???

Délután kimostam Bence plüssállatait, majd kitettem az ágyára száradni őket. Hazaérvén az oviból, benéz a szobájába, majd megkérdi:
"Anya! Hát mi ez a kupi itt?"
 :D

A labor mizéria...

Nem azért, de néha jó lenne, ha az emberek gondolkodnának egy kicsit és nem csak unottan végeznék a munkájukat. 4 napos felesleges huzavona, csak mert vki nem végzi a munkáját...
Történt ugyanis, hogy Bence elhúzódó betegsége miatt beutaltak minket egy torokváladék tenyésztésre, amit a fülésznek kellett levennie. Ő úgy gondolta kell még egy vérvétel is és egy vizelet is, ha már vizsgálódunk csináljuk rendesen alapon.
Szóval hétfőn elmentünk a beutalóval a fülészetre, hogy levetessük a torokváladékot. Mivel a rendelés 8kor kezdődött, a labor viszont fél 9-ig fogadja a betegeket, ezért párhuzamosan kértem sorszámot fél 8kor. Gondoltam, ha már 4 gyerek van előttünk a fülészeten, könnyen lekéshetjük a labort, így hát ez tűnt logikusnak. Nem ám a laboros hölgyeménynek. Két gyerekkel szaladgáltam a két emelet között, nehogy lekéssük bármelyik sorszámot, a labor hívott először minket. Papírt beadtam, hölgyemény beviszi a gépbe, majd kéri tőlem a mintát. Ekkor mondtam neki, hogy az még nincs, de mindjárt mi jövünk a fülészeten (ekkor negyed 9 volt már) és hozom is. Neki ez nem tetszett, mert szerinte ezt így nem lehet, előbb kellett volna mennem a fülészetre és utána húzni sorszámot a laborba. Én meg álltam ott kérdőn. Mégis miért? Majd nagy nehezen megbarátkozott a hölgy a gondolattal, de ismét kivertem a biztosítékot nála, mikor is nem akarta visszaadni a beutalót. Hát hogy a bánatba vetessem le a fülésszel a kenetet, ha nincs a kezemben a beutaló? Gondolta, hogy majd bemondásra a két szép szememért leveszi? Ismét vitatkoztunk pár percet, ő sem volt hajlandó engedni, én sem így mindenki minket nézett. Aztán végül nagy nehezen csak visszaadta a papírt, lelkemre kötve, hogy mindenképpen vigyem a kenetet. Mit gondolt, mit fogok csinálni? Hazamegyek a mintával, miután 1 órát várakoztam és végigjártam a bürokráciát? Hagyom, hogy a gyerek betegen szenvedjen még???
Aztán lementünk a rendelőbe, éppen minket hívtak kb. 2 perccel később. A doki nem látott semmit Bence torkán, a füle is szép volt szte, nem is igazán akarta levenni a kenetet, de láthatta rajtam, hogy most nem engedek, anélkül nem megyek sehova. Levette, majd mondta, hogy akkor legyen már vér és vizelet vizsgálat is. Szuper, másnap mehetünk vissza, mert már fél 9 volt, új sorszámot már nem adtak ki a laborban... (Egy hét, mire eredményt kapunk. A laborban mondták, hogy ezt a leletet nem kapom meg e-mailben, mert ÁNTSZ és ők max a dokinak küldik meg, ha az fizetett érte! De ő 3 nap múlva már látja. Ok, gondoltam nekem az is jó.)
Kedden végig szenvedtünk egy vérvételt, majd kellett volna némi pisi is, de persze Bence pont ébredésünk előtt ment el wc-re, így akkor neki nem kellett. Itattam vele vagy 4 deci vizet, de 10 órakor is még ott ácsorogtunk, pisire várva. Amikor fél 10kor közölte Bence, hogy bogyó (=kaki), na akkor elszállt minden reményem, úgy éreztem, hogy sosem fog produkálni nekem mintát. 2 cseppet sikerült nagy nehezen begyűjteni, ami persze közel sem elég, így eltettem a poharat reménykedve, hátha szerencsém lesz délig, mert addig lehet vizeletet leadni.
Gondoltam nem dekkolunk a labornál, elmegyünk addig bankba, hamar végzünk, lesz időnk visszaérni és produkálni vmi értékelhetőt :) Hát majdnem ;) Már éppen az ügyintéző hölggyel beszéltem, mikor Bence egyszercsak megszólalt, hogy neki pisilnie kell. Áááá! mondtam a hölgynek, hogy sorry, de én most el villámgyorsan a laborba, mert erre vártam egész délelőtt, nem hagyom veszni :D Szerencsére megértő volt, mondta, hogy menjünk, addig kinyomtatja a papírokat, amiket alá kell írnom.
Rohanás ezerrel, nehogy bepisiljen szerencsétlen gyerek, én tuti infarktust kaptam volna! Csak akkor nyugodtam meg, mikor délben hazaértünk végre. Kata éhes volt már szegény, hiszen reggel 8kor evett utoljára.
Sajnos itt nem értek véget szenvedéseink, mert szerdán vissza kellett menni a leletekkel a fülészetre. A doki meglátta az eredményeket, megnézte a gyerek fülét és azt mondta, hogy kenetvétel ide vagy oda, nem tudunk várni az eredményére, el kell kezdeni az ab. kúrát :( Plussz orrmandula kivételre is esélyünk van. Remek. Egy világ dőlt össze bennem :( Közben Bencének már semmi tünete, nem fájt a torka, nem volt lázas, jó kedvű, jó étvágyú. Ez a betegség alattomosan csapott le rá. A doki nem akarta elhinni, hogy nem fáj semmije (mindig ez a baj, ezért nem vesszük időben észre, hogy megy a fülére a betegség, mert elsunnyogja).
Csütörtökön gyerekdoki, kenetvétel eredménye még nincs meg, pedig egy másik gyereké megérkezett, amit szintén hétfőn adtak le. Labor értékeket nézve ledöbbent... Megbeszéltük, hogy pénteken este hívom, hátha addigra megvan, jó lenne tudni, hogy az ab. amit kapott Bence jó lesz-e. Pénteken telefon, még mindig nincs meg az eredmény :( Hétfőtől fülész és gyerekorvos is szabin... :( Mi jöhet még? Gyerek továbbra is tünetmentes, de nem merünk hinni neki.
Hétfőn két gyereket felkaroltam, 35 fokban rendelőbe átcaplattam velük, ablaknál leletért jelentkeztem. Ott a hölgy ismét kijelentette, hogy eredmény még mindig nem jött meg. Na mondom neki, most álljunk meg! Én bizony anélkül nem megyek sehova! Derítse ki hol van, nem érdekel miért nincs meg, de tudni akarom, hogy jó-e a gyógyszer, amit a gyerek kapott. Szerencsémre megértette a helyzetem, így telefont ragadott, a túl végen hallom, hogy mondják, még nincs kész, nem tudják hol van, stb. A nőci nem hagyta magát, így elkezdték keresni, majd kiderült, hogy nem ellenőrizte még le senki! Ígértek neki egy visszahívást, amit kb. 10 perc várakozás után be is tartottak. (Közben persze bennem minden felmerült, hogy miért kell leellenőrizni? A többit sikerült, ezt miért nem? Csak nincs valami baj a mintával???? Netán olyasmit találtak, ami nem hétköznapi?) Kiderült, hogy minden rendben, jó a gyógyszer, másnapra a labor megkapja az eredményt. Mondtam, hogy én még1x át nem ruccanok a nagy melegben oda, majd megyek érte, ha egyébként is arra járok...
Érdekes módon én még aznap megkaptam az eredményt, amit a labornak küldenek és amit én nem kaphatok meg mélben, csak a doki.
Tegnapra volt igazolásunk, hogy Bence mehet oviba, persze az ebédjét erre a hétre lemondtam, de mivel igazolásunk van, hogy mehet,mondtam Apának, hogy kérdezzen rá, lehet-e mégis visszamondani. Kiderült, hogy nem mondták le az ebédjét, mert amikor odatelefonáltam, rosszul írták fel a nevet és nem vették a fáradtságot, hogy kiderítsék a Katica csoportba milyen Bence is jár... Úgyhogy ma reggel nagyfiú oviba beadva és menni fog jövő héten is, sőt az egész hónapban, ha nem fog közbe jönni semmilyen betegség. Nem így volt tervezve, de már több, mint 4 hete nem volt oviban. Kell neki a közösség, mert úgy láttam, hogy itthon csak unatkozik. A nagy melegbe még levinni sem tudtam őket sehova. Persze nem lesz a szokásos óvónéni, de ennek is megvan az előnye: muszáj szoknia, hogy másban is megbízhat, hogy nem baj az, ha nem a megszokott környezetben van. Egyszerűen annyira csak hozzánk van szokva, hogy teljesen kétségbe esik, ha új emberek közé kerül. 4 éves, el kell kezdenie megszokni, hogy nem csak bennünk bízhat... Remélem, jól fogja venni az akadályt, bár iszonyatosan be vagyok tojva, hogy mi lesz... Tavaly is ez volt az ügyeletes bölcsi miatt és akkor teljesen alaptalan volt a félelmem, mert amint eljöttünk Apával és nem látott minket, nagyon jól érezte magát az oviban, nem sírt, nem hiányolt minket... Szóval ez legyen most is így!