Hú de nehéz az idősekkel néha...

Tegnap este elf.sott az agyam... Kaptam megint beszólást Papa részéről :( Szerinte keményen fogom Bencét, hogy nem engedem neki azt, hogy tőle kunyizzon ételt! Persze én hülye, próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem ellene szól ez a tiltás (bár azért bevallom, hogy picit igen, de csak azért, mert az ő higiéniája ugye...), hanem általában ezt mindenkinél elvárom... Történt ugyanis, hogy megcsináltam a vacsit. Bence kapott májkrémes kenyeret, amit egyébként szeret, azért is kapott ő ezt, mi meg felvágottat. Persze Bence a sajtot benyomta, majd a kenyeret otthagyta és már ment is a hűtőhöz túrórudiért. Én szigorú (?) voltam és nem adtam neki, mondtam is a Nagyfiúnak, hogy majd akkor kap rudit, ha eszik kenyeret is. Ő persze ellenállt. Aztán mikor melegítettem Papa ebédjének másik felét vacsorára, Bence egyből rácsapott volna, ment Papához kunyizni. Megkértem (szépen!) Papát, hogy ne adjon neki. Ott a vacsorája, ha éhes egye meg a kenyeret. Na erre kaptam meg, hogy legyünk kicsit családiasabbak, hagyjam hogy a gyerek egyen az ő ételéből (ami mellesleg egy fél adag tészta volt, tehát ha Bence eszik belőle, akkor Papa vacsora nélkül marad), ne legyek olyan szigorú vele... Hiába magyaráztam, hogy nem szeretném rászoktatni Bencét arra, hogy 3-4 féle ételből is válogathat, mert pl. a bölcsiben sem kap mást, csak azt amit elé tesznek, no meg nem szeretném, ha pl. Apuméknál mások mellett állva nézné, hogy ki mit eszik és kunyizna.
Tényleg nagyon szigorú vagyok? Hagynom kéne, hogy Bence kénye kedve szerint egyen azt, amit akar? Mondjuk pont az jutott eszembe, hogy anno milyen mérges voltam Papára, amikor kekszet adott Bencének közvetlenül vacsora előtt. Akkor is volt ebből vita, hogy én milyen szigorú vagyok...
(Érdekes, hogy az én szüleim meg tudják érteni, hogy ezekhez a dolgokhoz miért ragaszkodom annyira... Talán azért, mert ők tényleg megtapasztalták, milyen az, amikor egy gyerek nem hajlandó vacsorázni. Papa meg ugye tudjuk, hogy mekkora részt vállalt a gyerekek nevelésében...)

Én megint beteg vagyok, iszonyatosan fáj a torkom :( Úgy látszik visszaestem, de remélem azért most sikerül megúsznom ab és középfülgyuszi nélkül...

Írni vagy nem írni?

Sajnos nem túl sok jó dolog történt mostanában, ezért is nem igazán írok. Nem szeretném, ha csak a panaszkodásomról szólna ez a blog...
Drukkokat kérek, mert Bence megint gyanús, de most immár nem náthával... Erről is majd később, ha kiderül hogy tényleg vagy mégsem...

Az idei tél első szánkózása...

Pénteken voltunk gyerekdokinál, Bence gyógyultnak nyilváníttatott, amit tapasztaltunk is saját bőrünkön. Hál' Istennek tegnap akkora adag vacsorát nyomott be, hogy csak tátott szájjal tudtuk nézni :D Aztán irdatlan mennyiségű tea is lecsúszott (5 percenként jött, hogy "aja inni" ), majd este a kakaóból is egy jó adagot legurított... Aztán persze más dolgok is utalta arra, hogy hétfőn már lesz bölcsi...
Még pénteken egy fél túrórudival elszaladt az ebédlőből (következetesen már csak asztalnál ülve ehet, legyen szó akár egy kis szem kekszről is), mivel mi még vacsiztunk Apával, meg nem is igazán figyeltünk, így a gyereknek jó esélye volt elfogyasztani az édességet a szobájában. Aztán gyanús lett, hogy 2 perc múlva megjelent a következőért, ti. Bence mese nézés közben nem tud olyan gyorsan burkolni. Nem is annyira figyelve erre, kezébe nyomtam hát egy újabb túrórudit (kapott mégegyet, mivel az elsőnek kilapította a felét egy esés alkalmával, amely felét persze nem volt hajlandó elfogyasztani már, tehát nem mondtam nemet a következőre), amivel újfent elszaladt. Anya persze rutinos, csak kicsit későn kapcsol, így kb 1 perc múlva utána eredtem... A látvány, ami fogadott... Nem részletezném a lelkiállapotomat, a lényeg, hogy a még ép rúdit lenyúltam tőle, közöltem, hogy ha ezt most meg akarja enni, akkor üljön az asztalhoz, de előtte vegye le az összekent nadrágot, mielőtt még a lakás többi része is takarításra szorulna. Apa épp nem volt a lakásban, így egyedül magamban szitkozódva nekiálltam feltakarítani a szőnyegből a belekent túrórudit, a játéktelefont pedig egy elegáns mozdulattal bedobtam a csapba, majd mikor Apa megjelent, közöltem vele, hogy az az ő reszortja, én maradok a szőnyeg porszívózásnál és a sikamikánál...
Aztán szombat reggel szembesültem vele, hogy miért folyik állandóan a kakaó Bence ágyára. Bence nagyon hozzászokott az Aventes cumisüveghez, amire a variábilis cumit szoktuk neki tenni. Volt már kísérlet a részünkről, hogy igya meg az esti kakaót pohárból vagy legalább itatóból, de persze a gyerek a szokások rabja és ebből aztán nem hajlandó engedni. Mivel szombaton nap közben nem tudtunk venni másik cumit az üvegre (meg nem is igazán akartam), Húgi sem tudott adni tartalékba egy ilyen cumit, mert mikor szóltam neki már nem volt otthon, így mondtam Apának, hogy akkor itatózunk. Persze a cumit nem dobtam ki, pedig több volt rajta a lyuk, mint gyári korában (összesen asszem +5 volt rajta, mind 3-4mm hosszú, mindezt 1 hónap alatt produkálta), mert úgy voltam vele, hogy ha megmutatom Bencének, talán megérti, hogy miért nem ihatja azzal a kakaót. Szóval itató rulez, Anya kitart mellette, Bence is kitartóan követelte sírva a cumisüveget, majd Apa 15 perc múlva feladta :( Nem hibáztatom érte, tényleg rossz volt hallani, ahogy Bence sírva kéri a kakaót, néha vitte az itatót a hűtőhöz, hogy tegyük be és adjuk neki oda a szokásos kakaót. Így vasárnap felkerekedtem és elmentem venni cumit az üveghez... Remélem azért nem fogja már használni sokáig.

A hétvégéről is írok kicsit: Szombatra ugye jó kis hó esett, így a terveinkkel ellentétben még aznap kimentünk Papáékhoz szánkózni. Nem vittük el a nem rég vett  szánkót, hanem a tavalyi "bébi" szánkót vettük elő, amit már odavittünk, hogy Domi használhassa majd. Érkezésünkkor már nem volt otthon a család, így Bencét beöltöztettük és lerohantuk a közel 10 centis hóval fedett kertet. Először építettünk egy hóembert (Bence első hóembere :D), aztán Bence beült a szánkóba és huzatta magát felváltva Apával és Anyával. Ha megálltunk, akkor már mondta is hogy "mennyünkmá" :D Iszonyatosan élvezte, mi pedig iszonyatosan elfáradtunk :D

Hóembert építünk :)

Apa, menjünk már! Jól látszik, hogy Apa egy nagy adag hóval készített Bencének a szánkóra egy "trónt". Bence arra ült mindig vissza, mikor egy nagy sebességgel bevett kanyarban leesett :)

Még az eséseket is élvezte :D

"Aja is!" Amikor már Apa teljesen kifáradt, Anya sem maradhatott ki a jóból :D

"Kispiroska" :D

További képek a picasán... Sajnos mostanában nem készül olyan sok fotó, mert a masina még mindig rossz :( Anyagi helyzetünk pedig még mindig nem engedi meg, hogy megcsináltassuk vagy vegyünk egy másikat :( Na de talán karácsony tájékán...

Szombaton nekem is volt részem egy nagyon kellemes meglepetésben! Húgi pénteken nagyon kérdezgette, hogy mikor megyünk ki, hogy ugye szombaton megyünk, stb. Sejtettem hát, hogy ennek oka van, mégpedig valószínűleg a szülinapomhoz köze lehet ;) Aztán ugye péntek este jött a havazás, így hát úgy döntöttem, hogy akkor vasárnap helyett menjünk szombaton, had élvezze Bence a havat. Mikor hazaért a család, nagy lázasan Húgi elkezdett a konyhában tenni venni, Öcsém beült a konyhaajtóba, mintha Domi bejutását szeretné megakadályozni :D Egy idő után megsajnáltam, hogy ott ül a földön és mondtam neki, hogy nyugodtan felkelhet a földről, nem megyek be elrontani a meglepit ;) Délután aztán megkaptam a nagy készülődés eredményét: egy nagyon szép és rendkívül finom tortát! Komolyan mondom, hogy nagyon jól esett, mert én még emlékeim szerint sosem kaptam házi készítésű tortát! Iszonyatosan jól esett, hogy gondoltak rám, hogy áldoztak rám oly sok konyhában töltött időt. Ez a torta többet ért számomra, mint bármilyen más ajándék! Ez úton is nagyon köszönöm Húgomnak és Öcsémnek (mert hogy Öcsém is beszállt a torta  készítésébe!) azt a fantasztikus tortát!