H1N1...

Igen, erről is beszélni kell, minket is elért a döntéskényszer. Eddig nem haboztam, ha megkérdezték, hogy beadatjuk-e magunknak/Bencének az oltást, egyértelműen rávágtam, hogy nem (okai lejjebb). Időközben Apa megvétózott, Bence meg fogja kapni. Nem most, mert egyrészt beteg még kicsit (folyik az orra, köhög még), másrészt meg nem szeretném, ha ő lenne a "teszt-alany. Várunk kicsit, hogy esetleg más 3 éven aluli gyerek hogy reagál, mennyi mellékhatás lesz náluk. Egy ismerős beadatta a kicsijeinek, de ő Németországból hozatta be azt a vakcinát, amit ott a katonáknak, képviselőknek is beadtak (ez csak a sejtmagot tartalmazza, nincs az a burok, ami felel a mellékhatásokért). Gondolom, nem olcsó mulatság, de komolyan elgondolkodtam ezen, hogy talán ilyesmit kellene nekünk is tenni. 
Az egyértelmű nem az oltás ellen az volt, hogy nagyon nagyon felfújták a dolgot. Mondjuk ez még nem is lenne akkora probléma, ha hiteles és nem pedig félrevezető információkat adtak volna. hányszor, de hányszor hallottuk, hogy ennyi meg annyi áldozat van, aztán később meg kiderült, hogy igazából más krónikus betegsége is volt a betegnek és nem igazán az influenza okozta a halálát. Tehát az igazi szám, az mindig a 10.-e annak, mint amit mondanak. Felfújják az oltás fontosságát, amit aláírok hogy nagy segítség pl krónikus betegség esetén, de nem értem, hogy egy egészséges embernek miért kellene mindenképpen beadatnia. Néhány nap a lefolyása, különösebb kezelés nélkül gyógyul. Sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a megelőzés egyéb formáira. Az emberek a buszon, bevásárlóközpontokban vagy csak otthon, szűk családi körben, ha köhögnek, ha tüsszentenek, akkor használják a könyökhajlatukat, mossanak gyakran kezet, lehetőleg fertőtlenítős szappannal, gyűjtsük zacskóban az egyszer használatos használt zsebkendőt, használatuk után mossunk alaposan kezet. Együnk sok gyümölcsöt, szedjünk esetleg C vitamint. Ha mégis elkaptuk, akkor használjunk szájmaszkot ezzel védve a környezetünkben élőket, maradjuk otthon és ne hősködjünk a munkahelyünkön.
Ezen megelőzési módok helyett inkább adjunk az immunrendszerünknek egy mesterséges kihívást, ami vagy bejön vagy nem. Az oltóanyag nincs rendesen tesztelve, hiszen nem volt rá idő. Ki fogja vállalni a felelősséget, ha pl az én gyerekem lesz az szerencsétlen áldozat, akinek az oltás ártani fog? A gyártó biztosan nem, az állammal is lehet harcolni, de tudjuk hogy mikor és milyen eredménnyel zárulna az ügy... A megelőzésnek több módja van, csak egy kicsit kellene odafigyelnünk egymásra és nem kellene x ezer forintot arra költenünk, hogy tesztbábuk legyünk.
Én is félek a szövődményektől, de valljuk be, hogy többségük azért alakul ki, mert a beteg nem marad otthon kifeküdni a nyavaját (illetve vannak ugye az alapbetegséggel rendelkezők, de ők egészen más lapra tartoznak, nálunk a családban szerencsére ilyen nincs).
A lényeg, hogy Bence megkapja az oltást, bár szívem szerint inkább nem adatnám be neki. Közösségbe jár, sajnos ő még nem tud aktív részese lenni a megelőzésnek, ráadásul ott van Apósom, aki a higiéniára nem annyira ad...

Jó reggelt, Anya!

Sosem fogok rájönni, hogy a természet miért így alkotta meg a kicsik fogzását. Miért kell szenvedniük, mikor ezek a csöppségek még tényleg semmit sem ártottak senkinek/semminek. Kibújt végre az a dudorodó 9. is... Hál'istennek, mert már 2 éjszakát töltöttünk 20-30 perces ébredésekkel. Nap közben sem aludt a bölcsiben, délután pedig 6 körül alukált egy keveset a mi ágyunkban... Remélem most egy időre letudtuk őket és kaphatunk egy kis levegővételnyi időt az újabb fogacskák kibújásáig.
Egyébként meg imádom a reggeli ébredéseket. Na nem a korai kelést, mert az sosem volt és sosem lesz a kedvencem, hanem azt amikor reggel Apája kiveszi az ágyából a Nagyfiút, aki szalad is át a mi szobánkba, ahol én éppen ébredezek csík szemekkel. Felmászik az ágyunkra, keresztül mászik rajtam, majd behuppan mellém és odabújik hozzám. Így pihengetünk kicsit még, amikor is Apa hozza Bence elmaradhatatlan reggeli kakaóját. Miközben én tartom az üveget, Bence jól belakik belőle és közben Ő is kómásan szemlélődik, néz engem vagy a tévét, vagy csak becsukja a szemét és élvezi a helyzetet. Asszem ennél nem is lehetne jobbá tenni a kötelező koránkelést :D Egyszerűen imádom, amikor odabújik hozzám, odatolja a pofiját vagy a feje búbját az enyémhez... Mintha azt mondaná ilyenkor: "Jó reggelt, Anya!".

Drukk...

Minden kedves olvasómat kérem, hogy drukkoljon velünk egy múlt héten született 600grammos kisfiúnak...
Minden nap gondolok rájuk és reménykedem benne, hogy gyorsan fog gyarapodni a csöppség, hogy mielőbb hazamehessenek és hogy egészséges legyen...
Nagyon megérintett a dolog, gyakran nézek be a topikba, hátha a picibaba édesanyja jön valami jó hírrel...

Életjel...

Jó ideje nem írtam, ami leginkább a lustaságomnak tudható be...
Ismét elég mozgalmas hétvégénk volt, a szokásos hidegkúti látogatást ejtettük meg szombaton és a perbáli rokonoknak is segítettünk kicsit vasárnap.
Bencém ismét megismertetett minket egy-két új tudománnyal, van köztük jó is rossz is.
Kezdjük a jóval: Egyre kevesebb a sírás reggel a bölcsiben való búcsúzáskor. Ma már vissza is nézett rám, mikor beadtam a gondozónőnek, majd elfordult egy lufival a kezében és ment is játszani.
Szombaton ismét leveleket húztunk össze Papáéknál, amibe Bence nagy lendülettel bele is ült, pontosan a közepébe :D Én metszegettem a rózsákat, jött is hogy ő segít összeszedni, illetve csak a bogyókkal játszott. Persze mondtuk neki, hogy szúr, de nem is foglalkozott vele, egy nyikkanást nem hallottunk tőle, este pedig láttam a kezén, hogy azért volt 1-2 harci sebesülés :)
Apum kezd jobban lenni, ezt onnan vettem észre, hogy szombaton vitte magával Bencét a kertbe "dagonyázni", sőt utána a cipőjéről is lehúzta a sarat, majd a fűben fociztak. Ilyet még sosem tett, szerintem azért, mert nem volt ereje hozzá, most viszont megtette és jó volt nézni, ahogy Bence szalad oda Papához a labdával, hogy rúgja el neki ismét :D
Nagyokat sikongatva játszik már Apával, én meg csak fogom a fülem, mert olyan éles hangon kiabál, hogy az már szinte fáj. Most már nem nagyon van gond belőle, ha Apa fel akarja venni, sőt néha már oda is megy hozzá és felkérezkedik. Sőt, mivel tegnap külön kocsival jöttünk haza, Apa kb. fél órával később, mint mi, így amikor meglátta az ajtóban az apját, már szaladt is és nem engedte, hogy levegye a kabátját :D Jó ideje nem volt ilyen, így igazán megható volt az a pillanat.
Végre bővült a fogacskák száma is, méghozzá elég sunyi módon. Sztem amikor beteg volt, akkor törhettek át, mert immár a fent 4, lent kettő mellé kibújt lent a bal alsó kettes is és jobb oldalon az egyes melletti 2 szünettel arrébb ott van a 4-es teteje is. :D Tegnap este ínykenegetésnél éreztem, hogy jobb alsó 4-es is áttörés közeli állapotban van, nagyon jól lehet érezni az ínyén keresztül a fogacska tetejét. Szóval a fogak most így festenek:
Bal felső: 1 és 2
Jobb felső: 1 és 2
Bal alsó: 1 és 2
Jobb alsó: 1 és 4
Bal alsónál a 4-es sztem hamarosan áttör... Úgy látszik erőt gyűjtöttek a fogacskák,  mert volt vagy 2-3 hónap szünet, mire ismét beindultak. Aztán megint tök csend lesz és örülhetek ha a suli kezdés idejére kinő mind a 20 tejfog :D
A rossz tudományokat kezdjük pl a fej falba veregetésével. Egyre többször és egyre több helyen teszi mindezt. Sőt pénteken odáig fajult a dolog, hogy mérgében belém harapott és meg is rúgott. Utána kapott jó kis szídást Apától és Anyától egyaránt, remélem hatásos volt és nem vetemedik ilyesmire most egy jó ideig...
Másik rossz dolog, hogy néha olyan hévvel játszik, hogy komolyan kénytelen vagyok felkelni mellőle, mert pl annyira meghúzta a hajam, hogy beleszédültem. Össze-vissza dobálja a játékokat, így elég sűrűn kell olyan szankciót bevezetnem, hogy azt a bizonyos játékot el kell mentenem magasabb, Bence el nem érhető helyre. (Viszont kezdünk ismét felülkerekedni azon szokásán, hogy a tálcákat ledobálja a konyhában és tekergeti a sütő gombjait.)
Ha úgy ítéli meg, hogy olyasmit akarunk neki a szájába adni, amit ő nem szeretne megenni, akkor rázza a fejét, hátha úgy feladjuk a hiába való próbálkozást. No meg közben hadonászik a kezével, hogy növelje az esélyeit. Orrszívásnál dettó, de akkor én vagyok az erősebb, így én szoktam nyerni :)
Tegnap hazafelé bealudt az autóban, nem örültem neki, de mivel egyedül voltam a gyerekkel, így esélyem sem volt ébren tartani őt. Ez kb negyed héttől történt. Nem lehetett több 15-20 percnél, így reménykedtem, hogy az esti alvás nem fog csúszni... Tévedtem... Letettük aludni fél 9 körül (jelzem, hogy ez már így is később volt, mint egyébként vasárnap vagy hétköznap lenni szokott), úgy tűnt, hogy sikerült, mire felsírt. Adtunk neki Nurofent, hátha a fogacskák zavarják, aztán bekentem az ínyét, de 3x-i próbálkozásra sem járt altatási kísérletünk sikerrel. Végül kivettem magam mellé az ágyba és mikor láttam, hogy aludna, de azon az ágyon nem tud, akkor betettem az ágyába, majd még vártam kicsit, hogy bealudjon. És igen, sikerült, csak este 10 volt már...
Az alvás is mostanában egészen másképp van, mint volt. Sőt, szerintem folyamatosan alakul nála, mert szinte nincs 2 egyforma éjszaka. Van, hogy felsír 4 körül, de visszaalszik, van hogy alszik 7ig és úgy kell felkelteni, hogy bölcsi van, és van olyan is (főleg mostanában), hogy fél 7kor felkel és követeli a kakaóját. Hétvégén ennek annyira nem örültem, de szerencsére ha időben megkapja a kakaót és elég sötét van a szobában, akkor visszaalszik utána. Szombaton ez nem jött össze ugyanis tőlem megkapta a kakaót, majd szépen vissza is feküdt, már-már be is aludt. Aztán mikor pár perccel később Apa visszajött a bagózásból, akkor tett be neki a mikróba egy újabb adag kakaót, gondolván, hogy én nem adtam még Bencének. A mikró csengetésére persze úgy gondolta Bence, hogy akkor a család fent van, így mehet a duhajkodás. Becuppantotta az extra adag kakaót, majd elégedett arccal jött és mászott be hozzám az ágyba :D Édes volt, ahogy odabújt hozzám és várta, hogy bekapcsoljam neki a tv-t :) Közel 4deci kakaó után már én is elégedett lettem volna, az tuti :D :D