Annyi minden el akarok / el kell intézni mielőtt még Bence megy bölcsibe, hogy lassan kifutok az időből.
- Bencét fogorvoshoz kéne vinnem... Eddig ugye a betegsége miatt nem
akartam, most meg szabin van az egyik doki, a másik pedig beteg... No és
persze nem leszünk itthon másfél hétig... Utána viszont nem
halogathatom, mert ha megyünk bölcsibe, akkor muszáj még előtte eljutni
egy fogorvoshoz.
- Nekem is el kellene mennem jó pár dokihoz (nőgyógyász, diabetológus), amíg még itthon vagyok...
- Ruhákat kellene venni nagyfiúnak. Meg cipőt, talán már lassan szandit
is. Szintén bölcsi miatt, nem árt ha egyel több garnitúra van itthon
ezekből. Kell póló, zokni (no ezt ma sikeresen beszereztem), kiskabát,
majd nagykabát, sapi és a jó ég tudja még hogy micsoda. Gondolom a
pelenka és hasonló fogyóeszközt is nekünk kell majd vinnünk, így azokat
is majd be kell szerezni (mikor lesz már akciós megint a Tescós
pelus???).
- Ruhákat kellene venni nekem is, mert hogy amiben jártam dolgozni,
enyhén szólva is lötyög rajtam, pólóim elhordva, pulcsikat már meg sem
merem nézni. Cipő dettó... (és mindez mennyibe fog fájni nekünk???
Inkább nem gondolok bele...)
- Beszélni kellene a főnökömmel, a visszatérésem részleteiről... Ha szerencsém van, akkor ezt ma meg tudjuk ejteni.
- Beszélni kell a könyvelővel is, GYED/GYES papírok miatt. No, ő csak
keddenként jelenik meg a cégnél, így viszonylag körülhatároltak a
lehetőségek. Persze akkor is van munkája ezerrel, így ki kell majd
várnom a soromat ;) Viszont ez sem nagyon tűr halasztást. Meg azt sem
tudom még, hogy a beszoktatás alatt már nekem gyesen kell-e lennem, mert
hogy egy bölcsi honlapján ezt írták, viszont a könyvelő nem így
emlékszik, no meg nem túl logikus, hiszen amíg beszokik Bence, nem tudok
még dolgozni (esetleg szabit kell kivennem?). Ez ügyben rengeteg kérdés
van, jogszabályok változnak egyik napról a másikra, utána kell járni a
dolgoknak és persze a bölcsit is meg kell kérdezni, hogy ők mit tudnak
erről...
- Fodrászhoz is időpontot akartam kérni mind3unknak, persze amilyen
pechem van, csak magamnak sikerült... 2 hét múlva újrapróbálkozom a 2
fiúnak is kérni, ha lehet azonos napra az enyémmel...
Drukkokat továbbra is várom, ne spóroljatok vele ;)
2009. augusztus 13., csütörtök
2009. augusztus 12., szerda
Kórházi rémálom...
Íme az ígért beszámoló a kórházban töltött napjainkról:
Amikor szombat délután végre hazajöhettünk, el sem tudjátok képzelni, mekkora megváltás volt ez mindannyiunknak. Szegény Bence sem tudott aludni ott rendesen (az első nap 4x20percet aludt nap közben), mert ugye a szobatársunk is beteg volt, meg hát gyerek, szóval hangosan játszott néha, amikor elfelejtette, hogy Bence alszik éppen. Aztán volt, hogy a nővér caplatott be, nem kis hangerővel, de volt hogy a takarítónő intézte a dolgát tekintet nélkül ránk... Az első 2 nap infúzión volt Bence, emiatt ágyhoz volt kötve, állandóan figyelni kellett a csövet, nehogy rátekeredjen vagy meghúzza és hogy csöpögjön is a "lé". Szegénykémet esténként vették csak le az infúzióról 1 órára, hogy sétálhassunk picit. Nem volt egyszerű egy ekkora gyereket az ágyban tartani, lefoglalni, etetni... Nem volt sem etetőszék Bencének, sem ágy a szülőnek, aki éjjel-nappal ott van a gyerek mellett (lényegében a nővérek dolgát végezve). Míg a nővérek ugye 12 óránként váltották egymást, addig a szülőnek napi 24 órán keresztül egy széken vagy kemping ágyon kellett gubbasztania.
Hajnali 1 körül keltünk Bencéhez csütörtökön, amikor hűtőfürdő után már a lázcsillapítót sem vette be, egyből visszabukta a sírás miatt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy akkor ügyeletet hívunk. Ki sem jött orvos, hanem telefonon keresztül mondták, hogy menjünk be a kórházba és szinte megvetően válaszolt a csaj a kérdéseimre (na ez baromira rosszul esett, sztem egy aggódó szülőnek erre van legkevésbé szüksége).
Csütörtökön, mikor felvettek minket éjjel (3 - fél 4 körül), akkor épp nem volt lázas Bence, így nem kellett lázcsillapítót adni neki csak infúziót, viszont nappal ismét felszökött neki, így újabb szúrás árán vettek le neki vért egyéb vizsgálatokra... Szerencsére az után már nem kellett neki több gyógyszer, mert nem lázasodott be a kórházban (itthon is már csak hőemelkedése volt).
Szóval hajnali 1 órától nem aludtam egy percet sem és akkor már délután volt, mikor mondták, hogy maradunk ha törik, ha szakad... Totál kiborultam és mindenképpen haza akartam vinni Bencét még aznap... Apa teljes mellszélességgel mellettem állt ebben is, pedig tiltakozhatott volna, hogy térjek észhez, ez nem jó ötlet, de nem tette, mert totál megbízott a döntésemben, hiszen ápolónő voltam. Aztán amikor látta, hogy totál ki vagyok készülve a fáradtságtól és az egész betegségtől, akkor mondta, hogy ő bent marad éjszakára Bencével, én menjek haza aludni (Apát haza zavartam reggel, mondván legalább ő aludjon). Na, ekkor még jobban kiborultam, hogy én, a gyerek anyja, otthagyom a gyerekem a kórházban "egyedül" az Apjával. Az én dolgom lett volna ez és nem az apjának és én még erre sem voltam képes. Lelkifurdalásom volt ezerrel, utáltam magam amiatt amit tenni készültem. Szóval totál kész voltam, de muszáj volt belemennem, mert be kellett látnom, hogy más megoldás nem nagyon van. Az szóba sem jöhetett, hogy Bencét otthagyjuk a nővéreknek, hogy kikössék, esetleg ha felébred sírjon utánunk, és ne legyen ott mellette egyik szülője sem.
Mondanom sem kell, hogy nem aludtam túl sokat éjjel, óránként ébredtem fel, hallottam néha gyerek sírást, meg voltam róla győződve, hogy Bence volt, ami persze nem lehetett. Apa sem aludt éjjel egy hunyásnyit sem, hiszen figyelni kellett az infúziót, nehogy ráfeküdjön... A kemping"ágy" amit kapott Apa, nyikorgott, így nem tudott megmozdulni sem, anélkül, hogy fel ne ébresztett volna mindenkit a szobában... A legszebb az egészben az volt, hogy a házirendben megtiltották, hogy a szülők bevigyenek egy szivacsmatracot, ahol alhatnak éjjel!!! Az indok: gátolja a szobák tisztántarthatóságát és a közlekedést... Én hülye komolyan is vettem ezt a szabályt, de Apa mondta, hogy este látta, hogy a többi szülő tojt erre a szabályra. Persze péntek este mikor jött váltani, akkor meg elfelejtette elhozni magával az itthon lévő szivacsmatracot.
A péntek éjjel már jobban telt, mert nem kellett Bencének infúziót kapnia, eleget ivott napközben is és éjjel is, így apa végre tudott egy keveset aludni. Az én éjszakám is picit jobb volt, bár az idegesség miatt nehezen aludtam vissza, ha már egyszer felébredtem. Szombat hajnali 6kor már fent voltam, összepakoltam gyorsan néhány cuccot, amire szükség volt és 7 körül elindultam, hogy még a kisvízitre beérjek és halljam, hogy mit mond a doki. Nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy végre hazaengednek minket, hiszen nem volt már lázas Bence, evett-ivott eleget, így infúzióra sem volt szüksége már. Látványosan javult, így minden esélyünk meg volt rá, hogy hazajöhetünk. Még 1 eredményt meg kellett várnunk és mivel az is rendben volt, így elengedtek minket, délben megkaptuk a zárót, üzentem Apának, hogy jöhet, már csak arra vártunk, hogy felébredjen szegény.
Ki tudja, mennyit fogytunk az idegeskedés miatti hasmenéstől és nem evéstől. Az a 3 nap kész rémálom volt. Senkinek nem kívánom! Ha Bence ébren volt, nem lehetett mellőle elmenni még WC-re sem, mert pillanatok alatt képes volt a csövet megrángatni. Az meg, hogy esetleg a büfébe lemenjek, egészen lehetetlen volt.
Kész katasztrófa, ami a László kórházban van... Etetőszéket kértem,mire kinevettek a nővérek, ott ilyen nincs ne is keressek! Elkerekedett szemekkel kérdeztem, hogy ez nem egy gyerek osztály? A válasz persze az volt, hogy nincs rá pénz.
Amikor hazajöttünk letettük 4 körül Bencét aludni és fél 7kor úgy kellett felkelteni, hogy enni-inni kell és hogy este ne randalírozzon sokáig. Éjjel meg csak hajnali fél 5kor kelt enni, aztán aludt is tovább. Ennyire ki volt ő is már fáradva a sok nemalvástól! Persze mi is úgy aludtunk éjjel, mint a bunda, 9kor kelt fel az egész család vasárnap reggel...
Amikor szombat délután végre hazajöhettünk, el sem tudjátok képzelni, mekkora megváltás volt ez mindannyiunknak. Szegény Bence sem tudott aludni ott rendesen (az első nap 4x20percet aludt nap közben), mert ugye a szobatársunk is beteg volt, meg hát gyerek, szóval hangosan játszott néha, amikor elfelejtette, hogy Bence alszik éppen. Aztán volt, hogy a nővér caplatott be, nem kis hangerővel, de volt hogy a takarítónő intézte a dolgát tekintet nélkül ránk... Az első 2 nap infúzión volt Bence, emiatt ágyhoz volt kötve, állandóan figyelni kellett a csövet, nehogy rátekeredjen vagy meghúzza és hogy csöpögjön is a "lé". Szegénykémet esténként vették csak le az infúzióról 1 órára, hogy sétálhassunk picit. Nem volt egyszerű egy ekkora gyereket az ágyban tartani, lefoglalni, etetni... Nem volt sem etetőszék Bencének, sem ágy a szülőnek, aki éjjel-nappal ott van a gyerek mellett (lényegében a nővérek dolgát végezve). Míg a nővérek ugye 12 óránként váltották egymást, addig a szülőnek napi 24 órán keresztül egy széken vagy kemping ágyon kellett gubbasztania.
Hajnali 1 körül keltünk Bencéhez csütörtökön, amikor hűtőfürdő után már a lázcsillapítót sem vette be, egyből visszabukta a sírás miatt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy akkor ügyeletet hívunk. Ki sem jött orvos, hanem telefonon keresztül mondták, hogy menjünk be a kórházba és szinte megvetően válaszolt a csaj a kérdéseimre (na ez baromira rosszul esett, sztem egy aggódó szülőnek erre van legkevésbé szüksége).
Csütörtökön, mikor felvettek minket éjjel (3 - fél 4 körül), akkor épp nem volt lázas Bence, így nem kellett lázcsillapítót adni neki csak infúziót, viszont nappal ismét felszökött neki, így újabb szúrás árán vettek le neki vért egyéb vizsgálatokra... Szerencsére az után már nem kellett neki több gyógyszer, mert nem lázasodott be a kórházban (itthon is már csak hőemelkedése volt).
Szóval hajnali 1 órától nem aludtam egy percet sem és akkor már délután volt, mikor mondták, hogy maradunk ha törik, ha szakad... Totál kiborultam és mindenképpen haza akartam vinni Bencét még aznap... Apa teljes mellszélességgel mellettem állt ebben is, pedig tiltakozhatott volna, hogy térjek észhez, ez nem jó ötlet, de nem tette, mert totál megbízott a döntésemben, hiszen ápolónő voltam. Aztán amikor látta, hogy totál ki vagyok készülve a fáradtságtól és az egész betegségtől, akkor mondta, hogy ő bent marad éjszakára Bencével, én menjek haza aludni (Apát haza zavartam reggel, mondván legalább ő aludjon). Na, ekkor még jobban kiborultam, hogy én, a gyerek anyja, otthagyom a gyerekem a kórházban "egyedül" az Apjával. Az én dolgom lett volna ez és nem az apjának és én még erre sem voltam képes. Lelkifurdalásom volt ezerrel, utáltam magam amiatt amit tenni készültem. Szóval totál kész voltam, de muszáj volt belemennem, mert be kellett látnom, hogy más megoldás nem nagyon van. Az szóba sem jöhetett, hogy Bencét otthagyjuk a nővéreknek, hogy kikössék, esetleg ha felébred sírjon utánunk, és ne legyen ott mellette egyik szülője sem.
Mondanom sem kell, hogy nem aludtam túl sokat éjjel, óránként ébredtem fel, hallottam néha gyerek sírást, meg voltam róla győződve, hogy Bence volt, ami persze nem lehetett. Apa sem aludt éjjel egy hunyásnyit sem, hiszen figyelni kellett az infúziót, nehogy ráfeküdjön... A kemping"ágy" amit kapott Apa, nyikorgott, így nem tudott megmozdulni sem, anélkül, hogy fel ne ébresztett volna mindenkit a szobában... A legszebb az egészben az volt, hogy a házirendben megtiltották, hogy a szülők bevigyenek egy szivacsmatracot, ahol alhatnak éjjel!!! Az indok: gátolja a szobák tisztántarthatóságát és a közlekedést... Én hülye komolyan is vettem ezt a szabályt, de Apa mondta, hogy este látta, hogy a többi szülő tojt erre a szabályra. Persze péntek este mikor jött váltani, akkor meg elfelejtette elhozni magával az itthon lévő szivacsmatracot.
A péntek éjjel már jobban telt, mert nem kellett Bencének infúziót kapnia, eleget ivott napközben is és éjjel is, így apa végre tudott egy keveset aludni. Az én éjszakám is picit jobb volt, bár az idegesség miatt nehezen aludtam vissza, ha már egyszer felébredtem. Szombat hajnali 6kor már fent voltam, összepakoltam gyorsan néhány cuccot, amire szükség volt és 7 körül elindultam, hogy még a kisvízitre beérjek és halljam, hogy mit mond a doki. Nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy végre hazaengednek minket, hiszen nem volt már lázas Bence, evett-ivott eleget, így infúzióra sem volt szüksége már. Látványosan javult, így minden esélyünk meg volt rá, hogy hazajöhetünk. Még 1 eredményt meg kellett várnunk és mivel az is rendben volt, így elengedtek minket, délben megkaptuk a zárót, üzentem Apának, hogy jöhet, már csak arra vártunk, hogy felébredjen szegény.
Ki tudja, mennyit fogytunk az idegeskedés miatti hasmenéstől és nem evéstől. Az a 3 nap kész rémálom volt. Senkinek nem kívánom! Ha Bence ébren volt, nem lehetett mellőle elmenni még WC-re sem, mert pillanatok alatt képes volt a csövet megrángatni. Az meg, hogy esetleg a büfébe lemenjek, egészen lehetetlen volt.
Kész katasztrófa, ami a László kórházban van... Etetőszéket kértem,mire kinevettek a nővérek, ott ilyen nincs ne is keressek! Elkerekedett szemekkel kérdeztem, hogy ez nem egy gyerek osztály? A válasz persze az volt, hogy nincs rá pénz.
Amikor hazajöttünk letettük 4 körül Bencét aludni és fél 7kor úgy kellett felkelteni, hogy enni-inni kell és hogy este ne randalírozzon sokáig. Éjjel meg csak hajnali fél 5kor kelt enni, aztán aludt is tovább. Ennyire ki volt ő is már fáradva a sok nemalvástól! Persze mi is úgy aludtunk éjjel, mint a bunda, 9kor kelt fel az egész család vasárnap reggel...
Drukk...
Kérünk szépen sok-sok drukkot jövő hét elejéig! Nagy szükségünk lesz rá,
ha itt az ideje elárulom, hogy miért ;) Addig meg tessék az ujjakat
csuriban tartani értünk :D
Iszonyatosan várom a pénteket, amikor is reggel lelépünk itthonról, megyünk kecóra vigyázni :) Úgy kell már nekünk ez a kis magány (Após nélkül), mint egy falat kenyér. Komolyan mondom, hogy az elmúlt pár hét annyira gáz volt már itthon, hogy más sem lebegett a szemem előtt, amikor éppen felrobbanni (kiosztani) készültem... Jó nagy takarítással kezdjük majd a napot, amikor a család elvonul nyaralni és ott maradunk kettesben Bencével délutánig, amikor is Apa hozza a maradék cuccot. Tavaly jó pár napot vett igénybe, mire elfogadhatónak minősítettük a takarítás eredményét. Gondolom, idén is így lesz de azért igyekszem majd az egyévesem mellett pénteken a lehető legtöbb dolgot megcsinálni. Kb. 10 napot leszünk távol, Após legalább ízelítőt fog kapni abből, hogy milyen lesz neki, ha nincs senki itthon, aki elmosogatna utána vagy kimosná a ruháit, ne adj isten takarítana utána (mondjuk ez nem fogja zavarni sztem, nem egy tisztaság mániás ember). Bence cuccainak nagy részét már összepakoltam, néhány dolog még szárad a teregetőn, pár dolgot meg majd utolsó pillanatban teszek el. A mi csomagunkat pedig majd holnap délután fogom összedobni...
Ez lesz a mi idei nyaralásunk, no meg 2 napra lemegyünk a családhoz sátrazni. Nem merünk többre, mert nem tudjuk, hogy Bence hogyan fogja bírni a sátras alvást. No meg a házban maradó állatokat sem akarjuk hosszabb időre magukra hagyni...
Más. Vettem Bencének egy"szőrös" villogó labdát. Amolyan puha műanyag fajta, jó rikító sárga, amit egyébként szeretnek a gyerekek. No, Bence sírvafakadt, mikor meglátta. Sőt olyan tempóban kezdett el seggen hátrafelé tolatni, hogy csak lestem. Percekig tartott, mire meg tudtam nyugtatni, akkor is csak úgy, hogy eltettem szem elöl a labdát. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen játéktól félni fog? No, mind1. Eltettem későbbre, majd pár hónap múlva újrapróbálkozom :)
Alvással megint hadilábon állunk, legalábbis az éjszakaiakkal. Visszatért az éjféli ébredésekhez, már akkor követeli a tápit, majd amikor megkapta, békésen szunyál reggelig. Ma éjjel erre rácáfoltunk, mert vagy 3x felébredt, de mire kikászálódtam az ágyból, meg felvettem a pólómat, már csen is lett és szunyált tovább... Aztán végül hajnali fél 6 körül kelt fel úgy, hogy most aztán már adjatok enni. Ekkorra én már totál kóma voltam, ugyanis az éjjeli ébredések után igen nehezen aludtam vissza. Úgyhogy Apa nyerte meg magának a hajnali etetést. Én nem értem: régen úgy aludtam, mint akit agyonütöttek. Letettem a fejem, hogy akkor alszom és max 5 percen belül benyomtam a szunyát. Ha éjjel felébredtem, akkor sötétben elintéztem a pisit vagy ivást és már fordultam is az álommanók felé. A hajnali kukásautó megjelenése sem ébresztett fel, volt hogy akkora vihar volt éjjel, hogy Apa virrasztott, mert nem tudott tőle aludni (ő, aki a Forma1-t simán végig alussza) és viszont észre sem vettem az egészet. Most, ha csak egy kis fény beszűrődik a szobába, már végem van. Ha vki lent nevetgél a ház előtt, szintén. Ha Bence nyekken egyet, akkor már pattannak is ki a szemeim és szinte automatikusan veszem fel a pólom...Annak idején minimum 10 óra alvásra szükségem volt, most már lejjebb adtam. Legyen 8, de az igazi, ébredések nélküli legyen. Talán majd egyszer erre is sor kerül :D Majd ha a gyerek(ek) betölti(k) a 18-at :D
És íme egy videó az én nagy dumás fiamról :D
Iszonyatosan várom a pénteket, amikor is reggel lelépünk itthonról, megyünk kecóra vigyázni :) Úgy kell már nekünk ez a kis magány (Após nélkül), mint egy falat kenyér. Komolyan mondom, hogy az elmúlt pár hét annyira gáz volt már itthon, hogy más sem lebegett a szemem előtt, amikor éppen felrobbanni (kiosztani) készültem... Jó nagy takarítással kezdjük majd a napot, amikor a család elvonul nyaralni és ott maradunk kettesben Bencével délutánig, amikor is Apa hozza a maradék cuccot. Tavaly jó pár napot vett igénybe, mire elfogadhatónak minősítettük a takarítás eredményét. Gondolom, idén is így lesz de azért igyekszem majd az egyévesem mellett pénteken a lehető legtöbb dolgot megcsinálni. Kb. 10 napot leszünk távol, Após legalább ízelítőt fog kapni abből, hogy milyen lesz neki, ha nincs senki itthon, aki elmosogatna utána vagy kimosná a ruháit, ne adj isten takarítana utána (mondjuk ez nem fogja zavarni sztem, nem egy tisztaság mániás ember). Bence cuccainak nagy részét már összepakoltam, néhány dolog még szárad a teregetőn, pár dolgot meg majd utolsó pillanatban teszek el. A mi csomagunkat pedig majd holnap délután fogom összedobni...
Ez lesz a mi idei nyaralásunk, no meg 2 napra lemegyünk a családhoz sátrazni. Nem merünk többre, mert nem tudjuk, hogy Bence hogyan fogja bírni a sátras alvást. No meg a házban maradó állatokat sem akarjuk hosszabb időre magukra hagyni...
Más. Vettem Bencének egy"szőrös" villogó labdát. Amolyan puha műanyag fajta, jó rikító sárga, amit egyébként szeretnek a gyerekek. No, Bence sírvafakadt, mikor meglátta. Sőt olyan tempóban kezdett el seggen hátrafelé tolatni, hogy csak lestem. Percekig tartott, mire meg tudtam nyugtatni, akkor is csak úgy, hogy eltettem szem elöl a labdát. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen játéktól félni fog? No, mind1. Eltettem későbbre, majd pár hónap múlva újrapróbálkozom :)
Alvással megint hadilábon állunk, legalábbis az éjszakaiakkal. Visszatért az éjféli ébredésekhez, már akkor követeli a tápit, majd amikor megkapta, békésen szunyál reggelig. Ma éjjel erre rácáfoltunk, mert vagy 3x felébredt, de mire kikászálódtam az ágyból, meg felvettem a pólómat, már csen is lett és szunyált tovább... Aztán végül hajnali fél 6 körül kelt fel úgy, hogy most aztán már adjatok enni. Ekkorra én már totál kóma voltam, ugyanis az éjjeli ébredések után igen nehezen aludtam vissza. Úgyhogy Apa nyerte meg magának a hajnali etetést. Én nem értem: régen úgy aludtam, mint akit agyonütöttek. Letettem a fejem, hogy akkor alszom és max 5 percen belül benyomtam a szunyát. Ha éjjel felébredtem, akkor sötétben elintéztem a pisit vagy ivást és már fordultam is az álommanók felé. A hajnali kukásautó megjelenése sem ébresztett fel, volt hogy akkora vihar volt éjjel, hogy Apa virrasztott, mert nem tudott tőle aludni (ő, aki a Forma1-t simán végig alussza) és viszont észre sem vettem az egészet. Most, ha csak egy kis fény beszűrődik a szobába, már végem van. Ha vki lent nevetgél a ház előtt, szintén. Ha Bence nyekken egyet, akkor már pattannak is ki a szemeim és szinte automatikusan veszem fel a pólom...Annak idején minimum 10 óra alvásra szükségem volt, most már lejjebb adtam. Legyen 8, de az igazi, ébredések nélküli legyen. Talán majd egyszer erre is sor kerül :D Majd ha a gyerek(ek) betölti(k) a 18-at :D
És íme egy videó az én nagy dumás fiamról :D
2009. augusztus 9., vasárnap
Hétvége...
A tegnapi napot ismét a szüleimnél töltöttük. Bence Duracell-nyuszi
módjára futott minden és mindenki után. Volt, hogy a macskákat
cserkészte be, volt hogy a tesóm által éppen összecsomagolt grillsütőt,
vagy éppen a műanyag kerti asztal lábát. Szinte nem is volt olyan dolog,
amivel ne játszott volna :) Lehet nem is kellene költeni a játékokra,
elég lenne csak egy nagy kert némi "kacattal" :D
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jó lenne egy kertes házikó. Álmodik a nyomor :(
Ma pedig nagyokat sétáltunk és játszótereztünk. Élveztük, hogy csak a mienk volt a játszótér, Bence már-már profi módon csúszik le a csúszdán... hason... Anya/Apa meg csak győzzön utána kapni, mert alig hogy felérünk vele ("feltrappol" a csúszdán, mert csak létrán tudna egyébként feljutni, de az még ugye nem megy), egyből hasra vetődik és már készen is áll a csúszásra. Amikor meg leér, nagyokat kacag és már mászik is újból, hogy megismételje. Egy negyed órás csúszdázás igazi torna mindenkinek :D Komoly hasizom munka, na meg persze a karokat is jól megdolgoztatja :)
Este pedig pizzát rendeltünk, mert megkívántuk. A futár nagyon gyorsa volt, mert 20 percbe sem telt és már az asztalon volt a meleg pizza. Bence még csak a dobozt látta, de már visított, hogy azonnal agyak neki belőle. Amíg Apa még pancsizott, neki láttam felvágni a 2 pizzát, hát Bencém úgy üvöltött közben, mint akit nyúznak. Komolyan nem értem, hogy miért, mert nagyon éhes nem lehetett, ráadásul max az illatát érezhette a pizzának, mert már akkor balhézni kezdett érte, még mielőtt kinyottam volna a dobozt :D (nem rendelünk túl sűrűn, havonta kb 1x...).
Ismét van újabb tudománya Bencének: A fejrázás eddig is ment, de még ugye nem kötötte szóhoz és nem utánzott le senkit. No, ez a múlté, mert hétvégén rájött, hogy ha nemet hall, akkor a fejünkkel is nyomatékosítani szoktuk :D Vadul utánozza és elég ha csak messziről meghallja valakitől, hogy nem, már bólogat is :)
A szája továbbra is állandóan jár, úgy beszél, mint a nagyok. Ilyenkor figyelgetem a száját, nyelvét és tényleg próbálja utánozni a mát beszélni tudókat :) Meg tudnám őt zabbantani :)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jó lenne egy kertes házikó. Álmodik a nyomor :(
Ma pedig nagyokat sétáltunk és játszótereztünk. Élveztük, hogy csak a mienk volt a játszótér, Bence már-már profi módon csúszik le a csúszdán... hason... Anya/Apa meg csak győzzön utána kapni, mert alig hogy felérünk vele ("feltrappol" a csúszdán, mert csak létrán tudna egyébként feljutni, de az még ugye nem megy), egyből hasra vetődik és már készen is áll a csúszásra. Amikor meg leér, nagyokat kacag és már mászik is újból, hogy megismételje. Egy negyed órás csúszdázás igazi torna mindenkinek :D Komoly hasizom munka, na meg persze a karokat is jól megdolgoztatja :)
Este pedig pizzát rendeltünk, mert megkívántuk. A futár nagyon gyorsa volt, mert 20 percbe sem telt és már az asztalon volt a meleg pizza. Bence még csak a dobozt látta, de már visított, hogy azonnal agyak neki belőle. Amíg Apa még pancsizott, neki láttam felvágni a 2 pizzát, hát Bencém úgy üvöltött közben, mint akit nyúznak. Komolyan nem értem, hogy miért, mert nagyon éhes nem lehetett, ráadásul max az illatát érezhette a pizzának, mert már akkor balhézni kezdett érte, még mielőtt kinyottam volna a dobozt :D (nem rendelünk túl sűrűn, havonta kb 1x...).
Ismét van újabb tudománya Bencének: A fejrázás eddig is ment, de még ugye nem kötötte szóhoz és nem utánzott le senkit. No, ez a múlté, mert hétvégén rájött, hogy ha nemet hall, akkor a fejünkkel is nyomatékosítani szoktuk :D Vadul utánozza és elég ha csak messziről meghallja valakitől, hogy nem, már bólogat is :)
A szája továbbra is állandóan jár, úgy beszél, mint a nagyok. Ilyenkor figyelgetem a száját, nyelvét és tényleg próbálja utánozni a mát beszélni tudókat :) Meg tudnám őt zabbantani :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)