2011. április 6., szerda

Ficánka...

Tádámm!!! :D Ma úgy átköltözött jobbról balra Kistesó, hogy csak lestem :) Eddig is volt ficánka, na de most aztán megmutatta, mit is tud ;)

15 hetesen és 4 naposan (4. hónapban)

Most kezd kismama pocak lenni, bár még mindig könnyen zavarba jönnek idegenek, hogy ez az-e aminek látszik vagy csak jó az étvágyam :D

Ovi...

Eljött ez az idő is. Ahogy olvasgatom az ovis tájékoztatókat nyeldesem a könnyeim. Az én fiam hamarosan oviba megy... Ettől valahogy még "nagyobb" lett, még gyorsabban elszaladt az első pár év, holott eddig is minden nap szembesültünk ezzel, pl amikor egyedül ügyesen leveszi a cipőjét, majd elteszi a helyére vagy éppenséggel, amikor hazaérve hangosan köszön a Papának. Amikor jön és szól, hogy "Anya vége" a mesének vagy éppen csak úgy kapok tőle egy puszit. De akkor is kihúzom magam, amikor azt mondja nekem, hogy "köszönöm, nem kéjek" vagy "köszönöm, elég volt", "köszönöm szééépen" de akkor is, amikor egy tüsszentésemre rávágja, hogy "egésségedje, Anya". Ezekre mindig rácsodálkozom és örömmel tölt el, hogy ennyire önálló, pedig nem nagy kunszt, gondolom minden hasonló korú gyerek képes erre, és örülök, hogy nem hallgattam Papára, aki közölte, hogy ne szekáljam már ilyesmivel a gyereket, még kicsi hozzá.... Nyeldesem a könnyeim, mert már nem mondhatom neki, hogy baba, mert nem az, mert mindjárt ovis nagyfiú lesz.
Ez lesz majd akkor is, ha iskolába megy? :)

2011. április 5., kedd

Szandál 2.

Csak hogy azért dicsérjem őket és a történet végét is leírjam:

Pénteken megérkezett a javított lábbeli. Komolyan leesett az állam!!! Kicserélték a tépőzáras pántot is kompletten, sőt a belső talprészt is, aminek kicsit le volt kopva az orra. Azt hittük hirtelen, hogy kicserélték, mert pöpecen tiszta is volt.
Teljes mértékben meg vagyok elégedve a javítás menőségével!
Menjetek, vegyetek Maus cipőket a piciknek :)

Orvos látogatás...

Tegnap voltam a választott szülésznél. Nem mondhatnám, hogy jól esett 2,5 órát várni rá, de hát gondolom egy szülés közbejött neki...
Még csütörtökön beszaladtam a kórházba egy 91 napos igazolásért a könyvelőnek, mert neki márciusi dátummal kellett ez a papír. Tegnap mentem vissza, hogy a doki le tudja pecsételni és alá tudja írni. Aranyos volt, mert emlékezett a Húgomra, hogy 2 gyereket is szült nála nem is oly rég, egyből levette hogy közünk lehet egymáshoz a nem túl gyakori vezetéknévből adódóan :D Kedves volt, kiszámoltuk közösen, hogy mikor menjek vérvételre, megbeszéltük, hogy a cukorterhelést is meg kell csinálni most, sajnos indok van rá bőven. Hétfőn csapolás, ott fogok ülni 2 órát, de most már felkészülten viszek magammal filmet, elücsörgök a folyosón, amíg kell :)
Magnézium adagot megemelte 4x2-re, aminek köszönhetősen nem tudok megülni a fenekemen :( Mázli, hogy csak 1 hétre, mert különben nem tudom, hogy bírnám. Vizsgálat nem volt, majd a legközelebbi találkozás alkalmával 3 hét múlva lesz, mert most nem akart megzargatni minket.