Új cipellő...

Jártunk ortopédián, mert Bencének sztem nagyon bedőlt a két bokája. Sajnos igazam volt, de szerencsére jobb speckó cipővel és némi tornával hamar korrigálható a baj. Most jött el az idő, hogy tényleg ne sajnáljuk a cipőre a pénzt... Bármennyire is nehéz lesz, most kell áldozni rá, nehogy később lúdtalp betétekre kelljen költeni.
Bencének enyhe lúdtalpja van (nem is igazi lúdtalp mert "csak" terhelésre - azaz ha rááll a lábára - jelentkezik), de szerencsére ez ebben a korban még könnyen korrigálható. Fontos, hogy a hordott a cipője 3 kritériumnak megfeleljen:
- hajlékony talpú legyen,
- merevített sarkú, ami tartja a bokáját és
- nem árt ha ún. szupináló (kifelé döntött sarokbetéttel rendelkező) talpa van.
Nem egyszerű ilyen cipőt szerezni, ezerrel bújom a netet, hogy a doki által javasolt tulajdonságokkal rendelkező cipőket / szandálokat a lehető legkorrektebb áron meg tudjam venni. Mert hogy ugye egy ekkora, bölcsis gyereknek nem csak egy cipő kell, hanem mindjárt minimum 3-4 lábbelit kell venni. Szükségeltetik egy jó minőségű szandi a bölcsibe (egész nap abban vannak, nem szabad ezen spórolni!), kell egy szintén jó cipő, amiben az udvaron szaladgálhat a bölcsiben, nem árt egy váltó cipő, ha esetleg elázna a másik és végül kell egy szandi a mamáékhoz, otthon mezitláb / zokniban lófrál, így oda nem kell venni semmit. Sarokbetéttel ugyan tudunk javítani 1-1 lábbelin, de ez nem az igazi... Ezt a megoldást majd a keveset viselt szandiban és cipőben fogom sztem alkalmazni... Még így is fogom a fejem, hogy ez most sokba fog fájni és rengeteg utánajárásra lesz szükség, de Bence egészsége az első!
Most pedig örülök, mint majom a farkának, hogy még nem vettük meg Bencének az új garnitúra lábravalót...

Elveszett?

Rég óta elveszettnek hitt (és sajnos már el is felejtett) receptem ismét előkerült... Nagyon megörültem neki :D

Íme

Köszönöm Boombie!

Névnapoztunk...

Szombaton végre hazaért a család nyaralásból, így megejthettük Bence névnapját. Apuéktól kapott egy távirányítós autót. Nagyon tetszik neki, azzal fekszik, azzal kel. Éjjel átjött hozzánk, beült az ágyunk közepére (én persze végig aludtam az egész hadműveletet) és amikor Apa felébredt Bence "hörgésérére" (erről majd később), akkor az első szava az volt, hogy "autó"? :D Persze a távirányító nem érdekli, az autót az antennájánál fogva cipeli, mindenhol tologatja :) Rá kellett tekerni az autóra az antennát, mert többször ügyetlenül fogta meg és megcsapta magát vele. A távirányítóval meg Apa játszik, mikor Bence véletlenül leteszi az autót a földre :D A lényeg, hogy jól elvannak az autóval... Mondtam Apának, hogy ő is fog kapni egyet, de azt mondta az nem poén, mert így mókásan eljátszik a fiával (aki amint meglátja, hogy önálló életre kelt az autó, egyből röhögve fut utána :D ).
Tőlünk kap majd egy Thomasos törcsit, ha végre sikerül az eladóval egyeztetnem, kapott Thomasos ágyneműhuzatot, ami igen nagy sikert aratott Bencénél, no meg 2 pár Thomasos zoknit, mert az egyetlent, ami van, már kinőtte. Amikor együtt elmentünk mikrót venni, akkor vettük meg neki a Thomasos huzatot is és igen hisztis volt, ezért nagyon nehéz volt rábeszélni, hogy legalább addig várjon a "kibontod?"-al, amíg kifizetjük. Édes volt, ahogy adogatta a kezembe a csomagot és közben mondogatta, hogy "kibontod?", "segítesz?" :)
No és persze meg kell említenem kolléganőm figyelmességét is, aki egy Thomasos MMs-t küldött Bencének (illetve nekem), melyet nem merek megmutatni a Nagyfiúnak, mert akkor tuti soha nem fogom tudni tőle elcsaklizni a telefonomat (így is mindig magáévá teszi, ha éppen nem figyelek és vagy "telefonál" vele vagy közli velem, hogy "becce?" jelezvén, hogy mutassam meg neki a róla készült képeket)... Szóval bocsi Juca :D
Sajnos sikerült a bölcsiben összeszednie vmi jó kis náthát, mert szombat dél óta folyik az orra, nem pitlák módon :( Emiatt éjjel is többször kel, ma éjjel 1x Apa, 1x pedig én kísértem vissza az ágyába :( Az első alkalommal fel sem ébredtem rá, hogy átmászott rajtam, ennyire ki voltam fáradva. Bemászott közénk a kis Thomasos takarójával és a kispárnájával, leült az ágy közepére és várta, hogy mikor ébredünk fel rá.  Annyira sajnálom szegényt, mert hatalmasak a mandulái, emiatt nehezen kap levegőt és Apa is mondta, hogy ő is csak arra ébredt fel éjjel, hogy DartVeder-es szuszogást hall, pedig az esti Csillagok háborújában most nem volt benne Dart bácsi... :( Reggel "szép" mennyiségű váladékot szívtunk le az orrából a Nagyfiúnak :( Mivel láza nem volt, reménykedve vittük el a bölcsibe, hogy biztosan csak a foga. Persze azért rákérdeztünk Edit néninél, hogy van-e megfázott, orrfolyós gyerek, mert ha igen, akkor ez biza nem a fogacska miatt van... No persze kiderült, hogy van, így jó eséllyel ott kapta el, minden fogacskába vetett reményünk szertefoszlott. Közben persze ezerrel nyálzik is, így ezért kicsit még reménykedünk... Ismét rahedli gyógyszert kell neki adnom, de dokihoz nem vagyok hajlandó elvinni, amíg nem lázas. Az hiányzik még nekem, hogy a rendelőben összeszedjen valami kórságot... Juhéjj, elkezdődött a takonykór szezon :(
Azért még megemlítem, hogy a tegnapi jó időre való tekintettel kimentünk ismét Hidegkútra délután, hogy a friss levegőn jól kifárasszuk egymást Bencét. Szedtünk füvet a csiniknek, szöcskét a mókusoknak, Bence mindkettőt végtelenségig tudta volna csinálni :) Ha szedett egy szál kutyatej-virágot, akkor már rohant is be a csinikhez és mondta nekik, hogy "hamma" közben persze nagyokat cuppogott nekik :D Amikor a szöcskét adtuk a mókusoknak, akkor is ezerrel cuppogott, nyammogott és nagy örömmel konstatálta, amikor az egyik állat elvette végre tőlünk a csemegét :) Imádja őket etetni, ha megyünk ki, akkor mindig kell szednünk együtt az állatoknak füvet.
Apával ismét nyírtak füvet (Bence persze inkább hátráltatta az apját, mint segítette, de hát ez már Apa baja, kellett neki rászoktatnia az ölbevételre fűnyírás közben :D ), majd mikor sikerült végre lebeszélni arról, hogy a fűnyíró tologatás közben felkérezkedjen az Apja ölébe, akkor ment paradicsomot vadászni magának. Mivel a paradicsom nem viselte túl jól a nem is oly régi esőzéseket, ezért csak imádkozni tudtunk, hogy legalább ne a rohadtakat szedje le és egye meg. Természetesen igyekeztünk neki a leszedett érettekből adni, de gyakran volt olyan, hogy hirtelen felindulásból villámgyorsan a kertben termett és mire mi utolértük, már elégetetten majszolta a kevésbé érett, de legalább már nem zöld zöldséget.
Egyszer sikerült neki lefognom az egyik macsekot is (szegény Zokni... :) ), akinek nagy mázlijára Bence jó kedvében volt éppen, így csak annyit kellett eltűrnie, hogy Bence lefeküdt mellé, néha odahajolt hozzá és mondta neki, hogy "szejet, szejet" :D, vagy pedig egy a földről felcsippentett apró kaviccsal kínálta meg őt a gyerek, mondván "hamma, esz". Szóval a "kis+ kedvencnek baja nem esett, meglepően jól tűrte a tortúrát, sikerült vagy 5 percig barátkozni vele, mikor is felpattant, hogy neki ennyi most bőven elég volt egy életre :D Bence meg sikítva rohant utána, hogy elkapja és megszeretgesse...