Végre...

Bence bölcsiben, én dolgozom (minek is?)... Sok-sok drukkot kérek, hogy ez maradjon is így egy jó darabig.
Bencének tegnap már hattalmas étvágya volt, rengeteget evett és én ennek annyira-de annyira örültem, hogy elmondani sem tudom. Igazi nagy kópé ismét :D
Tegnap pl bújócskáztunk, jól elbújtam, nem talált (vagy csak nem akart keresni tovább), úgy döntött hát, hogy előcsalogat :) Az asztalon heverő piskótatalléros zacskóból kivett pár szemet, majd közölte: "Ajjaaaa kivettem pikkótáááát" :D Mivel általában a zacskó tartalmát szétszórja, tudta, hogy erre előbújook :) Kis rafkós! Aztán az asztalon lévő játékait lesöpörte a földre, majd így szólt: "Becce! micsinász" :D
Egy kis idő múlva, miután kijátszotta magát a szobájában, látom hogy előjön és keres valamit. Annyit mondott, hogy "apájé"... és keresett valamit bőszen. Elgondolkodtam, mit kereshet? Rájöttem, hogy mi van ha a mérőszalagot keresi, ugyanis nem sokkal előtte elvettem tőle Apa mérőszalagját, mert az nem olyan, mint az enyém: jóval nagyobb, vastagabb benne a szalag, ha kihúzza az nagy erővel csapódik vissza, féltem hogy megüti magát vele (az enyém kicsike, amolyan mindenhol elférős típus, szép rikító narancs színű, azzal szokott játszani). Szóval elővettem a mérőszalagot és oda akartam adni neki. Persze nem ezt kereste... Elkezdte nyitogatni az étkezőben lévő szekrény ajtókat, szépen bekukucskált mindenhova, én meg álltam és vártam, hogy ebből mi fog kisülni. Aztán az utolsó szekrénynél elkezdett röhögni és vidáman kiszedte a jó régen oda berakott kisszékét, ráült és keresett tovább :) Ekkor már sejtettem, hogy mit is keres, ugyanis ugyanoda volt berakva a habtapi, amit már ezer éve nem használtunk. Szépen kiszedegette őket és közölte velem, hogy csináljak neki házikót belőle :D Nem sikerült rájönnöm, hogy mit is keresett valójában, mert ugye az Apáé felkiáltás erre annyira nem volt igaz ;)
Tanulva a délelőtti sok rohangálásából, amikor is alig tudtam utolérni, annyira sok energia volt benne (a foci pályán kb. 5 percig motorozott szélsebesen a két kapu között), délután bejöttünk a céghez. Itt van nagy udvar, lehet futkározni kutyakaki mentes környezetben... Itt is úgy működött a Nagyfiú, mint egy Duracell-nyuszi. Vagy 5 percig csak körülöttünk futkosott. Nézett Apával Kisvakondot (és érdekelte!), néha nagyokat kacagott rajta, néha mondta Apának, hogy "másikat", kipakolta a polcról a billentyűzeteket, majd alaposan bekajált krumplipürével és rántottkarfiollal, levezetésképp pedig lenyomott egy fél óriás croassant-ot... Már elkönyveltem, hogy hazafelé be fog aludni az autóban ettől a sok élménytől és ételtől, de ismét rám cáfolt. Végig vigyorgott, néha csak azért görbült le a szája, mert nem látta Apa autóját. Két autóval mentünk haza: Apa a cégessel, mert reggel ügyfélnél kezd, de az csak 2 személyes, így mi a sajátunkkal mentünk mögötte. Egyszer aztán úgy alakult, hogy én kerültem előre és Apa jött mögöttünk. A Megyeri-hídnál feladtam a magyarázkodást Bencének, miszerint Apa mögöttünk van, így intettem Apának, mikor mellénk ért a híd végén, hogy menjen előre. Ekkor Bence megnyugodott végre ;) Persze Apa most nem a "saját" céges autójával jött, hanem egy másikkal, mert az övé szervizben van télre felkészítés gyanánt, így párszor el kellett mondanom Bencének, hogy az ott Apa autója most. Ő meg ilyenkor mondta boldogan, hogy "másik autó appa" :)
Este még rábeszéltem Apát egy hajnyírásra, mert Bencének is muszáj volt már kezdeni vmit a hajával, amolyan igazi Pumuklis haja lett (mint amilyen Apának szokott lenni, amikor megnő :D). Szóval mondtuk Bencének, hogy jöjjön, "leberregjük" a haját. Hátul kezdtem neki a géppel, a lehető legnagyobb fokozaton, mert azért teljesen kopaszra nem akartam őt nyírni. Hát sikerült nagy nehezen hátul, meg egy kicsit oldalt, de nem lett az igazi, mert idő előtt elege lett az egészből. Aztán jött Apa nyírása, ez már érdekelte, így újra bepróbálkoztunk a hajának normális formára vágásával, amivel csak annyit sikerült elérni, hogy legalább a nyakába lógó rész rövidebb lett, de a többihez nem tudtam hozzányúlni. Nem lett rossz, sztem nem igazán látszik, hogy bele lett nyírva, de persze azért nem lett olyan, mintha fodrásznál jártunk volna... (Apa haja viszont tökéletes lett sztem, mármint ahhoz képest, hogy nem vagyok fodrász. Felváltva mondtuk egymásnak, hogy a fodrász így szokta vagy úgy szokta és ennek megfelelően igyekeztem nyírni, ügyelve hogy legalább belevágott részek ne legyenek benne. Nem lett olyan rövid, mint ahogy a profi csinálta volna, de jobb is így, mert legalább nem látszik annyira, hogy az én kezem által készült :) )