Dilemma...

Tegnap elbeszélgettünk Apával, hogy mi is lenne a legjobb módszer Bence egyre nagyobb hisztijének kezelésére. Nos a ráhagyjuk, majd abbahagyja dolog nem vált be. Képes 10-15 percig folyamatosan sírni, dobálózni, sikítani, ha a közelébe megyek, akkor pedig verekedni. Jártunk Miáéknál múlt héten, szegény kapott egy kis ízelítőt, hogy mégis milyen Bencénél egy hiszti. Próbáltam ráhagyni Bencére, hogy majd lenyugszik, de egyszerűen 5 perc után feladtam. Akkor megpróbáltam odamenni hozzá, hogy megölelem, hogy megkérdezem tőle mi a baj. Persze ezzel csak azt értem el, hogy még jobban bedühödött és nem hogy csitult volna, még inkább rákezdett a sikításra, a csapkodásra. Figyelem elterelés sem jön be ilyenkor, mert egyszerűen nem figyel rám, nem hallja, amit mondok neki, így pedig esélytelen mutatni neki repülőt, lufizni vagy labdázni vele, próbáltam ivásra késztetni, de naná, hogy az sem kellett, stb. A megoldás az volt végül, hogy odaadtam neki a cumit. Valamiért ő még mindig nem tudja elmondani, hogy hol fáj vagy mi a baja, így esélyem sem volt megtudni, hogy éppen mi váltotta ki a hisztit nála.
Szóval Apával leültünk, hogy mik az alternatívák. 3 probléma jelentkezik a hisztik alkalmával: csapkodás / verekedés, dobálózás és sikítás. Mivel egy felnőttnek is kell valami amivel levezeti a dühét, is szüksége van ilyesmire, különben  idegbeteg lesz a drága a sok visszafolytott düh miatt. Meg kell tanulnia, hogyan vezetheti le a dühét, anélkül, hogy ezzel bárkinek, bárminek ártana. Tanácstalanok vagyunk :(
Egyébként a múlt hét és a hétvége egész jól sikerült. Lett légkondi végre az autóba, elmentünk Milánozni/Szofizni/Miázni ahol jó nagyot tudtunk pancsizni a kerti medencében és ettől annyira, de annyira elviselhetővé vált a hőség, hogy mondtam Apának, hogy a mi mini erkélyünkre is kéne egy pancsolós medence :D Szombaton Papáztunk/Mamáztunk, vasárnap pedig otthon maradtunk, elmentünk vásárolni a közeli ALDIba, ugyanis annyira jó idő volt délelőtt, hogy végre felüdülés volt kilépni a lakásból (amire ugye igen régen volt már példa - mármint a kellemes időre). Hét közben, talán szerdán? annyira zizi volt Bence, hogy komolyan féltem attól, hogy egy kiadós fenekelésben lesz része. Iszonyatosan hisztis volt, nyígott, egész nap csak a cumiját akarta, verekedett és csupa olyan dolgot művelt, hogy én 11 órakor már könyörögtem neki, hogy ebédeljünk és menjen aludni, mert nem bírom cérnával. Gondolkodtam azon is, hogy felhívom Apát, jöjjön el a munkából én bemegyek helyette dolgozni. Még sosem volt ennyire hisztis őkelme. Asszem pont emiatt is jöttünk rá, hogy valamit elrontottunk, mert Bence hisztijeivel nem boldogulunk...
Viszont annyira jó vele játszani, főleg, amikor rájön bizonyos dolgokra.Mostanában pl elkezdte a lufikat felfújni. Persze még nem megy neki, de úgy csinál mintha :) Van hogy odaadja (némi incselkedés után) a lufit, hogy fújjuk fel, a lufi száját meg csak kézzel kell megfogni, majd elengedni. Kacagva próbálja követni a szemével, amikor elengedjük a lufit :D Tegnap este meg rájött, hogy Apa és Anya hasán lehet szájjal pukizni :) hatalmas nevetések kísérik minden egyes alkalmat, amikor sikerül neki :D A legújabb szokása az is, hogy odabújik hozzánk (néha igen fájdalmas, mert lendületből teszi) és mondja közben, hogy "szejetszejet". Ilyenkor olvadunk rendesen :)

Új kütyü várható...

Neten böngészve a múltkor ráakadtam egy kici kínai telefonra. Érintőképernyős, két sim kártyát egyidejűleg kezelni tudó mobil. Nos, számomra ez utóbbi igen nagy előny, ugyanis a régi saját telefonszámom még megvan, nem szívesen válnék meg tőle, így egy ősrégi mobilban csücsül otthon. Néha töltünk rá pénzt, hogy legyen rajta vagy ne járjon le az érvényessége, de az elmúlt 9 évben erre mindössze talán 2x volt példa, hiszen a szolgáltató az utolsó hónapban legtöbbször megajándékozott pár száz forintos feltöltéssel és újabb egy év érvényességgel. Szóval szerettem volna, ha lenne egy olyan telefonom, ami kezeli a céges kártyámat és a sajátomat is egyszerre, de nem úgy hogy kikapcs-bakapcs és akkor vált a telefon a két kártya közt, mart az macerás és ha éppen a saját számomra várok hívást, akkor nem éppen praktikus.
Potom 36 dollárért ki is néztem magamnak egy ilyen gagyi kínai kütyüt és 1-2 napig csak olvasgattam utána a neten, hogy mik a tapasztalatok itthon vele, garancia miként zajlik, milyen szoftverek vannak hozzá, lehet-e magyarosítani a menüjét és érdemes-e, stb. Megdöbbenve láttam, hogy meglepően sokan használnak itthon ilyet és ha az ember nem vár ezektől túl sokat, tehát csak az árának mérten áll hozzá, akkor igenis használható termékről van szó (helyenként azt is megkockáztatták, hogy minőségben felveheti a versenyt egy-egy neves cég által gyártott készülékkel). Így aztán megmutattam Apának, hogy most éppen mi után csurog a nyálam :D Neki is megtetszett, ő is elkezdett utána olvasni és végül úgy döntöttünk, hogy rendelünk belőle kettőt, max ha nem jön be, akkor még mindig el tudjuk adni. Így esett meg, hogy a héten érkeznek a kicsikék, kártyafüggetlenül, 3.2"-os érintőképernyős kijelzővel, iPhone kinézettel, postaköltséggel együtt mindössze kb 23 ezerért. Gyermeki türelmetlenséggel várjuk érkezését :) (Apa is mindennap úgy jött haza múlt héten, hogy még mindig nem érkezett meg :(((( :D )