2010. október 11., hétfő

Vörösiszap...

Nem tudok elmenni mellette... Mindenhol ez folyik a médiából és én meg ilyenkor nagyon szomorú leszek. Nem tudom elhinni, hogy ilyen megtörténhet... Döbbenten ülünk a tévé előtt és minden egyes híradásnál csak annyit tudunk mondani, hogy "Jézus"... Attól tartok, hogy az igazi bűnösök most sem lesznek meg, találnak egy kétkezi munkából, minimálbérért dolgozó, családját eltartani próbáló munkást, akit meg lehet hurcolni. De mi is változna attól, ha meglenne a bűnös? A sok elöntött ház, az a sok mégoly drága emberélet, a romba döntött lelkek... Ezt nem lehet visszahozni semmilyen büntetéssel. A derékig megégett anyukának, aki a gyermekét mentette, hiába fogják azt mondani, hogy megvan a bűnös. Ettől még az élete összedőlt, munkáját elvesztette, nem maradt semmije. Hogy történhetett ez meg? Hogy fordulhatott elő, hogy a felelős cég azt nyilatkozza, hogy nem ártalmas, ne aggódjon senki?
Sír a lelkem, ha ilyen híreket hallok-látok, inkább nem nézek híradót. Túlságosan a lelkemre veszem ezeket a dolgokat.
Egy biztos: Van egy szekrényünk, amit terveztünk leselejtezni, mert túl nagy Bence szobájába. Szerintem ennek most itt az ideje. Keresek valakit, akivel el tudom vitetni ezekhez az emberekhez. A mérete miatt nem nagyon tudom elvinni, viszont sajnálnám kidobni... Aki tud szervezetet, helyet ahol tudnak kezelni ekkora tárgyakat, kérem jelezze nekem: r.bettica(kukac)gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése