Sztrájkoljunk...

...szolidaritásból mi is. Így nem lesz senki az országban, aki dolgozzon. "Poén" lenne... Nem lenne kenyér a boltban, nem lenne akinél fizessünk a benzinkúton, nem lenne ügyfél, akihez ki kell menni dolgozni, nem lenne nyitva semmi, így nem tudnánk árut sem szerezni, nem lenne fizetése az embernek, mélyebb válság lenne. Most komolyan azt gondolják, hogy a sztrájk meghozza majd a gyümölcsét és megkapnak mindent, amit akarnak??? Kívánom, hogy így legyen, de lát erre bárki egy csekélyke esélyt is? Én sajnos nem. És sajnos azt sem tudom, hogy miként fogok hazamenni, ha nem lesz aki elvigyen autóval. Ki fogja hazavinni a gyereket a bölcsiből? Esetleg kérjem meg azokat a sztrájkolókat, akik jelenleg nem dolgoznak? Hiszen úgyis ráérnek... Vagy elindulok kettőkor, hogy négy körülre valahogy haza jussak. Remek... Netán rendeljek magamnak taxit? Ki fogja nekem ezt kifizetni? Majd a sztrájkolók? Aztán meg persze kérjem a főnököm jóindulatát... Vagy vegyek ki szabadságot? Így aztán nyáron lehetek majd gondban, hogy hova tegyem el a gyereket másfél hónapig, amíg nem lesz bölcsi.
Nem mondom, hogy ne legyen sztrájk. Mindenki küzdjön meg azért, amiben hisz, de nem értem, hogy miért kell szolidaritás-sztrájkolni... Tegyük még nehezebbé a közlekedést, ez tuti megoldást fog szülni???

Tegnap este, videó, masszázs, hajráf, látogatás...

Nézzük szépen sorban a történteket, amikre már a poszt címében is utaltam :)
Tegnap este emlékeim szerint először fordult elő, hogy Apa nem tudott haza jönni Bence fürdetésének idejére. Aggódtam is, hogy mi lesz, hiszen ez a két fiú saját programja szokott lenni, én elég ritkán megyek be hozzájuk hosszabb időre, hiszen elég kicsi a fürdőszoba, meg aztán amíg pancsiznak én összekapom a lakást, megcsinálom a Nagyfiú kakaóját és előkészítem a szobáját az öltözéshez... Apa tegnap este dolgozott (elég sokáig :( remélem kap érte annyi pénzt, hogy megérje neki), így hát nekem kellett helyt állnom. Nem volt egyszerű, de igyekeztem mindent előkészíteni még pancsi előtt, hogy ne közben / utána kelljen hirtelen észbe kapnom, hogy jaj ezt nem csináltam meg (pl a kakaó, ami nagyon fontos, ugyanis öltözés végeztével már szalad is Bence a mi ágyunkba, ahol már készen szokta várni a cumisüveg megtöltve fincsi, langyos kakaóval). Minden előkészítve, szólok is hát Bencének, hogy jöjjön, megyünk fürdeni. Figyeltem a reakcióit... Döbbent arccal mutogatott a fürdőszoba felé, majd nézett körbe, de láttam rajta, hogy ezúttal nem a labdákat kereste, hanem Apát. Kisegítettem hát gyorsan, hogy most Apa nincs itthon, velem kell beérned. Kicsit még hezitált, majd szaladt összegyűjtögetni a lasztikat a lakás különböző pontjaiból. Teszem be a kádba a lurkót, amikor is mutogat ki és mondja nekem, hogy Apa... Hát a szívem szakadt meg majdnem... Ilyen sokat számít a megszokás! Nagy nehezen sikerült elterelnem a figyelmét némi játékkal, így már a fürdőben nem volt akkora Apa hiány ;) Íme a videó, milyen jól érezte magát (megjegyzem, ő jött rá, hogy a kacsa ilyen hangot ad, ha a hasához préseli :) )

Fürcsi után a szobában ismét volt Apa keresés, hiszen ott az ágyon ketten szoktak bohóckodni, én is bent vagyok, de inkább hagyni szoktam, hogy a fiúk nyúzzák egymást, hiszen én játszhatok Bencével délután, mikor haza megyünk a bölcsiből, de Apa később jön haza. Szóval ismét elmondtam neki, hogy Apa sokára jön haza. Felöltöztettem a szokásos hancúr után, majd szaladt a kakaójához, ami már ott várta az ágyban. Még eldumáltunk egy kicsit, majd n9 körül vittem lefeküdni. Ekkor ismét Apa keresés, hiszen pápázni szokott neki, mivel most nem találta, már kezdett lebiggyedni a szája. Duplán kapott puszit, ölelgetést és betettem az ágyába, ahol még elégedetlenkedett kicsit, de hamar sikerült megnyugtatni, így ott hagytam. Miután kijöttem a szobájából, még 1x hallottam némi dumát, aztán szerintem hamar be is aludt. Apa n3 körül ért haza, totál fáradt volt, erre reggel Bence n7-kor már nyomta az ébresztőt :( Gyorsan összedobtam a reggeli kakaót, beadtam neki az ágyába, majd kijöttem és visszafeküdtem, reménykedtem, hogy e galád tettem nem bőszíti fel, hanem szépen visszaalszik a kakaót beszürcsölve. Szerencsére igazam lett, így Apa kapott még egy kis időt alvásra.
A masszázs, amit szombaton ejtettünk meg, nagyon jól esett. Elég sok csomó van, amit igyekezett Csilla kimasszírozni, több-kevesebb sikerrel, mert nekem úgy fájt, hogy majd bepisiltem :) Megbeszéltük, hogy megpróbálkozunk ezzel, max ha nem jön be, akkor megyek a dokimhoz beutalóért. No meg azt is megbeszéltük, hogy kéne tornáznom :D (Mondja ő, akinek szintén egy másfél éves poronty szaladgál a lábai közt, kivéve, amikor maszekol és Apa elviszi a csajszikát :D ). Ahha, majd éjjel, mert csak akkor lenne rá lehetőségem :)
És a hajráfos történet: Növesztem a hajam (elöl is), így időnként hajráfot teszek bele, hogy ne lógjon a szemembe. No meg még összefogni nem tudom, viszont nagyon zsírosodik a hajam (PCOS :( ), egyik reggel megmosom, másik reggel moshatnám megint, amihez nincs igazán kedvem, meg a hajamnak sem tesz jót. Szóval vettem egy hajráfot magamnak. Egyszer csak figyelmetlen voltam és úgy tettem le, hogy Bence elérte. Le is szedte az asztalról, majd elkezdte a saját fejére tenni :D Én csak álltam és vigyorogtam :) Aztán legyőzve döbbentségem, segítettem neki betenni a "hajába", aranyosan megtapogatta, hogy ott van-e, majd mikor konstatálta, hogy igen, akkor el kezdett büszkén sétálgatni a lakásban :D Mire szaladtam a fényképezőért, leszedte a fejéről, nyomott a hajráfon egy csavart, majd még egyet, amikkel sikeresen el is törte több helyen... Fotó nincs, hajráf nincs :( Az előbbit jobban sajnálom :)
A látogatás Hugiéknál: Felajánlottam neki, hogy átmegyek segíteni, hiszen Apa úgyis későn jön haza, legalább nem unatkozunk otthon. Át is mentünk, vittem hozzávalókat a milánóihoz és leveshez, gyorsan neki is álltunk, amíg Hugi és a pici nem volt otthon. Majd 6 körül egyszer csak észrevette Bence, hogy vannak játékok a kiságyra felszerelve... És itt lett vége a jó világnak (addig könyvet olvastunk Bencével, almát ettünk, stb. de persze csak a saját játékaival), ugyanis ő mindenképpen Domi játékaival akart játszani (egy részük övé volt, de már nem volt rá szükségünk, így kölcsön adtuk nekik), gondolom rájuk ismert, meg különben is a saját játékai már unalmasak. Mivel nem engedtem, hogy hozzájuk nyúljon, oltári balhét csapott, percekig nyomta a hisztit. Nem akartam, hogy összefogdossa a játékokat, nehogy a bölcsiből esetlegesen összeszedett bacikat ráragassza, amik meg majd Domira kerülnek és esetleg megbetegítik őt. Még javában tartott az üvöltés, amikor megérkezett Hugi a kicsivel, így döntenem kellett hogy mi legyen: maradunk befejezni a vacsit, vállalva, hogy Bence az üvöltéssel felhergeli Domit is, vagy felkapom a gyereket és megyünk haza, otthagyva a félig főtt ételt. Utóbbi mellett döntöttem, mert nem láttam értelmét maradni. Nem akartam rájuk sózni egy hisztis gyereket, miközben próbálnak a sajátjuk "nyitjára" rájönni, amíg én főzök. Bence csak addig hagyta abba a hisztit, amíg megnézte Domit, aztán már fordult is a kiságy felé, hogy garázdálkodjon, amit megintcsak nem hagytam, így ismét balhézni kezdett... Már csak 15perc kellett a szósznak, így elláttam őket instrukciókkal a tűzhelyen lévő edényeket illetően, majd az üvöltő gyerekkel és jó néhány csomaggal a hónom alatt leléptem. A kocsiban persze ment tovább a visítás, de akkor már azért, hogy miért jöttünk el, amit úgy próbáltam elviselni, hogy feltekertem a rádió hangerejét :D Bence vette a lapot, mert egyből abbahagyta a visítást, így lejjebb vehettem a rádiót is. ;) Hazaérve  adtam neki vacsit, szaladgált Papánál, mint akinek semmi baja nem volt 10 perccel azelőtt...

Az elmúlt napok történései...

Történnek velünk mostanában bőven dolgok, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy leüljek a gép elé. Tudom, lusta vagyok :)
Csütörtök este ezeket sikerült produkálni:
Apa Bence pulcsija alá dugott egy éppen beférő lasztit, majd kiküldte a gyereket hozzám. Bence meg mondogatta bőszen az Apja által a szájába "adott" szót: Abbi (Gabi) Kicsit se kellett röhögnöm :D Még percekig rohangált a lakásban a lasztival a hasán és mondogatva Hugi nevét :) Mit fog tőlünk tanulni ez a gyerek???? :DD
A másik megmosolyogtató eset: Történt ugyanis, hogy a fürcsi után szokásos pucérkodás alkalmával Bence egyszer csak pisilésre adta magát, pont a szobájában lévő ágy kellős közepén. Apa hirtelen felszisszent, majd közölte, hogy "Hoppá, pisi!", erre Bence visszatartotta egy pillanatra a pisilést, lenézett a kukacra, majd ismét elkezdte a műveletet és nézte, ahogy a kukacból folyik ki valami :) Nem volt sok termés, éppen csak 2db tenyérnyi terület (és Apa keze) esett áldozatul, de Bence úgy meglepődött, hogy nem tudta hirtelen, hogy ez most jó vagy rossz dolog volt :D No, aztán rájött, hogy nincs szídás, csak nevetés és ő is mondta, hogy pisszi és kukka, közben nagyokat kacagott és vadul mutogatott a kukacra :)
Hétvégén voltunk Hugit és Domit látogatni, szereztünk pár képet a család legifjabb tagjáról, meg volt rengeteg sms és telefon, mert persze a szülésznők az osztályon nem igazán akartak segíteni neki. Elmondhatom, hogy telefonon keresztül nem is olyan egyszerű elmagyarázni, hogy hogyan kell szoptatni (pláne, ha anatómiailag is vannak problémák). De győztünk, Hugi egy hős módjára megoldotta, szegény párjának volt olyan napja, amikor 3x is be kellett mennie hozzá, hogy bevigye a hiányzó vagy idő közben szükségessé vált tárgyakat. A lényeg, hogy ma már hazamehettek, nem rég jött az sms, hogy már otthon vannak :) Felteszem ide a kedvenc képemet, amit tőlük kaptam. Sztem ez a legjobb mind közül:

Tegnap pedig Bence lepett meg minket egy kis szünettel, ugyanis mostanában rákapott arra, hogy a szobájában lévő egyébként játékok tárolására fenntartott dobozból kipakolja a játékokat, beleül és úgy játszik. Méghozzá remekül, nem is kellett odamennünk sem, hogy rászóljunk valamiért. Íme:

Utána persze nem akaródzott neki összepakolni, így volt egy kis vitánk emiatt.
Egyébként nagy csóka a fiam. Most nem azért, mert elfogult vagyok (na jó azért is :D ), de szerintem napról napra olyan szinten okosodik, hogy ezt a tempót egy felnőtt nehezen tudja tartani :) Nézzük mik a megszokások, amiken változtatni nem lehet, vagy csak szimplán érdekesek és már napi szinten megtörténnek:
- ha hazamegyünk a bölcsiből és én valamiért elfelejtettem bedugni a szobánkban lévő izzósort, akkor már mutogat és mondja is türelmetlenül, hogy "ámmmpppa". Itt jegyezném meg, hogy fogalmam sincs, hogy fogjuk leszedni ez izzósort, mert biztos vagyok benne, hogy oltári balhét fog csapni, hogy miért nem világít. Reggel az az első, hogy megkapja a kakaóját és azonnal menni kell bedugni a lámpát, különben vége a világnak!
- ha meglátja a kezemben a telefonomat vagy a fényképezőt, már szalad is és mondja, hogy babba :D Van hogy ezt telefonálás közben adja elő, ilyenkor érdekes szokott lenni a szitu :)
- ha mondjuk neki, hogy gyere megyünk pancsizni, akkor már gyüjtögeti is be a lasztikat és vinni kell őket is ;),
- ha elege van a pancsiból és szeretné, hogy Apa húzza ki a kád dugóját, akkor elkezdi kidobálni a lasztikat, ahogy Apa ezt tette eddig (csak akkor ugye épp ő akarta rávenni Bencét arra, hogy jöjjön már ki a vízből, mert már kihűlt),
- ha öltözés után kérdem tőle, hogy hol a kakaód, akkor már mondja is, hogy "kakka ó" és szalad is a szobánkba az ágyra és tudja, hogy a két nagy párna közé már oda van készítve a cumisüvege,
- van már este "bújjbújjzöldág" Apa lába alatt nagy kacagások közepette és a hanglejtésünknek megfelelően előadott Bence-beszéddel kombinálva (mondhatjuk úgy is, hogy ő is énekel),
- ha megemlítem neki, hogy gyere, megyünk aludni, akkor már integet is Apának :)
- ha megkérem, hogy adjon egy puszit vagy dobjon nekem egy puszit, akkor vadul elkezd pápázni és mutogatja is közben :D Remélem azért előbb vagy utóbb össze fog jönni neki :)
- indián kiáltás is van már, profin tudja mutatni, ha akarja :) Előfordul, hogy egyszercsak hallom a lakás egyik feléből, hogy csinálja a kis kezével :)
- ha mondjuk neki, hogy gyere, cserélünk pelenkát, akkor szélsebesen tud szaladni a lakás legmesszebb lévő pontjába (ez általában Papa szobájának a legbelső sarka),
- ha rászólunk valamiért, akkor már csap is a kezére, pedig esküszöm, hogy csak pár alkalommal fordult elő, hogy rácsaptunk a kezére (mivel nem vált be, így nem fenyítjük ilyen módon). Az előbb pl belém harapott, amit egyébként nem szokott csinálni, rá is szóltam, hogy nem szabad, és már csapott is a saját kezére :D
- a bölcsiből hazafelé jövet (meg amikor egyébként is minden egyes lámpára rámutat és mondja, hogy "áppa". Sőt tegnap, mikor mondtam neki, hogy világít, akkor ő is mondta "ijádi" :D
- van egy zenélő "zongorája". Rengeteg gombbal, lehet rajta bocibocitarkát zongorázni vagy csak megnyomni egy gombot és akkor zenél. No, ezt szokta előrángatni és nyomogatja a gombokat, ha kedve van, akkor még táncizik is hozzá :)