2011. május 27., péntek

Jelentkezem ismét...

Éljük életünket, hol jobban, hol rosszabbul, most épp egy mélyponton vagyunk túl, de remélem a terveink bejönnek és akkor hamarosan picit "leülhetünk". Kell már nagyon, mert úgy érzem, hogy szélmalom harcot vívok :( De lássuk inkább Bencét, illetve a vele kapcsolatos kihívásainkat.
Bence már 2-3 hete egyáltalán nem pisilt bugyiba, remélem ez így is marad már. Sajnos a kaki még mindig nem akar a bilibe érkezni, viszont már képes levenni magáról a kakis bugyit bárhol is legyen :( És ezt most úgy értem, hogy meg is teszi. Tegnap hazavittem egy garnitúra ruháját a bölcsiből, majd amikor bedobtam a csapba készített mosószeres vízbe, és megkevertem, beáztattam, akkor vettem észre hogy a gondozónő arra sem volt hajlandó, hogy legalább a kemény részt kiborítsa a wc-be... Naiv vagyok, tudom. Félek, hogy az eddigi délutáni kakiról áttér a délelőttire, mert akkor bizony minden nap szembesülhetek ezzel :( Nyilván otthon is a bugyiba intézi Bence, de ott még van esély rá, hogy néha rávegyük a bilibe való produkálásra vagy esetleg gyorsan ráadjak egy pelust...
Sajnos már akkora a kistesó lak, hogy a hajolgatás nem igazán megy, csak ha nagyon muszáj. Ebből aztán következik az is, hogy mindennapos lett a hiszti, ha el kell pakolnia a szétdobált dolgokat (esetenként düh rohamtól vezérelve, direkt), össze kell szednie a kiborított plüssöket és Anya meg persze csak áll és próbálja megmagyarázni neki, hogy nem segít, aminek több oka is van...
Ha nem foglalkozom vele 10 percig, akkor már megy a csínytevés, hogy figyeljek már azért oda rá. Próbálok trükközni, pl teregetés közben is beszélek hozzá, ha kérdez/keres minket egyből válaszolunk/reagálunk. Ennek ellenére ha valamit nem engedünk meg neki, akkor balhé van, csapkod, földre veti magát, stb. Néha komoly erőfeszítésbe kerül higgadtan beszélni vele, mert pl a dühében elhajított cumiért képes visítani, hogy keressem meg (naná, hát persze) amire aztán az a válasz, hogy még jobban rázendít, mert Anya galád és közli vele, hogy menjen utána, ha már volt akkora nagy legény, hogy eldobja. Ekkor szokott jönni a szöveg, hogy "NEEEM KELL CUMIII!", ami virágnyelven azt jelenti, hogy adjam most azonnal a kezébe :D Szóval egyenlőre megy a harc, ki adja fel hamarabb, lehet tenni a téteket :D Tényleg elárulhatná nekem vki azt a trükköt, amivel 15-30 perc hiszti után is higgadtan tudja a gyerek szemébe mondani, hogy nem.
Észrevettem, hogy a beszédben ismét tett egy lépést előre. Egyre többször beszél mondatokban, amiket valószínűleg a bölcsiben tanult el társaitól. Pl.: "ott repül a repülő, húzza a csíkot". Néha meg természetesen visszafejlődés jeleit vélem felfedezni rajta, amikor közli velem, hogy "tújójudit" :D Én meg csak nézek bambán, hogy mi is van? Legalább egy "kérekszépen" legyen már hozzá rakva, Édes fiam :) Persze ilyenkor az a válasz, hogy odamegy a hűtőhöz és megpróbálja kiszolgálni magát, ami azért nem szokott sikerülni, mert addigra már mi ott termünk, és csukjuk is vissza a hűtőajtót (rendszerint azzal a felkiáltással, hogy míg nem vacsoráztál, addig biza a kérekszépen rudit sem lesz a megfelelő szöveg). És akkor itt menetrendszerűen jön a már említett földre dobom magam és hisztizek, ha nem figyelnek rám, akkor pedig bevethető a csapkodás...  Mondjuk tegnap már láttam némi fejlődést a viselkedésén, mert már csak 2x kellett büntetőszékbe ültetni, egyébként már a bünti említésére könnyebben rávehető pl. a pakolásra...
Imád galambokat hajtani! Sajnos eme állatok már tudják, hogy Bence mikor megy reggel bölcsibe és hogy onnan mikor hozzuk el, mert direkte nem hajlandóak leszállni a környéken sem, ha ő ott van :)
Volt egy időszak, amikor nagyon kétségbe estem, hiszen Bence a szokásostól eltérően nem állt meg a járda szélén egy-egy galambot kergetve, én meg értelem szerűen nem voltam képes utána rohanni. Ha pedig a távot felmérve úgy döntöttem, hogy mégis csak kilépek kicsit hogy utolérjem, akkor ő volt az, aki elkezdett röhögni és mókásra véve a figurát még inkább rásprintelt :( Volt hogy a játszótérről rohant ki, intelmem ellenére egy galamb után. Ismét csak álltam és kiabáltam utána, remélve hogy meghallja és hajlandó lesz visszajönni. Na ekkor jött a ráeszmélés, hogy ha ezen nem változtatunk, akkor bizony nem lesz játszóterezés, de még séta sem kettesben. Ekkor beszélgettem vele kicsit (2x is) és mintha lenne foganatja, mert pár nappal később, mikor apával mentünk érte a bölcsibe és utána elmentünk sétálni, akkor már figyelmesebb volt. A helyzet javult, azóta ismét figyel intelmeinkre, hogy ne fusson le a járdáról és hogy álljon meg, nehogy szem elől tévesszük. Persze még mindig előfordul, hogy tojik a fejemre és csak fut a feje után, de már azért ezt a parkban teszi és nem pedig lefutva a járdáról. A játszóterezés sajnos még mindig felejtős, ha kettesben vagyunk, de immár azért, mert én nem bírom a meleget :( (mi lesz itt még később???)
Még mindig nem érti, hogy miért kell Anyát kímélni, hogy miért nem ugorhat rám, hogy miért szólunk rá hogy a pocakomat csak simizni lehet vagy hogy Anya miért nem fut utána. Vettünk anno egy könyvet a kistesó érkezéséről, forgatjuk néha (nem akarom, hogy úgy érezze most ekörül forog a világ, szokja inkább a gondolatot), és várjuk hogy mikor tudatosul benne, hamarosan nem kaphat annyi figyelmet, mint most, hamarosan lesz egy újabb "zajforrás" a házban... Bennem is van félsz, hogy miként fogjuk tudni lekezelni ezt az egész szituációt... Mint mindenki, mi is szeretnénk a lehető legkevesebb lelki megterheléssel tenni mindezt, úgy hogy érezze továbbra is ugyanolyan fontos ő is nekünk, de főleg eleinte bizony sokszor lesz olyan, hogy nem ő lesz az első.
No meg persze ott a gondolat, hogy hogyan fogok megbírkózni még egy csöppséggel, ha néha Bencével is ilyen türelmetlen, tehetetlen vagyok? Néha úgy érzem, hogy korai volt bevállalni most a kistesót, mert Bence életében talán éppen most lesz az a szakasz, amikor ismét nagyobb szüksége lesz rám (ovi miatt). Aztán persze végig gondolom és rájövök, hogy kistesó most akart jönni, nem 1-2-3 hónap múlva, aminek szintén megvan a maga oka. Egy dolgot kérek kistesótól csak: legyen tekintettel bátyjára és várja ki ő is az idejét odabent (ahogy Bence is tette anno), hogy legalább az ovis beszoktatást rendben letudhassuk és megszokhassa az új helyzetet, legyen esélye lélekben felkészülni az ő érkezésére is. Én bízom benne, hogy ezek a csöppségek tudják, hogy mikor kell megszületniük, hogy mikor áll készen az Anyuka, a család az ő érkezésére :)
Jelentem ma betöltöttük a 23. hetet is :D Hétfőn doki, kicsit fosok a vizsgálat eredményétől, de optimista vagyok, biztosan minden rendben lesz :) Felhívtam egy ismerős által ajánlott szülésznőt is, jövő hétvégén összefutok vele egy kis beszélgetésre. Remélem szimpik leszünk egymásnak és ezt is letudhatom végre a sok szülés előtti teendő mellett ;)

2011. május 23., hétfő

Sors?

Kedves SORS!
Kérlek tartsd meg fiam ama szokását, amivel leginkább rám üthet: aludjon reggel sokáig (8 órával már tökéletesen elégedettek lennénk!), ami már pár napja sikerül. Ne hagyd, hogy ismét rendszeresen fél 7kor keljen, de ha mégis így lenne, akkor vissza tudjon aludni :) Az elmúlt közel egy évben annyira ritkán volt erre példa, hogy már-már meglepődtünk, mikor megtörtént. Nem zavar, sőt! Lehetne, hogy hosszabb távon megtartsa eme szokását?
Köszönettel,
Bence anyukája