok, vagy bekapcsolja, vagy ha nem tetszik a műsor akkor kikapcsolja, átkapcsolja. A távirányÍtókat simán leszedi a polcról, Így azokat egyel feljebb kell tenni. Tudja, hogy melyik távirányÍtó kell a lejátszóhoz és hozta is, ha Thomas-t akart nézni (már nem, mert másik lejátszó van a szobájában, annak a távirányÍtóját nem éri el még egy jó darabig :) )
Nagyon rafkós tud lenni, ha el akar valamit érni. Tudja, hogy nem szabad bemenni Papa szobájába, ha nyitva is maradt az ajtó, akkor sem ment be, max bekukucskált. Most viszont azt csinálja, hogy a nyitva hagyott ajtón begurÍtja az egyik labdáját, majd elkezd sÍrni, hogy bentvan :) Ilyenkor vagy bemegy közben a labdája után vagy kintről sÍr tovább :) Na persze, ha Apa bent van, akkor mindig begurul 'véletlenül' a labda és akkor mindig be is megy utána :D

Mai vacsim...

5-kor kezdtem az evést:
- Egy kis szelet hÍján egy nagy karalábé
- 1 egész sárgarépa
... fél óra szünet
- 1 sajtos stangli natúr vajkrémmel
- 3/4 maradék kifli n. vajkrémmel
- 1 kakaóscsiga
... 30 perc szünet.
- 3/4 sajtos stangli n. vajkrémmel
- 1 kenyér sarok n.vajk.-el
- 1 túrórudi (Bence mentett meg a kettőtől)...
És még csak fél 8 van... Még szerencse, hogy hízókúrán vagyok :)
... és valami édeset ennék :)
(Nem kifejezetten pcos-ir barát vacsi :( )

Gyermeknap...

Egészen jól sikerült a hétvége ismét. Szombaton voltunk Hidegkúton. Bence nagyon élvezte, hogy ismét szaladgálhat és nem nagyon szólnak rá.A szokásos visítást, hisztit leverte míg fújtam neki az ugrálóvárat, aztán  persze már nem volt érdekes. Negyed órát küzdöttem vele, de minek... Kiraktuk a csúszdát is neki, persze az is csak 5 percig kellett, aztán ment valami rosszalkodni valót keresni. Egy alkalommal a Húgom autójára sikerült fennakadnia, ugyanis a rövid gatyójának a szára valahogy beakadt a vonóhorogba. Téved az, aki azt gondolja, hogy hát istenem ez nem olyan nehéz feladat. Bence nadrágszára ugyanis minimum 20 centivel alacsonyabban van, mint a vonóhorog. A mai napig gondolkodunk rajta, hogy miként sikerült előadnia ezt a mutatványt, a szemem előtt van, ahogy lóg a nadrágjánál fogva, próbál szabadulni, és közben egy lábbal egyensúlyozik. No és persze sÍrt ezerrel, mert nagyon megijedt. (lehet be akart mászni az autóba.) Aztán Húgi kipakolt Dominak a földre sok szép-jó játékot, elővette a napozó sátrat (asszem így hívják) és betette Domit alá. Bence egyből rohant, mivel rengeteg játék volt ott, mind ismeretlen (vagy már elfelejtett). Még Thomast is hajlandó volt kölcsönadni Dominak cserébe az ő egyik zenélős játékáért. Viszont hiába ültünk a hintaágyra (amellett van a homokozó, az ugrálóvár és a csúszda is), hogy majd Bence jön és akkor békén hagyja Domit, had "másszon", játsszon anyájával. Nem kellettünk neki, jól elvolt nélkülünk is. Talán nem is volt még ilyen, pedig jobb lenne ha készülne rá, mert nyáron muszáj lesz segÍtséget kérnünk anyukáméktól egy kis Bence-felügyelet miatt. Egyszerűen kifutunk a szabinkból és nem leszünk együtt itthon Apával, ha nem sikerül Bencét pár napra valahova elhelyezni. Szóval anyukám bevállalt 2x1 hetet, ami nekünk óriási segÍtség lesz, hiszen Így lehetőségünk lesz arra, hogy 2 hét szabit félre tegyünk augusztusra, amikor anyuék balcsira mennek. Ilyenkor "nyaralásképp" mi vigyázunk a házra, ami tényleg felér egy nyaralással: légkondicionált lakás, senki sem zargat minket, óriási szabad terület van, ahol Bence kedvére randalÍrozhat, mi meg kiülhetünk bármikor egy sörrel a kezünkben beszélgetni, szúnyogokat etetni. Szóval félretettem büszkeségem és megkérdeztem, hogy bevállaja-e anyu, mert  egyébként nem tudunk menni lakást vigyázni, locsolni, állatokat etetni... Bencének nagy kihÍvás lesz (sztem nekem is), mert sosem volt még otthagyva mamáéknál, egyébként is sÍr, ha valamelyikőnk pár méterrel messzebb van, mint azt ő szeretné. Ennek örömére szombaton el akartuk kezdeni a szoktatást. De mivel pont akkor Bence úgy döntött, hogy márpedig ő aludni szeretne, Így az ügyből annyi lett, hogy én letettem Bencét aludni és anyura hagytam a feladatot, hogy néha kukkantson be hozzá, nehogy szét szedje apu szobáját a nagy fiú... Magyarán Bence semmit nem érzékelt abból, hogy anyáék elmentek (epret szedni).
Ja igen: eper. Tavaly elég kimért volt az eperrel, hiába tettem elé egy nagy kupacot és ettem előtte, nem kellett neki, csak beletúrt. Idén sem számÍtottam másra, ugyanis az ablakból szedett pár szem eper sem aratott nála nagy sikert, megkóstolni sem volt hajlandó. mondta, hogy "epej", de enni nem volt hajlandó belőle. Szombaton szedtünk epret a 10-es út mellett és vittünk haza vagy 3 kilót. MegkÍnáltam Bencét, persze nem számÍtottam nagy eper evészetre, de aztán Bence megmutatta hogy is kell :) Az első 2-3 szemet úgy ette, hogy apró falatokat harapott az eperből. Néha lenyalogatta az eper levét a kezéről, de ennyi volt. Már el is könyveltem, hogy na nem egy eper-rajongó lesz a fiam, amikor is betömte az egészet a szájába és mutogatott, hogy hozzak még. Az első 2-3 szem után eleinte még egyesével hoztam neki az epret, de aztán meguntam, hogy amint megkapja betolja a szájába és mutogat nekem :) Sztem egy 20dekát simán benyomott egyedül :D Megnyugodtam, hogy a fiam nem fog azon kevesek közé tartozni, akik nem szereti az epret :)
Aztán kapott még egy többé-kevésbé új ételt: a pattogatott kukoricát. Mi nem szoktunk ilyesmit nassolni, elég régen volt, amikor Bence ilyet evett (asszem Miáéknál volt rá példa először és utoljára), Így feszülten figyeltünk, hogy mi lesz a reakció. Hát nem kellett feszülten figyelni, ugyanis Bence rárontott a pattogatott kukoricát tartalmazó tálra és nem volt hajlandó elmozdulni mellőle :D Tömte be magába a csemegét és nem nyugodott, amÍg volt még... Arról kell leszoktatnunk, hogy beletúrjon 2 kézzel az ételbe és a megkóstolt, de nem Ízlő falatokat visszadobálja a közös tálba...
A tegnapi gyermeknapozás is jól sikerült. Semmi nagy költekezést nem terveztünk, mert ebben a hónapban már amúgyis kapott bőven új játékot... Szombaton el akartunk menni a nagyrétre, de aztán úgy döntöttünk, hogy vasárnap megyünk inkább ide a közelbe gyermeknapozni. Így is tettünk, elmentünk Pünkösdfürdőre, ahol kisebb banzáj volt. Rengeteg program volt, de Bencét az óriás ugrálóvár érdekelte, Így befizettük őt egy menetre. Először azt hittem, hogy nem fog nélkülem bemenni, de a tulaj megengedte, hogy bemenjek én is és akkor tudok rá figyelni, nehogy a nagyok eltapossák. Apa is besegÍtett kintről a játékba, mert a vár oldalát lökte amikor Bence arrafelé ment, Így a gyerek pattogott a két fal között :D Iszonyatosan élvezte! Még a 2 méter magasan lévő nagy csúszdára is felmászott egyedül! Szerintem én jobban paráztam az esetleges baleset miatt, mint ő. Én a szemem előtt láttam, hogy Bence nem jól kapaszkodik meg és hátra esik, hiába a puha talaj, a keze magaalá kerül, eltörik, kibicsaklik, meghúzza a vállát, stb.... Paramami :D Persze ilyen nem történt, csak nagy rötyögések közepette felmászott többször is a nagy csúszdára és meghazudtolva a nagyobbakat tök egyedül lecsúszott :) Büszke voltam rá rendesen! Pont a végén, amikor már ki kellett amúgyis mennünk egy padló fejelés alkalmával megcsípte valami bogár az arcán, szegénykém vakarta és sírt nagyon... Szerencsére hamar elmúlt neki a viszketés, haza felé már nem vakargatta...
Itthon pedig folytatta Anya és Apa idegeinek tépkedését... A bölcsiben is panaszkodtak, hogy Bence nekifutásból ugrik rá társaira, ezt itthon is tapasztaltuk nem csak most. Apa többször görnyedt kétrét, mert Bence befejelt a lábai közé (és én is jártam már így....) Ebben persze nem merül ki új, ámde igen kellemetlen szokásainak listája: ha rászólunk vmi miatt, akkor visszavigyorog ránk és folytatja, sőt még hangosan kiabál is, vagy el is szalad a tiltott dologgal... Tegnap kikészÍtett ezzel :) Rászóltam, hogy ne kenje szét a padlón a sajtot, erre gyorsan felkapta a nagyobb darabot, ami szabadon hevert és nevetve folytatta a feladatot 1 méterrel arrébb. Aztán amikor már kiabáltam vele és rácsaptam a kezére, akkor komolyan vett... Elszakadt a cérnám, miután 1 órán belül ez volt a 10. alkalom, hogy a szobájába küldtük büntibe és semmi foganatja nem volt, mert szinte végig röhögött. Egyik alkalommal mondtam neki, hogy Anya nem viccel, akkor a szobájába bezavart gyerek mókásan mondogatta kiabálva, hogy "nem visszel nem visszel". Na ilyenkor őrizd meg a hidegvéred :D Kigúnyolt a gyerek...