Bencéről 2...

Folytatás...
Mozgás: Lépcsőzés váltott lábbal kapaszkodás nélkül, segítség csak akkor kell neki, ha éppen siet. Preferálja a fel-, lelépcsőzést, ami sok csomaggal nem túl jó húzás tőle, egyébként viszont örülök neki, mert én is szívesebben közlekedem így a lépcsőházban.
Ugrál... 20-30 centiről is egyedül, teljesen szabályosan le tud ugrani. Az ágyunk közepén is szokott, a tévé előtt, este fél 10-kor, szülei legnagyobb örömére. Tegnap játszott az egyik cicával, azzal amelyik enyhén defektes (szvsz), ugyanis kis mazoista szegényke. Azt is képes megvárni, míg Bence odamegy hozzá és megszeretgeti. Sőt, néha még le is fekszik neki és dorombol. Bence meg közben a macsek mozgó farkincájával játszik, a dög meg tűri. :) Figyelni kell, mert tényleg nyomogatja az állatok szemeit! Ha olyanja van a cicusnak, akkor éppen csak annyira menekül el Bence elől, hogy ő ne tudja utolérni. Aztán, mikor Bence 1 méterre van tőle, akkor ismét spuri, de csak lájtosan. Tegnap beszaladt a pótkocsi alá, mert tudta, hogy ott Bence elég közel tud hozzá kerülni, de csak anyira, hogy még épp ne érje el :D Bence meg szaladgált a pótkocsi körül, néha meg-megállt, ugrált egy sort (közben magas hangon mondta neki, hogy "miaú" :D). Jó 10 percig eljátszottak együtt :D
Fut, mi több rohan, utolérni nem egyszerű.
Hétvégén bemutatta, hogy hátrafelé is tud menni.
Most ismerkedik a pedálos tricajjal, egyenlőre nem igazán tartja rajta a lábát, nem hogy tekerné.
Mostanában a motor is mostoha lett, nem hajlandó egyikre sem ráülni.
Labdákat simán rúgja, dobja, pattogtatja. (Sajnos nem csak a labdákat :( )
"Szobatisztaság": Azért is tettem idézőjelbe, mert ilyen még közel s távol sincs. Nem mintha kellene, hogy legyen, csak annyian próbálkoznak már vele. Bencének van bilije, de mint említettem, nem igazán akar ráülni. Viszont most jutott el odáig, hogy szól, ha történés van a pelenkában. Nem, még mindig nem találja el, hogy melyik, de egyenlőre ez is hatalmas előrelépés. Sőt, szerintem vissza is tudja tartani a pisit, mert a bugyiba nem hajlandó pisilni :D Viszont amint megkapja a pelenkát, azt telepisili ;) Félsiker :D
Rossz szokások: Van neki is, főleg a hisztik és a tombolások zavaróak. Aztán van még olyan, hogy a kádat pancsikor telepakolja labdával, így a fürdés úgy zajlik, hogy Bencét meg kell találni a sok labda közt :)
A vacsik is úgy zajlottak, hogy először vajas kenyér/zsömle/kifli, aztán a felvágott és a sajt + a zöldségek, különben nem enne kenyeret hozzá. A
poharak/tányérok tartalmát hajlamos kiönteni, miután a benne lévő ételt/italt már nem kéri. Ebből kifolyólag került már leves az asztalra, Mama legnagyobb örömére vagy gyümölcslé a szőnyegre (Anikó bánatára, bár annyira nem vette zokon :) ).
Rossz szokása lett, hogy séta közben felkéri magát Apához. Nehéz lesz erről leszoktatnom, pedig muszáj, mert egyre nehezebb (illetve most egyre könnyebb ezek miatt a nyavalyák miatt, de még így is tekintélyes a súlya).
Ha olyanja van, hogy egyedül akar enni, akkor nincs az az Isten, hogy segíthessen neki valaki, ugyanis amint erre sor kerül, iszonyatos tombolásba kezd, borogat és részéről lezártnak lehet tekinteni az étkezést. Az sem segít, ha nem ehet tovább, mert ez őt nem zavarja...
Ha már befejezte a keksz/kölesgolyó evést és még van nála, akkor kézzel szépen széttrancsírozza pl az ágyunk kellős közepén :( Aztán precíz mozdulatokkal  a nagyját lesöpri a földre és ott is szétkeni, csak hogy a takarítás minél nagyobb meló legyen. Ha pedig kérjük tőle, hogy szedje össze, elszalad jó messzire, hangsúlyosabb kérésre pedig hisztit kapunk válaszul. A kényszer összeszedés pedig rendszerint üvöltés közben történik meg Apa/Anya rásegítésével. Na ilyenkor szokták szerintem a szomszédok igen erőteljesen fontolóra venni a gyermekvédelmisek kihívását.
Ha Papa megjelenik, akkor vagy odaszalad és rácsap a hasára vagy elkúrjantja magát. Ezt nem tudjuk mire vélni... Mondjuk én nem mondanám, hogy nagyon "bánom", ugyanis nem rég megkaptam Papától, hogy miért büntetem a gyereket a szobábaküldéssel... Hát legalább rájön, hogy pont ezért, mert másképp nem tudom megrendszabályozni a lurkót. Én nem tehetem meg, hogy kizavarom a szobámból, ha pl a gyerek elengedi a füle mellett, amit kértem tőle vagy olyasmit vett le az asztalról amit nem szabad - pl fullra megtöltött (heti)gyógyszeradagoló, bicska, légkondi távirányító vagy éppenséggel a Papa x10ezer forintos szemüvege... Persze mindezt úgy, hogy Papa csak tessék lássék módon utánaszól a gyereknek, hogy vigye vissza. Bakker más sem hiányzik, minthogy a gyógyszeresdobozt kinyissa és a benne lévő színes golyócskákat szopogassa...
Érthetetlen számunkra, hogy miért ragaszkodik még mindig a zoknihoz alváskor. Még tegnap is le kellett őt beszélni arról, hogy a pizsihez zoknit vegyen fel...
Jó szokások: Szeret egyedül enni! Pudingot, joghurtot pohárból, mindössze csak arra kell ügyelni, hogy az asztal ne legyen túl magas, mert akkor az ölében landol minden kanál tartalmának minimum a fele. De ha otthon a kisasztalkájánál eszi, akkor meglepően tisztán tud kanalazni a dobozból. Még nem fogja meg mindig a dobozt, de egy icipici segítség után eszébejut, hogy úgy tényleg könnyebb enni belőle. (Jaj nekem, ha éppen akkor a totális segítség nélküli evés jut eszébe...)
Vannak Thomasos könyvei, amiket egyesével szokott "olvasgatni" és ha már nem kell neki, akkor odaadja, hogy tegyük vissza és megmondja hogy melyiket kéri helyette (szívás van, mert az egyik kedvenc könyve Perbálon maradt a rokonoknál :( )
Már képes egyedül levenni a szandálját, csak kipihentnek kell lennie hozzá, mert ha nyűgös, türelmetlen éppen, akkor csak hiszti és csapkodás a vége.
Végre képes elmondani nagyából, hogy mit szeretne. Reggel a kakaót már úgy kérte Apától, hogy "Apa csiná kakaó". Eddig el tudta volna mondani, csak nem akarta... A türelmetlenségről is úgy látszik, sikerül leszoktatni, mert már nincs mindig hiszti, ha azonnal nem kap meg valamit.
A cumival is megbékélt már, hogy csak alváshoz kapja meg. Persze ezalól azért néha vannak kivételek, pl tegnap, amikor extra nyűgi volt (ugye csak az időjárás vagy fogacska, esetleg pocak volt az oka?).
Játékok: Vannak ugye a klasszikus játékok: autók, labdák, építőkockák, formabedobók, plüssök. Szeret velük játszani, de csak ha van társ is hozzá. mondjuk az autókat berregtetve tolja, felteszi a konyhapultra vagy az asztalra és ott tologatja őket, néha "tütű" van. Viszonylag jól eljátszik ezekkel, de csak rövid időre. A formabedobót inkább velünk szereti rakosgatni, az építést is inkább csak velünk, bár menne neki egyedül is, de ezek olyan játékok számára, amiket kettecskén jó játszani.  Labdákkal egyedül is jól eljátszik, bár ez sem tart sokáig, általában 5 perc után megunja.
Aztán vannak a könyvek. Szereti őket lapozgatni, főleg azokat, amiknek nem kartonból vannak a lapjai, mert azokat már jó részt szétszedte lapjaira vagy az összeragasztott oldalakat húzta szét. A vékonyabb lapú könyveket már egészen higgadtan tudja lapozni, meglepő módon eddig csak 2-3 alkalommal kellett őket ragasztani.
A plüssmacikat gyakran cipelgeti (van két kb 40centis), néha leülteti őket és egymáshoz fejeltetve a macikat, mondja, hogy "bumm" (brumm), máskor meg a két maci őt fejeli le :)
Szeret rajzolni, de azt is csak többedmagával. Hétvégén vittünk a szülinapos Dodónak lemosható zsírkrétát, amivel a 3 gyerek remekül eljátszott hosszabb időre is. Ha otthon rajzolgatunk, akkor inkább megkér minket, hogy rajzoljunk neki pl. csigát (és énekli hozzá a csigabiga kezdetű dalt :) ).
Erről a dalról jut eszembe, hogy imádja a mondókákat. mondja egyedül is, amit tud, de élvezettel hallgatja az újakat is. Sajnos nekünk nincs túl sok a tárunkban, de már megvan a könyv, igyekszünk bővíteni a repertoárt. A dalokkal ugyanez a helyzet.
Szereti a csikizős, incselkedős játékokat is. Gyakran ő jön oda hozzánk, hogy "csikicsiki" vagy "pocak" és akkor tudjuk, hogy most hancúrozni szeretne :)
Jaj és a Bence számára nagyon ízlő ételekkel is tud ám incselkedni rendesen :D Bebújik a szekrénybe a fejével, hogy az odarejtett nasit (kölesgolyót) egyedül ehesse meg :) Közben időnként kihajol és teli szájjal mondja és mutatja Apának, hogy nincs több :D Majd ismét behajol, hogy megtömje a csemegével a száját :) A minap engem borított ki azzal, hogy amint elkezdtem enni a részemet a túrórudiból, odajött és kivette a kezemből, sőt még a számba is bekukucskált, hogy van-e benne még felhasználható darabja az édességnek :D Persze a keze és a szája tele volt az ő adagjával ;)
Továbbra is favorit a Thomas-etetés. Akkor vagyok mérges kicsit emiatt, amikor a ruháján is van Thomas (ha a zokni is az, akkor az ugye +2 száj) és őket is mindig végig kell etetni, mielőtt Bence megkapná a kanál ételt...

Bencéről...

Egy kis összefoglaló Bence szokásairól...
Ételek: Mostanában a gyümölcs elég jól csúszik neki szerencsére. A dinnye, a kiwi szinte bármikor jöhet. Reggelire nem nagyon szeret enni semmit. Általában egy kevés kakaós gabonagolyót eszik, vagy egy kiflit séta közben, esetleg ha megkívánja akkor sajtos pogácsa. Ekkor már szinte 10 óra van, úgyhogy max egy kis gyümölcsöt utána küld még a "reggelinek". Ebédre úgy vettem észre a zöldbabfőzelék nagyon csúszik, ha van csirkehusis leves zöldséggel, akkor talán még abból is eszik. Ő is inkább leveses fajta, a lényeg, hogy borsó mentes legyen sok hússal. Na és persze a gyümölcsleves, az minden mennyiségben...  Spenót, tök nem igazán ízlik már neki, pedig emlékszem, hogy odavolt érte még kb 1 éve. Nem rég még a cukkini is bármilyen formában elé kerülhetett, sokat nem hagyott belőle, mostanában ez sem tartozik a tuti befutók közé. "Tujojui"t képes kikunyizni a hűtőből, a boltban persze messziről kiszúrja. A régi imádott joghurtot is néha már csak immel-ámmal eszi. Mondjuk mióta engedem neki egyedül elfogyasztani, azóta határozottan jobban kell neki.  Puding dettó. Uzsira mikor mit eszik. Van, hogy kiflit nyomunk a kezébe vagy egy sajtos stanglit, de olyan is van, hogy csak gyümölcsöt kér egy joghurttal. Ekkor kaphat kekszet, ropit, kölesgolyót vagy hasonlókat, de csak akkor, ha már evett is vmi mérhető mennyiségűt. Aztán vacsira mostanában már semmi sem fekszik. Esetleg egy kis virsli vagy konzerves halacska. Most kezd úgy igazán visszatérni az étvágya, remélem lassan megint elé tehetem a lekváros, mézes, kőrözöttes, májkrémes, sonkás vagy éppencsak vajas kenyeret is. Betegsége előtt ezek mindennaposak voltak, mostanában inkább csak nézi ahogy vacsizunk. Mivel minden napra van vmi program, ahol délután belakunk, ezért különösebben nem izgatott, hogy a vacsora, mint olyan kimarad. Ha az igazi vacsi megtörtént, akkor jöhet túrórudi, kis "toki" vagy egyéb desszert. Reggel-este kakaó már nem olyan fontos, úgy látom, hogy az estit lassan el is hagyja, napok óta nem ivott meg 20ml kakaót sem este. Reggel még 1,5decit talán megiszik...
Ivás: Továbbra sem egy nagy ivó az én legnagyobb bánatomra. Kísérletezni kell, hogy éppen milyen a kedve: pohárból, itatóból, bögréből, dobozból szívószállal vagy flakonból szeretne-e inni. Vizet, gyümölcslevet, limonádét, szörpöt, teát vagy mit kíván. Azért néha komolyan elgondolkodom, hogy normális vagyok-e, hogy ennyire járok utána az ivás-itatás miatt. Egy dolog van amit szerintem bárhol bármikor meg tudnék vele itatni: sör. Apa alkoholmentes sört iszik rendszerint, mert ő szokott vezetni. Ha már meglátja a sörös dobozt vagy az üveget, akkor már cuppogva szalad Apához és ellentmondást nem tűrően mondja hogy "Becce isz". Azért az itatóját már csak nem fogom sörrel megtölteni... (no meg nem is jó szomjoltó)
Napirend: Ez most - szerintem a betegsége miatt - teljesen káoszos lett. Amíg beteg volt hajnali 6kor kelt. Aztán, amikor már gyógyult, akkor - Apa legnagyobb mázlijára - áttért a 8, fél 9-es ébredésekre. Múlt héten, amikor én voltam otthon vele, akkor meg szépen, észrevétlenül elkezdett egyre korábban kelni. Pénteken már fél 7kor hallottam kukorékolni. Ilyenkor Anya vagy Apa megjelenik, mondja hogy kakaót kér (megkapja), majd mondja, hogy Thomast kér, redőnyt kicsit felhúzzuk és bekapcsoljuk neki a Thomast. Aztán kb 1 óra múlva nekilódulunk a napnak. Érdemben reggelizni 9 felé szokott, előbb nem igazán érdemes próbálkozni nála. Én fél délben, délben ebédeltetem, majd amikor a Papa ápolónője végre elmegy (vagy Hidegkúton Domi felébred), leteszem Bencét aludni. Otthon képes volt 3 órát is aludni, ha máshol vagyunk, akkor a 2 óra már nagyon jónak számít. Ébredéskor uzsi, játék, (hazamenetel), vacsi, pancsi, kakaó, Thomas olvasás és 9 (mostanában fél 10) körül tente Bence.
Érzelmi fejlődés: könyvekben, mesefilmekben látott arckifejezésekből már nagyon jól megmondja és megmutatja, ha valaki sír, szomorú, nevet. Ha látja, hogy valaki látványosan szomorú, akkor odamegy hozzá és megöleli, sőt mindig szól, ha Domi sír. Mostanában akkor is hallom hogy mondogatja ("ajaméges), ha látja rajtam, hogy mérges vagyok rá, mert rossz volt. Puszit nem hajlandó adni nekünk, csak nagy-nagy ritkán. Átlag 2 hetente egyszer sikerül kicsikarni tőle. Imádja az állatokat, most már elmondhatjuk, hogy a simi az simi és nem pedig terror. Van, hogy úgy mutatja meg a cicáknak, göriknek, hogy mennyire szereti, hogy megöleli őket. Ahogy írtam, nagyon Anyás, Apás, ha baj van most már Apa is jó neki, ő is meg tudja vigasztalni. Ha egyikőnk megszídja, akkor megy a másikunkhoz, hogy ő vigasztalja meg :D Ha valamit nem szabad, akkor tuti keres egy-két tárgyat, amit földhöz vághat, sőt engem még csapkodni is szokott (amit ugye egyből követ a szobájába küldés). Remélem hamar rájön, hogy miként tudja a dühét kezelni, mert beleőszülök :) Aztán meg majd jön a pubertás, szóval jó lenne egy kis szünet a kettő között :D
Beszéd: Nem mondom, hogy folyékonyan beszél, mert az nem lenne igaz de sztem mióta otthon vagyunk a bölcsi szünet miatt, sokkal jobban belelendült a beszédbe. Szinte állandóan figyeli a szánkat, hogy miként formálunk meg az ajkunkkal egy-egy szót és aztán próbálkozik ő is. Két szavas mondatokat viszont nagyon szépen, önállóan mond pl.: Apa autója vagy Gabi autója.
(Ez még egy érdekes sztori :) Néztük szombaton az udvaron álló autókat. Kérdezem tőle, hogy melyik Gabi autója, ahogy kell mutat is a fehérre. Akkor megkérdeztem tőle, hogy az a kék autó kié? Mutat az autóra és mondja, hogy Apáé. Ekkor rámutattam a mi autónkra és megkérdeztem tőle, hogy kié ez az autó? Ekkor rávágta, a legnagyobb természetességgel hogy Bencéé :D )

Folyt. köv. ;)

Nyááár van...

Eseménydúsra sikeredett a hétvége, akárcsak a hétköznapok. Keddtől szombatig Papáéknál voltunk, Bence nagyon élvezte a pancsolást, a nagy teret. Iszonyat jó fej tud lenni pl Domival. Mindig mindennel megkínálta, legyen az dinnye vagy körte. Gyakran adott neki játékot, amíg ő megnézte Domiét. Nagyon Anyás-Apás még mindig, reménykedtem benne, hogy a Papáéknál töltött hosszabb idő majd segít neki oldódni, de egyenlőre nem így lett. Mondjuk lehet, hogy csak amiatt, mert nem igazán játszik ott vele senki rajtunk kívül. Papától tart, mert állandóan megijeszti, nem szívesen megy oda hozzá. Húgommal elvan, de hát neki ott van Domi, Anyu meg rendszerint dolgozik, de ha nem akkor otthon teszi a dolgát. Alkalmanként ott kellett hagynunk amíg alszik, hogy tudjuk intézni, amit kellett. Állítólag nem volt gond ébredésnél, mondjuk max 15 perccel érhettünk később vissza, minthogy a Fiatalúr felébredt. Nagyon nehezen tudott elaludni, mikor Domit is altatni próbálta Húgom, sőt ha aludt éppen Bence, mikor erre sor került, akkor mindig felébredt Bence és mondta, hogy "Domi sííí". Ez az egyetlen nagy bánatom csak az ott töltött napoknál, hogy Bence így nem tudja nap közben kialudni magát, hazafelé az autóban rendszeresen bealszik emiatt, ami viszont azt eredményezi, hogy este sokáig fent kukorékol :(
Tegnap ráadásul jól megnehezítettem Apa dolgát, mert múlt héten elfelejtettem megrendelni az ebédeket, ezért nem volt mit vinniük (nem voltunk vasárnap sem otthon, főzni így nem volt lehetőségem), ott kellett szenvednie a lábaiba csimpaszkodó gyerekkel a krumpli pucolással. Persze Bence nagyon keveset evett, inkább gyümölcsöt és virslit, mint normális ételt. Sokat pancsolt Apával, igazi lubickolást rendeztek ketten az ugrálóvárból medencévé alakított felfújható játékban. Bármit is talált ki Apa neki, mindig tetszett a nagy gavallérnak és aztán persze Apa hajolhatott be negyed órákra a fia mellé az ugrálóvárba, hogy szórakoztathassa :)
Vasárnap Perbálon jártunk a rokonoknál. A gyerekek szokásukhoz híven nagyon jól elvoltak, annyira lefárasztották egymást, hogy kivétel nélkül mind3 csemete kidőlt 1 óra körül aludni :D Nekünk felnőtteknek meg jutott egy bő másfél óra a beszélgetésre. Bence meglepően sokat evett, arra számítottam, hogy az eddigi ottlétünk alatt megszokott "semmitsemeszek" stílust adja elő majd. De nem, azért délben benyomott egy egész túrós táskát, majd 4 körül az elkészült bográcsgulyásból is evett egy kisebb adagot és utána még megevett egy túrós palacsintát is. Indulás előtt pedig 6 körül még egy kis fagyinak is jutott hely.