Az úgy van, hogy igyekszem a lehető legtöbb időt kint tölteni a gyerekekkel a szabadban. Eddig tök jól sikerül, már kezdenek színt kapni a kölkök, Bence kicsit jobban, mert ugye ő az oviban is kint van elég sokat (mázli).
Szóval mindig megyünk, játszótér, nyuszi simogatós játszótér, hatalmas séták, egyszóval kihasználjuk a lehetőségeket. Sajna nem bírom annyira jól a strapát, mint a gyerekek, estére úgy nézek ki, mint egy nyúzott liba. Alig tudom magam rávenni, hogy felkeljek, ha leülök, ne adj Isten lefekszem egy picit... Emiatt inkább nem is teszek ilyet, ha még bírom :) Este hamar kidőlök, Apa meg is jegyezte már :) Most hogy kimaradt a tavasz, talán még többet megyünk, nekem is igényem van a fényre, levegőre :) Nézzük egy átlagos napunkat:
7 kor kelnek a fiúk, Apa ad reggelit Bencének, aztán viszi oviba, amikor elindulnak rendszerint ébredek (Bence jön puszit adni, arra mindig felkelek), kortyolgatom a kávém, próbálok ébredni... Kicsit gépezek, mikor Apa hazajön az oviból a reggelivel, kezébe nyomom az ebédjét és megy is dolgozni. Én általában ilyenkor igyekszem elvégezni amit csak lehet: ruha hajtogatás, virág locsolás, esetleg a másnapi ebédet felteszem főni. Mire Kata kel, nagyjából már végzek ezekkel. Zuhanyozás után, mosógépet bekészítem, aztán megkínálom reggelivel a csajt, amit persze visszautasít. Porszívózás, mese olvasás, labdázás, legózás, kockázás,babakocsi összekészítése a sétához, ha végez a mosógép, akkor azt is kiürítem, megtöltöm újra. 10 - fél 11 körül indulunk sétálni, vásárolni, piacozni, játszóterezni. Most még babakocsival, de amikor csak lehet hagyom sétálni, használja csak a lábacskáit :) Ilyenkor megkínálom újra valami étellel, pár falatot meg is eszik (én meg örülök :) ), délre rendszerint hazaérünk. Alig veszi lesz a cipőjét, mossa meg a kezét, már szalad a szobájába a székért és asztalért, mert ő éhes. Villámgyorsan melegítem az ebédet, mire kiszedem, Kata már szinte extázisban várja az asztalkájánál. Ha mázlim van, eszik, ha nincs, pár falat után eltolja, kér inni és számára ennyi volt az ebéd. Közben persze igyekszem én is ebédelni. Már szalad is a szobájába "tette" felkiáltással, na és persze követeli a "szui"-t - cumit. Leteszem és kijövök, el kezd dumálni, de legtöbbször végül bealszik.
Ilyenkor ismét van egy pici időm, ha reggel nem volt lelkierőm megcsinálni az ebédet másnapra, akkor ilyenkor nekilátok, esetleg teregetek, hajtogatok, intézem az on-line dolgaimat, majd jólesően leülök valami filmet nézni, olvasni, kávéval a kezemben. Sajnos utóbbi kettőre ritkán van lehetőségem, mert a kis Hölgy, másfél óra alvás után már ébred is, így uzsi után még bohóckodunk itthon kicsit, mielőtt elindulunk Bencéért az oviba.
Oviból egyből játszótér vagy valami más programra megyünk, de szigorúan máshova, mint haza, mert hazajönni nem akarnak. Nem is erőltetem, szóval megyünk, út közben eszünk gyümölcsöt, fagyit, mikor mit... A "nagy játszótér" hatkor zár, olyankor lelépünk onnan, de Bence szigorúan közli, hogy nem megyünk haza, hanem menjünk sétálni (na ekkor szokott előjönni az, hogy már csak vonszolom magam :D ), így békás utcáit szoktuk róni, megyünk buszokat nézni a végállomásra, vagy csak sétálunk és közben mondogatjuk az autók márkáit. Most ez a favorit, megy már a suzuki és a toyota autók felismerése egyedül :) Apa fél 7 körül ér haza, vagy felhívom, hogy hol vagyunk és jöjjön
utánunk, vagy megvárjuk a ház előtt és együtt megyünk még sétálni egy
fél órát. A nyuszi simogatós játszótér 7kor zár, ha Apa bicóval jön haza, akkor odahívom egyből, Bence vele szokott haza jönni, a kis futóbringáját ilyenkor mindig visszük, ők versenyeznek hazafelé :) Ezzel is fárasztjuk Bencét (és Apát :D). Pénteken Apa hamarabb jön haza, olyankor is egyből megyünk, max azért jövünk haza, hogy lepakoljuk a sok cuccot, amit az oviból elhoztunk, Apa pedig átöltözhessen. Jujj milyen hiszti van ilyenkor :) Mindkét gyerekem megzakkan, hogy fel kell jönni, és nehezen értik meg, hogy csak lepakolni, aztán megyünk is tovább. Gyakran megyünk ilyenkor péntekenként "csak" valamelyik játszótérre, de van hogy a Duna-partra hajót nézni, kavicsot dobálni, bicajozni esetleg teszünk egy nagy sétát vásárolni a közeli multihoz...
7kor - rendszerint nagy sértődések közepette - jövünk fel, készül a vacsi, pancsi van, meseolvasás-nézés, este 9kor pedig fekvés a kicsiknek - és mostanában nekem is. (Remélem hamar visszaszokok erre az életmódra, mert télen nagyon ellustultam :) ) Mondtam Apának, hogy kéne valami sport nekem, mondjuk elmegyek futni vagy bicajozni este, mert nem bírom a strapát, de lehurrogott, hogy így is alig állok a lábamon már estére. Na jó igazat adok neki. De nem adom ám fel, amint egy kicsit megszokom ezt az egész délutáni jövés menést, útra fogok kelni így vagy úgy, de megyek. Egy kis kikapcsolódás nekem is kell ;)
Minden egyes ilyen nap után eszembe jut, hogy anno mi is ilyenek voltunk, ha engedték volna a szüleink, akkor akár sötétedésig maradunk a játszón vagy bringázunk. Minden nap elcsodálkozom, hogy ezek a gyerekek hogy bírják, én meg hogy nem :) Hogy honnan van annyi energiájuk, hogy 3 óra tömény futkározás (Bence esetében még több is) után még lent akarjanak maradni és szaladgálni még egy-egy ovis baráttal? Nem érdekli őket a vacsi, csak az hogy lent maradhassanak.
És néha az is eszembe jut, hogy mások hogy tudják azt megtenni, hogy a gyereket ovi után felterelik a lakásba és ott hagyják mesét nézni egész délután? Vagy ha beteg az egyik gyerekem, akkor mit fogok csinálni, hogy ezt az életmódot megszokott gyereket a lakásban tartsam nyugiban?
