Imádni való, mosolygós Kisangyalka :)

Ovis megbeszélés...

Voltam és hát mit ne mondjak sikerült ismét felhúznom magam. November óta megy a huzavona. Küldözgetnek jobbra-balra, persze senki nem mond semmit, mert ki kell kérni egy másik véleményt. Érdemben sehonnan sem kaptunk tanácsot, ugyanúgy toporgunk egy helyben, de azért megmondták nekem, hogy ejde rossz lesz a gyereknek, ha MOST nem lépek. Tele a búrám azzal, hogy mindenki csak mutogat mindenkire, én meg állok középen és csak kapkodom a fejem... Persze lefikázták burkoltan a neurológus véleményét... Van egy olyan sejtésem, hogy azt akarják hallani, az én gyerekem autista, mert ezzel ők több pénzt kapnak (vagy kevesebb problémájuk lenne)... A poén meg, hogy érdemben sehonnan sem kaptam még tanácsot, hogy ezt vagy azt így vagy úgy kezeljem, reagáljam le.
+!=/(/!%íłŁ

Család, nagyvonalakban...

Szerencsére nem betegség, csak szimplán időhiány az oka annak, hogy nem írok.
Túl vagyunk végre egy újabb pár napos tejszaporításon, egy szopisztrájkon. Bence révén voltam egy ovis szülőin, ma lesz egy ovis megbeszélés a fejlesztésekről, pár napon belül várható, hogy hívnak a NevTanba is egy beszélgetésre. Ha el kell majd hordanom valahova a foglalkozásokra, akkor aztán tényleg végem lesz :)
Közben szülinapok hada volt / lesz, Katának ruhákat kell vadászni, mert a 68-as rucik már épp határeset kategória méretileg... Ehhez pénz is kell, így próbálok a teszre felpakolni minden nem kellő ruhát. Lassan megy, túl lassan...
Előkotortam egy csomó ruhát Katának, de foltosak, most épp ezerrel mosom, fehérítem őket, hogy legalább azokat ráadhassam a kishablányra, ennyivel kevesebb rucit kelljen neki venni. Sajnos ez sem megy olyan gyorsan, mint szeretném :(
A telefonom is visszakaptam végre tegnap, nagy megkönnyebbülés (igaz nem azt javították, amit kellett volna, de ha működik a hibás funkció, akkor mit bánom én :D ), mert azzal a kölcsön Nokiával már nagyon hadilábon álltam... Mindenre jó volt, csak telefonálásra nem, mert annyira halk a hangszórója...
A hó miatt is szitkozódom eleget, mert a közlekedés körülményes, Katával meg nem szívesen megyek ki a nagy mínuszokba babakocsival. Ha lehet nem autózunk a közelbe babakocsizunk, messzebbre meg ha lehet nem megyünk. Egy öltözés 5 perc, Bence ilyenkor persze hiszti rohamot kap, mert ő ugyan menne szánkózni, de nem akar öltözni :(
Kata még nem forog semerre, mondjuk egyenlőre igyekszem ezt kiélvezni :) Az ágyában jön-megy a rácshoz, esténként nehezen alszik el, mert elmászik oldalra, aztán meg üti be a fejecskéjét a rácsokba és emiatt nem tud aludni :) Hatalmas dumája lett, ha feloldódik akkor bárkinek és bárminek tudja mondani, nagy beleéléssel és lendülettel, igazán határozott a csaj :D Apa minden nap szembesül vele, hogy Kata mindig le akarja venni őt a lábáról, mert rámosolyog, majd amikor viszonozza neki a mosolyt, akkor Kata szégyenlősen elfordul :) Én meg mindig mondom neki, hogy ugye-ugye? Mondtam én, hogy ez lesz :D Persze ekkor jön mindig a jól bevált szöveg: "Hagyj Anya! Mondtam, hogy szigorú és igazságos leszek!" :D Azt szeretném én látni ;)
Bence egyre többet beszél érthetően, hébe-hóba már szót is fogad. A tejmentes diéta is egészen jól megy, bár néha elfelejtkezünk róla, hogy bizonyos ételeket nem kaphat, hétvégén pl. Apa megspékelte Bence tányérjában az ételt némi tejföllel, hogy jobban egye, én meg tegnap adtam oda Bencének kelletlenül a kenyerem maradékát (mit odaadtam, kivette a kezemből), amin egy kis vajkrém volt...
Blogok, fórumok olvasásával alaposan el vagyok maradva, és ahogy elnézem a mai napom, nem ez a nap lesz az, amikor bepótolom a kimaradt dolgokat :D
(Ja és van egy rakat vasalni való pelenka, ha esetleg vki szeretne, lehet jönni segíteni :D )

1%

Ha esetleg nem tudnád, hogy hova ajánld fel:

PCOS Szívügy Alapítvány

18127076-1-41