Éljük életünket, hol jobban, hol rosszabbul, most épp egy mélyponton
vagyunk túl, de remélem a terveink bejönnek és akkor hamarosan picit
"leülhetünk". Kell már nagyon, mert úgy érzem, hogy szélmalom harcot
vívok :( De lássuk inkább Bencét, illetve a vele kapcsolatos
kihívásainkat.
Bence már 2-3 hete egyáltalán nem pisilt bugyiba, remélem ez így is
marad már. Sajnos a kaki még mindig nem akar a bilibe érkezni, viszont
már képes levenni magáról a kakis bugyit bárhol is legyen :( És ezt most
úgy értem, hogy meg is teszi. Tegnap hazavittem egy garnitúra ruháját a
bölcsiből, majd amikor bedobtam a csapba készített mosószeres vízbe, és
megkevertem, beáztattam, akkor vettem észre hogy a gondozónő arra sem
volt hajlandó, hogy legalább a kemény részt kiborítsa a wc-be... Naiv
vagyok, tudom. Félek, hogy az eddigi délutáni kakiról áttér a
délelőttire, mert akkor bizony minden nap szembesülhetek ezzel :(
Nyilván otthon is a bugyiba intézi Bence, de ott még van esély rá, hogy
néha rávegyük a bilibe való produkálásra vagy esetleg gyorsan ráadjak
egy pelust...
Sajnos már akkora a kistesó lak, hogy a hajolgatás nem
igazán megy, csak ha nagyon muszáj. Ebből aztán következik az is, hogy
mindennapos lett a hiszti, ha el kell pakolnia a szétdobált dolgokat
(esetenként düh rohamtól vezérelve, direkt), össze kell szednie a
kiborított plüssöket és Anya meg persze csak áll és próbálja
megmagyarázni neki, hogy nem segít, aminek több oka is van...
Ha nem
foglalkozom vele 10 percig, akkor már megy a csínytevés, hogy figyeljek
már azért oda rá. Próbálok trükközni, pl teregetés közben is beszélek
hozzá, ha kérdez/keres minket egyből válaszolunk/reagálunk. Ennek
ellenére ha valamit nem engedünk meg neki, akkor balhé van, csapkod,
földre veti magát, stb. Néha komoly erőfeszítésbe kerül higgadtan
beszélni vele, mert pl a dühében elhajított cumiért képes visítani, hogy
keressem meg (naná, hát persze) amire aztán az a válasz, hogy még
jobban rázendít, mert Anya galád és közli vele, hogy menjen utána, ha
már volt akkora nagy legény, hogy eldobja. Ekkor szokott jönni a szöveg,
hogy "NEEEM KELL CUMIII!", ami virágnyelven azt jelenti, hogy adjam
most azonnal a kezébe :D Szóval egyenlőre megy a harc, ki adja fel
hamarabb, lehet tenni a téteket :D Tényleg elárulhatná nekem vki azt a
trükköt, amivel 15-30 perc hiszti után is higgadtan tudja a gyerek
szemébe mondani, hogy nem.
Észrevettem, hogy a beszédben ismét tett egy lépést előre. Egyre
többször beszél mondatokban, amiket valószínűleg a bölcsiben tanult el
társaitól. Pl.: "ott repül a repülő, húzza a csíkot". Néha meg
természetesen visszafejlődés jeleit vélem felfedezni rajta, amikor közli
velem, hogy "tújójudit" :D Én meg csak nézek bambán, hogy mi is van?
Legalább egy "kérekszépen" legyen már hozzá rakva, Édes fiam :) Persze
ilyenkor az a válasz, hogy odamegy a hűtőhöz és megpróbálja kiszolgálni
magát, ami azért nem szokott sikerülni, mert addigra már mi ott termünk,
és csukjuk is vissza a hűtőajtót (rendszerint azzal a felkiáltással,
hogy míg nem vacsoráztál, addig biza a kérekszépen rudit sem lesz a
megfelelő szöveg). És akkor itt menetrendszerűen jön a már említett
földre dobom magam és hisztizek, ha nem figyelnek rám, akkor pedig
bevethető a csapkodás... Mondjuk tegnap már láttam némi fejlődést a
viselkedésén, mert már csak 2x kellett büntetőszékbe ültetni, egyébként
már a bünti említésére könnyebben rávehető pl. a pakolásra...
Imád galambokat hajtani! Sajnos eme állatok már tudják, hogy Bence
mikor megy reggel bölcsibe és hogy onnan mikor hozzuk el, mert direkte
nem hajlandóak leszállni a környéken sem, ha ő ott van :)
Volt egy
időszak, amikor nagyon kétségbe estem, hiszen Bence a szokásostól
eltérően nem állt meg a járda szélén egy-egy galambot kergetve, én meg
értelem szerűen nem voltam képes utána rohanni. Ha pedig a távot
felmérve úgy döntöttem, hogy mégis csak kilépek kicsit hogy utolérjem,
akkor ő volt az, aki elkezdett röhögni és mókásra véve a figurát még
inkább rásprintelt :( Volt hogy a játszótérről rohant ki, intelmem
ellenére egy galamb után. Ismét csak álltam és kiabáltam utána, remélve
hogy meghallja és hajlandó lesz visszajönni. Na ekkor jött a ráeszmélés,
hogy ha ezen nem változtatunk, akkor bizony nem lesz játszóterezés, de
még séta sem kettesben. Ekkor beszélgettem vele kicsit (2x is) és mintha
lenne foganatja, mert pár nappal később, mikor apával mentünk érte a
bölcsibe és utána elmentünk sétálni, akkor már figyelmesebb volt. A
helyzet javult, azóta ismét figyel intelmeinkre, hogy ne fusson le a
járdáról és hogy álljon meg, nehogy szem elől tévesszük. Persze még
mindig előfordul, hogy tojik a fejemre és csak fut a feje után, de már
azért ezt a parkban teszi és nem pedig lefutva a járdáról. A
játszóterezés sajnos még mindig felejtős, ha kettesben vagyunk, de immár
azért, mert én nem bírom a meleget :( (mi lesz itt még később???)
Még mindig nem érti, hogy miért kell Anyát kímélni, hogy miért nem
ugorhat rám, hogy miért szólunk rá hogy a pocakomat csak simizni lehet
vagy hogy Anya miért nem fut utána. Vettünk anno egy könyvet a kistesó
érkezéséről, forgatjuk néha (nem akarom, hogy úgy érezze most ekörül
forog a világ, szokja inkább a gondolatot), és várjuk hogy mikor
tudatosul benne, hamarosan nem kaphat annyi figyelmet, mint most,
hamarosan lesz egy újabb "zajforrás" a házban... Bennem is van félsz,
hogy miként fogjuk tudni lekezelni ezt az egész szituációt... Mint
mindenki, mi is szeretnénk a lehető legkevesebb lelki megterheléssel
tenni mindezt, úgy hogy érezze továbbra is ugyanolyan fontos ő is
nekünk, de főleg eleinte bizony sokszor lesz olyan, hogy nem ő lesz az
első.
No meg persze ott a gondolat, hogy hogyan fogok megbírkózni
még egy csöppséggel, ha néha Bencével is ilyen türelmetlen, tehetetlen
vagyok? Néha úgy érzem, hogy korai volt bevállalni most a kistesót, mert
Bence életében talán éppen most lesz az a szakasz, amikor ismét nagyobb
szüksége lesz rám (ovi miatt). Aztán persze végig gondolom és rájövök,
hogy kistesó most akart jönni, nem 1-2-3 hónap múlva, aminek szintén
megvan a maga oka. Egy dolgot kérek kistesótól csak: legyen tekintettel
bátyjára és várja ki ő is az idejét odabent (ahogy Bence is tette anno),
hogy legalább az ovis beszoktatást rendben letudhassuk és megszokhassa
az új helyzetet, legyen esélye lélekben felkészülni az ő érkezésére is.
Én bízom benne, hogy ezek a csöppségek tudják, hogy mikor kell
megszületniük, hogy mikor áll készen az Anyuka, a család az ő érkezésére
:)
Jelentem ma betöltöttük a 23. hetet is :D Hétfőn doki, kicsit fosok a
vizsgálat eredményétől, de optimista vagyok, biztosan minden rendben
lesz :) Felhívtam egy ismerős által ajánlott szülésznőt is, jövő
hétvégén összefutok vele egy kis beszélgetésre. Remélem szimpik leszünk
egymásnak és ezt is letudhatom végre a sok szülés előtti teendő mellett
;)
2011. május 27., péntek
2011. május 23., hétfő
Sors?
Kedves SORS!
Kérlek tartsd meg fiam ama szokását, amivel leginkább rám üthet: aludjon reggel sokáig (8 órával már tökéletesen elégedettek lennénk!), ami már pár napja sikerül. Ne hagyd, hogy ismét rendszeresen fél 7kor keljen, de ha mégis így lenne, akkor vissza tudjon aludni :) Az elmúlt közel egy évben annyira ritkán volt erre példa, hogy már-már meglepődtünk, mikor megtörtént. Nem zavar, sőt! Lehetne, hogy hosszabb távon megtartsa eme szokását?
Köszönettel,
Bence anyukája
Kérlek tartsd meg fiam ama szokását, amivel leginkább rám üthet: aludjon reggel sokáig (8 órával már tökéletesen elégedettek lennénk!), ami már pár napja sikerül. Ne hagyd, hogy ismét rendszeresen fél 7kor keljen, de ha mégis így lenne, akkor vissza tudjon aludni :) Az elmúlt közel egy évben annyira ritkán volt erre példa, hogy már-már meglepődtünk, mikor megtörtént. Nem zavar, sőt! Lehetne, hogy hosszabb távon megtartsa eme szokását?
Köszönettel,
Bence anyukája
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)