Háát...

Tegnap jól rám hozta a nagyfiú a frászt. Végig rettegtem a napot, hogy mikor hívnak a bölcsiből, hogy hozzam el a gyereket...
Történt ugyanis, hogy Apa némi fontos infót megtartott magának. Mikor reggel vittük Bencét bölcsibe, félúton mintegy mellékesen megjegyezte, hogy Bencének előző este is és aznap reggel is hasmenése volt. Útban a bölcsiben persze már nem volt mit tenni, beadtuk a gyereket. Még egy ampulla Lactiv-ot sem tudtam neki beadni reggel :( Mérges voltam nagyon Apára... Végig rettegtem a napot, majd a szokott időben mentem Bencéért a bölcsibe (aggódva, hogy mivel várnak). Pont az a gondozó néni volt bent, aki minden egyes köhintést megemlít, szóval sejthető volt, hogy ő majd szól. De nem így lett szerencsére. Nem kérdeztem rá, ő meg meg sem említette, így megnyugodtam. Gyerek remekül evett, nagyot aludt, ugyanaz a ruha volt rajta, mint amit Apa reggel ráadott. Nagy kő esett le a szívemről, márcsak azért is, mert egy másik anyukának mondta a gondozó néni, hogy csináljon vmit a lányával, mert egész délelőtt csúnya hasmenése volt :( (Anyuka szerint a tej okozta, én is erre gyanakodtam Bencénél). Bevallom azért kicsit furcsa számomra, hogy egy csoportban 2 gyereknek is egyszerre ártson meg a tej... Még a fogában merek kicsit bízni, de ez már csak amolyan kapaszkodjunk még valamibe dolog. Lekopogom, azóta sem volt hasmenése Bencének. Tegnap gyorsan kapott egy ampullányi Lactiv-ot, ma reggel szintén. Volt ma már kaki, Apa ismét mondta, hogy túl híg, de szerencsére ránéztem és ez még bőven belefér a "laza" kategóriába... Remélem, hogy tegnap is csak eltúlozta kicsit Apa a produktum állagát.

Jaj ne...

... rezeg a léc :(

Végre...

Bence bölcsiben, én dolgozom (minek is?)... Sok-sok drukkot kérek, hogy ez maradjon is így egy jó darabig.
Bencének tegnap már hattalmas étvágya volt, rengeteget evett és én ennek annyira-de annyira örültem, hogy elmondani sem tudom. Igazi nagy kópé ismét :D
Tegnap pl bújócskáztunk, jól elbújtam, nem talált (vagy csak nem akart keresni tovább), úgy döntött hát, hogy előcsalogat :) Az asztalon heverő piskótatalléros zacskóból kivett pár szemet, majd közölte: "Ajjaaaa kivettem pikkótáááát" :D Mivel általában a zacskó tartalmát szétszórja, tudta, hogy erre előbújook :) Kis rafkós! Aztán az asztalon lévő játékait lesöpörte a földre, majd így szólt: "Becce! micsinász" :D
Egy kis idő múlva, miután kijátszotta magát a szobájában, látom hogy előjön és keres valamit. Annyit mondott, hogy "apájé"... és keresett valamit bőszen. Elgondolkodtam, mit kereshet? Rájöttem, hogy mi van ha a mérőszalagot keresi, ugyanis nem sokkal előtte elvettem tőle Apa mérőszalagját, mert az nem olyan, mint az enyém: jóval nagyobb, vastagabb benne a szalag, ha kihúzza az nagy erővel csapódik vissza, féltem hogy megüti magát vele (az enyém kicsike, amolyan mindenhol elférős típus, szép rikító narancs színű, azzal szokott játszani). Szóval elővettem a mérőszalagot és oda akartam adni neki. Persze nem ezt kereste... Elkezdte nyitogatni az étkezőben lévő szekrény ajtókat, szépen bekukucskált mindenhova, én meg álltam és vártam, hogy ebből mi fog kisülni. Aztán az utolsó szekrénynél elkezdett röhögni és vidáman kiszedte a jó régen oda berakott kisszékét, ráült és keresett tovább :) Ekkor már sejtettem, hogy mit is keres, ugyanis ugyanoda volt berakva a habtapi, amit már ezer éve nem használtunk. Szépen kiszedegette őket és közölte velem, hogy csináljak neki házikót belőle :D Nem sikerült rájönnöm, hogy mit is keresett valójában, mert ugye az Apáé felkiáltás erre annyira nem volt igaz ;)
Tanulva a délelőtti sok rohangálásából, amikor is alig tudtam utolérni, annyira sok energia volt benne (a foci pályán kb. 5 percig motorozott szélsebesen a két kapu között), délután bejöttünk a céghez. Itt van nagy udvar, lehet futkározni kutyakaki mentes környezetben... Itt is úgy működött a Nagyfiú, mint egy Duracell-nyuszi. Vagy 5 percig csak körülöttünk futkosott. Nézett Apával Kisvakondot (és érdekelte!), néha nagyokat kacagott rajta, néha mondta Apának, hogy "másikat", kipakolta a polcról a billentyűzeteket, majd alaposan bekajált krumplipürével és rántottkarfiollal, levezetésképp pedig lenyomott egy fél óriás croassant-ot... Már elkönyveltem, hogy hazafelé be fog aludni az autóban ettől a sok élménytől és ételtől, de ismét rám cáfolt. Végig vigyorgott, néha csak azért görbült le a szája, mert nem látta Apa autóját. Két autóval mentünk haza: Apa a cégessel, mert reggel ügyfélnél kezd, de az csak 2 személyes, így mi a sajátunkkal mentünk mögötte. Egyszer aztán úgy alakult, hogy én kerültem előre és Apa jött mögöttünk. A Megyeri-hídnál feladtam a magyarázkodást Bencének, miszerint Apa mögöttünk van, így intettem Apának, mikor mellénk ért a híd végén, hogy menjen előre. Ekkor Bence megnyugodott végre ;) Persze Apa most nem a "saját" céges autójával jött, hanem egy másikkal, mert az övé szervizben van télre felkészítés gyanánt, így párszor el kellett mondanom Bencének, hogy az ott Apa autója most. Ő meg ilyenkor mondta boldogan, hogy "másik autó appa" :)
Este még rábeszéltem Apát egy hajnyírásra, mert Bencének is muszáj volt már kezdeni vmit a hajával, amolyan igazi Pumuklis haja lett (mint amilyen Apának szokott lenni, amikor megnő :D). Szóval mondtuk Bencének, hogy jöjjön, "leberregjük" a haját. Hátul kezdtem neki a géppel, a lehető legnagyobb fokozaton, mert azért teljesen kopaszra nem akartam őt nyírni. Hát sikerült nagy nehezen hátul, meg egy kicsit oldalt, de nem lett az igazi, mert idő előtt elege lett az egészből. Aztán jött Apa nyírása, ez már érdekelte, így újra bepróbálkoztunk a hajának normális formára vágásával, amivel csak annyit sikerült elérni, hogy legalább a nyakába lógó rész rövidebb lett, de a többihez nem tudtam hozzányúlni. Nem lett rossz, sztem nem igazán látszik, hogy bele lett nyírva, de persze azért nem lett olyan, mintha fodrásznál jártunk volna... (Apa haja viszont tökéletes lett sztem, mármint ahhoz képest, hogy nem vagyok fodrász. Felváltva mondtuk egymásnak, hogy a fodrász így szokta vagy úgy szokta és ennek megfelelően igyekeztem nyírni, ügyelve hogy legalább belevágott részek ne legyenek benne. Nem lett olyan rövid, mint ahogy a profi csinálta volna, de jobb is így, mert legalább nem látszik annyira, hogy az én kezem által készült :) )

Vörösiszap...

Nem tudok elmenni mellette... Mindenhol ez folyik a médiából és én meg ilyenkor nagyon szomorú leszek. Nem tudom elhinni, hogy ilyen megtörténhet... Döbbenten ülünk a tévé előtt és minden egyes híradásnál csak annyit tudunk mondani, hogy "Jézus"... Attól tartok, hogy az igazi bűnösök most sem lesznek meg, találnak egy kétkezi munkából, minimálbérért dolgozó, családját eltartani próbáló munkást, akit meg lehet hurcolni. De mi is változna attól, ha meglenne a bűnös? A sok elöntött ház, az a sok mégoly drága emberélet, a romba döntött lelkek... Ezt nem lehet visszahozni semmilyen büntetéssel. A derékig megégett anyukának, aki a gyermekét mentette, hiába fogják azt mondani, hogy megvan a bűnös. Ettől még az élete összedőlt, munkáját elvesztette, nem maradt semmije. Hogy történhetett ez meg? Hogy fordulhatott elő, hogy a felelős cég azt nyilatkozza, hogy nem ártalmas, ne aggódjon senki?
Sír a lelkem, ha ilyen híreket hallok-látok, inkább nem nézek híradót. Túlságosan a lelkemre veszem ezeket a dolgokat.
Egy biztos: Van egy szekrényünk, amit terveztünk leselejtezni, mert túl nagy Bence szobájába. Szerintem ennek most itt az ideje. Keresek valakit, akivel el tudom vitetni ezekhez az emberekhez. A mérete miatt nem nagyon tudom elvinni, viszont sajnálnám kidobni... Aki tud szervezetet, helyet ahol tudnak kezelni ekkora tárgyakat, kérem jelezze nekem: r.bettica(kukac)gmail.com

Még mindig beteg...

Sajnos Bence nem tudott túljutni a betegségen, így ma ismét megyünk dokihoz. Pénteken a doki azt mondta, hogy határeset, kaptunk igazolást hétfőre. Szerda óta vagyunk itthon, akkor mentünk el dokihoz, hogy Bence nem eszik, néha fájdalmas arccal áldolgált. A füle megint, de ezúttal se orrfolyás, se mandula megnagyobbodás, se hőemelkedés vagy láz, szóval a nem evésen kívül nem volt más tünet. Péntekig ez így is maradt, de aznap délelőtt már volt egy hőemelkedése, ami magától elmúlt, doki szerint nem feltétlenül a füle miatt, inkább a fogára fogtuk. Aztán estére belázasodott, majd másnap délig semmi, lefekvéskor viszont mindig felmegy neki a hője. Ez volt egész hétvégén. Lázcsillapítót csak lázra kapott, hőemelkedésnél csak figyeltük szorgosan és amint feljebb ment neki, kapta is a gyógyszert. Sajnos minden alvás előtt szükség volt rá. Érdekes, mert egyébként jó kedvű, most már egészen jó étvággyal eszik. A füle szerintem még mindig fáj neki, pedig pénteken már nem panaszkodott rá. Cseppentéskor lehet fájdalma, amikor megpróbálom mélyebbre juttatni neki a fülcseppet... Ma délelőtt megyünk fülészetre, aztán délután a saját orvosunkhoz... Reménykedem benne, hogy "csak" tovább tart a gyógyulás, mint gondoltuk és nem pedig az ab-s fülcsepp hatástalan... Hihetetlen, hogy mennyi gyógyszert kap Bence, tényleg minden immunerősitőt bevetünk. Aki csak meghallja, milyen gyógyszereket kap, elhűl a hallatán, nehéz felfogni, hogy egy két éves hogy hogy nem gyógyul, sőt állandóan beteg, pedig az összes lehetséges gyógyszerrel próbálkozunk... Szerintem több gyógyszert szed, mint Papa :(
Papa is beteg, lázas, nehezen megy le neki :( Pénteken kapott ab-t, de sajna egyenlőre nem lett nála sem jobb a helyzet...
Mi még tartjuk magunkat, egyenlőre (kopp-kopp) nem kaptuk el, maradjon is ez így... Amúgyis nehezen gyógyult ki Apa a legutóbbi betegségéből.

Upgr.:
11:10, doki szerint füle szép, nics jele már gyulladásnak (heuréka!), torka még kicsit piros, de az is múlóban... Újabb gyógyszerre nincs szükség, eddigieket elhagyhatjuk, csak immunerősítőket kell kapnia és sok-sok mézesteát :)