Bencéről...

Egy kis összefoglaló Bence szokásairól...
Ételek: Mostanában a gyümölcs elég jól csúszik neki szerencsére. A dinnye, a kiwi szinte bármikor jöhet. Reggelire nem nagyon szeret enni semmit. Általában egy kevés kakaós gabonagolyót eszik, vagy egy kiflit séta közben, esetleg ha megkívánja akkor sajtos pogácsa. Ekkor már szinte 10 óra van, úgyhogy max egy kis gyümölcsöt utána küld még a "reggelinek". Ebédre úgy vettem észre a zöldbabfőzelék nagyon csúszik, ha van csirkehusis leves zöldséggel, akkor talán még abból is eszik. Ő is inkább leveses fajta, a lényeg, hogy borsó mentes legyen sok hússal. Na és persze a gyümölcsleves, az minden mennyiségben...  Spenót, tök nem igazán ízlik már neki, pedig emlékszem, hogy odavolt érte még kb 1 éve. Nem rég még a cukkini is bármilyen formában elé kerülhetett, sokat nem hagyott belőle, mostanában ez sem tartozik a tuti befutók közé. "Tujojui"t képes kikunyizni a hűtőből, a boltban persze messziről kiszúrja. A régi imádott joghurtot is néha már csak immel-ámmal eszi. Mondjuk mióta engedem neki egyedül elfogyasztani, azóta határozottan jobban kell neki.  Puding dettó. Uzsira mikor mit eszik. Van, hogy kiflit nyomunk a kezébe vagy egy sajtos stanglit, de olyan is van, hogy csak gyümölcsöt kér egy joghurttal. Ekkor kaphat kekszet, ropit, kölesgolyót vagy hasonlókat, de csak akkor, ha már evett is vmi mérhető mennyiségűt. Aztán vacsira mostanában már semmi sem fekszik. Esetleg egy kis virsli vagy konzerves halacska. Most kezd úgy igazán visszatérni az étvágya, remélem lassan megint elé tehetem a lekváros, mézes, kőrözöttes, májkrémes, sonkás vagy éppencsak vajas kenyeret is. Betegsége előtt ezek mindennaposak voltak, mostanában inkább csak nézi ahogy vacsizunk. Mivel minden napra van vmi program, ahol délután belakunk, ezért különösebben nem izgatott, hogy a vacsora, mint olyan kimarad. Ha az igazi vacsi megtörtént, akkor jöhet túrórudi, kis "toki" vagy egyéb desszert. Reggel-este kakaó már nem olyan fontos, úgy látom, hogy az estit lassan el is hagyja, napok óta nem ivott meg 20ml kakaót sem este. Reggel még 1,5decit talán megiszik...
Ivás: Továbbra sem egy nagy ivó az én legnagyobb bánatomra. Kísérletezni kell, hogy éppen milyen a kedve: pohárból, itatóból, bögréből, dobozból szívószállal vagy flakonból szeretne-e inni. Vizet, gyümölcslevet, limonádét, szörpöt, teát vagy mit kíván. Azért néha komolyan elgondolkodom, hogy normális vagyok-e, hogy ennyire járok utána az ivás-itatás miatt. Egy dolog van amit szerintem bárhol bármikor meg tudnék vele itatni: sör. Apa alkoholmentes sört iszik rendszerint, mert ő szokott vezetni. Ha már meglátja a sörös dobozt vagy az üveget, akkor már cuppogva szalad Apához és ellentmondást nem tűrően mondja hogy "Becce isz". Azért az itatóját már csak nem fogom sörrel megtölteni... (no meg nem is jó szomjoltó)
Napirend: Ez most - szerintem a betegsége miatt - teljesen káoszos lett. Amíg beteg volt hajnali 6kor kelt. Aztán, amikor már gyógyult, akkor - Apa legnagyobb mázlijára - áttért a 8, fél 9-es ébredésekre. Múlt héten, amikor én voltam otthon vele, akkor meg szépen, észrevétlenül elkezdett egyre korábban kelni. Pénteken már fél 7kor hallottam kukorékolni. Ilyenkor Anya vagy Apa megjelenik, mondja hogy kakaót kér (megkapja), majd mondja, hogy Thomast kér, redőnyt kicsit felhúzzuk és bekapcsoljuk neki a Thomast. Aztán kb 1 óra múlva nekilódulunk a napnak. Érdemben reggelizni 9 felé szokott, előbb nem igazán érdemes próbálkozni nála. Én fél délben, délben ebédeltetem, majd amikor a Papa ápolónője végre elmegy (vagy Hidegkúton Domi felébred), leteszem Bencét aludni. Otthon képes volt 3 órát is aludni, ha máshol vagyunk, akkor a 2 óra már nagyon jónak számít. Ébredéskor uzsi, játék, (hazamenetel), vacsi, pancsi, kakaó, Thomas olvasás és 9 (mostanában fél 10) körül tente Bence.
Érzelmi fejlődés: könyvekben, mesefilmekben látott arckifejezésekből már nagyon jól megmondja és megmutatja, ha valaki sír, szomorú, nevet. Ha látja, hogy valaki látványosan szomorú, akkor odamegy hozzá és megöleli, sőt mindig szól, ha Domi sír. Mostanában akkor is hallom hogy mondogatja ("ajaméges), ha látja rajtam, hogy mérges vagyok rá, mert rossz volt. Puszit nem hajlandó adni nekünk, csak nagy-nagy ritkán. Átlag 2 hetente egyszer sikerül kicsikarni tőle. Imádja az állatokat, most már elmondhatjuk, hogy a simi az simi és nem pedig terror. Van, hogy úgy mutatja meg a cicáknak, göriknek, hogy mennyire szereti, hogy megöleli őket. Ahogy írtam, nagyon Anyás, Apás, ha baj van most már Apa is jó neki, ő is meg tudja vigasztalni. Ha egyikőnk megszídja, akkor megy a másikunkhoz, hogy ő vigasztalja meg :D Ha valamit nem szabad, akkor tuti keres egy-két tárgyat, amit földhöz vághat, sőt engem még csapkodni is szokott (amit ugye egyből követ a szobájába küldés). Remélem hamar rájön, hogy miként tudja a dühét kezelni, mert beleőszülök :) Aztán meg majd jön a pubertás, szóval jó lenne egy kis szünet a kettő között :D
Beszéd: Nem mondom, hogy folyékonyan beszél, mert az nem lenne igaz de sztem mióta otthon vagyunk a bölcsi szünet miatt, sokkal jobban belelendült a beszédbe. Szinte állandóan figyeli a szánkat, hogy miként formálunk meg az ajkunkkal egy-egy szót és aztán próbálkozik ő is. Két szavas mondatokat viszont nagyon szépen, önállóan mond pl.: Apa autója vagy Gabi autója.
(Ez még egy érdekes sztori :) Néztük szombaton az udvaron álló autókat. Kérdezem tőle, hogy melyik Gabi autója, ahogy kell mutat is a fehérre. Akkor megkérdeztem tőle, hogy az a kék autó kié? Mutat az autóra és mondja, hogy Apáé. Ekkor rámutattam a mi autónkra és megkérdeztem tőle, hogy kié ez az autó? Ekkor rávágta, a legnagyobb természetességgel hogy Bencéé :D )

Folyt. köv. ;)